Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-22 / 128. szám

1958. június 22„ vasárnap NEPÜJSAG 3 Tizenhét esztendeje \L fasiszta Németország hitszegő módon, tizenhét év­vel ezelőtt, orvul, hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjet­uniót Hitler és társai arra számítottak, hogy könnyű győ­zelmet fognak aratni a szovjet állam felett. Ekkor már Hit­ler lábainál hevert Csehszlo­vákia és Franciaország, Len­gyelország és Jugoszlávia, és a német hadigépezet szolgálatá­ban állt csaknem egész Euró­pa ipara és mezőgazdasága. Németországot támogatta Horthy és a magyar uralkodó klikk is, akik a kassai provo­kációra való hazug hivatko­zással ugyancsak háborúba vitték a magyar népet a Szov­jetunió ellen. Nem gondolt Hitler komoly háborúra. Azt hitte, hogy ál- lig felfegyverzett csapatai pár K/'t alatt lerohanják a szovjet földet, s úgy tervezte, hogy november 7-én már Moszkvá­ban tart díszszemlét. Számí­tott csapatai számbeli és tech­nikai fölényére, a támadásból adódó előnyökre, s arra, hogy a szovjet nép egységét sikerül megbontani, és az ukránokat, bjeloruszokat az oroszok ellen fordítani. Kétségtelen, hogy Hitler ter­ve kezdetben némileg bevált. A Szovjetunió, bár számított Németország támadására, ek­kor még nem volt kellően fel­készülve a támadás visszave­résére. Az előbb felsorolt, ide­iglenesen ható tényezők mind elősegítették a németek gyors előnyomulását. A szovjet nép­pel kapcsolatos tervei azonban egy percig sem váltak be Hit­lernek. Az ukránok, bjeloru- szok és a Szovjetunióhoz tar­tozó többi nép hódítóinak, a német lovagrend utódainak te­kintette a fasisztákat, s egy emberként sorakozott fel a párt és a kormánya mögé a németek elleni harcra. A hát­országban tömegesen jelent- ke-tek a németek elleni harc­ra, a megszállt területeken pe­dig tízezerszámra működtek a partizánok, s nemcsak nagy német erőket kötöttek le, ha­nem gyakran megbénították a német utánpótlási vonalakat is. TV ovember közepén már-*■” mintegy 140—150 kilo­méterre közelítették meg Moszkvát a német csapatoK. Moszkva alatt azonban a Vö­rös Hadsereg és a szovjet nép önfeláldozó hősiessége megálljt parancsolt a hitleri hordák­nak. Szívós és elkeseredett harcokban 1941—42 telén több­száz kilométerre nyomták visz- sza a német csapatokat. A németek Moszkva alatti veresége a háború első évé­nek döntő hadieseménye volt, s ez volt egyúttal a németek ;lső nagyjelentőségű veresége a II. világháborúban. Megmu­tatta, hogy a Szovjet Hadse­reg hatalmas katonai erő, amely nemcsak arra képes, hogy a német fasiszta csapa­tok nyomásának ellenálljon, hanem nyílt harcban is meg tudja verni őket. Ezzel szét- foszlott a hitleri hadsereg le­győzhetetlenségének egész Eu­rópában elterjedt mitosza. Hitler és tábornokai a „Tél tábornokot” okozták sikerte­lenségükért, s azt állították, hogy a Vörös Hadsereg csak azért tudta megállítani táma­dásukat, mert a téli időjárás nekik kedvez. A valóságban más volt a helyzet. Ekkor már kezdtek működni azok az állandóan ható tényezők, amelyek egy háború kimenetelét meghatá­rozzák: a nép és a hadsereg egysége, a hátország szilárd­sága, s minden anyagi erőnek a győzelem szolgálatába való állítása. Egy cél hatott át minden szovjet embert a fron­ton és a hátországban egya­ránt: a német agresszió visz- szaverése és a fasiszta Né­metország megsemmisítése. r Újabb nagy erők bedobá­sával 1942. nyarán a németeknek sikerült ismét né­mileg előnyomulni. 1942. őszén azonban a Vörös Hadsereg végleg megállította a német támadást. A sztálingrádi csa­tában és azt követően 1942— 43 telén elvéreztek a legjob­ban felszerelt német csapa­tok. Sztálingrád volt a német hadsereg alkonya, a sztálin­grádi csata után mint ismere­tes, a németek nem tudtak többé magukhoz térni. 1943. tavaszától a Vörös Hadsereg megkezdte a néme­tek által megszállt országré­szek megtisztítását, a német csapatoktól. A Vörös Hadse­reg tíz csapása, mellyel a fa­siszta seregeket szétzúzta, örök dicsősége lesz a hadtörténe­lemnek. A szovjet katonák hősies harcban 1944. nyarára az utolsó német alakulatot is kiverték a Szovjetunió terüle­téről és megkezdték a néme­tek által leigázott szomszédos népek felszabadítását. A Vörös Hadsereg nagy honvédő háborúja túlnő a Szovjetunió határain. A Vö­rös Hadsereg által felszabadí­tott népek — köztük mi ma­gyarok is — évszázadokon ke­resztül voltak idegen, főleg né­met elnyomás, befolyás alatt. Számukra a Vörös Hadsereg felszabadító harca hozta meg a szabadságot, s a Vörös Had­sereg jelenléte nagymértékben hozzájárult a szocialista for­radalom győzelméhez is. A szomszédos népek • felsza­badítása után 1944—45 telén a Vörös Hadsereg csapatai elő­nyomultak Németországba, s 1945. május 8-án, miután Ber­lin is elesett, Németország megadta magát. A könnyű ka­landnak indult vállalkozás te­hát súlyos bukással végződött a fasiszta Németország szá­mára. A szovjet nép négyéves hősies harcban térdre kénysze­rítette az agresszorokat. A. Szovjetunió nem egye­dül állt szemben Németország­gal, szövetségesei Anglia és az Amerikai Egyesült Álla­mok azonban egészen 1944-ig késleltették az európai máso­dik front megnyitását, amely- lyel tehermentesítették volna a Szovjetuniót. Nem a Szov­jetunió megsegítésére, hanem meggyengítésére törekedtek. Tervük azonban nem vált be. A Szovjetunió a háború évei alatt megerősödött, s a Szovjet Hadsereg a világ első katonai erejévé vált. Nagy József Az összefogás eredménye: 400 méter vízvezeték-hálózat bővítés helyett 800 méter Nagy tervek születtek a víz­ellátás megjavítására az idén Sírokban. Hogy a lakosságnak ne kelljen sokszor 100—150 méteres parton hordani a vi­zet, elhatározták, hogy kibő­vítik az utcai vízvezeték-há­lózatot. A vízvezeték-hálózat bővítésének tervét a tanácsta­gok megvitatták az érdekelt választókörzetek lakóival, s megbeszélték, mennyi társa­dalmi munkával járulnak hoz­zá. A tanács kezdeményezésé­re végül is elérték, hogy a tervezett 400 méteres hálózat bővítést 800 méterre tudták növelni, mert a munka nagy részének elvégzését vállalták a dolgozók. Volt olyan nap, hogy 100 ember dolgozott a vízvezeték árkának ásásánál. A 800 méter vízvezetékből 550 már készen is van, az egyik 400 méteres szakaszon már folyik a víz. Tízéves a Gyöngyösi Cipész KTSz ... hogy amerikai turisták látogatták meg az indiai La- litpurt. Még ez nem is lenne olyan szenzációs dolog, mert mi van abban érdekesség, ha turisták ezrei érkeznek Ma­gyarországra. Megnézik a napsütésben ragyogó Buda­pestünket, a Balatont, meg­kóstolják az egri bikavért és felejthetetlen emlékekkel tér­nek haza. Ez lenne a rendje és módja a turistáskodásnak. Három amerikai turista -r közli a lap — behatolt a Kris­na Mandin templomnak egyik legrégibb indiai szentélyébe, hogy onnan ellopjon egy is­tenszobrot, majd a lalitpuri ősi szentélyből elemeitek egy szent ereklyét. A lakosság elfogta és kényszeritette őket az ereklyék visszaadására. Nagy a felháborodás a la­kosság körében, úgy látszik, még nincsenek hozzászokva az amerikaiak gyűjtögető életmódjához, vagy talán at­tól félnek, hogy ma még csak a szobrot, ereklyét akarják maguknak, de holnap már az egész India kell nekik? Az eddigi tapasztalatok alapján jogos a felháborodás ... — ko — K- : AZ ANYÄK NAPJA — MINT ÜZLET Az Amerikai Egyesült Álla­mokban az anyák napja nem­csak a gyermeki szeretet ün­nepe, hanem igen jó üzlet is. A karácsonyi ünnepek után a második helyen ez az ünnep áll: az idén kb. 850 millió dol­láros bevételt hozott a külön­böző amerikai cégeknek. S hogy az üzlet még nagyobb legyen, egy amerikai vállalat újszerű „ajándékkal” árasz­totta el az üzleteket. Aki meg­feledkezett az anyák napjáról, a következő napokon tetszetős képeslapot vásárolhatott a kö­vetkező szöveggel: „Bocsáss meg, megfeledkeztem Rólad.” AHOL JUTALMAZZAK A HAZUGSÁGOT Burlington városban (USA) működik a Hazugok Klubja, amely minden évben megju­talmazza a legízlésesebb és legmerészebb hazugságot. Az idén a nagydíjat a következő hazugság vitte el: „Tavaly nyáron városunkban akkora hőség volt, hogy a gyíkok a takaréktűzhely főzőlapja alatt kerestek felüdülést.” Rácz Lajosné is tíz éve tagja már a szövetkezetnek. A tíz év alatt, mindenki meg­elégedésére, mindenkor jó munkát végzett. Horbász Sándor még fiatal­ember. De azért már ő is tíz éve tagja a KTSZ-nek. : Az alapító tagok között volt : tíz évvel ezelőtt Prunyi Béla | is. . Kimagasló munkája hozzájá- I rult a szövetkezet jó ered- ! menyeihez. Kelemen Antal csak 1951-től tagja a szövetkezet­nek. ö a „Könnyűipari Mi­nisztérium Kiváló dolgozója” büszke tulajdonosa, s lényké­pe ezer* került ide a KTS/. jubileuma alkalmából. GYURKÖ GÉZA: Családi ügy — Ruhát kell csináltatnod — je­lentette ki Ferencné, férje nadrágját forgatva, amely ha fényes ugyan még nem volt, de mindenesetre ma­gán viselte a munka nemes jegyét, a fáradságét és az öregkorét. — Igen, csináltatnod kell, de végre valami jobbfélét, — jelentette ki újra, mi­közben enyhe undorral eltartotta magától az olcsó szövetből készült, Viseltes nadrágot. — Hogy mit mondtál? — nézett fel az újságból Ferenc, s feltolta hom­lokára a szemüveget. Az előbb, hogy olvasott, domborodó homlokával, enyhén kopaszodó fejével, szemüve­gesen, tudósnak nézett ki, s most csak egy kicsit riadt férjnek, akit is­mét megrohan valamivel a felesége, olvasás közben, a legteljesebb védte- lenségében és felkészületlenül. — Azt, hogy ez a vacak kezd szét­menni, a fekete ruhádat nem fogha­tod be, tehát ruhát kell csináltad- nod ... Valami jobbfélét — hangsú­lyozta ki újra, mintha tetszene neki a szó, amit most talált ki. Rendkívül találónak tartotta. Ferenc magára talált. — Miből? — tette fel a férjek szo­kott és lakonikus stílusában és rög­tön hozzáfűzte: — Jó ez még... Ne­kem nagyon megfelel... — Neked lehet, de nekem nem ... Majd spórolunk, néhány hónap alatt meglesz rá a pénz... A gyerekek úgyis a mamáéknál vannak, köny- nyebb lesz. — Vannak annál fontosabb dolgok Is, — próbálta elvágni a vitát Ferenc és gyorsan szemére csúsztatta a szemüvegét s belebújt az újságba. Részéről az ügy lezáratott. Ha itt volna a pecsétje, még azt is ráütné a beszélgetés végére. Ha Ferenc egyből beleegyezett volna, talán ... talán győzelmet arat. De mi tudja a legkövetkezetesebbé tenni a nőt? Az ellentmondás. S Fe­rencné ilyenkor kérlelhetetlen volt, mint az ügyész és szívós, mint az erdei ember. Ruha kell és kell és punktum. Márpedig ha kell, akkor meg is lesz. Rá ne mondják a szom­szédok, hogy milyen kopott a férje, míg ő... S különben is, megúnta már az örökös vasalást, hogy ne jár­jon a férje furulya-nadrágban. Ké­nyelme és becsülete, házastársi köte­lessége követeli meg, hogy hű legyen elgondolásához... Az volt. Majd egy héten keresztül minden este meglobogtatta a nadrágot, lesújtó véleményt nyilvánított férje trehány- ságáról, s arról, hogy a felesége asz- szonyi, háziasszonyi hírnevével sem hajlandó törődni. Végülis, ahogy tör­ténni szokott, Ferenc is beadta a de­rekát. Nem is volt nehéz. Végered­ményben neki sem volt kifogása az új és szép ruha ellen, csak irtózott mindentől, ami a legkisebb nehézsé­get, gondot jelentett, amely esetleg megszokott élettempójának felforga­tását jelenthette volna. Ettől félt tu­lajdonképpen és nem mástól. — Jó — mondotta egyik este —, kezdj hozzá spórolni, s ha meglesz a pénz, beszélünk róla. — Hogy nekem mennyi bajom van veled ... Még a saját érdekeidért is nekem kell harcolni... És kivel? — tette fel a kérdést az asszony, mint­ha a férje nem tudná. — Pontosan teveled. Mindenesetre azért nem ár­tana, ha körülnéznél, milyen ruhát is akarsz, s milyen minőség van... Meg persze, milyen árban ... Tudod, én arra gondolok, hogy valami szür­ke, egyszínű anyagból kellene csi­náltatnod ... Olyan ... olyan ... fél­modernet ... Nem vagy se magas, se alacsony, pocakos se vagy még túl­ságosan .. Egészen csinosan mutatsz majd — lelkesedett Ferencné, hogy férjére is átragadt valami ebből a lelkesedésből. Tényleg. Lehet, hogy nem a ruha teszi az embert, de azért valami kö­ze csak van a ruhának az emberhez. Hisz utóvégre az ember az egyetlen, aki ruhát ölt magára a természettel szembeni harcban Ez különbözteti meg többek között az állattól. S kü­lönben is Somos, a kollegája jegyez­te meg tegnap, éppen a gépírónő előtt, hogy „öregszünk, öregszünk ... igaz, kollega?” öregszik a fene. Va­lami fiatalos, de persze mértéktartó szabású ruha csak aláhúzza, hogy távol van még az öregségtől, mind­össze nem ifjonc már. Férfi, aki öl­tözködésével is tud és akar hatni környezetére. Ezentúl, ha jött haza a munka­helyéről, meg-megállt a kirakatok előtt. Nézegette a szöveteket, s gon­dolatban felöltöztette magát a leg­különbözőbb színbe és szabással. Sokszor már nem is a szövetet látta a kirakatban, hanem csak és egye­dül saját magát, a félmodern, nem tudom még pontosan milyen színű ruhában: a kirakat üvegében. Ott­hon aztán egy-egy ilyen gondolatbeli öltözködést alaposan megvitatott a feleségével. Érvek és ellenérvek, szí­nek és innen-onnan felszedett szabó­műszavak repkedtek a levegőben. Ferencnek minden nap a tökéletest jelentette aznapi elgondolása, Ferenc- nének az abszolút tökéletlent. Ha közben néhány napra, ezért vagy azért, hisz végeredményben más problémák is foglalkoztatnak egy házaspárt, fel is függesztették a vitát, de visszatértek hozzá, s mind élesebbé vált, ahogy gyűlt a pénz, ahogy közeledett a szövetvásárlás időpontja. Eladdig, hogy azon az el­sején, amikor az utolsó számvetés is megmutatta, hogy pénzben már kész a ruha, az asszony odavágta a száza­sokat Ferenc elé... — Rám nem hallgatsz... Csak mész a magad csökönyös feje után. Hát menj... Nélkülem úgyse mész semmire, te... te tutyi-mutyi... Ez a tutyi-mutyi, szóval ez azért nagyon erős volt. Mire kimondta, Ferencné is megbánta, de már késő volt. Férje elsápadt, zsebrevágta a pénzt, elrohant, s megvette az aznap meglátott és gondolatban már ma­gára is szabott szövetet. Tíz perc múlva a szabónál volt, s újabb tíz perc múlva már baktatott hazafelé az utcán. Csak ennyit mondott ott­hon. — Három hét múlva kész... a ru­hám — nyomta meg a szó birtokos jellegét, jelezve, hogy nemcsak úgy a birtokosa, hogy az övé, de úgyis, hogy maga választotta szövet, szabó és fazon szerint készül el. Egyetlen és édes gyermeke lesz tehát. — Igen? Örülök neki — jegyezte meg kurtán az asszony, s hogy ne kelljen több szót fecsérelni az ügy­re, kiment a konyhába. A három hét csendben és némán telt el, ami a ruhát illeti. Erről hall­gatólagosan nem szóltak egymásnak, de mindkettőjükben ott vibrált a „nem megmondtam” győzedelmes igazsága. — ... Megyek a ruhámért — jelen­tette be három hét múlva közöm­bösen Ferenci és az újságot letéve, nagyot nyújtózkodott, mint akinek valami kisebb, szóra sem érdemes dolga támadt, amelyet inkább ún, mint vár. Azzal már ki is lépett az ajtón. Hazafelé a karján hozta — a régit. Kicsit kínos volt és feszengett az újban, mintha páncél lett volna rajta, pedig a ruha csinos volt és valóban, színre, szabásra legalábbis megfelelő. Kínosan feszengett, de örült is. Elszállt a három hét minden mérge, s elhatározta, hogy a legegy­szerűbb módon kér bocsánatot az asszonytól... Ferencnét is elfogta otthon az iz­galom. — Szegénykém, — gondolta, hisz tényleg oly ritkán csináltat ma­gának valamit. Szégyellte magát, s elhatározta, hogy akármilyen lesz a ruha, megdicséri, bár lelke mélyén biztos volt benne, hogy pocsék színű és szabású dolgot követett el maga ellen a férje. — Hót itt volnék — toppant be Fe­renci az új ruhában. — Hogy is mondjam ... Valóban ... igen ... most már látom, hogy valóban nem a legjobb szín és a szabás, hát az bizony eléggé elfuserált valami... — Ó, — tárta szét a karját az asz- szony, akinek tényleg tetszett, nem is a ruha, hanem, hogy milyen jó ízlésű férje van mégis neki — ó. na­gyon, nagyon ízléses és csinos ... — Dehogy, te most csak csúfol- kodsz velem, fiam .. Sajnos és ez az igazság, hogy a ruha nem jó, de megvan, hát elhordom .. — De nem, hát mondom, hogy ... Csúnyán összevesztek a ruha fe­lett, amely ledobva, ott hevert egy széken, a maga teljes ártatlanságá­ban. Somos, a kollega, akivel útközben találkozott Ferenc, közben otthon a következőket mondotta feleségének: — Jól megy ezeknek a Ferencék- nek ... Most láttam a férfit, már megint ruhát csináltatott... Hiába, ott, ahol az asszony is segít — tette hozzá melankolikusan. Hlavács Ferenc a 25 alapító tag egyike, aki tíz évvel ez­előtt a szövetkezet megalakí­tásán fáradozott. Hí.lkó József is az alapító ta­gok közé tartozik. Most a KTSZ párttitkári teendőit is végzi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom