Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-21 / 230. szám

I NÉPÚJSÁG 1958. október 21., kedd Megnyílt a Heves megyei képzőművészek őszi tárlata a Pedagógiai Főiskola dísztermében MINT MAR LAPUNK szom­bati számában jelentettük, a Heves megyei Képzőművészeti Csoport szombaton nyitotta meg őszi kiállítását, a Pedagó­giai Főiskola dísztermében. A kiállítást a Hazafias Nép­front és Heves megye Tanácsa VB művelődési osztálya meg­bízásából szépszámú érdeklő­dő és műbarát jelenlétében Szállási Gyula nyitotta meg. Beszédében többek között összehasonlítást tett az egy­mással küzdő festészeti irány­zatok között, örömmel álla­pította meg, hogy képzőművé­szeinknél nem találtak otthon­ra azok az absztrakt túlzá­sok, amelyek nyugaton nagy reklámot, sok vitát és sok értelmetlenséget eredményez­nek. A mi képzőművészeink realista életszemlélettel alkot­nak és az egészséges életérzés és a művészi egyénítés jel­lemzi munkáit. A tárlat anya­gáról szólva kijelentette, hogy fejlődést lát a kiállított ké­pekben. A megnyitó közönsége az elhangzott beszéd után kisebb csoportokra oszolva élvezte a kiállítás anyagát. Hatvanöt festmény és két szobrászati alkotás tölti meg a Pedagó­giai Főiskola dísztermét. A bejáratnál- három nő­portré fogadja a látogatót: Baskayné Dienes Klára képei. Olvasó kislány c. alkotása előtt sokan megállnák. Szomszéd­ságában függnek Jakuba Já­nos képei, amelyek közül az Egri utca címűt 6000 forintra, míg a Szénagyűjtők című kompozícióját 5000 forintra értékelte a Magyar Nemzeti Galéria bíráló-bizottsága. Nagy Ernő művei közül a Vontatás a Bodrogon c. tette ránk a legjobb hatást. Kátai Mihály Erdei út c. akvarelljé finom ízlésről tanúskodik. Kocsis Árpád egyéniségét a Horten­ziák c. festményéből ismertük meg. ANDRÁS GIZELLA több képpel szerepel a tárlaton. Két olajfestrftényét (Balatonboglár és Csendélet) és két akvardl- jét (Síkfőkúti tó és Szilvás­várad! tó) tartjuk figyelemre méltónak. Gergely Pál hosz- szabb ideig betegeskedett és ezért nem a tőle megszokott bő anyaggal jelentkezett a ki­állításon. Bükkaljai dombok c. olajfestménye így is hamisí­tatlan bükki levegőt áraszt, őszi táj c. akvarellje pedig színpompás, átélt művészi munka. Mintha az akvarell közelebb állna lelkivilágához, Kátai Mihály Mosó asszonyok c. kisméretű kompozíciója ele- I ven alkotás, mondanivalója is érvényesül. Kastaly Istvánt is elsősorban a Kőfejtők c. ké­péért kell megdicsérnünk. Vállalkozott a passzív csend életi és táji ábrázolásokon kí­vül a mozgó, eleven alakok ábrázolására. Csendéletei a tartózkodó férfi kedves lírája. Berenczné Saár Zsuzsa egyé­ni színhatásokkal dolgozik a tévesen címzett Építkezés té­májú képén. A félig kész épü­let és az építkezés lendülete azonban a színekből adódik kizárólag és az építkezésen dolgozó emberek színfoltjai jelentőségükhöz képest elmo­sódnak. így is hat a nézőre. Platthy György hat képpel vesz részt a tárlaton. Művé­szete mindig sajátos hatást vált ki a szemlélőből, éppen formanyelve miatt. Most ki­állított képei közül azonban csak kettőt tartunk sikerült­nek (Egri utca, Kilátás ab­lakomból). Az egész kiállításon külön színfolt Gödör Kálmán. Szín­érzékelése, szemlélete, téma- választása és a feldolgozás sok belső vívódásról vallanak. Ridegnek festi a világot és ez nem válik előnyére alko­tásainak. Egri házetők c. kom­pozíciójában az ismertetett vo­násokat hangulatos színfol­tokkal tarkítja és ezzel mon­danivalója is közelebb jut szemlélőhöz. Debreczeny Zoltán képei alakulóban levő művészről vallanak. Orbán József „1552” feliratú mellszobra Dobót ábrázolja. Markáns vonások idézik nagy torökverőt. Tiszai halász c. férfialakja öntudatos egyé­niséget és a halászás fáradtsá­gát magánhordó inas testet ál­lít elénk. A KIÁLLÍTÁST szombaton és vasárnap szép számmal lá­togatták. Külön öröm a ki­állítók számára, hogy az ide­genforgalom vasárnapi vendé­gei is megtekintették a kiál­lításit, akik elismeréssel nyi­latkoztak a Heves-megyei kép­zőművészek munkásságáról. A művésziek nagy szeretet­tel kalauzolják a kiállítás ven­dégeit, elbeszélgetnek velük, olykor egy-egy kép előtt ki­sebb csoport vitába kezd, a művész felfogásáról, a színek­ről, a fogalmazásról, a tech­nikáról. A kiállítás láttán mégsem támadt bennünk az az öröm, amit akkor szoktunk éreizrii, mikor igazán jó és igazán tel­jes munkát lát az ember. És ezt a hiányérzést vagy a Ma­gyar Nemzeti Galéria bíráló- bizottsága, vagy a helyi mű­vészek számlájára \ kell ír­nunk, — de inkább mindket­tőjére: a kiállítás anyaga nem ‘mozgalmas. Néhány portrén és az említett két alkotáson kívül az ember, a mozgó, az alkotó ember, a maga hitével, dinamikájával, céljaival nincs a tárlaton. Csak színfoltként jelenik meg az ember, több­nyire csak azért, hogy a táj, vagy az utca ne maradjon teljes passzivitásban. Debre­czeny Zoltánnál látjuk legin­kább azt a közlési módot, hogy az embert, annak arcát, meg­jelenését nem tartja fontos­nak és csak színfoltot vett fel ott, ahol már többet, vagy mást kellene közölnie. Nem hisszük, hogy a Heves megyei képzőművészek lelki­világát csak a tájak, csak az utcák mozgatják meg. Tudjuk, hogy művészeink többnyire tanári pályán mozognak és szabad idejüket a csendnek és a szemlélődésnek szentelik (a nyári vakáció idején és a délutáni pihenésekben): még­sem hisszük el róluk, hogy a dolgozó ember, az alkotó, a mindennapi ember ne érde­kelné őket, ne mozdítaná meg ecsetjüket. A táj, az utca, a környezet lehet művészi téma önmagában is,- de az ember, a lélek belső feszüléseit hordó em­ber legalább olyan izgalmas fel­adat festő és mindenfajta kép­zőművész számára, mint a táj, az utca, a csendélet. Nem kell félni a drámai ábrázolástól, mert a dráma átélése és ki­fejtésié művészi alkotásokban visszhangra talál másokban. Nem szabad elakadni tech­nikai kérdéseknél és modoros­sági gátaknál: a lélek és a szabad vállalkozási szellem erejével merni kell: ki kell lépni a passzivitásból, a „csak- színfoltos” ábrázolás varázsá­ból: keresni kell a jellemáb­rázolás vonalait is az arcokon, a mozdulatokban, az emberek közötti feszültségbén és akitor a tárlat hangosabb lesz, a ké­pek megszólalnak. És a . min­dennapi emberek, a műélve­zők és a művészet szerelmesei nerrícsak azt állapítják meg a kiállítás sommázataképpen, hogy a művészek tényleg mű­vészek, szeretik az ecsetet és a színeket, hanem azt is, hogy ismerik és megértik, sőt több, megértetik a ma emberével a ma izgalmát és a ma lelkese­dését. Mert ezekből a képek­ből nem ismerjük meg a mát, a mai embert. Raffaelo Santi, da Vinci és Michelangelo ké­peikben mindent elmondtak korukról és a kor embereiről és nem kell olvasnom sem történelemkönyvet, sem lexi­kont hogy megértsem az ak­kori Itáliát. ‘ EZ A MI SZUBJEKTÍV és jószándókkal megfogalmazott kérésünk a tárlat alkalmából a Heves megyei képzőművé­szekhez a jövőre nézve. (/. a.) EGRI VÖRÖS CSILLAG Feleségem a sztár EGRI BRÖDY Múló évek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Csendes Don (I. rész) GYÖNGYÖSI PUSKIN Újévi áldozat HATVANI V£lR«S CSILLAG Till Ulenspiegel HATVANI KOSSUTH özönvíz előtt FÜZESABONY Nyomok a hóban PETERVASARA Két színésznő egy szerep HEVES Két anya’ 1958. október 21, kedd; 1878-ban született Krúdy Gyula író. 1668-ban született Cserey Mihály történetíró. 1833-ban született Alfréd Nobel, svéd kémikus, a dinamít feltalá­lója, a Nobel-díj alapítója. V Névnap Ne feledj ük, szerdán: ELŐD ízes verseny^ magyaros vacsora-verseny Egerben Az állami vendéglátóipar fennállásának tizedik évfordu­lójára a Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezetének Ven­déglátóipari Szakosztálya ma­gyaros vacsora-versenyt rendez Egerben. A versenyben részt vesz a Park Szálloda, az Üzem­élelmezési Vállalat és az egri Vendéglátóipari Vállalat. Az érdekesnek Ígérkező ver­senyt ‘Oktober 20. és november 8. között bonyolítják le. öt üzemrész indul a versenyen. Október 20-án a vasúti kis­vendéglő, 22-én a Vadászkürt, 28-án a Halászcsárda. 30-án az Otthon kisvendéglő, s novem­ber 8-án pedig a Park Szálló mutatja be magyaros étel­különlegességeit. A versenyszabályok szerint indulni kell: egy levessel, há­romféle készétellel és egy tész­tafélével. Hogy mik lesznek ezek a fogások, azt nem tud­juk. Ezt minden üzemrész ti­tokban tartja. • A szakszervezet vándorzász­lóval és oklevelekkel jutal­mazza a verseny győzteseit, de ezenkívül egy 800, egy 600 és egy 400 forintos díjat is kitűz a legjobb eredményt elért konyhák részére. A szakszervezetnek az a cél­ja a verseny megrendezésével, hogy megismertesse a vendég­látó vállalatok közönségét a magyaros ételkülönlegesséaek- kel és így is színesítsék az ét­lapokat. Ezeket az ételeket nemcsak a verseny időtartama alatt készítik, hanem mind az öt üzemrész hetenként egy-egy napon azt az ételkülönlegessé­get készíti el, amellyel a ver­senyre is benevezett. így tehát változatos lesz az étlap a ver­seny után is. Ha a magyaros vacsora-ver­seny rendezése Egerben meg­hozza az eredményt, akkor a szakszervezet Gyöngyösön is megszervezi ezt az érdekes vetélkedést. ISüíf — A SZARVASKŐI szén­bányához vezető villanyt kilométerenként 60’ ezer fo­rintért építették meg.-HAT HOLD VJ SZŐLŐT telepít a felnémeti Petőfi Tsz. A telepítés alá hamarosan megkezdik a forgatást a gép­állomás Sz. 80-as traktorával. — A HAZAFIAS Népfront recski szervezete a kiszesek- kel közösen vidám szüreti bált rendezett a recski bá­nyász kultúrotthonban. — BEFEJEZTÉK a kukorica- törést az egri járásban. Most a szárvágást kell gyorsan el­végezni, hogy hozzáfoghassa­nak az őszi búza vetéséhez. — A HATVANI Cipész Ktsz dolgozói elhatározták, hogy a gyöngyösi munka­ié rsakat minőségi munkák gyártásában versenyre hív­ják ki.- 100 SZÁZALÉKKAL na­gyobb területen vetettek az idén másodnövényt inegyénk- ben a termelőszövetkezetek. A nJksodvetések általában jól si­kerültek, nagymértékben nö­velték a szövetkezetek takar­mánykészletét. Snortlevelezök és tudósítók figyelmébe! Az eddig: használatos Népújság válaszborítékok használatát a Pos­ta Betiltotta. Ezért minden tudósi­lónknak, levelezőnknek új formá­jú válaszborítékokat küldtünk ki. Kérjük tudósítóinkat és levelező­inket, hogy a jövőben ezeket az új borítékokat használják. műsora Egerben este fél 8 órakor: Szabad szél (Arany János bérlet, középisko­lás.) Hatvanban este *7 órakor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül Komolyzenei hangversenyek ' Egerben Városunk zenei igénye és Ízlése az utóbbi években las­san és fokozatosan megnőtt. Tudatos és rendszeres' munká­val, zenei ismeretterjesztéssel, a zeneoktatás megnövekedésé­vel, kamara- és szólóestek, hangversenyek rendezésével sikerült elérni, hogy egyre, többen vannak városunkban is olyanok, akikei a komoly zene érdekei, szívesen láto­gatják a zenei rendezvénye­ket. Nagyban hozzájárultak az új zenei közönség kialakí­tásához a zeneiskolában meg­rendezésre kerülő növendék és tanári hangversenyek, a kamara- és szóló-estea: (Ba­cher, Jurij, Murai, Garay, Ne- ményi, stb.) az egyes, ritka időközökben nálunk szereplő Budapesti MÁV és a Debre­ceni Szimfonikus zenekarok hangversenyei. A IV. Egri Dalosünnep és a Nőtanács Ballada-estje szépszámú kö­zönséget vonzott. A város zenei igényének ki­elégítését elősegítő komoly­zenei rendezvények mellett azonban túlságosan elburján­zottak az olyan könnyűzenei rendezvények, amelyek nívót- lan műsorukkal semmi Képpen sem szolgálták még a nemes szórakozást sem, nem még az ízlés fejlesztését. Nagyon dicséretes tehát az egri városi Nőtanácsnak az a kezdeményezése, hogy komoly­zenei hangverseny-sorozat megrendezésével továbbfej­leszti azokat az alapokat, amelyeket szorgos, fáradságos munkával a zenei nevelés te­rén az utóbbi időben lerak­tunk. Ez a kezdeményezés teljes mértékben találkozik a Párt kulturális irányelveinek célkitűzéseivel és nagymér­tékben megjavítja a város müsorpolitikáját. Nagyon ügyesen állították össze a hangversenysorozat műsorát is. Az első hangver­senyük október 20-án este 8 órakor volt a Gárdonyi Géza Színházban a következő mű­sorral: Erkel: Ünnepi nyitány, Liszt: A-dur zongoraverseny, Schubert: h7moll, Befejezetlen szimfónia és Weber: Bűvös vadász — nyitány. Rubányi Vilmos vezényelt és közremű­ködött Bodonyi Anikó zongo­raművész. Igen szép volt ez a műsor (a hangverseny mélta­tására visszatérünk) és a többi sem marad el mellette, mert november 17-én a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekart BZitm Tamás vezényli és Ga­ray György hegedűművész közreműködésével Rossini: Teli Vilmos — nyitányát, Men­delssohn : Hegedűversenyét és Csajkovszkij V. szimfóniáját hallhatjuk. A jövő év januárjában Ope­ra-est lesz, amelyen Mátyás Mária és Kövecses Béla, az Állami Operaház művészei lépnek fel. A sorozat utolsó hangversenyén Beethoven: III. Leonóra nyitányát, Esz-dur zongoraversenyét és V. Szimfó­niáját halljuk Lukács Miklós vezényletével és Fischer Anni közreműködésével. Ügy érzem, ez a program a legkényesebb zenej igényt is kielégíti és olyan híres művé­szek működnek közre benne, akik nemcsak hazánkban, ha­nem külföldön is nagy meg­becsülést sz/sreztek a magyar zenekultúrának. A Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekart és a Miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekart pedig városunk már jól ismeri és szereti is. A négy előadásra a Nőta­nács és az Országos Filhar­mónia bérletet hirdetett. Az olcsó jegyekkel is lehetővé kívánják termi, hogy minél többen részesülhessenek váro­sunk dolgozói közül a komoly zene megismerésében és meg­szerelésében. Bízom abban, hogy ez a hangverseny-soro­zat komoly előrelépést jelent majd városunk zenei közönsé­gének nevelésében, gyarapítá­sban, igényeinek fejlesztésé­ben. Dicnes Tibor i A hála lángjai Vidám úttörő nóták - és a hős elődökre emlékeztető mozgalmi dalok hangja szárnyalt pénteken a korai alkonyban az egri Vár felé vezető úton. A Pedagógiai Fő­iskola gyakorló általános is­kolájának úttörő csapata vo­nult a várba ezen a napon, hogy a tábortűz lángjai mel­lett felidézze névadójának: Bornemissza Gergelynek és a többi hősnek az emlékét. A példás rendben vonuló rajok a vár kapujához érvé sorfalat alkottak és hatalmas „hajrá” kiáltással kísérték a kegyeleti staféta utolsó pár­ját, akik a Himnusz hangjai mellett helyezték el az emlék­táblára a koszorút. A halál ellen van orvosság Pár perc múlva a falakon belül fellobbantak a tábortűz, lángjai. A fény bíborba von­ta a százados, sok dicsőséget látott köveket és a csillogó­szemű pajtásokat. Varró Péter szavalata szólaltatta meg azo­kat a gondolatokat, amelyek- a szívekben felébredtek. Hős elődeinkről, hazájukért az éle­tüket is feláldozó elődeinkről emlékezett meg az énekkar száma is: ' „Gyertek, álljunk az ódon falakra. Vér folyt itt hajdan, hősi vér!’’ Mit jelent az „egri" név? Mire tanít bennünket elődeink példája? Mire kötelezi a „Bornemissza’’ név a csapat tagjait? Ezekről szól dr. Szántó Imre főiskolai tanár beszéde. Ma nem kíván tőlünk ha­zánk véráldozatot — mondot­ta. A mi kötelességünk: tel­jesíteni mindennapi feladata­inkat, iskolai munkánkat lel­kiismeretesen elvégezni. Erre hívott fel az énekkar következő száma is: — Munkára hát szép ha­zánkért! Gárdonyi remekművének: az „Egri Csillagok“-nak leg­drámaibb jelenetét elevenítet­te meg a szavalókórus száma: Dobó esküje. Szinte a falak is beleremegtek, amikor fel­harsant a gyülekezőre hívó kürt és elhangzottak a szent eskü szavai. Cseh István ifjú­vezető személyesítette meg i ftár hős kapitányát. A ’kor hangulatát tovább mélyítette Tinódi Lantos Se­bestyén: „Eger vár viadaláról szóló ének”-e, amit az ének­kar adott elő. A szólót Novák Emil VIII. osztályos pajtás énekelte szépen csengő hangján. Karsai István a krónikásról emlékezett meg Urbán: Tinó­di című versével. A tábortűz lángjai közben el­hamvadtak. A leszállt sötétség­ben szárnyalt magasra a Szózat magasztos dallama: — Hazádnak rendületlenül Légy híve óh magyar! A hagyományos tábortüze»» zel véget ért. i Beteg vagyok. A fejemben tizennégy méh­család végzi a rajzást, szemem előtt tűzkari- kák táncolnak, s a karikákon szépen, jól be­idomítva ugrálnak át a méhek. Bátor kis jó­szágok, nem félnek a tüztől. plök az ágy szé­lén és azon gondolkodom, hogy érdemes-e megírni a végrendeletem. . Érdemes! Az min­dig jó, ha megvan. Csak nincs, amit az utó­korra hagyjak. Nem baj, akkor is kell lennie egy rendes családapának végrendeletének.,. De mielőtt megírom, megpróbálkozom még az élettel, még egyszer és utoljára ... — Hozz rumot — adom ki az ordrét a fele­ségemnek és könnyes szemmel suttogom az indokot is. — Vagy segít, vagy vidámabb lesz a halálom. A feleségem megy és hozza a rumot. Há- ; rom decit! Mi az egy haldoklónak? Mi az egy ; náthalázban szenvedő halálraítéltnek, aki fél- óra múlva megcsinálja a végrendeletét és újabb félóra múlva eltávozik az örök vadász­• mezőkre. Meghúzom az üveget és összeros- ; kadva ülök tovább az ágy szélén. Még egy • korty és felállók, odatámolygok majd az asz- | tálhoz, hogy kezembe vegyem a tollat... Még ; egy korty, kortyocska ... Milyen jó meleget ; csinál ez a vacak alkohol az emberben... Bár ; az is lehet, hogy ez nem is olyan meleg, ez ; már a halál előtti láz... Még egy kortyot! ; Meghalok es itt marad a két deci rum. Lehel I magával vitte ellenfelét a túlvilágra. Én se leszek rosszabb nála: magammal viszem a há- I rom decit azokra a vadászmezőkre... Még egy i kortyot... Ilyen fiatalon meghalni és egy nát- ’ hábanl Abszurdum. Kiröhögnek. Még a St­> romnál is vigyorogni fognak az emberek. De­> hát ilyen az én szerencsém, még meghalni se tudok méltóságteljesen, valami szép, komoly betegségben, hogy tanácstalanul állndk körül az orvosok az ágyam, mert ilyennel még nem találkoztak... Nekem náthában kell elpusztulni... Bor­zasztó... Hű, azért még egy kis rumocska nem fog ártani... Én már úgyis fittyet há­nyok az alkoholizmusnak... Ki látott alko­holista hullát... Marha jó ötlet. Hiába, a hu­mor még a halálos ágyamon se fogy ki belő­lem... Istenem, milyen nagy humorista vész el bennem... Szép színe van ennek a rumnak... Mint a rubin ... Van úgye kaszinó-rum, dock- rum és ez meg rubin-rum ... Hehehe ... Na, még egy kortyocskát... Szép azért az élet... I(jaz, már csak félórám van, de azért ez a fél­óra is milyen szép, kedves és milyen jó mele­gem van... Hogy is van az a dal, várjunk csak ... Meghalt Mátyás király, oda rum... De elő­ször a rum lesz oda, s csak azután a Mátyás király... Igaz, ez nem is dal... Na és aztán, attól még lehet énekelni... Nini, már csak kotyog az üveg ... Ej mambó .., mambó ita- lianó... Hagyjuk ezt a kozmopolita dalt, ilyennel én nem halhatok meg ajkamon ... Volt nincs, fene bánja, volt nincs, vigye ká­nya ... Meghalok és még nem is láttam iaazi kányát... Hé, asszony, hozzál nekem kányát... Ez az utolsó kívánságom, halljátok meg, em­berek... Kányát akarok inni, de ha nincs, bánja kánya, jó lesz a sas madár is... Halál a náthára ... Nincs végrendelet és nincs már rum ... Asszony, rumot a drága, beteg és élni akaró férjednek... (egri)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom