Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-29 / 159. szám

1958. jiillug 29., kedd

NEPÜJ§AO

3

A törvényességnek és a türelemnek is van határa

Szombat este a Park Szálló teraszát zsúfolásig megtöltötték a szórakozó emberek. Suháék éppen a „Költő és paraszt"-ot játszották, majd Suha Józsi bácsi művészi facimbalomszólója következett. A felszolgáló pincérek mindkét keze tele tányérral, pohárral — munkával. Gyorsak, kedvesek, udvariasak. Zsabka Endre, az igazgató, elegánsan — ahogy illik sötét ruhában, Józsi bácsival, az üzletvezetővel együtt vigyázzák a rendet. Éppen most érkezett egy népes szovjet turistacsoport. Máris átcsoportosítják az erőket: „bedobják’’ a második „hadsereget ’, az eladdig pihenőben levő felszolgálókat.

A kép tehát derűs, pihenő, szórakozó emberek sokasága, amely — nem bírom ki, hogy ne agitáljak — demonstrálja: így élünk mi, emberek munka után, ebben a kis országban. De a kép hirtelen elsötétedik, pedig a csillagok továbbra is teljes fényükben ragyognak, Suháék sem (még feltételezni is képtelenség) fogtak falsot. Csupán csak az történt, hogy öt részeg (közülük kettő föré- szeg) fiatal, tacskó, megjelent a színen, s mint a távcső lencséjén az átmászó légy, eltakarták a szép panorámát. De ők, szemben az említett léggyel, nemcsak sétáltak, hanem belefogtak egy nagyon „férfias” vitába, amolyan verekedésféle kezdett kialakulni. No, nincs semmi baj, odamegy a pincér, meglett férfi és figyelmezteti őket. Nem reagálnak. Illetve.,, az egyikeképpen: „Menjen apafej, mert lecsapom!” Odamegy az igazgató is, az üzletvezető, i®, rájuk sem hallgatnak. Sőt!

Hát bizony a Park Szálló dolgozói nem készültek fel a szombatesti box-meccsre. Nem azért, mert nincs kurázsijuk, de mert ők ebben a percben egy kis józanságot, a felnőtteket képviselik, a hoborgok- kel szemben a szórakozó embereket védik,

Ismét javul a kép. Feltűnik két rendőr elvtárs, no, majd ők! De sajnos, ők sem. Vitatkoznak, nevelnek, agitálnak- mondjuk meg őszintén, rossz helyen, rossz időben. Közben tangót játszanak és táncolnak, a részegek pedig tovább vitatkoznak, hangoskodnak. A közelülő emberek (a szovjet vendégek is) figyelnek. A részegek tisztázni akarják ügyüket — részeg módra. Ismét kakaskodnak az igazgatóval, a pincérrel, sőt a rendőrökkel is. Fő érvük, hogy ők a „melóból” jöttek. Őket ne bántsa még a jóisten sem. Ez persze nem varázsige, s az ázsiójuk sem nőtt, mert hisz a szórakozó emberek is munkából jöttek, mégsem estek egymás torkának.

Hanem a két rendőr elvtársat rendkívül türelmes természettel áldotta meg a mindenható, mert még mindig csak a nevelés eszközét alkalmazzák. A részegek otthagyják őket, nagyhangosan asztalt foglalnak, ki-be járnak, s mintegy visszatérő kép, abbahagyják, újra kezdik, aztán megint abbahagyják, s megint újra kezdik. Hogy mi lett a vége, nem tudjuk, mert eljöttünk. De az eddig elmondottakból engedtessék meg né-< hány gondolat — konklúzió levonása.

Mindenekelőtt: nagyon fontos és nagyon jó dolog a törvényesség. Tudjuk, rendkívül sok kár származott a múlt hibáiból. Ezért mindannyian a törvény őrei és mi, emberek is, görcsösen ragaszkodjunk a törvényekhez, az emberséghez. De az o lezserség, melyet szombaton láttunk, nos, az nem a törvényesség, nem az emberség fogalmához tartozik.

Nagy tekintélye van a mi népi rendőrségünknek, melyet különösen az eltelt másfél évben öregbítettek és fényesítettek a rend őrei. Természetesen ezt elsősorban az emberek iránti tisztelettel és szeretettel, másrészt — ezt se felejtsük — azzal a kemény határozottMég szebb lesz, mint volt az egri Állami Araház

Táborozó

gyöngyösi kiszisták

Az autóbuszon és a vonaton nem utazhat anélkül az ember, hogy ne látna kirándulócsoportokat. Vörösnyakkendős úttörők, nótázó fiatalok, vígkedvű idősebb emberek egyaránt elmennek a fürdő és kiránduló helyekre. Nyugalmat és szórakozást keresnek a nyárban. A gyöngyösi KISZ tagjai sem maradnak odahaza. A KISKER fiataljai két hétig táboroztak a Balaton mellett, az MTH-sok kéthetes vándortábort szerveztek, a 34-es AKÖV kiszistái nemrég körülutazták a Balatont. A Borforgalmi Vállalat fiataljai most Aggtelekre szerveznek kirándulást, amelyre szervezetenkívü- lieket is meghívnak.

Tanulni és tudni

Örvendetes jelenség, hogy a falu dolgozó parasztjai egyre többet törődnek az ország életével, élénk figyelemmel kísérik a belpolitikai eseményeket, de arra is kíváncsiak: mi történik a nagyvilágban. Tanulni és tudni akarnak. Szűnőben az a régi vélemény: „A politika az uraknak való”. Ezt bizonyítja, hogy a füzesabonyi járásban az elmúlt évekhez viszonyítva duplájára emelkedett a politikai előadások látogatóinak száma. Közel ötezren vettek részt ilyen összejöveteleken. ahol meghívott előadók alapos beszámolói adr tak feleletet az érdeklődök kérdéseire. Különösen Sarud községben tartottak jól sikerült előadásokat.

Napirenden:

... a szó

amelyet legszívesebben meg sem hallana az ember, s amely, pontosabban, amelyek hova-tovább megszokott otthont lelnek a női ajkakon. Napirendre kerül a káromkodás, az ízetlen és illetlen szó, amely olyan könnyed biztonsággal reppen el a gyengébb nem számos tagjának kárminpiros ajkáról, hogy gyakorlott Belsped-ha)tök is őszinte főhajtással kénytelenek a produkciót nyugtázni. Irodákban és laboratóriumokban, gyárakban és lassan már mindenütt tisztes családanyák, nagymamák és fiatal lányok káromkodnak könnyed vállrándítással, vagy húzzák el szájuk szélét, ha az elmondott vicc nem eléggé „szaftos”, tesznek egyértelmű és nyomdafestéket aligha eltűrő kijelentéseket.

A káromkodás, trágárság nem éppen dicsérendő, ha férfi száját „díszíti”, de valahogy ott jobban elviseli az ember. De az már egy kicsit nagyon is furcsa dolog, hogy azok, akik a politikai és társadalmi élet különböző területén a világért sem gyakorolnák a női egyenjogúságot, a jog gyakorlását eme területre helyezték át. A nő mindig olyan, amilyennek a férfi akarja és szeretné látni, tudni — szokták volt mondani. A tétel tudományos igazságát most ne firtassuk, de mint minden mondásban, úgy kétségkívül ebben is van igazság. Azt azonban minden férfitársam nevében kijelenthetem, hogy egyikünk sem szeretné, hogy imádott hölgyeink a káromkodás, a trágárság és ízetlenség versenyében vinnék el azt a bizonyos arany pálmát.

Ha már mi, férfiak sok esetben pirulásra késztetjük a falakat is, hát ne ebben kövessenek bennünket a nők, inkább segítsenek — magatartásukkal, véleményükkel —, hogy kevesebb okuk legyen pirulni azoknak a falaknak. Ügy vélem, ebben a kérdésben minden férfi maradi és konzervatív, mondhatnám, középkori elveket vall: imádottja ajkai legyenek a szerelmes szavak, a becézés, a puhaság és kedvesség fészkei, mintsem az eget cifrázó káromkodás szülőhelyei.

Még nincs késő: ma még az egyik nő észreveszi és magában, vagy éppen nyíltan elítéli a másikat, ha szókincse túlnő a nőiességen. Ma még a káromkodó, vagy trágárkodó bérelszámoló, a titkárnő, vagy a raktárnok, utólag talán el is szégyelli magát, ha kicsúszott száján az illemtől nagyon is távolálló szó. Éppen ezért kellett ezt most, időben napirendre tűzni, hogy ezekután mindenkit, akit érint, tűzze saját magában is napirendre: a férfi finomnak és szemérmesnek akarja tudni, látni és hallani is korunk asszonyát.

(gyurkó)

Ismerjük meg egymást

Munka és pihenés Csehszlovákiában

Június 15-én kezdték meg az egri Állami Áruház tataro- zási és neon-világítási munkálatait. Az áruház korszerű és nagyvárosiasabbá tételéért a tatarozás folyamán két helyre helyeznek el neonvillágítást az

sággal érték el, mellyel éppen az ellenforradalom után léptek fel. Ma persze olyan keménységre, mint akkor, nincs szükség. Hiszen — majd azt mondanám: megtisztulva, hibáinkat levetkőzve, az ellenforradalmárokat megbüntetve (vagy visszaszorítva), a velük együtt hőzöngőket észretérítve — boldogan élünk. Tiszta, derűs egünkön sötétedő felhőket csupán az imperialisták által kreált külpolitikai helyzet jelent.

S még ezekután sem arra akarjuk biztatni az egyébként nagyon szimpatikus és becsületes rendőr elvtársakat (az említett kettőre gondolok, de a többire is), hogy ezentúl üssenek, csépeljenek. Nem, csupán arról van szó, hogy legyenek ilyen esetekben is legalább olyan határozottak, mint az egri főutcán, ha valaki szabálytalanul megy át az úttesten. Higgyék el, időnként ma is szükséges a kemény határozottság. Ellenkezője, adott esetben: olaj a tűzre. Az említett fiatalok nem rossz emberek, s főleg nem ellenségeink, valóban munkások, de ha több száz dolgozónak, akár csak a szórakozását is veszélyeztetik, nem is beszélve a vendéglátó dolgozóinak megfenyegetéséről, el kell őket távolítani a színhelyről. Ha nem megy szép szóval — részegeknél nem is mehet —, keményen, férfiasán. Akkor nem kapnak vérszemet, nem fogják újra kezdeni sem ők, sem mások. Éppen úgy — s ne haragudjanak e visszatérő párhuzamért —, mint ahogy az úttesten sem nagyon szaladgálnak ma már az emberek.

SUHA ANDOR

Akármerre járunk Csehszlovákiában, régi városokban, a Tátra feledhetetlen hegyóriásai közt, vagy híres fürdőhelyeken, vonaton, vagy autóbuszon, az első dolog, ami szembetűnik, hogy mindenütt turistacsoportokkal és jókedvű kirándulókkal találkozunk. Egészen fiatalokkal és az idősebb korosztály tisztes képviselőivel egyaránt. Az embernek az az érzése, hogy ebben az országban mindenki nyaral és szenvedélyesen utazik, mondtam Tren- csénteplicen kicsit tréfásan a fürdőorvosnak. Bólintott, aztán így folytatta: a mi népünk szorgalmas és becsülettel dolgozik egész évben. De aki csak teheti, a hét végét a szabadban tölti. Kisebb túrára indul, vagy kirándul.

Érdemes velük dolgoztatni

— ex a vélemény a füzesabonyi Vegyes Ktsz-röl

(Tudósítónktól)

Már rég besötétedett. Az ablakok kialvó fényei is azt jelezték, hogy az emberek nyugovóra tértek. A kerecsenéi műúton egy motorkerékpáros már csaknem elérte Füzesabony szélső házait. A motor egyszerre csak prüszkölni kezdett, ki-ki hagyott, majd a kétségbeesett ember nagy bosszúságára, le is állt. Hiába rugdosta, tolta, a gép csak nem akart beindulni. Mihez is kezdien most, ilyen késő este?

Nem sokat kellett tolnia, az útkanyarban a helybeli vegyes ktsz motor javító részlegénél megállóit. A műhelyben természetesen. már rég abbamaradt a munka, a részlegvezető is lakásán aludt. A baj- bakerült fiatalember nem tudott mit kezdeni, bekopogtatott. — Bocsánat a zavarásért — kezdte kérő hangon. — Segítsen rajtam, ha tud, Mezőkövesdre utaznék, s a motorom leállt. Biztosan a gyújtás rossz. Kezdő motoros vagyok, nem tudok rajta segíteni. — S a részlegvezető nem sajnálva a fáradságot, felkelt, átvizsgálta a gyújtó berendezését, helyrehozta, beszabályozta, s a gép úgy indult, mint a parancsolat. A fiatalember alig győzte köszönni, s legnagyobb csodálatára a gyújtás javítása mindössze hat forintba került. A részlegvezető pedig nem is azért a hat forint bevételért kelt fel olya» időben, hanem azért, hogy bajbajutott embertársán segítsen.

így dolgozik, így segíti a lakosság igényeinek, szükségleteinek kielégítését a ktsz minden részlege. A szóbanforgó motoros javító részleg a környékbeli vállalatok, intézmények gépkocsijait és motorkerékpárjait tartja karban, de szép számmal dolgoztatnak itt a magánmotorosok is. Az üzem felszerelése alkalmas bármilyen munka elvégzésére. Képesek autogén- és villanyhegesztésre, van esztergapadjuk, fúrógépük, henger csiszolójuk. Jó munkájukra jellemző, hogy Egerből és több környékbeli városból is igen sok gépkocsit hoznak ide javítani.

Nemcsak a motorosok és autósok, hanem a környékbeli dolgozó parasztok számára is dolgozik a javító részleg. Tavasszal például igen sok permetezőgépet javítottak meg. A nyár folyamán több vetőgép, tárcsa, fűkasza fogaskerekeit, és egyéb eltörött alkatrészeit hegesztették. Az egyik asztalon evy kézi kasza hever, a nyakánál erős hegesztés. — Tegnap hozta ide egy ember. A nyakánál kettétörött kaszát hát forintért hegesztették meg. Még mindig előnyösebb, hiszen egy új kasza 52 forint.

A szövetkezet asztalos részlegében is a helybeli, a környékbeli lakosság részére dolgoznak. Hegedűs János részlegvezető elmondja, hogy most kezdenek hozzá a konyhai ülőzsámolyok, sámlik, ülőkék tömeges készítéséhez. Egyelőre havonként mintegy 100—100 darabot készítenek mindegyikből. A műhelyben már ott is sorakoznak az ülőkék lábai, külön csoportban a lapjai, s már csak az összeszerelés van hátra.

Az asztalosrészleg gépműhelyében is több gép segíti munkájukat. Van itt egyengető, vastagoló, kombinált körfűrész, szalagfűrész. A műhely másik részében hálószoba bútor készül. Ezt egy andomaktályai megrendelőnek készítik. A félig kész szekrényeken látszik, hogy igen jó anyagból és lelkiismeretes munkával készülnek el.

Az itt dolgozó emberek igyekeznek mindig újításokkal, ésszerűsítésekkel javítani a termelési eredményeiket. Hegedűs János be is mutatja a sajátmaga készítette korongcsiszolót. A nyersen kidolgozott széklábakat az összeállítás előtt mindig alaposan át kell gyalulni. Nehéz és hosszadalmas ez a munka. Kézi gya- lulással egy ember 50—60 darabot készít el egy nap alatt. Hegedűs újítása egy köralakú lyukacsos korong, amelyre egy erős dörzs (smirgli) vásznat húz rá. Ezt a kombinált körfűrészre szereli. Bekapcsolja a gépet, s a megmunkálandó faanyagot a gyorsan forgó koronghoz érteti. Az erős dörzs- vászon pillanatok alatt tükörsimára gyalulja a széklábat. Egy nap alatt akár 800-at is elkészíthet az asztalosok bármelyike ezzel a kis géppel.

A kőműves részleg munkája szorosan összefügg az asztalosokéval. Igen sok házat felépítettek már a környéken, s természetesen ezekhez aa ajtókat, ablakkereteket, ablakokat az asztalosok készítik el. Az idén már nyolc kislakást építettek fel a környéken, ezenkívül a helyi Földszöv. Áruház

megépítése is az ő munkájukat dicséri. Joó Imre kőműves- mester éppen a munkahelyre siet. Az ő vezetésével most építenek egy kislakást Galán- tai László gépállomási dolgozó részére. Érdemes velük dolgoztatni, — ezt vallják a füzesabonyiak. — már csak azért is, mert munkájukban nincs fennakadás, anyagellátási nehézségek miatt. Ha például elfogyott a mész és a Tüzép sem ad, akkor sem jönnek zavarba. Állandó kapcsolatuk van a felnémeti mészégetőkkel, teherautójukkal azonnal hoznak, amennyi csak kell.

A lakosság közvetlen szükségleteire dolgozik még a kerékgyártó és kovács részleg is. A kerékgyártóknak most nyáridőben igen sok a munkájuk. Mégis, a sok munka közepette is hozzáláttak a használati cikkek tömeggyártásához. Elsősorban szerszámnyeleket, gereblye-, villa-, lapátnyeleket készítenek, és előre elkészítve tárolnak majd taliga és kocsikerekeket is.

A kovács részleg Egerfar- mos községben dolgozik, a villanyszerelők pedig a környékben végeznek javítási munkákat, javítják a hálózatot, több lakásba és épületbe szerelik be a vezetéket.

A szövetkezet kollektívája, mely rendes, becsületes kisiparosokból verbuválódott, néhány év alatt jól dolgozó, fejlett közösséggé nevelődött a ktsz-ben. Munkájukat megszokta és megszerette a környék lakossága és mindenkor szívesen dolgoztat velük.

Rousseau, a nagy francia filozófus és író hirdette: térjünk vissza a természethez. Ez az eszme nála nemcsak művészi célkitűzést jelentett, hanem az ember egész életmódjának megváltoztatásáért, természetesebb, egészségesebb mederbe való tereléséért emelte fel szavát. Talán sohasem volt időszerűbb életfelfogás mint ma. Mi, orvosok tudjuk a legjobban, hogy milyen sok ideges ember él manapság, különösen a nagyvárosokban. Óh, tapasztalhatjuk ezt sajátmagunk is, nap- mint nap, az élet minden területén, munkahelyünkön, villamoson, strandpénztárnál egyaránt. Sokszor hallottuk, talán egy kicsit már megszokott frázis lett; a szocializmusban legfőbb érték az ember. De valójában okosan élünk? A szükséges erőfeszítéseken túl, a jól végzett munka után célszerűen használjuk-e ki a pihenésre való időt? Ügy töltjük-e éves szabadságunkat, hogy utána újult erővel, felfrissülve, könnyebben és eredményesen dolgozhatunk megint egy esztendeig? Gondoltunk-e arra, hogy az elmúlt nyár óta megint öregebbek lettünk egy esztendővel? A jó gazda gondosságával bánjunk saját erőnkkel is! Adjuk meg önmagunknak a szükséges pihenőt, frissítsük fel agyunkat, testünket, mert töretlen munkaerőnkre szüksége van önmagunknak, családunknak és a társadalomnak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden ember számára, még a fiatalnak és életerősnek is, szüksége van éves szabadsága alatt a pihenésre, a teljes ki- kapcsolódásra. Orvosok állítják és sokan saját tapasztalatukkal bizonyítják, hogy akkor leghasznosabb a pihenés, ha szabadságunk ideje alatt egészen más körülmények közt töltjük napjainkat, mint az év nagyobb részében. — Energikus, napbarnított arcából kék szempár világított és egész lényén látszott, hogy az előbb elmondottak nemcsak az orvos jótanácsa, hanem az saját meggyőződése, és maga is e szerint él.

Pár percre elhívták a vidám „doktor bácsit1’ és közben azon gondolkodtam, hogy nálunk is törvényes rendelkezés biztosítja minden dolgozó számára az évi fizetett szabadságot. Ma már az ország legszebb helyein dolgozók ezrei üdülnek. De nem becsüljük eléggé és főleg nem élünk kellő módon népi államunk ezen vívmányával. Hányszor halljuk, hogy ez,

vagy az a dolgozó visszaadta az üdülőbeutalást, ingyen sem akarja élvezni a kiérdemelt pihenést. Ugye, nem is ritka az ilyen közlés: „akadt egy kis maszek munkám, kiveszem az évi szabadságomat ’. Becsülendő az olyan rokoni összetartás, hogy több mint két hétig dolgozunk kora hajnaltól _ késő estig a sógor házépítésén. Az amúgy is „két- műszakos” feleség azzal kezdi a nyaralást, hogy jön a vízvezetékszerelő, meg a festő, feldúlják az egész lakást, aztán egy hétig nagytakarítás, •vikszelés, utána mindjárt nagymosás és befőzés — persze lehetőleg a szintén szabadságon levő férj befogásával — aztán elgyötörtén és fáradtan kezdik meg újra a mindennapi munkát. Vannak, akik így csinálják ezt évről- évre. Nem csoda, ha ezeknek az embereknek lassan gyűlölt robot és kínzó nyűg lesz a munka. Fogcsikorgatva vonszolják egy darabig az élet terhét, aztán idő előtt megbetegszenek, összeroppannak.

A napokban IBUSZ-vonat érkezett Egerbe. Az állomás felől hatalmas koffert cipóit az egyik testes férfi. Letette a nehéz csomagot, tarka zsebkendővel törölgette izzadó homlokát. Egy kis hűs árnyék után kutatott, örömmel fedezte fel a nagytemplom alatti borkóstolót. Hősi elszántsággal kapta fel a nehéz bőröndöt és neje becsületsértés mesgyéjét is túllépő korholá- sát semmibevéve, nagyokat szusszanva lépkedett lefelé a pince kopott lépcsőin. A bőröndöt sertéssülttel, rántottcsirkével, kolbásszal és szalonnával tömték meg. Emberünket estefelé konflis vitte ki az állomásra. Nem annyira a sok evéstől, inkább az erős egri boroktól esett nehezére a járás. Elköltött egy csomó pénzt és Egerben a borospince pókhálós falainál egyebet nem látott. Másnap bizonyára kínzó fejfájással ébredt és nehezebben ment a munka mint máskor.

Munka és pihenés! Látszólag ellentétes fogalmak, mégis milyen közvetlen kapcsolat van közöttük. Csak rajtunk múlik, hogy könnyebb legyen a munkás hétköznap, egész évre szóló élmény, felfrissülés és igazi pihenés az évi szabadság. Csehszlovák szomszédaink ebben óletművészek. Nem szégyen és talán hasznos is lenne, ha ezt egy kicsit tőlük ellesnénk. Próbáljuk meg, azt hiszem megéri.

DR. FAZEKAS LÁSZLÓ

áruház emblémájával ellátva. Az áruház szépítésére, tatarozására közel 180 ezer forintot fordítanak, melynek munkálatait, a tervek szerint, augusztus 31-ig fejezik be.