Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)
1958-06-13 / 120. szám
19S8, Június 13., péntek NEPCJSAG 3 Ismerjük meg egymást A fejlődő társadalombiztosítás eredményei és hibái AZ ELMÜLT esztendőben i két hetet töltöttem — életemben először, de talán nem utoljára — külföldön, a Szovjetunióban. Ez a kéthetes út, nemcsak azért, mert a Szovjetunióban voltam, vagy mert a VXT pezsgő forgatagában sok nemzet fiaival ismerKed- hettem meg, — nos ez a kéthetes út felejthetetlen emléket hagyott bennem. Világot láttam, egy népet ismertem meg az idő lehetőségein belül, képet kaptam kultúrájukról, szokásaikról. Ismerni és megismerni nagyon jó dolog. Azt mondják, hogy ahány nyelvet beszél egy ember, annyiszor ember. Kis erőltetéssel, talán még azt is hozzá lehetne tenni: ahány országot, népet ismert meg, ismét és újra any- nyiszor ember, annyiszor lett több, igazabb, szélesebb látó- Körű. A népek megismerésének, a népek közötti barátságnak kétségkívül egyik legbiztosabb alapja: a kölcsönös látogatás. Csak örvendetesnek lehet elKönyvelni, hogy évről-évre mind nagyobb számban látogatnak el hazánk fiai, értelmiségiek, dolgozó parasztok, kistisztviselők és bányászok, diákok vagy éppen művészek a baráti, vagy éppen a tőkés országokba, s ezeknek a látogatásoknak nyomán nem egy őszinte és mély barátság szövődött. De ami érvényes ránk, az érvényes „rájuk” is. EZEK A látogatások a valu- táris, a gazdasági szempontok mellett, amelyek korántsem lebecsülendők, jelentős politikai hatóerővel bírnak. Nemcsak a szerelemre érvényes, hogy „egyszer látni”. Aki megismeri hazánkat, volt a Balaton mellett és ar Mátrában, itta a tokaji és az egri bort, látta népünk hősi erőfeszítéseit és látta, tapasztalta, hogy a kint meghirdetett itteni „kommunista pokol“ nem más, mint léggömb hazugság: az minden bizonnyal szívébe zárja hazánkat. Szívébe zárja, emlékezni fog rá. Ezeknek az embereknek — ha hisznek a szemüknek, fülüknek, érzéseiknek — vajmi nehéz ismét belemagyarázni, hogy Magyar- országon terror van és nyomor, éhezés és kilátástalan- ság, hogy a magyar pusztákon gatyást forgató tsikósok foko- schal hajtják a gulascht”. Az itt járt idegenek emlékében egy, a gazdasági és kulturális téren hatalmasat fejlődő ország képe él majd, amelynek berendezkedésével, társadalmi jellegével vagy egyetértenek, vagy nem, de olyan ország, az, amelyre csak hazudni lehet, de rosszat mondani nem. S ahogy emelkedik a magyar utazók külföldi látogatásainak aránya, úgy emelkedik ,— ha még nem is a kívánt mértékben — a külföldi turisták látogatásai is. Nem kívánkozom most részletekbe bocsátkozni, megtették már ezt több ízben mások, hogy mi az oka, mi a rajtunk múló oka, hogy messze elmaradtunk az idegenforgalom tekintetében lehetőségeink mögött. Gazdasági nehézségek mellett kétségkívül belejátszik ebbe bizonyos nemtörődömség, külképviseleti szerveink ez irányú munkájának elhanyagolása is. De, s ez az amit feltétlenül meg kell említenünk, belejátszik ebbe az, a még most is szenvedélyesen űzött hazugságjáték, amelynek nyilvánvaló céljai senki előtt nem ismeretlenek, s amelyet a bukott ellenforradalom óta még nagyobb elánnal űznek, egyes nyugati politikai körök. MA IS ÉRKEZIK még levél, külföldi rokonoktól, sőt már olyanoktól is, aki Bécsig eljött, de visszafordult, mert félt, hogy letartóztatják, börtönbe vetik, s talán még lei is négyeltetik a kommunisták jóvoltából. — írván: jönnének, ha mernének. El kell ismerni, hogy a nyugati propagandagépezet, amely az emberi gyengeségre, naivitásra épül, amely ha homoktalaj is, de gyorsan lehet rá építeni, jól dolgozik. Amennyire humoros egy-egy ilyen levél, annyira tragikus is: a szűklátókörűség, a nyugati életforma tragikuma. Ez ellen felvenni a harcot elsősorban külképviseleti szerveinknek kell: minél több ember jöjjön hazánkba, mert akkor a személyes tapasztalat sziklatalajáról lehet szétfreccsenteni a hazugság homokvárát. Jöttem, láttam... győződtem — lehet imigyen kifordítani a nagy Caesar híres mondását. Mert aki jött, Magyarországra jött, az látott is és kétségkívül, mint ahogy erre is van már példa bőviben, meg is győződött arról, hogy amit kint mondtak Magyarországról, az nem más, mint eleven hazugság, s amit itt látott: eleven valóság. Most, amikor annyira fontos, a világbéke megőrzése, az egész emberiség jövője szempontjából, hogy az emberek, a népek megismerjék egymást, mert a megismerés egymás megbecsülését és szeretetét jelenti, szinte béke-kötelességünk, hogy jó vendéglátók, szíves házigazdák legyünk, hogy minél több külföldit, minél számosabb ország fiát lássuk vendégül hazánkban. ISMERJÉK MEG egymást az emberek. Akik ismerik és becsülik egymást, azok nem fognak fegyvert egymás ellen. Akik megismerték egymás népeinek jó és igaz tulajdonságait, alkotásait, azok nem hajlandók arra, hogy elpusztítsák mindazt, amit barátaik, a megismert nép nemzedékeken keresztül alkotott. A teremtő béke alapja a teremtő, alkotó barátság: ezt segítik elő a kölcsönös, baráti látogatások. GYURKÓ GÉZA A SZOCIÁLIS JUTTATÁSOK között kiemelkedő jelentősége van a társadalombiztosításnak. A magyar társadalombiztosítás világviszonylatban is a legfejlettebbek közé tartozik, hiszen a szocializmus építése során megnövekedett a bérből élők, s ezzel párhuzamosan a társadalombiztosítási jogosultak száma is, társadalombiztosításban részesülnek a mezőgazdasági, a kisipari, a szövetkezeti tagok és a tanuló- ifjúság is. A társadalombiztosítottak száma már 1949-ben egymillióval volt több, mint 1938-ban. Ez a létszám 1949. óta 66 százalékkal nőtt, ezzel együtt növekedtek a társadalombiztosítás kiadásai is. Bevezették a 75 százalékos táppénzt. Bővítették a kórházi ápolási időtartamot, terhesség segélyezési idejét 10-ről 12 hétre emelték, s ezenkívül még hosszan lehetne sorolni azokat a kedvezményeket, melyek a társa- r' lombiztosítottak rendelkezésére állnak. Körzeti orvosi ellátásunk is javult. Igaz, hogy még sok a betöltetlen körzet, amelyet részben a lakáshiány, részben pedig az orvoshiány okoz. Ez megnehezíti a körzeti orvosok munkáját, előfordul, hogy egyegy orvos két-három körzetet lát el, s nem tud teljesértékű gyógyító-munkát végezni. A társadalombiztosítás és :z egészségügy fejlődését mutatja a nemrég megszervezett üzemi orvosháló- ~t is, mely ugyan méa kezdeti nehézségekkel küzd de máris jelentős eredményeket értek el, a munka egészségügyi helyzetének javításában, ■' dolgozók egészségének védelmében, kü- i ősén a baleset elhárításánál. A társadalombiztosítás fejlődése során azonban igen kedvezőtlenül alakulnak társadalombiztositási kiadásaink, melyek sok esetben a nemtörődömségből, a [egyel mezet- lenségből adódnak. A táppénzes betegek helyzetét vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy óriási költséget fizet ki az állam, sok esetben jogosan, de elég gyakori esetben jogtalanul a munkakerülőknek, a táppénzcsalóknak. Ezek a dolgok különösen az ipari és bányavidéken észlelhetők, ahol sok a kétlaki dolgozó, s a tavaszi, nyári munkák idején ilyen módon akarnak szabadsághoz jutni. Az ilyen előforduló fokozzák a rendszertelen felülvizsgálások, amelyek egyrészt személy- és járműhiányból adódnak. A szakszervezetek is elhanyagolják a táppénzes létszám normalizálásáért T ’"'■"'•ott munkát, nem nagyon foglalkoznak a be+ePlátoga^ással, s így nem tud iák megadni a beteg dolgozókonv a megfelelő elvtársi segítséget. A SZAKSZERVEZETEK munkáját nehezíti az, hogy nem tudták még megtalálni azokat a jó módszereket, melyek segítségével szoros kapcsolatot tudnának kiépíteni a körzeti orvosokkal, az egészségügyi szervekkel és a beteg dolgozókkal. A Mátravidéki Erőmű üzemi bizottsága mellett működő társadalombiztosítási tanács igen helyesen szoros kapcsolatot tart az üzemi és körzeti orvosokkal, megbeszélik a beteg dolgozók problémáit, s így a felülvizsgálatnál helyesen tudnak dönteni, s az olyan dolgozókat, akik csak szimulálnak, keresőképesnek nyilvánítanak, azokat pedig, akiknek egészségi állapota megkívánja, továbbra is keresőképtelenek maradnak. Az Egri Kiskereskedelmi Vállalat társadalombiztosítási tanácsa az utóbbi időben 46 beteget hívatott be felülvizsgálatra, és ebből 35-öt keresőképesnek találtak, sőt akadtak olyan dolgozók is, akik nem is mentek el a felülvizsgálatra hanem bementek munkahelyükre dolgozni. Hasonló módszerekkel a társadalombiztosítási tanácsok a jövőben el tudják érni azt, hogy azok a dolgozók, akik rászorulnak* megfelelő gyógyításban részesüljenek, a munkakerülők pedig megkapják büntetésüket A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS fejlődése során a társadalombiztosítási tanácsoknak fontos feladata, hogy közelebbről ismerjék meg a jogszabályokat, rendeleteket és dolgozzanak azok .megismertetéséért, és betartatásáért. Építsék ki kapcsolataikat az egészségügyi szervekkel, az üzemben működő SZTK ügyintézőkkel hogy ezáltal is meg tudják mutatni a dolgozók iránti kötelessé^' —otüket. SILI ER T' WÉ SZMT munkatárs F arkasköly kök EGERBEN, a Fő-utcai korzón, verőfényes délelőtt, tizenegy óra körül volt az idő. Az utca tele volt sétáló fiatalsággal. A mozi előtt öt vöröskatona, öt jóbarát beszélget. Semmi esetre sem komoly dolgokról £úyt a társalgás, csak mint általában a húsz ev körüli fiatalembereknél szokás: lányokról, szórakozásról. Pedig lehetett volna komolyabb témájuk is, mert az ágyúdörgés délről is, északról is hallható volt. Délen a románokkal, északon a csehekkel állt harcban a fiatal vörös hadsereg. Az öt vöröskatona nem volt éppen valami elegáns viharvert, harctereket megjárt mundérjában. De azért mégis volt rajtuk valami, ami új volt, a szovjet tányérsapkájukon az, ötágú vörös csillag, alatta pedig halálfej, majd pléhből való, vörös szalagon az „Elveinkért élünk vagy halunk” jelmondat. Fiatalos pajkosság- gal szóltak a mellettük elhaladó lányok után, akik kacéran fogadták azt a fiatal katonáktól. A Csiky Sándor utca sarkán feltűnik egy lovas katona, az ezredkürtös. Trombita harsán. Riadót fúj, amely egyszerre megriasztja a Fő-utca népét. Az öt jóbarát egy pillanatra összerezzen, majd futólépésben a kaszárnya felé rohan. A század teljes menetfelszereléssel sorakozik a kaszárnya udvarán. Vezényszó hangzik: Csajkát fogj! Irány a konyha! A forró gulyáslevest csak lóhalálában tudják elfogyasztani. Üjra vezényszó hangzik: Század, vigyázz! Irány a kapu. Sorakozó! Kettősrendek jobbra át! Század utánam indulj! — A fiúk keményen léptek ki. Indultak a frontra, mely körülbelül 15 kilométerre volt a siroki és a bátori úti elágazásnál. Itt libasorba fejlődtek és óvatosan megközelítették az ellenség vonalát. A bozótok és vízmosások fedezete mellett ez fényesen sikerült A CSEHEK a Bátor előtt levő bozótos hegyen foglaltak állást. Leide Richard századparancsnok utasítása szerint el kell foglalnunk a hegyet. Egyetlen géppuskánk volt, amelynek parancsnoka Prihoda nevű, félelmet nem ismerő, jó katona volt. ök egy kisebb magaslaton tüzelőállást foglaltak el, melynek fedezete mellett századunk harcvonalhoz fejlődött. Szökellve a bozótok és vízmosásokba, fedezve magunkat, körülbelül száz méterre megközelítettük az ellenséget. Mint hirtelen jött szélvész, rohamra indultunk. Akkora harci lármát csaptunk, hogy az ellenség azt hitte, egy egész ezred támadt rájuk. Pedig századunk mindössze nyolcvan- három emberből állott. Az hanyatt-homlok menekült. Otthagyták géppuskájukat, öszvéreiket. Csodálatos módon, századunknak még csak egy sebesültje sem volt. Feljutottunk a hegytetőre és passziózva lövöldöztük a Bocsi-völgy felé vadul menekülő ellenséget. Délután öt órakor már Egercsehiig futottak előlünk. Bocson túl, egy kopasz hegy gerincén foglaltunk állást, azt nem tudtuk, hol álltak meg a csehek. Bátoron túl, a Bocsi-völgyön volt egy tanya és a tanyai lakosok mondták el nekünk, hogy a csehek azt beszélték, hogy egy-kettőre végezni fognak a vörösökkel, mert csupa fiatal kölykökből áll a vörös hadsereg. Hát mi megmutattuk, hogy kölykök vagyunk, de farkaskölykök. Bátor és Bocs lakosaitól tudtuk meg, hogy egy jól felfegyverzett légionárius zászlóaljat támadtunk meg, amely csúfosan elfutott, sok halottat és sebesültet hagyva maga után. Ez a század a 39. Vörösdandár IV/10. zászlóalj 3. százada volt. E század katonáira büszkék lehetnek az egriek, hiszen túlnyomórészt egriek voltak. Jómagam is ott voltam, s egri vagyok. ORBÁN ISTVÁN Itt minden kapható Bemutatjuk a bukaresti Március 28 elnevezésű vásár-csarnokot. őlmeii£t-£ cl zmz, ehzalinjllmt-c cl Ivújc? — Cigány-muzsikusainkról — A magyar nóták szerzői jórészt ismeretlenek, s ez ismeretlenek között szerepeli nek cigányaink is. A népzene — mint a nép* dal ikertestvére — úgy kísérte nemzeti életünk folyását, mint a görög drámákat a kar: tolmácsolta, magyarázta, irányította érzelmeinket. És ha ez a művelet a zene t— akkor aki csinálja, tehát a cigány is, zenész! Századok óta él az ő száraz-fáján zenei hagyományunk. Ott csinálja a nótát kint, a szabad ég alatt, a madarak, a fák és a virágok sugallata szerint. Tavaly Szigetszentmikló- son jártamban átkeltünk komppal a kis-Duna egyik ágán. A nap éppen lebukó- ban volt már, s a taksonyi ág felől a nádas száz és száz esti hangja kélt. Egyszer csak hegedűszó hangzott el a víz partjáról. Vajon ki muzsikálhat ott? Szép csendesen odalopakodtunk a bibic-tanyás nádas közelébe, ahol a parton egy öreg cigányt pillantottunk meg. Egy farönkön ült, tekintetét a szemközti nagy fűzfára szegezte és egy-egyet húzott a hegedűjén. Mellette a vízbedobott horgászhorog ide-oda rángatózott, mert valami éhes harcsa ficánkolt a végén. De a mi emberünk ezt észre sem vette. — Jó estét, öreg! — köszöntöttük — mi jót csinál? Az öreg leeresztette kezéből a hegedűt, s néhány másodpercnyi hallgatás után így válaszolt: — Tanulom a madarak nótáját ... Leültünk melléje és tanúi lettünk a népdal születésének. Ez a vén cigány művészettel leste el az aludni készülő természet zenéjét! Lehet, hogy később megvette tőle a madarak nótáját egy városi prímás, akinek a vendéglőkben elfásult lényét már nem érdekelte a természet és ki tudja, milyen divatos nótát csinált belőle. Így terem sokszor a magyar nóta, s aztán száll a mellétermett szöveggel együtt szájról szájra. A cigányfaj zene iránt való hajlamának bizonysága, hogy még a legnehezebb munkát végző vályogvetőnek a viskójában is ott csüng a hegedű, vagy a klarinét. Munka után ezek a társalgói, élete végéig hű barátai. Nem egy cigánymuzsikusnak voltak ezek az utolsó szavai: — Ha meghalok, temessétek el velem a hegedűmet is, mert az volt az én legkedvesebb barátom ... És milyen utánozhatatlan a cigánymuzsika! Ügy hullámzik, mint az érzelmek tengere, s benne van népünk határtalan szabad- ság-szeretete. Szárnyra kél és csapongva ragadja érzelmeinket magával a vidámság magasságaiba és a bánat mélységeibe. Reng a föld a jókedvtől, ám egyszerre csak elcsitul a vihar, s megszólal a „Cserebogár, sárga cserebogár”... szemkönnyezteto dallama. Csoda-e, hogy ilyenkor a magyar ember megöleli a cigánymuzsikust, mint rokonlelkű társát? Mert a cigány muzsikus kinézi szívünkből a legtitkosabb érzelmeket is. Csak egy tempót daloljunk el előtte: megcsinálja a nótánkat teljes bandakísérettel. Egyik vidéki városunkban — a 30-as évek elején — bankettől adtak az ott időző német vendégek tiszteletére. Valamelyik vendég, felgyúj- tatva a szekszárdi vörösbor által — német nótát kezdett énekelni. A prímás odafülelt, s alig telt bele néhány perc: az egész banda rárántotta a nótát. A német majd hova lett a meglepetéstől és a tolmácscsal kérdeztette: honnan tudják az ő nótáját? — Hiszen az előbb tetszett eldalolni, a nagyságos német úrnak — felelte a prímás. És ez az, amit más zenész nem tud a mi cigányaink után csinálni. Hogy is szól a cseh muzsikus, Csermák mondája? A cseh muzsikus a csárdabeli cigányt sehogysem tudta utánozni, s ezért bánatában meghasadt a szíve ... A XV. században hazánkba bevándorolt cigányok szinte munkatársai lettek az akkori magyar lírikusoknak, átvették tőlük a dal lelkét, a dallamosságot. A cigány lett a magyar muzsikusa! Csak ő értette meg népünket, csak az ő muzsikája tudott a magyarok szívéhez szólni. A legválságosabb időkben is mellettünk állott, ilyenkor öntötte zenébe a magyar nép könnyeit, kesergéseit. Ilyen időkben termettek Czinka Panna nótái. Ezért lett fénykora népdalainknak és népzenénknek a Rákóczi-kor- szak és a dicső szabadság- harc, innen fakadt a hallgató, a palotás, a lassú-magyar és a verbunkos. Liszt Ferenc mondja: „Nincs zene a világon, amelyből az európai zene annyi ritmikus eredetiséget tanulhatna, mint a magyarból.” Azokban az időkben, amikor csak titokban lehetett szeretni a magyar hazát és a magyar dalt, talán örökre kipusztult volna a nemzeti dal ritmusa, ha a cigányok nem őrzik meg azt. Sajnos, ma már cigányaink is kénytelenek a nagyközönség „kifinomult'?’■ ízléséhez alkalmazkodni, mert hiszen sokszor mambót, szvinget, hugit parancsol a fiatalság tőlük. — Elmehet a mi zenénk, elszakadhat már mind a húrunk — sóhajtja a tűnődő cigányzenész, aztán hazamen- ve, ráhúz egyet azokból a régi, régi nótákból, amiket még az öregapjától tanult. De mi velük és Gárdonyi Gézával együtt valljuk: amíg magyar nóta hangzik ezen a földgolyón, a cimbalom és a hegedű fogja azt mindig kísérni ... SOMODY JÓZSEF.
