Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)
1958-06-22 / 128. szám
2 népüjsAg 1958. június 23., vasárnap iáÜ-' i ,,Ma takarékoskodsz, holnap jobban élsz“ Takarékos KISZ Ä MÁTRAVIDÉKI Fémművek KISZ szervezetének jó munkájáról szóló hírek bejárták a környéket, sőt a megye székhelyére, Egerbe is eljutottak. A takarékossági mozgalom fellendítésében fáradhatatlan fiatalok valóban sok követésre méltó kezdeményezést vezettek be, csak azért, hogy jobban, takarékosabban dolgozzanak. Már a bejáratnál érdekes rajzó plakát hirdeti: „Takarékoskodj az anyaggal, energiával”. Közvetlen mellette takarékossági felhívást olvashatnak a dolgozók. A plakátok, felhívások alatt ott a Mátravidéki Fémművek KISZ bizottságának a jelzése. Nehéz körülmények között Indult a mozgalom. A fásultság, nemtörődömség bénító nyomásából kellett felrázni a munkásokat. Ez a feladat a KISZ-fiatalokra várt. A felhívások nyomán takarékossági brigádot alakítottak, amelybe bevonták a gyár műszaki vezetőit is. A brigád kidolgozta az elvi lehetőségeket az üzemen belül. De az egyre húzódó küzdelemben egyedül maradt a KISZ-szervezet. RENDKÍVÜLI aktívaértekezleten a fiatal kommunista aktivistákat előkészítették a mozgalom megindítására. — Üzemrészekben ismertető felhívások, röpgyűlése'k voltak. Minden dolgozóval személyesen beszélgettek, meghallgatták javaslataikat, észrevételeiket, s a takarékossági tervet ezek figyelembe vételével állították össze. A szervezet tagjai most két ifjúsági üzem alakítását akarják megvalósítani, ahol nemcsak KISZ-tagok, de KISZ-en kívüli fiatalok is dolgoznak. Céljuk az anyagkihasználás megjavítása és az improduktív létszám csökkentése. Az V-ös üzemben is találni kiűzéseket, akikelhatározták, hogy ifjúsági üzemet alakítanak. ötleteikkel már eddig is sokat segítettek a munkában, de az új cím még nagyobb feladatok megoldására kötelezi őket. Huszár Lászlónak és Vámos Miklósnak a tüskékkel való takarékos gazdálkodásnál, a további felhasználásánál volt értékes javaslatuk. A görgő szúrótüske darabja 27 forintba kerül és nem használható egy munka- folyamatnál — például a görgő fiatalok a Mátravidé gyártásánál — egy óránál tovább, mert a hegye elkopik. Négy tüskét cserélnek a gépen óránként, s ez régebben használhatatlannak lett minősítve. A két fiatal kipróbálta, vajon más gyártmányhoz, ahol rövidebb szúrótüske kell, nem lehet-e felhasznáni. A kíslérlet sikerült és a már nem használt tüskéket a kopott rész (10 mm) levágásával tovább használják. Ez a javaslat hozzávetőleges számítások szerint 30—40 ezer forintot hoz a Fémművekben évenként. A MÁSIK IGEN értékes javaslat, sőt most már tett, hogy a tekercsek végét (egy méteres darabot) megmentik. A 30—40 méteres tekercsek utolsó egy méterét a szalagtovábbító nem bírta behúzni és ez mindig a hulladékba került. Veszett az anyag, szaporodott a hiány. Ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt ugrott a hiányzó alap- mennyiség 40 tonnára a múlt évben. A fiatalok, a kiszesek törődnek minden centis anyaggal. Az unatkozás, cigarettá- zás helyett kézzel igazgatják a gép alá az utolsó métert is. De nemcsak ebben a két esetben segítettek. A piskóta alakú heveder gyártását is módosították. A régi szerint a kilyukasztott heveder és a pogácsa összekeverve került a szereidébe. így sok esetben a már előbb kivágott lyukban visszamaradt a kis kör pogácsa és a szerelésnél nemigen törődtek a kiütésével, hanem a selejtbe dobták, vagy rosz- szabb esetben a lefolyó kanálisokba. A gondolkodó fiatalok a gépre szereltek két elvezető és egyben elválasztó csatornát is. Az egyiken lehull a kilyukasztott heveder, a másikon pedig a pogácsa. Csökken a selejt, növekszik a termelési érték. A másik ifjúsági üzem a X-es épület emeleti esztergáHalloffuk és ...mint ahogyan nem tetszett a történetben szereplő utasoknak sem, hogy az egyik napon, lévén a „faka- ruszon”, a terepjárásban nem gyakorlott gépkocsi- vezető, a novaji 73. számú ház előtt olyat zökkentek, hogy az utolsó corból, az elsők közé estek. Az a helyzet ugyanis, hogy az említett ház előtt a kövesúton egy hatalmas gödör van, amit az arra ki Fémművekben lyos részében alakult meg. Mint egy kis család, olyan ez a rész. Recskről dolgoznak benne legtöbben, így érthető, hogy az egy faluban lakók összetartanak, jó a kollektív szellem. Tarjányi József, Szakra Ferenc még azok közül valók, akik megkezdték a munkát a Fémművekben. Szívvel- lélekkel végzik az új feladatokat. Gondolkodnak, mit lehetne tenni a jobb eredményekért. A végdarabok összegyűjtése itt is megkezdődött, a gépek üres járása szinte a minimálisra csökkent. Az elkopott szerszámokat, amelyeket azelőtt eldobtak, most cserére tartogatják, gyűjtik. Az elkopott szerszámokból, kulcsokból, fogókból, másfélét készítenek, hogy ezzel is csökkentsék a kiadás költségeit. POGÁNY ISTVÄN kisz- titkár, Csárádi Jánossal együtt figyeli, jegyzi a gyártelep területén elfekvő, még használható anyagokat. Van bőven szétszórva a fű között, vascső, bergmanncső, és még ki tudja, mit rejtenek a lomboslevelű bokrok. A takarékossági mozgalom továbbfejlesztésére takarékos- sági ankét foglalkoztatja most a Mátravidéki Fémművek KISZ-szervezetének vezetőségét. Ezen az ankéton több olyan gyár kiküldötte vesz részt, ahol konkrét eredményei ■ vannak a takarékossági mozgalomnak. Közösen megbeszélnék munkamódszereiket, s ha valahol értékes javaslatuk volna, azt bevezetnék az ő üzemeikben is. Ez a helyes kezdeményezés biztosan elősegítené ezt a mozgalmat, — használna a gyárnak, tanulnának a KISZ-fiatalok. Nagy feladatok megvalósítására vállalkoztak, de ha bátran, közösen, összefogva végzik a munkát, a siker nem maradhat el. KOVÁCS JÄNOS nem tetsxett járó autóbuszvezetők már kikerülnek. Véleményünk szerint az Útfenntartó novaji útőr, amely dicséretesen sok gondot fordít ugyan az utak javítására, de több hónap óta nem vett tudomást erről a buktatóról. De ehhez még hozzátehetjük, a tanács is kezdeményezhetné a községfejlesztési munkán belül az út megjavítását. Nemzetközi szemle A világpolitika örökké hánykolódó vizei mintha kisebb hullámokat vetettek volna az elmúlt napokban. Franciaországban és Algériában a május 13-át követő lázas hetek óta pillanatnyilag szélcsend honol, s a De Gaulle-kormány láthatólag kedvezőbb helyzetbe szeretné manőverezni magát. A csúcstalálkozó ügyében semmiféle látványos lépés nem történt az utóbbi napokban, noha e találkozó gondolata, ha lassan is, de tovább érik. Kompromisszum, vagy beavatkozás A világ minden tájáról befutó jelentések arra vallanak, hogy Libanon, ez a másfél millió lakosú, hazánknál jóval kisebb területű középkeleti ország, esetleg napokon belül újabb súlyos középkeleti bonyodalom kiindulópontja lehet. Nem azért, mintha Libanon népe a Közép-Kelet békéjére törne, s mégcsak nem is azért, önmagában, mert Libanonban csaknem egy hónapja már polgárháború dúl. Az okot abban kell keresnünk, — hogy az angolszász hatalmak nem akarnak belenyugodni abba, hogy egy újabb arab ország csússzon ki ellenőrzésük alól. Libanont, fontos stratégiai helyzetén kívül, a területén átfutó olajvezetékek teszik különösen értékessé a nyugati hatalmak számára. Az iraki olajmezőkről induló legfontosabb olajvezetékek két libanoni városnál, Tripoli- nál és Sidonnál érik el ugyanis a Földközi tengert. Mint az amerikai külügyminisztériumhoz elég közel álló U. S. News és Wordl Report című folyóirat legutóbbi száma nyíltan ki is mondja, „mind az Egyesült Államok, mind Anglia úgy véli, hogy a Libanonért folyó ütközet életbevágó fontosságú a nyugat középkeleti olajeildtása szempontjából. Az amerikai—angol beavatkozási szándékot bizonyító idézeteket tovább lehetne még szaporítani, de nincsen semmi szükség erre. Az érvelés természetesen nem mindig ilyen őszinte, mint ahogyan azt az U. S. News és World Report cikkében olvashattuk. Hivatalosan az lenne a jogcím a beavatkozásra, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, tehát Nasszerék „támogatják” a libanoni felkelőket. Nem vitás, hogy Kairóban rokenszenveznek a libanoni felkelőkkel és fordítva. Hiszen a felkelőket azok az eszmék hevítik, amelyek ma közösek az egész arab világban; arab nacionalizmus, függetlenség, el nem kötelezett külpolitika. Az a körülmény azonban, hogy a felkelők rövid idő alatt az ország csaknem háromnegyed részét ellenőrzésük alá tudták vonni, alapjaiban érdektelenné teszi a kérdést, átszivár- gett-e párszáz ember és párszáz puska Szíriából, vagy sem. Az egész felkelés menete világosan mutatja, hogy itt széleskörű népi megmozdulásról van szó, s nem „Kairó szította lázadásról.” Az angol üzleti világ egyik legtekintélyesebb hetilapja, az Economist, maga cáfolja, mintha a libanoni bajokért az Egyesült Arab Köztársaság lenne a felelős, s a felelősség nagy részét a libanoni elnök, Chamoun magatartására hárítva azt az értesülést közli, hogy Nasszer valójában a felkelés befejezését szeretné. Lassú kapaszkodás a csúcshoz A nemzetközi közvélemény nem kevés idegességgel és nyugtalansággal szemléli, hogy a csúcstalálkozó előkészületei jóval lassabban folynak, mint ahogy azt a világ fennálló állapota megengedhetné. Alig vitatható, hogy a csúcstalálkozó ellenzőinek éppen ez a hu- za-vona, ez a lassúság egyik legfőbb eszköze. Azzal jár ugyanis, hogy a közvélemény egyrésze belefárad a várakozásba és a reménykedésbe, s ezáltal csökkenti azt az erőteljes nyomást, amelynek hatása alól a kormányok egyébként nagyon nehezen tudnának kibújni. Tagadhatatlan, hogy részben a csúcsértekezlet elhúzódása miatt, részben a francia események következtében a nyugati közvélemény csúcsértekezlet követelő hangja egy fokkal talán kevésbé erőteljes ma, mint egy félévvel ezelőtt. Az amerikai elgondolásokban bekövetkezett kicsiny, de jelentőssé válható fordulat bizonyítja a legszemléletesebben a közvélemény sürgetésének Lényegesen nem csökkent hatását. A napokban lemondatták Strauss tengernagyot, az amerikai atomerőbizottság elnökét. Ez az egyszerű személyi változás egy hosszas belső harc lezárása az Egyesült Államokban. Strauss tengernagy és legfőbb tanácsadója, Teller professzor volt ugyanis az, aki a legélesebben kitartott amellett, hogy az atomrobbantásokat, a kísérleteket folytatni kell. Strauss és a vezetése alatt álló bizottság álláspontjának alátámasztására a hamisításig és bizonyos tények elhallgatásáig is elment. Amikor két hónappal ezelőtt az amerikai szenátus egyiií tagja felfedezte és nyilvánosan leleplezte Straussék csalását, elkerülhetetlenné vált az amerikai atomerő bizottság elnökének leváltása, s Teller profeszernak, akit különben a „hidrogénbomba atyjának” neveznek, tekintély vesztesége. Ily módon tehát a szóban- forgó személyi változások, ha nem is egy új politika kezdetét, de új politika csiráját jelenthetik az Egyesült Államokban. Azt a készséget, hogy az Egyesült Államok is abbahagyja az atom- és hidr-'génkísérletek folytatását. Ez az amerikai döntés ma még nem születet4 meg. Az a tény azonban, hoc július 1-én minden valószínűség szerint megkezdődik Genfben a nagyhatalma t szakértőinek tárgyalása a kísérletek felfüggesztésének ellenőrzéséről, semmiképpen sem mutat rossz irányba. Továbbra is fennáll tehát az a nagyon erős valószínűség, hogy a csúcstalálkozó létrejön. Nem egy olyan csúcs- találkozó természetesen, amely minden kérdést felölel, s amely minden kérdést meg is old. A helyzet erre még nem érett meg. Olyan csúcstalálkozóra számíthatunk, amely megindíthatja a jégzajlást, közeledést hozhat létre egykét kérdésben, s a megoldás küszöbéig juttathat más kérdéseket, elsősorban a leszere lés területén. Ez pedig nem kevés. SZAZÖTVENNYOLC ÉVVEL ezelőtt, 1800. január 11-én született Jedlik Ányos, a Komárom megyei Szimő községben. Szegény parasztszülők gyermeke volt, akit szülei csak nehezen tudtak taníttatni. Magyarországon ebben az időben csak a tanítói vagy a papi pálya útján lehetett szabadulni az elviselhetetlen jcbbágysorból; így Jedlik Ányost is papi pályára szánták szülei. 1821-ben matematikából és fizikából, 1822-ben pedig filozófiából szigorlatozott a pesti tudományegyetemen, ahol a bölcsészet doktorává avatták. Még ebben az esztendőben a Benedek-rend győri gimnáziumához került tanárnak. Kilenc évet töltött ebben a tanintézetben; itt, a fizikai szertárban kezdte meg elektromossággal való kísérleteit. Legjobban az elektromos áram mágneses hatása érdekelte: ha egy lágyvasrudat vezetővel körültekercselünk és a tekercsen át elektromos áramot vezetünk, a vasrúd mágnessé lesz. Jedlik 1828-ban elkészített egy gépet, amelyben egy vezető dróttal körültekercselt vasrudat (elektromágnest) állandó forgásban tart egy galvánelem árama Jedliknek sikerült a világon először ezzel a gépével az elektromágnest állandó forgásban tartania. A mai villanymotorokban is vasmagos tekercsek forognak. Ez a gép volt a mai villanymotorok őse. EZEKBEN AZ ÉVEKBEN egy másik gyakorlati irányú találmánya is napvilágot látott: egy bécsi fizikai és matematikai folyóiratban Jedlik ismertette a savanyú- és szódavízgyártás új módját, a magafeltalálta szódavízkészítő Egy érdekes életűi magyar Jedlik Ányos, a dinamó feltalálója gép segítségével. Számos ki- sebb-nagyobb találmánya volt, amelyeknek egy része nem is maradt ránk. 1831—40 között Jedlik Ányos a pozsonyi Akadémia fizikai tanszékén működött, ahol az egész idő alatt szívós és gyakran sikeres küzdelmet vívott a fizikai szertár fejlesztéséért. Neki köszönhető, hegy korszerű kísérleti gépekkel sikerült ellátni a pozsonyi, győri, pesti, kassai és nagyváradi akadémiát. Az 1840-es év fordulópont volt Jedlik életében. Ekkor foglalta el a pesti Tudomány- egyetem fizika-mechanikai tanszékét, itt fejtette ki a későbbi években legjelentősebb működését. Ezekben az esztendőkben terjedtek el Magyarországon a reformeszmék, amelyek a nemzeti függetlenségi harc fellángolásához vezettek. Amikor az 1843—44. évi országgyűlés kötelezővé tette a magyar nyelv bevezetését a tanintézetekben, Jedlik volt az első, aki magyarul kezdte meg addig latin nyelven tartott előadásait. De tovább is ment ennél: a korszerű követelményeknek megfelelő magyarnyelvű fizikakönyvet írt. Könyvének első kötete „Súlyos testek természettana” címmel jelent meg. Művének folytatása már nem jelenhetett meg nyomtatásban, csak litografált jegyzet formájában jutott el hallgatóihoz. 1848 március 15-én, magyar történelem nagy napján, Jedlik Ányos volt a pesti egyetem bölcsészkari dékánja. Ezen a napon a következőket írta a kari naplóba: „Mindenki érzi, hogy ilyen mozgalmak között, valamint az egyetemi tanárok, úgy az egyetemi ifjúság közönyös állapotban nem maradhat". JEDLIK CSELEKEDETEI összhangban voltak felfogásával, következetesen kiállt a nép ügye mellett: jelentkezett nemzetőrnek. Nappal részt vett a fővárost védő sáncok építésében, éjszakánként pedig laboratóriumába visszavonulva folytatta kísérleteit. A szabadságharc leverése után ellene is vizsgálat indult. „Ránk nehezültek az idők” — írja eben az időben naplójába. Végül is visszatérhetett katedrájára, hogy a magyar ifjúságot magyarul tanítsa. Ezentúl idejét megosztotta a tanítás és a kísérletezés között. Élete legjelentősebb találmányán dolgozott ekkor. Ezekben az években a fizikusokat és gépszerkesztőket világszerte az a kérdés foglalkoztatta, hogyan lehetne gőzgéppel forgatott áramfejlesztővel kielégítő módon elektromos áramot fejleszteni. Az 1850-es években az erre irányuló Kísérletek ott tartottak, hogy elektromágnesek sarkai előtt tekercseket, vagy más alakú vezetőket forgattak: így erős mágneses teret keltettek és a keletkezett áram is erős lett. De honnan vegyék az elektromágnes táplálásához szükséges áramot? Ezt csak úgy tudták megoldani, hogy galvánelemeket kapcsoltak be az elektromágnes tekercsébe. De a galvánelem romlik, hamar kimerül, így használata nem célszerű. 1856-ban jutott Jedlik arra a gondolatra, hogy magának az áramfejlesztőgépnek az áramát használja fel gépe elektromágneseinek táplálására. A gép forgórészéből kivezetett áramot az elektromágnesek tekercsén vezette át. Ezáltal erősebb lett a mágneses tér. A forgórészben még erősebb áram keletkezett, az ismét erősebb mágnesességet keltett, és így tovább ... EZT AZ ELVET valósította meg Jedlik 1861-ben elkészített dinamójában. Azt is felismerte, hogy az elektromágnes vasmagjában jelentkező csekély mágnesesség már elegendő ahhoz, hogy kezdeti gyenge mágneses áramot keltsen. Tehát az önerősítés elve mellett világosan kimondta az öngerjesztés elvét is. Ez a kettő együtt a dinamóelv. A dinamóelvet teljesen világosan és pontosan 1856-ban fogalmazta meg Jedlik, tehát 10 évvel megelőzte a német Siemens-et, akinek általában az elvet is és a dinamógépet is tulajdonítják. Siemens nem tudott és nem is tudhatott elődjéről: Jedlik nem hozta nyilvánosságra találmányát, Siemens pedig azonnal megkezdte gyárában a dinamógépek előállítását. A dinamógép világtörténeti jelentősége óriási; az emberiség legnagyobb találmányai közé tartozik. Fájdalmas számunkra, hogy ez a hatalmas találmány a világ közvéleménye szemében nem valódi feltalálójához, a magyar Jedlik Ányos nevéhez fűződik. De Siemens a kor egyik legfejlettebb technikájú országában élt és dolgozott, Jedlik pedig az elmaradt, gyarmati sorban tartott Magyarországon egyedül kísérletezgetett és fogalma sem lehetett arról, hogy milyen horderejű találmánya egy olyan országban, ahol a technika és az ipar elég fejlettek ahhoz, hogy a dinamót a termelés szolgálatába állítsák, így Jedlik a mostoha viszonyok következtében névtelen, csak a szakemberek által ismert feltalálója maradt a dinamónak. Jedlik a későbbi években is folytatta munkásságát. 1863-ban ismét egy olyan elvet hozott nyilvánosságra, amelyet azóta is alkalmaznak a fizikában. Ugyanis az atommagátalakításhoz többmillió Voltos elektromos feszültségre van szükség. Ezt a feszültséget úgynevezett „lökésgenerátorokkal“ állítiák elő. A lökésgenerátor működési elve ugyanaz, mint amilyen módon Jedlik már 1863- ban 90 cm hosszú elektromos szikrákat keltett, amelyek kb. másfélmillió Voltos feszültséget képviseltek. EGÉSZEN ÜJ eljárás alkalmazásával érte el ezt az eredményt. Dörzsvillanygépek segítségével leydeni palackokat töltött meg, majd a palackokat gyorsan egymásután kapcsolta. Ilyen módon a sorba- kapcsolt sűrítők feszültségei összegeződtek és így a töltőgép feszültségének sokszorosát tudta előállítani. Ezt 3 módszert csak ő utána tizenkét évvel, 1875-ben kezdték alkalmazni a fizikusok. Az 1873-i bécsi világkiállításon Jedlik bemutatta csöves villanysűrítőkbő! összeállított készülékét is, amellyel nagy elismerést aratott. Jedlik öregkorában sem hagyott fel tudományos munkásságával. Hangoztatta a természettudomány fontosságát és Korát megelőzve megállapította, hogy „az emberi jólétet az emberiségnek csak azon osztályai fejleszthetik magasabb és állandóbb fokra, amelyek minél számosabb természettudományi ismeretek célszerű és ügyes alkalmazásával foglalkoznak”. 1895-ben, kilencvenöteszten- djs korában halt meg Jedlik Ányos, a „ tizenkilencedik század egyik legnagyobb feltalálója. Élete a népéhez hű tudós élete volt, hazafiassága nem frázisokban, hanem szüntelen munkálkodásban nyilvánult meg. A szerecsétlen körülmények, amelyek között Magyarország akkor volt, megakadályozták, hogy elfoglalhassa méltó helyét a világ nagy feltalálóinak sorában. BÄR AZOK A találmányok, amelyek az elektromosságot hódító útjára segítették, a világ szemében nem az ő nevéhez fűződnek, mi ma, az elektromosság századában büszkén és tisztelettel emlékezünk meg Jedlik Ányosról, az elektromosság magyar úttörőjéről. V. r.
