Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-02 / 188. szám

1958. szeptember 2., kedd NÉPŰJSáG 3 Két napon át ünnepelek a szervezett dolgozók Ünnepi gyűlés, — öregek—fiatalok találkozása, — kultúrműsor sport, — tűzijáték, ruhabemutató és utcabál Elveszett félórák — a váltásnál Látogatás a Gyöngyösi Váltó- és Kitórőgyárhan A BÉLUTÁNI MELEG, mintha mérséklődött volna két óra felé: A. Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár-' portáján éles kattanással ugrik előre az óra mutatója, jelezve a múló perceket és a közelgő mű­szakváltást. A gyár udvara negyed 3 körül kihalt. Néha- néha csörgéssel, sivítással in­dul a kinti szállító daru, de az emberek már csoportokba verődve kuporognak a rúgó­gyűrűkkel megrakott ládák mellett. Az öltöző ajtaját egyre töb­ben nyitják fél 3-kor. A szor­galmasabb munkások érkez­nek, hogy idejében felkészül­jenek a váltásra Idős munkás lép be a nyi­korgó ajtón. Hóna alatt ütött- kopott táskában hozza az ele­mózsiáját. — Régóta dolgozom itt, de még egyszer sem késtem és nem mulasztottam egy napot sem, .-r mondja büszkeséggel Fehér István anyagszállító, aki már évek óta dolgozik a gyárban. De nemcsak munká­ba igyekvő emberek veszik birtokukba az öltözőt, hanem van olyan is, aki hazafelé készülődik. — Nincs munka, már vé­geztem a napi adaggal, — felelgetnek félvállról a meg­szólítottak. , A folyosó kitört ablakából látni lehet a hatalmas csar­nok egy részét. A darukon csendben szunnyadnak a fu­tómacskák. Váltás előtti csend üli a csarnokot. A hegesztő­ket védő lemezek mögött va­lami fontos elintézni valóul akadhatott a hét fős csoport­nak, mert élénk hangon be­szélgetnek, tárgyalgatnak. A szegecselőgép fülsiketítő lár­mája elhalkul. ÁLLNAK A KEZEK, s a gépek. Itt-ott csörren valami, vagy tévedésből bekapcsolja a gépét a darus, hogy zajjal töltse be a még hátralevő "0 percet. Gyenes Mihály marós söpörgeti, takarítgatja a gé­pét és környékét. A barátja segít neki, hogy hamarább készen legyenek, tisztán adják át a váltó-partinak, vagy ahogy ők hívják: az „abléz- nak’1. Háromnegyed háromkor már sokan az ajtó felé köze­lítenek, ha. elhangzik a csen­gés zó, ők legyenek az elsők az öltözőben. A szorgalmasabb délutáno- sok már lefelé jönnek a lép­csőkön, köztük K í s S " Béla harántgyalus is. . Az átvevők járják a termet, jegyzik, hitelesítik a darab­jegyzékeket. Három óra! Megszólal a műszak végét jelző csengő és az emberek ugrálva törtetnek a síndarabok között, be a mosdóhelyiségekbe. Perceken belül kiürül a csarnok és már csak egy-két szorgalmas em­ber csomagolja össze szerszá­mait. A váltás fürgébb tagjai már a gépeik mellett állnak, vagy az ebédutáni szőlőt majszol­ják kitűnő étvággyal és utá­nozhatatlan lassúsággal. Ne­gyed négyre ugrik az iroda órájának mutatója, de még mindig jönnek az elkésett munkások. A daruk megindul­nak a középső pályán. Fél négy mire megkezdődik a munka. A délelőtti partinak fél óra „pihenő”, a délutáninak 15 perc, összesen háromnegyed óra esik ki a váltások idején mindennap a termelésből. .Ez alatt az ' idő alatt' 10 dafab sín hajlítását, összeszerelését lehetne elvégezni és a gyalu­soknak, marósoknak mini­mum három centiméteres elő­rehaladást jelentene. KIDOBOTT PÉNZ minden egyes forint, amit erre az időre kifizetnek. De ki lesz szegényebb ezekkel az össze­gekkel? Az ország népe, és a Gyöngyösi Váltó- és Kitérő­gyár munkásai! K. J. Jól jövedelmez a bikanevelés Sok termelőszövetkezet fog­lalkozik a megyében tenyész­bika-neveléssel. Ez annál in­kább is érdemes, mert igen magas jövedelmet biztosít a szövetkezetnek. A nemrégi­ben lezajlott Tama-menti szarvasmarha tenyésztési na­pon a viszneki Béke Tsz há­rom darab fiatal bikájáért 49 700 forintot fizetett ki a TEGI. Egy íorradaimárnő élete 1924 AUGUSZTUS 18-ÄN, a délutáni órákban Bécsben, a Glockengasse úti munkásott­hon könyvtárának egyik hátsó helyiségében ülésezett a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának alakuló kongresszusa. A kongresszuson részt vett Kun Béla, Landler Jenő, Alpári Gyula, Révai József, Rákosi Mátyás és egy simahajú, ma- gashomlokú, nyílt, okos tekin­tetű, harcban megedzett nő is: Hámán Kató. Hámán Kató 1884. decem­ber 2-án született Kompolt községben, Heves megyében. Szegény foltozóvarga gyerme­ke volt. Szüleinek sokat kel­lett nélkülöznie, de a kis Ka­tó is rengeteget dolgozott, hogy segítsen szüleinek és kis testvéreinek. Nyáron a ne­héz napszámban összekupor- gatott filléreken Budapestre ment és beiratkozott a tanító­képzőbe, mert tanítónő akart lenni. Amíg tanult, addig is sokat nélkülözött. Naponta csak egyszer ehetett valami keveset, vagy a leckeadásért kapott uzsonnán tartotta fenn magát. Ezenkívül kézimunká­zott, harisnyát javítgatott. Leckéjét a vonaton tanulta és mégis a legjobb tanulók kö­zé tartozott. A tanítói oklevelet sajnos mégsem tudott szerezni. A tüdővész, az akkori népbeteg­ség szüleit elvitte és kistest­véreiről neki kellett gondos­kodnia. Kimaradt a tanító­képzőből és 1908-ban a MÄV- hoz került pénztárosnőnek. Szorgalmasan dolgozott és így hamarosan elérte, hogy a Nyugati Pályaudvarra került. Itt érte az 1917-es Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom hatására keletkezett forradal­mi mozgalom is 1918-ban. Tagja volt a vasutas szövet­ségnek. Dolgozott, harcolt, nemcsak vérszerinti testvérei­ért, hanem a dolgozók nagy családjáért is. 1918-ban, ami­kor kitört a vasutas sztrájk, beszélt, szónokolt a dolgo­zóknak. A Tanácsköztársa­ság idején már képzett mar­xista, szervezte a munkáso­kat. A TANÁCSKÖZTÁRSA­SÁG bukása után nem mene­kült el, illegalitásba húzódott és tovább szervezte a dolgo­zókat a fehérterror ellen. Itt ismerkedett meg Landler Je­nővel, akivel élete végéig fenntartotta kapcsolatát. Ha­marosan elfogták és hónapo­kig ült a Markó utcai gyűj­tőfogházban, a toloncban. Fogsága alatt is tovább hir­dette a proletárok igazságát és erről még a fogházőröket is meggyőzte. Kiszabadulása után a vasút egy fillér nélkül az utcára tette. Ezután újra nagy nyomorba került. Elő­ször varrt, mosott, majd fel­vették a Ruggyantagyárba. Itt újra szervezte és felvilágosí­totta a dolgozókat, azon fára­dozott, hogy a dolgozó nőket osztályöntudatra ébressze. Ezért, hamarosan itt is kiad­ták a munkakönyvét. Ezután a Vegyipari Munkások Szak- szervezetének lett a-titkárnő­je, azonban a Szociáldemok­rata Párt jobboldala, — élen Peyerrel — elűzte innét. Ál­lás nélkül maradt újra. A párt hívó szava viszont meg­találta: 1924-ben kiment Bées- be, a Kommunisták Magyar- országi Pártjának újjáalakuló kongresszusára, majd tagja lett a legális Magyar Szoci­alista Munkáspárt vezetőségé­nek. Igyekezett összekapcsol­ni a párton belül a legális és az illegális munkát. Azonban az árulók nyomára vezették a rendőrkopókat. A vezetőség többi tagiával együtt letartóztatták és statáriális bí­róság elé állították. Nem ijedt meg az ellenforradalmi rend­szer bírálnak kérdéseitől, sőt harcosan szemükbe vágta a munkásosztály igazságát, a munkásasszonyok gondolatát: „Tudják meg — mondotta — mit éreznek a munkásanyák, ha gyermekeik kenyeret kér­nek és nem tudnak adni... Megmondom Önöknek: a tíz körmével is képes harcbamen- ni, hogy ez a helyzet megvál­tozzék. Értsék meg végre: har­cunk a szocializmus táborában, a Kommunista Párt soraiban, anyák elkeseredett harca gyer­mekeik életéért és boldogsá­gáért.” A JOBBOLDALI szociálde­mokrata vezetőkről is lerán­totta a leplet: „Énrám hatott az a nyomor, az a szenvedés, az a hallatlan sok keserűség, amit tapasztaltam. A szociál­demokrata vezetőkre nem hat. ők csak szép parlamenti be­szédeket tudnak mondani, mi azonban harcban akarunk se­gíteni a nyomoron. Ezért var gyök és leszek is forradalmár, aki mindenét feláldozza a munkásság ügyéért.” Hámán Kató két és félévi börtönbüntetést kapott, azon­ban elhallgattatni mégsem tudták. Később betegsége mi­att szabadlábra helyezték. Maid magát nem kímélve, a szeszélyes időjárással dacolva, többször átszökött a határon, hogy felvegye a kapcsolatot a külföldi kommunista bizott­ságokkal. 1929-ben a Vörös Segély vezetője. Ekkor szer­vezte meg a váci börtönben meggyilkolt Lőwy Sándor te­metését. Az ellenforradalmi rendszer rendőrpribékjei itt fogják el, majd rájöttél? ar­ra, hogy régebben elfelejtet­ték rendőri felügyelet alá he­lyezni. Ezután már a rendőr­ségtől nem volt egy percnyi nyugta sem, de ennek ellené­re tovább dolgozott. Nagyon sokszor letartóztatták és utol­jára Rákoscsabán annyira megverték, hogy összezúzód­tak belső szervei. Kórházba szállították, de itt sem hagyták nyugodni. Ha­lála előtt az ágyánál ülő ren­dőrpribéket kiutasította szo­bájából, hogy szabadon hall­hasson meg, 1936. augusztus 31-én. ÍGY ÉLT, ÍGY HARCOLT és így halt' meg az a forra- dalmámő, aki az egész életét a magyar munkásosztály fele­melkedésének szentelte. Élete minden korosztály számára tanulság és példakép. Albert I.ászló, a TIT tagja. * 11 Ejjy jól működő falusi cukrászda Megyénk több községében van már cukrászda, ahol íz­letes sütemények, italok áll­nak a fogyasztók rendelkezé­sére. Ezek a cukrászdák azt igazolják, hogy a falusi la­kosság is szívesen vásárol készítményeikből. Példa erre a verpeléti cukrászda, mely az elmúlt hónapban 32 000 (és nem 12 000, mint azt téves információk alapján egyszer már közöltük) forintot forgal­mazott. Csupán az elmúlt va­sárnap, auguszus 31-én 3600 forint volt a bevételük. Féssy és vín Heves község északi részé­ben van az újtelep. Ezen a részen különösen a múltban, de még nemrégen is nem volt villany, kevés volt az ivóvíz, s rosszak voltak az utak. Az idén nagy változáson megy keresztül az újtelep. Járdák épülnek, 8 kilométer hosszú­ságban vezetik be a villany- hálózatot, s nemsokára ki­gyullad a fény. A lakók ér­deklődéssel figyelik az artézi kút fúrását is, amely megol­daná az ivóvíz problémát a község északi részén. Már 310 méter mélységben jár a fúrógép feje, s a községben gy számítanak: ha elég bő­vizű lesz az új artézi kút, víztornyot is építenek. •• Ünnepeltek a 10 éves Eger és Környéke Cipész Kiss tagjai Szombaton nagy ünnephez érkeztek el az egri cipészszö­vetkezet tagjai. Bensőséges ün­nepségen emlékeztek meg az elmúlt 10 év nehéz és küzdel­mes szakaszáról. Az alapító tagok 100—100 forintjából in­dult a munka 10 évvel ezelőtt. Az első év egyhelyben topogá- sa után fejlődésnek indult a „Úgy dolgosunk, hogy as éliisem csillag továbbra is ott ragyogjon a kapunk felett“ Hetedszer lett élüzem az ÉHÁSZ AZ ÉSZAKMAGYAROR­SZÁGI Áramszolgáltató egri üzletigazgatóságának udvarán szombaton este ünneplőbe öl­tözött dolgozók és hozzátarto­zóik igyekeztek az élüzem ün­nepségre. A zsúfolásig megtöl­tött feldíszített teremben Gró- nyai Géza ü. b. elnök nyitotta meg az ünnepséget. Köszön­tötte a vállalat dolgozóit abból az alkalomból, hogy hetedszer ünnepelhetik az élüzem cím elnyerését jó munkájuk ered­ményeképpen. Annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy a vállalat dolgozói továbbra is úgy igyekeznek, hogy az él­üzem csillag továbbra is ott ragyooion a kapu felett. A be­szédek szünetében a VII. szá­mú általános iskola úttörői kö­szöntötték virágcsokorral az üzem dolgozóit, majd Simon Antal, az egri üzletigazgató­ság vezetője mondott beszédet. „Az élüzem cím feltételének minden pontjában, kivéve a balesetelhárítást, szép ered­ményt értünk el. S eredmé­nyeink értékét emeli az a tény, hogy menetközben igen sok akadályt kellett leküzdenünk” — mondotta Simon elvtárs. majd arról beszélt, hogy az anyagellátás és a szállítási problémák, az ú j rendszerű vas­betonoszlopos építkezés beve­zetése mennyire nehezítették a munkát, mégis hónapról-hó- napra túlteljesítették a ter­vet. Hangsúlyozta, hogy gyökere­sen megváltoztatják a munka- fegyelmet. Nagyobb gondol fordítanak a munkaidő kihasz­nálására, hiszen a további munkák elvégzésénél ennek nagy jelentősége lesz, mert fontos munkák várnak az ÉMÁSZ dolgozóira. „Ránk vár négy község villamosítása, Tiszakeszi, Hejőkeresztúr. Egenszólát és Szarvaskő lakói váriák a villamos áramot.” SIMON ELVTÁRS EZUTÁN a vállalat eredményeit ismer­tette, melynek során a taka­rékossági terveket túlteljesítet­ték, s nagyobb nyereséget ér­tek el a tervezettnél. Több községben, Tamalele­szen, Tiszanánán, Füzes­abonyban nagyobb felújításo­kat végeztek el. S befejezték Bogács község villamosítását is. Egyetlen rossz pont akadt: a balesetek nagy száma, s ezzel kapcsolatban az a feladat adó­dott, hogy nagyobb gondot kell fordítani a baleset elhá­rítására, a munkafegyelem megjavítására. Befejezésül a következőket mondotta Simon elvtárs: „A mai ünnepünk után a hétköz­napok hosszú sora következik, dolgozzunk úgy, hogy mun­kánk nyomán minél előbb tud­juk teljesíteni terveinket, s minél előbb befejezhessük a falvak villamosítását. A párt és kormány sokat vár tőlünk azokért a juttatásokért, melyet ez évben is kaptunk.” Ezután Szilvási Lajos, vál­lalati igazgató köszöntötte az egri üzletigazgatóság dolgozóit, maid átadta Simon Antal igaz­gatónak, Füvest Ernőnek és Asztalos Andrásnak 25 évi jó munkájuk jutalmát. Egri Gyula elvtárs, az MSZMP Eger városi pártbi­zottságának titkára köszöntöt­te a jubiláló dolgozókat, és sok sikert kívánt a további mun­kához. A BESZÉDEK ELHANGZÁ­SA után került sor a kiváló dolgozó jelvények, oklevelek és pénzjutalmak átadására. Nagy tapssal fogadták Kiss Mihály és Csala Sándor kitün­tetését, s a vállalat 14 dolgo­zóját, akik oklevelet, s a ve­lejáró egyheti fizetésnek meg­felelő pénzjutalmat kaptak többek között Török Sándor Kovács László. Misi János. Barta Miklós, Király István. A kiváló dolgozó jelvények és oklevelek átadása után 23 000 forint pénzjutalmat osztottak ki az ÉMÁSZ legjobb dolgozói között, maid a vállalat veze­tősége vendégül látta a dolgo­zókat és hozzátartozóikat. Az élüzem ünnepséget táncmulat­sággal zárták az ÉMÁSZ dol­gozói. szövetkezet. A fejlődést mi sem bizonyítja jobban, hogy míg 1948-ban a cipészek át­lagkeresete 480 forint volt, addig 1958-ban 1490 forintot keresnek. Az adósságok törlesztésével egyidőben gyarapodott a kis csoport. Ma egymillió forintos tartalékalappal rendelkeznek és ugyancsak egymilliós érték van anyagba, gépekbe fektet­ve. Az egésznapos jubileumi ünnepségek szombaton délelőtt 11 órakor kezdődtek, amikor a szomszédos szövetkezetek és a meghívott vendégek találkoz­tak a Cipész Ktsz munkásai­val. A délutáni program a szovjet hősök emlékművének megkoszorúzásával kezdődött. Majd ünnepi gyűlést tartottak a helyőrségi tisztiklubban. Sebestyén András, a Ktsz elnöke beszámolójában szólt a szövetkezet életében 10 ev alatt történt változásokról. Az ünnepségen osztottál? ki az ok­leveleket és a pénzjutalmakat, — 21 ezer forint jutalmat osz­tottak ki a jubileumi ünnepsé­gen. Az évfordulót színvonalas kultúrműsor tette még élveze­tesebbé, amelyben fellépett lt- tes Lászlóné, a szövetkezeti bi­zottság ének- és zenekara, va­lamint színjátszó csoportja. Vacsorára terített asztalok vártál? az érkező ünneplőket a járási kultúrház nagytermé­ben. A szövetkezet idős és fia­tal munkásai hozzátartozóik­kal együtt jöttek el az estére, hogy közösen, baráti poharaz­gatás közben beszélgessenek munkájukról és életükről Vi­dám borozgatás közben szóra­koztak. Boldogan ünnepelték a 10 éves évfordulót lyet poharazgatás kísért, a ké­ső éjszakába nyúlt. VASÁRNAP REGGEL az egercsehi 16 tagú bányász fúvószenekar indulói ébresztet­ték a várost. A délelőtti órák­ban a népkerti szabadtéri színpadon az egercsehi zene­kar és az egri kisiparosok fú­vószenekara adott térzenét, amit másfélórás bábszínház előadás követett — az össze­gyűlt gyermekek nagy örömé­re. Ez idő alatt a népkerti sportpályán repülőmodellező bemutató volt, amit idomított rendőrkutya-bemutató köve­tett. Vasárnap délután a népkerti szabadtéri színpadon újra fel­hangzott a dal. A Kiskereske­delmi Vállalat az Űtfenntartó Vállalat és az Egri Dohány­gyár fiataljai népi táncjáté­kokkal gyönyörködtették az összegyűlteket. Közben Tóvári Katalin és Tompos Miklós ope­rett és magyar dalokat énekel­tek az SZMT szalonzenekara kíséretével. Este a Dobó-téren az Egri Állami Áruház ruhabemutatót tartott, ahol a tért zsúfolásig megtöltő nézők gyönyörköd­hettek az áruház legújabb őszi ruha-kreációiban. A ruhabemutatót nyolc óra­kor pazar tűzijáték „zavarta” meg az egri várból. A sötét eget egy-egy pillanatra kivilá­gították a szivárvány színei­ben tündöklő rakéták. A ruhabemutató után az eg­ri honvéd helyőrség tánczene­karának zenéjére több ezer ember táncolt az utcabálon a késő estig. l-í. i—) sabb volt, mint tavaly. A me­gye jó munkáját a hat élüzem is bizonyítja. A mezőgazdaság területén — mint mondotta — kedvezőbb a kilátás a jó ter­mésre a kapásokban és a sző­lőtermelésben, mint 1957-ben. Zárszavában a Heves megyei szakszervezeti aktíváknak erőt és egészséget kívánt további eredményes munkájukhoz. Ezek után jutalmak kiosztá­sára került sor. A szakszer­vezeti nap tiszteletére körül­belül 40 ajándékot osztott szét Furucz elvtárs a szakszervezeti aktívák között. Többek között Kiss Jenő, Nagy Katalin, az Egri Finommechanikai Válla­lat, Balatoni József, az Egri Autóipari Forgácsológyár, Tóth Károly, a Szeszipari Vállalat, Nagy Mária a Dohánygyár, Varga István a járási tanács, Sipos Istvánná a II. sz. Tégla­gyár, Pintér László a Sütőipari Vállalat, Bőr Ferenc a Hatvani Cukorgyár, Bóta László a Ta­tarozó Vállalat, Kovács Sarol­ta a VIII. sz. iskola, Tarjáni Sándor és Kohajda János, a megyei tanács dolgozói része­sültek jutalomban. Az ajándé­kok átnyújtása után véget ért az ünnepi aktívaülés. Este 8 órakor a szakszerve­zeti székházban vacsorára hív­ták meg az öreg és fiatal szak- szervezeti aktívákat. Itt Fu­rucz elvtárs erőt és egészséget kívánt az öreg veteránok és fiatal szakszervezeti aktivisták munkájához és kérte őket, hogy baráti légkörben cserél­jék ki a szakszervezeti mun­kában szerzett tapasztalatai­kat. A baráti beszélgetés, ame­SZOMBATON ESTE 6 óra után a megyei tanács tanácstermében, a szakszerve­zeti nap tiszteletére megyei szakszervezeti aktíva-gyűlést rendeztek. A tíztagú elnökség­ben helyet foglaltak többek között: Karakas László elv­társ, az ÉDOSZ főtitkára, Fu­rucz János elvtárs, az SZMT elnöke, Lendvai Vilmos elv­társ, a megyei tanács vb. elnö­ke, Tóth Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság osztály- vezetője és Farkas István elv­társ, az SZMT Hajdú-Bihar megyei elnöke. Az ünnepi gyűlés Furucz elvtárs üdvözlő szavaival kez­dődött, majd Karakas László elvtárs, az ÉDOSZ főtitkára szólt az ünneplő szakszerve­zeti aktívákhoz. Bevezetőben üdvözölte a megjelent dolgo­zókat, majd a szakszervezeti nap jelentőségéről beszélt. Is­mertette a szakszervezet fon­tosságát a múltban és a jelen­ben. Részletesen beszámolt a XIX. szakszervezeti kongresz- szusról és méltatta annak je­lentőségét. Példázatul megem­lítette Marosán elvtárs kong­resszusi beszédét, amelyben kijelentette, hogy a szakszervezetben dolgozó kommunisták munkája egyenértékű pártmunka. A továbbiakban az üzemi ta­nácsok létrehozataláról és ed­dig végzett munkájuk jelentő­ségéről beszélt, végezetül pe­dig a megye iparának első fél­éves eredményeivel foglalko­zott. Elmondotta, hogy Heves megye ipara 101,7 százalékra teljesítette tervét, de az ön­költsége 0,9 százalékkal maga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom