Népújság, 1958. október (13. évfolyam, 213-239. szám)

1958-10-21 / 230. szám

1958. október 21., kedd ííEP.ÜJSAG nv FEJLŐ E JLODESE 195/ Megyénk fejlődése számokban Vannak még boszorka nyolc Skóciában még vannak bo­szorkányok — közölte Maclean néprajzkutató. Az egyik boszorkányról így számol be: „Első pillan­tásra olyan, mint egy előkelő idős hölgy, kék szemű, mosoly­gós arcú. Értelmes és szelle­mileg igen elevennek tűnt.” A tudós, aki a „boszorkányokat” nem nevezte meg, mert be­számolója élő személyekről szól, felhívta a figyelmet arra, hogy a skót „boszorkányok is haladnak az idővel”; a 80 éves. akivel találkozott, a lakosok beszámolója szerint nemcsak embereket és állatokat „gyó­gyít a szemmelverés következ­ményeitől”, hanem autókat is megjavít, ha a szerelők nem tudják megtalálni a motor hi­báját. A 945 ezer négyzetkilomé­ter nagyságú, tehát Magyar- országnál tíz­szer nagyobb területű, 83 mil­lió 600 ezer la­kosú Pakisztáni Köztársaság két tartomány­ból áll, mely egymástól 1700 km távolság­ban terül el. Pakisztán gaz­daságilag fej­letlen, iparral alig rendelkező mezőgazdasági \ \áv Károly. a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat asztalosa, két éve dol­gozik a vállalatnál. Az ő mun­kája jelentősen hozzájárul ah­hoz, hogy az elkészített öntő­iéi mintadarabok megfelel­nek-e a megrendelő üzemek számára. Mint asztalos, mun­káján kívül más munkakörben, ts dolgozik, ahol ugyancsak kiválóan megállja a helyét. A rábízott famintákat pontosan készíti el, s így nagy része van abban, hogy az öntöde a le­gyártott anyagokat selejtmen- tesen készíti el. PAKISZTÁN óradar .. , ionian) KdrdCS/' (m ** 5»» : ///-; 1951 ország. A világ jutatermelésében 75—80 százalékos részesedésével az elM helyet foglalja el. A rizs és a gyapot termelése világviszonylatban is számottevő. Nyugat-Pakisztán króm-, só- és kőolajtermelése jelentős. A két „igen" 3.65o «fi. * 28.576 sa 00" fL«AlTíLe!m SZAMOSUK MA l f qhb loir SÁROS, LUCSKOS az út. koromsötét van Egerszóláton. A november 7-én kigyulladó fény oszlopai részben még le­hetetlenül fekszenek a földön. Itt-ott bányászlámpa imbo- lyog, jelölőgyűlésre jött össze a 29-es választókörzet. A be­számolót pillanatnyi csend kö­veti, majd a homályos sarok­ból felcsattan egy asszony. — És a mi körzetünkben miért nem vezetik be a vil­lanyt? Ha nem jut minden­hová, kár volt belefogni! Vitatkoznak, beszélgetnek, végül megegyeznek abban, hogy csak hadd jöjjön az a vil­lany! Majd eljut lassan a falu minden részébe. Majd sor ke­rült a jelölésre. A járási és megyei küldött jelölésével gyorsan egyetertenek a válasz­tók. Községi tanácstagnak Ga­lambos Erzsikét jelöli a vá­lasztókerület. S elfogadja a jelölést Ga­lambos Erzsébet? —“Igen! — Megllletődötten néz szét az idős választók de­res haján, és szeme megnyu­godva pihen édesanyján, aki mosolya alá rejti feltörő meg­hatottságát. Galambos Erzsiké szeme egyszerre fátyolos lesz. Igen! Ma tanácstagnak jelöl­ték. És négy nap múlva újra nagy felelősség elé állítja az élet ... ★ A SZÚLÁTI UTCA déli nap­fényben fürdik. A falu apraja- nagyja kinn áll, mert fényes esküvői menet közeledik — Galambos Erzsiké, a legfiata­labb tanácstag-jelölt most es­küszik örök hűséget Márton Zoltán kiskörei tanítónak. S ahogy estébe hajlik a dél­után — úgy nő a jókedv Jakab- . dombpusztán Márton bácsinál,; a verpeléti Dózsa Tsz juhászá­nak portáján. Gróf Sztáray cselédlakásait, a nyomor el­képzelhetetlen fészkét hodály- nak alakították át, s most biz­tos fedele alatt vezérkednek Miksi Istvánná és Pálkovács Mihályné gazdasszonyok, aki­ket a nagy napra Márton bácsi kért el á verpeléti Dózsa Tsz- ből. Értik a dolgukat! A kondé-' rokban 50 tyúk fő egészben, s az aranyló levesbe 60 levél tésztát gyúrtak 120 tojással, hogy mindenből elég sok le­gyen! A kétmázsás hízó hur­káját már megreggelizte a meghívott hatvan vendég. Két birka rotyog a déli gulyáshoz. S a mindenfelől összesereglett vendégek egymás után hajto­gatják a poharakat. Lehet! Három hordó sör, 300 liter bor •van csapra verve. BENN A SZOBÁBAN csep­pet sem megilletődve, hanem tele életkedvvel, vidámsággal mulatnak a vendégek és a fia­tal pár. Márton bácsi minde­nütt ott van, mindenre van gondja! Nagy ünnep a mai! A cse­lédlakások tanyai rettenetéből tanító lett a fia! Itt vannak a fiatal kiskörei kollégák és a talpraesett új menyecske sem maradt el az urától — tanács­tag! A menyasszonytánc megmu­tatta, hogy igen kelendő az új asszony — 5000 forint (!) gyűlt össze a „vevőktől”. S a nász­ajándékok? Roskadozik a szekrény, a polcok. Fehérne­mű, edény, cseese-becse. Ezre­ket tesz ki az ára. Az enni­valóból meg boldog-boldog­talan viszi már a kóstolót az otthonmaradtaknak! ★ Hajnalodik. A ponyvát szag­gató szél megcsendesedett. A pajtában sorra kialszanak a lámpák. A tanya elevenedik, s a pirosbabos-ruhás új me­nyecske nekivág férje oldalán az útnak, haza, Egerszólátra, gyalog. A DERENGÉSBEN, ahogy egymás kezét fogva, mennek, szinte sugárzik róluk a bizton­ság. a hit a jövőbe. CS. ÁDÁM ÉVA. 99 Megyei város a Mátra lábainál“ Számvetés Gyöngyösről legmodernebb ércelőkészítőjé- > nek gépei zakatolnak. Es so- \ Tolhatnánk tovább és tovább > a Szerszám- és Készülékgyár- ? tói a kenyérgyárig, a modern ? húsüzemig munkánk nagysze- ? rű eredményeit. Űj gyárak. 5 új üzemek, s bennük a meg- i változott életet élő emberek. < S mindez olyan természetes, < s egyszerű lenne? Elmondana < s leírni igen. De megcsinálni, < megteremteni nem. Ehhez egy < egészen új rendszer kellett. < Szocializmus, munkáshat:!- < lom. párt. Megszoktuk már e < szavakat, de ezen túl látjuk < már ezek élő valóságait is < Látjuk az új gyárakban, az< iskolákban, a város kulturális < életében, egészségvédelmében. < s a ,30—35 000 gvöngyösi ént- s bér mindennapi életében. s ★ \ A múlt és a jelen fekszik s előttem. A múlt. e ’'askos < könyvében, s a jelen néhárys papírlapom. De a múlteköny-s vön túl is ott él még az em- S berekben. Csak emlékezni, S emlékeztetni kell rá. > A jelen is itt van. Nemcsak > e papírlapon, hanem itt tere-| bélyesedik a Mátra lábánál, a > rohamosan fejlődő városban. > DE A JELENEN TÚL mirl a jövő is meg-megcsillaittja < sugarait. Valahol nagy iro- > dák mélyén már tervezik a 5 város jövőjét, amely szép és > nagyszert lesz. > A múlt nyomasztó emléké- > vei, s a jelen tudatával és a > még biztatóbb jövő reményé­ben nem lesz nehéz válasz- b tani. \ MÄRKUSZ LÁSZLÓ < Ügy élünk, mint eddig — mondta — de azért autóbusz- szal jár haza a piacról, s a másé helyett a saját földjén dolgozik, Élünk, mint eddig — mondja, s viszi a kis uno­kát, no nem a régi, rozoga Mikhaleczba,' hanem az új százszemélyes napközibe. ügy élnek mint régen? Nem. Sokkal jobban és sza­badabban. Csak nehezen nyugtázzák az újat. Naponta járják a karácsondi-dülőt, ott mennek el a szélesen terpesz­kedő XII-es akna mellett, ahonnét nagyszerű kilátás nyílik az egykori kukoricás helyén épült Váltógyárra is. De hát mindez olyan termé­szetes. Pedig nem is olyan termé­szetes az ipar ebben a város­ban. Nézzük csak ezt a régi könyvet, mit mond erről? Külün fejezetet szentel a könyv az iparnak, s „Nagy ipartelepei” címszó alatt be­számol a gőzmalomról, a Vá­rosi Szénbánya RT-ról, a Szlovencsák-malomról, a ee- mentái-u gyárról, a Barna-féle fatelepről, s a téglagyár­ról. Ezek voltak egykor a vá­ros „nagy ipartelepei." S ma? Ma napi 100—120 vagon szenet ad a XII-es akna, ex­portra dolgozik a 35 milliós beruházással épült Váltó- és Kitérőgyár. s ércet ad ma már a. gvöngyösoroszj bánva Is, ahol Közép-Európa egyik tat — mondhatják többen is. — Hiszen rég elmúlt, ismer­tük valamennyien, s nem is akarjuk vissza. így igaz. De egy kis család is számvetést csinál, ha na­gyobb elhatározás előtt áll, ezt teszi egy üzem is, s miért ne tenné ugyanezt egy város vagy egész ország. Nemsokára ránk köszönt a választás nap­ja, nem árt a számvetés. Kell a számvetés, mert a fi­atalok nem ismerik eléggé a múltat, s mindannyian oly szívesen felejtjük a régit, • a rosszat. Kell a számvetés, mert sokszor napjaink ered­ményeit sem értékeljük elég­gé. Gyöngyös város fejlődését az veszi észre igazán, aki egy évtizedes távoliét után most toppant be a városba. Aki otí él, annak oly természetesen hat minden. Régi, kedves ismerőssel ta­lálkoztam a napokban Gyön­gyösön. Rózsi néni volt, egy­kori szomszédunk ott kinn a városszélén, az érsek-földön. Kora hajnaltól késő estig dol­gozták a földet, örökké zúgo­lódó férjével, Pista bácsival együtt. így maradt meg em­lékezetemben ez a család. MEGVAGYUNK! Élünk, mint eddig — felelte érdeklő­désemre Rózsi néni, s nagy piaci kosarát felkapva elsie­tett, nehogy lekésse az autó­buszt. tényleges szaporodás tehát tíz év alatt 1566, a természetes szaporodás 345 lélek.” — Nem, ez nem tévedés. így van írva szórul-szóra, s ez így volt igaz. A város természetes sza­porulata tíz év alatt 345 lé­lek. Keservesen kevés ez a szám. Érezték ezt a könyv szerzői is, s igyekeztek ma­gyarázatot is adni. S a ma- gyarázgatás közben egy kicsit elszólták magukat. FIGYELJÜK CSAK: „Egyébként a város lakossá­ga igen lassan szaporodik, a szaporodási arányszáma jóval alacsonyabb az országos átlag­nál, s ennek megjavulására kevés kilátás van, mert halá­lozási arányszáma rendkívül magas. Mivel sem a csecse­mő, sem a gümőkór halálozás' magas volta nem indokolja a magas halálozást, az okot a szociális viszonyokban kell keresnünk.” Igen. ezt eltalálták, ez na­gyon így igaz. Csakhogy ezek a „szociális viszonyok” egy egész rendszer szociális vi­szonyai, s ezen nem segítet­tek sem a karácsonykor osz­togatott ..szere tet-csomagoR," sem a szükséglakások, de még az ingyenkonyhákban ki­adott meleg levesek sem. S ezeket „a szociális viszonyo­dat” megváltoztatni n.em is lehetett egészen 1945-ig. S akkor is csak fegyverrel ★ Minek hánytorgatni a múl­A MÜLT ÉS A JELEN fek­szik előttem az asztalon. A múlt egy 1936-ban kiadott vastag könyv alakjában, míg a jelen néhány gépelt oldalon csupán. S mégis e néhány gépelt oldal, amelyen szinte érezni még a festék friss sza­gát, több boldogítót mond el, megyénk egyetlen városáról, mint a közel 700 sárguló ol­dal, az egész megyéről. Itt, e vaskos könyv,, amely a „Heves vármegye” címet viseli, s amelyet szerzői rend­szerük védőbeszédének szán­tak egykor. A védőbeszédből vádbeszéd lett az idők folya­mán. Ma már vádolnak az egykori védőszavak. Nem mi írtuk le a sorokat, hanem ők, az ország, s a nép régi urai. Saját dicsőségükre írták, s most velünk együtt vádolnak e sorok. ..Megyei város a Mátra lá­bainál”, — így kezdődik a Gyöngyösről szóló írás. — „Büszkesége a határában emelkedő Kékes-hegy, mely az ország legnagyobb csúcsa." Igen, ez volt akkor a város egyetlen büszkesége. S ma? Ma is büszkék a gyöngyösiek a Kékesre, a Mátrájukra, amely ma már csakugyan az övéké is, de büszkék a gyá­rakra, az új iskolákra, az épülő új városrészre, a mun­kásból lett mérnökökre, igaz­gatókra, s büszkék, nagyon büszkék rohamosan fejlődő kultúrájukra, s egész szépülő életükre. Nézzük csak tovább e régi könyvet. ..Lakóinak száma 1930-ban 19 715, 1930-han 21281, a ARCOK EGY FALUBÓL fejében, összegyűjtik a- Bükk növény- és állatvilágát, gom­bákat, rovarokat. Ez a nagy feladat. Tamásfalvi Aladár tanító bácsi szavait tágranyílt szemekkel figyeli mind a negyven egynéhány gyerek. Lelkes úttörővezető és a kis pajtásoknak nagy barátja, aki nem olyan régen kapta meg a „Kiváló úttörővezető” kor­mánykitüntetést. Ma megbe­csült, vezető ember a faluban az egykori dohánygyári fűtő fia, Tamásfalvi Aladár. ** KISS KLÁRA, | akölS™S; tiíkár fiatal, 18 éves kislány. Néhány hónapja érettségizett az egri Szilágyi Erzsébet Gim­náziumban, s máris kenyér van a kezében. Édesapja falu­beli háromholdas kisparaszt, aki nagyon örül annak, hogy lánya már tanácstitkár és ta­nácstagjelölt. Klárika is örül az állásnak is, no meg annak is, hogy november 16-án, most életében először, szavazni fog. Egy idős nénike kopogtat Klá­rika ajtaján. Klárika leülteti, hellyel kínálja, azután beszél­getnek. A néni elmeséli gond- já-baját Klárikának, éppen úgy, mintha csak tulajdon unokája lenne..j ** Szarvaskő fölött' nem tűnt el nyomtalanul a tizenhárom esztendő. Mfegváltozott a falu, megváltoztak a vezetők is, új utakon halad a falu népe. A felemelkedés útját járják. * SZALAY ISTVÁN Szarvaskő égnek nyúló, me­redek sziklafalán, romokban hever az egykori „sasfészek”, Szarvaskő vára. Az ormótlan, fekete sziklák alatt, a keskeny szurdok-völgy­ben, a hegynek támaszkodó pi­roscserepes házak lakói bizony keveset törődnek már a régmúlt időkkel és inkább a közeleb­bi múltra emlékeznek vissza. A kis bükki falu lakóinak egy része, a felszabadulás előtt erdei munkával foglalko­zott. Fát termeltek, csert nyúz­tak, szenet és meszet égettek a hegyekben, míg a fiatalság messzi, távoli uradalmakban keresett munkát magának. Több mint egy évtizede azon­ban Szarvaskő is magára ta­lált. A hajdani favágó, sum- más falucska, ma épülő bá­nyászközség. A munkáshata­lom véget vetett itt is az úri világnak, és a nép saját ke­zébe vette sorsa intézését. A bánya, a föld alatt meghúzódó fekete gyémánt munkát, ke­nyeret biztosított. Uj házalt épültek, vízmüvet, villanyt ka­pott a falu. A elmúlt tizenhárom eszten­dő alatt ugyancsak megválto­zott a falu képe, de megvál­toztak a, vezetők is. Bemuta­tunk közülük néhányat, akik ma Szarvaskő ügyeit irányít­ják: ** TÓTH FERENCNÉ e1^^' szonyt az irodájában találtuk. Asztalán sokszínű, nagy cso­kor virág. Az úttörők köszön­tötték ezzel a csokorral neve- napján, sok örömet, boldog­ságot kívánva' neki. Tóth Fe- rencné Szarvaskő szülötte, fia­tal korában öt testvérével együtt megpróbálta az akko­ri fiatalok vándorló életét. A szabolcsi, a veszprémi, a du­nántúli uraságok birtokait mind végigjárta, esztendőről esztendőre. A felszabadulás után postai levélkézbesítő a faluban, majd a községházára kerül, mint hivatalsegéd. Ta­nul, sokat olvas, alaposan meg­ismeri a község problémáit, az emberek gondjait, szándékait. 1950-ben tanácstagnak, majd elnöknek választják és azóta tanácselnöke, vezetője a falu­nak. Tóth Ferencné mindjárt a felszabadulás után megér­tette, hogy népünk ügyét csak a munkásosztály és annak pártja képes legnívebben szol­gálni és ezért belép a kom­munisták pártjába és velük együtt harcol a falu boldo­gabb, szebb életéért. JAKAB JÓZSEF | kár, vastag csontú ember. Édesapja erdőt járó favágó volt, ő maga fiatal korában summás volt. Tízen voltak testvérek, és bizony, mint mondani szokás, „gyakran ki­esett a kenyér a héjából”. Ja­kab József a felszabadulás után a párt soraiban harcolt falujáért és már közel 10 esz­tendeje titkára a szarvaskői pártszervezetnek. Több eszten­dő óta munkálkodik a tanács­ban és a végrehajtó bizottság­ban is. Jakab József bányász és most, amikor már szebb, bol­dogabb az életük, egyre töb­bet akar dolgozni a kialakuló új bányászfaluért, a bányá­szokért. ** FÁBIÁN ISTVÁNNÉ . apro’ _______________________bogár­há tú házikóban nevelkedett. Nincs már meg a ház, új áll a helyén, de azért még mindig úgy emlékszik a régi életre, mintha tegnap lett vol­na. A nagy család, a szegé­nyes házikó, a folyton beteges­kedő édesanya, mindmegany- nyi keserű emlék a múltból. Testvére gyermekeit neveli most ez a kedves, áldozatkész asszony, ö a helyi Vöröske­reszt egyik leglelkesebb tagja, aki mint szakképzett ápolónő, mindig készségesen és szíve­sen segít a betegeken, rászo­rultakon. Fábián Istvánnét, mint a nőtanács egyik vezető tagját szeretik és becsülik a község asszonyai. ** TAMÁSFALYI ALADÁR £af lu egyik tanítója. Rendezget, pakolgat és tanítványaival együtt nagy terveket forgat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom