Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)
1958-08-03 / 164. szám
10S3. augusztus 3., vasarnap NÉPÚJSÁG 5 „ÖCSI ÉS PETI” Búzás Ilona (Eger) felvétele Weltaflex, Trioplán, 3,5, 16-os blende, 1/10 mp %Aaaaa^\aaa^aaaaaaaaaaaaaa/naaaaaaaaaaaa^aaaaaaaaaaaaaaa/wwvs^^ Vendéglátó gazda volt az egri Vendéglátóipar! Vállalat Kedves vendégeket fogadott pénteken az egri Vendéglátóipari Vállalat központja. A salgótarjáni Vendéglátóipari Vállalat dolgozói látogattak el hozzájuk baráti tapasztalat- cserére. A vendégek délelőtt városnézésre indultak és megtekintették a vállalat néhány üzemegységét. Elbeszélgettek beruházásokról, géphibásodá- Bokról, stb. És délután 5 órakor került sor a két város vendéglátóipari vállalatának futballcsapatai közötti nevezetes, rangadó mérkőzésre. A hangulatos futballmeccsen az egriek győztek 5:2-re. A mérkőzés után vacsorán látták vendégül a salgótarjániakat és este jókedvvel búcsúztatták őket, mondván: az egriek is hamarosan ellátogatnak majd Salgótarjánba. Erdőtelki híradás Az erdőtelki Üj Élet Tsz- ben szorgos, serény emberek dolgoznak. A tarlóhántást az aratással egyidőben befejezték, sőt 26 katasztrális holdon takarmány növényeket, csillagfürtöt és kölest vetettek másodvetésként. Sárga- és görögdinnye termésükből már a piacokat is ellátják, de paprikájuk, paradicsomuk és fokhagymájuk is szép pénzt hozott a szövetkezetnek. Most azt tervezik, hogy építenek egy hídmérleget saját erejükből, a hídmérleg körülbelül 46 000 forintba kerül majd. A tsz szombaton befejezte a gabonafélék cséplését. össztermésük 12 vagon volt. Az esti órákban tartották meg a szövetkezet ehavi közgyűlését. — A KISKÖREI KISZszervezet önkéntes segítő brigádja egy KISZ-tag házépítési munkájánál 70 000 vályogtéglát szállított a munkahelyre. Jól halad a tarlóhántás Egerfarmoson Egerfarmos a füzesabonyi járásnak az a községe, ahol az egyénileg dolgozó parasztok is szépen haladnak a tarlóhántással. A községi tanács megítélése szerint a tarlóhántás különösen a napokban lehullott csapadék után halad gyors ütemben. Az egyéniek eddig több mint 400 holdon végezték el a tarlóhántást és ezzel az eredménnyel az egyéniek sem maradnak el a termelőszövetkezetek mögött. Hétfőn ülésezik a megyei lanács végrehajtó bizoitsága A megyei tanács végrehajtó bizottságának hétfőn délelőtt kezdődő ülésén megvitatják a megye szociális otthonainak helyzetét. Dr. Kiszeli Sándor, megyei főorvos számol be a szociális otthonok helyzetéről. Második napirendi pontként a megyei tanács pénzügyi osztályának tervét beszélik meg az ez évi adókivetések helyzetéről, állásáról. Az ülésen előreláthatólag részt vesz az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai osztályának a küldötte is. Megalakult az E. Vasas Előre Sportkör Az E. Előre és a Bervai Vasas sportkörök fúziójából megalakult az egri Vasas— Előre sportkör. amelynek feladta lesz magában egyesíteni a közlekedés és a vas- és fémmunkások dolgozóit egy közös, erős és életképes szakszervezeti sportkörbe. Az új közös sportkör vezetőségében találjuk Dénes és Beleznay igazgató elvtársakat, az Autóközlekedési és Finom- szerelvénygyár vállalatok SZB elnökeit, párttitkárait, KISZ- titkárait, akik örömmel vállalták az új sportkörön belüli :arsadalmi munkát, hogy ezzel is elősegítsék a sportkör minél eredményesebb működését. Az új sportkör most már nemcsak tehetséges fiatal játékosokkal rendelkezik, hanem megfelelő felszereléssel és megfelelő anyagi bázis is áll mögötte. Amikor a fenti tényt a sajtón keresztül is nyilvánosságra hozzuk, egyúttal kérjük a sportszerető egri közönséget, hogy továbbra is ugyanolyan lelkesedéssel fogadja pályára lépő sportolóinkat. mint eddig, mert mi úgy gondoljuk, hogy a jó eredmények elérésének egyik titka: a lelkes közönség és lelkes sportolók közös együttműködése. Vasas Előre Sportkör Vezetősége. k SZABADRÚGÁS ... S (Foto: Márkusz) O/WWSA/WWV^AA/VVVVV\AA/\AAAA/NAAAA/VNAAA^VVVVVV\A«'VVVV\A/'*A/VV\AA' Reggeltől - estig — a nagygombosi tangazdaságban — A dombon kanyargó út homokja tompán veri vissza a motorzúgást. A főagronómus, Géza bácsi minden figyelmét leköti a „Pannónia” erőlködése, mely meg-megbillen a vastag, süppedő porban. — Nézzen szét jól — mondta reggel, mikor elindultunk — Hatvantól—Rózsaszentmár- tonig lesz látnivalója. Ilyen területen fekszik gazdaságunk. A hatalmas mezőgazdasági nagyüzem életét néhány óra alatt nem lehet megismerni. Laikus ember csak csodálkozni tud, ha megmutatják neki a gyümölcsöst, a kertészetet, a legelő ménest, a szőlőket, melyek mint egy nagy haragoszöld szőnyeg borulnak a dombokra, csak a szem készíti gyorsan egymásután az apró „pillanatképeket”, melyek lebilincselik és elgondolkoztatják az embert ' A BARACKOSBAN Még néhány kanyar és máris kinn vagyunk a barackosban, ahol hatalmas ponyvasátor szürkéllik a fák között. Lányok nótája hallatszik, ruhák tarkája villan a fák hűvöse alól, ahol gyors kezek válogatják az érett barackot, majd ládákba rakják, melyeknek oldalán ott áll a papírcímke: „Hungária”. Exportra készül. — Lányok, nagyon ügyeljünk a válogatásra. Gondosan dolgozzunk, hogy ne legyen kifogás — hangzik gyakran a MÉK-felvásárló hangja, aki mélyen szemére húzott „smi- cisapkát” visel és zsörtölődik, hogy nagyon sok a munkája. Már három hete tart a szüret. Eddig 13 vagonnal szállítottak el, melynek jórészét a hatvani konzervgyár dolgozza fel. Négy vagon barack jut el Nagygombosról az idén a csehszlovákiai, az NDK és a nyugatnémet fogyasztókhoz. De a fákon most is sok a barack, a fele még nem került ládákba, s a leszedése eltart két hétig is. A gazdaság szinte valamennyi embere itt dolgozik most, férfiak, nők, még a szakmai gyakorlaton levő egyetemisták is. — Rengeteg a bajunk a barackkal — mondja panaszosan a főagronómus, de hangjában sokkal több az öröm, mint a bosszúság. Büszkén mutogatja a fiatal, többfajta jótermő fákat, megemlíti, hogy az idén országszerte, még Kecskeméten is aránylag kevés barack termett. És itt ‘mégis... — Körülbelül egymillió forintot kapunk belőle — jegyzi zi meg. Az útról tehergépkocsi fordul a ponyvasátor mellé. A rakodók fürgén huppannak a földre, láncok csörrenve ütődnek a deszkához, aztán szaporodnak a fodros papírral feldíszített teli ládák a kocsin. Barack repül és egy rakodó hátán hull le, aki dühösen néz szét felegyenesedve, de nevetnek rajta a lányok. SZŐLŐ, PINCE, BOR A szőlőhöz vezető út kissé meredek, mellétté egyik oldalon a gyümölcsös, a másikon erdő. Fentebb diófacsemeték zöldéinek, közel tízezer darab van belőlük. Eladásra szánják. A szeszfőzde mellett haladunk el, ahol néhány ember dolgozik a cefre-tárolónál. Vagy hat vagon selejtes barackot akarnak kifőzni pálinkának. — Vettem egy csomó két- decis üveget. Ügy tervezzük: jó pálinkát fogunk árusítani Pesten, a Tolbuchin körúti árucsamokban. Kisüstit! Szép összeget kapunk belőle — jegyzi meg Géza bácsi. A pincéhez érünk. Köröskörül szőlők, melyeknek terméséből nagyszerű homoki bor készül: Rizling, Leányka, Kövidinka. — Szép termés ígérkezik az idén, csak jég ne legyen — jegyzi meg a pincemester, aki időközben hozzánk csatlakozik. És gyönyörűséggel „legelteti” szemét a megrakott szőlőtőkéken. A nagy, tágas pince tele hordókkal. Az egyik végében dolgoznak: üvegtartályt helyeznek el. Közben a pincemester jól palástolt elégedettséggel mutogatja a Seisz-típusú borszívót, a szűrőgépet, a modern berendezésű présházat, melyben szüret idején öt hidraulikus prés dolgozik. Aztán borral kínál. Sárgaszínű, zamatos borral. Ebből adtunk el nemrég 840 hektót a MONIMPEX-nek exportra. 26—27 forintot fú ettek literenként, melyből nincs semmi levonás. — Aztán nehogy azt írja : jó szaga van a bornak, mert illat az, illat — magyarázza tréfálkozva Géza bácsi és elmesél ezzel kapcsolatos mulatságos anekdotát. AHOL LEHET: GÉPI MUNKÁT! Üjra motorra ülünk, járjuk a határt tábláról-táblára. Tarlók sárgállanak az erős napsütésben: a gazdaság földjei. Kombájnnal meg aratógéppel arattak, a kézi kaszának alig volt valami dolga. Lőrinci mellett hatalmas kukoricatábla húzódik; a gazdaságé. Szépen •sövel* niég nem kókad a 'e- vele, de már ráférne az eső. Húsz holdon szélessorú kukoricát ültettek. Minden munkáját géppel végezték, csak egyszer kapálták a közét kézierővel, amikor fattyaztak. Már három éve kísérleteznek. A cél: jó termés és minél több gépi munka. — Aratás idején nem is tudnánk elegendő kézi munkaerőt kapni. Sokba kerül. Egy gép viszont húsz holddal végez naponta. Később terebélyes tábla burgonyaföld mellé értünk. Virágos sorok futottak végig a hosszú, lankás domboldalon. — Ez a vetőmagburgonyánk száz hold. Volt már úgv, hogy 140 mázsa is termett holdanként. Kézzel hozzá sem nyúlunk. Gép ülteti, kapálja, tölti és szedi — mondja Géza bácsi. Lehajol, felhúz egy bokrot, amely alól egészséges, gumók gurulnak szét a homokon. Mindez csak egy kis része a gazdaság életének. Sokat lehetne még beszélni, írni az itteni emberek életéről, a gazdálkodás módszereiről, a fejlett tehenészetről, a gépesítésről. Mert iskola van itt Nagygomboson: a nagyüzemi mezőgazdaság iskolája. Élő példája annak, hogyan lehet könnyebben és sokkal kifize- tőbben elvégezni a fárasztó paraszti munkákat. Hazafelé robogott a busz, Hatvan mellett kinéztem az ablakán. Az útmenti fa alatt, melyen kasza lógott, félmeztelen ember feküdt hanyatt a fűben. Mellette asszony ült, félkézre támaszkodva, másik kezében kendője volt, mellyel legyezve, az arcát hűsítette: nagyon meleg volt. Hankóczi Sándor Gyöngyös, vasárnap délelőtt 10 óra. „Bözsi”, a kis mozdony, mély szusszanásokkal megindul, — cipelvén a hétköznapi gondok súlyától megkönnyebbült, de a terjedelmes élelemcsomagokkal annál inkább megterhelt embereket. Ilyen későn már csak a magunkfajta „koca-turista”, nem átall felutazni a Mátrába, az igazi sportemberek azóta már régen az erdők útjain bandukolnak. Mellettünk egy család szorong. A papa zsúfolt hátizsákja hol a jobboldali szomszédot szorítja az ablakhoz, hol a baloldali fiatalembert kényszeríti egy hölgy karjaiba, — aszerint, hogy a neje, avagy kedves csemetéje kérdezi meg, hogy nem hagyták-e otthon: a sótartót, a fényképezőgépet, a zöldpaprikát, a Karcsika tőrjét („Nem adom oda, mert elvágod a kezed”), az iránytűt („Édes fiam, ne bőgj, mert kapsz egy pofont!”), a mama rúzsát, és még a jó ég tudja, mit. Mire a kiadós leltár elkészül, „Bözsi”, a mozdony, csigát megszégyenítő gyorsasággal berobog a füredi állomásra. ★ Mátrafüreden pezseg az élet. „Mátrai képek" Shortos nők sétálnak shortos férfiak oldalán. A buszmegállónál egy magas, bajúszos férfi a MÁVAUT-ot szidja, mert pont most nem tud jönni egy busz, amikor ő Mátraházára akarna utazni. Hatalmas zaj közepette egy-egy Pannónia, vagy Danuvia suhan el az úton. Abasári, vörösmarti parasztfiúk tartanak motorkorzót. A vonat utasai szétoszlanak. A fentemlített papát a mama és a hátizsák közös erővel a Kozmári-kilátó felé vonszolják, míg Karcsika — ellensúlyozásul — a cukrászda felé rángatja. A papa végülis dönt, s férfias elhatározással elindul az italbolt irányába. Egy fiatal társaság a kék jelzésű úton indul Kékesre, egy nagyobb család a sárgán Mátraházára. Induljunk el a piros jelzésen. ★ Fiatal, sudár bükkfák alatt, csobogó patak mellett visz tovább útunk. Egy férfi jön szembe kisfiával, s teljesen beleizzad, míg megmagyarázza, hogy a harkály miért kopog. Aztán egy asszonnyal és egy kislánnyal találkozunk._ hám, ők háziasak. Amellett, hogy a tarka virágokban, a madárdalban gyönyörködtek, legalább másfél kiló málnát is szedtek. Milyen finom szörp lesz ebből otthon. Üjra egy család jön. Hatalmas turistabotjaik, őszinte csodálatuk, az erdő, a természet szépségének bámulata elárulja, hogy vidékiek, először látják a Mátrát. Tekintetük megsimogatja a tájat, s büszkék, hogy a magukénak érzik az egész hegységet, erdőstől—patakostól—forrásostól együtt. Jogos a büszkeségük. ★ A Gyökeresnél legalább tizenöttagú, félvad nomádokra emlékeztető csoport ül körül egy irdatlanul nagy tüzet. „Csurdítanak.” őket már bezzeg nem érdekli sem az erdő, sem a madárének, sem az, hogy felérnek-e Mátraházáig, vagy sem. Nem zavarja őket a külvilág, csak a piruló, csepegő szalonna... E prózai jelenet eszünkbe juttatja az evést, mi is harapunk pár falatot. Közben két lányból és egy fiatalemberből álló társaság előz meg bennünket. A fiatalember a pirosruhás leány kezét szorongatja, de közben sandán figyeli, nem látja-e a másik... Tovább indulunk, s végre találkozunk egy igazi turistával. Ű valóban a természet szerelmese. Egyedül bandukol a már ki tudja, hányszor megjárt úton, s kedves, dédelgető pillantásokkal üdvözli a fa- gyalbokor tűzcseppjeit, a fiatal, egetszurkáló fákat. ★ Megérkeztünk Mátraházára. Itt is nagy a forgalom. A kü- lönbuszok utasai tolonganak a bazárban. Emléktárgyakat, levelezőlapokat vásárolnak. A Sportszálló előtt egy férfi — csodálatos módon — egy másik férfit fényképez. — Gyere előbbre, mert nincs benne a torony! — szól a fotográfus. Egy másik lencse is a szálló felé irányul. A fotós hátrál, s vele arányosan az előtte álló felesége is. Végre megúnja: — Állj meg, mert nem leszek rajta a képen! Nem is téged akarlak levenni, hanem a szállót — felel hidegvérrel férjuram. ★ A szálló halijában egy asz- szony, talán félve, talán örömmel, éppen súlybeli gyarapodását ellenőrzi. Bent a társalgóban a beutaltak rádióznak, sakkoznak, biliárdoznak a nagyszerű, rántotthúsos, ubor- kasalátás ebéd után. Az étteremben is sokan ülnek, az ízlésesen megterített, gazdag asztaloknál. Egy hölgy- társaság pörköltet fogyaszt, s egri bikavért iszik rá, egy fiatal pár hatalmas natúrszelettel birkózik, s sörrel segít magán. Itt ül a két lány plusz egy fiú összetételű társaság is. A fiú sört iszik és savanyú arcot vág. Csak nem savanyú sört szolgált fel a magas, nagyon udvarias, nagyon készséges pincér? ★ Lassan indulnak a buszok lefelé. Ikaruszunk méltóságteljes ringással kanyarog a szürke szerpentinen. A Szanatóriumnál három sokszoknyás parasztasszony száll fel. Először vannak itt, nagyön tetszik nekik a Mátra, de nem így, hogy beteglátogatóba kell jönniök. — Itt meggyógyulnak, ne féljenek, — biztatják őket az útitársak, s a beteglátogatók is úgy gondolják. Megnyugodva mesélik a látottakat. A MÁV üdülőnél három férfi barátságosan integet. Hiába, aki lusta felmenni Mátraházára, annak csak a busz jelenti a civilizációt az erdő közepén. Most már Mátrafüredig nem állunk meg. Elhagyjuk a kőzúzót, majd a hullámvasútra emlékeztető patkó-kanyart, s beérünk a „célegyenesbe”! Mátrafüreden most, estefelé is sok a járó-kelő. A kirándulók a buszra, meg a kisvasúira várnak. A Mátra-étterem- ben szól a piszton, s számtalan fiatal és kevésbé fiatal pár járja magyaros lendülettel — a rumbát. Aztán szőlők között visz útunk. Feltűnnek Gyöngyös fényei, s lassan a busz már a város utcáinak porát kavarja maga után. Hiába, látszik, hogy az erdő portalan rengetegéből megérkeztünk a civilizációba. Vége a kellemes, egészséges, vidám hétvégi kirándulásnak. RÓZSA GYULA.
