Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-15 / 174. szám

1958. augusztus 15. péntek fJEPŰ JS A6 3 A falusi értelmiség — és a politikai munka Á falusi pártszervezetek szinte a felszabadulás pilla­natától kezdve dolgoznak azért hogy a faluba is eljus­son a kultúra fénye, széttör­jék az elmaradott gondolkodás­mód évszázados bilincsét és eltűnjék a város és a falu közötti különbség, A néppel, a szocializmus építésével, annak programjá­val szimpatizáló értelmiségi­ek igen nagy segítőkészség­gel álltak a párt mellé, hogy tudásukat a nemes cél szol­gálatába állítsák. A pártszer­vezetek mindenkor elfogad­ták ezt a segítséget, néhol fenntartással, máshol fenn­tartás nélkül. Ahol bizalmat­lanság nyilvánult meg az ér­telmiséggel szemben, ott — például a begyűjtés idején — csak a verseny értékelésére, vagy az adóbehajtási értesí­tések elkészítésére és egyéb ilyen adminisztratív munkára használták fel őket. Ennél több volt az olyan ’ hely, ahol a politikai munka irányításá­ra a természettudományos felvilágosító tevékenység köz­pontjába állították őket. Kik tartoznak a falusi ér­telmiség sorába? Elsősorban és túlnyomórészt a pedagógu­sok, azután az orvosok, az ügyvédek. Van olyan falu, mint Recsk vagy Sírok, ahol üzem, vagy bánya van, és a technikusok, a műszaki veze­tők ott élnek — tehát ők is az értelmiséghez tartoznak. A politikai felvilágosító mun­kában jelentős szerepük csak a pedagógusoknak van, mert az orvosok elfoglaltságuk, az ügyvédek, a falun lakó mű­szaki emberek csekély lét- muk miatt nem jelenthetnek komoly tényezőt ebben a munkában. A falusi pedagógusok te­kintélye szinte megköveteli azt, hogy a pártszervezetek­nek elsőszámú segítői legye­nek a felvilágosító munká­ban. Régen, a múlt rendszer sötét éveiben is kiállt sok pedagógus az egyház tanai ellen, a felvilágosodást, a természettudományos világ­nézetet hirdetve, de ezeket üldözte és lejáratta az egy­ház. Ha a múltban ezt tet­ték a pedagógusok, most méginkább kötelességük az iskolai oktatás mellett a fel­nőttek gondolkodásának, fel­fogásának a formálása, a ma­terialista világnézet alapján. Vagy másképpen mondva: pedagógiai módszerekkel hir­detni a szocializmus építésé­nek politikáját, mozgósítani a párt és az állam által meg­szabott feladatokra. A falusi értelmiség többsé­ge túljutott már azon, hogy eldöntse: szíwel-lélekkel a néphatalom mellett áll-e, vagy csak kötelességtudatból látja el feladatát? Azt nem lehet feledni, hogy van még határozatlan értelmiségi, aki látja, hogy ez a rendszer jól­lakatja a népet, iskoláztatja, műveli az emberfőket, jót akar minden irányban, de ő nem vesz részt tevőlegesen, a hivatalán kívüli munkában. Vívódik az országépítés, po­litikánk végrehajtásának módján, s ezekről az embe­rekről így beszélt Hruscsov elvtárs ez év április 10-én, a Magyar Tudományos Aka­démia budapesti ünnepi ülé­sén: „Segítenünk kell ezek­nek az embereknek a nehéz vívódások útját maximálisan megrövidíteni, el kell érnünk, hogy minél több ember, mi­nél hamarabb a mi szocialis­ta nézeteinket fogadja el“. A gyakorlatban: a falusi ér­telmiséget, a pedagógusokat kell meggyőzni például a nagy­üzemi gazdálkodás fölényéről és életrevalóságáról, ha azt akarjuk, hogy ők is szót emel­jenek tehetségükkel, szavuk­kal a közös gazdálkodás mel­lett. Az értelmiséget kell meg­győzni a párt és a kormány helyes politikájáról, ha azt akarjuk, hogy ők is szószólói legyenek ennek a politikának. Eldöntött tény, hogy az értel­miség népünkkel együtt vesz részt a szocializmus építésé­ben és az elért nagy eredmé­nyeknek is jócskán részese. Ez vonatkozik a falu értelmi­ségére is — általánosságban. Tüzetesebben megvizsgálva ezt a dolgot, kitűnik, hogy néhol az értelmiség: a falusi pedagó­gusok kevésbé vesznek részt a helyi politikai munkában, de emellett hivatali kötelességü­ket példásan ellátják. Ez is mutatja, hogy még nem min­den értelmiségi találta meg helyét a szocializmus építésé­ben. A gyakorlat az, hogy a fa­lusi pedagógusoknak nagy ré­sze részt vállal a babonák és a természettudományellenes fefogások elleni harcban, sőt néhol a helyi politikai élet irányításában is. Néhány pél­dát erre: a pétervásári járás­ban hét pedagógus pártvezető­ségi tag, s Ivádon Kruppka László vagy Száj Ián Eiben Im­re párttitkárként dolgozik ki­válóan. Gazdag nevelési ta­pasztalataikat felhasználva irányítják a helyi politikát, formálják a közhangulatot és szíwel-lélekkel kiveszik ré­szüket a pártmunkából. A pé­tervásári pártbizottság terve szerint még több pedagógus kerül a pártélet vezető helyé­re, de a tanácsok végrehajtó bizottságaiba és a tömegszerve­zetek élére is. Az ügyvédek, akiket eddig a járásban bizal­matlanul kezeltek, ' most a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saságban kiváló aktivistaként dolgoznak és helyeselték, hogy őket is bevonja társadalmi munkába a párt. Több helyen a Hazafias Népfront elnöke ér­telmiségi. A KISZ-ben úttörő­vezetőként dolgoznak az ér­telmiségiek és feleségeik a Nőtanács munkájába kapcso­lódtak be. A helyi politikai munka pártoktatási formájához is ko­moly segítséget tudnak adni a pedagógusok. A gyöngyösi já­rási pártbizottság például nagy figyelmet fordít arra, hogy minél több pedagógus dolgoz­zék propagandistaként. Az el­múlt oktatási évben Viszne- ken Szűcs Bertalan, Nagyré- dén Lukács Szilveszter, Kará- csondon Tóth Bertalan peda­gógus dolgozott propagandis­taként. A következő oktatási évben pedig tíz pedagógust bíznak meg a pártoktatás ve­zetésével. Ennek a módszer­nek helyességét bizonyítja az a tény, hogy a pedagógusok által vezetett oktatási formák vitaképesek, élénkek voltak és kevés lemorzsolódással sikere­sen zárultak. A tömegszervezetek politi­kai munkáját a pedagógus, az orvos, vagy a műszaki vezető­ember a természettudományi ismeretterjesztő előadások megtartásával is segítheti. A vallás keletkezésénél a babo­nákról, az egészségügyi tenni­valóikról, vagy a technika ha­ladásáról tartott előadások — megannyi formái a felvilágosí­tó munkának. Azt nem szabad elfelejteni, hogy ha mi elvárjuk és igé­nyeljük a pedagógusok, az ér­telmiség helytállását, akkor a falusi párt- és állami szervek­nek is kell törődniök az ő problémáikkal és azok orvos­lásával. Ha szükséges, meg kell védeni őket az intrikától, eloszlatni a néhol velük szem­ben fennálló bizalmatlanság légkörét, mert csak ebben az esetben számíthatunk gyümöl­csöző munkájukra. Egyrészt tehát törődni az értelmiséggel, másrészt bevon­ni őket a mindennapi politikai munkába: ez minden falusi pártszervezet fontos feladata. TÓTH JÓZSEF Készen a szüretre Nem less fennakadás a szőlő — bor átvételénél Az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság felada­ta, hogy a megye területén a termelőszövetkezetek, terme­lőcsoportok, szakcsoportok és részben az állami gazdaságok által megtermelt szőlőt, mus­tot és bort felvásárolja. A szüreti felvásárlás jelenti a pincegazdaság legnagyobb fel­adatát.. Ebben az évben a pincegazdaság által elvégzett termésbecslés azt mutatja, hogy mintegy 15—20 száza­lékkal nagyobb termésre le­het számítani. A párt és a kormány he­lyes mezőgazdasági politikája következtében nőtt a terme­lési kedv, s ez a javuló ter­mésátlagban is megmutatko­zik. A pincegazdaság dolgo­zói számítottak erre, ezért már áprilistól kezdve készül­tek a szüretre. Akkor láttak hozzá a szüretelő telepek gé­peinek, berendezéseinek meg­javításához, s amennyiben lehetséges volt — további korszerűsítéshez. Folyamato­san gondoskodtak a hordó­park — beton- és fahordók kijavításáról. —• Ebben az év­ben Gyöngyösön a direktter- mő szőlők zavartalan átvéte­le és feldolgozása céljából 20 ezer hektolitert befogadó ké­pességű pincét is létesítettek. Ezenkívül a pincészetek hor­dóállományát kiegészítették ászokhordóra. A pincészetek és szüretelő telepek legkésőbb augusztus 20-ig készen is áll­nak mindenütt a szőlő és must fogadására. A korábbi években nehéz­séget okozott, hogy az esős időjárás miatt a szőlő szüre­telését egyszerre végezték, egy-egy napon nagymennyi­ségű áru jelentkezett az át­vevőhelyeken, s ez torlódást okozott. Ilyen problémák kü­lönösen olyan községekben jelentkeztek, ahol csak ideig­lenes átvevőhelyet állítottak fel; mint például Nsgyrédén, Markazon, Gyöngyöspatán. Az ilyen torlódás elkerülése érdekében a vállalat még szüret előtt megbeszéli a községi tanácsokkal az átvé­tel rendjét, s bevezetik, hogy minden termelő bejelenti, mikor kívánja termését át­adni. Ennek alapján előj egy zi az átadást, s a telep kapaci­tásához mért mennyiségeket folyamatosan, rendben átve­szik. így a termelőknek nem kell annyit várakozniok, el lehet kerülni a torlódást, s nem kevésbé fontos, hogy a szőlőt és mustot veszteség nélkül tudják elhelyezni, s minőségnek megfelelően tá­rolni és feldolgozni. A borpincészet rövidesen befejezi az értékesítési szer­ződések kötését, miután az előirányzott mennyiséget el­érték. Különös gondot helyeznek az idén arra, hogy az átvé­telekhez, az átvett áruk el­számolásához megfelelően képzett dolgozókat biztosítsa­nak. Számítanak arra, hogy a szőlőtermelők is nagyobb súlyt helyeznek a minőségre, nagyobb gonddal vigyáznak arra, hogy szőlőjüket teljes beéréskor és fajtisztán szü­reteljék, így magasabb cu­korfokot érnek el, s a faj­tiszta áru átadása esetén kü­lön jutalmat is fizet a pin­cegazdaság. ITT, A FELNÉMETI úton, a város szélén mindig fúj a szél. Felkavarja, felkapja a fűrész­port, a dongákat hajlító tűz nehéz füstjét. Nehéz zajjal csattan a kalapács Gyuri bá­csi kezében, ahogy körüljárja a hordót, s a görbülő dongá­kon lejjebb, lejjebb szorítja az abroncsokat. Izmos, keménykötésű ember mind a négy kádár — Dolmá­nyos György, Rohlicsek István, Kovács András és Liptai Jó­zsef — akik az egri Kárpitos és Asztalos Ktsz kádárrészle­génél dolgoznak. Öt éve, hogy a kádár-részleg létrejött. Az indulásnál ketten voltak, azóta változtak az em­berek, jöttek és továbbálltak, csak Dolmányos Gyuri bácsi tartott ki hűségesen — ő a ktsz-ben dolgozik a mai nap is. Rohlicsek István 13 éve ká­dár, 20 éves volt, mikor a pékségnek búcsút mondott. Most már kalapáccsal sem lehetne elzavarni innen — mondja Gyuri bácsi. Liptai József és Kovács András fiatal kádárak, mind­ketten 28 évesek. Kovács 8, Liptai 5 éve választotta ezt a szakmát egy életre, hivatás­nak. Gyuri bácsi „öreg” kádár... Mintha a nürnbergi kádár­Dombok leve hordókban mormol... mestereket látnám... Fortissi- móban zendülő akkordok üte­mét hallom lesújtó kalapács­ütései nyomán, a profundó- basszussal dong vissza a hor­dónak álló donga. 1926. janu­ár 7-én állt először mestere mellé Gyuri bácsi, hogy a mesterség minden titkát elles­se a mozdulatokból. Harminc­két esztendő múlt el azóta — vasárnap lesz 47 éves. Szám­talan hordót formált, egy lite­restől 20 ezer literesig. Sok kádárt nevelt mesterré, öcs- cséből is ő csinált szakem­bert. — Itt meg kell fogni a széf- számot — mondja, mikor mes­terségéről kérdezem. — Szép szakma, jó szakma, de nehéz is. A HORDÓKÉSZITÉS 95 szá­zalékát kézi erővel csinálják ma is, itt semmit sem hasz­nál a gép. Sok-sok műveleten „esik” át a fa, amíg hordó lesz belőle. A vastag rönkfákat dongának fűrészelik és kirak­ják a levegőre, a napra szá­radni. A száraz dongákat az­tán kidolgozzák hordónak. Az állítóabroncsba fogják, a be- fogatlan, szabadon maradt vé­gét a dongákat összehúzó „cug”-ba fogatják. Tüzet rak­nak a belsejében. A tűz ha­tására a dongák görbülni kez­denek, s ezt a folyamatot az acélsodronyos-satus „cúg”-gal még sürgetik is. — A láng a fába is belekap, nem árt ez a hordóknak? — Nem! Sőt, használ, mert a csersav egy részét kiégeti a tölgyfából. Naponta 25 hektót csinál­nak. Néha megesik, hogy a méretek változók — ilyenkor nem tudják elkészíteni mind a 25 hektót, csak a darabszá­mot tudják kiadni. — Lesz-e elég hordó az új bonak? — A lakosságot bőven el tudjuk látni, csak az anyag- ellátással van mindig baj. Ha nem lesz fennakadás, senki sem akad, aki panaszkodik majd, hogy nincs elég hordó. Ezt a választ kaptam Dol­mányos Gyuri bácsitól. Jókedvű család a négy em­ber, a nehéz munka közben is vidámak, nevetős a kedvük. Egy fájva élő probléma azon­ban gyakran elszomorítja őket: kevés fiatal jön kádár­nak! Idegenkednek a szakmá­tól, mert nehéz, minden iz­mot igénybevevő kemény fi­zikai munka a hordókészítés. A NÉGY KADAR mellett két tanuló van most: Tábo­ri József és Weiner László. A kis Weinernek is kádár volt az édesapja, de hogy meghalt, a szerszámok gazdátlanul, ár­ván maradtak. Laci újra kéz­beveszi majd őket, apja örö­kébe lép. Egy éve tanulja már a kádárságot Dolmányos Gyu­ri bácsi keze alatt. A Kál- Kápolna melletti Tófaluból jár be mindennap autóbusz- szal dolgozni. Ha lekési a buszt, kerékpárra kap, minden módon bejön Gyuri bácsi mel­lé. — Már elég jól össze tudja piszkolni magát — nevet Gyu­ri bácsi —, akkor pedig már dolgozik is. Az egri hegyek oldalain roskadoznak a tőkék a kövér fürtök áldott terhe alatt. A szőlőszemek lassan ízesednek a napsütésben. Gazdag ter­mést várnak a gazdák. De fé­lelemre semmi okuk nincs, a város-széli kádárok üzenik: Lesz elég hordó őszre! Jó kedwel dolgoznak mind a né­gyen, örömmel. Mert nem kis öröm tudni: a dombok leve az ő hordóikban mormol ezen az őszön is... PATAKY DEZSŐ Megtennék-e saját zsebükre? A z egyik viharos értekezleten egy öreg munkás fel­háborodva beszélt arról, hogy néhány vezető, meg munkás is úgy pocsékolja a gyár vagyonát, mintha az ellen­ségé volna, s ezzel akarna bosszút állni. Haragvóan kérdezte az igazgatótól, „Vajon megtenné-e saját zsebére, hogy fizikai dolgozói létszámba bujtat ismerősöket, akik irodai munkát végeznek?” S a kérdés jogos volt. Az öreg felháborodott munkás, még sok vezető embertől, de sok munkástól is megkérdez­hetné, vajon megtenné-e saját zsebére, hogy jóváhagyás nél­kül készíttet sok százezer forintba kerülő terveket, melyek sohasem valósulnak meg. Megtenné-e saját zsebére, hogy el­nézzen fölötte: miként hordják szét az építkezések anyagát, ha a hiányt neki kellene megfizetni. S megkérdezhetné azt a traktorost is, aki esténként 6—8 kilométerre elpcfög traktorával udvarolni, vagy „besza­lad” napközben a faluba cigarettáért, természetesen trak­torral. Sok, nagyon sok embernél jogos volna e kérdés. De nem nagyon kérdezik tőlük, s elnézik, hogy büntetlenül pa­zarolják a közös vagyont, kicsiben vagy nagyban. Azoknak az embereknek, akiknek egy-egy intézkedése százezreket, milliókat ment meg a köznek, vagy pocsékol el. vajon eszébe jut-e az öreg munkás kérdése, s vajon kapita­lista körülmények közt ilyen könnyelműen döntenének-e fontos ügyekben? Ha a zsebükből vennék ki a százezreket, meggondolatlanságuk miatt, vajon olyan közömbösen szem­lélnék-e vagyonuk pusztulását, mint most, mikor a közös va­gyonnál teszik ugyanezt. Pedig abban tanulhattak volna a kapitalistáktól, miként kell vigyázni a vagyonra, most már a közös vagyonra, a mindenkiére. Ennek alapján kérdezett az öreg munkás is, ahogy ő mondta: ha azok az emberek, akikről beszélt, csak fele­annyira tudnának vigyázni a közös pénzre, mint egy kapi­talista a sajátjáéra, sokkal előbbre jutnánk. Mert a kapita­listának nem volt ismerős, sógor, koma, ha pénzről volt szó. Nem engedte, hogy milliós értékű anyagok álljanak a raktárakban felhasználatlanul, hogy emberei lógjanak, lop­janak. Nem engedte, mert saját zsebéről, saját pénzéről volt szó. Ezt látta az öreg munkás, s utána látta, hogy még nem tudunk úgy bánni a közös vagyonnal, mint a miénkkel, a sajátunkkal. Ezért szólt. S azért kérdezett, hogy rádöbbenjenek az emberek, értsék meg: itt is a saját és társaik zsebéről van szó! S mi is legalább úgy szeretnénk, hogy gyarapodjon a vagyonunk, mint annakidején a tőkés gyártulajdonos, vagy még jobban, mert hisz a közös vagyon gyarapodása a mi jó­létünk növelésére megy, nem eav-egy tőkés család fényűző életére. Ezért úgy kell venni, mert úgy van, hogy aki a nép vagyonát károsítja nemtörődömségével, hozzá nem értéssel, az, ha az egész kárt nem is, de egy részét saját zsebéből fi­zeti meg, igaz, nem közvetlen, hanem közvetett úton. Csak az elosztás nem igazságos, mert nagyon kis rész jut a hiba elkövetőjére, hiszen a többit, a munkásemberek milliói fizetik meg, drágább iparcikkek, vagy kevesebb fize­tés formájában. Végeredményben tehát a pazarlás, a jófiúskodás, a ló­gás saját zsebre is megy, de a kár inkább a közösségé. Ezért vannak felháborodva a becsületes munkások, mikor pazar­lásról hallanak, elúszó milliókról, elnéző művezetőkről, akik előtt lehet lógni, lopni, pocsékolni. Ezért kérdezi az öreg munkás, „megtennék-e ezek az emberek, ha a kár teljesen őket terhelné”? Mert ez lenne az igazságos. S az lenne a jó. ha ezt minél hamarabb felismer­nék az emberek, ezt a „saját zseb” igazságot, s nem tűrnék, hogy büntetlenül pazarolják a közös vamiont, s hogy a kárt nem a bűnösnek, hanem a becsületeseknek kell megfizetni. Meg az sem ártana, ha a hanyag, pazarló vezetővel, dolgozóval jobban éreztetnék, hogy amit tett, a saját zse­bére tette, máskor jobban gondolja meg tettét. Ezekkel szerettem volna kibővíteni annak a bizonyos öreg munkásnak a hozzászólását, a „saját zseb” kérdésről. Hátha eljut azokhoz, akik még mindig könnyen intézkednek a munkások, a köz zsebére, s nem látják cselekedetük ká­rosságát. KOVÁCS ENDRE Gyár a levegőben — Mozdony a sínek mellen — Mire képes az orkán? A Linz—Klagenfurt—bécsi irányú orkán Ausztriában sokmilliós kárt okozott. Ezek­nek felmérése jelenleg folyik és ebből pár példát közlünk: A vihar 120 kilométeres se­bességgel haladt és Linzben sok új épület tetejét leszedte, egy húszemeletes épülő ház álványzatát teljesen szétrom­bolta és az eddig felépített falakat ledöntötte. Lambach és Linz között 40 kilométeres útszakaszon az útmenti fákat gyökerestől kitépte és ezek most. százával hevernek az úttesten. Faházakat kártyavárként összedöntött. Freistadt kör­nyékén a vihar két óra hosz- szat tombolt és a villanyve­zetékeket elpusztította. Egy gyár 1500 négyzetméter terü­letű tetőzetét a levegőbe emelte és teljesen szétzúzta, az így szabadon maradt be­toníveket mint apró gyufa­szálakat, összetörte. A mezőkön dolgozó parasz­tok közül sokan elpusztultak, mert az orkán olyan hirtelen jött, hogy nem volt idejük fedél alá kerülni és többet a villámcsapások sújtottak agyon. Kemetan mellett a szél fel­emelt egy mozdonyt és a sí­nekről kidobta. Dümhutban egy cukorraktár bádogtetejét lerántotta és a benne levő több vagon porcukrot a fel­hőszakadás sziruppá olvasz­totta. A Welseri repülőtéren egy hangár tetejét a vihar lerántotta és többszáz méter távolságra hurcolta, s a han­gárban levő vitorlás repülő­gépek közül négyet úgy ösz- szetört, hogy aprófa lett be­lőle. (Volksstimme nyomán). Első napirend: a takarékosság Ülést tartott a napokban a pétervásári Hazafias Nép­front-bizottság. Az ülésen megvitatták a takarékossági mozgalommal kapcsolatos problémákat, azt, hogy mi­lyen feladatok várnak a ta­karékossági albizottság tagja­ira. Elsősorban nekik kell felkutatni az úgynevezett rejtett tartalékokat, felvilágo­sítani az embereket, hogy a takarékpénztárakban bizto­sabb helyen van a pénz, adó­mentes és visszafizetését az állam garantálja. A vita után sor került a takarékossági albizottság tagjainak megvá­lasztására. Értékelték az első félévi munkát is, s ennek során megállapították, hiba, hogy sokszor a párt, a tanács és a tömegszervezetek nélkül akarnak mindent megoldani. Megvitatták ezen az ülésen az alkotmány napi ünnepsé­gek programját is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom