Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)
1958-05-28 / 106. szám
4 NEFÜJSAG 1958. május 28-, szerda A tizennegyedik eannesi filmfesztivál — Úgy francia tudósító beszámolója — AZ ÜJSÄGOK ÉS napilapok nap mint nap részletes tudósítást közölnek a Can- nesban ez idén is megrendezett filmfesztiválról. A várost úgy könyvelik el és úgy tartják számon, mint a szórakozások, a fogadások és estélyek városát. A valóságban azonban a filmfesztiválon részvevő riporterek, újságíriók és fényképészek, valamint a levetített filmek bírálói számára a fesztivál napjai a komoly és megfeszített munka napjai. Az első benyomás, amit ebben a városban tapasztaltunk, az, hogy az érdeklődés középpontjában a filmek és méginkább a filmcsillagok állnak. Széltében-hosszában nem hallani másról, mint a fesztiválon bemutatott filmekről és az egyes színészek és rendezők kiemelkedő teljesítményéről. Naponta körülbelül négy-öt filmet mutatnak be; a hátralevő időt a sajtókonferenciák, a különböző fogadások és az interjúk töltik ki. A fesztivál középpontja a Palais de Festival, a zsűritagok és riporterek főhad - szállása, ahol reggeltől-estig szünet nélkül kopognak az írógépek, cseng a telefon. Itt készítik elő a fesztivál programját, napirendjét és a különféle ünnepélyes rendezvényeket. A MÁSODIK BENYOMÁSUNK: a fesztiválon kétségtelenül a nők játsszák a vezetőszerepet. A bemutatott és kisebb nagyobb tetszéssel fogadott filmekről ezúttal nem akarunk részletesen beszámolni. Nagy sikerük van a szovjet filmeknek, különösen a „Karamazov-testvérek" című filmnek, valamint a magyar „Vasvirágának is. Ami a fogadásokat és az estélyeket illeti, ezek alig különböznek egymástól. Coctail-partyk, hajnalig tartó bálok követik egymást az Ambassadeurs- ben, Cannes egyik híres kaszinójában, amelyeken a filmvilág számottevő szereplő* egyaránt képviseltetik mágusát A fesztivál münden egyes napján egy-egy híres és közkedvelt színésznő áll a fotóriporterek és az érdeklődés középpontjában. Ami a magyar filmet illeti, Törőcsik Marinak, fiatal reménységünknek osztatlan sikere volt. fzinte megrohanták a fotóriporterek és az autogramm kérők. Ugyancsak nagy sikere volt Judinának, a szép szovjet színésznőnek. Nagyon sokat beszélnek Tatjána Samoljová- ról is, a fiatal, vidám és rendkívül tehetséges szovjet Somikáról, aki ez időtájt Kétségkívül az idei filmfesztivál királynője. Törőcsik Mari fiatal kora ellenére már régi jó ismerős Az egri 32. sz. Autóközlekedési Vállalat KISZ-szervezete a vállalat vezetőségével közösen, vasárnap egésznapos társas gépkocsi-túrát indított Szilvásvárad, Szalajka-völgy, Bükkfennsík, Lillafüred útvonalon. Igazi kiránduló időben, vasárnap reggel 6 órakor indult a kirándulókat szállító két gépkocsi. Az első állomás a Szalajka- völgy volt. A részvevők elragadtatással szemlélték az eléjük táruló festői tájat. Alig hagyta el a két gépkocsi a Szalajka-völgyet, az ég hirtelen beborult és a BükkfennsíCannesban, a most bemutatott „Vasvirág"-on kívül már jól ismeri a francia közönség a Körhintából is. A múlt esztendőben nem tudott kijönni Cannesba, mert a fesztivál ideje éppen egybeesett a vizsgák idejével. Hozzá intézett kérdé-* Beinkre azt válaszolta, hogy nagyon szeret filmezni, sokkal inkább, mint színpadon mozogni. A város, a környék és a tenger különösképpen megnyerte tetszését. AMI A FOGADÁSOKAT és a bálokat illeti, kiderült, hogy ezenkívül még táncolni is nagyon szeret. Olyan kedvesen és bájosan jelent meg minden alkalommal, mint egy kisleány, akit először visznek társaságba. Következő tudósításunkban beszámolunk a díjnyertes filmekről, az ünnepélyes díjkiosztásról, a zsűri véleményéről és a fesztivál ünnepélyes befejezésére1 is. (Heures Claires című francia lanból). (Fordította: Nagy Katalin'. kon már zuhogott az eső. De mire Jávorkútra ért a kiránduló társaság, elállt a májusi zápor és melegen kisütött a nap. A hátralevő időt Lillafüreden töltötték és az est beálltával indultak haza. Felejthetetlen élmény volt ez a kirándulás még azoknak is, akik már jártak ezeken a vidékeken. Befejezésül megköszönjük Papp Sándor és Soós Lajos gépkocsivezetőknek udvarias, előzékeny magatartását, amellyel nagyban hozzájárultak a kirándulás sikeréhez. Molnár Tibor jegyváltás közben, szemembe bökött: „Akvarizál ön?” Eleinte nem törődtem vele. Sőt. A bennfentesek fölényével legyintettem, mint aki azt mondja: „Szervusz, kisöreg, na jó, tudom, tudom, hát persze, hogy akvarizálok. — Mért is ne? Csak hagyj békén.” Eröltetetten fütyörész- ve, emelt fővel, de ugyanakkor lelkemben zűrzavarral lépkedtem a pénztártól a kabinok felé. Egyszer, emlékszem, a lábam is remegett. Később azonban a gond, mint alattomos méreg, lassan elmém közé szívódott. Eljött az idő, amikor nem tudtam többé szabadulni tőle. Benn, a forró vízben lubickoló pácsikák tunya nyugalmát irigyelve, komoran té- pelődtem. Tényleg, akvarizálok én egyáltalán? Ha igen, mit jelent ez, s ha nem, mit mulasztok vele? Mi az, hogy akvarizálni? Olyasmi, mint a gargarizálás? Valami higiéniai teendő? Egy betegség? Vagy tán valami szakma? Egyszer a telefonkönyvet is megnéztem, hátul, ott, ahová az egyes foglalkozásokat csoportosítják. Kerestem egy nevet, például Kovács Péter főakvarizátor, Budapest, XIV. kerület, Róna utca 6. Nem találtam. Máskor, a gőzből jövet mellemből furcsa, sípoló hang tört elő. „Aha, gondoltam, ez az ak- varizálás”. És elmentem egy orvoshoz, kérve, hogy adja meg a pontos diagnózist. — „Önnek hörghurutja van” — szólt amaz egykedvűen, — „ezért kár volt idejönnie.” — Csalódottan és további kételyektől marcangolva, fordultam ki tőle. Mivel tudatlanságomat szégyelltem elárulni, elhatároztam, hogy más úton járok az ■ügy végére. Legközelebb, a- mikor a pénztárnál ismételten belém kötött az erőszakos kis táblácska, keményen, a kartársnő szemébe néztem, s bár torkom — mint a halálos ítéletüket váróké — ösz- szeszorult, ráböktem az „akvarizál ön?” kérdésre, s zor- dul csak ennyit mondtam: — Igen. — Akkor önnek Daphnae- ra van szüksége — szólt a hölgy az ablak mögül. Halálsápadtan támolyogtam az előcsarnokba. Üjabb név, s méghozzá milyen. Nem csalódtam. Ez a vég, egy súlyos kór tüneteivel birkóznak a szerencsétlen akvarizálok, lehet hogy olyan járványéval, amit csak a fürdőben lehet megkapni. Űgylátszik, aki sokat jár fürödni, előbb vagy utóbb menthetetlenül akvarizálni kezd. S a Daphnae nem lehet más, mint a gyógyszer, az epidémia vézna, és bizonyára nem teljes hatású ellenszere Menekülni kéne, míg nem késő. A vízben azonban velem- született optimizmusom dolgozni kezdett. „Daphnae?” — hátha egy nő neve? Lehet, hogy csinos és fiatal leányka tulajdona, aki — mint a masszőrök, lábápolók, az ak- varizálókat gondozza. Hívnom kellene. Mért is ne? Elvégre a kartársnő azt mondta, szükségem van rá. De tudatlanságomat nem mertem kiteregetni a kajánok szemei elé. Ezért legközelebb a pénztárnál — ravaszul — esak ennyit kérdeztem:>. — Hogyan lehet Daphnae- hoz hozzájutni? — s jelentőségteljesen rákacsintottam a hölgyre, mert az ember soh- sem tudhatja, hátha ő a Daphnae? — Meg kell vásárolni — válaszolta ő és visszamosoly- gott. Ezzel sem lettem okosabb. Mert igaz, hogy a kartársnő válasza ellenére sem kizárt, hogy a Daphnae csinos és fiatal hölgy, de... Szóval nem ... nem... marad a gyógyszer. Az akvarizálás úgylátszik mégiscsak betegség, s jó ha egyelőre nem látogatom a fürdőt. így tépelődtem. Egyszer aztán — mint a problémákkal bíbelődő emberek szokták, nekiduráltam magamat és minden átmenet nélkül megkérdeztem egyik barátomat, hogy mi a Daphnae? — Szárított bolha — felelte. — Akkor hát az akvarizálás? — Apróhaltenyésztés. S a Daphnae haleledel. De még hosszú időbe telt. amíg megtudtam, hogy — félreértés ne essék — vízibolháról van szó, mert közben már rémképeket kezdtem szövögetni arról is, hogy a szárított bolhákhoz hogy, s milyen körülmények között jut hozzá a fürdöigazgatóság. Pláne nagyban. Mert kicsiben — ugye — egy-egy kutyán is talál at ember.-pala— Jól sikerült kirándulás Iskolai tisztasági verseny Egy tanító portréja HA AZ IRÖKAT A lélek mérnökeinek nevezik, úgy a pedagógusokat — tanárokat és tanítókat — méltán illeti a „lélek kovácsai” elnevezés. — Mennyi munkát kell elvégezniük, mennyi minden múlik rajtuk, amíg a kis gyermekiéi keket összeötvözik a tudással, megtanítják őket a természet legnagyobb adományára: gondolkodni és gondolkodva cselekedni. Tanítani, tanítónak lenni nem egyszerű mesterség, hanem olyan hivatás, amely- lyel ha valaki eljegyzi magát, nagy felelősséget, egyszersmind nagy és sok kötelezettséget is vállal — egy egész életre szólóan. Huszonnyolc esztendeje tanít — ez idő alatt megjárta a mélységeket és a magasságokat és a felszabadult évek alatt a nemzet egykori napszámosából valóban megbecsült, szeretett és elismert ember lett Tóth Antal, az őszülő hajú Gyöngyös - Mátrafüred-i tanító. 1930-ban végezte el Egerben a tanítóképzőt. Ez az évfolyam volt az, amely — a nagy világgazdasági válság közepette — még el tudott helyezkedni, álláshoz tudott jutni,.. Üjszászra, a Duna-Tisza köri kis faluba került uradalmi tanítónak. Édesapja is tanyai tanító volt, tehát már gyermekkorában megismerhette a paraszti életet — de az uradalmi iskolában eltöltött tizenhárom év csak elmélyítette benne a végtelen nyomor és szegénység ismerteit. Ö maga is nagyon szegény volt: kicsi volt a fizetés, kevés a kom- menció, s az uraság nem vette sokkal többe, mint bármely más cselédjét. Ha egy pengő húsz fillér volt a summások napszáma csépléskor, a tanító is annyit kapott, ha elvállalta a cséplési ellenőri tisztet. De elvállalta, mert kellett minden fillér... Tizenhárom évi uradalmi szolgálat után került Kisnánara; itt élte át a felszabadulást. Segíteni az életre kapó parasztokon, felszabadult cselédeken, summásokon és zselléreken — ez vezette őt 1945-ben az akkori Nemzeti Parasztpártba. De két év után felismerte: neki is a kommunisták között a helye. Tagja left a Kommunista Pártnak. TANULT, TANÍTOTT - dolgozott fáradhatatlanul, — szorgalmasan és nagy becsülettel. Az új világ — a szabad világ — kitágult és kitárult előtte. 1948-ban a ludasi általános iskola igazgatója lett, három év múlva pedig a járási tanács akkori oktatási osztályának vezetőjévé nevezték ki. Előrehaladását a rá egyébként is jellemző szerénységgel fogadta és azt látta benne, — hogy még több, még jobb munkát várnak tőle. Az iránta megnyilvánuló bizalom csak tovább ösztönözte; az előtte kinyílt új távlatok és lehetőségek megannyi alkalmat szolgáltattak arra, hogy szélesítse tevékenységét. Négy évig volt az osztály élén — sok gonddal a vállán, de a megvalósuló terveket, az eredményeket látva, sok-sok örömmel is szívében. S mégis: amikor 1955-ben a hivatali apparátus csökkentéséről volt szó, elsőnek kérte magát vissza egy iskolába. Betegeskedett is már akkor... Kérésére a Gyöngyös-Mátra- füredi ált. iskolába helyezték át. Megmaradt kommunistának az ellenforradalom idején is. A szennyes vihar hullámai elértek a füredi településre is. S ő — még a legnehezebb időkben is — mindennap gyalog tette meg a hoszú utat a vár- rostól az iskoláig —, de nem hagyta magát. Nem fegyverre] harcolt az ellenforradalom ellen, nem volt a kezében sem puska, sem géppisztoly, — de volt szava mindenkihez. S ezgk a szavak megnyugtatóak, csendesítsek, vígasztalóak voltak, — de ha kellett, dörögtek is! Hogy a lelkek békéje ott is hamar helyreállt, abban érdemei vannak neki is. Szerény és csendes szavú ember. Ha valaki arra kéri: beszéljen magáról és munkájáról, nem szívesen teszi. Mondják el mások... És mások el is mondják... A kollégák, a szülők, a gyerekek — valamennyien a saját szemszögükből. Azt mondják el, hogy jó és segítő barát; ismerője minden szülő gondjának, bajának, akihez mindig és mindenkor lehet kérdéssel, kéréssel fordulni; jó tanító, igazságos nevelő* akit szeretnek és tisztelnek a gye- rekek NEGYVENKILENC $VES - ebből huszonnyolc esztendeje tanít, — a haja őszülő, egy kicsit beteges is már, s mégis telve van fiatalos tetterővel. Sok munkát végzett eddig is — és nem is rosszul —, de még sokat: lát maga előtt, amelyet még el kell végeznie. Tanító, az emberi lelkek kovácsa ő, aki nagyon szereti hivatását. DÉR FERENC 1958. május 28., szerda: 1933-ban alakult meg India Kom- munista Pártja. 1871. A Párizsi Kom műn bukása. Az ellenforradalmi csapatok elfoglalják az utolsó barrikádokat. 1873-ban született • O. D. Fors szovjet írónő. 1728-ban született Poluznov orosz feltaláló. NÉVNAP Ne feledjük: csütörtökön: MAGDOLNA t-Jinci — NYOLC HOLDON telepítettek új szőlőt az idén az aldebrői gazdák, részben a vidék jellegének megfelelő hárslevelűből.- AZ EGRI FÜTÖHÁZ KISZ-fiataljai egy faesztergagépet készítenek ajándékképpen az egri Üttörőháznak. A fiatalok lelkesedéssel, szeretettel készítik az esztergát, mert a KISZ-szervezet az úttörőktől kapta zászlaját. — 150 ORGONA- ÉS MOGYORÓBOKROT ültettek el az idén az egerfarmosi KISZ- szervezet tagjai, hogy szebbé tegyék a kultúrotthon környékét.- JÓL SIKERÜLT „Gyermeknapot” rendezett a megyei tanács Nőtanácsa. A bábszínház előadását 120-an nézték végig. Műsor után a gyermekek uzsonnát kaptak. — 9000 MÄZSA TRÄGYÄT szállítottak ki a földek szélére a viszneki Béke Termelőszövetkezet tagjai.- 200 TÉGLAJEGYET adtak el a megyei tanács nődolgozói. A befolyt 700 forintot a Gyermekváros javára fordítják. — 1200 DARABBAL növekedett az idén a termelőszövetkezetek juhállománya. Az idén héttel növekedett a ju- hászattai foglalkozó termelő- szövetkezetek száma, s ehhez nem kis mértékben járult hozzá, hogy tavaly másfélmillió forinton felül jövedelmezett a termelőszövetkezetekben a juhászat. Feltétlen követésre méltó kezdeményezés született a Főiskola gyakorló iskolájában, ahol az iskolaorvos és az igazgató, valamint az iskolai vöröskeresztes bizottság elnökének kezdeményezésére tisztasági versenyt írtak ki az osztályok között. Az érdekes versenyt az elmúlt héten értékelték és a bizottság az első díjat a második D. osztálynak ítélte oda. Az osztályt, melynek vezetője Osváth Pálné, állandóan tiszta mosdóval, törülközővel, s vöröskeresztes mentőládával látták el és a sok szép virággal és dekorációval otthonossá tették. A második díjat a VII. leányosztály nyerte. Az ő osztályuk is állandóan virágos, csinos és tiszta. Megdicsérte még a versenyt értékelő bizottság az V. és VII. Jeányosztályt. Példamutató az iskola általános tisztasága is. Tiszták a folyosók, a mellékhelyiségek és az udvar, a virágállványok telve vannak virággal, az iskola előtti teret is parkosították. Minden remény meg lehet arra, hogy néhány hét múlva a Pedagógiai Főiskola gyakorló Iskolája a „Virágos iskola” címet is elnyeri. Az egri gyakorlóiskola mozgalmát helyes lenne kiterjeszteni az összes iskolákra, valamint a hivatalokra és üzemekre is, mert ezzel a legnagyobb érték, az emberi egészség meg. óvását segítenénk. Moszkvai képkiállítás nyílt Egerben A népek barátsága hónapja alkalmából hétfői}, képkiállítás nyílt Egerben, a Heves megyei könyvtár épületében. A Isiállítás anyagát a moszkvai Puskin Múzeum bocsátotta rendelkezésre, amely neves orosz és más külföldi művészek képeinek, szobrainak reprodukcióiból áll. Az értékes kiállítást június 25-ig tartják nyitva. MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐI ÉS OKLEVELES SZÁMVIZSGÁLÓI TANFOLYAM INDUL A pénzügyminisztérium az 1958/59. oktatási évre ismer beindítja vidéken is a mérlegképes könyvelői és az okleveles könyvvizsgálói tanfolyamokat. Akik a tanfolyamon részt kívánnak venni, sürgősen kérjék a jelentkezési lapot a számviteli oktatás megyefelelősnél: Eger, MNB járási fiók. A számviteli tanfolyamokkal kapcsolatban részletesebb tájékoztatást a 108/1955. (P. K. 43.) P. M. sz. utasítás nyújt. Úi „párt" alakult Dél-Koreában Dél-Koreában a politikai pártok területén továbbra is széleskörű anarchia uralkodik. Se szeri, se száma a többkevesebb taggal rendelkező csoportoknak. A legutóbbi időben keletkezett párt az úgynevezett „Egyesülés Pártja”, azonban még nagyon kezdetleges stádiumban van. Mindössze két beiratkozott tagja van: Az elnök és a pénztáros. EGRI MUNKÁSOTTHON Két anya EGRI VÖRÖS CSILLAG Mexikói szerenád EGRI BRODY Cimborák EGRI BEKE Nincs előadás EGRI SZABADSÁG Nincs előadás EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Trspéz * GYÖNGYÖSI PUSKIN Váló ok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Spanyol kertész HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ganga HATVANI KOSSUTH San Salvatore FÜZESABONY Vágyakozás PÉTERVASÁRA Szerelmes trombitás HEVES 2x2 néha 5 műsora t vgp&xmgß Egenben este fél 8 órakor: Ármány és szerelem (Jókai-bérlet) Amikor néhány évvel ezelőtt gyanútlanul átléptem gőzfürdőnk bejáratát, hogy a pénztárnál biztosítsam jogaimat az elemi higiéniai szükséglethez, minden előkészítés nélkül, mondhatnám orvul, a következő tábla meredt elém az üvegkalitka mögül: — Akvarizál ön? — Tessék? — kérdeztem hangosan, mert azt hittem, rosszul értettem. De mert senki sem válaszolt, csak a pénztárosnő nézett rám megütközve, elpirultam, s gyorsan odébbálltam. A feltűnésmentes távolból újra rávetettem zavaros tekintetemet a táblára. Nos, igen. Semmi kétség. A szöveg ez: „Akvarizál ön?” Ez sok volt. Beleizzadtam. Én, aki ezelőtt, ifjú elmével játszottam önéletrajzok és kérdőívek seregével, s megállapodott férfikorom vak önhittségében azt hittem, — hogy a bürokrácia tőlem már az életben nem kérdezhet olyan Szamárságot, amire ne tudnék válaszolni, én, aki néhány óra alatt szédületes bravúrral oldottam meg a legbonyolultabb statisztikai kérdőíveket, olyanokat, amelyek másokat gyakran az ön- gyilkosság szélére kergettek, én, aki a legoktondibb kartotékformulák között kiismertem magam, most egy pillanatra szívenütötten álltam. „Akvarizál ön?” Órákba telt, amíg a fürdő hús hullámaiban megfeledkeztem róla. De mert az egri borok különböző vállfajai mellett kitűnő gyógyvizének sem vagyok ellensége, ezután gyakran kerestem fel a fürdőt. A táblácska megannyiszor, Esetem a Daphnaeval
