Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-15 / 174. szám

4 .. NfiPÜJSAG 1958. augusztus 15. péntek Hevesy Sá 'or: Ä régi egri városfal 1958. augusztus 15, péntek: 1945. A Szovjet Hadsereg felsza­badította Koreát. A felszabadulás ünnepe. 1947. India függetlenségének nap­ja. 1038. Meghalt I. István magyar király. 1869. Elkészült a Szuezi-csatorna. Névnap O Ne feledjük, szombaton: ABRAHAM — AUGUSZTUS 7-én a Bélapátfalvi Cementgyárban üzemi tanácsülést tartottak, melyen a vállalat féléves eredményeit és az igazgatói alap felosztását tárgyalták.- HUSZONNÉGY KALAPÁ­CSOS darálót indít be a köze­li napokban a nagyrédei Kos­suth Tsz. A daráló az egész falu részére dolgozik majd. — A BÉLAPÁTFALVI Ce­mentgyár a műszaki- és újí­tási-köre részére a gyár tele­víziót vásárolt.- AUGUSZTUS 20-a előtti napokban szovjet ifjúsági kül­döttség látogat el az Egri Do­hánygyárba. — TERVBEVETTÉK a Bél­apátfalvi Cementgyár körül­kerítését. Erre a célra közel 200 ezer forintot fordítanak.- AZ EGRI DOHÁNYGYÁR szivarelőkészítési osztályán a munka jobb megszervezésével körülbelül 10 mázsa dohányt takarítottak meg augusztus hónapban. — A BÉLAPÁTFALVI Ce­mentgyár az NDK-ból két nagy teljesítményű exkavá­tort kapott a kőbányához. Szocialista országunkban nagyra becsüljük az emberi méltóságot és szeretjük egy­mást, mint édes testvérek. — Napjainkban számtalan pél■ ia bizonyítja, hogy legna­gyobb érték az ember és nincs' szebb, nemesebb cél, mint egymást segíteni, a bá­naton enyhíteni, ami együtt jár a siker feletti öröm meg­osztásával is. Nálunk, a Mátravídéki Szén- bányászati Tröszt fatelepén is megnyilatkozott az emberi se­gítségadás az elmúlt napok­ban. Szomorú hír ért ugyanis bennünket most. augusztus 7- én, mert meghalt egy fatelepi dolgozónk, névszerint Harsá­nyt Sándor, Lőrinci községi la­kos, aki közel tíz éve dolgo­zott vállalatunknál. Maga után hagyta feleségét és négy apró gyermekét, akik előtt még a felemelkedés, a szocia­lizmus érdekében végzendő munkának, a tanulásnak ki­a világért sem megnézni, hogy az ő kitüntetett, dolgos ura milyen első helyre került — az elnökségbe. A lányomnak mondtam... ... de a menyein is értett belőle, ahogy a közmondás tartja. Az egyik cikkben ugyanis az állt, hogy „nem tudunk 9 agyagbányász kö­zül kiválasztani kiváló dol­gozót — igy mentegetőzött az egyik tag!agyár vezetősége”. A cikkben szó sem volt ar­ról. hol Is van ez a tégla­gyár, mégis jött egy tiltako­zó levél egy újabb téglagyár­ból, hogy nem ők a cikkben említett mulasztó vezetők. Most utólag elárulhatjuk, hogy valóban nem róluk ír­tuk a kérdéses cikket, mi a „lánynak” mondtuk, s nem is reméltük, hogy a „meny” is ért belőle. (Kovács Endre) EGRI VÖRÖS CSILLAG Betörő az albérlőm EGRI BRODY Oké Néró GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Királyaeszony lovagja GYÖNGYÖSI PUSKIN Az első örömök HATVANI VÖRÖS CSILLAG Legenda a szerelemről HATVANI KOSSUTH Az első örömök Honoré de Balzac (1789-1850) Ki — hogyan ? a szórakozás nyomában Gyöngyösön HÉTKÖZNAP VAN. Egy­szerű, munkás hétköznap. A város utcáin, az emeletes épü­letek ablakain kigyulladnak a lámpák. Az ízlésesen rende­zett kirakatok előtt jól öltö­zött fiatalok, fiúk, lányok ve­gyesen, szemlélik a kereskede­lem legújabb termékeit. Né- hányan megjegyzést tesznek, vagy enyhe célzást arra, hogy ez és ez milyen szép, ami egy megértő férj számára annyit jelent, hogy szeretné, ha meg­venné neki. Jólesik az esti séta, kikapcsolódni a munká­ból és kellemesen eltölteni a napnak ezt a szórakozásra szánt néhány óráját. Ki a moziba, ki a kullúr- házba, kultúrterembe siet, hogy ott töltse az estének jó­részét. Hol és hogyan szórakoznak a gyöngyösi emberek egy szür­ke hétköznap? — ennek a kérdésnek jegyében látogat­tunk el néhány kultúrterem­be, cukrászdába. Még az elő" zőkben azt is el kell monda­ni, hogy ez a város az a me­gyében, ahol a legtöbb tele­víziós rádiókészülék van. Van olyan épület is, ahol két an­tenna nyúlik a magasba. So­kan tehát otthon maradnak és a televíziós közvetítésekben találják meg a szórakozást. A postahivatalnál például már egy egész aktív látogatócso­port alakult ki egy-egy elő­adás megtekintésére. NO DE, MENJÜNK tovább. A Dimitrov-népkerti kas­télyban találjuk a könyvtá­rat. Naponta, főleg esténként sok-sok ember keresi fel a kölcsönzőt, az olvasótermet. Csaknem valamennyi üzem nek saját, jól felszerelt — né­hánynak mozigéppel ellátott kultúrterme van, ahol ki-ki megtalálhatja a maga szóra­kozási - lehetőségét. Izgalmas kártyacsaták zajlanak le a vá­rosi kultúrház kultúrtermé­ben. Közvetlen mellette fia tál tánciskolások tanulják a XX. század legújabb táncfigu­ráit. 99-en járnak (az az egy még jelentkezhetett volna). — Hiába, a tánc fejlődésében a gyöngyösi fiatalok nem akar­nak lemaradni. Igen sokan keresik fel a .Kioszkot”, a „Hungáriát” és 1 cukrászdákat. A leglátoga­tottabb a 99-es cukrászda, — vagy ahogy az emberek isme­rik és nevezik, a „Tőzsér-féle”, A neonvilágítású. ízléses és kellemes kis cukrászdában mindig vannak vendégek. Be­térnek ide fiatalok, idősek egyaránt. A sarokban egy szürkeruhás fiatalember ül, —■ percenként nézi óráját. Biztos randija van. De uram bocsá’, ez is az élethez, ,a szórako­záshoz tartozik. A cukrászdá­val szemben, az emlékmű kö­rüli padokon fiatal párok ösz- szebújva beszélgetnek. Jól esik szívni a friss, esti levegő il­latát.. ÍGY KÍVÜLRŐL nézve semmi különöset nem látunk, de. mégis zajlik az élet, szó­rakoznak az emberek. (k. b.) % ...hogy egy kisgyerek egyet­len napon 24 kilométer távol­ságnak megfelelő utat is be­szaladgál. ...hogy az első állatkertet több mint 3000 évvel ezelőtt Ven Vang kínai császár létesí­tette. Mivel az állatkert igen kedves találkozóhelyévé vált a kínai tudósoknak és közéleti férfiaknak, a császár „az ér­telmiség kertjé”-nek nevezte. Hatvan város anyahönyvéből Születtek: Nagy Julianna, Nagy István András, Péter István, Ka- puszta Ibolya, László Tibor Sán­dor, Széles Erzsébet, Székelyfl Erika Piroska, Rácz Éva. Házasságot kötöttek: Mikó Já­nos—Prókai Mihályné (Hajdú An­na), Henczler Ferenc—Szinicska Ilona. Meghal* '•• •■*„»• Tiiésné (SzüájBfl Anna.) j ;vi pusztító ostromok után: íllott-e még a fal a török lódoltság idejében. Erről pon- osan tájékoztat bennünket Bvlia Cselebi, az 1664—1665- jen itt járt török utazó. Evlia Cselebi elmondja, rogy a városnak a kerülete — tehát a városfalnak a lossza — tizenkétezer lépés, íz ötszögletű alakja és tizen­hét tornya van. Négy iram­ban lőrések nyilnak raita és mély árkok futnak . előtte. Tőle származnak az első ada­tok a városfalban elhelyezett kapukról. Ezek szerint a vá­rosfal kapui a török időkben a következők voltak: Az első i délre (Evlia Cselebi szerint .keletre”) néző Ilidse kapu, a Makiár felől érkező út tor­kolatánál: „háromszoros erős kapu. három felvonó hí do* kell előtte keresztül menni, két oldalán lőrések vannak.” ' A következő a Hatvani kapu ott, ahol a Buda, Hatvan fe­lől jövő főútvonal keresztezte a városfalakat. Ez volt a kö­zépkori Szt. János kapu, amelyet a közelben állott Szt János egyházról neveztek el. Török írónk szerint ez „szög­leten“ áll, s kettős árokkal, négyszeres erős kapu, melyet nagy ágyúk vesznek körül. Ennél is felvonó hídon kell átmenni. „Tovább, észak felé menve, tehát a nyugati oldali város­falban találjuk az Uj-kaput és a Martalóc-kaput. Mind­kettő „erős kapu, felvonó hi­dakkal”. Az előbbi a mai Csiky Sándor-, az utóbbi a Sertekapu utcánál nyílott. Végül fontos kapu volt a Felnémet felé vezető útnál, ez volt a törökök Kalmet- kapuja, az egykori Szt. Mik­lós kapu, amelyet ugyancsak a közelben — kb. a mai rác- templom helyén — állott régi Szt. Miklós templom után hívtak így. Evlia Cselebi er­ről a következőket írta : „ ... a kapu előtt felvonó hi­dakon kell átmenni. E Kal- met-kapu fölé Kara Mahmud aga csizmájának sarkantyúi vannak felfüggesztve, melyek­nek különös vaskarikái van­nak ... “ (Folytatjuk.) kori városfal megépítését t Gorové László: „Eger városá- í nak története" című 1828-ban 1 megjelent könyvében erről t így emlékezik meg: „... Bé- I la király... az 1261. észtén- t dobén minden gondját Eger­re fordította. A szegénység- , gél küszködő polgároknak há­zait nagylelkűsége szerint j megújíthatta (ti. ezek a tatár- járás idején leégtek) és hogy J jövendőben az ellenségnek ^ berohanásától menté tétett- nének, körül falaztat.ta és be- árkoltatta a’ várost”. Milyen lehetett ez a XIII. j századi városfal? Nincs hite- ; les adatunk rá, és hogy csaK Gorovéhoz kell folyamodnunk. ‘ ,,A‘mint a‘ma is fennálló ka­puk és bástva-omladványok ’ szerint ítélni lehet, (1828-ban 1 vagyunk!) sőt a’régi rajzola- 1 tok is mutat "k Eger a'váron 1 kívül t.sak a belső városból ] állott, és azt a’ Hatvani ka- ] pútól. a'Rátz, vagy Szent Miklósi kapuig, és onnan ( .«‘patakon által a’vár alljáig ‘ nyúló kétszeres kőfal kerítet­te körül; másik oldalát for- ; málta az a’bástya, melly a’- : Hatvani kaputól a'mostani : Kananok házainak és kertje- , inek hátulsó végén nyúlt el, ’ s a’várral megint öszve volt kaptsolva". ÍGY HAT A hatalmas épít­mény elkészült —de megfe- lelt-e a várakozásnak? Bi­zony a hosszú falat komoly ellenséggel szemben megvé­deni nehéz feladat lett volna, és ezért nem csoda, hogy a város ennek dacára is időn­ként több-kevesebb veszede­lemnek volt kitéve. Tudomá­sunk van róla, hogy — a nagy fal dacára — 1279-ben a kunok égették fel Egert, 1442. húsvét vasárnapján pe­dig Telefus vezér huszitái pusztítottak a falakon belül. Telefus, „a’Kassai vári Igaz­gatója ...” — mondja ismét Gorové — „... seregével a’ hírnél sebesebben Eger alatt termett, és éjfél után, midőn minden ember mélyen alud­na, nagy tsendességgel a‘bás- tyákon által mászott; a’mi annál könnyebb vala, mivel se ellentállókra, se strázsára nem akadott, következés kép- ' pen katonájival a’várost egy- • szerre elborította ... Most ugorjunk át vagy két­száz esztendőt — és nézzük ! meg, mi maradt a városfal- ■ bői az 1552-es és az 1596-os EGER VÁROSRÓL elég sok ábrázolás maradt fenn az elmúlt időkből: különösen a XVI. és XVIII. században ke­letkeztek szép számmal ilyen rajzok és metszetek. Termé­szetesen a reánk maradt, ké­pek hitelessége sokszor két­ségbe vonható — különösen ami az egyes épületek kia­lakítását, vagy elhelyezését illeti, de egy tekintetben mindegyik megegyezik, és e? a magas keleti dombon kiala­kított vár, továbbá a várost körülvevő, bástyákkal ellátott városfal. Ez utóbbiról: a vá­rosfalról kívánunk mai is­mertetésünkben megemlékez­ni —. mint olyan létesít­ményről. ami városunk kö­zépkori éle'áben nagy jelen­tőséggel bírt —, de amelyről ma már a régi egriek is alig tudnak, és amelynek tárgyi emlékei az. elmúlt kétszáz évben jóformán teljesen meg­semmisültek. A város történetének újabb kutatói úgy vélik, hogy a mai értelemben vett Eger vá­ros a X—XI. század fordu­lóián keletkezett. Ekkor ala­pította itt nagy királyunk: I. István az egri püspökséget, ekkor indultak meg a komo­lyabb építkezések a várdomb területén. De ha a várbeli alkotások (templom, lakóhá­zak) szilárd, maradandónak szánt kőépületek voltak is. semmi adatunk nincs arra, hogy ugyanebben az időben itt kővár létesült volna. Ha pedig a várfalak — feltéte­lezhetően — csak un. „pa­lánk” jelleggel készültek —, kizártnak látszik, hogy az ak­kor éppen csak keletkezőben levő várost már kőfallal vet­ték volna körül.-,tT r ■ ÉS VALÓBAN, a városfal építésének az idejét későbbre a XIII. század második felé­re kell tennünk. Az 1241. évi tatárjárás szörnyű tapasztalatai bírták rá IV. Béla királyt, hogy a feudális főuraknak, az egy­háznak kővárak építésére ad­jon engedélyt. így nyer hoz­zájárulást 1248-ban Lambert:, akkori egri püspök is ahhoz, hogy Eger várát kőfalakkal erősítse meg és így tudunk arról, hogy a várnál ezeket az építkezéseket a XIII. szá­zad valószínűen hatvanas éveiben végre is hajtották. Ugyanezen időpontban kell feltételeznünk az egri közép­| ^ alzac a kora társadalmá­nak a legnagyobb rea­lisztikus ábrázolója és szigorú bírálóia volt. Engels a követ­kezőket mondotta róla: „...Töb­bet tanultam tőle. mint a kor összeg történészeitől.” Pedig Balzac — maga — nem volt haladó. Eszményképének a francia katolikus monarchiát tartotta. Rokonszenve a ne­messég oldalára állította és onnan bírálta korának társa­dalmát. 1779-ben született, paraszti sorból felemelkedett polgári családból. A nemesi „de” szócskát önkényesen teszi neve elé. Az apja jogásznak tanít­tatja, de nem szereti a parag­rafusokat. Kedvenc olvasmá­nya közé tartozott a Rousseau, Helbach művei. Az egyetem elvégzése után sem a paragra­fusok érdekelték, hanem kora társadalmának fejlődése, a polgári élet ellentmondásai, a pénzhaihászás, az erkölcstelen polgári élet volt az, ami fel­hívta a figyelmét. Ügyvédi pá­lyáját elhagyja és különböző vállalkozásokba kezd. Ponyva- regényeket ír, nyomdát akar alapítani, minden áron gazdag akar lenni, de vállalkozásai kudarcba fulladnak, eladóso­dik. Ezután határozza el magát, ho«v az életében látott és ta­nult dolgokat regényeiben le­írja. Nagy művének, az „Em­beri színjáték” címet adja Közel száz regényből álló mű­vén keresztül tükrözi társadal­mának életét, szereplőinek fel­elmekedése és bukásán keresz­tül. Regényírásaival már túl­feszített munkát végzett. Napi 14—16 órán dolgozott és feke­tekávéval tartotta magát éb­ren. 1830-tól 1840-ig írja leg­több regényét: Gonot apó, Szamárbőr, Bugéne grangat, Elveszett illúziók. Széplányok tündöklése és bukása, Gop- seck, stb. Híre már egész nagy volt Franciaországban, azon­ban adósságai is emelkedtek, és ezenkívül sok csalódás kese­rítette (életét. 49 éves korában leteszi a tollat. Pihenni akar. Feleségül veszi régi szerelmét, Evelyn Hanske lengyel gróf­nőt, azonban nem élhetett ve­le sokáig, mert 51 éves korá­ban meghalt. [ü gyik leghíresebb regényé­ben, a Gonot apó-ban a meggazdagodott tésztagyáros Goriot apó életét mutatja be, aki leányait úgy adja férjhez az arisztokratikus burzsoá tár­sadalom tagjaihoz, hogy leá­nyai vagyonban és pénzben találják meg boldogságukat. Ezt azonban nem érik el. Nem lehetnek boldogok, sőt apjukat teljesen tönkreteszik, és egy kis polgári penzió nyirkos, pe­nészes szobájába megy lakni. E házban lakik Restignac, a kezdetben romlatlan faluról felkerült diák, akit azonban a pénz utáni vágy, a felső kö­rökbe való törekvés, a karrit­-ista hajlam teljesen megron­tott. Voutrin, a volt gályarab, aki szintén itt lakik, leleplezi a nagyburzsoá társadalom al­jasságait. A „Parasztok” című regé­nyében a parasztság sorsát igyekszik ábrázolni egy földes­úri földbirtokon, ahova betört a kapitalizmus a földbirtokon dolgozó parasztok életébe. Megmutatja azt, hogy a falusi parasztságnak nem tetszik a burzsoá rend és nem fogadják azt el, de utat nem tud mutat­ni a parasztság számára. Mű­vében a pusztulásra ítélt ne­messég iránt fejti ki rokon- szenvét. Ugyanakkor megraj­zol egy olyan tiszta jellemet is, mint Niseron apó, aki ja­kobinus volt és nem enged el­veiből a restauráció alatt sem. ^ Gobseck, Szamárbőr. Vörös kocsma, című el­beszéléseiben találkozunk új­ra Goriot apó alakjaival. Eze­ket a típusokat több regényé­ben szerepelteti, hogy jobban be tudja mutatni fejlődésüket, virágzásukat, de a bukásukat is. Az emberi színjáték regé­nyeinek is azért van meg az egysége, mert az egységet a visszajáró alakok adják meg. Egy ugyanaz a szereplő több regényében is felbukkan. Ott állnak a cselekmény köz­pontjában, vagy meghúzódnak a háttérben, de találkozunk tetteiknek következményei- ' vei is. Ezek az állandóan vissza- iáró alakok bonyolítják le az eseményeket. Bárhol felbuk- 1 kannak, újabb és újabb adató- kát tudunk meg helyzetükről, sorsukról, sorsuk felfelé emel­kedéséről és bukásáról. Nemcsak magukat mutatják be a hősök, hanem családju­kat. azoknak körülményeit és társadalmi kapcsolatait is. Hatnak egymásra és egymást állandóan hitelesítik. így meg­teremtik a visszatérő alakok segítségével a társadalmi kö­rülmények hű képét. Egy egész képet akart adni a kora em­bereiről és azoknak társadal­mi helyzetéről. „Az emberi színjáték” nagy teljesítmény, teljes képet ad a klasszikus kapitalizmus korá­ról. Balzac műveit szívesen veszi kezébe a nép és szívesen olvassa, mert jelenleg is lehet tanulni tőle. Megismerhetik műveiből a klasszikus kapita­lizmus akkori fejlődését Fran­ciaországban, megismerhetik azt a társadalmat, amely pusz­tulásra van ítélve, de küzd azért, hogy léte megmaradjon. magyar dolgozók is szívesen olvassák és évről-évre egyre több munká­ja jelenik meg kiadásban és ; mondhatnánk azt is, hogy ta­lán sajat hazájában sem is­merik jobban Balzacot, mint nálunk. Albert László, a TIT tagja. Az elnökség tagjai Ünnepély volt az üzemben. Jutalomkiosztás. Az elnökség­be, ahogy szokták ezt a gyá­rak államosítása óta, a leg­jobb munkásokat választották be. Ott ültek a pódiumon, ün neplőben, komolyan, mellükön kitüntetések. Mondták is o rosszmájnak, mit érnek vele, abból még nem él meg sen­ki, hogy a főhelyre ültetik. Na ezek az emberek nem is abból élnek, hanem éppen azért kerültek oda, mert leg­jobban dolgoztak, s ami ezzel jár, hát jól is keresnek. S azt, hogy jól esik-e az egyszerű munkásembernek, ha így is kimutatják az iránta érzett megbecsülést, mi sem bizonyította jobban, mint mi­kor egy munkásasszony a szín­pad résein bekukucskálva, büszkélkedve meglökte szom­szédját: — Nézd, az én uram is ott van. — S nem mulasztotta el meríthetetlen lehetőségei áll­nak. Elhatároztuk, hogy nem hagyjuk magára ezt a csalá­dot és segítjük a pótolhatat­lan veszteséget ért árvákat é* a családanyát. Ki-ki az ere­jéhez mérten anyagilag segí­ti őket és átadjuk az össze­gyűlt pénzt a gyászoló család­nak. A jövőben is gondolunk a családra, megbecsüljük őket, ami kifejezi pártunk és kor­mányunk törekvését, hogy fel­karolja az árvákat, az egye­dül állókat. Mi is megteszünk mindent annak érdekében, hogy az apa nélkül maradt gyermekek gond nélkül fel nőjenek és jó katonái legye­nek a szocializmus építésének. A fatelep dolgozói és veze­tői nevében részvétünket fe­jezzük ki a gyászoló család­nak. Kvacsányi Béla, pártcsoport bizalmi­ul emberi szeretet megnyilvánulása

Next

/
Oldalképek
Tartalom