Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-24 / 181. szám

4

népújság

1958. augusztus Zi.-, vasárnap

Vitkovics Mihály

TZ“ erek száznyolcvan eszten- dővel ezelőtt született a magyar felvilágosodás — ha úgy tetszik, a nyelvújítás irodalmának e harcos, de mégis mélyen emberi, örökké vidám költője városunkban, a ma is fennálló, csaknem 200 esztendős rác plébánia épületében.

Ősrégi szerb család, amelynek egyik tagja már a XVII. század második felében Egerben élt, bizonyos Vitkovics Péter, I. Lipót seregének kapitánya, aki 116 éves korában halt meg városunkban. Fia József és unokája Péter, az egri görögkeleti egyházközség papjai voltak, szerb anyanyelvű emberek. Vitkovics Péter (a pap) és Glisics Mária házasságából született költőnk 1778. augusztus 25-én. Egy életrajzi töredékében így meséli el tréfásan e nagy eseményt: „Víg volt a Hazában az 1778. esztendő, melynek augusztus 25-én a világra lettem. Atyám, ki egyszerű és természettől nem különöztetve neveltetett emberré, akkor is, midőn a világot először kellett látnom, oda volt az egri patakban halat fogni. Szüleimnek lyár.y- testvérjei a bábáiul megtudván azt, hogy fiú ömlött ki a zsák- bul, futva futottak Atyám elejébe, hírül adni. S midőn őt messziről megsajdítanák, hogy előbb ne juthasson egyik a másikánál az örömhírrel, hajba kaptanak. Ott érte az Atyám őket hajtépve, s mind a kettő kiáltá: Fi ja lett néném asszonynak. Boldog Isten! Hát már nékem is oly sorsúnak kellett lenni születésemkor, mint Rómának. Ennek falait testvérvér vakolta be legelőször is, az én születésemen pedig testvérek hajókat tépték. Ez, ha befolyása van a születéskor történteknek, a kisded jövendő sorsába, jelentette azt, hogy én, fájdalom, prókátorrá leszek,’*

Gyermekkorát nagyrészt itt tölti Egerben, itt járt középiskolába, tanára a felvilágosodott szellemű Horváth özséb, de itt kezdi jogi tanulmányait is. Városunk falai között éli át első nagy szerelmi élményét, ihletője Bernáth Lidi egri polgárlány, akit végül is szülei a költő távolléte alatt férjhez adnak. E csalódás után írja meg a korabeli ízlésnek megfelelően szentimentális levélregényét, amely a magyar szentimentalizmus prózájának harmadik ismert darabja Kármán Fanny ja és Kazinczy Bácsmegyey-je mellett, bár eredetiségét tekintve, koránt sincs olyan értékű, mint az előbbiek. S ha már itt tartunk, említsük meg azt is, hogy Kármán Fannyjának szerb átdolgozásával az úttörő szerepét vállalta a szerb szentimentalizmus történetében.

1803-ban ügyvédi vizsgát tesz és rövidesen a Majthényi- család ügyvédje lesz, protekto- ra, Verseghi Ferenc, az egykori magyar jakobinus mozgalom tagjának ajánlatára.

T rodalmi munkássága 1808-ban kezdődik, amikor egy életre szóló barátságot köt az akkor Pesten tartózkodó széphalmi vezérrel, Kazinczyval. Ettől kezdve állandó kapcsolatot tart levelezés útján a mesterrel, s az irodalmi élet központosításáért folytatott harc, valamint a nyelvújítás ügyének szenteli minden szabadidejét. Bámulatos az a tettekben is megnyilvánuló lelkesedés, amellyel kifejezi erkölcsi és anyagi áldozatkészségét irodalmunk, a szeretett magyar „literatúra’ szent ügye iránt.

Költészete nem elsőrangú, nem éri el a korabeli nagyok csúcsait, de becsülni való a tenniakarás, az az alkotásvágy, amely őt a versírás művészetének útjaira vitte. ír epigrammát, episztolát egyaránt, de legjelentősebbek talán szerb népdal- és balladafordításai, valamint népies modorban írt költeményei. Idézzük a legsikerültebbet; legalábbis néhány strófáját, a Pirongatol édes anyám .. , kezdetűt:

Pirongatol édes anyám,

Mért néznek, a legények rám:

Azért néznek, mert szemük van

Szép a legény, ha csintalan.

(1778-1829)

Pirongatol édes anyám,

A kedvesem mért jár hozzám: Azért jár, mert szeret engem, Szeret, véle ha cnyelgem.

A XIX. század elejére tevődik a magyar színjátszás történetének egyik jelentős fejezete. Vitkovics, e területen sem maradt tétlen, jelentkezik eredeti darabbal, és fordítással. Sajnos, darabjai elvesztek, mint dokumentumot csak egy korabeli színlapot találhat a szorgos kutató, s költőnk egy nyilatkozatát Kazinczyhoz írott levelében, amelyben darabja bemutatásáról számol be: „A múlt szerdán egy fordított darabomat, ily nevezet alatt: „A megengesztelés”, játszotta az itten árendáskodó magyar játszótársaság. Ekkor először haliám stílusomat publice decla- málni: s büszkés felérzés járta szívemet. Hátha még ösztönzőink volnának; hátha a köz- megdícsértetés fizetné ki munkáinkat, mennyire lázasztaná fel andalgó lelkiadományaimat a literatúránkra!”

Vitkovics származására nézve szerb volt, de útja — mint láttuk — a magyar írók táborába vezetett. De mindezek ellenére sem vádolhatja őt senki, hogy hűtlen lett volna nemzetéhez. Ellenkezőleg! Közvetítő tevékenységével, barátságra ösztönző természetével a szerb—magyar irodalmi érintkezések történetének első nagy

EGYMÁS UTÁN baktatunk kis falucska poros utcáján, előttem termetes asszonyság szaporázza a lépést, mellette vékony kislány. Ahogy nézem, vendégnek jött a faluba. Később kiderül, hogy nem éppen vendég, azaz, hogy- most már az volna, mert nem régen költözött fel a szüleivel Pestre, s most látogatóba jár itt. Egymás után megyünk, s így először akaratlanul, később már szándékosan hallom a beszélgetésüket.

— Aztán hogy érzitek magatokat ott fenn, — így a vendéglátó asszonyság. •

— Jól. Bánja is édesanyám, hogy már nem mentünk fel régen — válaszol a lányka.

— Nem vágyói haza?

— Ide? Ugyan, mér vágynék, hát mire mennék itt a faluba. Mondta is édesanyám, itt nem lenne más, csak kapálni a téeszbe. Nem arra nemunkásává válhatott. Vendéglátó háza mindig nyitva állott szerb írótársai előtt, tagja volt a Matica Srpska nevű tudós társaságnak, nevét ott találjuk a Vük Karadzic-féle szerb népköltési gyűjtemény német kiadásának előfizetői között. Nagy kortársát, a szerb pszeu- doklasszikus irodalom egyetemes tudású költőjét, Muscki Luciánt a következő szavakkal jellemzi egy levelében Ka- zinczynak: Muscki Lucián a legtudósabb és legjobb pap papjaink között. Beszél, ír szlavóniai, rácz, orosz, görög, magyar, franczia, német, deák, sőt zsidó nyelven is. És mindezek teszik azt hogy keresztet nem kaphat. Ezt ne csudáid; mivel ezen derékségei mellett hizelkedni, csúszni-mászni nagyon nem tud. Megérdemli ez a nagy férfi, hogy az egyveleg írásaidbul egy példányt küldjék számára?’*

F rövidke, szilánkokból álló adatsorozattal korántsem merítettük ki életművének ismertetését: művei jelentős része még nyomtatásban csak egyszer, vagy egyáltalán nem látott napvilágot. Irodalomtörténeti adósság még életének, munkásságának marxista szellemben való értékelése is. Míg ez megtörténik, áldozzunk Vitkovics emlékének tisztelettel, megbecsüléssel 180. születésnapja alkalmából.

LÖKÖS ISTVÁN, tanár.

éÉT

1958. augusztus 24, vasárnap:

1823. A miskolci színház megnyitása;

meg Kölcsey Fe1838-ban halt renc költő.

1888-ban halt meg R. Clausius német fizikus, a mechanikai hc- elmélet egyik megalapítója.

1958. augusztus 25, hétfő:

1825. Urugay függetlenségének kikiáltása.

1778-ban született hály költő.

Vitkovics Mi<2 Névnap V

A KIS FOTÓS

Ne feledjük, hétfőn: LAJOS kedden: IZSÓ

15 kilogramm din amit

az emberi testben

A dinamit, amely még ma is az egyik legfontosabb robbanóanyag, kovaföldben oldott nitroglicerinből áll. A glicerint a glicerin salétromsavval való nitrálása útján nyerik. Az emberi testben — többnyire fontos biológiai vegyületek formájában — annyi a glicerin, hogy abból mintegy 15 kilogramm dinamitot lehetne előállítani;

Qtg ijzdlilzttmibsi

veit, — jelenti ki megfellebbezhetetlenül a kicsi.

Ahogy megnézem félig városias, félig falusias öltözetét, hallom a kiejtését, nem nehéz megállapítani, nem régen mehettek fel Pestre. Itt, a faluban, az anyai házban szívta kát magába a paraszti munka lebecsülését. Furcsa érzés hallani, hiszen amint láttam, s ahogy később meg is tudtam, minden őse parasztember volt...

★

ÜLÜNK a hűvös rendelőben, szemben az öreg doktor bácsival. Én a falu egészségügyéről kérdem, ő a falu gazdasági helyzetéről beszél. Mint később kiderült, ez a kettő korántsem ellentétes, nagyon is összefügg. Mert ahol jobb a mód, ott csökken a betegek száma. Míg a falu múltjáról beszél, érdekes dolgot említ.

DEÁK RÓZSI:

Mezötárkányban — magyarázza — az embereknek nagyon sok jövedelmet hozott a lucerna- mag termelés. Ha az egyszer beállt, még a szikesebb földön is 10—15 évig termett. Külföldre is vitték innen a vetőmagot.

Később a háború pusztította ki az állományt, azután ami még maradt, azt a helytelen politika. Míg az emberek nem tudták, hogy jövőre nem kapnak-e ismét új földet, nem mertek lucernát telepíteni. A falu régi, sok pénzt hozó specialitása lassan semmivé lett.

Fel is jegyeztem magamnak: elsősorban a termelőszövetkezeteknél sürgősen meg kellene vizsgálni, hogyan rekonstruálhatják az igen sok valutát és jó pénzt hozó lucernamagter- melést.

>- BÉKÉSI (Foto: Márkusz)

ÍiibeIí

— MEZÖSZEMERÉN egy négytantermes iskolát építettek újjá. A munkálatok már elkészültek, s augusztus 26-án adják át.- BEFEJEZÉSHEZ közeledik Pétervásárán kb. 200 méteres járda építése. Ugyancsak itt 12 közvilágítási lámpát szereltek fék .......................“-•■

— AUGUSZTUS 22-ÉN a füzesabonyi járás egész területén befejezték a cséplést.

— FÜZESABONYBAN a jobb és több vízellátás érdekében artézi kutat készítettek. Az artézi kút építésére 210 000 forintot fordítottak a községfejlesztési alapból. Ez az artézi kút percenként 124 liter vizet ad. A kutat már átadták a községnek.

— SZEDERKÉNYPUSZTÁN a község lakói nagy lendülettel kezdtek hozzá egy kultúrház építéséhez. Ehhez kapnak anyagi támogatást a községfejlesztési alapból is.- NÉGY ÉV ALATT 1302 lakásépítési engedélyt adtak ki a füzesabonyi járásban. 1955. óta 216 kislakást építettek állami kölcsönből, 4 567 400 forint értékben.

— SARUDON 400 m gya,- logjárda építését fejezték be, melyet augusztus 20-án, ünnepélyes keretek között ad«

. ták át a forgalomnak.- A TANÁCSOK fennállása óta tanácsi és községfejlesztési beruházásokból 33 441 méter beton járdát, 22 016 méter ma- kadám utat építettek, a villanyhálózatot 36 966 méterrel bővítették a füzesabonyi járásban.

— A RECSKI ÉRCBÁNYA a geológiai kutatásokra ebben az évben egymillió forintot kapott.- A FÜZESABONYI járás területén ma 522 motorkerékpár és 15 327 kerékpár van. A felszabadulás előtt motorkerékpárból 22, kerékpárból 1241 volt a járásban.

.,. megmondtam én neki, iisztességes asszony nem megyen sehová sem. Annak jó jgy, ahogy van. Ha nekem jó írót, legyen neki is. De hát nem nallgat a szóra. Nem ő vonta ül még a falatot is a szájától, hogy gyarapodjon a kis vagyonka, hanem én. Megmondtam én, lelkem, mán, hogy rendes asszony nem flangéro- zik mindig. Most a nőtanács, most meg más, mindig akadt valami. Oszt a végén még a dijamat is elcsábította. Többet dolgozott nyáron az asszonynyal a csoportba, mint itthon. Itt maradt a sok dolog arra a nyomorult vén apjára. Csak győzze. Vitték vóna a fődet is, de én azt mondtam, attól coki. Mert azt én hoztam a házhoz. Meg én kínlódtam, míg hozzáragasztottuk azt a négy hódat. Nem prédája az senkinek. Mert elég szégyen az nekem, hogy ilyen semmi nélkül hozta az asszonyt. Nem erre neveltem és a fijam. Kaphatott volna 6 módos gazdalányt is. De hát neki nem kellett. Csak előállt, hogy ő meg akar esküdni a szegény Kovács Maris lányával. Hogy ő nem bánnia, ha kódus is, mert neki az kell. Sokat ríttam én akkor. De hát nem lehetett vele bírni. Meg- étették! Azt mondta: inkább a kútnak megyen, de más lány neki nem kell. Még az a vén apja is tüzelte, hogy jó van, fijam, jól lakik itt a negyedik is. Csak azt vegyed, akit a szíved választott, mer inkább ne legyen az asszonynak semmije, hogy ne mondhassa..«

Van ám mit enni, de itt minden az enyém. Mert nem vót a vén huncutnak semmije se, mikor hozzámentem, csak az a szép ragyogó szeme. Én hoztam az első három hód fődet is. Én rongyoskodtam meg, hogy több is jöjjön hozzá. Tudja, lelkem, vót olyan esztendő, hogy egy korty tej nem sok, annyi nem ment le a torkomon. Garasonként gyűjtöttem én össze a főd árát. Élhettem vóna én is másképp, lehetett vóna nálunk is tucatjával a gyerek, de én addig nem akartam, míg legalább öt hódúnk nem vót. Nem ütöttem én fel egy tojást se, nem vágtam egy csirkét sem, vittem a piacra. Mer nekem kellett itt vigyázni mindenre. Az a vén

ember megett vóna mindent. Nem tudta, hogy kell gyarapítani, mer a készbe gyött.

Az én apám, az tutta. Az három hódat adott minden lányának, pedig öten vótunk. Ök ragasztották ezt a kis tanyát is, ami a fejünk fölött van. Híre vót az egész faluba, milyen lányok vagyunk. Mert mi nem viháncolni jártunk a fődre. Egész nap se néztünk fel a kapáról. Meg is üzente a zsíros Tóth, hogy ilyen asszonyt kívánna a fijárak. De hát nekem mán ezen akadt meg a szemem. Nem mondom, nem bántam meg, az Isten is megverne, ha azt mondanám, hogy rossz vót hozzám. De nem tudta, hogy kell vigyázni a vagyonra, Ha én nem lettem vóna mellette, kódús marad. Meg tőle, tudja, tán féltucat gyerek is lehetett vóna. Én nem akartam, hogy sok felé menjen ez a kis szegénységünk. Egy fiút neveltem, meg is kínlódtam azér keservesen, belerokkantam, — aztán itt a hála. Nem kell neki a főd.

Ide hozta azt a kódús ivadékot, aztán még azt akarták, ezt is vigye be a csoportba. Mondtam, amíg élek, addig annyit se, amennyi a csizmátokra ráfér.

Aztán, tudja kedves, nem tud ez vigyázni magára. Mán megbántja ám a kicsi a nagyot. Mán ez a második. Mi lesz ebből a kis vagyonkából annyi kézen? És ha legalább megbecsülné magát. De nem, csak nevet a vak világba, azt mondja: nem a maga gondja, édesanyám. De hát, mondja, arra neveltem én a fijamat, hogy megegye a sok gyerek gondja? Tudom én, ha lehúnyom a szemem, szétmegy itt minden. Az a vén apjuk, az máj megy, ahogy ők mondják.

Megértem én, lelkem, mán azt is, hogy a saját házamba a fijam rámkiabált, hogy minek szólok bele, az ő dolguk. De nem úgy van az, lelkem. • Fáj egy anyának, ha nem úgy él a fi ja, az egyetlen fija, ahogy kellene.

Látja, most is ég a lámpa, megint csak készülnek valahova. A szomszédtól hallottam, hogy máma mennek a közgyűlésre, hogy ott a menyem után a fijam is belép. Mert ezt is mástól kell nekem hallani. Mer a saját fijam szívét elfordította mán az. Tudja, lelkem, én akkor mentem a faluba, a városba, mikor eladni vittem valamit, ennek meg mindig van valami dóga bent. Még arra se restek, hogy moziba begyalogoljanak. Pedig az én fijam nem vót ilyen, csak mióta ezt az asszonyt idehozta.

Mennek mán, látja, lelkem. Ügy összebújnak, mintha még mindig elsőhetes házasok lennének, pedig nem való mán az. Látja, csakugyan igaz, mégis oda mennek. Ott fordultak be a szélső dűlőn. Oda mennek, látja, az a nagy ház az.

Amék idáig világol.. ?