Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-14 / 94. szám

4 nepüjsag 1958. május 14., szerda-luyji ^s>OZ,Q\. Néhány szó az Eger Vára Barátainak Köre egyéves munkásságáról AZ EGRI VAU — történel­mi múltunk hírben és dicső­ségben csaknem egyedül álló objektuma. Gárdonyi Géza halhatatlan regénye, „Az egri csillagok”, országszerte, de az ország határain túl is ismertté tette nemzeti történelmünk e ina is fennálló emlékét és a több mint 400 esztendővel ez­előtt itt lefolyt hősi küzdelmet. A költő, Balassi Bálint szavai mintha most is élnének: „Eg­riek, vitézek, végeknek tüköri, i- Kiknek vitézségét minden föld beszéli...” — Az egri vá­rat, mint ritka történelmi ne­vezetességet, és mint rendkí­vül érdekes látványosságot, év­ről évre sok tízezer ember ke­resi fel. Turisták, kirándulók, diákok az ország minden ré­széből, — de meglátogatják a hazánkban megforduló kül­földi vendégek közül is igen számosán. Ez a vitathatatlanul nagy érdeklődés és nagy nép­szerűség érthető is. A vár mellett —.a Dobó Ist­ván Múzeum kezdeményezésé­re — egy évvel ezelőtt meg­alakult az Eger Vára Barátai­nak Köre. A baráti kör célja: á vár megóvása, a lényegében két évtizede szünetelő, vagy csak kis méretű és alkalom- szerű feltárási munkák meg­indítása, illetve kiszélesítése, emellett a helyreállítás, a szükséges kiegészítő építkezé­sek elősegítése, és a hagyomá­nyok ápolása. A baráti kör mindezen szép és nemes szán­dékú célkitűzéseit társadalmi úton igyekszik megvalósítani. A baráti körnek — s ez, no­ha még csak kezdetről lehet beszélni, mégis jól mutatja az érdeklődést —, jelenleg össze­sen 1377 tagja van. A BARÄTI KÖR elmúlt egy­évi munkájának mérlege igen szép eredményeket mutat. Bakó Ferenc, a Múzeum igaz­gatója, egyben a baráti kör elnöke, ad tájékoztatást erről a munkáról. — A baráti kör igen tevé­kenyen és élénken támogatta azt a kezdeményezésünket, hogy a Múzeum — a más cél­ra lefoglalt épületek kiürítésé­vel — a várba költözzön és maga a vár is teljes egészében az idegenforgalom céljait szol­gálja — mondja Bakó Ferenc. — Ez a terv meg is valósult, és most már mindinkább lehe­tővé válik a vár rendszeres és folyamatos karbantartása, s ezzel szorosan összefüggően a tudományos feltárás és ásatás is. A vár ásatási és feltárási munkájának tudományos elő­készítésére az egri városi ta­nács nagyértékű oklevél gyűj­teményt vásárolt a Múzeum számára; elsősorban középkori okleveleket és kivonatokat. Ezek rendkívüli sok tájékozta­tást adnak a vár történetével, topográfiájával kapcsolatban is. A baráti kör munkájához ez a gyűjtemény igen nagy se­gítséget ad. — Az ásatások — a baráti kör támogatásával — az elmúlt év decemberében kezdődtek meg a várban. A kutatás ak­kor a volt laktanya-épületek között levő XV. századbeli gó­tikus épület földszinti helyisé­geiben folyt. Az épület egyik földszinti termét valamikor félig elfalazták, most hozzá- kezdtünk ennek kibontásához. Az épület homlokzatán és a folyosón eredményes műemlé­ki feltárás is folyt: a vakolat alól gótikus ajtó és ablakkere­tek bukkantak elő. Ugyancsak a múlt évben kezdődött el a Föld-bástya földalatti járatai­nak feltárása is. Ebben az év­ben állítottuk helyre a haj­dani Török-kert leomlott falát, s folytatjuk a Setét-kapunál levő falszakasz rendbehozását és az Üjkapu melletti falak ja­vítását is. — A MEGYEI TAN ÁCS mű­velődési osztálya a baráti kör rendelkezésére bocsátotta a népszerű Heves megyei füze­tek eddig megjelent és raktá­ron levő példányait. Ez mint­egy tízezer forint bevételt je­lent majd a körnek. A baráti kör egyébként az elmúlt év­ben három kiadvány — Gal­ván Károly összeállításában készült „Az egri vár”, Hevesy Sándor „Egri úti kalauz” és Soós Imre „A jobbágyföld sorsa Heves megyében” című munkájának — megjelenteté­sében vett részt. Az Eger Vára Barátainak Köre igen szép tervekkel ren­delkezik a jövőt illetően. Ezek egyike, hogy a múzeum segít­ségével a kör tagjaiból kutató- csoportot szerveznek. E ku­tatócsoport fogná össze a terv szerint mindazoknak' a ma­gyar tudósoknak a munkáját, akik az egri várral bármilyen vonatkozással foglalkoznak. A kör gondoskodik arról is, hogy az elkészült, vagy készülő ta­nulmányok évkönyv, vagy em­lékkönyv formájában meg is jelenjenek. A baráti kör fel­kéri majd dr. Pataky Jánost, „Az egri vár élete” című mun­ka szerzőjét és az 1924—1935. években végzett egri ásatások tudományos vezetőjét, hogy napló formájában írja meg visszaemlékezéseit az ásatá­sokról. Ezt a munkát a baráti kör, erejéhez mérten, támogat­ja is. A vár szükséges parko­sításának, a különböző felira­tok elkészítésének és elhelye­zésének költségeihez, valamint egy parkőr felvételéhez a kör ugyancsak hozzájárul. Ebben az évben — különböző emlék­tárgyak árusításával — hasz­not hozó vállalkozásba is kezd a baráti kör. Ez — remélhe­tően — növeli majd a kör anyagi alapját. MINDEZEK UTÁN nyugod­tan megállapítható; az Eger Vára Barátainak Köre szépen °s eredményesen váltja való­ra azokat a n»”— ‘■•’•mdékú célkitűzéseket, melyeket meg­alakulásakor elhatározott. A most meginduló — és remél­jük, sikerrel végződő — tagto­borzás után még nagyobbak lesznek ezek a» —^'’-^énvek. DÉR FERENC. Két hír a gyöngyösi városi kultúrotthonból A gyöngyösi városi kultúr­otthon balettiskolájának nö­vendékei nagyban készülnek a június közepén megrendezen­dő nagyszabású vizsgára. Az iskola mintegy 50 növendéke — 6—14 éves gyerekek, főleg kisleányok — most már min­dennap szorgalmasan próbát tartanak, gyakorolják a vizs­gaszámokat. A vizsgán — amely kétórás műsor kereté­ben zajlik majd le — a fiata­labb növendékek szép gyakor­latokat mutatnak be; az idő­sebbek pedig bemutatják a Babatündér című egyfelvoná- sos balett játékot. És még egy hír: a kultúrott­hon színjátszó csoportja és ze­nekara május 18-án, vasárnap Nagyrédén mutatja be a Du- naparti randevú című három­fel vonásos zenés vígjátékot. 1958. május 14, szerda 1955. A Varsói Szerződés meg­kötése. 1921-ben alakult meg a Csehszlo­vák Komunista Párt. 1853-ban született Jámbor Jenő zeneszerző. NÉVNAP Ne feledjük: csütörtökön ZSÓFIA iinislf- AZ EGRI HONVÉD Hely­őrség fúvószenekara a nyár folyamán a hónap minden el­ső és utolsó vasárnapján, vala­mint egy csütörtöki napon a Pedagógiai Főiskola előtt tér­zenét tart. A májusi térzenét május 18-án, délelőtt 11—12 órakor rendezik. A csütörtöki térzenék időpontja 16—17 óráig. — 80 EMBER ÜLTETI a szőlőt az atkári Petőfi Ter­melőszövetkezetben. A tsz. tagjain és a családtagokon kí­vül a Micsurin Tsz. 24 tagja is segít a munkában. (Erki János.)- A TT1T HATVANI osztá­lya országjáró kirándulást in­dít. Ezúttal Pécsre, Dömör- kapuba látogatnak el május 24-én, majd június 12-én Sop­ron városát tekintik meg. — ŐRIZETBE VETTE a gyöngyösi rendőrség Kun Jó­zsef vo]t szeszfőzde-tulajdo­nost és Nagy János vállalati alkalmazottat, mert az atkári Micsurin Tsz. szeszfőzdéjé­ben termelt pálinkát saját zsebükre értékesítették, s ez­zel több tízezer forinttal megkárosították a szövetke­zetei.- A NAPOKBAN tartották Egerben a Heves megyei kar­nagyok, énektanárok második karnagyi klubdélutánját, melynek előadója Bárdos La­jos, Kossuth-díjas zeneszerző volt. Az előadás témája a ma­gyar népdal előadásmódja volt. A szép számmal megje­lent érdeklődők gazdag tapasz­talatokkal távoztak. (K. N.) A MÖELOSZ rádiósok és modellesők Színvonalas kiállítást ren­deztek a Szakszervezeti Szék­házban. Hézagpótló ez a be­mutató, mert közvetlen közei­be hozza a műszaki problé­mákkal küzdő és azokat sike­resen, találékonyan megoldó rádiósok és modellezők mun­káját. A kiállítók — különösen Krinszki Bernát, a kör elnöke és Csépányi Jenő, aki számos újszerű és érdekes készülékkel szerepel a kiállításon — jog­gal büszkélkedhetnek, mert úgy a motoros reptilőmodellek, mint a nagyteljesítményű, igé­nyes „zenekombinát” gondos és szakszerű kezek munkáját dicséri. Sok olyan készülék — precí­ziós műszerek, stb. — szerepel a bemutatón, melynek rendel­tetését nem ismerjük, célszerű lenne ezeket rövid, gépelt be­mutatóval, vagy egyszerű fel­írással ismertetni. A kiállí­táson televíziós bemutató is van, s közkedvelt a Csépányi szerkesztette elektromos hang­kapcsoló. Ha fütyülnek vagy énekelnek a közelében, megin­dít egy színes propellert. A fi­atalok szakadatlanul nyaggat- ják. Kár, hogy a hajómodellek közül az elektromos távirányí­tású nem készülhetett el. re­méljük legközelebb mór lát­hatjuk. A gondos, ízléses be­mutató így is nagy dicséret a kör számára, s mindennél éke­sebben szóló propaganda. Készül a Mátra első monográfiája Nagy munkába fogtak az Észak-Mátrai Erdőgazdaság szakemberei, erdészei, akik azt a célt tűzték maguk elé, hogy még a nyár folyamán elkészí­tik a Mátra első, több mint négyszáz oldalas monográfiá­ját. A már készülő monográfia többek között magában fog­lalja a hegység eredetét, föld­rajzi helyzetét, a tengerszint­feletti magasságokat, feltün­teti az alapkőzeteket, a külön­böző talajrétegeket, utakat, forrásokat, patakokat, üdülő­ket, és kiránduló helyeket. Ezenkívül tartalmazni fogja a múlt és a jelen erdőgazdálko­dását. Igen érdekes lesz a mo­nográfiának az a része, amely bemutatja a régi birtokmeg­oszlást és azokat a részeket, melyeket a múlt rablógazdál­kodás folytán tönkretettek, ki­pusztítottak. A monográfia igen részlete­sen, térképekkel illusztrálva, községenként mutatja majd be a Mátrát, hazánk egyik legszebb hegyvidékének törté­netét, erdőgazdálkodását, va­lamint igen változatos vadál­lományát. A Polgári Törvénykönyv tervezetének vitája Egerben A Magyar Jogász Szövetség egri csoportja rendezésében folyt le a Ptk. tervezetének hármas számú vitaelőadása, amelyen az igazságügyi dolgo­zók, továbbá a tömegszerveze­tek küldöttei közül 80-an vet­tek részt. Dr. Fazekas József, az Álla­mi és Jogtudományügyi Inté­zet munkatársa az öröklési jog egyes problémáiról beszélt tar­talmas bevezetőjében, melyben főképpen a tervezetnek az ed­digi jogunktól való eltéréseit! ismertette a hallgatóság figyel­mét mindvégig lekötő módsze­rével. Egyes rendelkezéseknél találóan domborította ki a változtatásoknak gazdasági, szociális és jogpolitikai indo­kait. A vitaindító bevezetéshez a bírák, ügyészek, ügyvédek, közjegyzők, tanácsi és válla­lati jogászok, a dolgozók ré­széről 12 hozzászólás történt, amelyre a vitavezető által adott válaszokkal ért véget a jól sikerült ankét. Dr. Kamrás István, titkár. Általános iskolások nyári tervei A gyöngyösi járás általártos iskoláinak nagyrészében gaz­dag programmal készülnek a nyári vakációra a tanulók. — Legtöbb iskolából többnapos kirándulásra mennek majd. A gyöngyöspatai és vámosgyörki általános iskolások például kéthetes nyári úttörőtáborozá­son vesznek részt Szilvásvára­don. Két gyöngyöspatai út­törőcsoport Budapestre tervez kirándulást, illetve, egy mátrai körutat vett tervbe. A nagy- rédei általános iskola tanulói­nak egy csoportja négynapos országjárás keretében a Du­nántúl legszebb vidékeit — közöttük a Balatont — látogat­ja meg; a másik csoport az ország fővárosába utazik, ahol két napot tölt el. KARINTHY FRIGYES SZATÍRÁJA A „T RY BÚN A L1TERACKÁ”- BAN A Trybuna Ludu, a MEMP központi lapjának irodalmi mellékleteként megjelenő „Trybuna Literacka” április 13-i száma közli Karinthy Fri­gyes „Heuréka” c. szatíráját, melyet Tadeusz Fangrat fordí­tott. MUNKÁSOTTHON MOZI, EGER Papa, mama, 6 meg én EGRI VÖRÖS CSILLAG Szerelmes trombitás EGRI BRODY örök visszatérés EGRI BEKÉ Nincs előadás EGRI SZABADSÁG Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Nem volt hiába GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Trapéz HATVANI VÖRÖS CSILLAG Vetélytánsak HATVANI KOSSUTH Boszorkány FÜZESABONY Elveszett vőlegény pétervasara Hét lányom volt HEVES Királylány a feleségem műsora: Egerben e6te fél 8 órakor: CSOKOS ASSZONY Sirokon este fél 8 órakor: SEVILLAI BORBÉLY BARÁTAIM, AKIK úton­[útfélen, unos-untalan megkér­ditek tőlem, hogyan lettem [zenész, író, költő (hadvezér [nem, mert Zrínyi óta az már [nem divat), s akik a kérdést [rendkívül tapintatos formában !így teszitek fel: „hogyan fog­lalkozhat egy komoly, felnőtt [ember ennyi marhasággal?” — inéktek válaszolok most, halija­itok hát az igazságot. Az egész a nők miatt volt. >15 éves koromban egy regény­ében azt olvastam, hogy a nők Sa finom romantika hívei, ér­zékeny lelkületűk fogékony a > muzsika, versek, andalítóan ? szerelmes levelek számára. A Mólértesült író hivatkozott Ca­sanovára, Don Jüanra és a ? lovagi, valamint a szerelmi télét más, kevésbé híres alak­ijaira. Szerinte ezek az urak (költészetükkel, lírájuk finom­ságával hódították meg a höl­gyeket. Elhittem. Abban az időben Kittenber- Iger oroszlánokra vadászott, [Lindbergh átrepülte az Öce- •ánt, Owens 10.4-et futott szá­szon és Pierre Lorre halhatat­lan sikereket tarolt a Mr. [Moto című detektív-filmek- ;ben. Mivel én nem vagyok ;Tarzan, sem Fick, az ameri­kai csodaúszó, mégcsak Nou- ; volari sem, tűnődtem, hogyan [nyerhetném el életem Grand [Prixjét, Alfa Romeo nélkül. [Valamivel magamra kell te­kelnem a figyelmet. Legjobb [a könnyebb ellenállás vonalán I elindulni és a nőket meghó­dítani. Elvégre a nők körül [forog a világ s a leigázott nők Imajd kikaparják nekem az ér­vényesülés gesztenyéjét. Mi ►különbség köztem és Julius [Caesar között? Ö abszolút pró- ;zai ember volt, mégis meg­hódította Kleopátrát, egy egész [birodalom úrnőjét. Majd én! niöJiujunJtikjCL, (íJJzőiuj- cl lumxL Bevetem a romantika egész arzenálját, s a meghódított nők szívén át tartok a Par­nasszus felé. SÜRGŐSEN MEGÍRTAM tehát egy négysoros lírai köl- teményt, egy izzó, szívet dön­gető fohászt: Ö, te démon, őzszemű, szívem érted összedül, olyan vagyok, mint a rom mikor átölel a karom. Az első nő, akinek a liget­ben felolvastam, Mancika volt, a gimnáziumi pedellus 17 éves lánya. Apja árulta a szendvi­cseket szünetben s reméltem, a megszédített lányon át in­gyen jutok a tápláló falatok­hoz. Mint kiderült, Manciká­ban valóban meglepő költői véna szunnyadt. Az utolsó sor végére ugyanis egy ötödik, rí­mes sort ragasztott: „ó, te sze­gény, kis majom” — felkiál­tással és elszelelt Mikivel, a pék fiával, akitől a zsemléket kapták a szendvicsekhez. Az első kudarc nem tört meg. Következő nap Lilinek olvastam fel a fogorvosi ren­delőben. Kezét dagadt arcá­ra szorította és könnyezve pil­lantott rám: „Ugyan, Lajos, hogy jut eszedbe ilyen mar­haság. Inkább azt mondd el Villontól, tudod, ahol föl­akasztják...” Később Rezeda néninek, a fiatal tanárnőnek hadartam el izzó arccal, mi­alatt ő a spanyolfal mögött öltözött. Mályvszínű pongyo­lájában jött elő, s anyáskod­va simogatta meg a fejemet: „Látod, Lajos, olvasnod kéne, sokat. Tanuld a nagy köl­tőket. Adyt, Verlainet, Heinét. Az embereknek a műveltség tetszik. Az a siker titka." Három évig nem írtam ver­set, csak tanultam. Bevágtam 254 költeményt, hosszút, rö­videt és háromnegyedeset, ve­gyesen, műsoromon Shakes­peare, Dante, Rimbaud, Ten­nyson, Wilde és Lőwy Árpád szerepeltek. Akkor már egye­temre jártam. Egy kis színész­nőbe botlottam az egyik tea­délutánon. Rendeltem két dup­larumot, majd minden beve­zető nélkül elkezdtem a had­műveleteket ilyenképpen: „A törött vára. Irta: Reiner Ma­ria Rilke.” Ezután jött a vers, behunyt szemmel, hátra dőlve, a kis fonott széken. Hja, ad­digra megtanultam, hogy ha az ember verset mond, jobb nem látni a partner arcát. Fi- fike — így hívták a nőt — szájtátva hallgatott. Minden vers után újabb rumot ren­deltem. A hatodik dupla után Fifi becsukta a száját, majd újra kinyitotta: „Jé, Lajos, hogy maga milyen okos! Néz­ze, a tegnapi keresztrejtvény­ben elakadtam, mondja meg gyorsan mi az, hogy tektoni­kai gömb diagramn?” — Még ezt se tudja? Magával nem is tárgyalok”. És otthagyott. MÉG EGY UTOLSÓ kísér­letet tettem: másnap reggel beállított a mosóné, termetes asszonyka és vaskos, mint egy Zola-regény. De én Goethére gondoltam, aki — mint köz­tudomású — mosónőt vett fe­leségűi. A mosónőkben tehát feltétlenül kell érzéknek lenni a költészet iránt. Egy köny- nyebb verset választottam: „Ady: A fekete zongora”. Ami­kor ehhez a sorhoz értem: „Fusson, akinek nincs bora, ez a fekete i zongora..." Bözse néne felsóhajtott: „Lássa La- josúr, igaza van a versezet­nek. Mióta mosok itt magára, oszt még egyszer sem kínált meg egy falás borral! No, fus­son hát ide a Kék Szamárba, hozzon má‘ egy liter bort, hadd legyen igaza a mondókának. A fene az ilyen smucig házi­népbe”. Ha a vers, a Ura nem hasz­nál, majd hat a zene, a lélek legdrámibb, legfrenetikusabb csiholója. Nem, hölgyeim. ninCs menekvés. Elővettem Chopint, a leglíraibb, legbensőségesebb zenét, amit szerelmes szív al­kotott. 10 évet szántam rá. Már kopaszodni kezdtem, mi­re megtanultam zongorázni műveit. Különösen egyikkel bajlódtam. Tudják ott, ahol a jobbkéz lefelé, a balkéz föl­felé megy, a végén találkoz­nak, átugorják egymást, és mindegyik tovább megy, a ma­ga útján. Két taktust négy és fél hónapon át gyakoroltam, napi négy órán keresztül, s elértem, hogy társbérlőmet idegösszeroppanásai kórházba szállították, kétszer felmond­ták a lakásomat, s egy alka­lommal a holt Dunaágban úsz­va kellett hazalopóznom, mert a háztömb lakói lesben álltak s megesküdtek, hogy eltörik mindkét kezemet. A beteljesülés napja felra­gyogott! Kész voltam’. Jöhet a nő. Jött is. Piriké személyé­ben. Pirikét a gyárban ismer­tem meg, ő volt az üzem pa­csirtája. Szája be nem állt: énekelt, fütyült, trillázott, ég­nek fordított szemekkel, át­szellemültem Meghívtam a la­kásomra, kecsegtettem: zon­gorázom neki. Jött. Bort ké­szítettem, szendvicseket, két­félét, sonkásat és kaviárosat. Zongoráztam, Nekirugasz­kodtam Chopinnek, ujjaim nyomán elömlött a kristály- tiszta muzsika, a mélyen re­megő líra, az égi zene, a szív zenéje. Közeledett a nagy csattanó, a pokoli nehéz tak­tus, melyben 135 nap ener­giába feszült. Már vörösüdtem a drukktól. És simán, nagy lendülettel megoldottam a produkciót. Még néhány ré- veteg hang. a kielégült lélek, beteljesült szerelem ábrándos ernyedése, -s vége. Kezem csüggedten hullott adá, de arcom ragyogott. Piriké néma volt, mint a sír, bizonyára el- alélt a hátam mögött, az isr teni kéjtől. Megfordultam: Éppen akkor tömte szájá­ba a szendvicshalmaz roncsa­it, szeme kidagadt az erőlkö­déstől, amint beszélni akart. Végre lenyelte. Gyorsan fel­hajtott egy pohárkával: — Lajos — pihegett —, ez szép volt. De most játssza el azt, hogy „Apu, hód med be”. AZÓTA ITT ÁLLOK 234 megtanult verssel (20-at nagy- nehezen sikerült elfelejtenem) és 562 megírt szerelmi költe­ménnyel, valamint rengeteg zongoradarabbal, mindenféle alkalmakra, kezdve szüléstől, válóperi évfordulókig, hívásra házhoz megyek. Nem akarok dicsekedni, de boltom nagyon rosszul megy, harminchárom év alatt mindössze két ízben kerestek fel, egyszer egy vak koldus, aki arra kért: fogal­mazzak neki fehér egere szá­mára planétákat, tíz évvel ké­sőbb pedig egy vénkisasszony, aki arra kért, játsszak félórás műsort magnetofonra, mert ezzel akarja bosszantani fia­tal házas szomszédait. Meg­tettem neki. Elvégre, miért ne okozzunk másoknak örömet, ha lehet? PAGONY LAJOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom