Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)
1958-08-03 / 164. szám
6 NEPÜJsAO 1958. augusztus 3., vasárnap — KÖLTŐK ES VERSEK PATAKY DEZSŐ: VALLÓ EMIL: £ixa. szerelnie. Az én apám Futnék talán más nők után loholva, de mindig visszahullok két karodba. — Asszonyólmok Szindbádja lettem volna: már vitorlám sincs, r— csak szívem. Iónéra fogva; az életem most egy megrekedt hajó, egy néma intés: ma halni volna jó! Mert alázni tudsz csak, kéjjel, boldogan és száz sebbe túrni durván, gonoszán! Mégis akarom, így őrizz magadnak! És ahogy férfi nőnek adni adhat, úgy adom, Éva, mindenem neked s ahogy a virág benne él a rögben, úgy élsz te is a sejtben, vérkörökben — egyetlen egy, ki gyűlöl, — úgy szeret! FERENCZY JÓZSEF: FALUSI EST Lement a nap, alkonyi árnyak Simítják be a poros mezőt, Hűvös a szél, közéig az est, S betakar munkát, otthont, temetőt. A jegenyék karcsún hajlanak meg, Mint sötét óriás susogó karja, Csörög a vödör, nyifog a kútgém, Prüszköl a ló — itat a gazda. A kéményből apró szikra tüzek Pattannak ki az éjszakába, Serceg a zsír, sül a szalonna, Tojással az lesz vacsorára. Az én apám nem volt öregember, nem tartott térdén soha unokát. Nem látta felcsillanni szememben, fia hálája hogyan ragyog át a felnőtt férfi szótlan mosolyán: csak villanó fény volt az én apám! Vad viharban villámsújtott fa volt. Kalász, amit egy tol,rai merészen még tengerzöld színében elrabolt. Lágyan susogó tölgy, ha tövében mese vagy kenyér voltak asztalán: mert szív volt, meleg szív, az én apám! Olykor, ha vidám baráti körben sörhab rezgeti bajúszán, s szólt a dal, Osztozott vele búban, örömben szaktárs, cigány, öreg és fiatal... Aztán csend lett és csüngtek ajakán: a munkáról mesélt az én apám. Mert munkásember volt az én apám: egyszerű, mint a többi rengeteg. A gyár volt az élete és szaván, ha munkáról mesélt, a szeretet — mint napfény a komor téli égen — szikrázva csillant fel két szemében. A gyár, a gép, a munka és ami az első és legnagyobb: az élő ember voltak öröme, gondjai. A munka világa lángolt fénylő, gondokbarázdált okos homlokán, mert ember volt, mint soha senki tán: munkás volt és ember!..; az én apám. ANTALFY ISTVÁN: A holnapok elébe Később egészen elül a zaj. Kutyák ugatnak messzi udvaron, S csak valahol lenn, a faluvégen Jár egy magányos szélmalom. Karjai némán kergetik egymást Megállás nélkül át, meg át, Néha-néha csikordul egyet, — Méregeti az éjszakát. — FAZEKAS ISTVÁN: Itt vagyok ! Hívtatok? Hát itt vagyok! Kemény, magas gerinccel, mint az öröktüzű nap. Szikrákat ver a hajam a légbe, hosszú bírok lesz ennek a vége, melyet nem csendesíthet le az alkonyat. Hívtatok? Hát itt vagyok! Hát jöjjön csak kinek bírókra van bátorsága, eszméimre mersze, támadása . .•. Öklöm, toliam kemény, nem adom egykönnyen, Segít erőm, — csak gondolok nagyapámra! Hívtatok? Hát itt vagyok! Hatalmasabb lett a szónk, mint az isten, s erősebb. Gondolatunk gránitnál is keményebb, mert mába segített a jelenünk! — És itt a szívem-lelkem akarva, őr lett! PAPP MIKLÓS: dal Kinyíló lettél, mint az orgonák s jobb vagyok én is; smaragd fű alatt arcod villantják öröm-bogarak, s szíveddel együtt, hogy nyílt sok virág: beszívtam tested bódult illatát, s a párázó világot; mint a rab ha kerek égről sugár-fonalak fonódnak szemébe s fölkiált: én is megteltem, mint a föld; szelíd kezemmel fogom tavasz-kezeidet, s a párnás föld nekünk ágyat terít: ételem lettél: teljesült jelen: kötő, sors-indák végérvényesen egymássá fogtak: itt van a helyem. MOLNÁR BÉLA: Tengeri zöldell mindenfelé A messzi alkonyi homályból a hegyek már ideüzennek. Öröm szememnek és szívemnek, melyben lassan rendet teremtek. S ahogy sűrűsödik a fátyol, annyival közelebb a távol... Utak, sorompók, állomások, álmodhatatlan álmodások, elért célok, már únt vigalmak, hajnal jöttén áztat a harmat, — a tegnapok a múltba halnak, holnapok teszik a világot, és én most újra nekivágok! OROSZ SÁNDOR: Két halott bányász Győző kezében hóhérpallos, nem mérlegel és nem remeg: apámat a sok dinamitfüst korán, sietve ölte meg, Kitépte kezéből a csákányt és ráriasztott zord szava: „Nem srámolsz többé, hogyha mondom! nem kell a munkád! mars haza! Ne bámuld úgy meg ezt a helyet, lehetsz még majd a föld alatt, ha bekaparnak cimboráid ... — a te mért időd elszaladt.” A lebukó Rém kárörvendő, magával ránt még százakat: bátyámat talán bombazápor ölte meg, amely rászakadt. Bányász volt 6 is, szenet termelt, de a hadparancs csattogott: „Fegyverbe! Győzni, szép leventék! mindegy most, bármit hagytok ott! A frontra! s aki szökni próbál, kivégezni — a becstelent! Birodalmunkban gyáván élni tanuljátok meg, mit jelent!” Két halott bányász. Találkoztak. Együtt vannak hát újra ők. Serény munkás volt mind a kettő: nem rejthetik a temetők! kilépnek onnan, kell a sikta, kell a kereset, a kenyér, kicsi Sanyinak cipőcske kell — nem baj, ha kérges a tenyér .;. — Ott is van csákány, karbidlámpa, cinder, dinamit — úgy lehet, s odaát, égi szénmezőkön, együtt fejtik a sok szenet. MOLNÁR GÉZA: Sárga tollú trillázó rigók fürdenek kint megint, s míg itt hallgatom vakon, pillék szállnak a Nyárnak, a földön rozs térdel, s ott lenn, alul tök lapul, folyóka fut. harcol a széllel. Tengeri zöldell mindenfelé, balra búza-kereszt, lábam alatt a csend matat, s sercen a fű; látod, ez is ok. hogy Rád gondolok- de gyönyörű!.;; SZÁMONKÉRÉS... Egy nap elmúlt újra, számolj el magaddal, — ne álmodj szépeket s ébredj, nagy haraggal! Vedd sorba, mit tettél kinek, hogyan, miért... ? ha egy jó szót adtál, az is valamit ér. Hisz költő tettedet a múlt idők felett, kérdi majd a holnap. Egyszerű választ kér, megkérdi, mit tettél? s figyeli, mit mondasz. Ott ültek a nyitott ablajf mellett. A fiú nézte a lányt. Kint a vadgesztenyefán, a levelek sűrűjéből, megbújva a vékony ágon, megszólalt egy madár. — Hallod — kérdezte a fiú — sárgarigó? Tudod mit fütyül? — Mit? Te tudod? — villant a leány szeme. — „Csókolj meg Anikó!” ; Ezt fütyüli. Emlékszem rá gyerekkoromból, — mondta halkan és belepirult a szavakba. Nem vette le szemét a leány ajkáról. — Gyermekkor... — kacagta a leány. — Hány éves vagy te most? A fiú csodálkozva nézett rá: — Tizenkilenc! — Tizenkilenc!? Én meg tizenhét leszek. Újra csend telepedett közéjük. — Csodálatos hangja van, — szólalt meg újra a fiú. — Én is szeretem a madarakat. Csak nem nagyon ismerem őket. .. — Hat-hétéves koromban minden görbe fát megmásztam a fészkéért. Alig vártuk, hogy lomb fakadjon, már a bokrok alját bújtuk. Hány tövis beletört a sarkamba! Nem is gondolod milyen rossz az... Városban születtél. — És találtatok sok fészket? — hajolt közelebb a lány. — Rengeteget! Aztán ... elakadt a hangja a lány közelségétől. Átforrósodott. — Aztán? — emelte fel kőSárg,cungÁ cos fürtjeit kacéran a leány. A fiúról elmúlt a remegés. — Aztán feltörtük a tojásokat akáctövissel, kihörpin- tettük és késő estig ordibál- tunk, áriáztunk az erdőn, Mindenki azt képzelte magáról, neki van a legszebb hangja a madártojásoktól. A gesztenyefán újra megszólalt a rigó. — Most mit fütyül? — kérdezte a lány és szeme kedvesen csillogott a fiúra. — A párját hívja! Figyelj csak'... hallod a hangjáról’ A rigók nagyon szeretik egymást! Ketten rakják, tapasztják a fészket, ketten bélelik. Ha a rigóféleségnek dolga akad, akkor a férfi melengeti a tojásokat. Nincs náluk boldogabb házaspár. Nagyon féltik egymást és a fiókáikra is együtt vigyáznak. — Milyen szépen mondtad . — Kilenc éves voltam, az öreg körtefán akkor is sárgarigófészek volt. A fiú most a lány kibontott fekete haját nézte, Egv huncut kis fürt a homlokába hullott. A karcsú újjak vigyázva simították vissza. — Felmásztam és megnéztem egyik nap — kezdte mesélni a fiú. — Négy fiókát találtam a fészekben. Délután szörnyű lármát hallottam a körtefa felől. Nagy vörös kandúr mászott az ágon fölfelé. Sírtak, sikoltoztak a rigók. Ott röpködtek a fészek körül. De a macskát nem zavarta a lárma. Nyomult egyre feljebb, közelebb a fészekhez. Alig egy félméterre volt már á kis rigóktól. Mellső lábával a fészek felé kapkodott. Lerúgtam a cipőm. s mint az őrült, fel a fára! Az utolsó pillanatban ragadtam meg. Rúgott, csikart, harapott, csupa véres karmolás lett a kezem. Olyan erősen kapaszkodott az ágba, hogy alig bírtam letépni. A fészek is megmozdult bele, s egy fiÓKa a fődre esett. Az undok dög kitépte magát a kezemből és a magasból leugrott. Foga közé kapta a szerencsétlen kis jószágot és szaladni kezdett — Elszaladt előled? — a lány szemében a sírás rémülete bújkált. — Nem tudtad megfogni? — A kert sarkába szorítottam, Nem volt érkezete a kerítésen átugomi. Szörnyű volt hallgatni, ahogy fogaival a gyenge csontocskákat ropogtatta. A kabátomat dobtam rá ... Sosem öltem állatot, de a kandúr nyakába mégis kötelet kötöttem. Nagyon szívós állat volt, hányta-vetette magát a kötélen. Végül aztán zsákba raktam és vízbe dobtam. A fiú elhallgatott, újra nézni kezdte a leány ajkát. — Nézzük meg a rigót! —• szólt a leány. Az ablakhoz álltak. A fiú keze lassan mozdulva fonta át a leány kezét... A gesztenyefán szétnyíltak a levelek. A leány gyöngéden bontakozott ki a csókból. Elrepült a rigó ... P. D. Könyv... Muzsika... Színház.. Úgy, mint háromezer évvel ezelőtt Rövidesen ismét ünnepi játékokat rendeznek Epidaurus antik görög színházban, ugyanott, ahol kereken 2500 évvel ezelőtt a régi görögök adták elő drámáikat. Epidaurus az ősi Görögországban híres gyógyászati központ volt. A két világháború között a régészek kiásták a szabadtéri színpadot és stílszerűen restaurálták. Az ókori Görögország legjobb állapotban 4 francia chanson nagydíja Az idén, július 31 és augusztus 2-a között került sor arra a nemes vetélkedésre, amelynek záró akkordjaként kiosztották a francia dal első Nemzetközi Nagydíját. A versenyre csak olyan dalokkal lehetett benevezni. amelyek eddig még nem hangzottak el sem a rádióban, sem nyilvános helyen. A Monacóban sorrakerült versenyre több száz dalt küldtek be, ezék közül a húsz legjobbat adták elő a monacói szabadtéri színpadon. A kiválasztott dalokat a legnevesebb előadóművészek énekelték két zenekar kíséretével. Szimfonikus zenekar gyermekekből Lisszabonban nagy sikerrel mutatkozott be egy szimfonikus zenekar, amelynek tagjai közül a legfiatalabb hároméves és a legidősebb sem haladja meg a 11 évet. A XVIII századbeli ruhába öltözött gyermek-zenészek Händel. Bach és Haydn műveit adták elő. fennmaradt színházának tartják. Ez annak köszönhető, hogy a színházat körülvevő dombokról hatalmas iszap- mennyiségek rakódtak le az évszázadok folyamán a színházépületre. s mintegy 1500 évig befedték és egyben konzerválták a kő-üléseket. A színház akusztikája meglepő. mert a színpadon egész halkan elmondott szavak is nagyszerűen érthetők a 17 000 ülés legtávolabbikán is. Az epidaurus ünnepi iátéko- kon a többi között Euripides, Sophokles és Aristhopanes darabjait adiák elő. A párbeszédeket modem görög nyelvre ültették át. A lusta potyka ’ — Gyere velünk fogócskáz\ni! — hívták a kis potykát a I fürge keszegek. í — Nem megyek, fáradt va- )gyok! — nyafogott potyka és I mélyen belefúrta fejét az ? iszapba. ) Azt meg kell hagyni, jó he- I lyen tanyázott a kis halacska, löreg fűzfa hajolt a víz színértre, beárnyékolva a partot és j ősszel bőven hullatta leveleit. í Ezek aztán lesüllyedtek a fe- tnékre és ott elkorhadva, ízle- \tes táplálékot adtak a potyká- \nak. Néha egy-egy bogárka is tlehullott és a falánk hal fojtott szájában fejezte be életét. $ Így élt, éldegélt nagy kényelemben a lusta potyka. 1Nem volt sok gondja enni- < valóra, dúskált mindenféle jó- t ban. Idők múltával aztán anyányira megnőtt, annyira megbízott, hogy ha akart volna, se * mehetne fogócskázni a keszegekkel. Szuszogni is alig tu- 5 iott, s már a vízbe hulló bo* bárkák sem érdekelték. Csak } azt a falatot kapta be, ami j íppen az orra elé került. I Egyik nap két kisfiú ment horgászni. Igen megtetszett nekik az öreg fűzfa, letelepedtek hát alá és bedobták a horgot. Az egyik éppen a lusta potyka orra elé esett. Nem sokat gondolkozott a kövér giliszta láttára, — hamm. — egy- be bekapta. A következő pillanatban már kint is volt a vízből. A másik horgot egy buta, kiváncsi kis keszeg kapta be. Amikor ezt is kihúzta a horog gazdája, csalódottan nézte-né- zegette. — Dobd vissza azt a szegény kis halacskát — szólt a potyka kifogója —, nézd csak, elég lesz ez kettőnknek is. így is történt. A buta potyka belekerült a tarisznyába, a kis keszeget pedig visszadobták a vízbe. Ott aztán ijedten mesélte el társainak, hogyan járt a lusta potyka. A keszegek azóta is ügyelnek, nehogy kövérre hízzanak. Bezzeg a potykák sem tanultak társuk példájából. Látjátok, most is itt van egy a horgomon! HALASSY LÁSZLÓ. Motorkori romantika Jifotoros nemzet lettünk, s ma már ■ÍVJ- nem nyereg, legfeljebb motornyereg alatt puhítjuk a húst, amire — tekintettel húsiparunkra — néha bizony meglehetős szükség is lenne. Motoros nemzet, s a haladó hagyományok ápolása révén még arról sem feledkezünk meg, hooy k'd-ence-'nknek nevet adjunk a gy*-tási törzsk^nyv mellé. Minden bizonnyal ha Bo.oi*d ma élne, nem buzogánnyal d" rr o'orpam oával vágna akkorát Bizánc kapuiéra h-gy -ögtön elgörbülne a pumpa, lévén Bizánc kapuja jó anyagból, s lévén a motorpumpa egyáltalán nem jó anyagból. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy legutóbb az Anna-bálra egy Panninak nevezett harmadfű csikó-motoron érkezett egy tömzsi Botond, s ez a csikó legyen bármilyen kecses és könnyed, mégsem veheti fel a versenyt a messzi családfákra múltját visszavezetni tudó, masszív, jó felépítésű és igen gyors BMW nevű ménnel, amely fitymálva pihent gazdájára várva a harmadfű csikó Panni mellett. A fitymálásra meg is volt minden oka, mert néhány perc múlva kormányát felcsapva, remegő dugattyúkkal viharzott el, hátán két személyt szállítván, s ebből az egyik Emese kései utóda volt. Hiába pattant Panni nyergébe Botond, forgatván kezében a buzogányt, a csikó az :sikó marad és lemarad Úgy is lön! És még mondja valaki, hogy a technika századának nincs meg a maga „lovagkori” •omantikája. Csak új név kell: motorkori omantika! (egri)
