Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)
1958-05-01 / 84. szám
4 NÉPÜJS A G 1958. május 1. csütörtök Kodolányi „Földindulás"-« az egri szövetkezeti színjátszó csoport előadásában KÖLTŐK ÉS VERSEK Az ember egyre szaporodik, a föld meg nem — mondj h Kodolányi • János „Földindulás” című drámájának Mári ném’e. Ez az alapgondolat kíséri végig a darab mindhárom felvonását. Föld, vagyon, juss. Erről folyik a szó a színpadon, no m< a gyerekről, akiből egy is elég, mert ha több van, feloszlik a vagyon és szegények maradnak az emberek. Egy Szeged környéki kis falucskába visz Kodolányi da- rabia. ahol csakúgy, mint az 1900 körüli esztendők többi ’’’»•n7 r faluiában az egyke a divat. Ez ellen veszi fel a harcot Kántor János, az egyszerű parasztember. Szembefordul gőgös, vagyontgyűjtő rokonságával, a iehovát kereső szektásokkal, az egész faluval. Egy gyerek kell csak — ismétlik többször a drámában, s csak amikor ez az eev meghal, akkor döbbennek rá, hogy hova vezet az út. Kántoménak Piókás szüle beavatkozása után nem lehet gyereke, de Kántor János így is elfogadja asszonyát. Az orvosi tudomány azonban segít, és Kántorék házát nemsokára ismét felver a gyereksírás^ Az egri városi szövetkezeti b’zottság színjátszó csoportja nagv fába vágta fejszéiét, am'kor könnyű sikereket leérő operettek helyett hozzáfogott a Földindulás betanulásához. Dráma ez, méghozzá a javából és ha hozzávesszük a szegedi es tá jszólást is, akkor látjuk ennek az előadásnak minden nehézségét. Az együttes dicséretére válik. hogy sikerült drámát csi- nálniok, sikerült drámát ját- szaniok a színpadon. Ez íz előadás legnagyobb érdeme. A- első felvonás vontatott, temetési jelenete után i második kép nagy veszekedési -telepedében csúcsosodott ki a szerentők iátéka. Rég láttunk színiátszőktól ilyen drámai ereiű hiteles látékot. Ez a szereplőkön kívül a rendező F omács Kálmán munkáját dicséri. v-t Kodolányi mesteri kézzel gördíti cselekményt, s minden felvonásra tartogat egy- egv drámai összecsapást, s ez nehéz feladat elé állítja a 6zererlőket. A darab elsősorban Kántor János alakítóján nyugszik. Kiss Béla nagy színjátszói rutinnal fon ’’ja ezt a alakot. Különösen hiteles az összeveszési jelenetben és amikor részegen tér haza halott fiához. Az utolsó felvonás vég jelenetéhez azonban már nem maradt elég ereie és lendülete. Pozsgai Gyuláné Kántomé szerepében jó partnernek bizon> ült. Nagyszerűen érzékeltette a vagyon, a szülői ház és a szeretett férj közötti fiatalasszony vergődését. A harmadik felvonás nagy jelenetét már nem sikerült olyan hitelessé tenni, mint az első felvonásban. Persze, ez nemcsak rajta múlott. De amikor a halott gyermeket behozzák, az anya nem ágyazni rohan, hanem a gyerekéhez. Több szívvel, hitelesebbé lehet tenni ezt a jelenetet is. Az öreg szülőket, a Böbék házaspárt Som Ernő és Wetsz Boldizsámé alakította. Az előbbi nagy rutinnal, az utóbbi nagy lelkesedéssel. Mindkettőjük játéka nagyban hozzájárult az előadás sikeréhez do még tökéletesebb lett volna, ha Böbék Samu nem han- goskodia végig a két felvonást. Több színnel, árnyalattal kell megoldani a veszekedéseket. így őszintébb lesz. Meglepően jó volt Bariba Kálmán, — a sváb gazda szerepében, — aki ügyesen megbirkózott a nehéz németes szöveggel. Az epizódszerepekben a papot alakító Szabatos Aladár, az orvost alakító Ha- nus László és eey részeg fiatalember szerepében Cseh András tűnt ki. FORGÁCS KAROLY Béke Törékeny rügyek mézcseppjeivel. mezítelen szavakkal Köszöntlek, Tavasz, új színek bátor kikeverője, Ki a gyárkémények nyurga füstjét égre fested S lángrőzsekévéket dobsz le a borzongó háztetőkre, A rozsdamarta erdők megtépett szőnyegét Szövőszékedbe fűzöd s belészövöd az élet-titkok Nyitó színét: a zöldet; [Ki az ekékbe fogott lovakat elindítod, Mikor a paraszt roppantó szorítással | lenyomja jAz ekevasat, hogy friss, széles, párázó |Hantok forduljanak szerteomlón a napra; [Ki arasznyira fúrod földbe a kerti ásót [S a vénasszonyok fájós derekát [Meghajlítod az ágyasok felett, [Hogy vemhes magvakat hintsenek a termő rög alá; KI az árpavetések összefutó csíkjaival | adsz jelet: ,A vetőgépek csöveit merre vonták a Zetorok; .örök munka-indító évszak, téged köszöntlek! Ha eloldod a köd-léggömböket S tekintetedben tükrösre megfürdenek | a földek: A paraszt munkába kezd s kenyeret ad ' egy évre, Házat épít a kőműves egy ember-élet-hosszra, Sereg mozdul a hegy tövén: ember s gép | összefognak ;s várost, gyárakat alkotnak békés i évszázadokra •., [VARSÁNYI PÉTER; Milliók ünnepén Ha elköszön a málnapiros hajnal és földereng az arany láthatár, i tudod-e, hogy az utcák áramában ] dédapáink régi álma vár? ,Ha ott lépdelsz az ember-rengetegben, [hol parányi vagy, akár az atom | tudod-e, hogy e sok parányból nő fel a kaszt-nélküli társadalom. [Ha körüitekintsz a szívek erdejében, melyek közt — hallom — jövendőnk susog, '[ tudod-e azt. hogy innen harsonáznak ,' a forradalmas-vérű májusok. [ Ha meglátod, hogy dédapáink vágya '[nem képzelgés az álmok kék egén, i| akkor tudom, hogy koccintsz emlékükre: > a millióknak legszebb ünnepén! A jehovás Zsuzsit alakító' Sztregova Erzsébet kise'ob[ pózzal, Ittes Lászlómé, Piókás. szüléje pedig kevesebb visí-' tozással jobb lett vo'na. [ A többi szereplők: Bukuc.si Imréné, Rózsa Béla, Garabás' Józaefné, Godó Dávid. Varga[ Mária, Dege Mátyás, Bu , László, Bata Sándor és ifjú' Ittes László jól illeszkedtek, az előadásba. c Forgács Kálmán, a Gárdo-[ nyi Géza Színház művésze, kihasználta a Szakszervezeti' Székház kis színpadának le-[ hetőségeit, jól rendezte meg, az előadást. A díszletek öt-' letesek, jók voltak. Hosszú hónapok próbája után lépett színpadra ez az együttes. Nehéz, de szép munkát végeztek. S most,! mielőtt új darabhoz nyúlnak, be szeretnék mutatni a „Földindulás”-t több alkalommal is, itt Egerben, majd a környező községekben is. Adják meg erre az illetékesek a lehetőséget, mert egy sokat ígérő színjátszó csoport! követeli magának a nyilvánosságot. Nyilvánosságot, melyet megérdemelnek. MÁKKUSZ LÁSZLÓ * 1 2 1958. május 1. A nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe. 1900-ban halt meg Munkácsy Mihály festőművész, 1838-ban született Zsilinszky Mihály történészi MUNKÁSOTTHON MOZI, EGER Május 1-én, csütörtökön: 2-án, pénteken: UUANOV CSAI.AD Szovjet film Lenin életéröl ési családjáról. NÉVNAP Ne feledjük: pénteken ZSIGMOND műsora: Csütörtökön Egerben este fél 8 órakor: IDA REGENYE (bérletszünet) Pénteken Egerben este fél 8 6: CSOKOS ASSZONY (bemutató előadás) EGRI VÖRÖS CSILLAG 1—2-án: BecsUletrablók EGRI BRÖDY 1- én: Nincs előadás 2- án: Yves Montand énekel EGRI BÉKE 1- én: Szerelem, ahogy az asszony akarja 2- án: Nincs előadás EGRI SZABADSÁG 1- én: A császár parancsára 2- án: Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 1—2-án: Az éjszaka szépei GYÖNGYÖSI PUSKIN 1—2-án: Mindig veled HATVANI VÖRÖS CSILLAG 1—2-án: örök visszatérés HATVANI KOSSUTH 1—2-án: Idegen utas FÜZESABONY 1- én: Rendőrök és tolvajok 2- án: Nincs előadás PÉTERVASARA 1- én: Az új ember kovácsa 2- án: Nincs előadás HEVES 1- én: Sanghaj! professzor 2- án: Nincs előadás FAZEKAS ISTVÁN: Májusi üdvözlet Ha enyém lehetne egyszer az égtakaró, játékos kedélyek széphímzésű pazar fénye. Szép köszönés lenne mindig a találkozó, mert szívemből kimuzsikálná a nap az éjjelt... Ha enyém lenne az egész világ, egy csókba leteríteném pajkosan táncos lábad alá, hogy hajolj le érte. simogasd meg szóddal, — Álmaim teríteném le pajkos lábad alá ... Szegény vagyok, holnap hiszem, hogy már gazdagabb — Segítenek, őriznek. Ha öleled álmaim leterítem eléd, de ne élj hatalmaddal! Simogasd meg, lépj óva, kerüld ki az álmaim..8 MOLNÁR BÉLA; SdeJant/o ni Százszínű virágból kellene ezerszer újból összeraknom, hogy úgy lássam, mint éjjelente, ha jött hozzám, hogy betakarjon. Hol az Idő, mely elharsogott a fejünk felett, az űrön át, a virágok, mit locsolnatott: a margaréták, petúniák? Csak a karja maradt, a szíve, hogy dolgozhasson, mindig adjon, s lágy mosolya, mely mindenkire áldásként hull, hogy simogasson. Varrógépe a kék homályban most is kattog; varrja a ruhánk, nézem, amint a gyér hajában már kivirágzik a hóvirág.., DAVID ÁRPÁD! Május igazával Május! Májusi igazság! Emberek szerelme Piros harcos kedved Borítsd a szivekre. Égess, gyújts, világíts Te tavaszi balzsam: Erő, harcos harcba szállás Munkában, viharban. Tápláld a szívekben Az igazság lángját, Gyilkold, öld pokolra Az árulók világát. Színesítsd az élet Békéjét, rendjét. Munka és szabadság Tiszta gerjed elmét, Harcot! Harcos harcotl Békét a világnak! A munka szent nevén Győzzön e kor, e századj Legyen egy a világ —< Hisz egy a céll A vágy! Letörni az önkényt » A pokol sarába. Szabadságot, munkát; Eszmét a világnak Máius szerelmével; Május igazával. Gyurkó Géza: Ofgjsnmümip A KISLÁNY kicsi volt, helyeske, s arcából a világ két legszebb barna szeme tüzeskedett elő. Én nyurga voltam két kezem, mintha versenyre kelt volna lábammal, melyik nyúlik hosszabbra — s a vesztes a kabát ujja, meg a nadrág szára lett. A kislányt Anna-Máriának hívták, a keresztlevél alapján, otthon csak Annus volt. de számomra akkor is, azután is csak Anna-Mária, — mert az olyan hűvös, és mégis simogató, olyan lágy, és mégis mértéktartóan merev volt, mint számomra ismert egész lénye. Délután volt. A kora-május minden simogató, puha melegségét belesűrítette ebbe az orgonavirágos délutánba. s mi úgy mentünk egymás mellett, mintha fontos küldetésünk lenne valakitől, valakihez, olyan küldetés amelynek titkát csak kettőnknek árulták el, s mi éberen őrködünk most felette. Valójában rettenetes bambaságom volt a titok és a kislány gyakorlatlansága, hogy vizet fakasszon a sziklából, értelmes társalgó szót csaljon ki belőlem. Hallgattam, mint a csuka, pedig rengeteg mondanivalóm volt, Anna- Mária, rajta keresztül az egész világ számára. A napfény, a zöldbeborult fák. az orgona átható illata, mint méhet a kaptárból, úgy csalogatta ki belőlem a csodaszép gondolatokat, de jaj a kaptár száján a kamaszkor sete-suta viaszkja ült vastag rácsot. Már a kis folyó partján baktattunk, én meg-megállva, mert hórihorgas lábaimon mindig előbbre jártam, de azon túl, hogy „milyen szép idő van, ugye, neked is szép”, bizony még nem iutottunk. LEÜLTÜNK a folyó partjára, —• amely — most így visszagondolva — elég piszkos kis vizecske volt, — amelybe jóérzéssel nem nagyon lehetett volna megfürödni, de amely most a májusi fényben mégis csillogó aranypatakká vált előttem. — Szép ez a folyó — törtem meg bölcs megállapításommal a csendet. — Szép — hagyta helyben Anna- Mária és rám nézett, hogy egy pillanatra megakadt a lélegzetem. — A te szemed is szép — hebegtem fülig vörösödve önkéntelen és számomra is váratlan merészségemtől. Nem válaszolt. Ma már tudom, hogy ilyenkor nem szoktak válaszolni a nők, ilyet jólesően tudomásul vesznek elrakják a többi bókholmi közé, hogy majdan, mint valami régi táncrendet, megszáradt virágot, vagy fényképet, előhúzzák, — maguk számára. S akkor lesznek, s utólag lesznek igazán hálásak a régi régi bókért. Ma már ezt tudom, akkor még nem, tehát hebegve és gyorsan bocsánatot kértem merészségemért, amiért bűnbocsánatot is nyertem. Ültünk tehát tovább. Anna Mária kis gallyal játszott, én meg a kezeimmel és éreztem, hogy mondani kéne valamit valami szépet, amely illik hozzánk, illik ahhoz a megnevezhetetlen érzéshez, amely bennem nyargalászik s illik ehhez a hangulathoz, itt a folyó partján Érthető hát, hogy a következő mondatom ismét butább volt, mint ami ilyenkor átlagban telik az embertől. — Tegnap döelött kutyát láttam a vízben .. ott feljebb. — Usvan hogyan lehetsz ilyen- ilyen gusztustalan. — Miért? — háborodtam fel. hogy beszélgetési szándékomat így fogadják — Baudlaire írhatott verset a dögről? — Az költő volt... — Miért, költőnek mindent szabad? — makacskodtam. — Költőnek, annak igen./, mert az... az... mert az költő — fejtette ki női logikával. — Én is lehetek költő még... Igenis, lehetek... De akkor én nem a dögről, hanem másról írok verset. — Miről? — Rólad — vágtam ki bátran, s láttam hogy ez jólesett, bár nem volt valami szerencsés gondolattársítás. — Rólad írok majd verseket, s azok olyan versek lesznek, hogy világhírű leszel te is. meg én is. A költő és halhatatlan szerelmese — tettem hozzá patetikusan. Anna-Mária lehajtotta fejét, arcát a gondolat örömétől könnyű pír borította el. Aztán hirtelen rám nézett. — De hiszen te nem is tudsz verseket írni! | ÖH, NŐI | tárgyilagosság, amely már a süldőlányok lelkében is koratanyát versz! — Honnan veszed, hogy én nem tudok verset írni? — Mert még sohasem írtál... — Már írhattam volna, ha akartam volna — fejtegettem most már komolyan és kicsit sértődötten. — Csak nem volt kihez. Minden nagy költőnek volt egy szerelme, s ahhoz írta verseit... — ... és neked még nem volt? — kérdezte megjátszott könnyedséggel Anna-Mária. — Nekem még nem. Pedig hidd el, hogyha nekem is lenne aki szeretne. meg akit én is szerelhetnék, csudaszép verseket írnék.*.. Nagyon szépeket; Ánna-Máriát nem elégítette ki a válasz. — Milyen szépeket? — nézett rám. határozott feleletet várva. — Olyanokat, mint Petőfi, Ady, vagy... — ... mint az Énekek éneke — vágtam ki lelkesülten. Anna-Mária elpirult és elhallgatott. Én is zavarba jöhettem s szidtam magam otrombaságomért, bár a szemtelen gondolat tovább incselkedett velem. — Igenis, olyat de meg mást is, még szebbet is. Leírnálak mint... mint illatos orgonavrágot. amelv hamvas színével, csodás illatával megremegteti az embereket. S az lenne a vers címe is hogy Orgonavirág. Csak ennyi, semmi több... S amikor megielenne az első kötetem, annak is ez lenne a címe.. És kérdeznék az emberek, hogy kihez írta a költő a verseit, ezeket a remekműveket kicsoda az Orgonavirág... S akkor a kritikusok elmondanák, az újságok megírnák, hogy Anna-Mária, hogy te vagy az Orgona virág... ANNA-MÁRIA J mosolygott, s elő* bújtatta csillogó fogait. Mosolyát szebbnek láttam most, mint a májusi égboltot. Megfogta a kezem. — Igazán ilyet írnál, s rólam írnál ilyet ha., ha szeretnélek? — Igazán — mondtam dacosan, s abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nem is Norvégia legmagasabb fenyőének lángjával, de testemből tépett szívemmel lennék képes a tavaszi égre írni minden, de minden versemet. — Akkor írjál most... most írjál rólam egy verset. Jó? A kérés meghökkentett. Hogy most itt mindjárt, csak úgy nekiülni és verset írni? Hát az azért nem megy Mentegetőzni próbáltam, hogy majd holnap majd akkor viszem az első és ragyogó versemet. Ö azonban erősködött. hogy most azonnal, s ha kell. segít is nekem, mert eny- nyivel tartozik igazán hogy jó és szép legyen az a vers. hisz utóvégre róla szól majd Végül is kötélnek álltam: jó lesz vers. mindiárt lesz vers de segítséget nem kérek. Félrevonultam. egy bokor mögé. előhúztam egy darab pap;rt. egy ceruzacsonkot... és negyedóra múlva kész lett a vers Anna-Mária valósággal kikapta a kezemből és izgatottan ha- iolt a sorok főié | A KÖVETKEZŐ vasárnap amikor a folyó partja felé jártam egyedül, bús magányomban, ott láttam Anna-Máriát is vidáman nevetve, ogy nyolcadikos gimnazista, a iskola legjobb tornásza iobbján. Azon a májuson csodálatosan gyorsan virágoztak el az orgonáké
