Népújság, 1958. szeptember (13. évfolyam, 188-212. szám)

1958-09-02 / 188. szám

4 NÉFÜJSAG 1958. szeptember 2., kedd Az első bemutatóról — a még Ismeretlen rendező Már énnékem beboruit az ég Elverte a búzámat a jég, l ovamat is elvitte a végrehajtó Szeretőm is clszerették tőlem. — végül Nem élhetek muzsikaszó nclkiil! Nem élhetek muzsikaszó nélkül! iGY ÉNEKELTE BALÄZS, a nyírségi nemes, pedig meg nincs is semmi baj. Látszólag legalább nincs. A kis kedves asszonykának, Pólikának ég csak, a könnycSillag a szemé­ben, még nem buggyant ki, de a könnyel' együtt aztán a csur- dig telt pohár is kicsurran. A dáridóból bánat lesz! A két egymásért bolonduló aranyos szerelmes durcás aka- ratcssága, az egymásnak en­gedni nem akarás széjjel­szakítja a szerelmeseket. Póli­kának sok. segítője akad! Sze- retetre méltó nénikéi azonban már világtól való elmaradott­ságuk miatt, és aggódó szere- tetük ellenére . sem képesek segíteni. De aztán a végén, no — nem titok ez — a szerelem, ■— az. igazi, az győzedelmes­kedik! Ennyi a történet Móricz Zsigmond „Nem élhetek mu­zsikaszó nélkül” című négy- felvonásos vígjátékában. Az. 1890-es évek Magyaror­szágában, Móricz Zsigmond- nak, az írónak legkedvesebb tárgva, a már önálló akarat nélküli, csak a sors által so­dort magyar kisnemes. A ma­gatehetetlen osztály minden tagját magához emeli az író, megsímogatja a fejét és szé­pen megmutatja neki, — „Lá­tod kedves, így és így élsz — no — és látod, el fogsz tűnni, el- fogsz pusztulni, megeszed magad!” . Nem ró, nem figyelmeztet, csak közöl. Az ő korában még élő, de halálra ítélt kisnemesség már mint kedves múltbeli kép je­lentkezik nála. AZ ÍRÓ TÉMÁJA, — egy Szerelmes emberpár megbirkó­zik egymással, hogy ki az erő­sebb, ki tud fölülkerekedni a másikon. A nő joga és a férfi joga ütközik össze! Ki paran­csol és mikor kell engedel­mesnek lenni? Miért- helyezte Móricz' Zslg- móricl ezt a témát éppen a kis- nemesjég körébe? —■ Azért, mért ez az a réteg, amelyik abban a történelmi pillanat­ban tudta magáról, hogy sen­ki, de azt nem hagyta mások­tól magára mondani. A kis­nemes ott tart, hogy már nem­igen parancsol másnak, — így hát parancsolni akar a felesé­gének. A történet egy mindennap, minden szerelmes férfi és nő között lejátszódó esemény, mégis mi az, ami mindenütt sikerre vitte a darabot. Első­sorban az egyszerű, kedves századfordulói humor. Másod­szor a fordulatosság, amelyet a büszkeség összecsapásai ve­zetnek. v A három öreg nagynéni, egyik aranyosabb, mint a má­sik. Zsani néni a vagyon és az ő korának erkölcsőre. ö az, aki a család fennmaradásáért har­col. Pepi néni mindenkit sze­ret, mindenkit megvéd, min­denkin segít. Ez persze nem válik hasznára kis vagyonká­juknak és ezért gyakran kerül összeütközésbe Zsani nénivel. A harmadik, a süket Mina né­ni. Semmit nem hall, csak mondja a magáét, — tehát teljesen csak magában él. Ez az elmaradott, kisíklott figura fémjelzi a három öregasszony helyét a haladás során. Miért van szüksége Móricz Zsigmondnak erre a három öreg nagynénire? Hát elképzelhető ez a világ a drága nénike nélkül? Aki összekapcsolja a harmadik, negyedik unokatestvéreket, hogy összerendezzék a széjjel­eső birtokokat. Ezek az öreg­asszonyok kiforrott jellemzői koruknak és éppen ezért szél­sőséges, humoros formában je­lentkeznek. összehozni, összeharácsolni a birtokot, amely már nagyon megmozdult a kisnemesi csiz­mák alatt. A bérlők kezébe került a föld és a kisnemes el­ment gazdatisztnek, vagy ka­tonatisztnek és most már hi­telbe folytatta raicsúrozását Elvesztette erejét, hitét és eb­ben a későbbi korban már le­kopott az évszázados patinája is és egyszerűen egy nyomorgó iszákos fickó lett belőle. A SZÍNDARAB színeiben rendkívül gazdag. A hatalmas­ra hangosodó mutatástól, a sze­relmi veszekedésen át. a ka­cagtató helyzet és jellemkomi­kumok során keresztül, meg­megütközve egy-egy drámai jelenetben a szeretet és szere­lem lágy, kedves ábrázolásáig, minden megtalálható a vígjá­tékban. A szán csengői kedves rit­mussal zengik tele a füleket, a hegedű a bőgővel hangverse­nyezve figyelmesen viszi a dallamot, míg a klarinét, mint egy jókedvű pintyőke körül­ugrálja a dallamot és időn­ként belecsíp ő maga is. Ilyen az alaphangulat, ami­ből kirobbant, kiszakad a tör­ténet és repked, csillog, fordul és visszafordul, hogy mire ösz- szecsapódik a Zárófüggöny, mindenki ott legyen az általa megítélt, neki legjobban meg­felelő helyen. •k Augusztus 15. óta folynak a próbák! Szeptember 19-én lesz a bemutató. Most. már ott tar­tunk, hogy látszik egy-egy fel­villanó jó és hatásos megoldás. Keressük az emberek, a gon­dolatok helyét. Keressük a kö­zönség igényeit és azt az elő­adási stílusformát, amely leg­jobban megfelel a darabnak és Eger közönségének. Egy elmúlt világot kell visz- szavarázsolni ide, a ma színpa­dára, megérezni lelki beállí­tottságukat, hogy abba bele­illeszkedve, helyettük csele­kedjünk és nemcsak színből, hanem szívből, igazán. A belső tartalom melleit a külsőségek megkeresése is sok munkát és fáradságot ad a színház dolgozóinak. Hosszú hetek munkája, hogy az ösz- szerakott szavak után most már kezdenek beszéddé for­málódni és a szónak már ha­tása is vän. SOK MUNKA VÁR még ránk szeptember 19-ig, amíg önök elé állhatunk, kedves közönség. Mi készülődünk er­re a találkozásra! Horváth Árpád, a Gárdonyi Színház rendezője. Moziműsor EGRT VÖRÖS CSILLAG Táifun Nagaezaki felett EGRI BRÓDY Hamis levél EGRI KERTMOZI Fekete szem éjszakája (Szélesvásznú) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Chaplin-pará dé GYÖNGYÖSI PUSKIN Svejk, a derék katona (TT. rész) HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nevetés a paradicsomban HATVANI KOSSUTH Szicíliai vérbosszú FÜZESABONY Halhatatlan Garnizon pétf.r vas Ara Berlin Schönhauser sarok HEVES Becsületrablók 1958. szeptember 2, kedd: 1945-ben kikiáltják a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. 1858-ban született Fadrusz János szobrász. 0? Névnap V Ne feledjük, szerdán: 'TCiicLa, ti sast- SZEPTEMBER 16-án Vá- mosgyörkön mutatják be a „Dunaparti randevú” című ze­nés háromfelvovásos darabot a gyöngyösi színjátszók. — A TÍZÉVES jubileumát tartó Eger és Környéke Ci­pész Ktsz tagjai közölt 21 000 forintot ősztől l ak szét szom- baton este a Tiszti Klubban megtartott ünnepségen.- BALETTISKOLA kezdő­dik szeptember 15-én a gyön­gyösi kultúrházban. A hallga­tókat két csoportba osztják, egyikben csak balettot, a má­sikban viszont akrobatikus táncokat is tanítanak. Nagyobb teliesíimény fáradság nélkül Valóban elképzel­hető, hogy nagyobb teljesítményekre is képesek vagyunk, anélkül, hogy jobban megerőltetnénk ma­gunkat. Minden attól függ, hogyan fogjuk meg a munkát és ho­gyan osztjuk be a napot. Ha ebéd után, vagy vacsora előtt egy fél­órát alszunk, ezzel megteremtjük előfel­tételét annak, hogy késő éjjelig dolgoz­zunk, megerőltetés nélkül, tehát anél­kül, hogy egészsé­günknek ártanánk. Sőt, egyes orvosok azt állítják, hogy fél­órái alvás napközben legalább annyit ér, mint a reggeli feléb­redés előtti három óra alvás. Határozottan töb­bet hasznai, ha jól kipihenjük magun­kat mintha csak hosszú ideig alszunk. Ha kerül az álom, ne igyekezzünk minden­áron és mindenféle fogással elaludni, — ami a legtöbbször nem is sikerül. Ve­gyünk inkább egy könyvet kezünkbe és olvassuk addig, amíg szemünk magától le­ragad. Ha ugyanis olvasás közben nem gondolunk álmatlan­ságunkra, a test és a szellem kikapcsoló­dik, és másnap ismét éppúgy el tudjuk vé­gezni munkánkat, mintha normálisan aludtunk voltul. Ha nappal pihe­nünk, gondoljunk arra, hogy a lábun­kat magasabbra fek­tessük, mint a me­dencénket. Ebben a helyzetben a vér jobban és gyorsabban kering, testünk telje­sen fellazul. Egy másik fogás, amely a napi mun­kát előnyösen befo­lyásolja, abból áll, hogy, ,a. kellemetlen és különösen nehéz dolgokat lehetőleg azonnal intézzük el. Ha kellemetlen ügyünket estig ha­lászijuk, többi mun­kánk kétségtelenül kárt szenved. Fontos kérdésben sohase döntsünk es­te, amikor fáradtak és kimerültek va­gyunk. „Aludjunk rá egyef’ — ez a mon­dás még ma is érvé­nyes. A leghaszno- Sflbb amit tehetünk, hogy este elkészítjük terveinket, ezt az éjen át hevertetjük. és az egészet reggel, pihent fejjel ismét á tdolgozzuk. Sokan még ma is azt hiszik, hogy kényszer alatt lehet legjobban dolgozni. Ez azonban tévedés: az ember jó munkát csak könnyedén, fel­szabadultan teljesít­het, a szigorú mun­kaütem megtámadja az idegeket és rontja a minőséget. FILM? Ä hamis levél A bírósági tárgyalóteremben a Brand házaspár váló­pere folyik. Brand színházi ügynököt, aki kicsapongó életet folytat, dr. Horyna. védi, Olga Brandorát, a híres színész­nőt dr. Klimes képviseli. Olga ügyvédje igyekszik bebizo­nyítani Brand hűtlenségét, mert szeretné a házasságot a férfi hibájából felbontani. A tárgyalást elnapolják, s még mielőtt befejeződnék a válóper. Brandot egy napon agyon­lőve találják lakásában. A gyilkosságot először felesége fe­dezi fel. A gyanú Olgára terelődik. A haláleset után néhány nappal Olga levelet kap, amelyet Brand halála elölt adtak fel, s amelyben a férj bejelenti feleségének öngyilkossági szándékát. A rendőrség . a levelet közönséges hamisítvány­nak tartja, s az eddiginél még nagyobb eréllyel indítja meg a nyomozást. A film napjainkban játszódik, detektivfilm, amely egy okmányhamisító banda leleplezésének izgalmas történetét mondja el. Bemutatja az egri Bródy szeptember 3-ig. Napirenden : ulti. ...az amely már „nemzeti” sporttá vált nálunk, vagy ha úgy tetszik, szórakozássá, amely lassan, de biztosan mindenkit hatalmába kerít, még e sorok íróját is. Napirenden a kártya, amely, ha nem is mai formájában, de majdnem egyidős az emberiséggel, s amely tartani fogja uralmát mindaddig, amíg ember él a Földön. Hogy napirendre került, nem azért tör­tént, mert pálcát kívánok felette törni — távol álljon tőlem. Az ulti mindenkor az egyszerű emberek, a dolgozó emberek játéka volt, kis túlzással azt is mondhatnám: ,,proletár-játék” volt, szerény és szegény rokona, a pókernek, még szegényebb és még távolabbi rokona a bridzsnek. S különben is inkább ultizzanak az emberek, mintsem hogy liuszonegyezzenek, mert igaz, hogy a „21” sem az előkelők szerencse-játéka volt, mint a chemin. de nem. játék volt, hanem hazárdirozás, s nem szórakoztató, hanem embert• bolonditó. De... ! Azért ennek az ulti-láznak is, ennek a nép­szerű „kórnak” is van szövődménye. Valahogy úgy mondják: ha három német összeül, akkor kis kamaraegyüttes, ha három orosz, akkor kis kórus lesz belőlük, de rögtön. Nos, nálunk, ha három magyar összeül, abból rögtön, és szinte törvényszerűen ultivarti lesz, s nem beszélgetés, nem vita erről, arról, nem, a vélemények' cseréje az ország, a világ dolgáról, egy nemrég látott filmről, vagy közelmúltban olvasott könyvről, Ha összeül nálunk három magyar, „ha itt valahol, ott valahol, négy-öt magyar össze­hajol”, akkor az egészen biztos egy ultiparti és a gibicek és semmiképpen sem valami közprobléma vitacsoportja. A leg* őszintébb örömmel tölt el, hogy a szovjet űrhajós szakembe­rek nem ismerik — mert egész biztos, hogy nem ismerik <t talonmáriást, mert akkor még ma sem lőtték volna fel az első szputnyikot sem, s az is nagy szerencse, hogy Dante és Leonardo da Vinci, Flaubert és Balzac, Tolsztoj és Buskin nem ismerte ezt a játékot, mert ők általában „szabad” ide* jükben alkottak... Mint mindenben, nyilvánvalóan ebben is van túlzás. De igazság is. S ez az igazság nem az ultit vádolja, mint játékot, mint szórakoztató időtöltést, de az ultit, amely las­san már elvonja az embereket a mozitól, színháztól, könyvr tői, gondolkozástól. Hogy ez is túlzás? Ma még igen. Szeretném,, ha örökre az maradna: az emberek miatt, meg az ulti becsülete miatt ís-__________________________(gyurkó) Értékes müvek Iá nak napvilágot a Magvető kiadásában A Magvető Könyvkiadó a közeli hetekben és hónapok­Újabh feltevések az év legborzalmasabb repülőszerencsétlenségének okáról 99 halott és a divatjamúlt morsekészülék MINDENKI EMLÉKEZIK még arra a borzalmas repülő­szerencsétlenségre, amelyik augusztus 14-én a kora reg­geli órákban történt. 200 kilo­méter távolságra az ír Sha- non repülőtértől a tengerbe zuhant egy KLM Super-Cons­tellation gép és valamennyi benneülő (91 utas és nyolc személyzet) a szerencsétlenség áldozata lett. Az azóta nap- ról-napra folyó vizsgálat nem tudta kideríteni, hogy mi volt a szerencsétlenség oka. A szakemberek csodálkoztak azon, hogy lehetetlen volt i bennülők közül egyet is meg­menteni. Egy kis gyermeknek a holt­teste is ezt a kérdést „intézi” a repülőtársaság felé. Ez a gyermektetem, melyet a jég­hideg vízben úszva találtak, ugyanis úszómellénnyel volt ellátva. Tehát valakinek volt ideje az úszómellényt felhúz­ni a gyermeknek. Tehát a szerencsétlenség nem pillana­tok alatt történt. Valószínű­leg éltek még egyesek az uta­sok közül, midőn a vízbe zu­hantak. Lehet, hogy mások is felvettek úszómellényt, de 12 fokos vízben az ember legfel­jebb három óráig lehet, a mentőhaíók pedig körülbelül kilenc óra alatt jutottak a kifutási parancs birtokába! Hogyan keletkezhetett ilyen nagy időveszteség? Az igazi ok a nagy repülő- társaságok „modernizáló” in­tézkedéseiben van. 1957-ben a KLM és az amerikai PAA társaság a szikratávíró beren­dezéseket átszerelte telefon be­rendezésekre, mert így a tá­maszt megtakarította, mert a repülőgép , parancsnoka köz­vetlen telefonösszeköttetésben van a repülőterekkel. Nem szükséges a morsejeleket sen­kinek átfordítani és a vála­szokat morsejeleken leadni. Bár a morsetáviró körülmé­nyes, mégis légköri zavarok idején jobban érthető, mint a rádiótelefon. A KLM REPÜLŐGÉP pa­rancsnoka, . Roelofs kapitány utolsó helyzetjelentését "15 perccel a Shanoni start után küldötte hajnali 3 óra 40 perckor. „Ismét jelentkezni fogok” — közölte. Ugyanis a nemzetközi repülőgépbiztonsá­gi szabályok szerint legké­sőbb 1 óra múlva, tehát 4 óra 40 perckor új jelentést kellett volna leadni. A Sha- ncm-i (írországi) és a kanadai Ganderi állomásokon egy je­lentést sem hallottak. De nem izgatta őket, mert az Atlant i- Öceán északi felén a rádió- véteü viszonyok igen rosszak és véleményük szerint helyte­len lenne ilyen esetben min­dig mozgósítani a. mentőhajó­kat, ha egy repülőgép az óce­án felett repülve nem ad helyzetjelentést, mert bizonyá­ra minden rendben van rajta. Tehát ezen esetben csak szokás szerint a „Valentia Rádió” nevű partmenti rádió- állomáson keresztül közölték az óceánon útban levő hajók­kal, hogy az óriás gép nem jelentkezett, de segélykérést nem adtak le, sőt ellenkező­leg a „Valentia Rádió” azt jelentette később, — ami ért­hetetlen, — hogy a nagy gép már összeköttetésben van a kanadai Gander repülőtérrel. Háromnegyed órával később ezt a jelentést helyesbítették, mint tévését. De még mindig nem tudtak ro.it tenni. Még mindig azt hitték ugyanis a repülőterek, hogy minden rendben van és csak a meg­bízhatatlan rádiótelefon nem működik. Ez a hit azonban szerte­foszlott, midőn a Gander re­pülőtér jelentette, hogy a Su- per-Consteliation repülőgép nem érkezett meg 11 óra 16 perckor, a rendes érkezési idejében. Érthetetlen, hogy még mindig vártak és csak 2 és fél óra múlva a fenti ér­kezési idő után adott le a „Valentia Rádió“ SOS jeleket és ez a jel a szokásos nem­zetközi hullámsávon minden hajón hallható lett. A SHANOX-I repülőgép- állomás pedig hallgatott. Nem adott le helyzetjelentést, pe­dig kiszámíthatta volna, hogy a legutóbbi helyzetjelentéstől számított egy órai, tehát 700 kilométeres útvonalon történ­hetett a szerencsétlenség Csak 14 óra 15 perckor, tehát 10 óra 35 perc után Roelofs ka­pitány utolsó jelentése után adta le a Shanon-i állomás a következőket: Egy angol gőz­hajó 53,14 fok Észak és 12 déli fokon hajóroncsokat lá­tott, amelyek valószínűleg az óriásrepülőgép roncsai. A kör­nyékbeli hajók teljes gőzzel azonnal elindultak, a meg­adott pont felé. Mi történhetett ez alatt a repü'őgéppel? Emlékezzünk csak, 3 óra 40 perckor je­lentette a parancsnok, hogy 4 óra 15 perckor 750 kilométer­re lesz Shanontól. Az utasok órája a mentők jelentése alapján 4 óra 48 perckor állt meg. Ami valószínű ideje a szerencsétlenségnek és esze­rint a repülőgép 900 kilomé­terre távolodott volna már el Shanontól. A roncsokat, pedig a Shanon-i repülőtértől 200 kilométerre találták. Tehát nincs kizárva, hogy Roelofs egy kényszerleszállást hatá­rozott el és ezért visszafor­dult Írország felé, hogy a Shanon-i repülőtéren leszáll­hasson, de nem tudta elérni és 200 kilométerre a parttól érte a szerencsétlenség. A rossz rádiótelefon miatt nem tudta helyzetét jelenteni és nem tudott a még életben le­vő és a szerencsétlenséget túlélő utasok érdekében intéz­kedést tenni. Ki tudja, nem élne-e több utasa a gépnek, ha rajta lett volna egy régi, de megbízható szikratávíró, amelyen keresz­tül jelezni lehetett volna min­dent és a Shanon-i repülőtér idejében mozgósította volna ->. mentőhajókat. A Perion halászhajó által kifogásolt hajónapló talán megadja erre a választ A PERLON NEVŰ spanyol halászhajó szikratávírón je­lezte, hogy a „Hugo de Groot” nevű KLM óriásrepülőgépnek, amely köztudomás szerint a tengerbe zuhant, útinaplóját kifogta a tengerből és átadta az írországi Bantry nevű kikö­tőváros hatóságainak. A KLM holland repülőtársaság vezető­sége most reméli, hogy a ka­tasztrófa okát amely 99 halá­los áldozatot követelt, az úti- naplóból fel fogja tudni derí­teni. (Volkstimme) ban több olyan művet ad köz­re, amelyeket, vagy amilyene­ket régen várnak az olvasók. A máról és a mának szóló könyvek között van Hegedűs Zoltán kisregénye, amely öt fiatal lány történetét mondja el. Urbán Ernő Szamba her­cegnő című könyvében egy di- zőz tündöklésének mulatságos históriáját meséli el. Kádár Karr Erzsébet az 1918-as őszi­rózsás forradalom napjait idé­zi fel. Gyönyörű ősz jött című könyvében. Megjelenik Dallas Sándor Munkácsy regényének második kötete. Könyvkiadásunk jelentős eseménye lesz Tersánszky J. Jenő összegyűjtött novelláinak kétkötetes gyűjteménye. Sza­bó Pál könyv alakban még meg nem jelent novelláit gyűj­tötte össze, így egész a világ címmel. Második kiadásban lát nap­világot Szabó Lőrinc szonett- ciklusa. A 26, év. A világiro­dalom jelentős küldőinek mű­veiből ad ízelítőt a Szélrózsa című gyűjtemény, Somlyó György műfordítás-kötete. Kiss Lajosnak, a magyar néprajztudomány egyik legna­gyobb mesterének könyve, a Vásárhelyi hétköznapok jelen­tős tudományos eseményeknek ígérkezik. Pogány Mária Mal- teros lányok című szociográfiá­jában huszonegynéhány falu­ról Pestre került lány és asz- szony mondja el életét, hét­köznapjait. Péchy Blanka Já- szay Mari alakját idézi fel könyvében. Több klasszikus mű új ki­adásban jelenik meg. A ma­gyar reformáció nagy alakjá­nak, Károli Gáspárnak válo­gatott írásából gyűjteményt adnak ki. A XX. század ma­gyar irodalmának klasszikusait Bródy Sándor és Cholnoky László képviseli. Napok, Hol­dak, Elmúlt csillagok címmel jelenik meg a Móra-sorozat harmadik kötete. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom