Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-19 / 203. szám
4 NEPOJSÄG J95S, szeptember 19., péntek Nincsenek kis ügyek CSAK EMBERI GONDOK AZ ELMÚLT TlZ EV alatt áldozatos munka, nehéz és következetes harc árán sikerült népünk legégetőbb problémáit megoldani. Sikerült orvosolni az évszázados panaszokat, földet kapott a paraszt, munkát a munkás, emberi életkörülményeket, szabadságot cs jogot a dolgozó ember. Végre elérkezett az idő, hogy nyugodtan, félelem nélkül és boldogan élhet minden becsületes ember. Biztosítja ezt a munkásosztály na- talma, a párt vezetése és az alkotmány. Persze vannak még nehézségek. Évszázadok szándékos bűneit és mulasztásait nem lehet tíz év alatt eltüntetni. Az igények egyre növekednek és sajnos nem mindig lehet e* megnövekedett igényeket máról holnapra kielégíteni Ez érthető és természetes. Kevésbé érthető és kevésbé természetes azonban, amikor az ember olyan panaszoKkal kerül szembe, amelyeket egy kis jóakarattal orvosolni lehetne. Ne gondoljon itt senki valami égbekiáltó nagy dologra. A társadalom szempontjából fapró kis ügyek ezek. Hogy példával illusztráljam: Sz. J.- ná 60 éves tarnazsadányi asz- SZony, egy év óta hiába kérvényezi, hogy jogos öregségi nyugdíját megkapja. Annak a tisztviselőnek, akinek kezén Sz. J.-né aktája ismételten keresztülfut, úgy látszik semmi az egész. Egy ügy a sok közül, amelynek számára semmi érzelmi tartalma nincsen, Csupán egy akta számára. AZ SEM ORSZÁGOS ügy, hogy S. M.-né egri asszony gyerekét egyik napról a másikra kiteszik a napközi otthonból. Annak, aki e határozatot hozta, csak egy aláírásába került és ha nagyon utánanézünk a dolognak, talán nem is követett el égbekiáltó szabálytalanságot. Az sem közérdek probléma, ha valahol, egy vezető ember gyengesége, vagy nemtörődömsége' miatt győzni tud az intrika és ártatlan, becsületes emberek nevét meghurcolják, esetleg az intrika miatt állásukat is vesztik. Az illető vezető tele van nagy gondokkal, fő a feje a tervteljesítés miatt, ideje nagy részét lekötik a vezetés nem is kis gondjai Ezenkívül természetesen egyéni problémái is vannak és így — ahogy mondják — nem csoda, hogy nem jut ideje és energiája ilyen kis ügyekkel foglalkozni. Hivatalos szerveinkhez nap, mint nap futnak be ilyen és ehhez hasonló tartalmú panaszos levelek. A megkeseredett szívű levélírók bizalommal fordulnak a különböző hivatalokhoz és izgatottan várják a segítséget, az igazságot és panaszuk orvoslását. Sokszor e levelek túloznak, sokszor elviszi a levélíró tollát az elfogultság, de e levelek minden esetben egy megbántott ember bizakodó segélykérését viszik az illetékesekhez. E levelek — sajnos előfordul — érzéketlen tisztviselőkhöz kerülnek, akik mechanikusan kivizsgálják, kivizsgáltatják a panaszokat, a panaszost pedig értesítik, hogy nincs igaza, vagy igaza van, de ez az ügy nem rájuk tartozik, hanem egy másik szervhez. Az is előfordul, hogy a panaszt éppen azzal vizsgáltatják ki, akire a levélíró panaszkodik. Ilyen esetekben természetesen soha nem lehet a levélírónak igaza, akiben még csak tovább gyűlik a sértődöttség, a kezdetben kis seb egyre mélyebb, és az egyszerű kis Ügyből, az egész életét megkeserítő probléma lesz. MERT EZEK A KIS ügyek valójában csak a Kívül álló számára kis ügyek: az érintettek számára sorsdöntő problémák. Az emberek ma már megszokták és természetesnek veszik, hogy az övéké lett az ország. A nagy ügyekben egyet is értenek, sőt ha erre szükség van, készséggel segítenek egy-egy országos probléma megoldásában. Ugyanaz az ember, aki ezelőtt 12 évvel csúszva-mászva panaszkodott és könvörgött, hogy betegen ne tegyék ki az utcára, ma öntudatosan és jogosan követeli, hogy betegsége idejére fizessék ki a törvényesen megállapított SZTK-járulékoi. És ez így helyes. De ha panasza egy lélektelen bürokrata kezébe kerül és jogos követelését húzzák-halasztják, ha kilincselnie kell, ha nem segítenek igazságának kiderítésében, érthető, hogy felháborodik, hogy úgy érzi, egyedül van nagy bajával. Hány és hány ilyen esetről hall az ember. Hiába mondja ki a törvény az emberek jogait, hiába fektetik le rendeletek és határozatok, hogy törődni kell az emberek problémáival, hiába alapelve társadalmunknak, hogy biztosítani kell az emberek jogait, ha lélektelen bürokraták, kiskaliberű emberek, rosszindulatú aktakukacok, vagy intri- kusok mindezt felrúgva, nemtörődöm módon bánnak a hozzájuk panasszal forduló emberekkel. És sainos, ha X. Y. panaszos bemegy egy hivatalba, ahol egy bürokrata, vagy egy lélektelen ember iél- vállról kezeli ügyét, ha egyszerűen elintézhető panaszából aktahegyeket gyárt és az elintézés helyett újabb és újabb terminusokkal hitegeti, a panaszos nem azt fogja mondani, hogy a tisztviselő nem intézte el az ügyét, hanem a hivatalt szidja és hibáztatja egy beosztott nemtörődömsége miatt. Éppen ezért kell hangsúlyoznunk, hogy nincsenek kis ügyek. A legkisebb probléma is meg tudja keseríteni egy ember, egy család, vagy egy közösség életét. A legkisebb elintézetlen ügy is elhomályosítja a sértett előtt mindazt, ami szép, egy lélektelen bürokrata ezer és ezer sebet tud ejteni. Ezért kell tehát fokozottabban foglakozni az emberek panaszaival és észrevételeivel. Ezért kell végére járni minden látszólag kis ügynek, ezért kell segíteni mindenütt, ahol lehet, hogy az emberek zavartalanul élvezhessék életüket. A NAGY ÜGYEKBEN nincs hiba. Ott következetesen haladunk a kitűzött cél felé. A kis ügyek igazságát kideríteni pedig nem nehéz. Csak egy kis szív és akarat kell hozzá. (— he —) A nyertes: Kiss János hm Ketives vendégek a gyakorié iskolában Aki szerdán reggel a Pedagógiai Főiskola gyakorló iskolája felé járt, csodálkozva kérdezte: — Milyen ünnep lehet ma, hogy ilyen díszbe öltözött az épület és a sok gyerek? Igen, nagy ünnep volt, hiszen kedves vendégeket várt az iskola. Ezen á napon látogatták meg a városunkban tartózkodó szovjet vendégek, a Jeleci Pedagógiai Főiskola küldöttségének tagjai. Kilenc óra körül kezdődött az izgatott sugdolódzás: — Jönnek, jönnek! Hamarosan oda is értek a felsorakozott tanulók és tanárok csoportjához. Az épület előtt rögtönzött kis ünnepség üdvözölte a kedves vendégeket. Végén a tanulók — elsőstől a nyolcadikosokig — virágcsokrot és emléktárgyakat nyújtottak át nekik. A tanári szobában Szabó Endre, az iskola orosz tanára köszöntötte a küldöttséget, amelynek vezetője Sz. K. Akepszimof megköszönte a szíves fogadtatást. Kifejezte azt a reményét, hogy ez a találkozás kezdetét jelenti egész sor személyes kapcsolatnak. Valóban, hamarosan fesztelen beszélgetés indult meg a vendégek és a tanárok között. Mindenki igyekezett összeszedni orosz-, illetve magyar nyelvtudását, s így sikerült is baráti hangulatot kialakítani. Sajnos, a zsúfolt program miatt vendégeink kevés időt tölthettek az iskolában. Benéztek a tantermekbe, előadókba, csoportokra oszolva néhány órát is megnéztek és elbeszélgettek a gyerekekkel. Büszke volt az a kis pajtás, akinek arcát megsimogatta egy-egy vendég, és örök emlékül eltette a kis jelvényét, amit tőlük kapott. Abban a reményben búcsúztak egymástól vendégeink és vendéglátók, hogy az életben még találkozni fognak. Erre biztosíték az a sok emléktárgy, autogram, lakcím, amit kicseréltek egymás között. Köszönjük kedves vendégeink a látogatást. Várunk, máskor is jöjjetek el és keressetek fel leveleitekkel! (halasy) 1938. szeptember 19., péntek. 1802-bcn született Kossuth Lajos. 1878-ban született Stromfeld Aurél, a magyar Vörös Hadsereg kiváló vezetője és szervezője. 1878-ban született id. Latabár Árpád. O Névnap C? Ne feledjük, szombaton: FRIDERIKA. i-iini:!- NAGY MENNYISÉGŰ HORDÓNAK való faanyagot biztosított a KISOSZ a kádármestereknek, így nagyban elősegítették, hogy a bőséges szőlőtermés feldolgozásához és a bor tárolásához megfelelő mennyiségű hordó legyen. — A VÄMOSGYÖRKI tanács ebben az évben 12 áteresztő hidat épített újjá a községfejlesztési alapból. A község utcái a jövőben nagy cbb ásőzés esetén sem kerülnek víz alá.- KÉT ÉS FÉLMÁZSÁVAL termeltek többet őszi árpából a megye termelőszövetkezetei, mint az egyénileg dolgozó parasztok. — A KISZÖV vezetősége a peíőfibányai vegyes Ktsz tagságát 1958. első félévében végzett jó munkájáért dicséretben részesítette.- 7830 MÁZSA csemegeszőlő szállítására kötöttek szerződést Verpeléten. A leszerződött szőlőt exportra küldik. — ÜJ, TlZTONNAS szállítókocsit kapott az egri EMASZ. Az új szállítókocsival egyszerre egy vagon oszlopot tudnak •. elszállítani, amely jelentős költségmegtakarítást jelent a vállalatnak. A Népújság nap alkalmából rendezett „Ki lesz a nyertes?” sorsjátékon a főnyereményt, egy Danuvia motorkerékpárt Kiss János, az Egri Bútorgyár dolgozója nyerte, aki nagy örömmel vette át az öt forintért nyert motorkerékpárt. Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG: Szerelem és fecsegés (szélesvásznú) EGRI BRÖDI: Az országúton. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Szerelem és fecsegés. GYÖNGYÖSI PUSKIN: Éjjeli őrjárat. HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Ég és föld között. HATVANI KOSSUTH: Bum a katona. FÜZESABONY: Szünnap. petervAsara: Szünnap. HEVES: Szünnap. EGRI BÉKE: Szünnap. EGER LAJOSVÄROSI: Szünnap. EGRI KERTMOZI: Hűtlen asszonyok. Lakásépítkezés Egerben Szeptember 1-én kezdte meg az egri Építőipari Vállalat a 36 lakás építkezési munkálatait Egerben. Jelenleg az alapozási munkálatok folynak. A hónap közepén ugyancsak | megkezdték a kilenclakásos amelyek OTP-ház építését, öröklakások lesznek. A Trinitárius laktanya helyén október 1-én kezdik meg egy nyolctantermes iskola építését. A munka átadása már megkezdődött. ^pilLatiatkíp. a LtriuhxdbőL A rókacsalád MÁR VILÁGOSODIK az ég alja, és a felhők mögül elődugja nagy kerek képét a Nap. Egyszerre reggel lesz és felébred az erdő. Madarak rebbennek a bokrok közül és haHát ez a legnagyobb! U arpagon őrjöngve kereste kincsesládá- 11 ját, amely Moliére szatirikus köny- nyedségével magával ragadott minket, 14— 16 éves süldő diákokat, a komikum, amely vaskos igazságot vagdosott a kor embere fejéhez, itt drámai sűrűségűvé vált. Ez már nem nevetséges, ez már félni való volt, ez már nem gúnyt váltott ki belőlünk, akik oly fogékonyak voltunk mindenre, mint az ita tóspapír, hanem dennedt rémületet, valami extázishoz hasonló érzést. S akkor Harpagon — Major Tamás — észrevett a leterített asztalon néhány morzsát, s kapzsi, begörbült ujjai önkéntelenül, beidegzett mozdulattal, zsebresöpörték a néhány porszemnyi kenyérmaradékot. A száj a kincsesládáért üvöltött, a kéz a „szokásos” napi tennivalóját végezte. Ez az egyetlen mozdulat minden szónál többet mondott a kincsesláda eredetét illetően... Nem, Moliére ezt nem írta meg. Ezt a színész adta hozzá. A Moliére-t értő és érző nagy színész! Akkor, abban a pillanatban, tán 15 éves koromban értettem meg, hogy mit jelent színésznek lenni, hogy nem szövegvisszamondást, nem deklamálást, s nem is egyszerűen alakítást jelent. Többet annál: életet a színpadon. S tudom, hogy Harpagon, aki végigkísért, mint feledhetetlen emlék életem eddigi szakaszán, ezután is kísérőm lesz. Az egykori diákelőadás szürke kis nézője ma is, holnap is emlékezni fog a nagy művészre, aki nem diáknézőket látott ott, túl a rivalda fényein, hanem Moliére világát maga körül — a színpadon. Néző voltam világéletemben és több mint biztos, hogy sohasem leszek a színpad, a színművészet titkaiba beavatott szakértő. Mindig és mindenkor féltve vigyázok illúzióimra, az örök művészetet illetően. Mindenkor irtóztam a művészetek betolakodott sámánjaitól, mert — s erre nem kell tanítani — tudom, hogy azok, akik valóban magukban hordják a nagy „titkot”, sohasem sámánkodnak, sohasem igyekeznek a magukat felkent papok titkos halandzsa nyelvén misztikumot vonni a színpad köré. Tudom, hogy a színpad fa- és papírmasé, ahol egykor fáiklya és gyertya, ma reflektor világít, amely egykor talán csak fészer volt, ha ma csodákra képes mechanikai szerkezet is. A z ember, a teremtő és alkotó ember teszi valóban színpaddá az építményt, csali akkor lesz ajtó a szoba festett, papírból készült ajtaja, ha azon belép valaki, s csak akkor lesz igazán színjáték, ha igaz emberi történetté, groteszken bohó, vagy talán sötéten mély, de alapjaiban egyformán igaz emberi történetté formálja a művész. Déryné titka nem a ragyogó színpadtechnikában rejlett, minthogy nem technika, de még tulajdonképpeni színpad se nagyon állt rendelkezésére — hanem egyedül művészetében. A Globe furcsa világa a nagy alkotó és az újraalkotók pompázatos találkozójának színtere volt, s így vált híressé... Most, hogy újra leülök a nézőtérre, még mindig és ezután is, míg csak élek, kisdiák teszek és maradok. Izgatottan várom, hogy felmenjen a függöny, hogy megjelenjék Har pagon és — jaj! — csak egytől félek, hogy nem őt találom viszont. Aztán megcsendülnek a szavak, lassan, mint valami varázsló intésére, életre kél a színpad és én vagyok Hamlet, vagy Ádám, én és nem a színész... ö csak az a titokzatos ér, amelyen keresztül j belémcsorog az író gondolata, ő az a titokzatos ér, amelyen keresztül új étetet kapok, tisztább, és nemesebb gondolatokat, amelyen keresztül emberibb ember leszek... Csak? Hát ez a legnagyobb! GYURKÖ GÉZA zatér vadászútjáról a bagoly. Hűvös a reggel, mert elmúlt a nyár és alantabb száll már a Nap is. A réten harmatosép- pek csillognak és az első napsugárra kinyitja kelyhét a lila színű őszi kikerics. Az erdő szélén, közel a réthez, leülök egy öreg, mohos tölgy alá és csodálom ezt a mesésen szép őszi reggelt. Csend van, csak a feketerigók csörögnek, kaparnak a bokrok alatt. Hét óra után, amikor felszáll a harmat és melegebb lesz egy kicsit, váratlanul egy rókát pillantok meg a szemben levő dombon. Körülnéz, beleszagol a levegőbe, aztán nagy, lompos farkát zászlóként föltartva, hosszasan figyel. Negyven lépésnyire lehetünk egymástól, de az öreg tölgy jókora törzse eltakar a vén kópé elől. Megfordul, arra is széttekint, aztán pillanatok alatt eltűnik a láthatárról, mintha csak a föld nyelte volna el. Ám a következő pillanatban újra a színre lép egész kísérettel. Négy apró rókakölyök és a mama bújnak elő a lyukból. A gyerekek gondtalanok és teljes biztonságban érzik magukat a mama mellett. Néhány ugrással lenn vannak a réten és felsorakoznak anyjuk körül. Rókamama magasra tartja lompos farkát és szigorúan tekint a gyerekeire, majd gondol egyet, hirtelen megfordul és usgyi: szaladni kezd. A rókakölykök teljes gőzzel utána indulnak és kergetik a mamát. Az hirtelen lefékez, szembefordul ax apróságokkal. A RÓKAKÖLYKÖKNEK -> úgy látszik — ez az első ko- moly gyakorlatuk, mert bizony nem tudják követni anyjuk bravúrját és egymás hegyén, hátán gurulva, hemperegnek a, zöld gyepen. Kis híja csak, hogy el nem nevetem magam a nagy tölgyfa mellett a ravaszdi család játékán. A futás-próbát még néhányszor megismétlik, aztán újabb gyakorlat következik. Ezúttal mindnyájan a rókalyuk köré sereglenek. Adott jelre, amit úgy látszik, a kicsinyek már jól ismernek, az ifjú rókák eltűnnek a föld alá. Bámulom ügyességüket, de rókanéne úgy látszik, nem egészen elégedett, mert az utolsó lustács- ka rókakölyköt, akinek farka még kint van a lyukból, hirtelen visszarántja és alaposan meggyömöszöli a földön. Ez a büntetés. A következő próba már hiba nélkül sikerül cs csak a vén vörösfrakkos marad kint a lyukból a „parancsszó”' után. Várom az alkalmas pillanatot. Ismét olt fickándozik mind a négy kölyök a lyuk körül. — No, most én vezényelek — gondolom és ujjamat számba fogva füttyentek. A FÜTTYSZÓ élesen hasít a reggeli csendbe és a rókacsalád meglepő gyorsasággal tűnik el a föld színéről... Dicsérem ügyességüket és kiállítom a kalkulust: Rókatanból jeles! Szalay Terv a farnamérai Kenyérüzem felépítésére A megye hároméves tervének készítésekor és a tervelőirányzatoknak a megyei képviselő-csoport előtt való tárgyalásakor szóba került a tarnamérai kenyérüzem felépítése. Az üzem létesítése megoldaná a környező községek kenyérellátását, amely jelenleg nehézkes. A négykemencés sütőüzem felépítése nem határozott tervprogram, de nagy a valószínűsége, hogy a közeli években megvalósul.
