Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-23 / 206. szám
1958. szeptember 23 kedd népújság 5 A szövetkezeti eszme győzelméért... Termelőszövetkezeti nap és mezőgazdasági Kiállítás volt Besenyőtelken Napirenden: ... modem kuruzslás amely nemre, fajra, világnézetre való különbség nélkül magával ragadta az embereket, városon és falun egyaránt. E modern kuruzslás, mint valami egységes és vonzó szék• ta, úgy terjedt el és úgy ragad magával mind több és több embert, bár történtek lépések, intézményesen is, hogy gátat vessünk terjedésének. A modern kuruzsló nem titkos szavakat mormol, nem varázsigéket idéz, s nem éjjel, keresztnél szedett fű főzetével gyógyít. A modern kuruzsló azért modern, hogy eszközeiben felhasználja a tudomány, különösen az orvostudomány és a gyógyszerészet fejlődését. Aszpirint és ultraseptilt, sulfaguanidint és karilt, de- malgont és sevenált szed, írat, vásárol, bead, mint valami megszállott. Többet cigarettázott, nehezebben tud elaludni: be egy altatót, vagy éppen kettőt. Kicsit fáj a feje, már elkínzott arcot vág és be egy. vagy éppen két karilt... És így tovább. Mindenki gyógyszerszakértő, mindenki gyógyít, helyesebben kuruzsol, mert kuruzslás ez a javából. S ami különbség van a régi, az „antik" kuruzslás és a mostani között, az nem más. minthogy ez veszélyesebb... Béka lábát megfőzni, nos. abba még nem halt bele senki, de a gyógyszerek mérgek, a gyógyszerek orvosi előírásra, adagolva szedhetők és nem csokoládés drazséként, éjjeli táncmulatságon, csak úgy, a női táskából elővarázsolva. Nyilvánvaló tény — s akármilyen furcsa, de így igaz — a vad gyógyszerfogyasztás az életszínvonal fejlesztésével jár együtt... Azelőtt, aki beteg volt. nyögött, ha volt pénze, orvost hivatott és ha volt még arra is pénze, hát megvette a gyógyszert. Ma a lakosság döntő része biztosított, ha egyet köhint, már orvoshoz megy az ember, receptre drága gyógyszert is megkap, recept nélkül is vásárolhat bizonyos „mindennapi” orvosságot, olcsón és amennyit akar... Hát vásárol! Az orvosok is könnyen írnak fel receptet, nemegyszer — sajnos — egyszerű kérésre, amit a beteg akar: valóságos „ä la carte” rendelés ez! Ideje volna, ha mondjuk a TIT. vagy a rendelőintézet, vagy más szervek előadásokat tartanának az ilyesfajta modern kuruzslás ellen, ha intézményesen is fellépnének az elburjánzott gyógyszermánia ellen ... Amely nemcsak veszélyes, hanem drága mulatság is. Az államnak! Vagy ez nem lenne szempont? Úgy vélem, hogy ez is meggondolandó... (gy...ó) ■———— Heves megyei kiállítók között az őszi vásáron (Tudósítónktól.) NAGYSZABÁSÚ rendezvény lebonyolítására került sor vasárnap Besenyőtelek községben. A járási párt- és tanácsszervek, valamint a Hazafias Népfront rendezésében öt környező község 13 termelőszövetkezetének tagsága adott itt egymásnak találkozót. Besenyőtelek, Füzesabony, Mező- tárkány, Poroszló és Dormánd községek szövetkezeti gazdaságai, ezenkívül a Poroszlói és a Pusztaszikszói Állami Gazdaságok és több egyéni gazda egész évi fáradozásának gyümölcseit is kiállították a szövetkezeti nap alkalmával. Az ünnepi nagygyűlésre a délelőtti órákban került sor a kiállítás szíhhelyén. Amint a díszelnökség helyet foglalt az emelvényen, magyaros népviseletbe öltözött úttörők köszöntötték virágcsokrokkal a vendégeket. Az ünnepség megnyitó beszédét Horváth Ferenc elvtárs. a füzesabonyi járási pártbizottság titkára tartotta. Bevezetőben tényekkel és számadatokkal bizonyította be Horváth elvtárs, hogy a járásban mennyire gyökeret vert a szövetkezeti mozgalom. Jelenleg 25 termelőszövetkezet és 22 termelőszövetkezeti csoport működik 9000 hold földterületen, több mint 120 családdal. A szövetkezeti gazdálkodás fölényét igazolja az a tény is, hogy a szövetkezetek idei ter- mésállaea jóval meghaladja az egyéniekét. Az ünnepi megnyitó további részében ismertette Horváth elvtárs a szövetkezetek célját, majd üdvözölte a megjelenteket: K. Nagy Sándor elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának küldöttét, aki a Földművelésügyi Minisztérium termelési főosztályának vezetője, Sztojcsev elvtársat, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövetét és a megyei, járási párt- és tanácsszervek küldötteit. Ezután K. Nagy Sándor elvtárs, az ünnepség szónoka emelkedett szólásra. Bevezetőjében ismertette azt a nagy fejlődést, amely az ellenforradalom óta végbement. Utalt arra, hogy ebben a küzdelemben mindenhol ott találhattuk a Szovjetunió és a többi baráti ország önzetlen segítségét. IGEN ÉRTÉKES volt Nagy elvtárs beszédének az a része, amikor a mezőgazdaság átszervezésének jelentős szükségességéről beszélt. — A nagyüzemi termelésre való áttérés — mondotta Nagy elvtárs — a kapitalista országokat is foglalkoztatja. Az Egyesült Államokban is egyre inkább eltűnnek az apró farmok és helyüket a gépi munkát jobban kihasználó nagy parcellák foglalják el. Ugyanez a folyamat játszódik le Angliában és Nyugat-Németország- ban is. De amíg ott ez a folyamat a kis emberek erőszakos kisajátításával, tönkrejuttatá- sával jár együtt, addig nálunk éppen a parasztság felemelkedésének útját jelenti a nagyparcellás gazdálkodás. Beszédének további részében ismertette K. Nagy elvtárs a hároméves terv mezőgazdasági célkitűzéseit és azt. hogy a belterjességet kell fokozni a termelőszövetkezeteknek. — Ahogy mondotta, a kiállítás azt mutatja, hogy egyes szövetkezetekben már kezd tért hódítani a belterjes növénytermesztés és az ipar igen sok géppel, univerzális traktorokkal támogatja ezt a célkitűzést. Az új tsz-ek alakításával kapcsolatban elmondotta K. Nagy elvtárs, hogy nincs szükség gyenge, csak papíron működő társulásokra. Erős, életMade in A verpeléti vasútállomás szövetkezeti átvevöhelyén már kora reggel kocsisorok állnak szőlőkkel megrakott ládákkal, hogy a szerződés értelmében átadják terméseiket. Cipó Miklós, az átvevő, örömmel vizs- gálgatja a kövér szőlőfürtöket: — Ez igen, Feri bátyám! — Úgy látszik, jó termése volt —, mondja Für Ferencnek és a mérlegre rakják a frissen szedett szőlőkkel teli ládákat. — És volt legalább jó termés is ebből a szép szőlőből? — Nem panaszkodhatni. Ez- idáig 45 mázsát szállítottam el, de még mindig lesz vagy 12 mázsára való — adja meg a választ. — Mennyit vettek már át eddig ? — kérdezzük Cipó Miklóst. — Szeptember 9-én kezdtük meg a felvásárlást, s azóta négy és félezer mázsát vettünk át. Naponta átlagosan 400—500 mázsát tudunk átvenni. A gazdák sem panaszkodhatnak, mivel jól megfizetünk, kilójáért 5.60-at adunk. Dehát ez export-szőlő, Svájcnak szállítjuk. Látja? — mutat a ládákon levő kis kék cédulákra. Made in Hungary. — Azt hiszem, nem lesz panaképes szövetkezetekre van szükség, amelyekben a tagság jövedelme és életszínvonala meghaladja az egyéni gazdákét. Az ünnepi beszéd után Sztojcsev elvtárs a bolgár nép nevében szólt az ünneplő közönséghez és további sikereket kívánt a tsz-ek munkájához. Az ünnepség után a megjelentek megtekintették a kiállítást, amely ugyancsak bővelkedett látnivalókban. Első díjat nyert a poroszlói Rákóczi Tsz juhászata, a füzesabonyi Petőfi Tsz csikója, a poroszlói Haladás Tsz Csillag nevű lova. De sokan megcsodálták a Haladás Tsz 15 kilós káposztáit is. A bssenyőtelki Szabad Föld pavilonja tömve volt az idei gazdasági év legszebb termékeivel. A Honfoglalás Tsz fajtiszta mangalica anyakocáival és szép gyümölcseivel tűnt ki. IGEN HASZNOS és tanulságos volt a kiállítás mindenki számára. Minden szónál ékesebben bizonyította be a járás mezőgazdaságának eredményeit, a nagyüzemi termelés óriási fölényét. Hungary szűk a svájciaknak a verpeléti szőlőre. — Csak egyéniektől vásárolnak? — Nem. A helybeli termelő- szövetkezet 1500 mázsára kötött szerződést. Azoknak is nagyon szép termésük volt az idén. A tervek szerint október 20-án fejezzük be a felvásárlást, odáig 13 000 mázsát kell átvennünk. Gondolom, ez meg is lesz hiánytalanul. Közben egy mozdony üres kocsikat tol a mérlegház elé. — Na, kezdhetjük a rakodást —, mondja Nagy Benedek, a földművesszövetkezet agro- nómusa. A rakodók kinyitják a vagon ajtaját és a stószba rakott ládákat egymásután rakják be az üres kocsiba. Szinte percek alatt megtelik a kocsi belseje, valamennyi ládán kis kék címke: Made in Hungary. (Kiss) — AZ EGRI CIPÉSZ Ktsz már 1958. januárjától párosversenyben áll a salgótarjáni Cipész Ktsz-szel. Az első értékelés, amit Egerben tartottak, „döntetlen” eredményt hozott. A második értékelés — amit az elmúlt napokban tartottak Salgótarjánban — az egriek győzelmét hozta. Cikkünk nyomán: Válansol a tanács • A Népújság szeptember 18-i számában cikk jelent meg „Érvényt kel] szerezni a határozatoknak” címmel. E cikk foglalkozik Szaniszló Ferenc egri lakos lakásügyével. Az egri városi tanács e cikkel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást közölte szerkesztőségünkkel: A városi tanács ipar- műszaki osztálya Kemnes Györgyöt, a szóbanforgó ház tulajdonosát kötelezte a ház megjavítására, azonban az említett háztulajdonos a határozatot megfellebbezte. A megyei tanács építés- és közlekedési osztálya június 2-án a városi tanács határozatát helybenhagyta. Kemnes György ekkor a munkák elvégzésére halasztást kért, melyet az építési osztály elutasított és kötelezte, hogy augusztus 25-ig a helyreállítási munkát végezze el. Ezt a határozatot Kemnes György ugyancsak megfellebbezte, azonban itt is elutasítást nyert, s miután e határozat jogerőssé vált, az intézkedés és az 500 forintos pénzbírság behajtása megtörtént. Amennyiben a nevezett ház- tulajdonos még ezek után sem hajtja végre a helyreállítási munkát, úgy még súlyosabb pénzbírság kiszabásával fogja a városi tanács a határozatban foglalt kötelezettségek végrehajtására kényszeríteni. Egyik pavilontól a másikig, szinte akaratlanul sodorja az embert az a tömegáradat, ami naponta a budapesti őszi vásáron hullámzik. A borkóstolók irányába a legerősebb a sodrás, ahol Magyarország legjobb borai kínálgatják magukat a látogatóknak, s nem is eredménytelenül. Ügy mondják a vidékiek: jól esik az utazás után a „nedű”, s amikor végig nézték a sok látványosságot, szintén borral kell leönteni a vásár porát. ★ — Na nézze csak — mondja Kozma István, a verpeléti szőlőtermelő szakcsoport elnöke —, hogy jön hozzánk a nép! — S tényleg, az emberek szinte egymás kezéből lesik ki a poharat, hogy megkóstolják az országos borversenyen harmadik díjat nyert olasz rizlinget. 55 000 forintot árultak a vásár közepéig a verpelétiek. Naponta 150—250 liter fogy el a jó szőlőléből. — Az itteni jövedelmet a 600 hektós, most épülő közös pince befejezésére fordítjuk — folytatja az elnök. — De veszünk belőle tárolóedényeket és borászati eszközöket is. Aztán már nem is tudja tovább folytatni a beszélgetést az elnök, mert hárman is alig győzik a kiszolgálást és ő is segít. Közben oda tesz elém egy pohárral, mondván: dönt- sem el magam, hogy jó-e a boruk? Bizony, ettől az ember hamar rózsaszínben látja a világot. ★ A vásár másik részén az abasári szőlőtermelő szakcsoport pavilonja előtt áll a sor. Az abasári leánykának és az olasz rizlingnek nagy a keletje. Ahogy Kádár József üzletvezető mondja, napi 220 liter az eladási átlag. S különösen a jó zamatú leánykát kedveli a szomjas férfinép. — Kezd már meleg lenni — mondja egy csányi dinnyés, aki fiaival rándult fel a kiállításra, s leleszi a harmadik kiürített poharat. — Minden Heves megyei látogató felkeres bennünket — mondja Kádár József —, csak Abasárról három alkalommal jöttek közös látogatásra a falubeliek. És úgy itták itt azt a bort, ami talán a saját pincéjükben is hektószámra állj mintha tokaji aszút szürcsölgettek volna. Vasárnapig 75 000 forintot árultak az abasáriak. 32 hektó bort hoztak a vásárra és már 21 hektót eladtak. Ahogy a kereslet mutatja, ezen a héten kiapad minden hordó az abasári pavilonban. VARSZEGI GYÖRGY: Van visszaút n. — MAR A HUSZONÖTÖDIK csillénk tűnt el ebben a hónapban. — kiáltotta a csúz- da csattogásán át káromkodva Ozsvárt. az aknásznak. A csúzdát leállították, és odajöttek a csapat többi tagjai is. Az aknász hevesen vitatkozott velük; azt állította, hogy tévedés van a dologban. Vagy ha mégis lopja vaiaki a csilléket, csakis a külszínen csinálhatja. — A sikló többi csapata, mind elővájáson van még, János bátya! Ott meg a méter beszél, nem a csille, hiába okoskodik. — De akár a napon van a gazember, akár ideben, kettéhasítom a pofáját, ha a kezembe kerül — rázta meg az öklét Ozsvárt. Az aknász komolyan is vette, meg nem is az öreg szavait. Tudta, hogy az öregék mindig reklamálnak, mindig dohognak, mindig elégedetlenkednek valamivel. De hót a munkájukat is meg lehet nézni, ez biztos. Talán elszámította magát a vén zsák, vagy spekulál, hiszen mióta a kettes telepiekkel versenyben van, alig lehet bírni vele: a sok is kevés neki, úgy sietne. Inkább a hármas csapat kötötte le az aknász figyelmét. Lám, ezek a lógósok, hogy igyekeznek ott a fővonal visszafejtésénél. Még azt mondják, hogy kutyából nem lesz szalonna! Ha ezek is teljesítik a tervet, meg a zenészek is az ereszkében, akkor szép prémium lesz a hó végén. A siklóból lejövet be is ment a hármas csapat munkahelyére, hogy megnézze őket. Azok éppen azelőtt lőhettek; ketten nagy igyekezettel rakodtak le, a harmadik üresért volt oda. — No meg lesz-e a tizennyolc kutya, emberek? — Meg, ha meg — felelte foghegyről Godó és fel sem nézett a kérdezőre. — Eressz csak vizet abba a lámpába, — szólt oda Benedeknek. A láng felszökött és megvilágította Godó szúrós szemét, ahogy az aknász felé fordult. — Tán alszanak a siklóban, hogy mindig minket maceráinak? — Nem alszanak azok, ne féltse őket. Hanem máma nagy termelési nap van, s ez szól Godó Lajosnak is — felelte az aknász, míg bejegyezte a siktákat — no csak igyekezzenek! s magukra hagyta őket. GODÓ AZ AKNÁSZ után fülelt, hogy merre megy, s egy darabig szótlanul nézte Benedeket, aki izzadó arccal, széles vállait nekifeszítve, egyenletesen lapátolta a szenet. Csak mikor megtelt a csille, vetette oda félvállról neki: — Zörögnek már alaposan a feltörésben — s gúnyos vi- gyor futott végig az arcán. — Ozsvárt reggel már az üzemvezetőnél is volt, hogy lopják a csilléket... Benedek ledobta a lapátot, és visszafordult. — Ugattam ugye, hogy ne csináljuk, az istent belétek! Ha rájönnek, mehetünk a fenébe. Még le is csukhatnak érte. Godó előkotorta a dózniját, és lekicsinylőén legyintett Benedek felé: — Már félted a bőröd, mi? Bátor legény vagy, mondhatom. Hanem megmondanád-e, hogy honnan jönnének rá? Tán elmégy bejelenteni nekik? Jó lesz, ha vigyázol a pofádra és kevesebbet iszol, mert még kiugatod valahol. — Odanyujtotta a dóznit és úgy folytatta: Akkor aztán kitudódik az is, hogy a kábelt ki vágta el kz ereszkében .. Hát a motorra emlékszei-e még? Benedek kezében megál't a cigaretta. — Tán ti nem voltatok benne? Nem te találtad ki, hogy a nyavalya essen beléd. En csak ... — Nincs rá bizonyíték! — vigyorodott Godó és élvezte, hegy megremeg a dózni, amannak a kezében. — Mi, ha akarjuk, a Puhossal ketten úgy bemártunk téged, hogy a jóistenke se mos le rólad öt-hat évet! Érted-e komám? Jó lesz lejjebb szállni arról a magas lóról. A „ba- igákat” * is te cserélted át már vagy háromszor a csilléken, ha jól emlékszem. S ha nem tudnád, holnap újra te vagy a soros! — Ne ordíts, te bolond! — ragadta meg Benedek Godó mellén a kabátot. — Mit ordítasz? — No mi az, ideges vagy? — gúnyolódott Godó, majd egészen a másik arcába hajolva sziszegte: — Ügy látom, meghülyültél, mióta pártemberek járnak a nyakadra ... Meg akarsz javulni, mi? Még egyszer csak beiratkozol a pártba! Ha-ha-ha! Részeg Benedek, mint párttag! — nevette csikorogva, feketés fogaival Azt hiszed, kellenél nekik? Nagy gazember vagy te, cimboráin, s innen már nincs visszaút! — Elhallgass! — mordult fel Benedek, a csapatvezető elé ugorva — szétverem a pofádat, ha rögtön be nem fogod! GODÓ LEÜLT EGY ácso- latfára és maró tekintetet vetett a hadonászó emberre. — És ha nem fogom be? Ha kikiabálom mindenkinek, hogy Benedek Péter lopja a csilléket? Mi lesz? Te vagy és harmadszor is te vagy a csilletolvaj! Én és a Puhos elmondhatjuk akárhol... Nem fejezhette be, mert Benedek erős marka úgy a nyakára tapadt, hogy elkékiilt belé. — Azt a gazember lelked szorítom ki, te nyomorult... te... hamiskártyás! — Eressz... eressz... hörögte Godó. — Tisztára elment az eszed... — lihegte a nyakát tapogatva, ahogy kiszabadult a szorításból. — Meg sem hallgatod, hogy mit akarok. — Ide figyelj! — húzódott közelebb Benedekhez, — holnap abbahagyjuk egy időre, hogy gyanút ne kapjanak. Ne félj, nem lesz semmi baj... tudom, hogyan kell az ilyesmit csinálni. Holnap még elintézel négyet-ötöt... aztán... — Semmit sem intézek! — kiáltott fel Benedek sötéten. — Annyit mondok, hogy elég legyen a disznóságból... mert... — Godó arca elé dugta két hatalmas öklét. — Ezzel a két kezemmel őrlöm szét a fejeteket, ha még jobban belekevertek piszkosságaitokba. Elég volt, érted? Elég volt! Godó egy mozdulattal elkapta a feldühödött ember gallérját. — így álunk? Szóval mégis csak Ozsvárték pofázták tele a fejedet. A brigádjukba akarsz kerülni, mi? — Engedj! Sehová se akarok ... — Aljas disznó vagy! De megdöglesz, esküszöm, hogy beledög... BENEDEK EGY mozdulattal úgy vágta mellbe, hogy hátrahuppant, a szén tetejére. De vicsorogva ugrott talpra és egy bordafát kapott elő. (Folytatjuk.) * baliga: kis papírlap, melyre a csapat számát írják és rákötik a csillére Erről tudják a csille iegyzéí3 nél, hogy ki rakta a csillét. ★ Mindig nagy érdeklődés kiséri az állatbemutatót is. A be-i mutató pályán felvezetik a szarvasmarha-, a ló- és az egyéb számos állatállomány legszebb példányait. A Nagygombosi Egyetemi Tangazdaság üszői, kilenc Heves megyei egyénileg dolgozó paraszt növendék bikái és a juhok is nagy tetszést aratnak. A Do- moszlói Állami Gazdaság három magyar fésűs kosa, a termelőszövetkezetek növendék kosai is sok tapsot kapnák a bemutatáskor. A felnémeti Petői és a hatvani Petőfi Termelőszövetkezet zöldségbemutatójának szintén nagy a közönsége. Nem ritkán olyan vélemény is elhangzik a látogatók között, hogy: így kellene nekünk is gazdálkodni belterjesen, mert akkor még több jövedelemhez jutnánk. Mindent összegezve, megállja helyét megyénk az országos kiállításon. Alri ezt nem hiszi, — van még idő a hét végéig, hogy meggyőződjék saját szemével a kiállított termékek sikeréről és a borok zamatjáról, erejéről. (TÓTH) — AZ ELMÚLT nyár folyamán más megyékből — mint ahogy ezt a Heves megyei Úttörő Szövetség elnökségétől megtudtuk — 150 úttörőcsapat vett részt kéthetes nyári táborozáson megyénk szépségekben gazdag tájain.