Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-28 / 106. szám

1958. május 28., szerda NEPCJSAO 5 (Tudósítónktól.) A harmadik nap reggelén került sor a szőlőtermelők an­kétjére, melyen az ország minden részéből érkezett szak. emberek, tudományos kutatók, termelőszövetkezeti és egyéni termelők vitatták meg a sző­Dögei Imre elvi Bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága és a kor­mány nevében üdvözölte az ankét részvevőit. Előadása el­ső részében a mezőgazdaság helyzetéről beszélt. A mező- gazdasági termelés fontos sze­repet tölt be népgazdaságunk­ban. A nemzeti jövedelem több mint 39 százaléka a me­zőgazdaságból származik, a mezőgazdasági termékek alap­ját képezik a dolgozók ellátá­sának és a népgazdaság ösz- szes exportjának, mintegy 38 százalékát adják. Növeli a mezőgazdasági termelés jelen­lőtermelés problémáit. Az an­kétet Varga Ferenc, Gyöngyös városi tanácsának vb. elnöke nyitotta meg, majd Dögéi Im­re elvtárs, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány földmű­velésügyi minisztere tartotta meg a vitaindító előadást. árs beszámolója tőségét az is, hogy az ország dolgozóinak több mint 44 szá­zaléka ezzel foglalkozik. Ez a néhány szám is mutatja, hogy egész népgazdaságunk fejlesz­tése, a dolgozó nép életszínvo­nalának szempontjából, nem lehet közömbös számunkra a mezőgazdasági termelés hely­zete. Elmondotta, hogy az el­lenforradalom óta eltelt más­fél év alatt a kormány szá­mos intézkedést tett a mező- gazdasági termelés fejlesztése, a parasztság termelési kedvé­nek fokozása érdekében. Biztosítottuk a mezőgazdaság zavartalan termelését 'Az elmúlt évben a be­adási rendszer megszüntetése után rendeztük a felvásárlási árakat, úgy, hogy a szorgal­masan dolgozó termelőszövet­kezetek és egyéni parasztok megtalálják számításukat. Nö­veltük a mezőgazdasági ter­melés anyagi ellátottságát, több műtrágyát, vetőmagot, tenyészállatot és eszközt bo­csátottunk a termelők rendel­kezésére, s ezzel lehetővé tet­tük a termelés zavartalan me­netét. A mezőgazdasági dolgo­zók, a termelőszövetkezeti ta­gok és az egyéni parasztok lát­va a kormány által tett erő­feszítéseket, fokozták a ter­melő munkát. Az állami gaz­daságok és a termelőszövetke­zetek az ellenforradalom utáni nehéz helyzet ellenére, tervü­ket túlteljesítették, s a nö­vénytermesztés csaknem min­den ágában 15—20, ső,t annál is nagyobb százalékkal na­gyobb termésátlagokat értek el, mint az egyéni termelők. Az elért eredmények elle­nére sem lehet azt mondani, hogy mezőgazdaságunk terme­lése kielégítő. A legtöbb hiba, hogy még mindig keveset és drágán termelnek A termelés eredménye, jórészt az időiárás függvénye. Ez nagymértékben ingadozóvá teszi az évenként termelt mezőgazdasági termé­kek mennyiségét és értékét, így nem támasztja alá a szo­cialista népgazdaságra jellem­ző tervgazdálkodást. A mező- gazdasági termelés mai hely­zete még nem teszi lehetővé, hogy a lakosság szükségleté­nek megfelelően növeljük a mezőgazdasági termékek mennyiségét és csökkentsük az árakat. A világpiacon szá­mos mezőgazdasági termé­künk a magas termelési költ­ségek miatt nem versenyké­pes. A magas termelési költsé­gek legfőbb oka az alacsony termésátlagok. Amíg nálunk több év átlagában a cukorrépa átlagtermése például hektá- ronkint 154 mázsa volt, addig a Német Demokratikus Köz­társaságban 214, Csehszlová­kiában 208. Részletesen elemezte ezután Dögéi elvtárs, mi az oka me­zőgazdasági termelésünk el­maradottságának. Az első és legfontosabb a mezőgazdaság szétaprózottsága, ami nem te­szi lehetővé, hogy általánosan alkalmazzuk a nagy termelési eredményeket biztosító kor­szerű termelési módszereket. Ezért nem használhatjuk fel kellően a gépeket, a nemesí­tett vetőmagot, a műtrágyát, s egyéb, a technika mai állá­sa szerint rendelkezésre álló anyagi feltételeket. Ugyanak­kor nagyon sok emberi mun­kát fordítunk a termelésre. Mezőgazdaságanlc fejlesztésének nagy akadálya a birtokelaprózódás Részletesen taglalta a ha­zánkban végbemenő birtok­elaprózódást, ennek okait, s foglalkozott azzal, hogy az egyéni kisparaszti gazdaságok nem növelik a termelőeszkö­zök mennyiségét. A Magyar Tudományos Akadémia Mező- gazdasági Üzemtani Intézete megállapította, hogy 1955—56. között a megvizsgált 96 kispa­raszti gazdaságban a gépek és a gazdasági épületek értéke csökkent. Tehát az elmúlt években a kis gazdaságok nem növelték a termelőeszközök mennyiségét, ez természetsze­rűen azt jelenti, hogy nem nö­vekedhetett megfelelően a ter­melés színvonala sem. A kisparcella gazdálkodás­nak sehol a világon nincs meg a létalapja — mondotta. — A kapitalista országokban az egyéni kisgazdaságokat egyre inkább kiszorítják a hatalmas kapitalista gazdaságok. Nyu- gat-Németországban az úgyne­vezett zöld-terv alapján terv­szerűen számolják fel a mező- gazdasági kisüzemeket, mert nem rentábilisak. Nálunk, a mezőgazdaság nagyüzemi át­alakítása, a parasztok önkén­tes szövetkezése alapján fo­lyik. A Szovjetunióban már több mint 30 év óta kollektív nagyüzemi gazdálkodás van, Kínában a parasztok 96. Bul­gáriában 87, Csehszlovákiá­ban 60, Romániában pedig több mint 42 százaléka tömö­rült szövetkezetbe. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy a kis par­cellás gazdálkodás elavult, nem tud lépést tartani a tech­nika rohamos fejlődésével. Hangsúlyozta, ha mi nem tar­tunk lépést ezzel a világmére­tekben folyó fejlődéssel, az országunk elszegényedését, végső fokon népgazdaságunk egyensúlyának felbomlását eredményezi. Nyilvánvaló, hogy ez nem érdeke sem a munkásosztálynak, sem a dol­gozó parasztságnak. Éppen ezért az MSZMP-nek és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mánynak határozott célja, hogy a dolgozó parasztsággal egyetértésben mielőbb megte­remtsük a nagyüzemi szocia­lista mezőgazdaságot. A kor­mány minden segítséget meg­ad ahhoz, hogy ez az átalaku­lás minél könnyebben, gyor­sabban bekövetkezzen. Ezt nyíltan és világosan meg kell mondanunk, mert dolgozó né­pünknek és a dolgozó paraszt­ságnak ártanánk, ha elhallgat­nánk. Országunkban kiváló adottságok vannak a szőlőtermelésre Ezek után rátért a belterjes gazdálkodás, ezen belül a ker­tészet, a szőlő- és gyümölcs- termelés fontosságára. Ezek közül is kiemelkedik a szőlő- termelés és a borgazdaság je­lentősége — mondotta —, mert országunkban kiváló termé­szeti adottságok vannak a szőlőtermelésre. Éghajlatunk alatt a bor íze, zamata és il­lat-anyaga jól kifejlődik, s ezek tökéletes harmóniája folytán boraink világviszony­latban is első helyen állnak. Talajunk összetétele, minősége és fekvése rendkívül változó. A gyenge futóhomok és a me- redekebb domb, vagy hegyol­dalak célszerű hasznosítása nagyjelentőségű kérdés, s ha­zánkban több százezer hold ho­mokon és az egyébként szán­tóföldi művelésre csaknem teljesen alkalmatlan domb- és hegyvidékeken igen nagy le­hetősége van a szőlőtermesz­tésnek és ezzel gyakorlatilag is új területeket vonunk be a termelésbe. Az egyes borvidékeken élő termelők tízezreinek évtizedek alatt felhalmozódó szakmai gyakorlata igen nagy értéket jelent. A mezőgazdasági ter­melés fejlesztésében súlyos hi­bát követnénk el, ha ezt az értéket nem vennénk számí­tásba, illetve nem hasznosíta­nánk. A szőlőtermelés fejlesz­tését indokolja a lakosság megnövekedett, s egyre nö­vekvő igénye, s exportlehető­ségeink jobb kihasználása. Annak ellenére, hogy a mező- gazdasági termelésben ilyen nagy jelentősége van a szőlő- termelésnek, az utolsó két év­tizedben csökkent a szőlőterü­let, kisebbek a termésátlagok, s romlott a minőség is. A sző­lőterület 1948-tól 1957-ig 73 000 kát. holddal csökkent, 1938. óta nincs megfelelő ütemű fel­újítás, s nem végzik a tőke­pótlást. Mivel a filoxéra-vész utáni felújítás óta már több mint 50 esztendő telt el, a sző­lők jelentős része felújításra vár. Most az a feladatunk, hogy minél gyorsabban pótol­juk a mulasztásokat és szőlő- termesztésünket magasabb színvonalra fejlesszük, mint amilyen volt. Történelmi borvidékeink felújítása A továbbiakban szőlőterme­lésünk fejlesztésének módsze­reivel foglalkozott részletesen Dögéi elvtárs. Mindenekelőtt nagy gondot kell fordítani arra — mondotta —, hogy történel­mi borvidékeink felújításával, a kiváló minőségű fajták fel- használása útján egységes, nagymennyiségű, jó minőségű bort termeljünk és lényegesen csökkentsük a termelési költ­ségeket. Figyelembe kell ven­ni, hogy megnövekedett a szükséglet csemegeszőlőből, s ezért növelni kell a jőminősé- gű csemegeszőlő-területet. A termésátlagot fokozni, a minő­séget javítani, a költségeket csökkenteni csak a korszerű termelési módszerekkel, a gé­pesítés nagyarányú fokozásá­val tudják. Foglalkozott a továbbiakban a fiatalság problémáival is. A parasztfiatalságnak megnöve­kedett a kulturális, anyagi igénye, s nem akarják szüleik életét élni. Ez így helyes is. A megnövekedett igényeket azonban a régi elavult terme­lési módszerekkel nem lehet kielégíteni, más szóval annak, hogy a fiatalság ne hagyja ott a mezőgazdaságot, előfelté­tele a mezőgazdaság gépesíté­se. Gyakran felmerül az a kér­dés, van-e perspektívája a szőlőtermesztésnek, a borgaz­dálkodásnak. Ezekre csak azt lehet felelni: igen. Beszélt ar­ról a továbbiakban a miniszter elvtárs, hogy készül a szőlő- termesztés 15 éves távlati ter­ve, melynek alapján a jelen­legi 3400 holdnyi, túlnyomó- részt kiöregedett, hiányos sző­lőket teljes termőerejűvé tesz- szük, s ezen túlmenően mint­egy 30 000 kát. holddal növel­jük. A felújítás és fejlesztés eredményeként a szőlő átlag­termését az 1950—55. évi átla­gos 12,6 mázsáról 1975-re 25 mázsára növeljük. Ez jelentős mértékben biztosítja a belső és az export-igényeket, s fo­kozza a szőlőtermesztés gazda­ságosságát is. Ezt a nagy fel­adatot csakis az állam és a termelők összefogásával lehat megoldani. Az új telepítéssel évtizedekre meghatározzak a termelési irányt A szőlőtermesztésben kell a legnagyobb céltudatosságot, tervszerűséget érvényesíteni, mert évtizedekre határozzuk meg egy adott terület termelé­si irányát, művelési módját, minőségi feltételeit. Ez nem új dolog, az egész világ vala­mennyi szőlőtermelő országá­ban erélyes intézkedéseket hoznak a szőlőtermelés cél­szerű kialakítása érdekében. Mi is azt tervezzük, hogy még ez év nyarán olyan törvényes előírásokat adunk a szőlőter­mesztés fejlesztésére, amely tervszerűséget biztosít a mű­velési módszer és a fajták megválasztása szempontjából. Súlyos hibákat követnénk el, ha a már megindult szölő- rekonstrukció végrehajtása so­rán munkánkat tervszerűtlen- ség, rendszertelenség jellemez­né. Ezzel hosszú évtizedekre tönkretennénk szőlőtermelé­sünket. Nagy gondot kell fordítani — hangsúlyozta — a telepítés módszerének kiválasztására is. Itt azt kell figyelembe venni, hogy az egész világ mezőgaz­dasági termelése a gépesítés felé halad. Az MSZMP-nek és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak határozott célki­tűzése, hogy országunkban a dolgozó parasztsággal egyet­értésben, önkéntes alapon megteremtsük a szocialista mezőgazdasági nagyüzem rendszerét. Ezért már most úgy kell telepíteni a szőlőket, hogy géppel művelhessük. Ka ezt nem tennénk, saját ma­gunk vetnénk gátat szőlőter­mesztésünk fejlesztésének, a gazdaságos termelésnek és a világpiacon nem lennénk ver­senyképesek. Felhívta a fi­gyelmet külön arra, hogy gon­dosan kell megválasztani az egyes termőtájaknak, borvidé­keknek legjobban megfelelő szőlőfajtákat. Ezért véget kell vetni a rendszertelen telepí­tésnek, mely még a legutóbbi időkben is folyt. Egy-egy ter­mőtájon csak az engedélyezett fajtákat lehet telepíteni, a di- rekt-termö szőlő telepítését meg kell akadályozni, a meg­levőket újra telepítéssel ki kell irtani. Jó lenne — mondotta —, ha ebben a munkában a gyön­gyösi szőlőtermelők járnának élen, mert Gyöngyös szőlőter­melésének leromlását elsősor­ban a nagyarányú direkt-ter- mő szőlők telepítése okozta. Ezek után a jó szaporító anyag termelésének fontossá­gáról beszélt. Jogosan vetik fel a szőlőtermelők, hogy jelenleg is nagy spekuláció van a sző­lőt szaporító anyagokkal, s ez azért történhetett, mert az előző években nem készültünk fel megfelelően ilyen nagyará­nyú szőlőtelepítésre. Ezt a hiányt most új állami anyag­telepek létesítésével, törzs­szőlők telepítésével igyekszünk pótolni. Ennek azonban két- három év múlva mutatkozik csak hatása, de addig is tör­vényes intézkedésekkel aka­runk gátat vetni a szőlő-sza- porító anyag termelése terén mutatkozó visszaéléseknek. — Olyan intézkedéseket teszünk, hogy csak államilag ellenőr­zött és a szabványoknak meg­felelő telepítésre engedélye­zett fajtájú szölő-szaporító anyag kerüljön forgalomba. A szőlő-szaporító anyagfajta azo­nosságáért és szabvány sze­rinti minőségéért az eladónak meghatározott ideig anyagilag is felelnie kell. Átdolgozzuk az érvényben levő bortörvényt is, elsősorban abból a szempont­ból, hogy fokozottabban véd­jük a borok minőségét, bizto­sítsuk a magyar bor világhír­nevének védelmét. Beszélt ar­ról, hogy ebben az évben a borárakon csak olyan mérték­ben változtatnak, hogy a jó minőségű és kiválóan kezelt borok a tényleges minőségnek megfelelő áron kerüljenek át­vételre. A továbbiakban Ígére­tet tett arra, hogy a csemege- szőlő árát a termelők kívánsá­gának figyelembe vételével, a bor árával arányosan állapít­ják meg. A továbbiakban beszámolt arról, hogy az idén is biztosí­tották teljes egészében a réz- gálic- és raffia-szükségletet. Szőlőkaróban mutatkozik hi­ány, azonban nagy erőfeszíté­seket tesznek ennek felszámo­lására is. Emellett azonban szükséges, hogy az arra alkal­mas területen minél nagyobb mértékben térjenek rá a mo­dern, gépesíthető, huzalos tá­maszberendezések alkalmazá­sára. Ismertette azt az anyagi se­gítséget, amit az állam a sző­lőtelepítéshez nyújt. A terme­lőszövetkezetek talajforgatás­ra, ültetésre, szaporító anyag és karó beszerzésre, hosszú le- iáratú hitelt kapnak, melynek 80 százalékát elengedi az ál­lam sikeres telepítés esetén. Segítséget kapnak az alacso­nyabb típusú szövetkezetben történő telepítésekhez is. Végezetül összefoglalta még- egyszer röviden a tennivaló­kat, s újra kihangsúlyozta: a szőlőtermelésben fokozott je­lentősége' van a termelők ösz- szefogásának, ezért tette lehe­tővé a kormány a hegyközsé­gek megalakítását. Dögéi elvtárs beszámolója után kedves jelenet követke­zett: a gyöngyösi gazdakör tagjainak nevében Bállá Já­nos, a gazdakör elnöke üdvö­zölte a miniszter elvtársat, s egy gyöngyösi borpárlattal telt kulacsot adott át neki. Hozzászól ások A beszámoló után elsőnek Katona Zsigmond szólalt fel. Részletesen foglalkozott a sző­lők jelenlegi állapotával. Ele­mezte a termésátlagokat, s ez­zel kapcsolatban elmondotta, hogy egész sor alapvető mun­ka elvégzésével, legkevesebb 50 százalékkal lehetne növelni a termésátlagot. Foglalkozott a szőlőmunkák gépesítésének problémájával, s elmondotta, hogy a következő öt év alatt meg kell oldani a növényvéde­lem gépesítését, fogatos nyitó- és fedő-ekék, kultivátorok, csörlő vontatású nyitó- és fe­dő-ekék alkalmazását, homo­kos, kötött talajon és a hegy­vidéken. Részletesen foglalkozott a fajta-kiválasztás jelentőségé­vel, s' elmondotta, elsőnek Európában megteremtik a sze­lektálás lehetőségét, a legjobb anyagokat elit-szölötelepeken szaporítják el. Ezzel nemcsak a termés minőségét, hanem a bor mennyiségét is nagy mér­tékben lehet növelni. Dr. Soós István, a borkeze­léssel kapcsolatos problémák­ról beszélt. Elmondotta, mi­lyen eredményeket értünk el a borkezelés gépesítésében, külön kiemelte a Heves me­gyei vörösbor feldolgozó üze­met. Elmondotta, nem elég megtermelni a szőlőt, korsze­rű borfeldolgozó és kezelési eljárásokkal tovább kell biz­tosítani a minőség javítását. Ismertette, hogy az állami bor­pincészetekben a további fel­adat a borkezelés nagyobbmé- retű gépesítése. Pneumatikus sajtók alkalmazása a hidrauli­kus sajtók helyett, egyharma- dára csökkenti a sajtoiási időt. A gyöngyösi ktsz bogyozógé- peket készít közép-gazdaságok számára. Alkalmazni kell több cefreszivattyút. Beszélt arról, a továbbiakban, miiven fontos a megfelelő szakember-gárda kiképzése is. Pál József a SZÖVOSZ ré­széről a hegyközségek megte­remtésének lehetőségéről be­szélt. Megjelent véere a heev- községek alakításáról szóló rendelet végrehajtási utasítá­sa. Most már lehetővé válik, hogy az irányelveknek meg­felelően megalakítsák a hegy­községeket. melyek számos le­hetőséget nyújtanak közös vé­dekezésre, oltványtelep létesí­tésére, borkezelésre. Külön ki­emelte, milyen nagy jelentő­ségű, hogy a rendelet értelmé­ben, amennyiben a község szőlőtermelőinek 50 százaléka hegyközségbe tömörül, az áU taluk hozott határozat kötele­ző a hegyközségen kívüli gaz­dákra is. Hangsúlyozta, hogy a hegyközségek mellett to­vábbra is foglalkozni kell a csoportosulás fejlettebb for­májával, a szakcsoportokkal. Segíteni kell őket a gépvásár­lásban, a közös tefepítésben. Sári Károly, az ÉM. Borigaz­gatóságának vezetője, a borfel­vásárlás problémáiról beszélt. Elmondotta, hogy 1957-ben a begyűjtés eltörlése 33 millió forinttal növelte a szőlőter* meló gazdák bevételét. Elmon­dotta, hogy a szerződéses rend­szer bevált és a minőségi bo­rok magasabb átvételi ára se­gíti a minőség javítását. Rész­letesen foglalkozott Gyöngyös direkt-termő szőlőinek problé­máival, a kereskedelem és a fogyasztók érdekében is állást foglalt amellett, hogy a direkt- termők problémáját mielőbb meg kell oldani. Kitért a bor- hamisítás problémájára, mely ezen a vidéken elég elterjedt. Elmondta, olyan új eljárást dolgoztak ki a kutatók, amivel azonnal meg lehet állapítani a hamisítást, s ezt a módszert az idei felvásárlásoknál már alkalmazzák. Sor került a különböző ma­gyar és idegen gyártmányú szőlőművelő gépek, traktorok, porozok bemutatására is. A gépek működéséről, alkalma­zásuk lehetőségeiről, a kísér­letek eredményéről L ammel Kálmán számolt be. Az ebédszünet után több egyéni dolgozó is felszólalt, s mindannyian * hangsúlyozták, milyen fontos, hogy sokkal na­gyobb gondot ^ordítsanak ez­után a szőlők felújítására, az új telepítésekre, faitakiválasz- fásra, a borok minőségére. Az ankét Varga Ferenc ta­nácselnök zárószavaival ért véget. Az ankét után Dögéi Imre elvtárs baráti találkozón vett részt a nagyrédei dolgozó pa­rasztokkal, s ezze' értek véget a nagysikerű Mátrai 'Napok, mely jelentős állomás a gyön­gyösi borvidék felvirágoztatá­sában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom