Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-24 / 155. szám

1958. július 24., csütörtök NEPŰJSAG 3 Hallottam Mr. Keneddy, hogy önnek egyetlen és nagy ■zenvedélye van csak: a hor­gászás. Hallottam Mr. Ke­neddy, hogy alig várja a hét végét, alig várja, hogy véget- érjen a heti munka robotja, máris beül öreg, de azért be­csületes munkás kocsijába, maga mögé pakolja a három gyerekét, maga mellé Mrs. Ke- neddyt, s indulnak valamelyik kis angol folyócska mellé, — horgászni. Azt is hallottam, hogy csendes, békés, nyugodt ember, aki szívesebben látja a színház portásának, mint hadseregének egyenruháját, távol tartja magát mindenféle politikától, állásfoglalástól: él­ni akar és élni hagyni. Maga is hallott rólam, egé­szen biztos! Ha nem is névről, de biztosan hallott rólam: ne­kem a könyv a szenvedélyem, meg az írás, s a legnagyobb boldogságom az volt, mikor a fiam hároméves korában ce­ruzát kért, éppenúgy mint az öné, horgászbotot. Kisvárosban élek, kis országban, ahol a köd esemény, s a távolságokat in­kább tíz. mint száz kilométe­rekben mérik. Sok ország, sok ezer kilométer, a La Manche- csatorna, különböző társadalmi rendszerek és talán elvek is elválasztanak bennünket ked­ves Mr. Keneddy, de egy do­logban hasonló a természe­tünk: jómagam is csendes, bé­kés, nyugodt ember vagyok. Hallottam, hogy maga tech­nikust szeretne nevelni a fiá­ból, én az enyémből újságírót. Álma: élete és a világ legna­gyobb fogását megcsinálni egy nyugodt vasárnap délelőttön. Álmom: életem és a világ leg­nagyobb hatású cikkét megírni egy nyugodt, békés szerkesz­tőségi délelőttön. Felesége azon töpreng, hogyan lehetne még jobban beosztani a fizetést és a legeredményesebben kipró­bálni az új pudding-receptet. Az én feleségem is töprengős- fajta, ami a fizetést illeti* s ezekben a napokban a fő prob­lémája a téli tüzelő beszerzé­se, s a gyerekek téli holmijai. Amint látja Mr. Keneddy, ezekben is többé-kevésbé egyek vagyunk, ezek a prob­lémák is azonosak, számoljunk mi bár forintban, s maguk fontban, beszéljünk mi ma­gyarul, s bár maguk angolul. Ezek után nyilvánvaló a kérdés, hogy mi, akik csak hallottunk egymásról, de soha nem láttuk, s talán nem is lát­juk egymást, mi, akik a dől­Igaz, Mr. Keneddy ? gos hétköznapok után jólesően : azt, hogy én tollat, s maga hor­gászbotot, szerszámot tart a kezében; akik egyáltalán nem örülnek annak, hogy maga is, én is békés, csendes és nyu­godt emberek vagyunk. Az óceánon innen és túl szép töltjük a pihentető vasárnapo­kat, — miért haragszunk egy­másra? Illetőleg miért hara­gudjunk egymásra? Nevetsé­ges! Nem tudom, szokás-e ul­tizni Angliában — bevallom, nem nagyon ismerem a kár­tyajátékok elterjedési körét — de ha igen, úgy el tudom kép­zelni, hogy egy délután hara­gudnánk egymásra: az elfogott piros ulti bizony ok a méregre. De más okunk nii lehetne? Ha csirkét kell vágni, a szomszédot kérem meg, ha em­beri szenvedést látok, össze­szorul a szívem. Hallom Mr. Keneddy, maga is így van! Miért akarnánk akkor mi egy pihenésre szánt vasárnap dél­előtt egymás torkának ugrani, s özveggyé tenni valamelyi­künk feleségét, apa nélkül hagyni a gyerekeket. Miért? Miért akarnánk mi fogat- vicsorgatva, vérgőzzel sze­münkben elpusztítani mind­kettőnk otthonát, amelyet évek munkájával építettünk fel, tettünk várunkká, családi ott­honná: mindenünkké? Miért? Miért akarnám én tőből le- amputáltatni azt a kezet, amely a hét hat napján szer­számot, a hetediken horgász­botot tart; s miért akarná ma­ga elpusztítani az én kezemet, amely tollat tart és könvvet, amellyel simogatni szeretnék és ölelni, amellyel az élet és a táj szépségeit szeretném még nagyon sokszor megmutatni két gyerekemnek? Miért? Látom csodálkozó és kicsit felháborodott tekintetét, hogy miért ezt a sok „miértet” fel­tenni, hisz magának eszeágá- ban sincs a horgászbotot fegy­verre, az öreg autó volánját atombomba szállító repülőgép kormányával felcserélni! Hisz két testvére és apja pusztult el a legutóbbi világháborúban, hisz felesége akaratlanul is magához húzza a gyerekeket, amikor a rádió gyanús híreket közöl, amikor feldübörögni hallja a házuk felett cirkáló amerikai őrjárat-gépeknek motorjait! Igaza van Mr. Keneddy, iga­za van és tudom, hogy ez az „igaz” a maga és az én igaz­ságom is. De az óceánon innen és túl szép számmal akadnak ' olyanok, akik nem szeretik azt. hogy mi nem haragszunk egymásra; akik nem szeretik számmal akadnak olyanok, akik azt szeretnék, hogy egyetlen intésükre egymás torkának ugorjunk, hogy vér legyen és pusztulás, könny és árvaság, félkarú „hősök” le­gyenek és szakadt szívű édes­anyák: akik azt szeretnék, hogy a tőke furcsa automatá­ján, minden halott, minden könnycsepp, minden elpusz­tult ház, új meg új dollárrá, fonttá, vagy éppen frankká változzon át. A milliók csend­jét szeretnék, de nem az élő milliók boldog, hanem a halott milliók rettenetes csendjét. S ebben a csendben aztán csak egvnek volna hangja: a tőké­nek! Lássa Mr. Keneddy, ha már | fegyvert kellene fognom, leg­szívesebben maga mellett fog­nék fegyvert. — ezek ellen az emberek ellen. Ha már fegy­vert kellene fognom a toll he­lyett. legszívesebben ezt a „furcsa automatát” semmisí­teném meg. a maga, mindenki segítségével, kik többre tart­ják a horgászást, mint a vizek rádióaktív fertőzését, a kopott, sokat használt autót, a legmo­dernebb léglökéses bombázó- génnél. Hallottam Mr. Keneddy, hogy önnek egyetlen és nagy szenvedélye van: a horgászás, maga is hallott rólam, hogy nekem a könyv a szenvedé­lyem. Maradiunk meg ennél a szenvedélynél, s annál a barát­ságnál, amely összefűz min­denkit ezen a világon, aki munkája után él, aki csendes, nyugodt és békés ember. A barátságon kívül nincs más dolgunk egymással! Igaz, Mr. Keneddy? GYURKÖ GÉZA A szép ruhák műhelyében (Folytatás az 1. oldalról) Kattog a var­rógép, s gőzö- rlög a szövet a {vasaló alatt, s | Vas Jolán és r Zahorák Ist- Ivánné ruhává 1 formálják a í szép kartono- ) kát, zefíreket, | pikéket, sely- • meket és szö- ) veteket. CSEH ISTVÁN: A Hanság lecsapolásáért II. így néz ki a tábor A tábor viszonylag magas dombon, fák között terül el. Keleti oldalán vannak három sorban a lakósátrak, egy-egy sorban 14 sátorral. Északi ol­dalon van a zuhanyozó és mosdó berendezve és itt van még az áramfejlesztő telep is beállítva. Nyugatra vannak a gazdasági sátrak, a parancs­noki és kultúrsátrak, a kan­tin, a konyha és a tábor sze­mélyzetének lakósátrai. Dél felé van az egészségügyi sá­tor és az orvos lakása. Közé­pen a zászló helyé. Itt talál­ható még a tábor szabadtéri színpada is, a táboron kívül elhelyezkedő réten van meg­építve a sportpálya, futball, röplabda és kézilabda pályák­kal. így tehát minden, ami két hétre egy kultúrember igényeit kielégíti, megvan a táborban. Meg kell említe­nem, hogy nagyszerű táborun­kat teljes' egészében a Szov­jet Hadsereg egyik alakulata építette fel, amely aztán egész nyáron át patronálni fogja a tábort. Élet a táborban Az esti zászlófelvonáson ér­tesültünk a tábor napirendjé­ről: reggel fél ötkor ébresztő, öt órakor reggeli, 5,40-kor zászlófelvonás, 6 órától 2 órá­ig 8 órás munka, 2 órától ebéd, majd szabadfoglalkozás (pihenés, sportolás, stb.), 8 Órakor vacsora, 8.40-kor zászlófelvonás és 9-kor taka­rodó. Megismertük a tábor pa­rancsnokát, helyettesét, a gaz­dasági vezető főhadnagyot, a műszaki vezető mérnököt, az egészségügyi vezető orvost. — A hosszú utazás után még a szokatlan környezetben is nyugalmasan töltöttük az éj­szakát, s másnap megkezd­tük a tábori életet. Reggelen­ként „kiskatonák” lepték meg a tábort. (Minket neveztek kiskatonáknak a katona ru­hákban) és a reggeli zászló- f qlvpn ás, után vidáman in­dultak az 50 személyes mun­kacsapatok a munkahelyek felé. Mi, Heves megyeiek a 6-os munkacsapatot alkottuk, s rögtön kitűntünk fegyelme­Az Egri Dohánygyár vezetői figyelembe veszik a munkások javaslatait _ Mosógépek és televízió a dolgozók rendelkezésére — Munkaruha kihordási üg y — A dolgozók javaslata a távlati tervekben — Nemrég írtuk, hogy legyen foganatja a munkások, a dol­gozók szavának, mert az ö kí­vánságuk és szavuk a hatalom birtokosainak kívánsága és szava. Figyelembe kell venni a munkások ajkáról elhangzó panaszokat, javaslatokat, a termelési értekezleteken, üze­mi tanácsüléseken stb., mert a javaslattevők legtöbbször olyan körülményekre hívják fel a gyár vezetőségének a fi­gyelmét, amely ezideig gátolta a termelést és amelynek meg­változtatásával a legjobb me­derbe lehet irányítani azt. A napokban az Egri Dohány­gyárban jártunk, hogy meg­nézzük és elmondjuk, hogy ott miképpen fogadják a vállalat vezetői a dolgozók javaslatait, hogyan orvosolják a dolgozók közös, vagy egyéni panaszait. Dr. Vendrei Géza igazgató elvtárstól megtudtuk, hogy a termelési értekezleten elhang­zó kérdéseket köteles felje­gyezni, kivizsgálni az a műve­zető, akihez tartozik a dolgozó. Ha a munkás olyan javaslatot tesz, amely vizsgálatot kíván, — ki kell vizsgálni. Abban az esetben, ha termelésről van szó, — a gyártás-irányító a fő­mérnökkel együtt megvizsgálja a javaslatot és csak azután küldik az igazgatóhoz. Ugyan­akkor ott fekszik az igazgató asztalán a szakszervezet által kivizsgált jelentés is; és a ket­tőből tisztázni lehet, hogy el- fogadják-e vagy sem a javas­latot. Ezekután a művezető a következő gyűlésen köteles az eredményről, részletesen meg­indokolva, beszámolni a ja­vaslatot tett dolgozónak. Az 1958. április hó 12-én, az üze­mi tanácsülésen felvett jegyző­könyv is bizonyítja, hogy a legtöbb javaslatra még azon a gyűlésen megpróbál választ adni az üzem vezetősége. Ezen a gyűlésen például Nyári Jó­zsef kiváló dolgozó, műszerész javasolta, hogy a nyolcórai műszak alatt próbáljanak még többet termelni a dolgozók és akkor a bérigénybevételre nem lenne panasz, olyan eset­ben, amikor a gép javításra szorul. Nyári József műszerész javaslatára az igazgató még azon a gyűlésen megfelelt és elmondotta, hogy a gyár „pla­fontervvel” dolgozik, s a szi- varkagyártásnál a hangsúly a minőségen van, hogy a fo­gyasztók a szivarka minőségé­re a legkisebb panasszal se tudjanak élni. Persze, vannak olyan javas­latok is — és a legtöbb ilyen —, amit elfogad a vállalat vezető­sége. A június 25-én megtar­tott üzemi bizottsági ülésen Litványi Sándorné telepveze­tő, Bárdos József né MEO-s és Szabó István üb. elnök javas­latot tettek a gyár vezetőségé­nek, hogy a gyár adja el az égerszegi üdülőt és az érte ka­pott összegből bővítsék ki a felsőtárkányit, a többi pénzt pedig sportcélokra és egyéb kiadásokra fordítsák. A válla­lat vezetősége ezt a javaslatot elfogadta, mivel a javaslat jó volt, mert nem tudják kellően kihasználni az égerszegi üdü­lőt, s máris Ígéretet tett a kb. 70 000 forint megfelelő elosztá­sára. 1957. decemberben az üzemi bizottsági ülésen a gyár túl­nyomó többségű dolgozói azzal a kéréssel fordultak az üzem vezetőihez, hogy vásároljanak négy darab mosógépet, a dol­gozó asszonyok házimunkájá­nak megkönnyítésére. A válla­lat vezetősége elfogadta a ja­vaslatot és azóta nap mint nap három mosógépet használnak a vállalat dolgozói. Ugyancsak a dolgozók kérésére vásároltak 1958. áprilisában egy televízi­ós készüléket is. Viszont ide­sorolhatjuk Nagy Margit fizi­kai dolgozó javaslatának az elfogadását is, aki arra kérte a vállalatot, hogy a nyár fo­lyamán szervezzenek társas­kirándulásokat, utazásokat. A vállalat vezetősége ezt a ja­vaslatot elfogadta, s június 29-én Visegrádra, július 6-án pedig a Bükkbe rendezett ki­rándulást ... Pozsonyi Istvánná, kapus kérte, hogy az egyenruha he­lyett munkaköpenyt kapjanak a kapus beosztásban dolgozó nők, mert ez sokkal könnyebb, szellősebb és megfelelőbb. Az üzemi tanács még azon a gyű­lésen elfogadta ezt a javasla­tot, s így a kapusnők megelé­gedésére egyenruha helyett munkaköpenyt hordhatnak. Persze, azért akad olyan ké­rés is, amelyet nem tud elfo­gadni a vállalat vezetősége, mert annak megoldása nem áll módjában, — rendeletekbe üt­köző cselekedet lenne. Ha Hol­ló Istvánná fizikai munkás kérését elfogadták volna, amit 1958. március 24-én tett, amely arról szólt, hogy a betegállo­mányban levő dolgozóknak is adják ki a cigarettajuttatást, akkor törvénybe ütköző csele­kedetet követett volna el, mert az élelmezési ipari rendelet ezt nem engedi meg. 1958. jú­nius 18-án Szkárosi Gyula mű­szerész javaslatát sem fogadta el az üzemi tanács, aki azt kérte, hogy a művezetők 30 hónapos munkaruha kihordási idejét 24 hónapra csökkentsék le. A művezető munkaköre ezt a csökkentést nem indokolja. Igen sok javaslat hangzott el 1958. március 5-én megtar­tott üzemi tanácsülésen is, amikoris az 1958. évi és a táv­lati terveket ismertették a dol­gozókkal. Szkárosi Gyula a raktárak bővítésére tett javas­latot, Mucsi Sándorné a szi­vartartályok bővítésére és anyagmozgató kocsik beállítá­sára. Pozsonyi István lakatos egy gyorsvágatú vágógép be­szerzését tartotta indokoltnak, míg Bárdos József raktári munkás kézikocsi felújítására és újak beszerzésére tett ja­vaslatot. Zsíros Lajos elvtérs, a gyár főmérnöke válaszolt még ezen a gyűlésen a dolgozóknak és a raktárbővítés kivételével, a többi javaslatot elfogadta! S erre van szükség! Ha ér­zik a dolgozók, hogy szavukat, javaslatukat figyelembe ve­szik, mérlegelik, választ adnak rá szóban, vagy írásban, máris könnyebben, jobbkedvűen megy a termelés, szorosabbá válik a barátság a vezetők és a dolgozók között. Ha a dolgo­zók tudják azt, hogy figyelem­beveszik beleszólását a terme­lésbe, hogy a gyárban ők is érdekeltek, máris a legkisebb hibákat és szabálytalanságokat is feltárják, amelynek meg­szüntetése nemcsak a dolgozók, de a vállalat vezetőségének is közös ügye ... FAZEKAS ISTVÁN zett kivonulásunkkal, amiért 1 már az első napon táborve- \ zetői dicséretben részesül­tünk. Június 30-án, hétfőn volt a tábor ünnepélyes megnyitója, J amelyre eljött Komócsin Zol tán elvtárs, a KISZ Központi ] Vezetőségének első titkára, Borbély Sándor elvtárs a KISZ Központi Vezetősége titkára, a Szovjet Hadsereg Komszomol vezetői, az MSZ­MP Győr megyei első titüá- ra, a Győr megyei tanács el-1 nőké és a táborunkat patro- / náló szovjet alakulat tisztjei ] katonái, a határőrség vezetői­vel együtt. A tábort ünnepélyesen Bor­bély Sándor elvtárs nyitotta meg, ezután a Győr megyei első titkár köszönte meg az az egész megye dolgozó népe nevében, hogy eljöttünk dol­gozni azért, hogy szebbé és könnyebbé tegyük a hansági) nép életét. Egy szovjet őr­nagy magyarul ismertette) Ivan Karpov főhadnagy éle- ? tét. Névadónkat 1956. novem- ( herében az ellenforradalmá­rok vandál módon meggyil­kolták a Moszkva téren. A beszédek után nagyszerű kul­túrműsort adott a szovjet alakulat. És ezután követke-( zett számunkra az igazi él­mény: az alakulat kb. 150 főnyi legénysége harcászati gyakorlatot mutatott be, sportjátékok formájában. Es­te még sokáig körünkben maradtak a szovjet zenészek, s a magyar népi muzsika hangjai mellett közösen szó­rakoztak velünk. (Folytatjuk.) — Nos, hogy tetszik ez a szaténkarton ruha? Ezt a kon- i fekciórészlegünknél én készí­ttettem. Mindössze 145 forintba ) került — mondja Oravecz Ilo­na, a konfekció-részleg egyik ifjú segédlánya. — A NAGYRÉDEI KOS­SUTH Tsz befejezte az aratást és a csévlést. Búzájuk szépen termett, holdanként 11 má­zsát. — KÉT KILOGRAMM bú­zát osztottak munkaegység elő­legként a karácsondi Dózsa Tsz-ben. Az olaj is megér egy misét ff ír adja tudtul, hogy lényegesen megerősítették a bécsi USA-követség rendőri védelmét, így akarván elejét venni a lakosság esetleges vehemens til­takozásának. A tiltakozás oka: az osztrák semlegesség sorozatos megsértése az Egyesült Államok légiereje ré­széről. Hozzá kell tenni, hogy kissé érthetetlen: miért akar tüntetni a bécsi polgár? Hisz lényegében nem tör­tént más, minthogy sietős dolga volt az amerikai légi­flottának, s a legrövidebb út Közép-Keletre Nyugat- Németországból, úgylátszik, az osztrák felségterületen mutatkozott. S aki siet, az nem néz körül, hátha még az amerikaiak sietnek az olajért. Ha Páris megért egy mi­sét, akkor az olaj megér egy semlegességet — az ameri­kai tőke számára. íme, ez a pozitív semlegesség értelmezése — yankee- módra. Két szám ff ét szám: 8 és 13. Nem titkos szám, nem valami- féle siffre-kulcs rejtjele ez a két szám, hanem a halál és a pusztulás kegyetlen száma és egyben vád­irata is. A 13 évvel ezelőtt ledobott atombomba csak ebben az esztendőben újabb nyolc ho.lálos áldozatot követelt. A legutolsó halott Yoshie Tatemura 48 éves japán asszony. Azok a gyerekek, akik szerte a világon 1945-ben születtek, már lassan a kamaszkorba léptek, azok a gyerekek, akik 1945-ben születtek, iskolában, a történelemórán tanulják a második világháború törté­netét. S az a gyerek, aki 13 évvel ezelőtt született, ma veszti el édesanyját, vagy apját, aki egy évtizeden ke­resztül egészségesen, gyermekei és maga jövőjét tervez­ve, hordta testében a rettenetes és titkon pusztító kórt. Nem szabad tüzet adni a piromániás, és tudományt a gyilkos kezébe! (látó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom