Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-28 / 184. szám

1958. augusztus 28., csütörtök

NÉPÚJSÁG

8

Javult a közbiztonság, de több támogatást kér a rendőrség

Libertinyi Sándor megyei rendőrkapitány nyilatkozata

A Népújság szerkesztőségének munkatársa kérdéseket intézett Libertinyi Sándor rendőrőmagyhoz, a Megyei Rendőrkapitányság vezetőjéhez, Heves megye közrendjének biztosításával kapcsolatban. Libertinyi elvtárs a kérdésekre az alábbi válaszokat adta:

Mit tekintett a rendőrség fő feladatának 1957. elejétől, s hogyan javult meg napjainkig a közbiztonság?

— Az ellenforradalmi események után a rendőrség fő feladatát az ellenforradalomban aktív vezető tevékenységet tanúsított személyek ügyeinek kivizsgálása és a vizsgálat eredményétől függően, a megfelelő intézkedések megtétele képezte.

1957. első felében a rendőrség legtöbb esetben izgatás miatt rendelt el nyomozást, amelyet főleg ellenséges érzelmű személyek, vagy az általuk felbújtatott egyének követtek el. Ezeknek az volt a céljuk, hogy az ellenforradalom leverése után is zavart keltsenek és nyugtalanítsák p lakosságot.

Az 1956. októberi eseményeknek „köszönhető” az is, hogy számos f egy vérré jtegeté- si ügyben kellett elrendelni nyomozást és a terheltként felelősségre vont személyeket átadni az igazságszolgáltatásnak. Ezeket a feládatokat a rendőrség a karhatalmi egységekkel karöltve, meg is oldotta.

Mit tett a rendőrség a kezdetben az árdrágítók ellen?

— Az átmeneti nehézségeket kihasználva, egyes lelkiismeretlen személyek igyekeztek saját maguk részére, dolgozó társaik és a lakosság megkárosításán keresztül, munka nélkül jövedelemhez jutni. Különböző terményekkel és termékekkel folytattak spekulációs tevékenységet. Ennek megakadályozására fokozottabb ellenőrzés alá vettük az utakat, vasúti állomásokat, s ezek eredményeként több üzérkedő személyt sikerült lelepleznünk. Ezeket haladék nélkül átadtuk az igazságszolgáltatásnak.

Hogyan segíti a rendőrség a társadalmi tulajdon védelmét?

— A társadalmi tulajdon fokozottabb védelmére a rendőrség az üzemekben, a gyárakban, termelőszövetkezetekben és egyéb szocialista szektorokban rendszeres előadásokat tart a társadalmi tulajdon megvédésének szükségességéről, kíméléséről és annak jelentőségéről. Ezek az előadások nemcsak a társadalmi tulajdon védelmét segítik elő, de nagy mértékben hozzájárulnak a lakossággal való jó viszony és kapcsolat elmélyítéséhez is.

Milyen a lakosság és a rendőrség kapcsolata? Javult-e az 1957-től napjainkig?

— A lakosság becsületes része látva, hogy a rendőrség a szocialista törvényesség szigorú betartása mellett kemény kézzel sújt le a társadalmi tulajdon, valamint a személyi tulajdont veszélyeztető bűnözőkre, bizalommal fordult felénk. Látják, hogy a közrend megszilárdítására tett intézkedések helyesek, szükségsze- rűek és ezért ügyes-bajos dolgaik elintézése végett gyakran fordulnak a rendőrséghez. Megállapíthatjuk, hogy egyre több azoknak a becsületes dolgozóknak száma, akik segítik, támogatják a rendőrséget bűnüldöző munkájában, a közrend, a közbiztonság fokozottabb megszilárdítása érdekében.

Mit tesznek a belügyi szervek a huliganizmus ellen és mi a tapasztalatuk ezzel kapcsolatban?

— A huligánok tevékenységének megakadályozására fokozottabb ellenőrzés alá vontuk azokat a helyeket, ahol ezek a személyek rendszeresen megjelennek. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy rendzavarást vagy egyéb megbotránkoztató cselekményt akarnak elkövetni, azonnal megtesszük az intézkedéseket.

— Általános tapasztalat ezzel kapcsolatban az, hogy ezek cselekményeiket leginkább ittas állapotban követik el. Ezért több esetben felhívtuk már az italboltvezetők figyelmét, hogy tegyenek eleget a

fennálló rendelkezéseknek és ne szolgáljanak ki ittas egyéneket. Sajnos, ezt nem minden italboltvezető tartja be és a rendelkezésre felhívó tábla sok helyen csupán dekoratív jelenség. Ezért több italboltvezető ellen tettünk szabálysértési feljelentést. Súlyosabb esetben kértük leváltását is. Ezt az eljárást az elkövetkezendőkben még következetesebben hajtjuk végre. Ugyanakkor a járőrszolgálatok alkalmával is alaposabb ellenőrzés alá vonjuk e tekintetben fertőzött városrészeket.

Segítik-e és hogyan segítik a rendőrség munkáját más hivatalos szervek? Milyen a kapcsolatuk az illetékes szervek. és a vállalatok vezetőivel?

— A rendőrséghez beérkezett jelentésekből megállapítható, hogy egyes vállalatok vezetői a vállalatuknál dolgozó személyek által elkövetett bűncselekményeket, vagy szabálysértéseket igyekeznek kisebbíteni, vagy teljesen eltitkolni. Ez egyáltalában nem helyes, mert nem segíti elő a társadalmi tulajdon és a lakosság védelmét. Ez a magatartásuk igen káros hatással van az egész népgazdaságra. Más hivatalos szervek is különböző ellenőrzéseik, kiszállásaik alkalmával több esetben észlelnek bűncselekményt, vagy szabálysértést. Segítségünkre lehetnének, ha értesí ten ének bennünket. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ilyen esetekről az illetékes szervek nem tájékoztatják a rendőrséget, így több olyan cselekmény marad megtorlás nélkül, ami a népgazdaságnak és a lakosságnak kárt okoz és amelyet a jövőben el kell kerülnünk.

Mit kivan a rendőrség az elkövetkezendő időben más, hivatalos szervektől, és a lakosságtól munkájának megkönnyebbítésére ?

— Ennél a kérdésnél utalok az előbb elmondottakra, s az lenne a kérésünk, hogy más hivatalos szervek, állami szektorok, termelőszövetkezetek vezetői, valamint h lakosság tájékoztasson bennünket az esetleges bűnügyekről és szabálysértésekről, mert ezzel segítik a bűnüldözés elleni harcunkat — fejezte be nyilatkozatát Libertinyi Sándor elvtárs.

(h. s.)

Nincs távolabbi Kelet

íj tajvani bolha elefántnak érzi magát. Az érzésbe *-'1- kétségkívül belejátszik az amerikai külpolitika manőverezése is, amely most visszakozót kénytelen fújni Közép-Keleten és vigasztalást akar keresni Távol-Keleten. Ez a „keleti” hinta-politika nem új keletű, mint ahogy nem új keletűek azok a kudarcok sem, amelyek eme hintázások során érték az amerikai diplomáciát. S bele lehet szédülni az ilyen hintázásba! Nyilván ez a szédülés az oka, hogy látási zavarokkal küszködnek Washingtonban, e emiatt látják Csana Kaj-seket és Tajvant Kínának és a 600 milliós felszabadult kínai népet — semminek. Na, de attól, mert valaki rosszul lát, a tárgyak és dolgok nem torzultak el a valóságban, attól még Tajvan szigetének bábkormánya bolha marad, attól még a népi Kína él és virágzik és szavát hallatja szerte a világon. S hiába csipkedi az amerikaiaktól felbújtatott bolha a népi Kína hatalmas testét, — a kéz lesújt a szem- telenkedöre.

S Távol-Keletnél távolabbi Kelet már nincs, még az amerikai diplomácia számára sem. A földrajz az egyetlen, amit nem lehet meghazudtolni.

Megjött az engedély

TI iába, lépést kell tartani a fejlődéssel még a rom- lőtt fogú brit oroszlánnak is. Hírek érkeztek arról, hogy megalakult az első angol rakétahadosztály a középhatósugarú rakétakilövő berendezések kezelésére. Csak helyeselni lehet az angol hadügyminisztérium eme intézkedését, mert a 20. században el sem lehet képzelni egy rendes államot rakétakilövő állomások nélkül. S különben is: mégis csak furcsa lenne, hogy a nyugatnémeteknek van, az angoloknak meg nincs; a nyugatnémetek kapnak amerikai rakétát, az angolok meg nem. Ezen a kétségkívül kirívó aránytalanságon segítettek most az angol hadügyminisztériumban, miután megkapták az engedélyt rá — az amerikai hadügyminisztériumtól.

Az engedély megszerzése viszonylag elég könnyen ment — lévén Anglia független ország!

(látói

Sok kicsi, sokra megy

BAKONDI BÁCSIVAL, a

íelsőtárkányi Dózsa Tsz pénztárosával már két alkalommal beszélgettünk. Először kora tavasszal, amikor elmesélte, hogy szövetkezetük milyen nehéz helyzetben van a régi vezetőség nemtörődömsége, könnyelműsége miatt. Másodszor most találkoztunk, amikor már bizakodó, derűs volt a hangja.

— Szóval, kérem szépen, mégiscsak igaz a közmondás:

,.sok kicsi, sokra megy” — mondta Bakondi bácsi akkor, úgy március vége felé. — Az igazat megvallva, magunk se tudtuk, hányadán állunk. Ha valakinek pénz kellett, bement az irodára, aztán „jó- szívűen”, csak úgy, adtak neki tíz, húsz, vagy akár ötven forintot. Könyvelés, bizonylat? Az nemigen kellett, hisz csak kis összegről volt szó, ha éppen el nem felejtették, talán be is írták valahová. Mert

Miért húzódik a gyöngyösi vágóhíd építése?

volt ám pénzünk, kérem, akkor is, hisz égtek a kemencék, — szükség volt a mészre mindenütt. Csakhogy a dolognak mégse lett jó vége. A tíz, húsz, meg ötven forintok, no meg az adósság is szépen szaporodott és az igazat megvallva, egy-két vezető meg csak betetőzte a bajt. Amikor az illetékes szervek felülvizsgálták a szövetkezet dolgait, kisült, hogy százezer forinton felül van a mérleghiány. Az akkori adósságokat meg még most is nyögjük — tette hozzá nyomatékkai Bakondi bácsi.

MOST A NAPOKBAN újra meglátogattuk a íelsőtárkányi tsz-t. A kemencék most is égtek az udvaron, a tagság kint a földeken, a szőlőben, csak Bakondi bácsit találtuk az irodán. Az asztalon nyugtatömbök, bizonylatok. Azokat rendezgette, számolgatta az öreg. Szívesen elbeszélget most is, beszámolt a szövetkezet életéről. — Most már másképpen áll a szénánk — mondja mosolyogva. — Jó úton haladunk. Az új vezetőség, a könyvelőnk, de a tagság is másképpen gondolkozik már. Megszűnt a herdálás, a pocséklás, és a szabálytalan kifizetések egész sora. Könyvelésünk naprakész állapotban van és mi is, de a tagság is tud minden fillérről. Tudjuk, ki, mennyit kapott, mire tarthat még számot. És higgye el, így van ez jól. Mióta „rendbejöttünk”, megnőtt a szövetkezet tekintélye a falu előtt is. Más szemmel néznek ránk az emberek. Szép a szőlőnk, a két hold fenyvesünk, sokat fejlődött a jószágállomány, szaporodott a tagságunk és fogy az adósságunk — ez minden, amit most mondani tudok — magyaráz tovább Bakondi bácsi. — No meg csínján bánunk mindennel, takarékoskodunk is. Csakhogy néhány dolgot megemlítsek. Eddig csupán fával égettük a meszet. Ez bizony drága volt és költséges. Most fűrészporral keverve olajat is használunk az égetéshez; ami jelentős famegtakarítást jelent. Ez az eljárás — bár java részben így is fával .fűtjük a kemencéket —, évente mintegy 60 ezer forint megtakarítást jelent. Azután a beszerzési árát is sikerült csökkenteni; A fa mázsája ugyanis helyben 37 forintba kerül. Ml megvásároljuk a fát kint az erdőn, mázsánként 30 forintért és saját autónkon hordjuk haza. Van rá eset, hogy naponta háromszor-négyszer is megfordul a gépkocsi. így naponta 2—300 forint megtakarítást is el tudunk érni;

— Vagy arról is beszélhetnék, hogy valami másfél hónapja bevezettük gépkocsinknál a legszigorúbb üzemanyagtakarékosságot. Vigyázni kel! minden csepp üzemanyagra, ez a feladat.

AZ ELMÚLT ESZTENDŐBEN szépen termett takarmányunk. Akkor többen mondták, hogy minek ez nekünk, adjuk el, hisz két lovunk van mindössze, annak nincs szüksége ennyi takarmányra. A vita vége mégiscsak az lett, hogy megtartottuk a takarmányt és bizony ma mindenki azt mondja: De jó, hogy el nem adtuk, mert 9 fejőstehénnek, 5 borjúnak, 4 lónak kell a széna, kell a tarkamány.

— No látja, így vagyunk, — így élünk most már. Nincs mit félni a holnaptól. Megfogjuk a dolog végét, de megfogjuk a garast is. Megfogjuk, nem hagyjuk elszaladni még akkor se, ha kevés. Okultunk, tanultunk a múltból. Mert nagyon igaz ám a közmondás: „Sok kicsi, sokra megy!”

SZALAY

Mégis jobb a közös

Andornaktálya községben hosszú ideig rosszul működött a termelőszövetkezet, s végül fel is oszlott. Az elmúlt évben újjászervezték a szövetkezetei, felismerve, hogy itt sem a szövetkezeti gondolatban volt a hiba, hanem a vezetésben. Már az első esztendőben olyan eredményeket értek el az újjáalakult szövetkezet tagjai,

amivel büszkén dicsekedhet* nek a község egyéni parasztjai előtt. Búza átlagtermésük két és félmázsával volt magasabb. mint a régi tsz-é és ennél is többel az egyéniek átlagánál. Többet törődtek az állattenyésztéssel is. 15 szarvasmarha hizlalásra kötöttek szerződést az idén az Állatforgalmival.

így ez a probléma 140 000 forintos beruházással megoldódik. Az evaporatív-kondenzá- tor alkalmazásával Gyöngyös város vízellátása évi 108 322 forintos megtakarítást tud eredményezni.

A sok kisebb hiba közül — ami az építkezés ütemét lelassítja - még egynéhányat felsorolunk. A jéggyári probléma is megoldásra vár. A hírek szerint az ócskavasból összeállított üzem ma életveszélyessé vált. Azonkívül a hideg füstölő jelenlegi rossz működése is elég nagy károkat okoz. 700 . forintos beruházásból ezen a helyzeten változtatni lehetne, csupán két szellőző nyílást kellene még vágni. A műszakilag még át sem adött vágócsarnokban ma már teljes az üzemelés, s mikorra a műszaki átadás megtörténik, akkorra építhetik újra az egészet.

TUDJUK, HOGY legnagyobb ok a pénzkérdés. Mert a hitel biztosításán is nagyban múlik az építkezés sorsa és gyorsasága. A megyei tanács — mint mondják — nem tud megfelelő hitelkeretet biztosítani és pénzt az építkezés meggyorsítására, de talán át lehetne adni az építkezést valamelyik szakminisztériumnak, amely elvállalná az építést. Tudjuk, hogy ennyi kiadás és fáradság után már ez nehezére esne a megyei tanácsnak, de népgazdaságunk érdekében ezt meg kellene tenni. Érdemes lenne elgondolkodni rajta, ha ez az út járható lenne, mert népgazdaságunknak az a hasznos, ha az építésre ráköltött összeg minél hamarább megtérül. S ezt nem szabad elfelejtenünk, — főleg akkor nem, ha valuta- kérdésről is szó van.

FAZEKAS ISTVÁN

tődik fel önkéntelenül is az emberben a további kérdés. A kérdésre a felelet igen nehéz és sokrétű. A vizsgálat alapján a következők voltak a legfontosabbak: annak idején a tervezés is igen rosszul sikerült. mert arra a területre, ahol most fekszik az üzem, nem lett volna szabad tervezni. Most az építkezésnél nagy gondot okoz az épületek elhelyezése, a terjeszkedés.

AZ EGYIK OLDALON a Mérges-patak, másik oldalon az országút, a harmadik oldalon pedig a göngyöleg-telep akadályozza a terjeszkedést. Egy szabad út marad, de ez is igen nehéz. Az egészségügyi követelmények ezt a terjedési irányt, — ha nem módosítják a jelenlegi tervet —, nem fogják megengedni. De a szint- különböség is komoly problémákat okoz. Talán nem lett volna egyszerűbb annak ideién a Mérges-patak másik oldalára tervezni az új vágóhidat? — ha igen — ma nem lennének ilyen alapvető problémák. Az is kérdés, hová teszik majd a melléképületeket, autógarázst, a raktárakat, füstölőket, s hol fogják a hurkát főzni, — továbbra is csak a szabad ég alatt? Mert tudniillik, ezek a helyiségek a tervezésből lemaradtak. A tervezés rovására lehet azt is feljegyezni, hogy annak idején nem gondoskodtak kellően a vízellátásról sem, •— mert mi a helyzet? Ha az üzem teljes kapacitással termel, akkor egy évben 150 000 köbméter víz válik szükségessé, most pedig 78 000 köbméter kell. Gyöngyös város viszont csak 45 000 köbméter vizet tud biztosítani. Még szerencse, hogy mérnökeink elég gyakran lapozzák a külföldi szakirodalmat.

népi ellenőrzési bizottság másik tagja, a gyöngyösi Állami Pincegazdaság beruházási előadója.

— A TERVEK SZERINT 1959-re csupán az udvar pla- níiózása, rendbetétele maradt volna hátra, — válaszolja a mérnök, s közben előkeríti a papírokat is.

— Az építkezés ez ideig 11 millió 373 ezer forintba került. Ebből az összegből máris másfélmillió a többlet, ami terven felüli kiadás. 1956-ban módosult a terv és így 15 millió forintra emelkedett a beruházás. Most, a jelenlegi számítások szerint bízhatunk abban, hogy 1961-re elkészül az építkezés. A további építkezés körülbelül 5 millió forintot emészt fel. Talán már három hete is van, hogy jött egy rendelkezés, miszerint az 1958-ra betervezett gépi-vágócsarnok gépeinek a beszerelését pénz hiányában csak jövőre oldhatjuk meg. A helyzet annál is rosszabb, mert a még teljesen el nem készült gépi-vágócsarnok több gépe megérkezett és most a növényállomás fedett területén várja sorsának alakulását. De hiába is szerelnénk be a gépeket, meghajtásához energia szükséges. A most üzemben levő transzformátor kapacitása igen kicsi, új transzformátorra van szükség. Az új transzformátort viszont a Klement Gottwald Gyár csak két év után tudja szállítani, mert sok a megrendelése. A legújabb hírek szerint viszont sikerült elintézni azt is, hogy 1959. első hónapjainak valamelyikén az új transzformátort is megkapnánk. Ekkorra elkészül a transzformátor-ház is.

— De mégis, miért nyúlt hosszúra az építkezés? — ve— 1951-BEN ITT EGY korszerűtlen. kis vágóhíd volt — mondja Juhász László, a gyöngyösi vágóhíd mérnöke, s aztán az illetékesek elhatározták, — mivel Gyöngyös város ' húsellátását nem tudta már kellően ellátni, — hogy kibővítik és korszerűsítik. 1953-ig igen rendszertelenül, találomra, a szükségletnek megfelelően építkeztek itt, míg 1953- ban egy elkészült terv után elhatározták, hogy felépítenek egy olyan vágóhidat, amelynek csodálatára egész Európából idejárnak majd.

— S aztán mi lett tovább a sorsa az építkezésnek? — teszi fel a kérdést Okos Ferenc, a Nemzeti Bank gyöngyösi fiókjának igazgatója, a népi ellenőrzési bizottság tagja. (A véletlenek úgy hozták ezt ki, hogy a gyöngyösi vágóhíd hosszúra nyúlt építkezéséről nemcsak mi, hanem a népi ellenőrzési bizottság is érdeklődik.)

— Mivel én magam is csak egy éve dolgozom itt, — folytatja tovább Juhász László — csak hallomásból ismerem az ügyet. (Hiába: az igazgató Egerbe jár értekezleten, a főkönyvelő pedig szabadságon van.) Annak idején úgy tervezték meg az üzemet, hogy az épület terveit külföldi megrendelésre exportálják. Más szóval magyar szakemberek által elkészített magyar terv szerint építenek külföldön vágóhidat. A szükséges gépi berendezéseket is magyar szakemberek is szállítanák. Legutóbb albánok, törökök, bolgárok jártak itt. Tudomásom van arról is, hogy 1959-re elfogadásra kérik az albánok a tervet

— És most hogyan áll az építkezés? — teszi fel az újabb kérdési Tokár Irén, a

— LEGELÖÖNTÖZÉSI és . műtrágyázás! kísérleteket j folytattak Makiáron. A I csak öntözött legelő széna- j termése 18 mázsa volt hol- < dánként, ugyanakkor az ön- 1 tözött és műtrágyázott par- j celláról 26 mázsát takarítót- j tak be holdanként.