Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-31 / 109. szám

4 iM E t* U J 5 A ü 1958. május 31., szombat niujctáJjj faULtqA 1$lolmícp utaLiá nwldkájija 1 VANNAK DOLGOK, melyek ft maguk észrevétlenségében oly megszokottan tapadnak hozzá életünkhöz, hogy ha el­tűnnek mellőlünk, hirtelenjé­ben fel sem tűnik, csak las­sanként érzünk valami hiány­érzetet. Hajdanában, ha falum búcsúra készülődött,' izgatot­tan settenkedtünk a készülődő sátrak között. Mézeskalácso- sok... a tarka-barka figurák, cifra szívek, úgy hozzátartoz­tak a rozmaringszagú falusi ünnepekhez, mint a sültek, vagy a jóízű homoki karcos. Erre gondoltam, amikor hallgattam Odry Dániel, az egyetlen egri mézeskalács- és gyertyakészítő csöndes szavait. Tiszta, szép kis bolt, boltíves, akár egy szentély. A lakása is ilyen, könyvszekrényes, derűs, kicsit régies, polgári otthon. Maga a mester nagy lázban van: lengyel iparosok érkeztek Egerbe, s délután felkeresik őt is, hogy szemük előtt men­jen végbe a domborművű gyertyák készítése, a gyer­tyáké, melyeknek halványodó pislákolása épp úgy eltűnőben van a tülekedő villany mögött, mint maga a szakma. Kedves, öreg emberek tudnak csak ilyen feleslegessé, ilyen értet­lenül és közönyösen mellőzöt- tekké válni, mint ez a han­gulatos, tiszta foglalkozás. — Kormányunk mindent megtesz, hogy talpra állítson bennünket, de hiába, az em­berek egyre kevesebb mézes­kalácsot, vagy búcsúgyertyát vásárolnak. — A mester szájá­ból, akinek apja, sőt oldalági rokonai is e szakmában nőt­tek fel, inkább csak megálla­pítja a tényt, semmint panasz­kodik. És szavai mögül lassan a múlt bontakozik ki előttem, letűnt idők, letűnt szokások. VALAMIKOR a mézeskalá- fcsos szakma több más ipar­ágat egyesített. A mézes szí­vek, huszárok alkotói leg­többször méhészkedtek is. Sok volt a birtokukban a viasz, s ezért lassan a gyertyakészítés is foglalkozásúkká vált. A má­sodik pergetésnél nyert, úgy­nevezett másodmézből mézsert főztek, s ezt a ma már isme­retlen italt, ami pedig a török időkben sörbeth néven köz­kedvelt itókának számított. A járványos időkből egészen napjainkig szokássá vált teme­tési füstölők és szurokfáklyák ugyancsak a mézeskalácsosnál készültek. De ma mór nem temetnek fáklyákkal, a sörbethet kiszo­rította a gin, és a konyak, a mézeskalács huszárokat a sze­rencsi tejcsokoládé, a gyári és házi sütemények ezer válto­zata. Egy-egy család városonként azért még megél belőle. Érde­kes, apró viaszfigurákra let­tem figyelmes az egyik sarok­ban. Lovacskák, bárányok, ba­bák hevertek ott. — „Áldozati figurák ezek” — világosított fel a mester —, „nem is hinné: még napjainkban is előfordul, hogy fogfájós stb. esetén a fa­lusi ember ilyen viaszbabát éget el az oltárnál, engesztelé- sül”. Pogány szokások az atom­korszak küszöbén? Bizony, meglepő. A MÉZESKALÁCSHOZ bur­gonyaliszt, méregmentes fes­tékek kellenek. A kiutalások révén jut hozzá az iparos. De baj van a színes papírral. Taf- fet papírnak hívják szakmá­jukban azt az egyoldalon szí­nezett, fényes, kissé vastagabb színes papírt, amiből diákko­runkban betűket vagdaltunk és dekorációkat készítettünk. Sok pepecselés, aprólékos munka, nyugodt kéz és nagy szakmaszeretet kell ahhoz, hogy a fillérekért árult, de minden egyes darabot külön- külön, kézzel elkészített cik­kek ott heverhessenek a gyé­ren, itt-ott még feltünedező sátrak pultjain. Valamikor egy-egy egri vásáron 5—6 mé­zeskalácsos is felütötte stand­ját. Ma egy sem. Bizony, Odry mester is, kényszerű monopol­helyzetében, kénytelen a szó szoros értelmében „szedni a sátorfáját” és faluzni, hogy el­adjon valamit. EZEN A DÉLUTÁNON te­hát 15 külföldi iparos tekin­tete előtt elevenedik meg a mézeskalács-ipar egri meste­rének munkája. Tizenöt mesz- sziről jött ember gyönyörkö­dik maid e kissé már muzeá­lis jellegű iparág utolsó mo­hikánjának keze munkájában. Haldoklik ez a szakma, vagy csak aluszik? Ki tudja, a ro­mantikus lélek nem ragadja-e még egyszer újra szárnyaira a mézesbábuk színes hőseit, nem hangoznak-e fel még egyszer a hajnali szerenádok a lányos házak ablakai alatt, s nem éneklik-e újra a sihederek Rock-and-Roll helyett, hogy „Mézeskalács szívet küldök neked”...? — pala — A gyakorló érés Alig egy esztendővel ez­előtt még nagy virágcsokor­ral a kezében ünnepélyesen lépegetett az öreg iskola fo- lyosóin és meghatódva hal- gatta igazgatójának búcsúzó, s egyben az életbe indító sza­vait. Könnyes szemmel vett búcsút tanáraitól, iskolájá­tól, ahol négy éven keresztül nevelték, formálták igaz em­berré. Ünnepélyesen csendült az iskola kis harangja, ballagott a „vén diák”, s egymás után ölelte magához a hosszú évek alatt megszeretett ba­rátnőket, osztálytársakat. Az életbe indul a vén diák... Két hónap múltával ismét felöltötte ünneplő ruháját a tegnap diákja, a holnap pe­dagógusa. Csillogó szemekkel állt a feldíszített teremben és ünnepélyesen, halkan mondta az eskü szövegét. Régi álma teljesült: Peda­gógus lett. S a tegnapi diák, a ma kedves kis tanítónénije ismét ünnepel. Most is meghatódva áll a kis falusi iskola udva­rán, s nézi-nézi a kis szőke­fürtű lányokat, a huncutkodó fiúkat, az ő osztályát. Igen, ez az ő osztálya. Már csaknem egy éve igyekszik jóra és szépre nevelni ezeket a kis másodikosokat, már csaknem egy esztendeje is­meri és szereti ezeket a paj­kos gyerekeket. Ismeri eré­nyeiket, hibáikat, < pró csíny tevéseiket, s ezekkel együtt szereti őket. S a kis osztály nevelőjét, tanítóját köszönti ezen a na­pon. Kissé akadozva hangza­nak a kedves köszöni k ki­pirult arccal mondják a ver­sikét, s mivel a tanítónéni karja megtelik virágcsokrok­kal a szemét is elönti a könny. Nemsokára vizsgára készül az osztály, vizsgáznak a kis másodikosok, de vizsgázik a kis pedagógus is. Vizsgázik pedagógiából és emberség­ből. Ki tudná megmondani, melyik nehezebb... Nem volt könnyű ez a gyakorló esztendő neki sem, a többieknek sem. Az iskola padjaiból kikerülve várta a számára ismeretlen falu- idegen környezetben, új is­merősök között teltek az első hetek. Aztán megismer­ték egymást: a' falu őt, ö a falut, és az új ismerősökből pedig a nehézségeket átsegí­tő kollegák lettek... És most a kis gyakorló­éves, ezekben az ünnepélyes percekben — amikor az egész ország a pedagóguso­kat köszönti — elcsukló han­gon köszöni meg kis osztá­lyának üdvözléseit, s ahogy nézi a kipirult, mosolygós arcokat, mir den nehézséget feledve érzi a pedagógus munkájának értelmét. Az elmúlt évek kis diák­ja szép és nagyszerű hiva­tást vállalat. (márkusz) 1958. május 31., szombat: 1910. A Délafrikai Unió napja. 1793. A párizsi felkelés a reak­ciós girondista burzsoó hatalom ellen. A forradalmi demokratikus diktatúra helyreállítása. NÉVNAP Ne feledjük: vasárnap TÜNDE — BESENYŐTELEK köz­ségben ez évben a község- fejlesztési hozzájárulást 10 százalékban szavazták meg, melyből egy kilométer vil­lanyhálózat bővítésre ke­rül sor, 50 ezer forintos be­ruházással. (B. P.)- A MÁTRAI NAPOK al­Érdekes hírek Németország A bonni tűzoltók az elmúlt hetekben többízben nyújtottak első segélyt azoknak a szü­lőnőknek, akik már sem a bábát, sem a mentőket nem tudták megvárni. A bonni vá­rosháza egy ülésén elhatároz­ta, hogy — tekintettel a nagy­számban előforduló esetekre — a tűzveszély éber őreit fel­szerelik azokkal a legfonto­sabb kellékekkel, amelyekre a jövőben hasonló esetekben szükségük lehet. Ezentúl tehát minden tűzoltóautó köteles magával vinni egy melegített kosarat, és oxigénpalackot az esetleges koraszülöttek szá­mára. Egyesült Államok Az Ohió ál- Iambeli Midd- n letown börtö- tönéből meg- cgj szökött egy rab, bizonyos Lorry Gadew- sky, a rendőr­ség rögtön fű- ■ löncsípte a szö­kevényt, miután az összetört két sorompót, néhány ablakot és erősen veszélyeztette a köz­vagyont. A városka bírái eköz­ben összeültek, hogy sürgő­sen törvényt hozzanak a szö­kött fegyenc ellen. Middle- townban ugyanis ed_.g sem­miféle rendelkezés nem volt érvényes, melyet szökött bű­Új utak, tervek az egykori vincellériskolában halmával Dögéi Imre földmű­velésügyi miniszter elvtárs el­látogatott Nagyrédére is. A falu lakossága nagy szeretettel fogadta a vendéget, aki hosz- szasan elbeszélgetett velük a község problémáiról. (Erki János.) — BESENYŐTELKEN az év fulyamán egy kilométer hosszúságban, a Vörös Had­sereg utcában járdát építe­nek. A munkához a bese- nyölclkiek 30 ezer forintos társadalmi munkával járul­nak hozzá.- 12 NÖVENDÉK BIKÁRA kötöttek hiz’alási szerződést a nagyfügedi Dózsa Tsz-ben. A bikákat saját szaporulatból hizlalják. — MA. 31-ÉN NYÍLIK a parádfiirdői strand. A meg­nyitó után reggelig tartó táncmulatságot rendez a fürdő vezetősége.- 620 HOLDON vetettek "Kukoricát az idén az aldeb-' rőiek. Már szorgalmasan vég­zik az első növényápolási mun­kákat. — AZ EGRI VÁROSI ta­nács végrehajtó bizottsága május 28-1 ülésén megtár­gyalta az 1957. évi költség­vetést és a zárszámadást, valamint az ez évi költség­vetési tervet. A végleges tervet a június 7-i tanács­ülés hagyja jóvá,- BEFEJEZTÉK a kukorica első kapálását Égerfarmoson. Befejezéshez közeledik a répa egyelése is. — ISMERETES, hogy Egerben Igen nagymértékű a vízpazarlás. Ennek meg­szüntetéséért a városi ta­nács határozatot hozott, s a jövőben a vízpazarlókat pénzbírsággal büntetik. Egerben, a tüzes borok ha­zájában régi hagyományai vannak a szőlész—borász szak­emberképzésnek. Csaknem há­romnegyed százada, a múlt év­század kilencvenes éveiben nyitotta meg kapuját Egerben az első vincellériskola. A sző­lők sokoldalú mindenesét kép­ző intézmény helyén ma me­zőgazdasági technikum, s csak- nem félezerholdas tangazdaság szolgálja az elméleti és gya­korlati oktatás célkitűzéseit. Az új oktatási irányzat szelle­mének megfelelően a techni­kum jövőre átadja a helyét a mezőgazdasági szakiskolának és ezentúl a szőlők, gyümöl­csösök, kertek szakembereit bocsátják ki innen a megye és az ország szölővidékeire. E tangazdaság is e szerint változtatja képét. Czeglédy László igazgató munkatársai­val — Bándy Sándor főagro- nómussal, Gáspár László sző­lész, Gyúró László kertész- és Csorba László állattenyésztő agronómussal — már kidolgoz­ta az oktatási intézményhez tartozó kis gazdaság fejlesz­tési tervét, amelynek a meg­valósításához már hozzákezd­tek. Ezt mutatják azok a Leány­ka-tőkék is, amelyeket a hu­szonhat holdas szőlőben Gás­pár László mutat: — A Leányka általában csak a negyedik rügytől kezdve szokott termést hozni. Most úgy rendbehoztuk a talaját, és annyira kedvezett neki az időjárás, hogy az aljától a te­tejéig fürtöcskékkel tömöttek a tőkék. Ha továbbra is ■ ked­vez az idő, kiváló terméssel igazolhatjuk növendékeink előtt a nagyüzemi szőlőműve­lés előnyeit. A nagyüzemi módszer — mutat a jól rendben tartott tőkék soraira — a méretekben is meglátszik nemsokára. 1963- ig 80 holdasra növeljük szőlő- területünket, megkétszerezzük gyümölcsösünket is. A minő­ségre is sokat adunk. Az itt tennelt kékfrankos borral bát­ran versenyre kelünk az or­szág többi borvidékével. — A kertészet sem marad el. Az ún. hollandi meleg­ágyakban pirosük a paradi­csom, nő a paprika. Az egy- egy növénykének több nap­fényt, nagyobb fejlődési lehe­tőséget biztosító ágyak szá­mát tovább növelik, s elötele- pitő házat is építenek — ha­sonló módszerrel. így a szak­iskola növendékei a primőr­termelés legújabb, legeredmé­nyesebb módszereivel ismer­kednek meg a tangazdaság ban. — Mintagazdasággá fejleszt­jük ezt a kis üzemét — erősíti meg szavaival a látottakat Bándy Sándor főagronómus. S a derékig érő árpatenger, a spenót- és hagymatáblák, a katonás rendben tartott szőlők, gyümölcsösök ígérik, hogy ez nemcsak szó, hanem eleven valóság, s még inkább az lesz az elkövetkező években, ami­kor szakemberek százait kül­dik szét a történelmi borvidé­kekre, hogy a magyar gyü­mölcsnek, bornak, kertészeti termékeknek az eddiginél is jobb hírnevet szerezzenek. — Szinyei — Helyreigazítás Lapunk május iíi>. számában hír jelent meg arról, hogy Aldebrón 550 vagon műtrágyát használtak fel, s a vegyszeres gyomirtás ered­ményeként holdanként 15 mázsás terméstöbblet yárható. Az elírás helyesen így hangzik: 5,5 vagon műtrágya és 1,5 mázsa terméstöbb­Egy tanyasi tanítónő A KIS TANYASI ISKOLA nyitott ablakán át kiszűrődik a vékony gyermekhang. „A tyúk-anyó azt-mond-ja, kot- kot-kot..." — taglalja a sza­vakat egy kopaszranyírt elsős nebuló, a többiek pedig ujjúk­kal kísérik a szöveget a könyvben. Olvasási óra van a pusztaszikszói általános iskola első osztályosai számára ... A tanító néni, Dalos And­rásié a katedrán ülve figye­li az olvasást és elégedetten látja, hogy a kis elsősei az idén is jól vizsgáztak. Ez év végére már szépen és folya­matosan olvas valamennyi. Es ha erre gondol, maga előtt látja egész évi fáradozásának eredményét, és kárpótolva ér­zi magát minden gondért, a sok-sok fáradságért. Sok-sok gondról és nem kevesebb fá­radságról kell beszélnünk, amikor ki akarjuk fejezni, amikor értékeljük mindazt a munkát, amit a tanító néni végez. Hetenként 31 órát ta­nít, három órában a gyen­gébb tanulókat korrepetálja, sok-sok időt tesz ki az órák­ra való becsületes felkészü­lése, a dolgozatok javítása, s ezenkívül külön elfoglaltságot jelent számára az a társadal­mi munka, amit a KISZ-fia- talok között tölt el esténként. Gondoljuk csak el, nem kis dolog négy osztály tanítani egyszerre, amikor még eggyel is sok a baj, ha valaki be­csületes munkát akar végez­ni. i MI MINDENT TANULNAK itt a kis tanyasi gyerekek, Dalos tanító néni iskolájában? Egyszóval kifejezve sokat, na­gyon sokat. Jóformán mindent itt tanulnak meg, ami az élet kezdetén szükséges. Itt válik néhány hónap alatt írástudó emberkévé a kis elsős, itt ta­nulja meg az illemet, azt, hogy hogyan kell viselkelni. A nagy negyedikeseket a ta­nító néni szavai vezetik el a magyar történelem szép hősi korszakába; itt hallanak elő­ször a honfoglalásról, a tatár­járásról; a tanító nénitől tud­ják meg, ki is volt az a tö­rökverő Hunyadi. Űj világ nyílik meg a gyermeki lélek előtt... Sokat okulnak a kis tanyasi gyerekek, az uradalom egyko­ri cselédjének gyermekei. Megtanulják többek között azt is, hogy az ő életük azért más már, mint az édesapjuké volt itt valamikor. Különösen sokat tud erről mesélni a ta­nító néni, aki huszonhárom éve tanít, ismeri a tanyasi emberek régi életét, és amit mond, az szóról-szóra a leg­mélyebb igazságokat tartal­mazza. — Fáj még most is, ha visszagondolok — mondja, — hogy régen a gyerekek lá­ba rongyba volt csavargatva, és szüleik úgy küldték el őket az iskolába. Volt olyan ta­nulóm is, akit haza kellett küldeni, mert olyan rongyos volt szegény, hogy kilátszott a mezítelen teste a ruhája alól. Bizony szomorú idők voltak ezek. Ma már más a világ. Ma már nem látni éhező, rongyos, nélkülöző gyereket. Ha tanyasiak is, de mindegyiknek van rendes ru­hája, télen meleg lábbelije, egészségesek és jól táplálkoz­nak. S ha erre gondolok, ha ezt a két dolgot összehasonlí­tom, méginkább tisztábban látom, hogy mi is az értelme a munkámnak, a sok-sok fá­radozásomnak ! A TANÍTÓ néni munká­ja nem merül ki csak a taní­tásban. Napközben igen sokan keresik fel, — mert ő a ta­nyavilágban a kérvényíró, a törvénymagyarázó, a hivatalos ügyek intézésének mestere is. Sok-sok kéréssel és panasszal keresik fel és senki sem tá­vozik tőle elintézetlen üggyel, hanem hálás köszönettel. Sza­bad idejének jó részét tölti el társadalmi munkával. Da­los tanító néni idősebb kora ellenére sem zárkózik el a külvilágtól, segíti, neveli az állami gazdaság KlSZ-szerve- zetének fiataljait. A fiatalok pedig szívesen járnak az is­kolába, ahol esténként élénk kultúráiét, vidám szórakozás folyik. Sok-sok előadást hall­gattak már meg a tanító né­nitől. Egyszer az öltözködés­ről, egy másik alkalommal a kultúrált magatartásról, más­kor a hazaszeretetről hallanak előadást, és szép felolvasáso­kat. A tél folyamán igen sok táncot és színdarabot tanultak itt, és mutatták be a gazda­ság dolgozóinak szórakoztatá­sára. Ha azt kutatjuk, mi is az idős tanító néni eme fiatalos lelkesedésének titka, — itt is az ő élete, elmúlt fiatalsága adja meg a választ. — Elnézem ezeket a mai fiatalokat. Szabadok, vidámak, boldogok. Ekkor eszembe jut az én időm. Fiatalon, tanítói oklevéllel a kezemben kerek tíz esztendeig bolyongtam ál­lás után. Megírtam legalább száz kérvényt, és mindenhol azzal utasítottak vissza, hogy a kérvényírás helyett inkább szerezzek protekciót. Hát így volt ez akkor. Ezért neveli most Dalos Andrásné annyi szívvel, lel­kesedéssel az állami gazdasági dolgozók, traktoristák, t&z­tagok gyerekeit a boldogabb lövő, a szocializmus számára. Ezért van tele most is tervek­kel, ötletekkel. Amint ő maga mondja, munkájával mind'a elégedetlen. Többet és egyre többet szeretne minden évben adni a gyermekeknek. Most is például levelezést folytat a fő­városi ismerősökkel. Szeretné, ha egy-két napra felvihetné a kis tanyasi gyerekeket Buda­pestre. A TANÍTÓ néni élete szinte egy az iskola életével. Gondjai, problémái egyben a kis iskolájának mindennapos bajait is jelentik. Bántja, fáj neki, hogy télen hideg a te­rem, hogv rossz a kémény, hogy tanítás közben bever a füst, hogy elkelne egy csekély összeg az iskola rendbehozata­lára. Sok a gondja, baja, nem kevesebb a felelőssége a kis tanyai iskola tanítójának, de mindezekért kárpótolja lelke­sedése, hivatásszeretete. Gár­donyi Géza egyik regényében a tanítót, a nép nevelőjét igen találóan világító fáklyának ne­vezi. Dalos Andrásné szelleme és munkája is világító fáklya a kis tanya sötétjében, amely a kis és nagy tanítványai, a ta­nyasi nép szeretetében ég el maid az utolsó lobbanásig. S ez a világító fáklya hosszan és sokáig ég, fényesen világítja meg az utat, hiszen tüzének tápláló ereje a hivatásszeretet. EGRI MUNKÁSOTTHON Nincs előadás EGRI VÖRÖS CSIELAG Ember született EGRI BRÖDY Bakaruhában EGRI BEKE Elbeszélés az első szerelemről EGRI SZABADSÁG Boszorkány EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Trapéz GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Több mint gyanú GYÖNGYÖSI PUSKIN Négy lépés a fellegekbe HATVANI VÖRÖS CSILLAG Becsületrablók HATVANI KOSSUTH Till Ulenspiegel FÜZESABONY Marly pétervasAra Ganga HEVES Mexikói szerenád műsorai Egerben este fél 8 órakor: Ármány és szerelem (Katona József bérlet)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom