Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-22 / 101. szám

1958. május 22., csütörtök NÉPÜJSÄG S Nagy a tudás hatalma A kilométerek százezreit tett« meg rövid néhánynapos útja alatt már a harmadik szovjet mes­terséges hold. A tudomány újabb diadalát ünnepli. Brüsszelben is parádét tart a technika, a tudo- domány, az emberi tudás. A londoni British, a híres lenin- grádi, moszkvai könyvtárak könyvespolcai évente kilométe­rekéi gyarapodnak. Ma egy diák majdhogynem többet tud a vi­lágegyetem titkairól, mmt az­előtt egy csillagász; a kétéves gyerek jól. ismeri a rádiót, a televíziót, a repülőt, pedig mi magunk annak idején hitetlen- kedve csodáltuk ezeket a „szer­számokat“. A tudomány, a tech­nika, a művészetek rohamlép­tékéi törnek előre, s — milyen furcsa paradoxon, vagy talán nem is az? — minél merészebb az előretörés, annál közelebb jön a tegnap, az emberiség múltja. Nemcsak az új, hanem az embe­riség kultúrtörténetének régi, év­százados, évezredes kincsei is felhasználásra kerülnek az élet, a kultúra minden területén. Differenciálódtak a tudomá­nyok. Ma már nemcsak fizikus van, de például asztrofizikus is, nemcsak sebész, de például ideg­sebész is. A polihisztorok kora lejárt! Mégis, hogy az ember igazán ember legyen: közelebb­ről, hogy hazánkban valóban művelt emberek építsék művelt módra a szocializmust, a holna­pot, éppen maguk számára, ah­hoz éppen a mai kor „polihisz- torságára“, az általános művelt­ségre van szükség. Az általános műveltség megszerzése nem könnyű dolog, de feltétlenül szükséges, aki eredményes mun­kát akar végezni, s aki élvezni is szeretné mindazt a szépséget, amit az emberi elme, a kultúra, a tudomány, a művészetek terén alkotott. Jókai a Lélekidomár című ér­dekes regényében a főhős min­denhez ért, mindenhez hozzá tud szólni, minden problémában ott­honosan mozog, de.;. A tragé­diája az, hogy rendszeresen olyan emberekkel találkozik, akik csak egy dolo-’mz értenék, saját szakmájukhoz, de ahhoz aztán nagyon. Az író azt az igazságot is ki akarta tán‘ mondani — óvakodva a belemagyarázástól ; hogy a sokoldalú tudás alap­ja, az egy területen való alapos jártasság. S rögtön hozzátehet­jük, hogy ez fordítva is érvé­nyes: az egy területen való ala­(Tudósítónktól) KI NE EMLÉKEZNÉK még azokra az időkre, amikor gép­állomásaink jórésze még ma­gas ráfizetéssel, deficittel dol­gozott. Jónéhány évvel ezelőtt bizony még igen sok felelőt-* lenség, szervezetlenség, pazar­lás és egyéb meg nem enged­hető dolgot tapasztalhattunk gépállomásainkon. Ezekre az állapotokra emlé­kezve beszélgettünk a Füzes­abonyi Gépállomás főmérnö­kével, helyettes igazgatójával, főkönyvelőjével és még jóné­hány dolgozójával a mostani helyzetről, a gazdaságosság­ról. Két évvel ezelőtt még több mint ötvenezer forint veszte­séggel dolgoztak, a múlt év azonban közel félmilliós nye­reséggel zárult. Az 1958-as esztendő szintén nyereséges lesz és ehhez nagyban hozzá­járul a gépállomás dolgozói­nak takarékossági mozgalma is. Nincsenek itt külön taka­rékossági brigádok, az egész gépállomást kollektíva egyet­len takarékossági brigádot al­kot — mondja Farkas főmér­nök. A főkönyvelő vaskos iratcsomót hoz, előlapozza az egyik értekezlet jegyzőköny­vét, amely egy április elejei szakszervezeti ülésről szól. A beszámoló, a hozzászólások, a dolgozók javaslatai, felajánlá­sai mind azt igazolják, hogy itt mindenkinek szívügyévé kezd válni a takarékosság. Ez természetes is hisz a trakto­risták jó része már évek óta itt dolgozik, s ez a régi törzs­gárda, mely az évek során ön­tudatban is igen sokat fejlő­dött, már szinte a saját bőrén érzi, a takarékosság és az élet- színvonal összefüggését. Idéz­zünk néhány felszólalást a jegyzőkönyvből: Ferencz Béla és Fürstál Já­nos traktorosok egyaránt két pos jártassághoz elengedhetetlen a sokoldalúság, az összefüggések ismerete, a részlet alapos vizs­gálatánál, az egész meglátása is. Nem lehet jó történész az, aki nem ismeri a földrajzol, jó vas­esztergályos, aki a matematika, a fémek tulajdonságai tudomá­nyának alapjaival nincs tisztá­ban. Az általános műveltség ko­runk, ezen belül társadalmunk 'jellegéből fakadó objektív szük­ségesség: eszköz a továbbhala­dáshoz, az építéshez. S ezt az eszközt jól „forgatni“, ennek az eszköznek birtokába jutni, min­denkinek fontos kötelessége. Igaz, hogy nem könnyű, s az is igaz, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Nem könnyű, hisz a Hortby-renszer évtizedei alatt nem az általános, de az alap­vető műveltség megszerzésétől is mesterségesen el volt zárva né­pünk óriási többsége. Aki mű­velt az gondolkodik, aki gondol­kodik, az hamar rájön, nemcsak a társadalmi igazságtalanságokra, de azok okaira, sőt — az okok megszüntetésének módjaira is. Érthető, hogy mint veszett ku­tya a víztől, úgy irtózott az urak társadalma a proli, a paraszt mű­velésétől. mert egymagában ez is alapjában ásta volna alá a fe- udál-kapitalista Magyarország társadalmi rendjét. S Európa szí­vében, mint valami nem fehér, hanem sötét folt, úgy élt a gaz­dasági és kulturális elnyomás bi­lincseiben a sok millió magyar. Rengeteg a behozni valónk még ma is. A népi demokrácia 13 esztendeje alatt — s ezt még el­lenségeink is kénytelenek elis­merni — annyit tettünk a nép műveléséért, az általános művelt­ség megteremtéséért, mint azelőtt évszázadok alatt. Megszüntettük az analfabétizmust, könyvet ad­tunk a munkás, a paraszt ke­zébe, megismertettük velük a tu­domány, a társadalom fejlődésé­nek alapvető igazságait. Népsze­rű tudományos könyveink, az új­ságok hasábjai gazdagon csobo­gó kútként itatják a tudást az ar­ra szomjas emberekkel. Könyv­kiadásunk példányszám tekinte­tében —, de minőségben is! ■— a csillagok számával mérhető. eS a szomjúság nagy, az igények ál­landóan nőnek, többet, mindig többet akarunk tudni, S ez rendkívül örvendetes! Azt hinni azonban, hogy a 13 esztendő e területen végzett meg­feszített munkája már minden ....... hogy a modern orvos­tu domány feltalálta a „bátor­ság” tablettát, amely teljesen megszűnte*-' a félelem érzést? ....... hogy Kínában egy ása­tá sr ’' körülbelül háromezer éves szövet, cérna, és szalag­darabokat találtak? ....... hogy a brüsszeli világ­kiállítás dán pavilonjában 300 borosüveget állítottak ki, me­lyekbe egy 85 éves dán ha­lász bravúros ügyességgel egy- egy hajómodellt szerelt be? ....... hogy Argentínában ol v növényt fedeztek fel, amelynek Mvonata tíz percen belül minden részeget kijóza­nít? ....... hogy az oxfordi egye­tem bejelentette, hogy Soszta- kovicsnak odaítéli a „honoris causa” doktora címét? ....... hogy egy londoni ki­állításon olyan nylon haris­nyát mutattak be, amelyet a macska sem tép szét karmai­val? Mu nkaverseny a Belspednél A Heves megyei Belsped Vál­lalatnál május elsejétől augusz­tus 20-ig munkaversenyben áll­nak a dolgozók. A munkaver­seny * a kirendeltségek között fo­lyik a tervteljesítésért és az önköltségcsökkentésért. Tízna­ponként tartanak értékelést, amit havonként összegeznek. A leg­utolsó értékelés szerint a hatvani Belsped kirendeltség jár az élen 101 százalékos tervteljesítéssel, — 86 százalék önköltség csök­kentéssel. Hogy a hatvani Bel­sped Kirendeltség az első helyen van, köszönhető Varga Imre kirendeltségvezető, O csóvái Já­nos, Berényi József hajtok, Bar­nát József, Bankos Ferenc ra­kodó-munkások odaadó munká- jának^ Sándor érseki tanácsos, gyön­gyösi plébános tartott a né­pek barátságáról, a gyarmati népek jogos küzdelmeiről füg­getlenségükért, szabadságu­kért és a katolikus papok ten­nivalóiról a béke, a népek ba­rátsága erősítése érdekében. — Mi nem csupán szemlélői aka­runk lenni a békemozgalom­nak — mondotta —, hanem ak­tív résztvevői... Papi állásfog­lalásunk, kiállásunk elősegíti a béke megvédésének ügyét. Feladatunk: elősegíteni, hogy a magyar nép milliói egyesül­jenek a békeharcban. Igényel­jük a békét, harcolunk érte. Támogatjuk a tárgyalások gondolatát, bármilyen szinten is és követeljük a hidrogén­fegyverek gyártásának, kísér­leteinek beszüntetését. Varga Sándor érseki taná­csos úr előadását követően hendvai Vilmos elvtárs, a me­gyei tanács elnöke szólt a résztvevőkhöz. Tolmácsolta a megyei tanács v. b. és a Haza­fias Népfront megyei elnöksé­ge üdvözletét, majd beszélt az állam és az egyház közötti vi­szonyról és a közös feladatról: a béke megvédéséről. Szavait nagy tetszéssel fogadta a gyű­lés. Felszólalt még a gyűlésen dr. Schmotzer Pál felsőtárká- nyi plébános, Gulyás István horti esperes, dr. Rakolczay Gábor kanonok, az Egri Hittu­dományi Főiskola rektora, Ro­zsait Menyhért verpeléti espe­res és dr. Pákozdy József érse­ki tanácsos. Valamennyien a katolikus papok békeakaratá­ról, a béke megvédéséért ví­vott harc tennivalóiról és a népek barátságának jelentősé­géről beszéltek. A gyűlés megválasztotta képviselőit a megyei béketalál­kozóra és Brezanóczy helynök úr zárszavai után a Himnusz hangjaival véget ért. A hatvani állomás a tervek teljesítésével küzd az „Elüzem46 cím elnyeréséért EZ A JELSZÓ hangzik Hat­van állomás forgalmi dolgo­zói között mind a munkaterü­leten, mind a párt, vagy szak­szervezeti értekezleten egy­aránt. Az elmúlt években több íz­ben elnyerték az élüzem cí­met. 1957. év második félévi tervteljesítése alapján vezér- igazgatói elismerésben része­sültek. 24,000 forint került szétosztásra a dolgozók között. Ugyanekkor 23 dolgozó ki­váló dolgozó oklevelet és egy­heti keresetnek megfelelő katrészeket, csavarokat, fő­tengelyeket igyekeznek felújí­tani. Tudvalevő dolog, hogy használat közben a traktorok főtengelye elkopik, ovális ala­kot vesz feh Ezt a hibát kü­szöbölik ki a gépműhely fi­nom köszörű gépén. Messze környéken híres a füzesabo­nyi gépállomás finom csiszo­lója, sok esetben pontosabb munkát végez, mint a Szol­noki Gépjavító Vállalat. A többi gépállomások is ide ennek a munkának, — mondja tengelyeket. Sok előnye van hordják javítani az elkopott a főmérnök. — Egy-egy ten­gely megköszörűlésével körül­belül 120 forint a megtakarí­tás, azonkívül pontosabb mun­kát végeznek, mint bárhol, s nem kell rá várni, nem kell hosszú heteken át ide-oda szállítani. Az év végére szeretnének egy hengerfurat köszörűt is szerezni. Ilyen berendezéssel az ország egyetlen gépállomá­sa sem rendelkezik. S ha ez sikerül, akkor a helyi gépjaví­tásokkal újabb ezreket takarí­tanak meg. Az elkopott tengelyeket itt esztergályozzák, hegesztik, ma­ratják, majd köszörülik és ez­zel három esztendővel növelik meg élettartamukat. A PÉLDÁK és tapasztala­tok szerint tehát vannak hasz­nos kezdeményezések, jó el­gondolások a takarékossági mozgalom fejlesztésére. A kez­det biztató, s ha tovább is így megy, akkor valóban minden dolgozónak szívügye lesz, sőt vérévé válik a takarékosság. S hogy mi lesz ennek a haszna, az eredménye? A takarékos­ság a mi társadalmunkban közügy, a közösség, az egész társadalom, tehát mindenki személyes érdeke. pénzjutalmat kapott. A buda­pesti igazgatóság I. csoportjá­ba tartozó nagy állomások ver­senyében, megelőzve a többi nagy állomásokat, ez év janu­ár havi 106 százalékos terv­teljesítése alapján az első he­lyezést érték el, 5000 forint ju­talomban részesültek a dol­gozók. Április 14—15-én megtartott termelési tanácskozásokon a II. műszak dolgozói május 1-re munkaversenyre hívták ki az I. és III. műszak dolgo­zóit. A munkaversenyben a te­hervonatok gazdaságos ki­használásáért a legjobb ered­ményt a II. műszak dolgo­zói érték el, a tervezett egy vonatra eső átlagos 1170 ton­na tervet 1,234 tonnára telje­sítették, ami azt jelenti, hogy terven felül átlagosan a vo­natokat 64 tonnával jobban terhelték. AZ ÁLLOMÁS dolgozói je­lentős eredményeket értek el az önköltségcsökkentés terén is. Április hónapban a tolató tartalékok helyes felhasználá­sával, a 'olatási id" ken- tésével megtakarítottak 600 q szenet, amelynek értéke 11,400 forint. A terv teljesítése mellett vannak rontó tényezők is, a- melyeket minimálisra le kel! csökkenteni. Törekedni kell arra, hogy mennél kevesebb vonatot állítsunk meg a jel­zőnél, vagyis szabad utat biz­tosítsunk. Balesetmentes mun­kával oldjuk meg szállítási feladatainkat. A személy- és munkás-vonatokat rendesen indítsuk. Törekedni kell a fo­lyamatos munka végzésére. — Ha ezeken a hiányosságokon a forgalmi dolgozók javítanak; az a célkitűzés, amelyet ma­guk elé tűztek — az „Élüzem’’ cím elnyerése — valóra válhat. MINDEN REMÉNY megvan erre, mert az április havi 105.3 százalékos tervteljesítéssel Hatvan állomás a Bp. Igazga­tóság nagy állomásaival szem­ben újból első helyezést éri el, s ezzel a velejáró 5000 fo-* rint jutalmat újra elnyerte. Révész József, Hatvan állomás. Békegyillést tartottak az egri főegyházmegye papjai Tegnap délelőtt az egri fő­egyházmegye papjai — Heves, Nógrád, Szolnok megyei papok — gyűlésre jöttek össze Eger­ben. Az Opus Pacis szellemében összegyűlt katolikus papok gyűlését dr. Brezanóczy Pál főkáptalani helynök, az egri főegyházmegye vezetője, a bé­ke és a népek barátsága jegyé­ben nyitotta meg, majd beszá­molt paptársainak szovjetunió­beli útjáról. Elmondotta, hogy ő elfogulatlanul, objektív szemmel nézte a Szovjetunió­ban a dolgokat, az életet, majd részletesen foglalkozott a szovjet kultúra helyzetével, a vallási élettel, a szovjet nép békeakaratával. A Szovjetunió béketörekvé- seiről szólva kijelentette: — A Szovjetunió pékét akar az egész világnak. S ez nem jelszó. Ha valami igaz, hát az igaz, hogy a szovjet nép — a- melyiknek annyi kincse, olyan múltja és olyan jelene, tech­nikája van —, békében akar élni, s arra törekszik, hogy a béke uralkodjon az egész vilá­gon. — Nagyon örülök, — mondot­ta befejezésül —, hogy a Szov­jetunióba látogathattam, s azt kívánom a szovjet népnek — amelyik igaz barátsággal, sze­retettel fogadott bennünket —, hogy kísérje eredmény nemes célkitűzéseit. Dr. Brezanóczy helynök úr szavai után Mihelics Vid egye­temi magántanár, katolikus egyházi író tartott előadást. — Előadásában beszélt az atom­fegyver pusztító erejéről és a békeharc feladatairól. Hangsú­lyozta — többek között —, hogy keresztény kötelessége minden katolikus papnak a békéért ki­állni, a béke érdekében szót emelni. Nem szólni, nem ki­állni a békéért bűn. Az előadást ismét egy elő­adás követte, melyet Varga gyümölcsöt beérlelt, — enyhéi szólva is naívság lenne. Beszél tem olyan fiatalokkal, akik csali „hallottak“ Vörösmarty-ról, ! olyan felnőttekkel, akiknek fogai műk sincs az atomenergiáról olyanokkal, akik ma sem olvas nak újságot, s olyanokkal, akii zenében nem jutottak túl i dzsesszen, vagy a kocsmai heje buján. A tudás megszerzéséhez egy egész nép kulturális feleme­léséhez idő kell, az nem meg} egyik napról a másikra. Különö­sen nem, ha ma is akadnak még szép számmal olyanok , vezető­beosztásban is, akik nem tart­ják fontosnak, hogy lépést tart­sanak az egész, élettel, hogy meg­szerezzék az általános műveltsé­get, az alapot, amelyre építeni lehet, ha kellő tudást altar el­érni saját munka és szakterüle­tén. Igaz, hogy Csajkovszkij és Bal­zac, Rodin és Munkácsy, az atom szerkezetének, a Föld kialakulá­sának ismerete nem segíti köz­vetlenül a mindennapi munkát, dehát végeredményben az élet nemcsak munkából áll, végered­ményben nem a munkáért dol­gozunk, hanem szebb, jobb éle­tünkért. S a szebb élet elképzel­hetetlen ezek nélkül. Nem be­szélve arról, hogy az általános műveltség megszerzése tanulást, munkát igényel, — gyakorlatot ad, fogékonnyá tesz mindazzal szemben is, amely valóban elvá­laszthatatlan a napi munkától Mindent, amit tudok, a könyv­nek köszönhetek — mondotta Gorkij. S ezt a „mindent“ cso­dálatos köntösbe öltöztetve állí­totta a nép szolgálatába. Milliók tanultak és tanulnak a nagy pro­letár írótól, s Százmilliók fognak tanulni tőle, amíg ember él a földön. Mert nagy a tudás ha­talma, s nekünk, akik új orszá­got, új társadalmi rendet , épí­tünk, nem szabad ezt a hatal­mat kiengedni a kezünkből. Nem maradhatunk le sem barátaink, sem ellenségeink mögött, mert ezzel megnehezítjük barátaink, s megkönnyítjük ellenségeink dol­gát is. A szocializmus építése tudomány, művelt emberek nél­kül elképzelhetetlen, akik urai tudnak lenni a tudománynak, a technikának, a kultúrának, mint- ahogy urai lettek ennek az or­szágnak is. Aki nem ismeri az életet, az nem is tud élni, s mi élni akarunk, egyre jobban, egyre gazdagabban. GYURKO GÉZA napban közel háromezer ki­logramm megtakarítás. Van­nak igaz olyan esetek, ahol pénzbírságot kell kiróni. Feg- ker Béla traktoros a múlt hó­napban 22 ' kilogrammal mo­torolajjal és 2.7 kilogramm gépzsírral használt fel többet a megengedettnél. Fizetéskor azután a borítékja bánja meg, hiszen kártérítést kellett fi­zetnie. így mindenki rájön arra, hogy nem érdemes po­csékolni az anyagot. Hozzá kell fűzni azt is, hogy ahol jegyzőkönyvileg indokolt a túlfogyasztás, ott az üzem ve­zetősége egy pillanatig sem háborgatja kártérítéssel a traktorosokat. Az üzemanyag-megtakarí­tás másik fontos eszköze az universál rendszerű gépek, Zetorok alkalmazása. Az idén öt új Zetort kapott a gépál­lomás, és most már alig-alig üzemeltetnek körmös trakto­rokat. A Zetorok anyagfel­használása sokkal gazdaságo­sabb, mindamellett jobb mi­nőségű munkát is végeznek. Nemcsak az üzemanyaggal, hanem az alkatrészekkel is takarékoskodnak Füzesabony­ban. A gépállomás vezetősége mind az öt brigádnak anyag­felhasználási tervet készített. Ez a terv megszabja, hogy egész évh,en az egyes alkatré­szekből hány darabot hasz­nálhatnak fel. Minden brigád önállóan gazdálkodik ezzel a készlettel. Bernáth Imre bri­gádja nevében meg is ígérte, hogy itt is öt százalék megta­karítást érnek el. SOK MÜLIK a gépműhely dolgozóin, akik a használt al­elvtárs ugyanis fájó szívvel látta, hogy a traktorosok a nagy vashordókból egyenesen a vederbe zúdítják a gázola­jat, vagy a benzint és ilyen­kor sok értékes nyersanyag lefolyik a hordó oldalán, mi­előtt az még a vödörbe érne. Ugyanígy van ez, ha a kiön­tést befejezik. Gulyás József elgondolása szerint egy gólya­nyaknak nevezett hajlított csövet kell rácsavarozni a hordó kiömlő nyílására. A csavarozás alul tökéletesen zár. Ezután már nyugodtan megdönthetik a hordót anél­kül, hogy egy csepp is kárba menne. Ezeket a csöveket most készítik el a gépműhely­ben Barkóczy György műsza­ki irányítása mellett. Most még egyelőre nehéz lenne jó­solgatni, milyen gazdasági eredménnyel jár majd ez az egyszerű újítást, de bizonyos, hogy legalább három-öt szá­zalékos megtakarítást ered­ményez. A gépállomás évi üzemanyag felhasználása 450 ezer kilogramm. Az újítás minden bizonnyal 10—12 ezer kilogramm üzemanyagot ta­karít meg, körülbelül 100 ezer forint értékben. EGY MÁSIK fontos intéz­kedés január elején lépett életbe. Minden traktorista ré­szére kiszámították, mennyi gépének normál fogyasztása, és ha ezt a mennyiséget vala­ki indokolatlanul túllépi, kár­térítést köteles fizetni. Hatá­sos ez az intézkedés, mert most már mindenki ügyel ar­ra, hogy ne lépje túl a fo­gyasztási normákat. Éppen ezért mutatkozott április hó­százalékos üzemanyag, és egy­százalékos alkatrész megtaka­rítást vállaltak. Dobó János pedig öt százalékos alkatrész és három százalékos üzem­anyag megtakarítására tett ígéretet. A TOVÁBBIAK során arról is meggyőződhettünk, hogy ezek a vállalások nem légből kapott szólamok, hogy a gép­állomáson igenis komoly és rendszeres takarékosság fo­lyik. Elhagyott traktort, az út szélén rozsdásodó gépet, vagy egyéb alkatrészt már évek óta nem látni a határban. Az a világ már megszűnt. Mezei elvtárs, az igazgató különösen kényes az ilyen dolgokra. Gyakran járja a határt és jaj lenne annak a hanyag ember­nek, akit ilyesmi miatt elcsíp­ne. Nincs olyan munkaértekez­let, párt- vagy szakszervezeti megbeszélés, ahol ne esne szó a takarékosságról. A gépállo­más főkönyvelője azt is ki­mutatta, hogy múlt év ápri­lisában 23 forint 60 fillér költséget jelentett nekik egy hold föld megmunkálása. Az idén ezzel szemben 20 forint 05 fillér lesz az egy holdra eső költség. Mondani sem kell, hogy ebben az ered­ményben nagy része van a ta­karékosságnak. Nézzük hát a gyakorlatot, milyen források­ból tevődik össze a sok-sok megtakarítás. Az első ilyen takarékossági forrást a gép­műhelyben találjuk meg. Gu­lyás József raktáros igen el­més dolgot talált fel a folyé­kony üzemanyagok pazarlásá­nak megszüntetésére. Gulyás Takarékos emberek között a Füzesabonyi Gépállomáson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom