Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-27 / 105. szám

V 1958. május 21., kedd NEPOJSAG Inkább legyél ma és holnap békeharcos, mint holnapután frontharcos — Ifjúsági békeseregszemlék a megyében — (Folytatás az 1. oldalról) hősies, lelkesítő tettekre ké­pesek. Mc értjük csak meg igazán, mi a jelentősége a Szovjetunió és a világ vala­mennyi népe számára a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomnak. Rendkívüli öröm számunkra, hogv mai találkozótokon, béke- tüntetésetekm drága vendége­ket. szovjet 'vtársakat, a le­nini Komszomol küldötteit üd­vözölhetjük. Engedjétek meg, hogy a ti nevetekben is ki­fejezzem jókívánságainkat azért a ragyogó eredményért, hogy jelenleg minden eddigi­nél hatalmasabb új szovjet szputnyik kering a világűrben. A Szputnyik III. kilövése az egész világon új lelkesedéssel tölti el a Szovjetunió baráta­it. ménérőla békeharcosok akaratát, elszántságát. Növeli azt a pánikot és kétségbeesést, amelyet ellenségeinkből az első és második szputnyik ki­lövése váltott ki. Kívánunk a szovjet népnek és ifjúságának további hatalmas sikereket a tudomány, a technika, a kultú­ra fejlesztésében a kommu­nizmus hatalmas művének építésében. Éljen a népek közötti béke és barátság! Le a háborúval! Éljen a magyar és> szovjet ifjúság örök, megbonthatatlan barátsága! — fejezte be nagy tapssal fogadott ünnepi beszé­dét Komócsin elvtárs. Ezután Akszjonov elvtárs, a lenini Komszomol titkára emelkedett szólásra: — Ezen a gyönyörű napon, amikor kifejezésre juttathatjá­tok a béke iránti vágyaitokat, nagy örömet jelent nekünk, hogy átadhatjuk a szovjet ifjúság, a szovjet nép, a lenini Komszomol üdvözletét. Öröm­mel szorítjuk 'meg kezeteket, s jó munkát, sok s’kert kívá­nunk nektek a szocializmus építéséért, a békéért folyó harcban. Az egész Szovjetunió népe, az ifjúság, a Komszomol nagy szeretettel kíséri figye­lemmel munkátokat, életete­ket, ezért is örülünk azoknak a sikereknek, amelyeket a ma­gyar nép pártja vezetésével elért. A Komszomol delegáció már ötödik napja tartózkodik Magyarországon, s így meg tudjuk érteni azt a büszkesé­get, amely eltölt benneteket, eredményeitek nyomán. — Ezen a találkozón nagyon fontos kérdésről, a békéről, az emberiség boldogulásáról van szó. Mi, szovjet emberek, büsz­kék vagyunk, hogy a béke szavai ismertek és nagyra tar­tottak számunkra, fiataljaink számára. De hisz ez érthető is, hisz a fiatalok számára a béke szavai a legkedvesebbek, hisz csak ez adhat boldog életet, gazdag jövőt. Mi hiszünk a béke győzelmében, a békemoz­galom korunk legnagyobb mozgalma, s feltétlenül győze­delmeskedni fog az imperia­listák háborús tervei felett, ha az ifjúság ébernek mu­tatkozik a béke megőrzésének ügye felett. — Tudjuk, hogy a béke nem az égből pottyan majd le, — azért harcolni kell, küzdeni, azt meg kell védeni. A szov­jet ifjúság, a szovjet nép ere­jét megfeszítve küzd, hogy a béke fennmaradjon, a párt XX. kongresszusa által meg­szabott feladatok végrehajtá­sán dolgozik. Munkával kell védeni a békét, s a munka forradalmi lendülete teszi jobbá, lélekben is gazdagab­bá a szovjet fiatalokat, akik a szovjet haza minden terü­letén gyárakat, üzemeket épí­tenek, akik feltörték a szűzföl­deket. Mi gyűlöljük a háborút és bízunk abban, hogy min­dennapi állhatatos munkánk nyomán diadalmaskodik a bé­ke, a szocializmus gondolata Akszjonov elvtárs felszó­lalása végén sok sikert kí­vánt a hatvani járási, városi béketalálkozó részvevőinek to­vábbi munkájukban. Az ünnepségek után délután fél három órától rendezték meg a hatvani járás II. Há- mán Kató kulturális sereg­szemléjének járási döntőjét. A népkerti szabadtéri színpa­don, a cukorgyári kultúrott- honban és a MÁV kultúrhelyi- ségében különböző táncokkal, énekszámokkal, szavalatokkal, zenei bemutatókkal léptek fel a hatvani járás községeinek résztvevői. Különösen nagy közönsége volt a népkerti sza­badtéri színpadon résztvevő kultúrcsoportoknak. Itt léptek fel a herédi és boldogi lako­dalmas bemutatói. A napnak szinte minden perce ki volt használva, s nem panaszkod­hattak a yendégek, hogy nem volt szórakozási lehetőség. Este színes karnevált rendeztek, — amit a Piac-téren utcabál kö­vetett. Ifjúsági és vasutas dolgozók béketalálkozója Füzesabonyban Vidám majális Felsőtárhányban Ezen a gyönyörű, vasáma- pon az Eger—Felsőtárkányi műút forgalmasabb volt, mint az egri Széchenyi utca csúcsr forgalom idején. Egymást ér­ték az autók, autóbuszok, mo­torkerékpárok és kerékpárok, amelyek gazdái Felsőtárkány- ba siettek. De láttam nem egy társaságot, akik gyalog vágtak neki a hosszú útnak. A férfi­ak nagy hátizsákok alatt gör­nyedtek, a nők* virágcsokrokat cipeltek és úgy rótták a 12 ki­lométeres utat a forrón tűző nap alatt. A járművön uta­zókban fel is merült a kérdés, hogy vajon megéri-e a nagy fáradság, hogy kárpótolja-e őket a nagy gyalogtúráért a majális élménye. Erre a legszavahihetőbb vá­laszt a lelkes gyaloglók tud­nák megadni, én csak annyit mondhatok, hogy 8 órán ke­resztül vándoroltam a tó kö­rül, de unatkozó, vagy bosszús arcot seholsem láttam. Pedig a rendezők szerint legalább 10 000 ember fordult meg itt ezen a napon. 10 000 ember és mind megtalálta a szórakozá­sát. Az erdő és a természet szerelmesei persze a hegyolda­lakat rohamozták meg és dél­re a festőién szép, zöld he­gyek, olyanok voltak, mint a virággal teleszórt rét. Ebben az esetben virágként virítottak a hegyoldalakat mászó nők szí­nes nyári ruhái. A tó körül temérdek ember. Az előrelátóit pokrócokon heverésztek,. a gyakorlatlanabbak a tó part­ján kuporogtak. Voltak olya­nok is, akik itt főzték meg ebédjüket. A majális rendező­it dicséri az a tény is, hogy az egész nap folyamán egyetlen sátorban sem fogyott ki sör, a debreceni és a lacipecsenye. Pedighát voltak rá vendégek bőven. Ki tudná kiszámítani, hogy a sok sátorban hány po­hár sör fogyott el, hogy há­nyán repültek a zöld fák fe­lett, a nézni is szédítő körhin­tán, hogy hány pár ropta a táncot a két zenekar muzsiká­jára? Hogy hányán gyönyör­ködtek a kultúrcsoportok be­mutatójában? Hiábavaló minden számítás, melynek támpontja úgyis csak egy lehet, nevezetesen az, hogy a sátrak mellett egész nap és még késő este is gomolygött a tömeg, hogy a kulturális be­mutatók, délelőtt 10—1-ig és délután 2—6-ig folytak és tar­tamuk alatt tele volt a hatal­mas domboldal emberekkel, hogy a körhinta motorja egy pillanatra sem állt meg és a zenészek is alig pihentek. A Hámán Kató kulturális seregszemle bemutatóin 25 csoport vett részt, többszáz lelkes, öntevékeny kultúrmun- kássaí. Órákat vártak az agyat forraló melegben, hogy sorra kerüljenek, de lelkesedésüket semmi nem törte meg és már ezért is feltétlen dicséret illeti meg őket. Ami a műsorokat illeti — sajnos, de így van — legtöbbrészt színvonalatlanok voltak és messze elmaradtak az elmúlt évi bemutatók átla­gától. Ennek okait tárgyalni nem e tudósítás feladata, csu­pán csak néhány mozzanatot szeretnék elmondani a ver­senyről. A tánccsoportok számai ál­talában monotonok és unal­masak voltak, és a balatoni lányok, magyaros, szépen ki­dolgozott üveges tánca szinte oázisként hatott ebben a sívár képben. Figyelemmel és ér­deklődéssel vártuk a híres fel­sőtárkányi népi együttes mű­sorát is. Sajnos csalódnunk kellett. A műsor — a szabad- ságos katona című népi játék elgondolásában ötletes lett vol­na, de szinte próba nélkül áll­tak a színpadra és bizony igen megfogyatkozva. Az a felső­tárkányi együttes, amely be­mutatta műsorát az ország számos távoli helyén és eze­ken a bemutatókon 50—60-as létszámmal vett részt, most 20—25 emberrel szerepelt, sa­ját falujában. Hiányoztak az együttes szinte már országos­hírű táncosai is. Bartók Sán­dor tanító, az együttes — már úgylátszik elfáradt — vezetője, azt mondta, hogy nem érnek rá. És amikor műsoruk alatt a közönség sorait néztem, ott láttam köztük nem egy felső­tárkányi táncost, az öreg Vá­sárhelyi bátyámat, aki egykor az együttes oszlopa volt, Szán­tosi Margitot, az együttes egy­kori sztárját, aki divatos vá­rosi ruhájában minden különös érdeklődés nélkül nézte az elég­gé kínlódó táncjátékot. Persze voltak olyanok is, mint az idős Bóta Mata Márta néni, aki fájós lábbal, botra tá­maszkodva is elsántikált ide és felajánlotta szereplését. Ugyanez a helyzet a zeneka­roknál is. A legtöbb igényte­len slágerek rossz előadásával szerepelt és úgy, ahogy ezt a „nagyoktól“’ láthatták, bele- bele kiabáltak a zenébe, ráz­ták a rumbacsörgőket, ütötték a kínai fát, mindezt persze még a maga nemében is rosz- szúl és ízléstelenül. Egyedül a tárkányi kultúrotthon zeneka­ra volt az, amelynél igényes­séget, a szépre való törekvést fel lehetett fedezni, sajnos azonban még eléggé kezdeti fokon. Az iskolai énekkarok közül a legszebben a zenekar­ral kísért tárkányi általános iskola énekkara szerepelt. Minden dicséretet megérdemel a novaji úttörők zenekara is. Ezután került sor az ajándé­kok és a jutalmak kiosztására. A járási népművelési csoport igen bőkezű volt, mert a jutal­mak értéke meghaladta a 21 000 forintot. örülhetnek a tárkányiak, mert kultúrotthonukban nem­sokára láthatják a magyar te­levízió adását, ugyanis a ver­seny nagydíját, a televíziós vevőt, egész évi kultúrmun- kájukért ők kapták. Egersza- lók magnetofont, Ostoros érté­kes fényképezőgépet és fest­ményt kapott. Egercsehi, Ba­laton, Egerszólát. Felnémet, B e k ö 1 c e kiskönyvtárakat, Makiár és Kerecsend röplabda felszerelést kapott. És még so­kan kaptak egyéni és csopor­tos díjakat, jutalmakat. A kulturális bemutatók vé­geztével azonban nem fejező­dött be a nap, hisz még dél­után és a kora esti órákban is egyre ontotta a szórakozni vágyó látogatókat. Ezek sem jöttek hiába, mert már ját­szottak a zenekarok és a kel­lemes nyári estén, a meredek hegyek alatt, a hűvös leheletű tó partján a késő éjszakába nyúlt a bál és a vjgalom. H. F. (Tudósítónktól.) Vasárnap reggel van. A fü­zesabonyi vasútállomásra be­futó Eger, Debrecen, Miskolc, Budapest félő1 érkező vendé­geket népviseletbe öltözött cigányzenekar talpalá való muzsikája és a mikrofonból hangos üdvözlő szavak kö­szöntik. Az állomás peronját ellepik az utasok, csupa sür­gés-forgás az egész állomás — érezni lehet, hogy Füzesabony népe ünnepre készül. A Laskó- parti kis erdő felé vezető út apró vörös- és nemzetiszínű zászlókkal van feldíszítve. A falu kultúrháza előtt az egyes és a kettes számú általános is­kola úttörői és a falu kiszesei gyülekeznek. 10 órakor zárt sorban meg­indul a körülbelül 1600 főt számláló tömeg a Laskó-parti erdő felé, az ifjúsági és vas­utas dolgozók béketalálkozó, jára. A menetben ott találtuk többek között a káli, a szihal- mi és a mezőtárkányi fiatalo­kat is. Fél 11 körül jár az idő. A kiserdőben felépített tribün környékét ellepi a nép. Az emelvényen helyet foglalnak a vendégek, a falu és a járás kiküldött vezetői. Szavalat hangzik el, majd Kovács Já­nos, a füzesabonyi járás KISZ- titkára megnyitó és üdvözlő szavai után Németh József közlekedési és postaügyi mi­niszterhelyettes, a vasút ve­zérigazgatója emelkedett szó­lásra. Beszéde elején arról szólt, hogy örömmel tett eleget a füzesabonyiak meghívásának, örömmel jött a béketalálkozó­ra, — amit azért rendeznek országszerte, hogy a magyar nép kinyilváníthassa békeaka­ratát. Ünnepi beszédének to­vábbi részében ä békét köve­telő népek, a szocialista béke­tábor növekvő erejéről neszéit. Hangsúlyozta, hogy a béke megvédéséért nemcsak a szomszéd népeknek, hanem a világ népeinek is össze kell fognia. Ez az egybetartozás ma a technika fejlődésével nap mint nap közelebbről érezhetővé válik. A népek ösz- szefogását meg akarják aka­dályozni a kapitalisták. — A szocialista tábor ereje nagyobb, mint az imperialis­táké, — mondotta többek kö­zött —, amit fényesen bizonyít az 1956-ban hazánkban le­zajlott ellenforradalom is, amikor a fasiszták csúfos Ve­reséget szenvedtek. Az ellen- forradalom leverése Magyar- országon a szocialista népek összefogásának köszönhető. A harmadik világháború elkerül­hető, — jelentette ki a minisz­terhelyettes elvtárs, — s meg is lehet akadályozni! Ismertette a jelenlegi nem­zetközi helyzetet, és rámuta­tott arra, hogy miért szüksé­ges a nagyhatalmaknak meg­egyezniük. Méltatta a Szovjet­unió erkölcsi sikerét, az atom- és hidrogénbombák kísérleti robbantásának egyoldalú meg­szüntetésében, katonai és tech­nikai fölényét a nyugati ha­talmak felett, — amit fényesen bizonyít a felbocsátott három szovjet mesterséges hold is. — Ezt a sikert a nyugati sajtó- és politikai körök is elismer­ték. Beszéde végén ismertette a Heves megyei ipar tervteljesf- tését, a Heves megyei termelő- szövetkezetek fejlődését, meg­dicsérte a füzesabonyi „Sza­bad Nép”, „Petőfi” Tsz. és a füzesabonyi vasútállomás dol­gozóinak odaadó, lelkiismere­tes munkáját. Felhívta min­den ember figyelmét a legna­gyobb takarékosságra, mert mint mopdotta: a szocializmust nemcsak gyermekeinknek, ha­nem magunknak is építjük. Ahhoz viszont, hogy minden embernek meg legyen minde­ne, olcsón kell termelnünk, le kell szorítani az önköltséget. Beszédét hosszantartó taps követte, majd a hazánkban tartózkodó Nyikoláj Kirlov bolgár vendég mondott rövid üdvözlő beszédet. Felszólalá­sában sok sikert kívánt a ma­gyar népnek a békéért folyta­tott harcában, és biztosított bennünket arról, hogy a bol­gár nép velünk együtt érez, velünk együtt tart. Kovács János elvtárs záró­szavai után a DD^Z induló­jával véget ért a '-egyűlés. Délután két órai kezdettel elkezdődött a Hámán Kató kulturális seregszemle járási döntője, amelyen zenekar, énekkar, tánccsoportok és egyéni számok is szerepeltek. Ugyanebben az időben atléti­kai verseny volt a vásártéren. Délután öt órakor a Szovjet Légierő—Füzesabony csapatai barátságos labdarúgómérkő­zést vívtak egymással. Az eredmény 1:1. Majd este vi­dám táncmulatság zárta be a már hagyományossá vált ifjú­sági és vasutas dolgozók bé­ketalálkozóját. Ifjúsági béketalálkozó Pétervásárán (Tudósítónktól.) Ezen a májusi vasárnapon szinte kiürültek a környező mátrai községek. A fiatalok zászlókkal feldíszített autóka­ravánokon érkertek az ifjúsá­gi találkozó színhelyére, Pé- tervására főterére, hogy részt vegyenek a nagygyűlésen, meghallgassák Bíró József elvtársnak, a megyei pártbi­zottság titkárának és a cseh­szlovák vendégek beszámoló­ját. A délelőtti nagygyűlés után a kultúrcsoportok versenyez­tek az első díjért, a Hámán Kató kulturális seregszemle járási döntőjében. Tánccsopor­tok, énekkarok szerepeltek és a recski nőtanács „Lakodal- mas”-a tette feledhetetlenebbé ezt a napot. ★ Csak úgy csillogott a sok pityke a parádi KlSZ-szerve- zet lányainak magyaros ru­háin. A csoport vezetője, a szőke „tanító néni”, Juhász Erzsébet, együtt izgult a tán­cosokkal. Kicsit féltek a fel­lépéstől, de a fiatalos jókedv hamar elfeledtette a félelmet és megérdemelt sikert arattak magyar csárdásukkal. ★ A fiatalok között idősebb bácsika figyeli a műsort. Ka­báthajtókáján kormánykitün. tetés. Tarr Gusztáv, Erdőkö- vesdről jött gyalog, hogy 62 éves fejjel ő is részt vegyen a fiatalok találkozóján. Nyugdí­jas bányász, boldog, megelége­dett. Otthon érzi magát a fia­talok között — hiszen öreg ember nem vén ember —, ahogy ő mondotta nevető szemmel. ★ Kun Istvánná, a siroki fia­talok tánccsoportjának vezető­je, a verseny előtt bátorította, biztatta lányait. Nem volt ugyan szükség biztatásra, mert a lányok lendületes orosz tán­cukkal méltán nyerték meg a nézőközönség tetszését és a bí­rálóbizottság szép jutalmát, a gyönyörűen csillogó kerámia vázát. Sikeresen szerepeltek, jól képviselték a siroki fiata­lokat ezen a kulturális sereg­szemlén. ★ A járási kultúrbáz nagyter­mében közös ebéd után vidám hangulatban folyt a beszélge­tés a csehszlovák vendégek és a pétervásári járás dolgozói­nak küldöttei között. Frank Albert, a csehszlovák küldött­ség vezetője, nagyon jól érez­te magát. — Ügy érzem magam itt, körtetek, magyar barátaim, mintha odahaza lennék. Ez a nap is örökre felejthetetlen lesz számomra. Ez a magyar penicillin, ez a magyar bor — mutatja sárga verpelétivel te­le poharát — igazi kincs a számotokra. Jól érezzük itt magunkat és ti. majd, ha el­jöttök hozzánk, mi is szeret­nénk ilyen baráti fogadtatás­ban részesíteni benneteket. Kis országok vagyunk, de a közös összefogásban nagy erő rejlik. Éljen a magyar-cseh­szlovák barátság, éljen a bé­ke! — fejezte be rögtönzött barátias hangú beszédét Frank elvtárs. A zenekar csárdást húzott és táncra perdültek a párok, csehszlovák vendégek a ma­gyarokkal. A recski népi zenekar Kö­kény Antal vezetésével meg­érdemelt második helyezést ért el a népdalok, a mátravi- déki nóták hű tolmácsolásáért. A színes csipkébe, fehér ingvállba öltözött recski asszo_ nyok „Recski !akodalmas”-a kitörő tapsot és első helyezést kapott... ★ Lassan hanyatlott le a nap a távolban kéklő Mátra gerin­ce mögé. Elcsendesedett a főtér, ki­haltak lettek a sátrak, hogy az esti utcabálon újból talál­kozzék a fiatalság, újból for­galmas legyen a környék. Jól sikerült találkozó volt, jól szórakoztak a megjelent fiatalok és csehszlovák vendé­geink. Ez a nap is közelebb hozta egymáshoz a járás fia­talságát, még jobban elmé­lyült a két nép, a csehszlovák és a magyar nép őszinte ba­rátsága. Országgyűlési beszámoló Vécsen és Kisnánán S Hazafias Népfront-bi­zottság szervezésében május 31-én, szombaton Vécs és Kisnána községekben ország- gyűlési képviselői beszámoló lesz. Vécsen Varga L énárt országgyűlési képviselő tart beszámolót, Kisnánán pedig Úszta Gyula honvédelmi miniszterhelyettes. 45 tagú paraszfküldöftség látogat el a gyöngyösi járásba A gyöngyösi járási tanács és a Hazafias népfront járási elnöksége meghívására május 31-én, szombaton a váci já­rásból 45 tagú parasztkül­döttséget látnak vendégül. A küldöttek főleg a szőlő- és gyümölcstermesztésről tarta­nak tapasztalatcserét. A ven­dégek a többnapos találkozón Atkáira is ellátogatnak. Meg­tekintik a környező tsz-ek és az egyéni gazdák gazdaságait is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom