Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)
1958-09-16 / 200. szám
4 NÉPÜJSAG 1958. szeptember 16., kedd HEVEST SÁNDOR: Hild József és az egri székesegyház MOST AZ IDÉN, október 27-én lesz egy- és egynegyed évszázada, hogy Eger legnevezetesebb műemlékénél, a mostani székesegyháznál az épülő falak elérték a főpárkány magasságát, és ebből az alkalomból a „meghívott előKelő- ségek és a nagy számban összegyűlt közönség jelenlétében megtartották a szokásos „falegyen”, vagy „bokréta” ünnepséget. Az évforduló alkalmából emlékezzünk most meg az egriek „nagytemplomáról” —, Magyarország egyik legnagyobb klasszicista-stílusú építészeti emlékéről, — és ennek kivaló tervezőjéről: Hild József építészről. Az első egri székesegyház, I mint az I. István király által alapított itteni püspökség temploma, a régi írások és hagyományok szerint a 11. század elején épült. A templomot, a 13—16 század idején többször átalakították, újraépítették. Ez a székesegyház nem a jelenlegi főtemplom helyén, (tehát nem a városban), — hanem a várban állott, ott, ahol a középkor különböző idejéből származó templomépítkezések romjai ma is láthatók. Nem célja mai ismertetésünknek, hogy a várbeli templomok történetével foglalkozzunk, csupán ott fogunk hivatkozni erre, ahol a városbeli egyházak viszontagságos sorsa a várbeliekével különböző okoknál fogva kapcsolódik. A KÖZÉPKORBÓL reánk maradt feljegyzések, valamint a 16—17. században keletkezett szépszámú ábrázolások egyértelműen bizonyítják, hegy az akkori város délnyugati peremén — a régi hatvani városkapu közelében és természetesen a városfalon belül — már a mohácsi vész (1526) előtt nagyobb méretű templom állott. Ez a „Szent Mihály főangyalnak szentelt” plébániatemplom volt, a rajzok és metszetek egytornyos, sisak- tetős, támpilléres, gótikus- stílusú építménynek tüntetik fel. >r Az épület bizonyára osztozott azokban a csapásokban, amelyek magát a várost is érték a 16 század folyamán A mohácsi vész utáni idők, — amidőn szinte évente cserél a város és a vár gazdát és minden ilyen alkalommal a le,Qoülést felégetik, kirabolják —, a mindent elpusztító 1552-es török ostrom nem múlhatott el nyom nélkül a Szent Mihály templom felett sem. De, hogy újból és újból helyreállították, ezt bizonyítják az 1580. évből írásban fennmaradt intézkedések. A VÁRBÉLI SZÉK ÉS EGYHÁZ — különösen az 1552. évi említett ostrom után — jófoi'mán használhatatlanná vált. Az itt folyó erődítési munkák —, de az „új hitre” áttért várkapitányok vallási türelmetlensége is, mind hozzájárultak ahhoz, hogy a káptalan és a hívek a várból kiszoruljanak. Ezért Rudolf király 1580. február 20-án kelt rendeletével megengedte, hogy az „alsóvárosban, a Szent Mihály plébániatemplom egyszersmind olajban főtt Szent János evangélistának védnöksége alatt székesegyházul szolgáljon". Mindez persze nem történhetett volna meg —, ha a plébániatemplom nem lett volna ismét használható állapotban. A törökök 1596-ban az idegen várőrség árulása folytán elfoglalták Eger városát és a várat. Az ostrom az egykorú feljegyzések szerint ismét óriási pusztítást okozott a városban, így bizonyára templomunk is megsérült, de legalábbis leéghetett. Ám a mohamedánok hamarosan kijavították, mert jól ismert török utazónk, Evlia Cselebi Egerben jártakor (1664—1665) ilyen feljegyzést tett épületünkről: „A hatvani kapu közelében, a külváros falát érintve, van a III. Mohamed szultán dsámija, melyet Fet- hia néven is neveznek. An- nakelőtte ez templom volt”. Az 1687. évi kiéhezte tóostrom, a város és a vár visz- szafoglalása már kevesebb pusztulással járhatott. Ennek bizonyítéka az is, hogy a törökök által mecseteknek, dsa- miknak használt középkori templomokat mindjárt a felszabadítás után visszaalkítot- ták eredeti rendeltetésüknek megfelelően. Ez történhetett a Szt. Mihály templommal is, bár tudjuk, hogy 1688—1700 között székesegyházként nem ezt az épületet, hanem a Knézich Károly utcai volt dsámit használták. A 18. SZÁZADBAN — Te- lekessy püspök rendeletére — 1700. augusztus 26-tól plébániatemplomuk szolgál ismét székesegyházként —, egészen addig, amíg 1713-ban sor nem kerül a régi középkori templom lebontására, hogy helvére kisebbméretű, barokk templomépületet emeljenek. Az építkezés 1713-tol 1727- ig tartott, amint erről az egykori bejárat feletti — és Gorové által ismertetett — felirati tábla is megemlékezett. A templom nem egészen a mostani helyén állott, hanem attól kissé északibb irányban (az érseki magánkért kerítése mellett) és hossztengelye is elhajlott a Líceum közép- axisához képest. Az egykori felmérésekből tudjuk, hogy méretei sokkal kisebbek voltak, mint a mostani főszékesegyház méretei, hossza fele sem volt a jelenlegi épület hosszának. Két tornya a homlokzat elején állott. A templomot valószínűen az Egerben letelepedett Giovanni Bathis- ta Carlone olasz származású építész tervezte és építette, legalábbis nevezettnek 1723— 1726-ból számos jegyzéke szól a tornyok kiépítéséről. A valamivel több mint száz évig fennállott kis barosk templomról — a fentiekben elmondottakon túl — nem sokat tudunk. A főoltára tár- kányi márványból készült, az oltárképet Franz Wagenschön (és nem mint sokáig hitték Kracker) festette 176G- ban. Ellenben az egyik kápolna mennyezetképe volt Kracker festménye, amelyet az egrivé vált művész 1765- ben alkotott. 1809-ben, amikor a Habsburg császári család Napoleon elől Egerbe menekült, ennek a templomnak ° déli tornyában tartották — egy ideig — a koronázási jelvényeket. EZ A TEMPLOM méreteiben és művészi jellegében is csakhamar elégtelennek bizonyult. Egyrészt a város lakosságának óriási növekedése (Egernek 1690-ben kb. kétezer, 1787-ben 17 000 lakossá volt!) —, másrészt a' 18. század folyamáéik.felépített poip^. pás barokk épületek — így a szemben már készen álló Líceum — egy lényegesen nagyobb és művészi megjelenésű székesegyház igényével léptek fel. Ezért határozta el már Eszterházy Károly püs- pük az „Universitas” építtetője egy nagyszabású új főtemplom építését. (Folytatjuk) Az úttörőmozgalom feladatai az új iskolai évben 1958. szeptember 16., kedd: 1810. Mexikó nemzeti ünnepe. 1913. R. A. Vilkickij orosz sarkkutató, felfedezte az Észak Földnek nevezett szigetcsoportot. 1873-ban született Gáti Béla gépészmérnök, a gyengeáramú elektrotechnika egyik magyar továbbfejlesztője. O Névnap O Ne feledjük, szerdán: LUDMILLA tűnni — 97 900 FORINTOT fordítottak Füzesabonyban a községfejlesztési alapból a Temető utca kövezésére.- A ZÁRÁN KI községfejlesztési terv alapján négy és félkilbméteres járda épül a községben. A járdalapok alá a töltés építést társadalmi munkában végzik. A munkát rövidesen megkezdik.- HUSZONHÁROM szakmát tanítanak az egri Bornemissza Gergely iparitanuló-intézet- ben. Ezek a szakmák főleg könnyűipari jellegűek. — 200 JUH vásárlását tervezi a kiskörei Új Élet Tsz. .0X1 imkti Az egri járási és városi iskolák úttörő-csapatvezetői, igazgatói értekezleten beszélték meg az elmúlt év tapasztalatait és a jövő év feladatait. Király Gyula elvtárs beszámolójában visszatekintett az elmúlt másfél év eseményeire, hibáira és eredményeire. Tényként leszögezte azt, hogy ma már olyan emberek állnak a csapatok élén, akik szíwel-lélekkel azon vannak, hogy a gyermekekből hazájukhoz hű becsületes embereket neveljenek. Ez a törekvés meglátszik a csapatok munkáján, és az iskolai életben egyaránt. Szó esett arról a még néhány helyen előforduló hibáról, hogy a csapatvezető, és az iskola igazgatója hatalmi kérdést csinálnak abból, hogy ki, hol parancsol De ezek egyre ritkábban fordulnak elő, és ebben az évben már csaknem el is tűntek a személyi ellentétek. Ugyanide kapcsolódik a Szervező Testületek munkája, akik a csapatvezetőt kell, hogy segítsék nagy munkájában, és nem csak adminisztratív papírszervek, hanem alapjai és támaszai is a jól szervezett úttörő csapatnak. Nagyon fontos dolog az önkéntesség elvére felhívni a figyelmet, mert mind a csapatvezető, mind a tanulóifjúság csak akkor tud lelkes és szép munkát végezni, ha belépése teljesen önkéntes. A szerteágazó úttörőmunka feladata nem az, hogy kevésszámú elitgárdát neveljen, hanem az is, hogy minden gyermekben felkeltse a vágyai arra. hogy úttörő lehessen, és ezzel már az úttörőmozgalom szinte el is érte célját, hiszen A nézők lelkes üdvrivalgása közepette sétált ki a két csapat (az erőt kímélni kell) a pályára. A fényképészek hada, a rádió, televízió, a hírügynökségek kivételével mindenki itt van, hogy megörökítse az évezred mérkőzését. A színészek kezdtek széllel hátban és tudással szemben, de mi kaptunk előbb mind a két lábunkra, E sorok írója elviharzott a szélen, beadott, onnan valaki visszaadott és lőtt, 1:0. Csak így tovább, zúgott, marajlott az aréna és a fiúk mindkét oldalon „csak így tovább” csinálták. Szenvedélyes és lelkes volt a harc, utána. Időnként megálltunk, mert a bíró fütyült, ő tudja, miért, biztos únta, hogy neki semmi dolga. Hát adtunk neki... Aztán e sorok írója újra elviharzott, most a másik szélen (hogy mennyi széle van egy ilyen pályának, csak itt, viharzás közben látja az ember), beadott valahová, onnan visszakapott, lőtt: 6:0. A gólok felőrölték az ellenfél, a színészek idegeit, izgatottan futkosni kezdtek, csak muzsikaszó. Hát ezeknek nem lehet hinni! Meg is mondtuk ott nekik, mindjárt a középvonalon, ahol valaki viccből egy nagy kört festett. Aztán kezetráztunk és viharzottunk tovább, de a félidőben több gól nem esett. A második félidő is a színészek győzelmével kezdődött, de négykézláb mi mozogtunk gyorsabban, az első gólt is mi döcögtettük be, ágy hogy fölényünk már 14:0-ra nőtt.mHiába, mindig mondtam, hogy gyenge ellenféllel ne kezdjen az ember! A közönség azonban meg volt elégedve, mert ha szépséget nem is, de játékot azért EGRI VÖRÖS CSILLAG: Váratlan vendég EGRI BRÖDY: A 12. órában GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: JjHí^d,,I)ííigáSsKiki, felett GYÖNGYÖSI PUSKIN: örvényben HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Ök ketten HATVANI KOSSUTH: Polónia expressz FÜZESABONY: Játék az ördöggel PÉTERVASARA: Emberek vagy őrmesterek HEVES: I Fekete szem éjszakája EGRI BEKE: Külön utakon EGRI KERTMOZI: Szicíliai vérbosszú évezred mérkőzése hivatalosan is véget ér, . Meghajoltunk, s egymást támogatva, lemásztunk a pályáról, amely hosszá heteknek tűnő perceken keresztül közös kínszenvedésünk helye volt. E kínszenvedések helye rajtunk is megtalálhatók voltak, mint a sziu-indiá- nok harci jelei, egyúttal jelképezve a megbonthatatlan színész—újságíró barátságot is. A biró egyébként jobban látta a mérkőzést, s azt állítja, hogy a mérkőzést színészek nyerték 3:2-re. Érthetetlen! Biztos szabadjegyet kapott a bemutatóra! Dehát ki mer vitatkozni egy bíróval. Egy lélegzetelállító pillanat! amikor e sorok írója újra elviharzott, most középen, kiadott, onnan visszakapott és lőtt: 2:0. Nagy és elkeseredett futkosás kezdődött a pályán, mindenki szaladt, ezt a nagyoknál helycserének hívják, de mi nem adtunk se a nagyokra, se a fogalmakra, — csak futottunk és kerestük a labdát. Az előbb még itt volt ... nini... már meg ott van... az anyját ennek a labdának... ennek még a nagyapja is futballista lehetett, úgy tudott gurulni... De mi mentünk a középcsatár állt meg a kapu előtt, labdával a kézben és ágy mondta el a nagy monológot: Lőni, vagy nem lőni. Amíg a monológot mondta, valaki tőlünk újból elviharzott és 10-re emelte góljaink számát. A színészek síva fakadtak (náluk ez könnyen megy), odarohantak a partjelzőkhöz, erőt merítettek belőlük, aztán visszarohantak, elénekelték, hogy „nem élhetek muzsikaszó nélkül” és mégis továbbéltek, pedig nem is volt láthatott, különösen a színészek részéről, akik ehhez állítólag értenek. Még néhány gól esett a mérkőzés hátralévő idejében, valószínűleg én rághattam őket, dehát minden apróságra nem terjedhet ki az ember figyelme — aztán a bíró sokat fütyült, jelezve ezzel, hogy az A legbiztosabb módszer! Pedig egymagám vagy tizenötször rúgtam a labdába! Mindegy most győztek, — állítólag a színészek — de jön a színi évad, s annak keretén belül megrendezzük visszavágót! S ott mi leszünk a bírók, tisztelt Hamletiek Nahát! (egri) megoldja a gyermek ideológiai nevelését, ami napjainkban eléggé nyitott kérdés. Az elhangzott hozzászólások is azt bizonyítják, hogy egyre több csapat rendelkezik ’azokkal az eszközökkel és lehetőségekkel, hogy gyermekek nagyon szívesen, örömmel végeznek munkát a csapaton belül. Az értekezlet tárgya volt még ezenkívül az őszi úttörő találkozó megbeszélése, valamint felkészülés az áprilisi budapesti nagy találkozóra. A délután folyamán az úttörőházban került sor arra, hogy a csapatvezetők szakmai megbeszélést folytassanak soronlevő feladatokról. A csapatvezetők munkája nem csak szóban, hanem anyagiakban is elismerést nyert. Igen sok városi és járási csapatvezető kapott jelentős ösz- szegű jutalmat. Az egri járásból 1000—1000 forint jutalmat kaptak többek között: Sulyok Tibor, az Egercsehi bányatelepi iskola csapatvezetője, Se- réndi István mónosbélí és Tamásfalvi Aladár szarvaskői csapatvezetők. Eger város területéről: Forgács Ernő 1000 forint. Jávori József és Kálmán Miklósné 800 forint jutalmat kaptak többek között. Az értekezlet leszögezte azt is, hogy az úttörőcsapatok munkája ma már nem merül ki abban, hogy egyes ünnepélyes alkalomkor pirosnyakkendőben felvonulnak, hanem egyre több az olyan csapat, amelyik öntevékenyen, önálló kezdeményezéssel igen szép feladatokat valósít meg. A feladat továbbra is egy marad: Űj, szocialista embert formálni a ránkbízott gyermekekből! r És mindezt olyan természet tességgel meséli a két alföldi tanyasi ember, — mint amilyen természetes is manapság,., ★ Itt kapható a valódi kínai gumifésű ... ez nem törik' ilyen még nem volt... asszon nyok, figyelem... kiáltja har* sány hangon a piacszéli kis sá-i torban egy ember. És amijcor már véleménye szerint kellő számmal gyülekeztek össze pultja előtt, még elmondja, hogy ez a fésű nyerte el az első díjat a brüsszeli kiállításon, s bemutatja, mit lehet vele csinálni. Lehet, kérem, haj* lítgatni, ahogy akarja az ember, lehet a fogaival fát fűrészelni, és igaz is, nem utolsó sorban fésülködni. — Ilyen még nem volt — kiáltja harsány hangon... s a nagy vásári zajba megbocsátó csöndességgel húzódik meg a fésű nyelének sarkába apró betűvel: „KTSZ”... —békési-* az illetékesek ságot kérni, ezt ő nem tette meg. A cikk foglalkozik azzal, hogy a göngyöleg nyilvántartásához új dolgozót vettünk fel, holott azt a munkakört K. L. is el tudta volna látni. A göngyöleg nyilvántartása olyan adminisztrációval és szellemi felkészültséggel jár, amit K. L. nem tudott volna ellátni. Vállalatunk vezetősége K. L. esetében nemcsak, hogy a törvényességet nem sértette meg, hanem azon tiilmenően segítséget nyújtott, hogy K. L. bár 5 hónapig nem vett részt a szakoktatáson, le tudja tenni a szakmunkás vizsgát, tehát szakember legyen. Ugyancsak megnyilvánul a vállalat-vezetőség jóindulata abban is, hogy amikor munkára nem jelentkezett augusztus 1-én, önkényes kilépéssel nem szüntettük meg a munkaviszonyát. Ha mindenáron a törvényességet nézzük, akkor azt hisszük, a vállalat vezetőségének ez lett volna a kötelessége. Ezt a hibáját K. L. már elismerte. Kérjük a szakszervezet munkatársait, hogy máskor körültekintőbb munkát végezzenek, mielőtt ezt nyilvánosságra hozzák. Pápista Gyula, párttitkár. Fekete Ferenc, igazgató. Markáns arcú, szikár parasztember száll fel a reggeli gyorsra Vámosgyörkön. Nyomába gömbölyded felesége kapaszkodik fel a lépcsőkön. Komótosan letelepednek éppen velem szemben. Ismerősnek tűnik az arc, otthon, Békésben találkoztam hasonlóval. Mint később kiderül, nem is csalódtam, békéscsabaiak, ott laknak a várostól mintegy 3—5 kilométerre levő tanyavilágban, a Nagyréten. Egyénileg dolgozó parasztok, hat vagy nyolc hold földjük van. Most itt jártak Gyöngyösorosziban — nyaralni. .A nagy nyári munkának vége volt, az őszi még nem kezdődött meg, ezt az időt használták fel. Most jártak először hegyes vidéken. Megcsodálták a Kékesről a gyönyörű kilátást, fürödtek a hidegvízű mátra- füredi strandon, megnézték a gályái Nagyszállót. Egerbe nem volt idejük már elmenni, — na, de jövőre. / Válaszolnak A Népújság augusztus 17-i számában „Hol itt a törvényesség” címmel cikk jelent meg, melyben K. L.-nek, a Vasnagykereskedelmi Vállalat dolgozójának sérelméről írt. A cikkre a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat vezetősége az alábbiakat válaszolta. A cikkben szereplő K. L. kartárs a vállalat egyeztető bizottságához fellebbezést nyújtott be, melyet a VEB augusztus 21-én megtárgyalt és hozzájárult K. L. október 10-ig terjedő fizetésnélküli szabadságához. Június 10-én az orvos K. L.-t munkaképesnek írta ki és egyben könnyebb munkára javasolta. Vállalatunknál részére könnyebb munkát biztosítani nem tudtunk, mivel 1955. óta fizikai munkán dolgozik, mint raktári csomagoló és sem portásnak, sem egyéb könnyebb beosztásban — mint revizornak — részben, mert ez a munkakör be van töltve, részben mert képzettsége nem megfelelő — beállítani nem tudjuk, ez csali egy másik dolgozó elbocsátásával lehetett volna. Ezt beszélgetésünk során közöltük is K. L. kartárssal és éppen ezért kért augusztus 1-ig fizetésnélküli szabadságot Augusztus 1-én be kellett volna jönni, vagy újabb szabadQ(uj űzd/űzi f en ih ő i A nagy mérkőzés után (Részvevő tudósítónktól.)
