Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-24 / 207. szám

1958. szeptember 24, szerda NEPOJSAG 5 Néhány jó tanács a szüret megkezdése előtt I RÉSZ A NAPPALOK MÁR egyre rövidülnek és a harmatos, hűvös reggelek, a lombok sar- gulása figyelmeztetnek az ász közeledésére. Az egész termé­szet a lassú elmúlás képét mutatja. A szőlőtőkék meg. s- kottan, mosolygó fürtöKkel várják a szüretet. A szüret a szőlő egyik leg­fontosabb munkája, mert a szürettel és a szőlő feldolgo­zásával nagymértékben befo­lyásolhatjuk a termés meny- nyiségét, legfőképpen pedig a minőségét. A szőlőtermelőnek a termésre fordított múmiája, anyaga a szüretkor térül meg, mégpedig annál jobban, mi­nél gondosabban munka’La meg szőlőjét. Jó termést ígérnek a He­ves megyei — így az Eger és Gyöngyös környéki — szőlők is. Az idei bortermésünk mennyisége és minősége vár­hatóan jobb lesz, mint a múlt évi. Ebben nem csupán a kedvezőbb időjárás játszik ko­moly szerepet, hanem az a tény is, hogy szőlőtermeszté­sünk színvonala és a szőlő­munkák minősége is tovább javult. Azonkívül az idén pe- ronoszpóra sem okozott kár­tételt. A sző'őkezelés megja­vításához jelentős segítséget nyújtottak a téli szakelőadá­sok (ezüstkalászos tanfolya­mok), amelyeken a szőlőter­mesztés különféle szakmai tudnivalóit is megtanulták a gazdák. Az ez évi szőlőszüret előtt vessünk számot azzal, hogy népgazdaságunknak elsőrendű érdeke exportlehetőségeink minél nagyobb mértékű ki­használása mellett, a dolgo­zók jó minőségű, tiszta ízű, egészséges borokkal való ellá­tása. Ez a célkitűzés csak ak­kor valósítható meg, ha a borszőlő-termés betakarítását, feldolgozását, a must erjesz­tését és az új borok kezelé­sét a minőségi bortermelés követelményei szerint hajtjuk végre. A., községi, sőt a me­gyei borversenyekre beérke­zett minták között sajnos még sok bor volt, amely nem val­lott gondos gazdára. Igen sok­nak a színe, tisztasága és íze egyáltalán nem felelt meg. Több bor ugyan magas szesz­fokú volt, azonban értékét az említett hibák mégis leron­tották. SAJNOS MEGÁLLAPÍT­HATÓ, hogy a borok gyenge minőségét nagyrészt a terme­lők mulasztása, hozzá nem értése, a szüreti idő helytelen megválasztása, a helytelenül végzett feldolgozás, a szürete­lő és tároló edények tisztáta- lansága és a szakszerűtlen borkezelés okozza. Különöseb­ben nem kell magyarázni, hiszen minden bortermelő tudja, hogy a szőlőtermesz­tésben és borkészítésben nem a szüreti és a borkezelési munka a drága és a legfá­radságosabb. Azonban igen sok termelő, amikor az érő­félbén levő termést látja, el­felejti a forró nyári napok sok munkáját — permetezést, kapálást stb. — és csak a pillanatnyi hasznot tartva szem előtt, elkezd szüretelni. Nem gondol arra, hogy na már a szüretig gondozta és megmentette szőlőjét, akkor a teljes érés bevárásával, a tiszta edényekben végzett szü­rettel, a gyors és tiszta fel­dolgozással évi munkájának jutalma sokszor a kétszeres- sére is emelkedhet. Hogy mi­ből? — A jobb minőségű bor­ból, amit mindig szívesebben vásárolnak, még akkor is, ha drágább. Az idén jó termés ígérkezik, a minőséggel nem törődő gazdák borainak tehát nem lesz jó ára. Milyen fela­dat hárul hát a termelőre, hogy jó minőségű borral nö­velje jövedelmét? A szüreti felkészülésben első teendő a várható termés számbavétele, ez nagy tapasz­talatot és hozzáértést kíván. A termésbecslés kétféle mó­don végezhető: egyszerű becs­léssel, szemrevételezéssel, vagy a fürthozam gondos mé­résével. Az egyszerű becslés természetesen csak hozzávető­leges lehet és nélkülözi a tár­gyi alapot. Ahol azonban éve­ken át fürtmérési próbákat végeztek és ismerik a fürtök fajtánkénti átlagos súlyát, ott sokkal pontosabban állapítha­tó meg a várható termés. Ez azért szükséges, hogy egy­részt elegendő edényről, első­sorban kádról, hordóról gon­doskodjunk; másrészt azért, hogy a várható termés alap­ján figyelembe vehessük az üzem napi feldolgozóképesse­gét és meghatározhassuk a szüreti munkaerő létszámát egyáltalán, hogy elkészíthes­sük az egész szüreti tervet. A szüretet csak tervszerű felkészüléssel, jól megszerve­zett munkával oldhatjuk meg sikeresen. Állami gazdasága­inkban, kísérleti- és tangaz­daságainkban, termelőszövet­kezeteinkben épp ezért a szü­reti teendőket szeptember el­ső napjaiban már megbeszél­ték és elkészítették a szüreti tervet. A tervezésnél számí­tásba veszik a szüretelendő területek kiterjedését, a ter­més előrelátható mennyiségét és a szüret tartamát. Megter­vezik a szüret végrehajtásá­hoz szükséges felszerelés és berendezés jókarba helyezésé­nek, valamint a termés lesze­désének, behordásának és fel­dolgozásának menetét. Külö­nösen a naponta leszedésre és feldolgozásra kerülő termés mennyiségét hozzák összhang­ba feldolgozó gépeik teljesít­ményével, hogy a szüretet fo­lyamatosan, zökkenőmentesen oldhassák meg. Tervszerűen gondoskodnak a munkaerő (emberi, iga- és gépi erő) és anyagszükséglet biztosításáról. A SZÜRETI MUNKÁK za­vartalan folyamatosságát elő­re kell biztosítani, hogy a munkában később se torlódás, se kiesés ne álljon elő. A szüreti tervnek azonban nem szabad merev szabálynak len­nie, annak részleteit mindig az adott körülményekhez szabjuk. (Folytatjuk.) FÜRI JÓZSEF, kutató. November 7-re a hatvani járás két termelőszövetkezetében gyű! ki a villany A termelőszövetkezetek vil­lamosítása igen nagy jelentő­ségű mind a kultúra, mind a gépesítés szempontjából. A tanyaiak tudják csak legjob­ban mit jelent, ha egy-egy tanyán kigyúl a villany és sutba kerülnek a füstölgő petróleumlámpák. November 7 tiszteletére a hatvani járás két termelőszö­vetkezetében, a horti Petőfi és a kerekharaszti Alkotmány Termelőszövetkezetben gyúl ki a fény. A villamosítás után darálót, szecskavágót és más egyéb villanyhajtású gépet akar beszerezni a tagság mindkét tsz-ben. Bevált a szántóföldi öntözési kísérlet a mezőszemerci V j Világ Termelőszövetkezetben EZ ÉV TAVASZÁN, a me- zőszemerei Üj Világ Termelő- szövetkezetbe kísérletezéshez kiszállított a MEZŐSZÖV egy esőztető öntöző berendezést. A tagság egy része bizalmatlanul fogadta a kísérletezést, azon­ban a tsz szakemberének, Do­bó Géza agronómusnak irányí­tásával a többség mégis úgy döntött, hogy kipróbálják, részben a szövetkezet kerté­szetében, részben a szántóföl­dön termesztett takarmánynö­vényeknél. A kísérlet, mint az eredmé­nyek mutatják, ' igen jól be­vált. A kertészetben ugyaneb­ben az évben még nem tudták lemérni az eredményt, mert elég későn kerültek ki a pa­lánták, a dinnyetermésük azonban jóval több lett, mint az előző esztendőkben. A leg­szembetűnőbb az eredmény, a felülvetett vörösherénél volt. Öntözés nélkül ebből, a helyi tapasztalatok szerint, csak mintegy 4—5 mázsás termés várható, ők öntözéssel holdan­ként 12 mázsás szénatermésl takarítottak be. Az eredmények segítették, hogy meggyőzzék az ellenke­zőket, s közösen elhatározták, most, az őszön, hogy megve­szik a 176 ezer forint értékű öntöző berendezést. Kiszámí­tották, hogy hamarosan 'úsz- szatérül a nagy befektetés, — mert még a régi barázdás ön­töző rendszerrel csak 8—10 hol­dat tud megöntözni három em­ber, ezzel a berendezéssel - ugyancsak három ember — 150 hold öntözését tudja elvégezni. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETBEN most már a követ­kező esztendőre tervet készí­tettek az öntözésre. Mintegy 50 holdon aprómagot termel­nek öntözéssel. Igen jelentős kísérletük, hogy például ön­tözéssel a hagymamag-ter- mesztés három esztendejét két esztendőre rövidítették ie, égy, hogy öntözéssel már az első esztendőben kellő nagy­ságúra növelik az anyahagy­mát, s az már a második esz­tendőben magot hoz így. Ter­mesztenek még paprika, salá­ta, sárgarépa, takarmányrépa, uborka magot is, öntözéssel. A legjelentősebb tervük a szálastakarmányfélék öntözésé­re van. összesen mintegy száz holdnyi lucerna- és vöröshere- vetést öntöznek. Ezzel mintegy 8—10 vagonnal több szénát ta­karítanak be ugyanarról a te­rületről. Igen nagy jelentősége van ennek az állattenyésztés fejlesztésében. Ez azt jelenti, hegy a szövetkezet tovább nö­velheti szarvasmarha-állomá­nyát, nem lesz takarmány­hiány, s az állatállomány to­vábbi növelése kedvezően hat majd a növénytermesztésre is. AZ ÜJ VILÁG Termelőszö­vetkezetben már az első esz­tendő is szép eredményeket hozott, a következőben nyilván még nagyobbra számítanak. Példájuk követésre méltó azok­ban a termelőszövetkezetek­ben, ahol hozzájuk hasonlóan lehetőség van az öntözéses gazdálkodásra. Egy azok közül, akik eljuttatták a falvakba a fényt EZ ÉV TAVASZÁN az Északmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat jó munká­ja elismeréséül több villany- szerelőnek adományozta a „ki­váló dolgozó” megtisztelő cí­met. A kitüntetettek között ta­láljuk Zakar János ostorosi körzeti villanyszerelőt is. A napokban felkerestük, s a kö­vetkezőket mondotta el mun­kájáról: — „1944. őszén kezdtem vil­lanyszerelői pályafutásomat... a háborús károk helyreállítá­sához már akkor hozzákezd- tünk, amikor a német fasisz­ták még jóformán Felnémeten jártak. Nem egyszer életveszé­lyes feladatot kellett teljesíte­nünk. De mi szorgalmasan dol­goztunk, hogy minél hama­rább eljusson a villany a kör­nyező falvakba. Munkánkra serkentőleg hatott a szovjet csapatok segítő készsége, ba­ráti támogatása.” A háborús károk helyreállí­tása után megkezdődött a há­lózatbővítés, a még nem villa­mosított falvak bekapcsolása. 1948-tól, amióta Ostoroson körzeti szerelő: Andornaktá- lyára, Szomolyára és Noszvaj- ra kapcsolták be a villanyt, Tíz esztendő eredményeit ünnepelték (Tudósitónktól) AZ ATKÄRI kultúrház hom­lokzatán piros és nemzeti szí­nű zászlókkal játszik a szep­temberi szél. A főbejárat előtt . ünneplőbe öltözött férfiak és asszonyok beszélgetnek. Kér­ges kezűek, keménykötésűek valamennyien, 10 esztendővel ezelőtt még egyéni parcellái­kon küszködtek, de a párt hí­vó szavára sarokba dobták a régi, megrögzött szokásokat és megalakították falujuk első szövetkezetét. Éppen 10 év telt el azóta és most azért jöt­tek össze, hogy szerényen, de annál melegebb érzésekkel ün­nepeljék meg az első jubileu­mot. Kilenc óra után egymásután érkeznek a vendégek: a me­gyei tanács és a párt végre­hajtó bizottsága képviseleté­ben Biró József és Vajda László elvtársak, a járási ta­nácstól és pártbizottságtól Molnár Jenő és Harangi Ist­ván elvtársak. Képviseltette magát a Gépállomás, a Nem­zeti Bank, a Földművesszövet­kezet és más gazdasági, vala­mint társadalmi szervezetek. A paraszti összefogás szép példájaként eljöttek az abasá- ri Üj Élet, az adácsi Előre, a viszneki Béke, a gyöngyöspa­tai Üj Világ, az atkán Micsu­rin és Kossuth Termelőszövet­kezetek küldöttségei, hogy együtt örüljenek az idősebb testvér sikereinek, okuljanak esetleges hibáikból. Az egész napos ünnepséget a Petőfi Tsz elnökének ünnepi beszámolója vezeti be. Friss László elvtárs, a jubiláló tsz elnöke elmondotta, hogy 10 év­vel ezelőtt az atkári Petőfi 10 családdal és 60 hold föld­del kezdte meg a közös gaz­dálkodást. Akkor még arra sem tellett, hogy egy pár iga­vonó jószágot vásároljanak maguknak. A kis csoport azon­ban nem csüggedt. Ennek az lett az eredménye, hogy 1950- ben már 190 ezer forint volt a fel nem osztható szövetke­zeti vagyon. Ekkor vásároltak két lovat, 15 tehenet és egy anyakoca törzset. Jelenleg a fel nem osztható szövetkezeti alap megközelíti az egymillió forintot, pedig az ellenforra­dalom következményeként csaknem elölről kellett kezde­niük a gazdálkodást. ILYEN megalapozott állás­ból indult ki a tagság, amikor elhatározta, hogy a következő két év alatt felépítenek egy 52 férőhelyes modern szarvas- marha istállót, egy másikat pe­dig átalakítanak. Erre azért van szükség, mert a szarvas- marha állományt 100 darabra fogják növelni. Ezenkívül be­állításra kerül 250 juh és 1000 vegyes baromfi. Ez a felfutás azt jelenti, hogy 26 lesz a 100 holdra eső számosállat, ami a hozamokon kívül évről-évre biztosítani fogja az összterület 25 száza­lékán a szervestrágyázást. Az elnöki beszámoló után Bíró József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára emelke­dett szólásra és többi között a következőket mondotta: Ez a szövetkezet nagy utat tett meg és komoly eredmé­nyeket ért el. Gyarapodott a közös vagyon, szépen gyara­podtak a tagok is. Felszaba­dulásunkkal megkezdődött a szabadság és a jólét korszaka. 600 ezer család 4 millió hold földet kapott. A felszabadulás­sal szegényparasztságunk meg­kapta ősi jussát. A két párt egyesülésével eldőlt a hata­lom kérdése is. Akkor vető­dött fel az a kérdés: merre ha­ladjon a mezőgazdaság? Az emlékezetes kecskeméti beszéd adta meg erre a választ. Per­sze nemcsak nálunk, hanem Bulgáriában, Romániában, Csehszlovákiában, Albániában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban és a hatalmas kínai biroda­lomban is a szövetkezeti gaz­dálkodás bizonyult a legjobb­nak. Az, uogy a szövetkezet az egyedüli biztos gazdasági forma, arra kell ösztönözzön bennünket, hogy szüntelenül erősítsük ezt a mozgalmat. AZ ELMÚLT években e mozgalmat két nagy megráz­kódtatás is érte. De nem a re­vizionistákon múlott, hogy a szövetkezeti mozgalom él és dolgozik. Szövetkezeteink túlszárnyal­ták az egyéniek termésátla­gát, mégsem lehetünk megelé­gedve a számszerű fejlesztés­sel. Ahhoz, hogy a társas gaz­dálkodás még vonzóbb legyen, tovább kell gépesíteni a mun­kát, új módon kell termelni, dolgozni és nem utolsósorban a belépést ezen keresztül is meg kell könnyíteni. Szövetkezeteink számos he­lyen kimagasló eredményeket értek el és ezeket az ered­ményeket hagyjuk parlagon heverni? Érvelni kell az ered­ményekkel, mert csak így te­rebélyesedik a mozgalom. E- mellett látni kell, hogy a szö­vetkezeti tagok bodogulása el­választhatatlan falujok boldo­gulásától — fejezte be felszó­lalását Bíró József elvtárs. Az ünnepi beszédek elhang­zása után Vajda László elv­társ, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának a veze­tője a Földművelésügyi Mi­nisztérium nevében 12 alapító tagnak nyújtotta át a „Kiváló Szövetkezeti tag” jelvényt és az okleveleket. A magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány pedig a 10 éves atkári Petőfi Termelőszövetkezetnek jó munkájuk elismerése jeléül, oklevelet adományozott. A kitüntetett egykori cselédek és summások meghatottan vették át helytállásuk jelképét és Ígé­retet tettek arra, hogy a jö­vőben az eddigieknél is jobban helytállnak. Kedves ünnepi műsor kö­vetkezett. Az általános iskola úttörői szavalatokkal, tánc- és énekszámokkal tették még fe­lejthetetlenebbé a napot. A vendégek és szövetkezeti ta­gok később gépkocsira szálltak és megtekintették a közel 500 holdas gazdaságot. Persze, a gazdasszonyok is kitettek magukért. ízletes bor- júpörköltet készítettek a közös ebédhez. Még a hajnalig tartó táncmulatságon is arról be­széltek, hogy a szövetkezet asszonyai nemcsak a határban, hanem a főzőkanál mellett is úgy megállják a sarat, hogy bárki tanulhatna tőlük. VÉGE AZ ünnepnek és újra itt vannak a dolgos hétközna­pok. A Petőfi Termelőszövet­kezet tagjai új csatára indul­tak, mert kétéves állattenyész­tési és növénytermelési tervü­ket maradéktalanul végre akarják hajtani. ebben a munkákban ő is részt vett. Ezenkívül a novaji mozi megnyitásától kezdve több mint két évig minden szomba­ton és vasárnap vetített. Több alkalommal zuhogó esőben, bokáig érő sárban került haza késő éjszaka a vetítések után. 1951-ben Ostoroson társadal­mi munkával elvégezte a han­gos híradó felszerelését. Sok segítséget nyújt a körzetébe eső termelőszövetkezeteknek — főleg a novajinak. Általában kisebb javításokat végez az esetleges üzemzavar elkerülése céljából, de az elmúlt évben az említett termelőszövetkezetben 200 méteres bővítést is készí­tett. Az ellenforradalom idején fokozott ütemben - végezte munkáját. Mindent elkövetett, hogy amennyire lehetséges, biztosítva legyen a lakosság villanyáram szükséglete. Az ÉMÁSZ már többször jutal­mazta oklevéllel, s nem egy­szer dicséretben részesítette. Ezt azzal is kiérdemelte, hogy igyekezett tudását állandóan gyarapítani. Kitartó szorgal­mának, szívós akaraterejének köszönhető, hogy az állandó munkája mellett sok időt sza­kított villany-műkezelői iskola elvégzésére is. JELENLEG OSTOROS és Novaj község tartozik körze­tébe, de amint elmondja, foko­zott éberségre van szükség, mert Szomolya és Noszvaj is innen kapja az áramot. A ta­vaszon az egyik éjszaka kürtö­lésre lett figyelmes. Mint ki­derült, a járási pártbizottság küldte át Novajról a kocsiját érte, mert üzemzavar miatt nem tudták a gyűlést megtar­tani. Ha hiba van, se nappala, se éjjele. Ha hívják: azonnal motorkerékpárra ül. Amikor kérése, óhaja felől érdeklődöm, gondolkozik. — Szeretném, ha a posta be­kapcsolná hozzám is a tele­font. Ez meggyorsítaná mun­kámat, rövidebb időn belül tu­domásomra jutna a hiba. Ed­dig erre nem került sor, nem tudom, sikerül-e ezután? Reméljük, hogy az illetékes szervek meghallgatják Zakar János kérését és hamarosan telefon cseng az ő lakásán is. S ha már a kéréseknél, pana­szoknál tartunk, még azt is megemlíti, ha áramszünet van: szidják a villanyszerelőket. Nem is gondolnak arra, hogy ezt sokszor felelőtlen gazdatár­suk hanyagsága okozza. Egy- egy üzemzavar többször még* ezer forintba is belekerül. Mennyivel jobb volna tehát, ha szidás helyett megmagya­ráznák például a libatartó gaz­dáknak: mennyi kárt okoznak nemcsak maguknak, hanem az egész falunak, a szabadjára en­gedett. szálldosó libákkal. So­kan keresik fel árammérő óra beszerzése miatt is. — AZ ÁRAMMÉRŐ elosztá­sánál az idén jóval kedvezőbb a helyzet, mint az előző évek­ben — mondotta Zakar elvtárs. — Sajnos, azonban a megnöve­kedett fogyasztók igényeit tel­jes egészében nem tudják ki­elégíteni. Míg 14 évvel ezelőtt Ostoroson és Novajon 270 fo­gyasztó volt, addig számuk most majdnem nyolcszázra te­hető. Ha ezt figyelembe veszik a fogyasztók, bizonyára értik a késés okát, hogy máról hol­napra semmi sem megy!... A hálózat pedig teljesen igénybe van véve. — Lehetséges nagyobb üzem­zavar az őszi és téli hónapok­ban? — kérdezzük. — Hosszabb kiesésre nem le­het számítani. Minden évben igyekszünk azt megelőzni. Az elmúlt évben kapcsolták be a második transzformátort, így az áramszünet csaknem kizárt. — Hogyan szórakozom? ... Hát szórakozásra kevés idő jut, mivel jóformán minden percem lekötött. Ennek ellené­re szívesen olvasom az újságo­kat, Ritkán eljárok a moziba is. Ezen kívül kedvenc szóra­kozásom: a rádió. Szeretem hallgatni a jó magyar zenét, s nekem is van több lemezem. ENNYIT DIÓHÉJBAN Za­kar János életéről, munkájá­ról. Még el kell mondanunk róla, hogy hivatásának szen­telte életét. Munkáját csak az tudja igazán értékelni, aki lát­ta őt: vihar után, késő éjsza­kában, úttalan utakon, térdig érő sárban keresni és kijaví­tani a hibát. DARAGŐ ISTVÁN Holdankint kétszáz mázsa! A horti Petőfi Termelőszö­vetkezetben évről-évre igen szép a cukorrépatermés. Eb­ben az esztendőben szakem­berek véleménye szerint cu­korrépa termésük meghaladja majd a holdankénti 200 má­zsát. Ez az eredmény kitűnő bizonyíték arra, hogy a gon­dos. időben elvégzett munka és a műtrágya mindig meg­hozza a várt eredményt. Évente 34 lakás! Hatvanban is probléma az, ami másutt: a lakáslüány. A városi tanács a tervek szerint évente 34 új lakás építésével próbál segíteni a bajon. Je­lenleg is folyik építkezés a város területén és a három­éves tervben több mint 100 új lakás készül el. Ez jelen­tős mértékben enyhít majd a ma még komoly gondot oko­zó lakáshiányon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom