Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-16 / 200. szám

1958. «zeniembe 18.. kivid NÉPÚJSÁG 5 Továbbra is járjanak azon az úton, amelyen tíz évvel ezelőtt elindultak... Jubiláló ünnepség Tiszanánán tagot sem lehet találni szociá­lis otthonokban. Támogatja őket a szövetkezet, nyugdíjat kapnak, s öreg napjaikra is a társadalom megbecsült tagjai maradnak. — A következő időben — mondotta befejezésül Szitás elvtárs — eredményeik ismer­tetésével még nagyszerűbb munkával legyenek harcosai a szövetkezeti eszme elterjeszté­sének a tsz-ek tagjai. Ne kí­méljék erejüket ebben a harc­ban, és büszkén, felemelt fővel járjanak azon az úton. melyen tíz évvel ezelőtt elindultak, mert az a dolgozó parasztság felemelkedéséhez, a szocialista mezőgazdaság megteremtésé­hez vezet. Az ünnepi beszéd után Szi­tás elvtárs átadta a tsz. tagsá­gának a kormány elismerő ok­levelét és négy tsz-tagnak adott át ..Kiváló tsz-tag” ki­tüntetést és oklevelet. Műanyagból — A szegedi vegyipari kisioari szövetkezet különféle géoal- katrészek tömeges gyártását kezdte meg szintetikus mű­anyagból. A nylon és egyéb műanyagszövet hulladékból megfelelő eljárással, motorke­rékpár teleszkópot és textil­gép alkatrészt készítenek. Ol­vasztott polyamid-ból állítják Megtakarítóit pénzből — kirándulás Az ünnepség során felszólalt Bíró József elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, és a pártbizottság nevében üdvö­zölte a tízéves évfordulót ün­neplő tsz-tagokat. Röviden vá­zolta. hogy mind az 1953-as, mind az 1956-os időszakban, amikor szakadást akartak pro­vokálni a szövetkezeti mozga­lomban Nagy ímréék, a Petőfi Tsz megállta helyét és a szö­vetkezeti gazdálkodás útján maradt. Felhívta arra is a fi­gyelmet. hogy a tsz. tagsága és vezetősége szoros barátságban éljen a kívülállókkal, ismer­tessék az elért eredményeket, a szövetkezeti gazdálkodás le­hetőségeit. A szén ünneoség keretében felléptek a hevesi háziipari szövetkezet KlSZ-szervezeté- nek népi táncosai is. akik mű­sorral köszöntötték a jubiláló szövetkezet tagjait. gépalka trészek elő például az eddig bőrből készített fonalvezetőket a fo­nalgépekre. A budakalászi textilművek számára mintegy százezer műanyagcsévét gyártanak. A szegedi jutagyárnak is több gépalkatrészt készítenek mű­anyagból. Nagy ünnepet ültek vasár­nap a tiszanánai Petőfi Tsz tagjai. Egy évtized eredmé­nyeiről, viszontagságairól em­lékeztek meg. Tíz évvel ezelőtt indultak el a nagyüzemi gaz­dálkodás útján, s ezt ünnepel­ték. Komoly, büszke arccal, a legszebb ünneplő ruhába öl­tözve, igyekeztek a délelőtti nagygyűlésre a tsz. tagjai, me­lyen a járás vezetőin kívül a megye vezető emberei is részt vettek. A délelőtt 9 órakor kezdődő ünnepségen megjelent Bíró Jó­zsef elvtárs, a megyei pártbi­zottság másodtitkára, Szitás Elek elvtárs, a megyei tanács vb. elnökhelyettese, Sallós Gyula elvtárs, a hevesi járási pártbizottság titkára és még több közéleti vezető. Ott volt az ünnepségen az a két tsz- tag is, akik már tíz esztendeje tagjai a Petőfi Tsz-nek: Ká- csor Béla és Koczi András —, akiknek az előző napon a Par­lament kupolatermében tűzték mellére a „Szocialista Mun­káért” Érdemérmet. Az ünnepségen a szövetkezet elnöke, Tóth József elvtárs is­mertette az elmúlt tíz év ered­ményeit, a fejlődést, megala­kulásától kezdve napjainkig. Elmondta, hogy 134 holddal kezdett a gazdálkodáshoz 13 család igaerő, gazdasági felsze­relés nélkül. A vagyon 2000 forint volt. Ma 1680 holdon gazdálkodnak, 180 tag van és a szövetkezet tiszta vagyona több mint másfélmillió forint. Beszélt a szövetkezet tervei­ről is, hogy főleg az állatte­nyésztést fejlesztik a követke­ző időkben. Ünnepi beszédet Szitás Elek elvtárs, a megyei tanács elnök- helyettese mondott. — 1948-ban, a Szovjetunió példája nyomán, pártunk kez­deményezésére kezdődött meg a' mezőgazdaság szocialista át­szervezése, a mezőgazdaság szocialista úton való nagy­üzemivé tétele — mondotta be­széde első részében Szitás elv­társ, majd beszélt a szövetke­zet kezdeti helyzetéről, s az elmúlt évek munkáiról. — Sok nehézséggel kellett megküzdeni a termelőszövet­kezet tagjainak, vezetőinek az elmúlt tíz év során, de a párt és a kormány támogatásával minden nehézséget leküzdve, nagygyá fejlesztették a közös gazdálkodást. Példájuk nyo­mán egyre több azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik elismerik, hogy az egyéni gazdálkodásnak nincs perspek­tívája, és a szövetkezet tag­jaivá lesznek. Beszéde további részében Szitás elvtárs összehasonlítást tett a paraszti gazdaságok és a termelőszövetkezeti nagyüzem gazdasága között. Beszélt a tőkés társadalom szövetkezeti mozgalmairól, amelyek a kis emberek tönkretételét, kisem- mizését jelentették. Számok­kal bizonyította, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás a termés­hozamok tekintetében is fölöt­te áll a kisparaszti gazdálko­dásnak. — Az elmúlt esztendőben megyénkben a termelőszövet­kezetek termésátlaga őszi bú­zából 10,9 mázsa volt, az egyé­ni gazdálkodók nyolc mázsát takarítottak be holdankint. Őszi árpából 12,1 mázsa volt a szövetkezeti eredmény, s 10 mázsa az egyéni gazdálkodóké. Cukorrépából 137,9 mázsa ter­mett a szövetkezetekben, s 116 mázsa az egyéni gazdaságok­ban. De minden növényféle­ségből felülmúlta a nagyüzemi gazdálkodás az egyéni paraszt- gazdaságokat. Ebben az évben még jobban megmutatkozott a nagyüzemi termelés fölénye, mert az időjárás alaposan pró­bára tette az egyéni gazdasá­gokat. Nem végleges adatok szerint a termelőszövetkezetek 2 mázsával magasabb átlagot értek el, mint az egyéni pa­rasztok. A tiszanánai Petőfi Tsz 405 hold kalászos terüle­ten 9,7 mázsás termésátlagot takarított be. míg a tiszanánai egvéni dolgozó parasztok ter­mésátlaga alig haladja meg a 6 mázsát. A tsz-tagok megbecsüléséről, az idősek nyugdíjazási lehető­ségéről is szólt beszámolójá­ban Szitás elvtárs. Elmondotta, hogy az egyéni dolgozó parasz­tok csak a családjukra tá­maszkodhatnak, öregségükre, mely nem mindig biztos tá­masz, mert például a megye szocialista otthonaiban elhe­lyezett 360 személy közül 220 egyéni paraszt. Egyetlen tsz­Az éles kanyarodó után vég­re egyenes út fúrja magát előre, be, egyre messzebb a gályái erdőségbe. A meg-meg- szakadó fák tarka függönye mögül felénk csillannak a tá­voli hegyek csúcsai. A zúgó fenyvesekből erős gyanta-szag és erős levegő tör a tüdőnek. Mint apró gombák, úgy húzód­nak meg a kis piros-tetejű, szürke falú víkend-házak az évszáz'ados fák árnyékában. A hegytetőről nézve, kékes­szürke ködben úszik a völgy. Apró település látszik. Jobbra fenn, a sziklás oldalban Mát- raszentimre házai állnak és néznek le a szomszédra, a völgyben levő Mátraszentist- vánra. A Vidróczki-járta vadon és idő már megszelídült. Csak a füstös csárda emlékeztet a fo- kosos szegény-legényekre, — A halmajugrai általános is­kola tanulói, Nyerges Lajos igazgató vezetésével szeptem­ber 4-től 6-ig Budapesten vol­tak kirándulni, ahol megtekin­tették az Állatkertet és a Vi­dám Parkot. Ezt a kirándulást benn, a falu közepén. Mellette köves út kapaszkodik a mere­deknek. Az utca leghatalma­sabb házának homlokzatán, vörös betűk hirdetik, hogy eb­ben a házban üdülnek a Mát- ravidéki Erőmű dolgozói. A gyanútlan vendég, külö­nösen az éhes vendég, a kony­hában sürgölődő asszonynépek közé botlik. — Van itt kérem minden, bőven, nem lehet panasz a konyhára. Most is vacsorára készülünk. Bécsi szelet lesz burgonyával — mondja a ve­zető szakácsnő, Mészáros Já- nosné. Szorgoskodnak, pattog a zsír, sercegve sülnek a szeletek. A legfiatalabb „szakácsnő” Mo­nostori Teréz piros-nevetős arcán meglátszik a mátrai jó levegő hatása. Lenn, az alagsorban készül megtakarított pénzükből fe­dezték. A gyerekek elhatároz­ták, hogy ebben az évben még sokkal többet takarítanak majd meg. hogy jövőre több kirándulást szervezzenek, többször mehessenek Buda­pestre. a vacsora, fenn, az emeleti ré­szen, a csinosan berendezett társalgóban, a Mátravidéki Erőmű beutaltjai a birtokosok. Második otthonuk ez, mert ők építették, társadalmi munká­val. Csendesek a szobák, a tár­salgók. De a következő pilla­natban két csöppség fut be, mint később megtudom, a sző­két Zsuzsinak hívják, a kisle- gényt Zolinak. De jönnek a mamák is. Kubliczki Mihály és felesé­ge; hozzájuk csatlakozik Zsu­zsa. Vincze Mátyásné a kis Zolit fogja gondozásba. — A férjem elment cigaret­táért a Vidróczkiba, de úgy látom, még csak most csinál­ják az ő csomagját, olyan so­ká jön — türelmetlenkedik Vinczéné. — Hogy telnek a napok eb­ben a szép üdülőben, s ebben a gyönyörű völgyben? A „rangidős” Kubliczki Mi­hály, aki kazánház-javító az Erőműben, kezdi a beszélge­tést. — Hétfőn jött a csoport és vasárnapig maradunk. — Elég-e ennyi idő megis­merni a környéket? — Nem lenne itt elég erre egy év sem. Annyi szépséget és titokzatosságot rejtenek még előlünk a hegyoldalak. Csak már hűvösebbek az éjszakák, csípösebbek a nappalok és a gyerekekkel le kell menni „melegebb vidékre”. Nagyon jól érezzük m.agunkat. Könyv­tár, rádió, lemezek és a ki­rándulások elég szórakozást adnak, csak egy, ami hiány­zik: a mozi! Nincs a faluban! Bejárják a környék neveze­tességeit: Galyatetőt, Ágasvárt. A közös kiruccanások alatt ve­lük vannak a gyermekek is. Hadd edződjenek — mondják a szülők. Kilencen vannak itt, a Mát­ravidéki Erőmű dolgozói kö­zül egy héten át. Már elmúlt a nyaralás, oda­haza a búgó turbinák mellett dolgoznak a munkások, ami­kor megjelennek ezek a so­rok. Kipihent karokkal és néhá­nyon pár kilóval gyarapodva, végzik újra munkájukat. KOVÁCS JÁNOS iWAAAAAAAAAAAWsAAAAAAAAWAAAAMAAAAAAAAAAAAAAAAWWVWWA AAAAAAVWWWWVVWWWWWVV Jó dolog, rossz dolog... Ukrán népi elbeszélés Minap az utcán találkoztam egy paraszt emberrel s elbeszélgettünk egy ideig. El­mondotta, hogy volt a múltkor Poltavában. — Mit csinált ott? — kérdeztem. — Vásároltam egy zsák borsót — vála­szolta. — Az jó dolog — mondottam. — Igen, jó, de nem nagyon. — Ugyan miért? — Mert azon a napon Poltavában be­mentem néhány kocsmába is. Visszajöttöm- kor már részeg voltam, s elestem a zsákkal együtt. A borsó szétgurult. — Az rossz dolog. — Igen, rossz, de nem nagyon. — Miért? — Azért, mert maradt még a zsákban borsó, s azt elültettem a kertemben. A véle­mény szépen fejlődött. — No az jó dolog. — igen, jó, de nem nagyon. — Miért? — Mert a szomszédom disznója besza­ladt a kertbe és széttúrta az ültetést. — Az rossz dolog. — Igen, rossz, de nem nagyon. — Miért? — Azért,, mert kaptam a kést és meg­öltem a disznót. A húsából készítettem jó sonkát, kolbászt és egyéb disznóságot. — No, az igen jó dolog. — Igen. jó, de nem nagyon. — Miért? Mert a falusi pap kutyája beszaladt a konyhába és megevett minden sonkát, kolbászt. — Hű, az rossz dolog. — Igen, rossz, de nem nagyon. — Miért? — Mert én újból elővettem a kést és megöltem a kutyát. Bőréből a feleségemnek készítettem szőrmés bundát, szép köpenyt. — Az jó dolog. , — Igen, jó, de nem nagyon. — Miért? — Mert a feleségem vasárnap elment a templomba, s olt a pap felismerte a kutyá­jának a szőrét és bőrét és a bundát elvette a feleségemtől.. — Az rossz dolog. — Igen, rossz, de nem nagyon. — Miért? — Mert én panaszra mentem a bíróhoz a törvényszékre és a bíró megbüntette a papot. Vissza kellett adni a feleségemnek a bundát. — Az jó dolog. ' — Igen, jó, de nem nagyon. — Miért? — Mert ajándékot kellett adni a bíró­nak és én neki adtam a tehenemet. — Az rossz dolog. — Igen, rossz, de nem nagyon. — Miért? — Azért, mert a tehenem már nagyon beteg volt és egy hét múlva megdöglött a bíró úr istállójában. Zakar János Saját üdülőjükben töltik szabadságukat a Mátravidéki Erőmű dolgozói Mátraszentistvánon... Tanuló paraszt emberek lAKI OLVASSA 1 ■“ hallott már arról a nagy­szerű kezdeményezésről, ami Nagyrédén született. Néhány tanulni vágyó paraszt fiatal, az agronómus vezetésével Ezüstkalászos tanfolyamon vett részt. Szorgalmasan ta­nultak a téli estéken, meg­ismerkedtek a mezőgazdaság újabb vívmányaival, a mo­dern agrotechnikai követel­ményekkel. egyszóval mind azokkal a módszerekkel, me­lyek alkalmasak arra. hogy a földből sokszor kevesebb munkával, nagyobb termésát­lagokat hozzanak ki. A szor­galmas tanulás tavasszal vé­get ért, azonban a tanulni vá­gyó nagyrédei fiatalok szá­mára nem ért véget a közös munka. Mint mezőgazdasági szakköri tagok, most már a gyakorlatban próbálták ki a sok módszer közül a legjob­bakat. A termelőszövetkezet­től földet kaptak, s azon az agráregyetem egyik tudomá­nyos munkatársának irányítá­sával kísérletezni kezdtek a nagyobb kukoricatermést biz­tosító módszerek alkalmazásá­val. A kísérletek fényévén igazolták a gyakorlatban a tanultak helyességét S a ha- talok, akik együtt kezdték el a munkát, azóta is együtt vannak, kis közösség kovacso- lódott ki. közös tanulmányi kirándulásokat szerveztek, kö­zösen tanulnak továbbra is, hogy még többet sajátítsanak el az élenjáró mezőgazdasági tudományból. Az eredmény nem csak az. hogy maguk képzettebb, új módszerekkel bátran kísérle­tező emberekké nevelődtek, hanem az is, hogy a község több dolgozó parasztjában fel­keltették az érdeklődést a ta­nulás iránt. ezüstka­_____________ lászos ta nfolyam hallgatóinak példá­ja nem egyedülálló a megyé­ben. Ha nem is ilyen fejlett közösség alakult a tanfolyam hallgatóiból, de azért másutt is van példa arra, hogy a télen tanultakat a dolgozó parasztok a gyakorlatban al­kalmazták. Lőrinciben például az állattenyésztési szakkör tagjaiként ismerkednek meg az új zoótechnikaj módszerek­kel a gazdák, s a legjobbak rendszeresen oktatják a töb­bieket azokra a módszerekre, melyekkel ők olyan jó ered­ményeket érnek el. Sorolhat­nánk tovább, — az eredmény mind egy lenne, bizonyíték arra, hegy a dolgozó parasz­tok fogékonyak a tanulás iránt, szívesen ismerkednek meg úi módszerekkel, és egy­re több úttörő kerül ki közü­lük, mikor arról van szó, hogy szakítani kell végre a száz- esztendős, öregapákról reán-;- maradt termelési hagyomá­nyokkal. Ez a tény arra kell. hogy ösztönözzön bennünket, hogy a jövőben még sokkal több gondot fordítsunk a pa­rasztság tanulási vágyát ki­elégítő tanfolyamok szervezé­sére. Közeledik az őszi munka zöme, most még elfoglalt em­berek a mezőgazdaság dolgo­zói. de jóformán csak hetek kérdése, és az őszi szántás, vetés elvégzése után a pihe­nés napjai következnek. Azok a napok, melyek a legalkal­masabbak arra, hogy a dol­gozó parasztok tanuljanak, művelődjenek, szórakozzanak. Elérkeznek a késő őszi, téli esték, amikor szívesen keresi fel a falu népe a kultúrháza- kat. hogy szórakozzon, tanul­jon Meg van ez az igény, igazán a kultúrház vezetőin* a faluban élő szakembereken múlik, hogy az érdeklődést a szórakozás mellett a tanulás irányába is terel iék. mező­gazdasá­gi tanfolyamokon természete­sen szívesen látjuk az idősebb paraszt embereket, akik őszülő fejjel ülnek be a padokba, hogy megismerkedjenek a jobbal, az újabbal, de amikor szervezik ezeket a tanfolya­mokat. elsősorban a falusi fi­atalokra kell gondolni, akik otthon élnek, művelik a föl­det. segítenek apjuknak a gazdaság körüli teendők el­végzésében. Kétségtelen, hogy eredmény az idősebbeknél is van. de mint a nagyrédei fia­talok példája is bizonyítja, igazán Komoly eredményeket elsősorban a jóval vállalko­zóbb szellemű fiataloknál le­het elérni, akik szívesebben tanulnak, szívesebben ismer­kednek meg az újjal, med nem köti még ősét annyira az évtizedes megszokás. A fiatalabbakkal lehet elsősor­ban biztosítani azt, hogy téli estéken tanultakat a gyakor­latban is kipróbálják. De nem mellékes a fiatalokkal való fokozott foglalkozás azért sem, hogy jobban megbarát­kozzanak a mezőgazdasági munkával, hogy felismerjék a mezőgazdasági munkákban rejlő lehetőségeket, melyek, ha megtanulják, hogy tudo­mányos alapokon lehet itt is dolgozni, legalább olyan va­rázzsal bírnak a fiatalokra* mint a város és a gyár. Ha nem is jelent megoldást a falusi fiatalok városra ván­dorlásában. azért sok fiatalt tart otthon, ha érdekesebbé válik számára a mezőgazda­ság. ha megtanulja, ott is el­érkezünk lassan oda, hogy a boldogulás záloga a tanulás. Külön kell beszélni arról* a küszöbön levő tanfolyam­szervezési munkáknál, hogy az elmúlt években rendezett Ezüstkalászos és egyéb tan­folyamokon csak igen kis lét­számban vettek részt terme­lőszövetkezeti tagok. Pedig ha valahol, hát a nagyüzemi gaz­daságban igazán fontos, hogy nagyobb hozzáértéssel, szak­mai tudással végezzék a mun­kákat az állattenyésztésben* növénytermesztésben és ker­tészetekben egyaránt. A kö­zös tanulás, a közösen szer­vezett tanfolyamok ismét olyan alkalmat .jelentenek, ahol szorosabbra lehet vonni a termelőszövetkezetiek és a kívülállók kapcsolatát, barát­ságát. Nemsokára beköszöntőnek a téli esték, a falun a szórako­zás. a tanulás napjai; Ha jól használják ki őket, annak eredménye még ‘mázsákban is lemérhető lesz a következő esztendőkben. deák rözsi A NAGYRÉDEI A KÜLÖNBÖZŐ A francia néprajzi társaság új magyar tagja Erdős Kamill, Gyulán élő ciganológus 11 éve gyűjti a magyarországi cigányok nép­szokásait, tanulmányozza tör­zsi és nemzetiségi tagozódá­sukat. életmódjukat és nyel­vüket. „A magyarországi ci­gányok osztályozása". „A kár­páti cigányvarázslás” című és a magyarországi cigány nép­szokásokról irt tanulmányai több külföldi folyóiratban is megjelentek. Erdős Kamiin, — aki tagja a Magyar. Nép­rajzi Társaságnak és az ang­liai Gypsy Lore Society-naK, most a francia Etüde Tsiga- nes néprajzi társaság is tag­jává választotta. Az év végéig léwegeseu »avul a taxi-közlekedés Budapesten és vidéken Éveken át rengeteg bosz- szúságot okozott a lakosság­nak a taxi-helyzet: Budapes­ten is alig lehetett hozzájutni bérautóhoz, vidéken pedig ezeknél a járműveknél mindig attól kellett tartani, hogy út­közben elromlanák. A közle­kedés vezetői ebben az esz­tendőben nagy összegeket for­dítanak ennek a helyzetnek a megszüntetésére. Budapesten már eddig 104 új gépkocsit kapott a taxj vállalat, vidéken pedig körül­belül százat. A tervek szerint ebben az esztendőben Buda­pest még további 96-ot, vidék pedig újabb 89 kocsit kap. így várható, hogy javul a taxi-közlekedés Budapesté« és vidéken.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom