Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-28 / 133. szám

4 NÉPŰJSAG 1958. június 28., szombat Japán gyermekrajzok Egerben MESSZE-MESSZE, a Sárga- tenger partján, Jedo egyik külvárosában született csak­nem 200 éve HOKUSZAI, a klasszikus, realista világhírű japán rajzmester. „Már hat­éves koromban fő szenvedé­lyem volt a tárgyak formái­nak lerajzolgatása” — írta ön­életrajzában, majd így foly­tatta: „73 éves koromban kezdtem kissé megérteni az igaz természetet’'. Bárnulatra- méltó szívóssággal, céltudatos­sággal tervezte a hetvenötéves agg mester, hogy 90 éves ko­rára fog behatolni „a dolgok misztériumába1’ és mire 110 éves lesz eléri, hogy minden vonala és pontja tökéletes, eleven. önkéntelenül is Hokuszai művészete jár eszünkben, mikor a japán gyermekrajz- anyagot nézegetjük. A nagy rajzmester is — mint megírta -— szenvedélyes rajzoló volt már hatéves korában.. . mire vitték késői utódai, a mai japán gyermekek a. rajzolás­ban, festésben? Ritka vendég Magyarorszá­gon a japán gyermekrajz. Az idén rendezte meg a népek barátsága hónapja alkalmából a Kultúrkapcsolatok Intézete ezt a 6—14 éves japán tanu­lók rajzaiból álló kiállítást Budapesten. Utána közvetle­nül mi kértük el az anyagot, hogy a Heves megyei napok alkalmával minél szélesebb körben mutathassuk be. Ha majd belépünk a kiállí­tási terembe. (Eger, Közgaz­dasági Technikum, I. em. 19. sz.) Szinte szokatlan tarkaság, színpompa lep meg bennün­ket. Balra, a falon az Anyá-val foglalkozó képek Sorozata. A KÉPEK valamennyi­kre jellemző egy bizonyos ßzuggesztiv erő, amely rajz­beli, festésbeli primitívsége­ken (súlyos arány-, és távlati hibák, néhol Csiszolatlan tech­nika) is áttör. Vitathatatlanul anyák néznek le ránk a ké­pekről, tágranyilt, gondos, sze­rető szemeikkel, munkás moz­dulataikkal... Japán anyák ezek, az atombomba által sújtott nép anyái. .. i,Az ■‘anya vasal" témájú kép nyolcéves kislány munkája. Arányhibával erősen kihang­súlyozza a fejet (az egész kép­nek mintegy egynegyedét te­szi ki.) A meggyötört arckife­jezés vonja magára a figyel­met, az asztalra és a munka­eszközökre csak ezután siklik a tekintet. Barnák fogják har­monikusan össze a háttér tár­gyait, amelyek a finoman és durván megmunkált részletek érdekes szövedékét alkotják. „A varrónő” 11 éves kislány munkája. Profilban ábrázolja a varró anyát. Kerüli a táv­lati ábrázolást, síkban hat. Az arányos elosztású formákon belül jelegzetesen gyermeki díszítések érvényesülnek, kü­lönböző irányú vonalakkal és elrendezésű pontokkal. A GYŰJTEMÉNY TOVÁB­BI részében a gyermek min­dennapi életével, játékaival, munka-, és természet megfi­gyeléseivel találkozunk. Kiemelünk a figyelemre­méltó sorozatból néhányat: Hatéves kislány krétarajza a „Sportünnepély”. Színes fo­nalakkal átszőtt csipkehatást kelt, a sok alak játékos vo­nala. Mozdulatábrázolás, korá­hoz képest igen fejlett. „A sárkányeregetés” kisfiú munkája. Erősen • felülné- zetből, szinte a magasra emel­kedett papírsárkányok mellől néz. Az eregető gyermekfigu­rák egész parányiak a lap alján, a rajzoló a játékszerrel érez közvetlen közösséget, ezt nagyítja meg. Hozzájárul a sárkányok kiemeléséhez még az is, hogy az egész kép azo­nos tónusú tömör kék és zöld színfoltjából villan ki, a pa­pírsárkányra festett emberarc. A japán természeti képre és ábrázolóművészetre any- nyira jellemző cseresznyevi­rág és általában virág-ábrá­zolás a gyermekmunkák kö­zött is képviselve van. A kö­zépső részen a meleg színek (sárga, piros) dominanciájával ható, erősen dekoratív virág­ábrázolásokat láthatunk, jobb­ra pedig finom természetmeg­figyelésről tanúskodó halvány­zöld mezőt, imitt-amott ki­kandikáló rózsaszín virágok­kal. Ezek a képek szemlélet- módjukban és megoldásukban különböző nyugateurópai mű­vészeti irányzatokra emlékez- tétnek A BEJÁRATTÓL JOBBRA eső falon és paravánon válto­zatos, reális tárgyú képekkel találkozunk. Szürkés, sötét színekkel ösz- szefogott vasúti kocsi javítá­sát ábrázoló kép után, ennek szinte ellentéteképpen a japán utca mozgalmas, alakokkal zsúfolt, tarka képe ötlik sze­münkbe. Ezután 14 éves kis­lánynak naturális részletes­séggel megfestett „Villanysze­relés” témájú kép ragadja meg a figyelmet. A japán iskola életéből való mozgalmas és szí­nes „Iskolaorvosi vizsgálat” cí­mű kép. Érdekes itt megjegyezni, hogy a kiállítás rendezési munkájában segédkező egri I. sz. ált. iskola pajtásainak az utcakép és a villanyszerelés témájú képek tetszettek leg­jobban. Talán ezek állnak legközelebb a mi rajzoktatá­sunk témáihoz, követelményei­hez. A kiállított MUNKÁK a spontán rajzoktatás kon­cepcióját tükrözik. Ezt bizo­nyítja az, hogy a kiállított té­pek 6—14 éves tanulók mun­kái, gyakran többévi korkü­lönbség sem jelent észrevehe­tő színvonalbeli különbséget. A mi szocialista rajzoktatá­sunk ettől lényegesen külön­bözik, nálunk a tervszerű irá­nyítás következtében jól le­mérhető a fejlődés, az élet­kornak megfelelő szívonalbeli különbség. Ügy gondoljuk, a gyönyör­ködtetésen túlmenően, még­sem jár tanulság nélkül álta­lános iskolai tanulók, pedagó­gusok, szülők, érdeklődők szá­mára a kiállítás megtekintése. Miben áll n kiállított gyer­mekrajzok értéke, a belőlük levonható tanulság — fogya­tékosságaik ellenére is? Elsősorban abban, hogy őszinte, fantáziával telített munkák. Nagyméretben dol- í^znak, tempera és kréta, me­rész felhasználásával, néme­lyek szinte gátlástalanul, vak­merőén rajzolnak, festenek. A színek tomboló energiáiét a rajzos vonalak sok munkában alig gátolják, fegyelmezik., Akadnak azonban képek, me­lyekben a színek finom ada­golása egymagában biztosít harmóniát, egyensúlyt, fegyel­met. A GYŰJTEMÉNY ÉRDE­KESSÉGE, tanulságai hívják fel a figyelmet: milyen jó lenne, ha á Kultúrkapcsolatok Intézetén keresztül egyre többször ismerkedhetnénk meg az egri kiállításokon más né­pek művészetével, kultúrájá­val, oktatásügyével. Ilyen mó­don is, nem lebecsülendő mértékben szolgálhatjuk a né- nek közti jobb megértést. a dolgozók nemzetközi szolidari­tását, a világbéke nagy ügyét. Dr. Berencz Jánosné. megyei rajz-szakfelügyelő. Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG Múló évek EGRI BRÖDY Aida EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Apák és fiúk EGRI LA JÓS VÁROSI KERTMOZI Halhatatlan garnizon GYÖNGYÖSI PUSKIN A második asszony GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mexikói szerenád HATVANI VÖRÖS CSILLAG Makrancos feleség HATVANI KOSSUTH Elbeszélés az első szerelemről PÉTERVASARA örök visszatérés FÜZESABONY Yves Montand énekel HEVES Egymásra találtak Boldog nyár . . . A lig n'éhány napja zárultak be az iskolák ** kapui, s már eddig is mennyi öröm jutott osztályrészül a gyermekeknek. Az egyikről tudom, hogy a Balaton vizében lu­bickol édesapjával Siófokon; a másik boldog elfelejtkezéssel adja át magát a nyár örömei­nek valahol a nagykátai szőlők között; a har­madik talán már csomagol is, hogy roboghas­son vele a vonat a még soha nem látott szép Budapest felé. Az öröm azonban azoknak is kijut, akik itthon maradnak. lAm, ma is. Állok a Eger-patak hídján. Né­zem a lassan folydogáló vizet. Szellő simogat­ja a hátát, csillogó fodrokat vet rajta. Nap­fény játszik a tovagördülő apró hullámokon. Távolabb két gyermek gázol a vízben, öltö­zetük csak egy kis nadrág Barnára sült tes­tük messzire világít. Imbolyogva haladnak az üdezöld vízpart felé. Kezükben valami ke­mény karton. Azzal hadonásznak, csapkodnak a levegőbe. Talán lepkére vadásznak, vagy brummogva szálló szarvasbogarat akarnak el­fogni. Az egyik már partot ér. A pázsitra szökik, s nagy lendülettel lecsap valamire. Hirtelen le­hasal. Aztán felugrik, s diadalmasan mutatja társa felé az elfogott zsákmányt. Messziről már nem láthatom, hogy mit fog­tak, de azt tudom, hogy az örömük mérhetet­len nagy lehet. Ök mentek utána, ők gázolták át a patakot is érte, csakhogy az övék le­hessen az a valami, a természet titkaiból, — amelyről hallottak, tanultak. Boldog nyár, mennyi ilyen örömet tarto­gatsz még nekik.„ * A munka dala í^ílyan a folyosónk, mint a méhkas. Ezer- nyi méhecske zümmög a vadszőlő vi­rágain. A nyár melege átbújik a zöld levél­falon és letelepszik az asztal mellé, mintha sohasem akarna elmenni. A napfény is meg­találja a levelek közötti kis réseket, ahol be- leskelődhet az árnyékos folyosóra. A letelepedett meleg elálmosít. Becsukom a könyvet. így hallgatom tovább a kis züm­mögök dalát. Milyen egyszerű ez a dal és mégis milyen szép. Van benne valami, ami leér a szívün­kig, és ott helyet kér. Felállók, hogy közelebbről elnézzem a kis munkásokat. Mennyien vannak, hogy dolgoznak! Hártyás kis szárnyukkal kényszerítik a levegőt, hogy vigye őket egyik virágról a másikra. De nem szállnak rá azonnal. Félarasznyi távolságban zümmögnek a virág felett, s csak azután ereszkednek rá, hogy horgas kis szívókájuk- kal kiszívhassák az illatos nektárt. Aztán to­vább szállnak. Nem messze, csak a legköze­lebbi virágig. Észre sem veszik, hogy a hátsó lábuk kis kosárkái is megtelnek sárga vi­rágporral. Némelyik már alig bírja a terhét. Mégsem tér még haza. Szorgalmasan gyűjtöget tovább, hogy hamarább felépülhessen a közös otthon, hamarább megteljenek a kis kamrácskák éle­tet adó mézzel. Leülök az asztalhoz. Űjra felnyitom a köny­vet. S míg szemem előtt folynak a sorok, a zümmögő dalocska bebocsátást nyer a szí­vembe, mert ez a dal a dolgozó méhecskék munkadala. Ennek pedig ott van a helye az emberi szívben... HÚRVÖLGYI ISTVÁN 1958. június 28., szombat: NÉVNAP Ne feledjük, vasárnap: PETÉR, pal — EGERBEN, ma esle 6 és fél 9 órakor a Gárdonyi Géza Színházban „Táncolnak a hó­napok” — címmel balett-est lesz, melyen a városi művelő­dési ház balcttiskolájának nö­vendékei lépnek fel. Közremű­ködik Konnja Ferencné és a Suha-Csdrniczky együttes. — EGY TANTEREMMEL bővítik az iskolát Tamaür- sön. A költségeket a megyei beruházási keretből biztosít­ják. — NÉPI ZENEKAROK HANGVERSENYE és prímás hangverseny lesz június 29-én este fél 8 órakor az egri Gár­donyi Géza Színházban, ame­lyen Heves megye legjobb népi zenekarai lépnek fel. A műsoron Heves megyei nép­dalok, csárdások és palotások szerepelnek. A hangverseny végén az egyesített népi zene­kart a díjnyertes prímás vezeti. — PARKOSÍTJÁK a KISZ-íiatalok a pártház előtti kis teret Domoszlón. A fiatalok a virágokat hazulról hozták, hogy széppé tegyék a pártsezrvezet helyiségének környékét. — SZOMBATON és VASÁR­NAP Mátraszentimrén és Do­moszlón a községi népfront bizottság ülést tart, melyen megtárgyalják a nyár folya­mán végzendő békcmozgalmi munkát. — EGY ÖLTÖZŐVEL akarják bővíteni az idén a mátraszenthnrei kultúrházat. Az öltöző építésére és a pa­dok beszerzésére 3500 forin­tot fordítanak a községfej­lesztési alapból. — A HAZAFIAS NÉP­FRONT pétervásári járási tit­kára, Maruzs János 1900 forint értékű békebélyeget adott el a gyarmati és félgyarmati kül­dötteknek a stockholmi béke­kongresszusra való eljutása se­gítségére. — BEFEJEZÉSHEZ kö­zeledik Egerben, a Cifrakapu utcában a betonliid építése. A hidat kb. két hét múlva adják át a forgalomnak.- A GYÖNGYÖSI járási népfront bizottság mezőgazda- sági bizottságot alakított. A bizottság tagjai tsz-tagok. ál­lami gazdasági dolgozók és egyéni dolgozók, valamint me­zőgazdasági szakemberek. Fel­adatuk, hogy az év folyamán szakelőadásokat tartsanak. — MA NYÍLIK MEG Egerben a Bajcsy-Zsilinszky utcában a kertimag szaküz­let, ahol a vásárlók a mag- íéleségck valamennyi fajtá­ját és mezőgazdasági kisgé­peket vásárolhatnak.- 200,000 FORINTOS költ­séggel elkészült a Bátor-Szűcsi úton levő híd. — A TIT csütörtökön este megyei elnökségi ülést tar­tott, amelyen megtárgyalták a jövő évi munkatervet.- MA DÉLELŐTT 9 órakor a járási tanács épületében a népi ellenőrző bizottság aktíva ülést tart, amelyen megtár­gyalják, hogyan segítsenek az aktívák a népi ellenőrök mun­kájában. — AZ ORSZÁGOS könyv­hét alkalmával június 30-án a gyöngyösi járási kultúr- házban este hétórai kezdettel Pándi Pál kritikus részvé­telével a gyöngyösi Irodalmi Kör ankétot rendez. Az ér­deklődőket szeretettel várja a gyöngyösi Irodalmi Kör. Gyöngyösön este 8 órakor: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA A XXIX. Velencei Biennale A NAPOKBAN nyitották meg Velencében a hagyomá­nyos Bienrialet, a városban kétévenként megrendezésre kerülő képzőművészeti és kép­kiállítást. A most megnyílt tárlat sorrendben a XXIX., — részvevői olasz, főleg velen­cei és külföldi művészek. A tárlat külföldi és hazai láto­gatók ezreit vonzza a gazdag történelmi és művészi múlttal rendelkező városba, amely egy­kor — a XIV-XVI. szazadban, a reneszánsz idején — Itália egyik legfontosabb kereske­delmi, kulturális és művésze­ti központja volt. A lagúnák városa szinte újra éled ezekben a hetekben. Ide­genforgalma — akárcsak a filmfesztiválok idején — meg­sokszorozódik. Mintha csak kárpótlást akarna nyerni el­vesztett egykori gazdagságá­ért és hatalmáért, legalább is művészeti téren. A kritikusok és művészek, valamint a látogatók összeha­sonlítást tehetnek a külföld és az olasz festészet legújabb al­kotásai között és megállapít­hatják egyúttal a képzőmű­vészet legújabb fejlődési irá­nyait is. OLASZORSZÁGGAL együtt 36 nemzet művészei neveztek be ebben az évben a Bien- nalera. A kiállító, bizottság rendezőinek az volt a szándé­ka, ha©? a világ képzőmű­vészetének jelenlegi helyzeté­ről és alkotásairól többé- kévésbé átfogó képet tárjon az érdeklődők elé. A Biennalenak — ennek a monumentális kép­csarnoknak több km hosszú termeiben függnek a külön­böző nemzetiségű és korú mű­vészek különböző irányzatú festményei. A kifüggesztett képek nagy része úgynevezett absztrakt alkotás; ez a festészeti irány­zat minden fajával és al­fajával képviseltette magát. A legnagyobb tetszést és el­ismerést azok a főleg fiatal művészek aratták, akik a való élet ábrázolására, mély embe­ri érzelmek kifejezésére vál­lalkoztak és egyszerű, de köz­érthető eszközöket alkalmaz­tak mondanivalójuk kifejezé­sére. Ezek között szerepel né­hány olasz és francia művész (Tabusso, Barbaro, Ferroni, Pignon és Rebeyrolle), a szov­jet Zardarian és a jugoszláv Hegedusic. A MŰBIRÁLATOK szerint körülbelül tizenöten érdemel­nek különösebb figyelmet és érdeklődést, akiknek a nevét és alkotásait az egész világon hamarosan meg fogják ismer­ni. Vie Nouve című olasz folyóiratból fordította: Nagy Katalin Befejezéshez közeledik az ősziárpa aratása a megyében A megye egyik leghomoko­sabb vidéke Kál község kör­nyékén van. Itt hamarabb érett be az őszi árpa, s az elmúlt napokban az egész köz­ség területén megkezdték az árpa aratását. Elsőnek Juhász János és Juhász István arat­ták le az árpát, s hamarosan akadtak követőik úgy, hogy kedd estig mintegy 80 szá­zalékát learatták már. Még a héten be is fejezik az őszi árpa aratását. Nyomozás egy hang után Joachim Goehner, hétéves stuttgarti kisfiú eltűnt. A spa- inel, amely sétáira elkísérte, egyedül jött ’haza. Apja fél­óráit volt az izgalomtól. Másnap ismeretlen hang je­lentkezett telefonon. 15 ezer márkát kért váltságdíjul. Goehnemek nem volt pénze. Felkereste a rendőrséget. Vil­láját felügyelet alá helyezték és megfigyelték a város összes telefonfülkéjét. Néhány nap múlva az „is­meretlen hang” újból ielent- kezett. Még nem tudta, hogy áldozatát, a megfojtott kisfiút megtalálták Stuttgart mellett, a keltengerhali erdőben. Goehner irtózatos önuralom­mal úgy tett, mintha még nem tudna a gyilkosságról. A rendőrség utasításainak meg­felelően igyekezett minél hosz- szabbra nyújtani a beszélge­tést, hogy a központi felvevő- készüléken minél többet rög­zíthessenek belőle. A pár­beszéd így folyt le: — Hogy van Jogghi? — kérdezte az apa. — Kérem ismételje... nem hallom jól. — Azt mondtam, hogy jól... Előkészítette a csomagot? — Nem értem, kérem ismé­telje meg. amit mondott. — Valaki van a vonalán, maid később hívom. V eritékcsöppek gyöngyöztek Goehner homlokán. Minden­áron tovább kell nyújtani a beszélgetést. — Nem, most már jobban hallok. — Mégis jobb lesz, ha ké­sőbb hívom. — Hány órakor? — Maradjon állandóan a készüléknél. — Visszahozza a kicsit? — Nem. — Miért? — Majd később megmon­dom. de most le kell tennem a kagylót. — Tessék? . — Azt mondom, hogy abba kell hagynunk a beszélgetést. Közben a megfigyelőasztalon megállapították, hogy a hívás a központi postahivatalból jött. Két rendőrautó nagy sziréná­zással odavágtatott. Rendőrök fogták körül a telefonfülkéket. Riadt, idős nő jött elő a tele­fonfülkéből. A gyermekrabló. a rendőrök megérkezése előtt néhány másodperccel eltűnt. x Példátlan „hangvadászat” kezdődött a müncheni rádió közreműködésével. Rendkívül adásban közvetítették a gyil­kos hangját. Sokan akadtak, akik úgy vélték, hogy felisme­rik a „stuttgarti gyilkos” hang- szíriét. Az adás nyomán 1100 bejelentés érkezett. Ezek közül hét, az egyik városkörnyéki ..műkertészt”. Emil Tillmant vádolta. Till'mann becsületben megőszült kereskedelmi alkal­mazott fia: harcolt a fronton, csöndes ember, szereti a fákat és a virágokat. Tizenegyévi házasság után elvált, tízéves kislánya van. Negyvenéves fejjel bolondul beleszeretett egy férjes asszonyba. Az haj­landó is volna új életet kezdeni vele, ha Emilnek legalább va­lami vagyona volna. Ezt a va­gyont kereste a gyermekrabló, amikor váltságdíjat követelt a kis Joachimért. x A stuttgarti főkapitányságon három negyven év körüli bar­na férfi áll a fal mellett. Ket­tő rendőr: a harmadik a kis Joachim gyilkosa. A tanúk sorra falismerik: ő a kertész, aki munkát keresett, aki „sze­retett beszélgetni a gyerekek­kel”. Ulrich B., az egyik is­mert színész kisfia felismeri: „Ez az őzikés ember”. A kis Ulrich április 2-án találkozott vele. Az országúton biciklizett, amikor egy felnőtt kerékpáros megszólította: — Ma született őzikéket ta­láltam az erdőben, nem érde­kel? Ulrich, aki lelkes Kipp-ling- olvasó, bizalmatlanul nézett az idegenre: — Ilyen időben nem szület­nek őzikék. — Hát én mégis találtar hármat az erdőben. Ha vei jössz, mind a három a lesz. 3 —’Tartsa meg magának válaszolta Ulrich. — Nálu nagy kutya van otthon, t- megharapná őket. Ulrichéknak valójában n csen kutyájuk, de ez a kis 1 zugság mentette meg a gy r- mek életét. Két héttel késő t a kis Joachim Goehner. oki kevésbé bizalmatlan v< :. . nyugodtan fölült az „őzi < ■ ember” csomagtartójára. „ x Emil Tillmann hiába tag dott. Hiába hangoztatta, fu> nem ismerte fel saját honfi; a rádióban. Nem tudta, h* az emberek nem úgy halljt saját magukat, ahogyan má& hallják őket

Next

/
Oldalképek
Tartalom