Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-28 / 106. szám

4 NEFÜJSAG 1958. május 28-, szerda A tizennegyedik eannesi filmfesztivál — Úgy francia tudósító beszámolója — AZ ÜJSÄGOK ÉS napila­pok nap mint nap részletes tudósítást közölnek a Can- nesban ez idén is megrende­zett filmfesztiválról. A várost úgy könyvelik el és úgy tart­ják számon, mint a szórako­zások, a fogadások és esté­lyek városát. A valóságban azonban a filmfesztiválon részvevő riporterek, újságíriók és fényképészek, valamint a levetített filmek bírálói szá­mára a fesztivál napjai a ko­moly és megfeszített munka napjai. Az első benyomás, amit ebben a városban tapasz­taltunk, az, hogy az érdeklő­dés középpontjában a filmek és méginkább a filmcsillagok állnak. Széltében-hosszában nem hallani másról, mint a fesztiválon bemutatott filmek­ről és az egyes színészek és rendezők kiemelkedő teljesít­ményéről. Naponta körülbelül négy-öt filmet mutatnak be; a hátra­levő időt a sajtókonferenciák, a különböző fogadások és az interjúk töltik ki. A fesztivál középpontja a Palais de Festival, a zsűri­tagok és riporterek főhad - szállása, ahol reggeltől-estig szünet nélkül kopognak az írógépek, cseng a telefon. Itt készítik elő a fesztivál prog­ramját, napirendjét és a kü­lönféle ünnepélyes rendezvé­nyeket. A MÁSODIK BENYOMÁ­SUNK: a fesztiválon kétség­telenül a nők játsszák a ve­zetőszerepet. A bemutatott és kisebb nagyobb tetszéssel fogadott filmekről ezúttal nem akarunk részletesen beszá­molni. Nagy sikerük van a szovjet filmeknek, különösen a „Karamazov-testvérek" cí­mű filmnek, valamint a ma­gyar „Vasvirágának is. Ami a fogadásokat és az estélyeket illeti, ezek alig különböznek egymástól. Coctail-partyk, hajnalig tartó bálok követik egymást az Ambassadeurs- ben, Cannes egyik híres kaszi­nójában, amelyeken a filmvi­lág számottevő szereplő* egy­aránt képviseltetik mágusát A fesztivál münden egyes nap­ján egy-egy híres és közked­velt színésznő áll a fotóripor­terek és az érdeklődés közép­pontjában. Ami a magyar filmet illeti, Törőcsik Mari­nak, fiatal reménységünknek osztatlan sikere volt. fzinte megrohanták a fotóriporterek és az autogramm kérők. Ugyancsak nagy sikere volt Judinának, a szép szovjet színésznőnek. Nagyon sokat beszélnek Tatjána Samoljová- ról is, a fiatal, vidám és rend­kívül tehetséges szovjet So­mikáról, aki ez időtájt Kétség­kívül az idei filmfesztivál ki­rálynője. Törőcsik Mari fiatal kora ellenére már régi jó ismerős Az egri 32. sz. Autóközleke­dési Vállalat KISZ-szervezete a vállalat vezetőségével közö­sen, vasárnap egésznapos tár­sas gépkocsi-túrát indított Szilvásvárad, Szalajka-völgy, Bükkfennsík, Lillafüred útvo­nalon. Igazi kiránduló időben, vasárnap reggel 6 órakor in­dult a kirándulókat szállító két gépkocsi. Az első állomás a Szalajka- völgy volt. A részvevők elra­gadtatással szemlélték az elé­jük táruló festői tájat. Alig hagyta el a két gépkocsi a Szalajka-völgyet, az ég hirte­len beborult és a Bükkfennsí­Cannesban, a most bemutatott „Vasvirág"-on kívül már jól ismeri a francia közönség a Körhintából is. A múlt esz­tendőben nem tudott kijönni Cannesba, mert a fesztivál ide­je éppen egybeesett a vizsgák idejével. Hozzá intézett kérdé-* Beinkre azt válaszolta, hogy nagyon szeret filmezni, sokkal inkább, mint színpadon mo­zogni. A város, a környék és a tenger különösképpen meg­nyerte tetszését. AMI A FOGADÁSOKAT és a bálokat illeti, kiderült, hogy ezenkívül még táncolni is na­gyon szeret. Olyan kedvesen és bájosan jelent meg minden alkalommal, mint egy kis­leány, akit először visznek társaságba. Következő tudósí­tásunkban beszámolunk a díj­nyertes filmekről, az ünnepé­lyes díjkiosztásról, a zsűri vé­leményéről és a fesztivál ün­nepélyes befejezésére1 is. (Heures Claires című francia lanból). (Fordította: Nagy Katalin'. kon már zuhogott az eső. De mire Jávorkútra ért a kirán­duló társaság, elállt a májusi zápor és melegen kisütött a nap. A hátralevő időt Lilla­füreden töltötték és az est be­álltával indultak haza. Felejthetetlen élmény volt ez a kirándulás még azoknak is, akik már jártak ezeken a vidékeken. Befejezésül meg­köszönjük Papp Sándor és Soós Lajos gépkocsivezetőknek udvarias, előzékeny magatar­tását, amellyel nagyban hoz­zájárultak a kirándulás sikeré­hez. Molnár Tibor jegyváltás közben, szemembe bökött: „Akvarizál ön?” Ele­inte nem törődtem vele. Sőt. A bennfentesek fölényével legyintettem, mint aki azt mondja: „Szervusz, kisöreg, na jó, tudom, tudom, hát persze, hogy akvarizálok. — Mért is ne? Csak hagyj bé­kén.” Eröltetetten fütyörész- ve, emelt fővel, de ugyanak­kor lelkemben zűrzavarral lépkedtem a pénztártól a ka­binok felé. Egyszer, emlék­szem, a lábam is remegett. Később azonban a gond, mint alattomos méreg, las­san elmém közé szívódott. Eljött az idő, amikor nem tudtam többé szabadulni tőle. Benn, a forró vízben lubicko­ló pácsikák tunya nyugal­mát irigyelve, komoran té- pelődtem. Tényleg, akvari­zálok én egyáltalán? Ha igen, mit jelent ez, s ha nem, mit mulasztok vele? Mi az, hogy akvarizálni? Olyasmi, mint a gargarizálás? Valami higiéniai teendő? Egy beteg­ség? Vagy tán valami szak­ma? Egyszer a telefonköny­vet is megnéztem, hátul, ott, ahová az egyes foglalkozáso­kat csoportosítják. Kerestem egy nevet, például Kovács Péter főakvarizátor, Buda­pest, XIV. kerület, Róna ut­ca 6. Nem találtam. Máskor, a gőzből jövet mellemből furcsa, sípoló hang tört elő. „Aha, gondoltam, ez az ak- varizálás”. És elmentem egy orvoshoz, kérve, hogy adja meg a pontos diagnózist. — „Önnek hörghurutja van” — szólt amaz egykedvűen, — „ezért kár volt idejönnie.” — Csalódottan és további kéte­lyektől marcangolva, fordul­tam ki tőle. Mivel tudatlanságomat szé­gyelltem elárulni, elhatároz­tam, hogy más úton járok az ■ügy végére. Legközelebb, a- mikor a pénztárnál ismétel­ten belém kötött az erősza­kos kis táblácska, keményen, a kartársnő szemébe néztem, s bár torkom — mint a halá­los ítéletüket váróké — ösz- szeszorult, ráböktem az „ak­varizál ön?” kérdésre, s zor- dul csak ennyit mondtam: — Igen. — Akkor önnek Daphnae- ra van szüksége — szólt a hölgy az ablak mögül. Halálsápadtan támolyog­tam az előcsarnokba. Üjabb név, s méghozzá milyen. Nem csalódtam. Ez a vég, egy súlyos kór tüneteivel birkóznak a szerencsétlen akvarizálok, lehet hogy olyan járványéval, amit csak a fürdőben lehet megkapni. Űgylátszik, aki sokat jár fürödni, előbb vagy utóbb menthetetlenül akvarizálni kezd. S a Daphnae nem lehet más, mint a gyógyszer, az epidémia vézna, és bizonyára nem teljes hatású ellenszere Menekülni kéne, míg nem késő. A vízben azonban velem- született optimizmusom dol­gozni kezdett. „Daphnae?” — hátha egy nő neve? Lehet, hogy csinos és fiatal leányka tulajdona, aki — mint a masszőrök, lábápolók, az ak- varizálókat gondozza. Hív­nom kellene. Mért is ne? Elvégre a kartársnő azt mondta, szükségem van rá. De tudatlanságomat nem mertem kiteregetni a kajá­nok szemei elé. Ezért leg­közelebb a pénztárnál — ra­vaszul — esak ennyit kérdez­tem:>. — Hogyan lehet Daphnae- hoz hozzájutni? — s jelentő­ségteljesen rákacsintottam a hölgyre, mert az ember soh- sem tudhatja, hátha ő a Daphnae? — Meg kell vásárolni — válaszolta ő és visszamosoly- gott. Ezzel sem lettem okosabb. Mert igaz, hogy a kartársnő válasza ellenére sem kizárt, hogy a Daphnae csinos és fiatal hölgy, de... Szóval nem ... nem... marad a gyógyszer. Az akvarizálás úgylátszik mégiscsak betegség, s jó ha egyelőre nem látogatom a fürdőt. így tépelődtem. Egyszer aztán — mint a problémákkal bíbelődő em­berek szokták, nekiduráltam magamat és minden átmenet nélkül megkérdeztem egyik barátomat, hogy mi a Daph­nae? — Szárított bolha — felelte. — Akkor hát az akvarizá­lás? — Apróhaltenyésztés. S a Daphnae haleledel. De még hosszú időbe telt. amíg megtudtam, hogy — fél­reértés ne essék — vízibolhá­ról van szó, mert közben már rémképeket kezdtem szövögetni arról is, hogy a szárított bolhákhoz hogy, s milyen körülmények között jut hozzá a fürdöigazgatóság. Pláne nagyban. Mert kicsiben — ugye — egy-egy kutyán is talál at ember.-pala— Jól sikerült kirándulás Iskolai tisztasági verseny Egy tanító portréja HA AZ IRÖKAT A lélek mérnökeinek nevezik, úgy a pedagógusokat — tanárokat és tanítókat — méltán illeti a „lé­lek kovácsai” elnevezés. — Mennyi munkát kell elvégez­niük, mennyi minden múlik rajtuk, amíg a kis gyermek­iéi keket összeötvözik a tudás­sal, megtanítják őket a termé­szet legnagyobb adományára: gondolkodni és gondolkodva cselekedni. Tanítani, tanítónak lenni nem egyszerű mesterség, hanem olyan hivatás, amely- lyel ha valaki eljegyzi magát, nagy felelősséget, egyszersmind nagy és sok kötelezettséget is vállal — egy egész életre szó­lóan. Huszonnyolc esztendeje ta­nít — ez idő alatt megjárta a mélységeket és a magassá­gokat és a felszabadult évek alatt a nemzet egykori nap­számosából valóban megbe­csült, szeretett és elismert em­ber lett Tóth Antal, az őszülő hajú Gyöngyös - Mátrafüred-i tanító. 1930-ban végezte el Egerben a tanítóképzőt. Ez az évfolyam volt az, amely — a nagy világgazdasági válság kö­zepette — még el tudott he­lyezkedni, álláshoz tudott jut­ni,.. Üjszászra, a Duna-Tisza kö­ri kis faluba került uradalmi tanítónak. Édesapja is tanyai tanító volt, tehát már gyer­mekkorában megismerhette a paraszti életet — de az uradal­mi iskolában eltöltött tizen­három év csak elmélyítette benne a végtelen nyomor és szegénység ismerteit. Ö maga is nagyon szegény volt: kicsi volt a fizetés, kevés a kom- menció, s az uraság nem vette sokkal többe, mint bármely más cselédjét. Ha egy pengő húsz fillér volt a summások napszáma csépléskor, a tanító is annyit kapott, ha elvállal­ta a cséplési ellenőri tisztet. De elvállalta, mert kellett minden fillér... Tizenhárom évi uradalmi szolgálat után ke­rült Kisnánara; itt élte át a felszabadulást. Segíteni az életre kapó pa­rasztokon, felszabadult cselé­deken, summásokon és zsellé­reken — ez vezette őt 1945-ben az akkori Nemzeti Paraszt­pártba. De két év után felis­merte: neki is a kommunis­ták között a helye. Tagja left a Kommunista Pártnak. TANULT, TANÍTOTT - dolgozott fáradhatatlanul, — szorgalmasan és nagy becsü­lettel. Az új világ — a szabad világ — kitágult és kitárult előtte. 1948-ban a ludasi álta­lános iskola igazgatója lett, három év múlva pedig a járási tanács akkori oktatási osztá­lyának vezetőjévé nevezték ki. Előrehaladását a rá egyéb­ként is jellemző szerénységgel fogadta és azt látta benne, — hogy még több, még jobb munkát várnak tőle. Az iránta megnyilvánuló bizalom csak tovább ösztönözte; az előtte kinyílt új távlatok és lehetősé­gek megannyi alkalmat szol­gáltattak arra, hogy szélesít­se tevékenységét. Négy évig volt az osztály élén — sok gonddal a vállán, de a meg­valósuló terveket, az eredmé­nyeket látva, sok-sok öröm­mel is szívében. S mégis: amikor 1955-ben a hivatali apparátus csökkenté­séről volt szó, elsőnek kérte magát vissza egy iskolába. Betegeskedett is már akkor... Kérésére a Gyöngyös-Mátra- füredi ált. iskolába helyezték át. Megmaradt kommunistának az ellenforradalom idején is. A szennyes vihar hullámai el­értek a füredi településre is. S ő — még a legnehezebb idők­ben is — mindennap gyalog tette meg a hoszú utat a vár- rostól az iskoláig —, de nem hagyta magát. Nem fegyverre] harcolt az ellenforradalom el­len, nem volt a kezében sem puska, sem géppisztoly, — de volt szava mindenkihez. S ezgk a szavak megnyugtatóak, csendesítsek, vígasztalóak voltak, — de ha kellett, dö­rögtek is! Hogy a lelkek békéje ott is hamar helyreállt, abban ér­demei vannak neki is. Szerény és csendes szavú ember. Ha valaki arra kéri: beszéljen magáról és munkájá­ról, nem szívesen teszi. Mond­ják el mások... És mások el is mondják... A kollégák, a szülők, a gyere­kek — valamennyien a saját szemszögükből. Azt mondják el, hogy jó és segítő barát; ismerője minden szülő gond­jának, bajának, akihez min­dig és mindenkor lehet kér­déssel, kéréssel fordulni; jó tanító, igazságos nevelő* akit szeretnek és tisztelnek a gye- rekek NEGYVENKILENC $VES - ebből huszonnyolc esztendeje tanít, — a haja őszülő, egy ki­csit beteges is már, s mégis telve van fiatalos tetterővel. Sok munkát végzett eddig is — és nem is rosszul —, de még sokat: lát maga előtt, amelyet még el kell végeznie. Tanító, az emberi lelkek ko­vácsa ő, aki nagyon szereti hi­vatását. DÉR FERENC 1958. május 28., szerda: 1933-ban alakult meg India Kom- munista Pártja. 1871. A Párizsi Kom műn buká­sa. Az ellenforradalmi csapatok elfoglalják az utolsó barrikádokat. 1873-ban született • O. D. Fors szovjet írónő. 1728-ban született Poluznov orosz feltaláló. NÉVNAP Ne feledjük: csütörtökön: MAGDOLNA t-Jinci — NYOLC HOLDON tele­pítettek új szőlőt az idén az aldebrői gazdák, részben a vidék jellegének megfelelő hárslevelűből.- AZ EGRI FÜTÖHÁZ KISZ-fiataljai egy faeszterga­gépet készítenek ajándékkép­pen az egri Üttörőháznak. A fiatalok lelkesedéssel, szere­tettel készítik az esztergát, mert a KISZ-szervezet az út­törőktől kapta zászlaját. — 150 ORGONA- ÉS MO­GYORÓBOKROT ültettek el az idén az egerfarmosi KISZ- szervezet tagjai, hogy szebbé tegyék a kultúrotthon kör­nyékét.- JÓL SIKERÜLT „Gyer­meknapot” rendezett a megyei tanács Nőtanácsa. A bábszín­ház előadását 120-an nézték végig. Műsor után a gyerme­kek uzsonnát kaptak. — 9000 MÄZSA TRÄGYÄT szállítottak ki a földek szé­lére a viszneki Béke Terme­lőszövetkezet tagjai.- 200 TÉGLAJEGYET ad­tak el a megyei tanács nődol­gozói. A befolyt 700 forintot a Gyermekváros javára fordít­ják. — 1200 DARABBAL növe­kedett az idén a termelőszö­vetkezetek juhállománya. Az idén héttel növekedett a ju- hászattai foglalkozó termelő- szövetkezetek száma, s ehhez nem kis mértékben járult hozzá, hogy tavaly másfél­millió forinton felül jövedel­mezett a termelőszövetkeze­tekben a juhászat. Feltétlen követésre méltó kezdeményezés született a Fő­iskola gyakorló iskolájában, ahol az iskolaorvos és az igaz­gató, valamint az iskolai vö­röskeresztes bizottság elnöké­nek kezdeményezésére tiszta­sági versenyt írtak ki az osz­tályok között. Az érdekes ver­senyt az elmúlt héten értékel­ték és a bizottság az első díjat a második D. osztálynak ítélte oda. Az osztályt, melynek ve­zetője Osváth Pálné, állan­dóan tiszta mosdóval, törül­közővel, s vöröskeresztes men­tőládával látták el és a sok szép virággal és dekorációval otthonossá tették. A második díjat a VII. leányosztály nyer­te. Az ő osztályuk is állandóan virágos, csinos és tiszta. Meg­dicsérte még a versenyt érté­kelő bizottság az V. és VII. Jeányosztályt. Példamutató az iskola álta­lános tisztasága is. Tiszták a folyosók, a mellékhelyiségek és az udvar, a virágállványok telve vannak virággal, az is­kola előtti teret is parkosítot­ták. Minden remény meg le­het arra, hogy néhány hét múlva a Pedagógiai Főiskola gyakorló Iskolája a „Virágos iskola” címet is elnyeri. Az egri gyakorlóiskola moz­galmát helyes lenne kiterjesz­teni az összes iskolákra, vala­mint a hivatalokra és üzemek­re is, mert ezzel a legnagyobb érték, az emberi egészség meg. óvását segítenénk. Moszkvai képkiállítás nyílt Egerben A népek barátsága hónapja alkalmából hétfői}, képkiállí­tás nyílt Egerben, a Heves megyei könyvtár épületében. A Isiállítás anyagát a moszk­vai Puskin Múzeum bocsátot­ta rendelkezésre, amely neves orosz és más külföldi művé­szek képeinek, szobrainak reprodukcióiból áll. Az értékes kiállítást június 25-ig tartják nyitva. MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐI ÉS OKLEVE­LES SZÁMVIZSGÁLÓI TANFOLYAM INDUL A pénzügyminisztérium az 1958/59. oktatási évre ismer beindítja vidéken is a mér­legképes könyvelői és az ok­leveles könyvvizsgálói tanfo­lyamokat. Akik a tanfolya­mon részt kívánnak venni, sürgősen kérjék a jelentke­zési lapot a számviteli oktatás megyefelelősnél: Eger, MNB járási fiók. A számviteli tan­folyamokkal kapcsolatban részletesebb tájékoztatást a 108/1955. (P. K. 43.) P. M. sz. utasítás nyújt. Úi „párt" alakult Dél-Koreában Dél-Koreában a politikai pártok területén továbbra is széleskörű anarchia uralkodik. Se szeri, se száma a több­kevesebb tag­gal rendelkező csoportoknak. A legutóbbi időben keletkezett párt az úgy­nevezett „Egyesülés Pártja”, azonban még nagyon kezdet­leges stádiumban van. Mind­össze két beiratkozott tagja van: Az elnök és a pénztáros. EGRI MUNKÁSOTTHON Két anya EGRI VÖRÖS CSILLAG Mexikói szerenád EGRI BRODY Cimborák EGRI BEKE Nincs előadás EGRI SZABADSÁG Nincs előadás EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Trspéz * GYÖNGYÖSI PUSKIN Váló ok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Spanyol kertész HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ganga HATVANI KOSSUTH San Salvatore FÜZESABONY Vágyakozás PÉTERVASÁRA Szerelmes trombitás HEVES 2x2 néha 5 műsora t vgp&xmgß Egenben este fél 8 órakor: Ármány és szerelem (Jókai-bérlet) Amikor néhány évvel ez­előtt gyanútlanul átléptem gőzfürdőnk bejáratát, hogy a pénztárnál biztosítsam jo­gaimat az elemi higiéniai szükséglethez, minden előké­szítés nélkül, mondhatnám orvul, a következő tábla me­redt elém az üvegkalitka mögül: — Akvarizál ön? — Tessék? — kérdeztem hangosan, mert azt hittem, rosszul értettem. De mert senki sem válaszolt, csak a pénztárosnő nézett rám meg­ütközve, elpirultam, s gyor­san odébbálltam. A feltűnés­mentes távolból újra ráve­tettem zavaros tekintetemet a táblára. Nos, igen. Semmi kétség. A szöveg ez: „Akva­rizál ön?” Ez sok volt. Beleizzadtam. Én, aki ezelőtt, ifjú elmével játszottam önéletrajzok és kérdőívek seregével, s meg­állapodott férfikorom vak önhittségében azt hittem, — hogy a bürokrácia tőlem már az életben nem kérdezhet olyan Szamárságot, amire ne tudnék válaszolni, én, aki néhány óra alatt szédületes bravúrral oldottam meg a legbonyolultabb statisztikai kérdőíveket, olyanokat, ame­lyek másokat gyakran az ön- gyilkosság szélére kergettek, én, aki a legoktondibb kar­totékformulák között kiis­mertem magam, most egy pillanatra szívenütötten áll­tam. „Akvarizál ön?” Órák­ba telt, amíg a fürdő hús hullámaiban megfeledkeztem róla. De mert az egri borok kü­lönböző vállfajai mellett ki­tűnő gyógyvizének sem va­gyok ellensége, ezután gyak­ran kerestem fel a fürdőt. A táblácska megannyiszor, Esetem a Daphnaeval

Next

/
Oldalképek
Tartalom