Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-01 / 110. szám

2 NÉPÚJSÁG 1958. június 1., vasárnap Lelkiismereti szabadság és a szocializmus VALAMENNYI TÁRSA­DALMI rendszer fontos kér­désnek tartja az egyház sze­repének meghatározását. Az emberiség legkiválóbb gondol­kodói már számtalanszor kije­lentették: minden embernek jogában áll, hogy valamilyen vallási meggyőződést valljon magáénak. A vallásszabadság problémáját azonban soha­sem tudták elszakítani a tár­sadalom osztályviszonyaitól. A feudalizmusban például az egyház az uralkodó osztályok legfőbb támasza volt. Ennek megfelelően rendkívüli bátor­ság kellett ahhoz, hogy valaki csak beszélni is merjen a sza­bad vallásgyakorlásról, s álta­lában az egyháztól való füg­getlenségéről. Az ilyeneket eretnekeknek bélyegezték és kegyetlenül elpusztították. A kapitalizmus hajnalán a bur­zsoázia a „Szabadság, Egyen­lőség, Testvériség” jelsza­vával indult harcba a feudaliz­mus ellen. Ezek a szavak ter­mészetesen a lelkiismereti sza­badságot is magukba foglal­ták. Az idő múlásával azon­ban elcsitúltak az új társada- lom-okozta viharok, s az egy­ház mind jobban befészkelte magát az új rendszerbe, egy­másután szerezte vissza pozí­cióit, s mind halkabbra tom­pította a szabadgondolkozók hangját. Napjainkban tanúi lehetünk annak, hogy a nagyobb kapi­talista országokban — például Olaszországban, Franciaország­ban, Spanyolországban — a katolikus egyház uralkodó ha­talommal rendelkezik. Szoros kapcsolatban áll a nagybur­zsoázia politikai pártjaival, s különféle eszközeivel nagy ha­tást gyakorol a tömegekre. Az Egyesült Államok alkotmányá­ban megtalálhatjuk a lelki- ismereti szabadság biztosításá­ról szóló cikkelyt. A jogok deklarálása azonban még tá­volról sem jelenti azok gya­korlati megvalósulását. Szá­mos amerikai államban a hí­vők jelentős előnyöket élvez­nek az atheistákkal szemben. Arkansas állam alkotmányá­ban például a következőket olvashatjuk: „Akik tagadják Isten létezését, nem viselhet­nek méltóságokat az állami intézményekben és nem te­kinthetők hiteles tanúnak a bíróság előtt.” A SZOCIALISTA társada­lomban is felmerülnek az ál­lam és az egyház, az ember és a vallás Viszonyát érintő kér­dések. Sokkal világosabban látjuk e problémák jelenlegi állását a Szovjetunióban, ha rövid pillantást vetünk a múltba. A cári Oroszországban a pravoszláv egyház korlátlan hatalommal rendelkezett. A vallási szertartások betartását kötelezőnek tekintették, s azt. aki nem látogatta rendszere­sen a szertartásokat, gyakran elbocsátották az állami szol­gálatból. A házasságot csak akkor ismerték el törvényes­nek, ha ezt az egyház is meg­erősítette. A más 'felekezetek­hez tartozó hívőket különféle eszközökkel korlátozták, sőt gyakran erőszakkal kényszerí­tették hitük elhagyására. A vallásellenes propagandát száműzetéssel büntették. Ilyen körülmények között határo­zottan állíthatjuk, hogy a cári Oroszországban nem ismerték a lelkiismereti szabadságot. A szovjet állam nagy fon­tosságot tulajdonít a lelki- ismereti szabadságnak. Még 1918. február 5-én jelent meg az a dekrétum, amely minden állampolgárnak biztosította a jogot, hogy valamelyik vallás hívének vallja magát, vagy mint atheista, mutasson rá az egyház tudományellenes ta­naira. Ez a dekrétum tehát kizárja azt, hogy erőszakkal szabjanak irányt az emberek belső érzéseinek. A szovjet törvények biztosítják, hogy mindenki szabadon gyakorol­hassa vallási szertartásait, ha az egyébként nem mond el­lent a társadalmi együttélés szabályainak. A "törvények nem határozzák meg az egy­ház működésének formáit, az állam nem avatkozik bele az egyházi közösségek belső éle­tébe, s ugyanakkor az egyház nem befolyásolja a szovjet kormány tevékenységét. A vallás minden szovjet állam­polgár magánügye. Vallási meggyőződése nincs kihatás­sal társadalmi helyzetére. A szovjet hatalom állás­pontja az, hogy senki sem él­vezhet előnyöket vallási hova­tartozásából, de ugyanakkor ilyen okból kifolyólag nem is kerülhet hátrányos helyzetbe. A szocialista állam magán- szervezeteknek tekinti az egy­házi közösségeket, amelyek a hívők hozzájárulásából tartják fenn magukat, s céljuk csupán a vallási kultusz ápolása. Ezek a közösségek tanintézeteket tarthatnak fenn. Különféle vallási tárgyú irodalom ki­nyomtatására az állami nyom­dákat is igénybe vehetik. HABAR A SZOVJET kor­mány és az egyház nem avat­kozik bele egymás belügyeibe, mégis akadnak olyan kérdé­sek, amelyek csak mindkét fél közreműködésével oldhatók meg. Ennek érdekében a Szov­jetunió Minisztertanácsa mel­lett tanácsadó szervként két tanács működik, amelyek az állam és az egyház együttmű­ködésének gyakorlati kérdé­seivel foglalkoznak. A lelkiismereti szabadság nemcsak a vallásgyakorlás, hanem az atheista propagan­da szabadságát is magában foglalja. A szovjet kormány tehát ezt a jogot is biztosítja állampolgárainak. Az állam széleskörű lehetőségeket nyújt az atheista propagandára, de ugyanakkor szigorúan fellép azokkal szemben, akik vala­milyen formában megsértik a hívők vallási érzéseit. A szov­jet kormány és a kommunista párt abból az elvből indul ki, hogy a szocialista társadalom­ban az atheista propaganda eszköze kizárólag a meggyőző­dés és a felvilágosítás lehet. E RÖVID CIKK keretében természetesen nem tárgyalhat­juk meg a lelkiismereti sza­badság bonyolult problémájá­nak valamennyi kérdését. — Összegezve azonban, a fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a szocializmus országai­ban a lelkiismereti szabadsá­got demokratikus alapokon biztosítják. V. CSERTYIHIN. Szovjet-finn közleményt bocsátottak ki Június első hetében megkezdik a zöldborsó szedését a besenyőtelki Honfoglalás Tsz-ben A besenyőtelki Honfoglalás Termelőszövetkezetben az idén 28 holdon vetettek cukorbor­sót. öt hold termését zölden értékesítik, szerződést is kö­töttek rá a felvásárló válla­lattal. A borsó szépen fejlő­dik, kapálását már elvégez­ték, s június első hetében megkezdik a zöldborsó szedé­sét, szállítását. 30 mázsás zöldborsó termésre számíta­nak holdanként, s összesen mintegy 36 ezer forint jöve­delmet várnak a zöldborsó­ból. MOSZKVA (TASZSZ) Pén­teken közleményt bocsátottak ki a szovjet-finn tárgyalások­ról. A közlemény a többi között hangsúlyozza, hogy a Szovjet­unió és Finnország vezetői ál­lást foglaltak a közép-európai atom- és rakétaf egy vérmentes övezet megteremtése melleit. Mindkét fél annak a meggyő­ződésének adott kifejezést, hogy a leszerelés problémájá­nak megoldása felé vezető úton igen fontos lépés lenne, ha si­kerülne megegyezésre jutni az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek haladéktalan és mindenütt való megszünteté­séről. Ez elősegítené azt is, hogy a felek megegyezésre iussanak az említett fegyver- fajták végleges és feltétlen eltiltása ügyében. Mindkét fél kifeiezésre jut­tatta azt a nézetét, hogy a Kínai Népköztársaságnak el kell foglalnia törvényes helyét az ENSZ-ben. A finn-fél kedvezően fo­gadta a szovjet félnek azt a nyilatkozatát, hogy a Szov­jetunió a baráti kapcsolatok és a kölcsönös megértés további erősítésére és elmélyítésére tö­rekszik a többi észak-európai országgal, s hogy a Szovjetunió evégből hasznosnak tartaná, ha az érdekelt felek közösen kutatnák fel az együttműkö­dés kölcsönösen elfogadható formáit. A két állam vezetői kölcsö­nös megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a Szovjetunió és Finnország között nagyon jó és őszinte jószomszédi kap­csolatok vannak. A felek ismé­telten kijelentették: a jövőben is arra törekszenek, hogy fej­lesszék a jószomszédi kapcso­latokat, s minden lehető mó­don elmélyítsék a szovjet és a firm nép kölcsönös megértését és bizalmát. A felek megállapították, hogy a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatoknak igen nagy jelentősége van, s hogy a szovjet—finn tudományos és műszaki együttműködés sike­resen fejlődik. A felek Finnország kezde­ményezésére megegyeztek ab­ban, hogy az 1961.—1965. évre szóló áruszállításokról újabb egyezményt kötnek. A-szovjet fél elvben hozzá­járult, hogy Finnországnak ol­csó kamat mellett 4—500 mil­lió rubel hosszúlejáratú köl­csönt adjon. Finnország azt tervezi, hogy a kölcsönt a finn gazdaság termelékenységének további fejlesztésére és a fog­lalkoztatottság biztosítására használja fel. A tárgyalásokon a finn fél kezdeményezésére megvitatták azt a kérdést is, hogy Finn­ország hogyan használhatná fel a legjobban a Saimaa-csa­tornát, amely a Saimaa-tó- rendszert a Finn-öböllel ösz- szeköti. A Szovjetunió kifejez­te készségét, hogy Finnország számára kedvező feltételekkel egyezményt kössön a csatorna szovjet szakaszának az átme­nő forgalomra való felhaszná­lásáról: Az egyezmény időtar­tama ötven esztendő lerme. (MTI) Bonn kapcsolatokat keres a kelet-európai országokkal BERLIN (MTI) A bonni kor­mány egyes kelet-európai or­szágokkal fel akarja venni a hivatalos kapcsolatot. A CDU- CSU parlamenti csoportja leg­utóbbi ülésén úgy döntött, hogy helyeselné a Lengyel Népköztársasággal való kap­csolatok fokozatos felvételét. Bonni kormánykörökből szár­mazó értesülések szerint a külügyi bizottság ülésén szóba kerül maid Nyugat-Németor- szág és Jugoszlávia viszonyá­nak kérdése is. Bonnban az a benyomás uralkodik, hogy mindkét ország kormánya ér­dekelve van a kapcsolatok normalizálásában. De Gaulle tanácskozott a pártvezetőkkel PÁRIZS (REUTER) De Gaulle tábornok párizsi szál­lodájában szombaton dél felé megkezdte tanácskozásait a pártok vezetőivel. Ugyanakkor a szocialista képviselők a Nemzetgyűlés épületében gyülekeztek, hogy meghallgassák Vincent Auriol beszámolóját De Gaulle tábor- kai folytatott tegnapi tanács­kozásáról. A szocialisták ré­széről semmilyen döntést nem várnak addig, amíg Mollet vissza nem érkezik a tábor­nokkal folytatott értekezletről. A rendőrség sorompókat állított fel a szálloda körül, amelyben De Gaulle tábornok tanácskozik a pártvezetőkkel. A szálloda bejáratait két te­herautóra való rendőr őrzi. De Gaulle a pártok vezetői­vel folytatott értekezlete egy óráig tartott. Daladier radikális vezető az értekezletről távozva elmond­ta az újságíróknak, hogy a tábornok megkérte őket. 17 óráig közöljék, hogy pártjuk kész-e támogatni a De Gaulle kormányt a Nemzetgyűlésben. A Nemzetgyűlés ottlevó tisztviselői később közölték, hogy ha a pártok válasza ked­vező, De Gaulle beiktatása legkésőbb vasárnap reggel megtörténhet. Egyelőre azon­ban még nincs erről végleges döntés. De Gaulle tábornok 17 óra után, miután megkapta a po­litikai pártok vezetőinek vá­laszát, felkeresi Coty köztár­sasági elnököt — közölte a tá­bornok egyik munkatársa. ★ A Marokkói Kommunista Párt Politikai Bizottsága üze­netében szolidaritását fejezi ki a Francia Kommunista Párt­nak. A francia köztársaság: intézmények megvédése hoz­zájárulna az algériai háború befejezéséhez és Algéria füg getlensége eljövetelének siet­tetéséhez — írják. ★ LONDON (Reuter) London­ban 750 értelmiségi, író, új­ságíró és tanár gyűlt össze, hogy azonnali segítséget és tá­mogatást követeljen a De Gaulle ellen küzdő erőknek. Az ülést a „francia demokrá­cia megsegítésére alakult bi­zottság’* hívta Tössze, amely nemrégen alakult. (dőjárásjelentés Mérsékelten meleg idő. Várható időjárás vasárnap estig: Nappali felhőképződés, néhány helyen záporeső, zivatar. Mérsé­kelt délnyugati-nyugati szél. A felmelegedés nyugaton erősödik; máshol alig változik. Várható legalacsonyabb hőmé séklet ma éjjel: 13—16, legmaga­sabb nappali Hőménséklet vasár­nap: 24—27, keleten helyenként 27 fok felett. Távolabbi kilátások: mérsékel­ten meleg idő. Az elmúlt hét szokatlanul izgalmas eseményei közül a varsói szerződés országainak moszkvai találkozása és a franciaországi események ke­rültek a nemzetközi érdeklő­dés középpontjába, bár éber figyelemmel kíséri a közvéle­mény az imperialista provoká­ciók „eredményeit” is, amelyet Indonéziában és Libanonban robbantottak ki. Újabb béke-dokumentum Moszkvában egymást köve­tően két nagyjelentőségű ta­nácskozás zajlott le. A Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csának háromnapos értekezle­te új fejezetet nyitott a szo­cialista országok közötti együttműködés történetében. A közzétett okmány bizonylt­ja: a szocialista világrendszer ipari-, mezőgazdasági-, vala­mint nyersanyagbázisa oly mértékben szélesedett, hogy ma már a KGST-hez tartozó országok semmilyen tekintet­ben nem függnek a tőkés or­szágoktól. Ez természetesen nagy mértékben bővíti az egyes népi demokratikus or­szágok fejlődési lehetőségeit, sőt gazdasági . kapcsolatokat építhetnek ki azokkal az or­szágokkal is, amelyek nemrég nyerték vissza nemzeti önálló­ságukat, de gazdaságilag még nem tudnak talpraállni, s sza­badulni szeretnének a tőkés érdekszférájából. Még na­gyobb érdeklődés kísérte a varsói szerződés politikai ta­nácskozó testületének Moszk­vába összehívott ülését, amely egynapos vitában, kormányfői szinten vitatta meg a nem­ISíemzetközi szemle s 1 - . ■■ ■ . ■; zetközi helyzet legégetőbb kérdéseit. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat a szocialista tábor nyílt, határozott állásfoglalása a béke mellett a legkuszál- tabb nemzetközi körülmények között. Ez a békenyilatkozat meglepte a Nyugatot is. Vala­miféle háborús katonai szen­zációt vártak, amit közvélemé­nyük elé tehettek volna igazo­lásképpen esztelen háborús ké­szülődésüket megindokolandó. Igen, mert a NATO vezérko- lomposai sorra követik el a bűnöket a népek milliói ellen, Nyugat-Németországban parla­menti határozatot hajszoltak keresztül az atomfegyverkezés „törvényes alapjának” megte­remtéséhez, az Egyesült Álla­mok és Anglia pedig a népek százmillióinak tiltakozása , el­lenére még most sem szünteti meg a nukleáris fegyverkísér­leteket, amikor a Szovjetunió már régen megszüntette azo­kat. Nyugat azzal félemlíti köz­véleményét, hogy kommunista veszedelemről fest háborús rémképeket, s remélik, ha so­kat mondogatják, hisznek is benne az emberek. A nyugati közvéleménv azonban ezúttal is kellemesen csalódott, a „bolsevista veszedelem” felleg­várából, Moszkvából, a hábo­rú tüzének szítása helyett újabb békeüzenet szállt a vi­lág felé. Nem fegyverkezésről, hanem a leszerelésről adtak újabb hírt, arról, hogy az ed­dig 2.5 millió katona leszerelé­se után majd félmillió szovjet harcos áll a munkapadok mel­lé. Kivonják a szovjet csapa­tokat Romániából és Magyar- országról is visszavonnak egy teljes hadosztályt. Joggal me­rül fel Nyugaton az emberek­ben, hogy jó lenne, ha végre Amerika és Anglia is megszó­lalna, s leülnének a tárgyaló- asztal mellé a szovjet veze­tőkkel, hiszen a NATO-álla- ifioknak ismételten felajánlott megnemtámadási egyezmény megkötése fordulatot hozhatna a világpolitikában. A fegyve­rek versenye helyett minde­nütt a világon szebben hang­zana a gazdasági, kulturális téren folyó békés versengés, — L-.rely az amerikai és a szov­jet, az afrikai és az ázsiai em­bernek egyaránt a jobb élet­örömét jelentené a rettegés helyett. A politikai erők küzdelme Franciaországban Még mindössze néhány napja, hogy a pártütő katona­tisztek és a hétpróbás gyarma­tosítók a francia anyaország el­len katonai puccsot hajtottak végre Algériában, s ma már arról kaptunk híreket, hogy a IV. Francia Köztársaság törvé­nyes alapjait aknázzák alá Pá­rizsban. Olyan ember köré gyűlik a törvényes rend ellen­séges gyűrűje, akinek alapvető feltétele a nép választott kép­viselőinek szétkergetése, az al­kotmány felrúgása, a szemé­lyes hatalom korlátlan gya­korlása. De Gaulle tábornok nagy politikai játszmájának nyitánya az algériai puccs volt, majd legrajongóbb hívei, a hírhedt ejtőernyősök Korzika szigetét vették hatalmukba. S e döbbentes törvénysértések közepette De Gaulle tábornok réjtekébőí előlépve „felaján­lotta szolgálatait” a nemzet­nek. A tehetetlenség politiká­ját folytató Pflimlin kormány csak lavírozott az erőszakos­kodások láttán, de nem csele­kedett, pedig a baloldali erő, a kommunista párt, a szocia­listák’ és rajtuk kívül igen so­kan a különböző pártokból, a Köztársaság megmentésére fújtak riadót. De a kormány nem a fasiszta tisztek ellen hozott intézkedéseket, hanem a sajtó ellen, nehogy megír­hassák az igazságot De Gaulle cinkosairól, és a népét el­áruló kormány manővereiről. Példa nélkül áll, ahogyan Pflimlin saját magát és kor­mányát megbuktatta, hogy a szélsőjobboldal politikusainak adja át a kulcspozíciót, a nép­front-kormányt követelő fran­cia nép becsapására. Az Al­gériában hatalmat bitorló Massu tábornok legényei, az ejtőernyősök Párizs elleni be­vetésével, alattomos katonai puccsal fenyegetőznek, ha ked­vencüket, De Gaulle tábor­nokot nem teszik meg az anyaország korlátlan urává. Az egész világ feszült fi­gyelemmel tekint Párizsra. Várja a kibontakozást. Hiva­talos kormánynyilatkozatok jóidéig nem is befolyásolták a francia helyzetet, sőt Párizs véleménye is az volt, hogy ba­rátai akkor tesznek jó szolgá­latot, ha hallgatnak, Persze a sajtóra ez nem vonatkozott, s az amerikai és az angol lapok túlnyomó része a Köztársaság­ra veszélyes embert látott De Gaulle tábornok személyében. Ezen túlmenően, a NATO el­lenségének mondták, s olyan­nak, aki komoly problémákat fog okozni szövetségeseinek. Diktátori hajlamairól, politi­kai módszereinek veszélyeiről a cikkek százai jelentek meg. Sok lap világos párhuzamot von Hitler és De Gaulle, vala­mint Franco és De Gaulle kö­zött. Sok a hasonlóság hata- lomratörési módszereik kozott, hiszen politikájuk a fasizmus talajából fakadt. Az II Tempe is leszögezi: Franciaország, most elérkezett az olasz 1922. október 28-hoz, amikor a par­lament minden hatalmát a fa­sisztákra és Mussolinire ruház­ta. Isten óvja Franciaországot'” A legizgalmasabb parlamenti harcok idején Washington tö­mör véleményt fogalmazott meg, Eisenhower elnök eny- nyit mondott: „like Gaulle’ (kedvelem De Gaulle-t) és ez nem maradt nyomtalanul a nemzetgyűlési képviselők szol­gái lelkében. A legtöbb fran­ciát képviselő kommunisták a Köztársaság megmentéséért harci szövetségre hívták a szocialistákat, s együtt is til­takoztak a fasizmus térhódí­tása ellen. Coty elnök rendkí­vüli üzenete után tiltakozásul egy De Gaulle kormány ki­erőszakolása ellen együtt éne­kelték a Marseillaise-t, s rá né­hány órára a parlament folyo­sóin ezt a rövid angol monda­tot ismételgette már több szo­cialista képviselő is — „I like Gaulle” — pénteken éjszaka pedig már alkudozásokba bo­csátkoztak a szocialista párti vezetők De Gaulle-lal. A jobb­oldal persze mindent latbavet a szocialisták megnyeréséért, hogy De Gaulle-t beiktathas­sák. Nehéz órák előtt 1 áll Párizs, veszély fenyegeti a Francia Köztársaságot. Mint az Unita írja, a francia demokráciát megtámadták és becsapták. A lázító tábornokok, akik kép­telenek háborút nyerni és akiknek vérbe borúi a szemük a béke minden kilátására, tá­madásba mentek ét. Azok az emberek, akik mindig azt állí­tották. hogy a fenyegetés bal­ról ion. azok az emberek, akik az. antikommunizmust tették politikáinkká és írták zászla­jukra inkább a fasiszta pucs- csot egyengetik, .semhogy a munkásosztállyal és pápuával együtt, megvédelmezzék a Köztársaságot. De a népet lel­kiismerete. a kommunista párt, riadókészüRségre hívta fel. Gyűlések százain nyílvánít hara"-p" '’éteménvt a francia nép a fas’zmus előretörése el­len, s akcióra készen várja a fejleményeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom