Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)
1958-05-21 / 100. szám
4 NEPOJSAG 1958. május 21., sgcrda Ahol a sene valóban mindenkié — a karácsondi seneiskolában — KIS PARASZTHÁZ ALL a a karácsondi utcán, előtte kis kert, orgonákkal. Olyan, mint a többi, nem is szebb, nem talál az idegen semmi különöset benne. Azazhogy mégis: a nyitott ablakon egy Kodály- dal szűrődik ki, hogy elolvadjon a falu hétköznapi, munkás csendjében. Nem, ez nem rádióból szól, itt valaki zongorázik. Hallgassuk csak! Most abbamarad, de fél- perc múlva egy ismert Bartók- mű csendül fel a húrokon. Vajon k lakhat itt? Úgysem taláná ki a kedves Olvasó, — mondjuk hát meg; a karácsondi zeneiskola, az ország egyetlen falusi zeneiskolája előtt állunk. Bent, két kis helyiségben, zongorák állnak. Egyszerű, gerendás szobák ezek, de a két zongora, a furulyák, dobok, kották, különösen kedvessé, hangulatossá varázsolják őket. Az egyik zongoránál két, hat-nyolc ~v körüli kislány gyakorol egy kedves, őszhajú, de fiatalos asszony felügyelete mellett, ö az iskola igazgatója, és tanárja egy személyben, Keleti Miklósné, — vagy ahogyan a faluban nevezik: Mária néni. 1953-ban kezdte el itt a tanítást öt tanítvánnyal. Akkor két zongora volt a faluban, s egyiket sem használták. Ma harminc tanítványa van, s öt év alatt kilenc • új zongorát •vásároltak Karácsondon. (Zárójelben jegyezzük meg, mert ő is csak mellékesen említette, hogy neki egy sincs, mindkettőt béreli.) Harminc falusi gyerek szívja magába a zenei ismereteket, s kerül még közelebb az élet szépségeihez a zene által. Bámulatos, gyönyörű eredmény! Ott, ahol azelőtt csak a cigány, vagy legfeljebb a „rezesbanda” szolgáltatta a zenét, ma harminc vasutas- és parasztgyerek Bach, Beethoven, Mozart, Bartók, Kodály halhatatlan műveit ismeri és szereti meg. És természetes, hogy a gyerekek érdeklődésén keresztül a szülők érdeklődése és kultúrigénye is szem- melláthatóan növekszik. MARIA NÉNI MINDEN jelentkezőt felvesz. Szerinte nincsenek „botfülűek”, csak olyanok, akiknek fülein még most kopognak a zenei hangok, s a zenetanulás közben ezeknek a fülecskéknek ajtói is megnyílnak a kopogtatásra. Elsőrendű feladatának tekinti Bartók és Kodály művein keresztül megismertetni a gyerekekkel zenei anyanyelvűket. Ezért mindig a legmodernebb tanmenetet használja. Láttam a dolgozatokat. Mária néni furulyán játszott, s a gye ekek írták a ritmust. Voltak köztük óvodások, kis iskolások, sokan a nevüket is alig tudták leírni, de a kottafejek hibátlanul sorakoztak az öt vonalon. A legtöbb gyerek viszolyog a zenetanulástól, sokszok csak a szülői szigor hatására hajlandók zenélni. Nyomát sem láttuk ennek Karácsondon! — Sőt, a gyerekek szinte könyörögtek óra végén, hadd maradjanak . még, s jutalom volt, ha valaki tovább maradhatott. Ez nem is csoda, hiszen Mária néni olyan kedves, barátságos, hogy szinte észrevétlenül, — játszva tanulnak. Az egyik szobában képkeretben nagy zeneköltők életrajzát láthatjuk, szép kalligrafikus írásban, hogy a kicsik elolvashassák. Amikor ott jártunk, éppen Mozart, Beethoven és Kodály életével ismerkedtek a gyerekek. Szépen haladnak a tanulásban a gyerekek. Bizonyítja ezt a közelmúltban megtartott hangversenyük is. Pestről is kaptak látogatót, még hozzá a Zeneművészeti Főiskola egyik tanárát, s az nagy elismeréssel adózott ennek a falusi zeneiskolának. Hogyne, mikor Sztankó Ottó, Benga Pisti, Kiss Kati, Farkas Margitka, meg a többi apróság oly nagy igyekezettel játszotta a „Gólya, gólya, gilicét!” A nagyobbak közül a 11 éves Farkas Zoli tűnt ki — ő az egyik legtehetségesebb gyerek — Beethoven F-dur szonátájával. LÁTHATJA TEHÁT az olvasó is, hogy a karácsondi zeneiskola nagyszerűen működik. Mária néni nagyon örül ennek. De hiszen melyik zenetanár ne örülne, ha egy 10 éves apróságtól ezt hallaná: Az atkári Petőfi Termelő- szövetkezetben szívvel-lélek- kel kiveszik a részüket a munkából a kiszes fiatalok. A tagság úgy határozott, megjutalmazza a fiatalokat a szorgalmas munkáért, s a zárszámadáskor tartalékolt szociális-kulturális alapból, röplabda és ping-pong felszerelést vásárolnak a fiataloknak. Régi vágya volt a gyön- gyöstarjániaknak, hogy buszmegállót építsenek a községben. 1956-ban el is kezdték az építést, azonban az ellenforradalom miatt az építkezés is félbeszakadt. A községi ta„Mária néni; Hallottam a rádióban Richtert! De klassz volt!” Sajnos azonban, az örömébe elég üröm is vegyül, kiért romantikusnak, kedvesnek tűnik az, ha egy földes szobában zongora van, de cseppet sem hasznos. A zongora lábai alá deszkákat kell rakni, hogy le ne süllyedjenek. Ez volna a kisebbik baj. A nagyobbik: a helyszűke. Az egyik helyiség, a tanárnő kony- hálya, s olyan kicsi, hogy a tűzhely be sem fér, csak egy kis villanyfőző pótolja. Még így is, amikor csoportos szolfézs-óra van, a gyerekek egy- része horgászszéken ül — más nem fér el itt, — másik része pedig a földön, vagy legjobb esetben sámlin. Elképzelhető, mennyivel nehezebb ilyen körülmények között tanítani. És hogy teljes legyen a fokozás, újabban jelentkezik a legnagyobb baj. A házigazdának elengedhetetlenül szüksége van a helyre, a vizsga után a földes szobát is visszakéri. Akkor aztán az egyik zongora az ég alá kerül. Ha a tanács nem tud szerezni megfelelő helyiséget. Eddig még nem tudott, s most úgy áll a helyzet, hogy ősszel nem tudják hol megnyitni az iskolát. Falun nincs olyan lakáshiány, mint városban. Lehetetlen, hogy ha a falu kulturális vezetői összefognak, ne találjanak megfelelő helyiséget! LEHETETLEN, HOGY ezen a helyiség-problémán elcsúsz- szon ez a nagyszerű, és egyedül álló kezdeményezés, össze kell fogni a falu erőinek, hiszen náluk, Karácsondon már megvalósult kultúrforradal- munk egyik sarkalatos tényezője: legyen a zene mindenkié! RÓZSA GYULA A két felszerelést meg is vásárolták már, s a fiatalok úgy határoztak, hogy ezentúl még jobb munkát végeznek.- A HEVESI JÁRÁSBAN még ez év folyamán a községfejlesztési alapok felhasználásából hat kultúrliázat hoznak rendbe. nács most elhatározta, hogy a községfejlesztési alapból 100 ezer forintot fordít a megálló építésének befejezésére. Ezenkívül 50 ezer forintot járdaépítésére fordítanak. 1958. május 21. szerda: 1688-ban született A. Pope angol költő. 1808-ban született L. A. Za- goszkin, Alaszka orosz felfedezője. NÉVNAP Ne feledjük: csütörtökön JÜLIA — VASÁRNAP IS DOLGOZTAK a visontai Petőfi Tsz tagjai, hogy elvégezzék a régi vezetőség hanyagsága miatt elmaradt tavaszi munkákat. Vasárnap segítségükre sietett a helyőrség hatvan katonája is.- AZ EGRI JÁRÁSI NÖ- TANÁCS titkárai tegnap Egerben értekezletet tartottak, ahol megtárgyalták a gyermekváros építésével kapcsolatos teendőket, a IV. Nemzetközi Nőkonferencia előkészületeit, a Pedagógus Nap, a Gyermeknap, valamint a nyári munkák feladatait. — RÓKAVADÁSZATOT rendez az abasári vadásztársaság, mert nagyon elszaporodtak a rókák a határban és sok kárt okoznak a hasznos vadállományban.- AZ EGRI KÖTŐ-HÁZIIPARI SZÖVETKEZET megindította a lakosság részére a szolgáltatást. Mintadarabokat készítenek különböző árukból, amit a Dobó téri üzletükben meg lehet tekinteni.-KIGYULLADT a napokban Fodor József nagyrédei dolgozó paraszt szalmakazla. A lakosság segítségével azonnal elfojtották a tüzet és így nagyobb kárt nem okozott.- HOLNAP, Egerben a Szakszervezeti Kultúrház olvasótermében este hét órai kezdettel a férfiak részére előadás lesz: „A fogamzás megelőzése” címmel. Előadó: dr. Hangai László. — BEFEJEZÉSHEZ KÖZELEDIK a nagyfügedi Dózsa Tsz-ben a tfohánypalán- ták kiültetése. A tagság az idén megkétszerezte a dohány termelésére szerződött területet. *- TÁRNÁMÉRA község ez évben községfejlesztési alapra mintegy 91 000 forintot kapott. Ebből az öszegből a népfürdő létesítésére 50 000 forintot fordítanak, melyhez a község lakosai 15 000 forintos társadalmi munkával járulnak hozzá. Sportfelszerelést vásároltak a fiataloknak az atkári Petőfi Tsz-ben Lesz már busz-váróterem Gyöngyöstarjánban DR. BIHARI JÓZSEF: Kazakevics szovjet író úti jegyzetei Egerről II. RÉSZ. DE TÉRJÜNK VISSZA a kis kitérő után az íróval együtt ismét Egerbe. Kazakevics így ír róla: „Szép kis város. Völgyben fekszik, dombok veszik körül. A háztetők piros és zöld cserepei, ha magasról nézzük a várost, szem- gyönyörködtetők.” „Gyönyörű kilátás nyílik a városra az elég jól megmaradt ősi Eger-vár tetejéről. Ez a vár nagy szerepet játszott Magyarország történetében. A XII. száz'dban (bizonyára sajtóhiba a könyvben, helyesen a XVI. században! B. J.) megvédte magát a megszámlálhatatlan török seregek rendkívül nehéz ostromával szemben. Minden mágyar ember ismeri, ennek az ostromnak a történetét. Mikor a törökök utolsó rohamra indultak, a hős egri nők férjeik és testvéreik helyére állva verték a törököt, súlyos veszteséget okozva nekik. Erről az ostromról egy szép könyvet írt a nagy magyar író. Gárdonyi Géza. A könyv címe: Egri csillagok. Gárdonyi ugyanitt van eltemetve, a vár egyik bástyáján”. Az. útinapló további lapjain meleg szeretettel emlékezik meg az író Magyarország asz- szonyairól, akik nagy szerepet játszottak az ország történetében. „Az évszázadok folyamán rendkívüli vitézséget és nagyszerű hősiességet tanúsítottak ők. A törökkel szemben megvédték Csobánc várát, a Balaton mellett akkor, amikor a férfiak a várból portyázásra mentek. Magyar asz- szonyok védték férjeikkel együtt Egert is. Vejh Lajosné, csepeli munkásnőnek, Bak Já- nosné parasztasszionynak és Csiszár Erzsébetnek, ennek a volt napszámosnőnek ezek az ősanyái arra tanítják a mai magyar nőket, hogy hogyan kell harcolni az embernek a hazájáért". ÍGY VÁLIK AZ EGRI nők •hősi elszántsága a hazaszeretet általános példájává, és ennek kapcsán Kazakevics arra mutat rá, nagyon fontos most. hogy Magyarországon még nagyobb teret engedjenek a felszabadult magyar asszonyok alkotó kezdeménvezéseinek. — Szerinte e téren még sok a tennivaló. Azt tapasztalta, hogy egyes falvakban az asztalhoz csak a férfiak ülnek, az asszonyok pedig azalatt főznek, vagy felszolgálnak. Volt olyan eset is, amikor a férj régi szokás szerint tegezte a feleségét, az asszony azonban magázta a férjét. Ebből és abból, hogy a férjezett nő nem tarthatja meg törvény szerint régi leánykori nevét, arra következtet, hogy helyenként még életben vannak az elavult, patriarchális szokások. „Én híve vagyok a régi szokásoknak ■— jegyzi meg az író —, de ősz ntén szólva, ezt a régi szokást nem helyeslem Én azt hiszem, hogy MagyarosZág haladó szellemű női tökéletesen egyetértenek velem". A továbbiakban a dolgozók üdültetéséről ír Kazakevics. De még mielőtt rátérne tárgyára, újra visszakanyarodik mindanivalójában Egerre, és a következőket jegyzi meg róla: „Eger utcái szűkek és árnyasak. Kis udvarai csodálatosan szépek. A házakat nem választják el egymástól kerítések, vagy kapuk, hanem falfal mellett áll, mintha egymáshoz lennének ragasztva, — úgy hogy az egész utca szinte egyetlen különböző magasságú és színű házból áll. És mindegyik háznak van egy kis zárt kapuja. Ha kinyitjuk, kis udvaron vagyunk... Akácok, gyümölcsfák, vagy pedig alacsony ciprusok vesznek körül bennünket. Hasonló ciprusok és puszpángok nőnek az utcákra nyíló kis parkokban is, amelyek a Krim örökzöld növényeire emlékeztetnek. A gimnázium udvaráról éppen most indul el a fiatal lányok egy lelkes csapata. Magasak, nyurgák. Akik elől mennek, labdát visznek. Az utcára lépve, nótára gyújtanak. Figyelem: a motívum ismerős. Azt hiszem, magyarul, aztán oroszul is a „Fenn az égen” (Jeszli zavtra vojna) c. dalt éneklik.” KAZAKEVICS jóleső érzéssel állapítja meg, milyen sok magyar tud már oroszul és még többen szorgalmasan tanulják az orosz nyelvet. Őt most a magyar szavak záporozzák. Lehetőleg nem kérdezget, a mozdulatok és a hangsúly nyomán igyekszik eligazodni az „érthetetlen szavak tengerében". Negyvenéves kora ellenére úgy tanul mint a gyermek, ösztönösen. Az a benyomása, hogy a módszere nem rossz. Rájön, hogy a magyar nyelvben elég sok a szláv jövevényszó. Már sok mindent megért. Úgy érzi, kő zelebb került hozzánk és Fg örökre a szívébe zárta. Hozzátok szeretnék szólni . . . kedves Négy Ismeretlen. Hozzátok, akik talán magatok sem tudjátok, mennyire megaranyoztátok annak a „kedves öreg néninek” az életét, aki elé olyan nagy szeretettel léptetek, alig hagyva a napközi otthont. Nem ismerlek Titeket, így nem is kérdezhettem meg, helyes-e az elképzelésem. De úgy gondolom, Nevelőtök éppen az idősek iránti tiszteletről beszélgethetett Veletek azon a délutánon. És a Ti kis szívetek megérezte, amikor utcára lépve, megpillantottátok a „kedves öreg nénit”, hogy nem elég a jót meghallgatni, esetleg megígérni, hanem tenni is kell. Ez az érzés vezetett oda titeket, ez adta a kedves, becéző szavakat ajkatokra és ez parancsolta, hogy vegyétek ki a néni kezéből a nehéz szatyrot. Ti hallgattatok erre a parancsra! Miért? Talán valami önző érdek vezetett? Nem, hiszen még a köszönetre is azt válaszoltátok: „Nem tettünk semmit, csak ami a kötelességünk.” Vagy reméltétek, hogy mások meglátják és megdicsérnek érte? De hiszen ez az esemény egy eldugott, néptelen utcán játszódott le! Ha nefm is látták mások, mégis megtudták igen sokan. Személy szerint ugyan nem ismerünk Titeket, de mégis példaképp szeretnénk odaállítani azok elé, akik legjobb esetben csak közömbösen rohannak el az idősek mellett még akkor is, ha azok csakugyan igényelnék az ifjú kar segítségét. Mennyit tanulhatnának azok a fiatalok, akik sokszor durván megsértik, vagy kinevetik a magával tehetetlen öregembert! Vagy, akik semmire sem nézve, a járdáról valósággal letaszítják a felnőtteket. Nem láttunk Titeket ezen a délutánon, amikor még az égbolton a ragyogó napot is túlragyogta a „kedves öreg néni” szívéből áradó mosoly. A Ti simogató kezetek nyomát, kedvesen csengő hangotokat soha el nem fogja felejteni. Büszkén meséli el mindenkinek ezt az — életének legkedvesebb — élményét. Talán nem is értitek még meg, miért szólok hozzátok erről a helyről. Annyi sok mindent beszélnek a mai fiatalokról és nagyon sok a rossz, az elmarasztaló■, — mondják, hogy neveletlen és nevelhetetlen, tiszteletlen és durva, hiába szép szó és fenyegetés, nem ér semmit. Ti bebizonyítottátok, hogy igenis, vannak olyanok, akiknek van szíve, akiket lehet szép szóval nevelni. Én tudom, hogy vannak. Mások is, nemcsak Ti, négyen. Ismerek is közülük nem egyet. Csak — sajnos — a figyelmet éppen az a néhány rendetlenkedő, tiszteletlenül viselkedő gyerek vonja magára, akik talán maguk sem tehetnek arról, hogy olyanok. Talán, ha az ő szüleik és nevelőik is annyi szeretettel foglalkoznának velük, mint Veletek a tieitek, ők is megváltoznának. És éppen ezért fordulok Hozzátok, négy ismeretlen, mert Ti is ehhez adtatok és adtok segítséget. Hogy a neveteket nem írtam ide, ne sértődjetek meg, hiszen már említettem, hogy nem is tudom. De ha tudnám, talán akkor sem írnám ide, mert — vélem — azért haragudnátok meg. És jogosan, hiszem, nekem is azt válaszolnátok: „Nem tettünk semmit, csak ami a kötelességünk!” HALASSY LÁSZLÓ. MUNKÁSOTTHON MOZI EGER Véres út (Jugoszláv film) EGRI VÖRÖS CSILLAG Hajsza EGRI BRODY Aranypók EGRI BÉKE Nincs előadás 111 SZABADSÁG I Nincs előadás EGRI KERTMOZI (Szélesvásznú) Akinek meg kell halnia GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Halhatatlan gamízon GYÖNGYÖSI PUSKIN Vasvirág HATVANI VÖRÖS CSILLAG Éjszaka lányai HATVANI KOSSUTH Égi madár FÜZESABONY Ez történt Belgrádban PETERVASARA Elveszett vőlegény HEVES Ali baka
