Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-24 / 181. szám

1958, augusztus 24„ vasárnap NÉPÚJSÁG f népbizalom posztjain Alkotmányunk ünnepén Mióta hazánkban a nép ke­zében van a hatalom, azóta a munkapadok, az íróasztal, az eke, vagy a kubikos-talicska mellől ezer és ezer munkás, paraszt és értelmiségi dolgozó került a nép bizalmából ta­nácstagi tisztségbe, hogy ott lankadatlanul őrködjék a munkásosztály érdekei felett, minden erejével küzdjön a nép akaratának érvényesítésé­ért. Amit tesznek, egyszerű tet­tek, nem keltenek nagy szen­zációkat, s a sajtó hasábjaiban is csak elvétve akad róluk egy-két elismerő írás. önzetlenül, csendben dol­goznak munkatársaikért, akik­nek gondjait a vállukon vise­lik. A tanácstag harcol Felné­meten az új bekötőútért, Me- zőtárkányban kutat furat, Egerben lakásügyben intézke­dik. Hevesen kiáll a jogtalan túlóráztatás ellen, Gyöngyös- solymoson javaslatot tesz a községíejlesztési alap felhasz­nálására Vannak köztük sokan, akik immár nyolc esztendeje töltik be tisztségüket, s a környe­zetükben élők most készülnek őket harmadszor is tanács­taggá választani. A tanácstagi munka elvég­zésének egyik igen fontos fel­tétele, hogy megfelelő idő áll­jon a tanácstagok rendelkezé­sére. Nagy problémájuk, hogy mikor érintkezzenek a válasz­tókkal és az, hogy a választók megbízásainak intézése érde­kében mikor keressék fel a megfelelő hivatalokat és in­tézményeket, hiszen például ez utóbbit csak munkaidő alatt lehet elvégezni. A szak- igazgatási szervek dolgozóinak és a tanácstagoknak munka­ideje ugyanis egybeesik, s így a tanácstagok munkaidejük után már nem találnak senkit Bem a hivatalban. A Munka Törvénykönyve biztosítja ugyan a tanácstagi munka elvégzéséhez szükséges időt, a gyakorlatban azonban rtagy hiányosságok vannak a rendelkezés végrehajtásában. Igen sokszor előfordul, hogy a gyárakban, üzemekben, hi­vatalokban és egyéb intézmé­nyeknél nem támogatják szí­vesen a tanácstagi munkát, nem ritkaság, hogy a tanács­tag munkahelyének vezetői csak igen nehezen biztosítják munkahelyéről az eltávozási lehetőséget. Sokszor csak úgy adnak engedélyt a távozásra, ha a munkaidőkiesést „bepó­tolják” a tanácstagok, de ami a legbántóbb részükre —több esetben gúnyos megjegyzések­kel illetik ilyen esetben őket. Az ilyen, nem is szórványo­san előforduló esetek arra in­tenek, hogy sokat kell tenni még a tanácstagok hatásköré­nek növeléséért. Mindenekelőtt tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a tanácstag a munkások vá­lasztott képviselője. Nem egy ember, hanem egy egész ke­rület kollektíváját képviseli. Nem nagyképűségből és fon­toskodásból kíván beleszólni a munkások ügyeibe, hanem az ő felhatalmazásuk alapján, az ő érdekükben. A dolgozó emberek mind nagyobb és nagyobb igénye­ket támasztanak a tanácstag­gal szemben, s azt várják, hogy a személyes apró ügyeik elintézése mellett legyen be­folyásuk, legyen szavuk a vá­rosok és a községek vezetésé­ben, irányításában. A mun­kásosztály hatalma elsősorban nem a munkások igazgatásá­ban való részvételének arány­számában, százalékában mu­tatkozik meg, hanem abban, hogy érdekei mindenütt, min­den körülmények között, s minden esetben érvényre jus­sanak. Az a tanácstag, aki meg­bízatását arra használja fel, hogy jogtalan előnyöket biz­tosítson magának, s ismerő­seinek, vajon eleget tesz-e a munkásosztály által felállítod követelményeknek? Nem! Az ilyen ember meg­feledkezik arról, hogy a nép­től kapta megbízatását és ezért feltétlenül önzetlenül kell munkálkodnia az egész dolgozó nép érdekében. A tanácstag sokszor ütköző­pontja a lentről és fentről jö­vő érdekeknek. Igaz. hogy a cél és az érdek fent és lent ugyanaz, de sokszor ellentéte­sek a pillanatnyi elképzelések és a vágyak. A tanácstag akkor cselek­szik helyesen, ha ilyenkor felülemelkedik a kevesek egyéni érdekén és a közösség, az összessé* érdekében cse­lekszik. Ez az eredményt ho­zó állásfoglalás! A tanácstag legyen válasz­tóinak nevelője. Nem arról van szó, hogy elméleti elő­adásokat tartson, de munkájá­val bizonyítsa be azt, hogy ná­lunk minden a dolgozó ember érdekében történik. Egy-egy jogtalan kérés ese­tén magyarázza meg, hogy mi­ért fontos takarékoskodni. Magyarázza meg: miért kell óvni a társadalmi tulajdont, mi az összefüggés az egyén és a társadalom érdekei között. A tanácstag, akár párttag, akár pártonkívüli, fontos posz­ton áll, ahol sokat tehet a népgazdaság előbbreviteléért. Legyen büszke tetteire,, ered- ■ ményeire, de soha ne feledje ! el, hogy egy ember nem tud hegyeket megmozgatni. A szo­cializmus építésében elért • eredmények az egész nép ál­dozatos munkájának eredmé­nyei, s ebben a tanácstagok-; nak — mint a dolgozók meg­bízottjainak — természetesen jelentős szerepük van. A tanácstagi munka sok­oldalú. A tanácstag megtisz- : telő megbízatásának csak ak­kor tud hiánytalanul eleget! tenni, ha a munkája elvégzé- 1 séhez szükséges feltételek tel- ■ jes mértékben adva vannak. A tanácstörvény és a Mun­ka Törvénykönyve alapjaiban • biztosítja is ezt, azonban van- ; nak körülmények, amelyekkel ; a törvények még nem számól- < tak, s így szükséges a tovább­fejlesztésük. A jó tanácstagi munka fel-; tétlenül meghozza a kívánt; eredményt, s jelentősen hozzá­járul a szocialista építés sike­réhez. SOMODY JÓZSEF (Folytatás az 1. oldalról) Az éltető víz a falu szolgálatában: Maklár község mellett fo­lyik el az Eger patak. Mint mindenütt, itt is valóra vált az alkotmánynak az a pontja, hogy a föld minden kincse a dolgozó népé. Mert a patak, az régen Is itt folyt a község mellett, de hasznát csak az érseki uradalom és a nagy­gazdák látták. A községben felépített csatornákból csak ők öntözhettek. A felszabadu­lás után természetesen meg­változott a helyzet. Egyre na­gyobb tért hódított a kispa- rasztoknál is az öntözési kedv, és most, a felszabadulás után 14 évre, már közel 500 holdat öntöznek a községben. Az ön­tözött területen virágzó kerté­szet folyik és nem utolsósorban igen szép eredményeket érnek el a legelődön tűzésben is. A községnek igen nagy gondja, hogy a jószágállományhoz vi­szonyítva kevés a legelő, azon­ban ezen úgy segítenek, hogy öntözéssel fokozzák a fűter­mést. Ezzel egyidőben az idén műtrágyázás! kísérleteket is folytattak, mert rájöttek, hogy az öntözés még egymagában nem biztosítja a teljes si­kert. A tapasztalatok szerint ott termett a legtöbb fű, ahol holdanként 3 mázsa pétisót és 1 mázsa kénsavas ammóniákót használtak fel. Itt egy holdról 20 mázsa szénát gyűjtöttek be. Sokat jelent az is, hogy be­vezették a szakaszos legelte­tést, s ha egy-egy seakaszt le­legeltettek, ott elvégzik a szük­ség szerint az öntözést, s pi­henni hagyják. Igen rövid időn belül ismét legeltethető- vé válik ennek hatására a fű. Sokat áldoztak a községben az öntözőcsatorna rendbehozá­sára is. Az elmúlt évben ösz- szesen kilenc kilométer hosszú öntöző csatornahálózatot hoz­tak rendbe, részben közös, tár­sadalmi munkával. Hogy mennyire el volt hanyagolva a csatornahálózat, arra mi sem jellemzőbb, mint az az adat, hogy 1100 négyszögöl rétre 100 forint költség esett. Sokallták is eleinte, de az eredményt már az első eszten­HOSSZÜ, ütött-kopott föld­szintes épület, tenyérnyi ud­varral, kisebb — és még ki­sebb termekkel — ez a gyön­gyösi kultúrház. Bizony, ha külső formájáról illetnénk, azt mondhatnánk, nem valami ljulturált benyomást kelt. De ha valaki közelebbről megis­meri programját, munkáját, rögtön megváltozik a vélemé­nye. Sajnos, legtöbbször a gyöngyösiek is csak kívülről ismerik, s ha ezt a szót hall­ják: „kultúrház”, csak a szín­házteremre, a színielőadásokra gondolnak, s nem is sejtik, mi­lyen sokrétű, színvonalas kul- túrházuk munkája. Erről be­szélgettünk Sümeghy Bélával, a kultúrház igazgatójával. Megkértük, ismertesse munká­jukat. — Kultúrházunknak a szín­házi előadások mellett lega­lább tízfajta másirányú fel­adata is van — kezdte Süme­ghy Béla. — Ezeket szeretném ismertetni,. — Egyik legrégibb és leg­jobb eredményt elérő csopor­tunk az énekkar. Ennek az együttesnek nagy tradíciói vannak Gyöngyösön, őse, az Ipartestületi Dalárda, évekkel a felszabadulás előtt alakult és már akkor jelentős sikere­ket ért el. Később a Magyar- Szovjet Társasághoz tartozott, most pedig, néhány éve a kul­túrház keretében működik. Je­lenlegi vezetőie Szabó Tivadar karnagy. Szabó Tivadar igen szakszerűen vezeti az együt­test, amely 42 főből áll, és a tagok életkora 17—65 év között váltakozik. A tagok vala­mennyien szíwel-lélekbel vég­sők munkájukat, az együttes ezért igen magas színvonalon II kultúra szerény hajléka mozog. Bizonyítja ezt az is, hogy a most megrendezendő rómaiparti munkás dalos-talál­kozóra a számos budapesti együttes mellett vidékről csak a mienket hívták meg. Az együttes repertoárján klasszi­kus és modern dalok szere­pelnek, jelenlegi műsorukat Kodály, Bárdos, Lassus és Jannequne müveiből állították össze. Ezzel a műsorral vettek részt különböző dalos találko­zókon, így Egerben is. Szoros baráti kapcsolatot tartanak fenn a budapesti Vákuum- technikai Gépgyár énekkará­val. IGEN JÓL működik a kul­túrház balettiskolája is. Az ötven főből álló csoportot Dr. Baráti Zoltánná, a népszerű Lidocska vezeti. Nagy sikerrel mutatták be balettvizsgájukon a Babatündér című táncjáté­kot. — Kéthónani — helyiség­hiányból eredő — kényszerszü­net után ismét beindult a kép­zőművész szakkör is. Vezetője Nagy Béig. tarár, nagy tudás­sal és hozzáértéssel, jelenleg a modellekről való rajzolásra, a hefyes ecsetelésre tanítja a művészhajlam fiatal és felnőtt hallgatókat. Ősszel ismét beindítjuk a népszerűvé vált fotókört is. Vezetője Fehér Miklós tanár lesz, aki művészi képeivel már igen sok sikert ért el. Városszerte, sőt a járásban is ismerik és szeretik népszerű színjátszó csoportunkat, amely igen jó hírnevet vívott ki ma­gának. A kör vezetője Kalotás hajós régi, rutinos, tehetséges színjátszó. Repertoárjuk jelen­legi darabjai: A szabin nők el­rablása és a Dunaparti rande­vú című zenés vígjátékok, va­lamint H. Faust: 30 ezüst pénz című színműve. Ez utóbbi, saj­nos, komolyabb tartalma miatt nem sok érdeklődésre tartha­tott számot, de a vígjátékok mindig telt házak előtt men­tek. A kultúrház helyiségeiben tartja minden este összejöve­telét a Pedagógus Szakszerve­zet Pedagógus Klubja és a TIT Értelmiségi Klubja. Legnépszerűbb és legna­gyobb létszámnak örvendő szakkörünk a gazdasszony kör. Nagy Dezső szakszerű vezeté­sével 136 leány és asszony a helyes szabás-varrás fortélyait sajátítja el. Sajnos, a gazdasz- szony körrel egy kis problé­mánk is akad, ugyanis nincs megfelelően nagy helyiségünk a magas létszámhoz. A város tehetséges, fiatal toliforgatóit fogja össze a Papp Miklós vezette irodalmi körünk. Erről nem kell sokat beszélnem, hiszen jónéhány tagját a Népújság olvasói is ismerik a lapban megjelent írásaik nyomán. MEGEMLÍTEM még az igen lói működő tánciskolánkat, melyet Szabó Tivadarné tánc­tanár vezet. Népszerűségére jellemző, hogy a nyár folya­mán megrendezett tánctanfo­lyamnak 90 részvevője volt. Gyakran rendezünk tudomá­nyos ismeretterjesztő előadá­sokat is, egy-egy szakember vezetésével, részben az üze­mekben, részben a kultúrház- ban. — És természetesen a mi fel­adatunk a színielőadások meg­rendezése a színházteremben és a szabadtéri színpadon. Ez- ! zel kapcsolatban csak azt sze­retném kijelenteni: ha rossz! műsorok fordulnak néha elő, ne bennünket okoljanak, hi- ' szén mi csak azt a műsort köt­hetjük le, amit kapunk. Min­denesetre igyekszünk minden ; esetben jó műsort szolgáltatni a közönségnek. — Mik a kultúrház problé- : mái? — Legnagyobb problémánk! a helyhiány. Kevés helyisé-! günk van, s ezek is szűknek ' bizonyulnak. A nagyterem ■ színpada és nézőtere szintén; kicsi, hiszen Gyöngyös lakos-, sága az utolsó tíz évben igen; megnőtt, a kultúrház azonban; a régi. Bővíteni kellene azj épületet, a leien gazdasági; helyzetben azonban ez egye-! lőre megoldhatatlan, ezt be-< látjuk. Nem törődhetünk bele! azonban a kultúrház mai ál-! lapotába. Az épület fala itt-1 ott szinte csupasz, omlik a! vakolat, lepereg a festék, egy-! szóval nagyon aktuális lenne! már a renoválás. De erre sem < kapunk egyelőre pénzt, pedig; ez nem lenne olyan nagy ősz-; szeg. MEGKÖSZÖNJÜK Sümeghy; Bélának a tájékoztatását. A>< elmondottakból, ha csak így! röviden is, de mindenki meg- • láthatja, milyen sokrétű, ma-; gas színvonalú munkát folytat; a gyöngyösi kultúrház. Most; már csak a tatarozást vár-; nánk. Tisztelt illetékesek'; Gyors intézkedést kérünk. — ROZSA — Az egri ünnep­ségen Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei ta­nács vb. elnö­ke, az MSZMP megyei végre­hajtó bizottsá­gának tagja tartotta az ün­nepi beszedet. dó meghozta. Most már alig; akád a faluban olyan ember, aki sokallná az öntözésre < fordítóit pénzt. Többek között« ezért vált lehetővé az is, hogy a kicsinek és már rossznak is; bizonyuló vízduzzasztót 38; ezer forintos költséggel újjá-; építse a legeltetési bizottság.; Hozzájárultak ehhez a mun-; kához az állattartó gazdák is.5 Nem kevesebb, mint 8 ezer $ forint értékű társadalmi mun-; kát végeztek a duzzasztó épí-J tésénél. Ma már a község minden J dolgozója tudja, megéri a fá­radságot és a kötlséget az \ öntöző hálózat fejlesztése.. Egyre inkább saját szolgála- < tukba állítják az életet adó! vizet.- A FÜZESABONYI járási; művelődési ház nagy előadó-; termében a napokban fejezték; be egy 16—17 ezer forintos; elektromos kályha szerelési munkálatait. A légfúvós kály- ha télen fűt, nyáron cseréli, frissíti a nagyterem levegőjét.! A hatvaniak is lelkes hangulatban ünnepelték az alkot­mány születésének napját. Az ünnepség után vidám szórako­zással, — s mint c képen is látható —> vidám sörözéssel töltötték el a délutánt. A gyerekek is jól érezték magukat ezen a napon. A hat vani népkertben a hajóhinták és a körhinták környéke gye rekkacagástól volt hangos. Az alkotmány ünnepen rendezték meg a hagyományos káli vásárt. A vásárban a kereskedelmi vállalatok ízléses, szép pavilonokban kínálták áruikat a vásárlóknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom