Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)
1958-08-22 / 179. szám
1958. augusztus 22., péntek NEPÜJSAQ 3 így ünnepeltük as alkotmány évfordulóját Sok dolga volt a tolmácsnak (Folytatás az 1. oldalról) Kedves vendégek jártak Gyöngyösön: a brianszki kerület komszomolistáinak hazánkban tartózkodó küldöttsége látogatott el hozzájuk. Délelőtt a Váltó- és Kitérőgyártó Vállalatnál tartózkodtak. Megérkezésükkor a gyár irodaépületének bejáratánál fogadták a vendégeket. Az ablakokban kíváncsiskodó fejek tűntek fel, míg a küldöttség elért a gyár igazgatójának ajtajához, sokan férkőztek közelükbe, hogy legalább annyit mondhassanak: „Drasztvujtye továrisi!” Heiszler Vilmos elvtárs, a gyár igazgatója mondott rövid üdvözlő beszédet, majd. G. Á. Judicsev, a küldöttség vezetője mutatta be a Komszomol delegáció tagjait. A vendégek csak addig tartózkodtak az irodában, míg tájékozódtak a gyár életéről, munkájáról, aztán lementek az üzembe. A bejáratnál KISZ-fiatalok várakoztak, kicsit feszengve, kicsit lámpalázasan. A lányok szegfűcsokrokat szorongattak, s amikor hozzájuk ért a küldöttség, azzal üdvözölték őket. Mosoly, csók, baráti ölelés. — Mindenki beszélni akart, így nagyon sok dolga volt a tolmácsnak. A türelmetlenebbek nem várakoztak: minden eszközzel igyekeztek magukat megértetni — sikerrel, mert egy valami áthidalta a nyelvi nehézségeket: a barátság. „Maszek” tolmács is akadt Béres György személyében, hadifogoly volt és még mindig jól beszéli az orosz nyelvet. Valentina Zverkova elvtársnő tőle érdeklődött az üzem életéről. Alekszandr Litvinov-nak nem kellett tolmács, figyelmesen nézte a gépek működését, odaállt egyik-másik munkás mögé, s amikor az végzett a munkával, megérintette a vállát, néhány mozdulatot tett, s máris mosolyogva bólogattak: értik egythást. Mert Alekszandr technikus. Kis beszélgető csoportok alakultak, a munkások körülvették a vendégeket: gépek működését magyarázták. Valaki megrántotta a tolmács kabátját: „Mondja meg nekik, hogy ezt a köszörűgépet mi készítettük, kitűnő újítás.” A művezető kék acélforgácsokat mutat a gyalugép mellett, Iván Dukacsev integet a daruslánynak, aki nyugodt méltósággal ül „páholyában” és irányítja a daru hatalmas vaskarjait. A küldöttség újra az irodába megy. A fiatalok munkájáról folyik a beszéd „Mit csinál a KISZ? Hogyan veszik ki részüket a munkából? Hol szórakoznak? — Mennyit keresnek és mik a problémáik?” Kérdések, válaszok. Aztán megajándékozzák a vendégeket: miniatűr sínszék és más apró tárgyak, — majd poharak ürülnek a barátságra. A távozó vendégeket alig akarják engedni. Autók motorja búg fel, még egy utolsó kézszorítás, még egy utolsó búcsúintés, aztán a tovasuhanó autók után elmarad a gyár, elmarad a város. Az út hegyek közé vezet, a Mátra. — „Csugyesznaja priroda — csodálatos vidék” — mondja mellettem Alekszandr. Jóformán senki sem beszél útközben, csak a szem fut végig az erdők végtelen zöldjén, s a kéz mutat a hegycsúcsok felé, ahol átlátszó szürke köd lebeg. Megállnak az autók. Utasaik a meredek széléig mennek, a vidéket nézik. „Kak Kavkaz”. — szól Elena Klevenszkajá, aki egyébként egyetemi hallgató. A fényképezőgép kattan, Valentina virágot tép, s a hajába tűzi. Kékestető a következő állomás. A vendégek megnézik a szanatóriumot. Olvasgató, beszélgető, biliárdozó emberek között vezet az igazgató: kérdésekre válaszol, magyarázza a szanatórium működését. — Majd feketekávéval kínál. Aztán újra felbúgnak az autómotorok és hamarosan feltűnik Mátraháza. Sok utazás után jól esik az ebéd: osztatlan sikere van az őzgerincnek és a zamatos muskotálynak. Kevés az idő, többen nézik órájukat: „igyekezni kell, mert Gyöngyösön várnak és már késünk egy kicsit”. — mondja valaki. És valóban. A gyöngyösi Tiszti Klub bejáratánál már sokan állnak, beleértve a kíváncsiskodókat is. A vendégeket a nagyterembe vezetik. Először Molnár Gusztáv elvtárs, az MSZMP városi titkára mond rövid üdvözlő beszédet. Külön üdvözli Judicsev elvtársat, aki az ellenforradalom idején hazánkban tartózkodott, és így Heves megyében is sok jó barátja van. A küldöttség részéről Judicsev elvtárs válaszolt. Elmondta: azt szeretné, ha ezen az ünnepségen kérdés-felelet formájában tájékoztatnák egymást tapasztalataikról, gondjaikról. Beszélt arról, hogyan valósul meg a Komszomolban a párt vezető szerepe, mit tesznek a fiatal házasok lakásgondjainak megoldásáért, és hogyan küzdenek az egészségtelen nézetek kialakulása ellen. Közvetlen hangon szólt, derűsen, magabiztosan. Szavaiból kirajzolódott a szovjet fiatalok élete. Újabb kérdések, amelyekre Valentina Zverkova válaszolt: A fiatal lányok helyzetéről beszélt. Aztán kötetlen társalgás alakult ki. Elenát fiatal lányok vették körül az egyetemi tanulás lehetőségeiről kérdezgették, majd ő fordult a tolmácshoz: „Mondja meg nekik, hogy nagyon jó itt maguknál, gyönyörű ország, olyan, mintha odahaza lennénk”. És összeölelkeztek a lányok. Újra ajándékokat adnak át a városi KlSZ-szervezctök.. Délután öt órakor véget ér az ünnepség. Alig lehet kijutni a bejáraton, annyi az ember, annyi a búcsúzkodó. A vendégek kocsiba szállnak, — karok integetnek és felhangzik a szó: „Daszvidanyie!” Szövetkezeti nap Tiszanánán 'Alkotmányunk ünnepén ünneplőbe öltözött Tiszanána község is. A falu szélén díszkapu, rajta a felírás: „Szeretettel üdvözöljük a szövetkezeti nav alkalmából községünkbe érkező kedves vendégeinket.” A fő-utcán végig, a Piac-téren piros és nemzetiszínű zászlókat lengetett a Tisza felől fújdogáló szellő. Egymásután jöttek a falubeliek és a szomszéd községekből érkező vendégek és a rek- kenő hőség ellenére a főtéren épített hatalmas díszemelvény előtt türelmesen várták az ünnepi nagygyűlés kezdetét, a szövetkezeti nap megnyitását. Impozáns látvány volt, amikor a most 10 éves fennállását ünneplő Petőfi Termelőszövetkezet 184 tagja zászlók alatt felvonult a főtérre, az ünnepség színhelyére. Tíz óra tájban már közel háromezer ember volt jelen a téren és a nagy hőség elől hűs árnyat adó szoborkertben. Kömlőről mintegy kétszáz ember érkezett, mind a hat termelőszövetkezet képviseltette magát. Tíz óra után a díszemelvényen elfoglalta helyét az elnökség. Az elnökségben helyet foglalt Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, a megye, a járás és a község számos vezetője, termelőszövetkezeti parasztok, a 10 éves fennállását ünneplő tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet több alapító tagja is. Protovin Jenő, a tiszanánai községi tanács v. b. elnöke nyitotta meg az ünnepséget és üdvözölte a megye, a járás vezetőit, a megjelent vendégeket és a község lakosságát. Megnyitó szavai után Tóth József, a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben néhány szóval méltatta a mai nap, augusztus 20 jelentőségét, majd beszéde további részében visszapillantott arra az útra, melyet a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet az elmúlt tíz esztendő alatt megtett, részletesen kitért azokra az eredményekre, amelyeket a szövetkezet az elmúlt tíz év alatt felmutatott mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés terén. — A szövetkezet fő gondja továbbra is az, hogy jó munkával, a tudományos módszerek és eljárások alkalmazásával szüntelenül emelje tagjainak jövedelmét és életszínvonalát — fejezte be beszédét a tiszanánai Petőfi Termelő- szövetkezet elnöke. Ezután emelkedett szólásra Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. — Közel egy évtizeddel ezelőtt született meg a magyar dolgozó nép, a népi demokratikus rendünk alappillére, a népköztársaság alkotmánya, — kezdte szavait Putnoki László elvtárs. Amikor az országgyűlés elfogadta a Magyar Népköztársaság alkotmányát, egyben írásos bizonyítéka volt mindannak, amit dolgozó népünk kemény harcok árán elért és kivívott magának. A kilenc évvel ezelőtt megszületett alkotmány már világosan tükrözte azt a társadalmi átalakulást, mely dolgozó népünk harca eredményeként jött létre. A Szovjetunió felszabadító hadseregének győzelmes hadjárata után népünk előtt megnyílt annak a lehetősége, hogy sorsát saját maga irányítsa. Megteremtődött annak a feltétele, hogy dolgozó parasztságunk lezárja évszázados perét a feudalists nagybirtokos Magyarország uralkodóival szemben és kezébe vegye azt a földet, amelyet évszázadokon keresztül sok vérrel, könnyel és verítékkel öntő* %, zött. Ebben a harcban már dolgozó parasztságunk nem volt egyedül, hisz teljes súlyával és erejével mellette állt a munkásosztály és annak pártja, a Kommunista Párt. — Az alkotmány ünnepén szerencsés találkozása van a kenyér ünnepének, a munkások, parasztok találkozójának *— folytatta beszédét Putnoki elvtárs. Az új kenyér ünnepe kilenc év óta új tartalmat kapott, a földesurak által megrendezett aratóbálok, vagy kenyérünnepekkel szemben. Akkor a summások felkeresték az úri birtokok kúriáit, hogy egy-egy búzakoszorú, vagy új kenyér átadásával kifejezzék hálájukat kenyéradó gazdáiknak, hogy a kemény aratást, cséplést méltóztatoft éppen velük elvégeztetni. E napon a földbirtokos kegyeskedett leereszkedni és egy pohárka pálinkával, vagy egy birkagulyással meghálálni hódolatukat. Akadt olyan földesúr is, aki e napon kezet fogott aratóival, azokkal, akiket néhány nappal ezelőtt még csendőrrel kényszerített arra, hogy gabonáját levágják, a minimális feltételeket sem biztosító bérért. Mindez a kegy a földbirtokos osztály kegyetlen ármánykodása volt, — hangsúyozta a megyei párt- bizottság első titkára. — Ma, az új kenyér ünnepén két barát találkozik egymással — folytatta szavait Putnoki elvtárs. A munkások és parasztok találkozója ez az ünnepnap, mert ahol a kenyér, ott a hatalom. Most a kenyér a dolgozó nép kenyere; mert övé a hatalom is Ma már nem kell többé senkinek megalázkodni, könyörögni a mindennapi kenyérért. A továbbiakban Putnoki elvtárs felsorolta azokat a tényeket, melyek a napnál is világosabban bizonyítják, hogy alkotmányunk, a dolgozó nép hatalma nem üres, papírra rögzített szó, hanem igaz valóság. — A gyárak, a bankok, az iskolák és az egész ország vezetése ma a munkások és parasztok kezében van. Meg kell mondani azt is, hogy a két szövetséges osztály tudott és tud élni a hatalommal. Olyan eredményeket értünk el, amilyeneket dolgozó népünk javára még senki ebben az országban el nem ért. Munkánk, a szocializmus építése terén követtünk el hibákat is, ami éppen jól jött az ellenforradalmároknak. Úgy léptek fel, mint a hibák megszüntetésének bajnokai, holott ezeket a hibákat a párt már korábban felismerte és ezek kijavítását éppen az ellenforradalom akadályozta meg. A továbbiakban Putnoki elvtárs foglalkozott eredményeinkkel és azon belül is kihangsúlyozta a termelőszövetkezetek elért eredményeit. — Az ellenforradalom alatt szétvert szövetkezetek többsége újjászerveződött és ebben az évben mintegy 2 és félezer család választotta a szövetkezés útját, — hangsúlyozta ki beszéde végén. — Mi békében akarunk élni, — mondotta végezetül Putnoki elvtárs, — és az imperialisták minden mesterkedése ellenére a béketábor országai napról-napra az emberiség egyre nagyobb tömegeit nyerik meg a béke szolgálatának. Nekünk, magyar dolgozóknak is megvan a magunk tennivalója a béke megvédése érdekében. Tovább kell erősíteni népi államunkat. további sikereket kell elérnünk a szocializmus építésében, tovább kell fejleszteni iparunk I termelését, fokozni a mezőgazdasági termelést és nem utolsó sorban nagyfokú takarékosságra van szükség az anyag és energia területén. Ezek a feltételei annak, hogy hároméves tervünk célkitűzései valóra váljanak és alkotmányunk szerint egyre inkább boldogabban éljünk. Éljen a magyar dolgozó népi Éljen a párt! — fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét Putnoki elvtárs. A beszéd elhangzása után a Petőfi Termelőszövetkezet asszonyai piros szalaggal átkötött sült malacot, új kenyeret és egy nagy görögdinnyét adtak át Putnoki elvtársnak. A nagygyűlés után közös ebéden vettek részt a vendégek. Ezerkétszáz személyre terítettek és sörözéssel, nótaszóval, tánccal folytatódott a szövetkezeti nap Tiszanánán. Délután tsz-látogatást is rendeztek a vendégek tiszteleté- I re. Tiszaparti találkozó A megyénkben tartózkodó szovjet küldöttség másik há- romtagú csoportja augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács elnöke, Szabó Imre elvtárs, a KISZ megyebizottság titkára kíséretében Kiskörére látogatott el. A kiskörei nagygyűlésen felszólalt Ivan Dugacsev elvtárs is, a karacsevi járási Komszomol titkára. A nagygyűlés után a szovjet vendégek ellátogattak a Tisza parti KISZ-táborba, majd délután a Hevesi Háziipari Szövetkezetei keresték fel, ahol találkoztak a küldöttség két másik tagjával, akik — mint beszámoltunk róla — Mezőtárkányban vettek részt az ottani ünnepségen. Ünnepi vásár Kálban 1958. augusztus 20: ünnepi vásár második napja, Kál. A nap szinte percről percre erősebben tűz a messziről felbolygatott hangyabolynak tűnő, nyüzsgő tömegre. Az ezer színben tündöklő, karcsú pavilonok, sátrak között egyre jobban megsűrűsödik a tömeg és kezd a jellegzetes vásári, bábeli hangzavar kialakulni. Emitt négy hangszóró csábítja áruval roskadozó pultjaihoz a kíváncsiskodókat, míg amott, a vásár szélén, körbe, maszeksátrak gazdái kínálják áruikat. Sok a pult és a pavilon, s a mai napra kifogyhatatlanná váltak a pultok. A szihalmi földművesszövetkezet sátra mellett a verpeléti szőlőszakcsoport borkóstolója kínálja jóízű verpeléti borait. A tó- debrői földművesszövetkezet falatozója csábítja el az embereket. A nagy járkálásba, nézésbe, vásárlásba is meg lehet éhezni. A lacikonyha kellemes illatát fodrokban mesz- szire elviszi a szél, és a megéhezett emberek szinte a szag után térnek ide egy-két percre. A frissen sült lacipecsenye és virsli-áruk szintén kifogyhatatlanok. Aki viszont itt egyszer jóllakott, az egész biztos, hogy meg is szomjazik. Egy-két lépést tesz az ember és szomj át a feldebrői szakcsoport borkóstoló pavilonjából jó borokkal olthatja. Alig teszünk egy-két lépést, máris a verpeléti és környéki földművesszövetkezet előtt csoportosuló tömegbe jutunk, akik a játékboltból veszik a vásárfiát a gyerekeknek és az unokáknak. Tizenegy óra körül járhat az idő. A hőség óriási, a hőmérő biztos 35—36 fok meleget is mutathat. Ugyancsak megizzad minden pénzét elkölteni kívánó ember, aki az Eger és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat csemegeáru-, cukorka-, ajándék-, vagy akár műanyág- vagy játék-fiókjában próbálna szerencsét. A pultok teljes szélességében vásárlók tolonganak. Ha nem lenne gondosan és erősen összeállítva ez a szép pavilon, a tolongó emberek azóta már, egész biztos, hogy szétszakították volna. Feltűnő, hogy ebben a vásárban majd minden negyedik sátor borkóstoló vagy falatozó. Reggel a kiszolgálók még attól tartottak, hogy nem lesz semmi forgalmuk, de az ideget tompító hőség keresztülhúzott minden effajta emberi számítást, mert délben minden borkóstolón úgy csüngtek az emberek, mint a szőlőgerezden az érett, nagyszemű szőlőszemek. Az Eger—Gyöngyösvidéki borpincészet borkóstolója előtt a jégbehűtött borból barátságra, erő-egészségre koccint a gyöngyösi értelmiségi a karácsondi földműves emberrel. A hideg fehér csemege, domoszlói muskotály, abasári rizling, egri Leányka, nagyon ízlett mindenkinek. — Ha énnékem egyszer ilyen borom lenne... — így sóhajtott fel az első deci után az egyik átányi parasztbácsi, s aztán nem is tudott hasonlatot találni, hanem bizonyságul újabb kétdecis pohárral rendelt. Talán az egész vásárban ez volt a legízlésesebben berendezett borkóstoló. Az egri Állami Áruház darabáru osztályáról úgy vitték a 37 forintos apacsnyakú ingeket, mintha ingyen adták volna. Az áruház pavilonjával szemben a Napsugár Ruházati Bolt cipő- és finommétéráru osztályán volt jelentősebb csoportosulás és vásárlás. Az egri Keravill-bolt motorkerékpárjaival, televíziós készülékeivel és mosógépeivel rukkolt ki a vásárra. Papp Béláné a tűző napon órákon keresztül mutogatta a nagyszámú nézőközönségnek, hoov hogyan kell bánni a mosógéppel. Annyi kérdés hangzott el, hogy alig győzte a válaszokat... És óráról-órára nőtt a forgalom és zúgás. A gyöngyösi földművesszövetkezet hangszórón keresztül értesítette a vásárlókat, hogy megérkeztek a gumicsizmák és hócipők a télre, lehet vásárolni. — miközben egy másik hangszóró egy elveszett csomag elhagyott tulajdonosát kereste, — míg a harmadik hangszóró egy divatos mambót játszott és a negyedik, — hogy még nagyobb legyen a lárma és zsivaj — ebédre hívta a meg- éhezetteket. Este a csomagokkal felpakolt emberek egy fáradt kézmozdulattal intettek búcsút a vásárnak. Eliizemavatás az egri Patyolatnál (Tudósítónktól) Kedden tartotta meg az élüzem cím elnyerése alkalmából rendezett ünnepségét az egri „Patyolat” Vállalat, az egri városi tanács kis tanácstermében. Az ünnepi gyűlés díszelnökségében helyet foglaltak a megyei tanács részéről: Szucsik István és Mucsi Sándor elvtársak, a városi tanács képviseletében pedig Kocsmár János és Balogh Dezső elvtársak. Az ünnepség délután három órakor kezdődött, Vozáry Dénes, a szakszervezeti bizottság elnökének párszavas megnyitójával. A megnyitó után Veréb József, a „Patyolat” Vállalat igazgatója emelkedett szólásra. Bevezetőjében üdvözölte a megjelent dolgozókat és vendégekét, majd részletesen ismertette a „Patyolat” 1958. első félévben elért sikeres munkájának számszerű eredményeit. A jó munka sikerét Veréb elvtárs a dolgozók áldozatos munkájában, a korszerű gépesítésben, a. vegyszerek javuló minőségében, a jól működő takarékossági mozgalomban és nem utolsó sorban a munkaverseny eredményességében látja. Beszédének befejező részében ismertette a további feladatokat, amelyeket a jövőben meg kell valósítani a vállalat dolgozóinak, hogy az élüzem cím további birtokosai maradhassanak. A következő felszólaló Kocsmár János, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke volt, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a büszke élüzem cím elnyerése a „Patyolat” Vállalat dolgozóinak jó munkáját bizonyítja. Beszéde további részében kérte, — hogy minden dolgozó továbbra is legyen szerény eredményeire, mert a jövő eredményessége és jó munkája nagyrészt ettől is függ. Felhívta a dolgozók figyelmét arra, hogy a „Patyolatnak” igen jó munkát kell végeznie a jövőben, mert munkájuk eredményességét gondos háziasszonyok bírálják el. Beszédének befejező részében őszinte elismerését fejezte ki a vállalat dolgozóinak és további munkájukhoz sok sikert kívánt. Ezek után átadta a Köny- nyűipari Minisztérium élüzem cím elnyeréséről szóló oklevelet, majd Veréb József igazgatónak és Irgicz Sándorné főkönyvelőnek jó munkájukért a pénzjutalmat. A jutalmazás után az igazgató felolvasta a Könnyűipari Minisztérium helyi-ipar főosztályának dísztáviratát, amelyben a minisztérium dolgozói további jó és eredményes munkát kívántak a vállalat dolgozóinak... Ezek után került sor a két „Kiváló Dolgozó” oklevél és az egyheti fizetésnek megfelelő pénzjutalom kiosztására, melyet Leibinger Mihályné és Nyíri Gergelyné dolgozók kapták. 200—400 forintig terjedő pénzjutalomban részesült 14 dolgozó, többek között Bíró Józsefnél, Csirke János, Heli Istvánná, Fekete János és Radies Bernátné. Az ünnepség végén baráti beszélgetésen vettek részt a dolgozók.
