Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)
1958-04-04 / 62. szám
2 NEPÜJSÁG 1958. április 4., péntek — Díszünnepség az Egri Gárdonyi Géza Színházban (Folytatás az 1. oldalról.) héz éveiben újjáépített hidakra, vasutakra és gyárakra. Ki ne emlékezne azokra a nagy politikai harcokra, melyek a bányák, gyárak, bankok, közlekedés és kereskedelem államosításáért folytak. A földosztás, az újjáépítés, az államosítás, melynek most ünnepeljük 10-ik évfordulóját, mind-mind olyan fényes fegyverténye volt hős munkásosztályunknak, egész dolgozó népünknek, melynek eredményeként a föld azé lett, aki megműveli, a bankok, üzemek, a közlekedés és kereskedelem pedig az egész nép tulajdonába ment át. Ezzel megszűnt a munkásosztály tőkés kizsákmányolása, s a munkás- osztály legjobb fiai, egyszerű munkások, tömegével foglalták el a népgazdaság kulcs- pozícióit. Korszerű ipart teremtettünk, gépesítjük a mezőgazdaságot — Elvtársak! — Az elmúlt 13 év alatt több mint 100 milliárdot fordítottunk az ország iparosítására. E nagyarányú iparosítás hatására elértük azt, hogy az ipar 3 és félszer termel többet, mint 1930-ban. Villamosenergia termelésünk az 1938- as évi 1.4 millió megawattról 5.2 megawattra, a kőolaj termelése 43 ezer tonnáról 1.2 millió tonnára, a széntermelés 9.3 millió tonnáról 20.5 millió tonnára, az acéltermelés 647 ezer tonnáról 1.4 millió tonnára emelkedett. Több új iparág jött létre ezekben az években, mint pl. a műszer-, szerszámgép és autóbusz gyártása. Az építőipar is ezekben az években vált gépesített nagyüzemmé, s hozzáfogtunk a bányászat gépesítéséhez is. Ma már korszerű, a világpiacon is keresett, és szívesen látott gyártmányok jelzik a magyar ipar 13 éves fejlődését. Értünk el fejlődést a mező- gazdaságban is. Itt a legszembetűnőbbek azok az eredmények, amelyeket a mezőgazdaság gépesítésében értünk el. Ma már több mint 24 ezer traktor, 2400 arató-cséplő, 3800 aratógép dolgozik a mezőgazdaságban, s 1 holdra ötször több műtrágya jut, mint a fel- szabadulás előtt. Nagy eredménynek számít az is, hogy az eltelt években ellenségeink minden támadása és aknamunkája ellenére meghonosodott és gyökeret vert a magyar mezőgazdaságban a szövetkezeti gazdálkodás. Ez elősegíti azt, hogy a jövőben rájuk támaszkodva, még kézzelfoghatóbban tudják bebizonyítani egyénileg dolgozó parasztságunk előtt a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Meg vagyunk győződve arról, hogy dolgozó parasztságunk előbb-utóbb belátva, önként fogja választani teljes felemelkedésének ezt az egyetlen helyes útját. Mindazok az eredmények, — melyeket az ipar, a mezőgazdaság különböző területein, az elmúlt években elértünk, lehetővé tették, hogy népünk élet- színvonalát az átmeneti visz- szaesések ellenére is jelenős mértékben emeljük. Csupán azok a tények, hogy ebben az országban megszűnt a hárommillió koldus, hogy nincs munkanélküliség, hogy népünk úgy él, úgy táplálkozik és ruházko- dik, mint történelmünk folyamán soha, hogy népünk egészségügyi és szociális ellátottsága kibír minden összehasonlítást a kapitalista országokkal, hogy azelőtt népünktől, népünk fiaitól áthághatatlan falakkal elzárt kulturális intézményekbe bevonulhattak a munkások, dolgozó parasztok gyerekei, hogy a színház, a mozi, a könyv, a tudomány most már nem a kizsákmányoló osztályok, hanem egész dolgozó népünk művelődését és felemelkedését szolgálja, fényes . bizonyítéka annak, hogy szabadságunk 13 éve a’att nőnünk, pártunk vezetésével jól tudott élni a szabadság adta lehetőségekkel. Segítettek, támogattak barátaink Amikor ma, felszabadulásunk 13. évfordulóján röviden megemlékezünk kivívott eredményeinkről, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezen nagy eredmények kivívása azért vált lehetővé, mert állandóan élveztük felszabadítónk, nagy barátunk, a Szovjetunió népeinek és a többi szocialista ország, az egész nemzetközi mun- kázmozga’om önzetlen és minden oldalú támogatását. Ezért ma, ezen az ünnepen, hazánk felszabadulásának 13. évfordulóján a Szovjetunió népeire nemcsak úgy gondolunk, mint felszabadítónkra, hanem úgy is, mint önzetlen nagv barátunkra, állandó segítőnkre, hiszen tőle az elmúlt 13 év alatt megkaptuk mindazt a segítséget, melyre országunk helyreállításához, a szocializmus építéséhez, függetlenségünk és szabadságunk megvédéséhez szükségünk volt. Csak természetes, hogy 1945. 6ta barátaink segítségével kivívott eredményeinknek örült minden igaz ember, hiszen eredményeink a szocializmus eredményei. De az is természetes, hogy évről évre kiharcolt eredményeink dühödhették ellenségeinket, s mindazokat. akiknek nem tetszett a földosztás, az államosítás és kultúrforradalmunk vívmányai, akiknek nem tetszett az, hogy államhatalmunk különböző posztjait elfoglalta maga a dolgozó nép, Tudjuk, hogy a népgazdaság, a kultúra területén elért eredményeink még nem kielégítőek, hiszen olyan területeken, — mint az egy főre eső termelés és az életszínvonal — jelentős az elmaradásunk egyes szocialista, de kapitalista országokhoz viszonyítva is. Mindemellett azonban ki kell hangsúlyoznunk, hogy habár a nagyobb eredmények elérését hátráltatták a vezetésben és más területeken elkövetett hibák, nem érthetünk és nem is értünk egyet azokkal a revizionista, ellenforradalmi támadásokkal és híresztelésekkel, melyek kivívott eredményeinket kicsinyítik, lebecsülik. Nem érthetünk egyet azért, mert a szocialista építésünk eredményeinek lekicsinylése nem jelent mást, mint egész népünk, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, s a néphez, a szocializmushoz hű értelmiség munkájának semmibevevését. S nem érthetünk egyet az ilyenekkel azért sem, mert az eredményeink ellen indított minden támadás mögött a szocializmus, a munkáshatalom, a szocialista tábor elleni támadás húzódik meg, s annak, aki a szocializmusnak híve. aki nem akarja, hogy ebben az országban visszaállítsák a tőkés, földesúri kizsákmányolást, kötelessége ez ellen, az ilyen nézetek ellen harcolni. Ismeretes, hogy a régi pártvezetés a munkája során súlyos hiányosságokat követett el. — 1956 nyarán azonban feltárva az elkövetett hiányosságokat, s azok okait, ha nehezen és vontatottan is. de hozzáfogott a hibák kijavításához. a tudást nagyon keserves tapasztalatok árán szereztük meg —, hogy a revizionisták és az ellenforradalmárok, amikor 1956. októberében támadást indítottak > a magyar népi demokrácia, a munkáshatalom vívmányai ellen, nem az volt a céljuk, hogy szocialista építésünkben meglévő hiányosságokat kijavítsák, hanem az, hogy lejáratva a dolgozók előtt a szocialista építés nagyszerű eredményeit, — melyet 13 év megfeszített munkájával egész népünk vívott ki —, megsemmisítsék a munkáshatalmat és Magyar- országot kiszakítsák a szocialista táborból, visszaállítsák hazánkban a kapitalizmust. Azt akarták, hogy a föld újból a Mindszentyék, a földbirtokosok kezébe kerüljön, hogy a falu népe újból cseléd, sum- más legyen, hogy újból haj- longani kelljen a kulák, a földesúr előtt 80 filléres napszámért. Azt akarták, hogy a gyárak és bányák, a kereskedelem, a közlekedés újból a tőkések, a Weissmanfrédok, a Hatvani iparbárók kezébe kerüljön, hogy megint ezrek tolongjanak a gyárak kapuja előtt munkáért könyörögve. Szabadságot és demokráciát hirdettek, de ők ez alatt a tőkések, a földesurak, a grófok, a hazaárulc.-c szabadságát és demokráciáját értették. Azoknak a szabadságát és demokráciáját, akiket már egyszer a magyar nép háborús bűneikért, népnyúzó, embertelen politikájukért 1945-ben elzavart az országból. Szabadságról és demokráciáról szónokoltak,** ez alatt az ország tönkretevését, a szocialista tulajdon megsemmisítését, a népvagyon szétzüllesz- tését, anarchiát, szocialista vívmányaink pusztulását értették és eszerint cselekedtek is. A továbbiakban az ellen forradalom demagógiájáról, a szocialista demokrácia elleni támadásról beszélt Dorkó elvtárs, majd így folytatta: — Emberségről, humanizmusról, törvényességről, a törvények betartásáról beszéltek és beszélnek ma is azok az urak, akik ma a nyugati politikát irányítják, s azok az ügyAz ellenség nem tudott erőt Tenni a munkásba t almon Az ellenforradalmi erők látva azt, hogy a párt — megtalálva a helyes utat — hozzáfog a hibák kijavításához, fokozott támadást indítottak a párt, a népi demokrácia vív mányai ellen, megakadályozva a pártot abban, hogy a feltárt hibákat kijavítsa. Most már tudjuk, — bár ezt nökök és árulók, akik 1956. októberében ellenforradalmat robbantottak ki. De ők az emberségen és humanizmuson, a törvényességen azt értették és értik ma is, hogy ezrével, minden kivizsgálás nélkül börtönökbe vetették és vetik a legjobb hazafiakat, s embertelen, barbár, szadista módon százával gyilkolták és -gyilkolják le az utcákon és ahol elfogják a dolgozó nép legjobb fiait, kommunistákat és nem kommunistákat, funkcionáriust és egyszerű sorkatonát gyilkoltak egyaránt. Azt értették és értik humanizmuson, a törvényességen, hogy kiszabaduljanak a börtönökből a gyilkosok, a háborús bűnösök, hogy kiszabaduljanak a tolvajok, az ellenforradalmárok, akik oly sok fájdalmat okoztak a magyar népnek, s a magyar népi demokráciának. Mi ezekre csak azt tudjuk válaszolni és cselekedni, hogy köszönjük az ilyen szabadságot, az ilyen demokráciát, az ilyen törvényességet és humanizmust, de nem kérünk belőle. Kijelentjük, hogy a szocializmus, a béke és dolgozó népünk alkotó munkájának megvédése érdekében, szocialista törvényeink szellemében eljártunk és a jövőben is el fogunk járni az ellenforradalmárokkal, a gyilkosokkal és mindazokkal szemben, akik kezet mernek emelni a szocializmusra, a munkáshatalomra. Eljártunk és a jövőben is eljárunk mindazokkal szemben, akik kezet mernek emelni a néphatalomra, azért, mert meg vagyunk róla győződve, hogy az a szabadság, amelyért népünk történelme során annyi vért áldozott, melyet végül is a szovjet nép fiai hoztak el hozzánk, ez olyan szabadság, amely a lehető legteljesebbek közé tartozik a világon. A legteljesebb azért, mert ez azoknak a szabadsága, akiket a tőke és a kizsákmányolás szabadságának élvezői, történelmünk folyamán mindig a legbrutá- •isabb eszközökkel nyomott el. Azoknak a szabadsága és demokráciája, akiknek a mai nyugati világban ma sincs szabadság és demokrácia ... szocialista országok, s elsősorban a Szovjetunió ellen, amikor fokozzák a fegyverkezést, s elutasítanak minden olyan javaslatot, amelyet a tartós béke megvalósítása érdekében Az ellenforradalom ki akarta szakítani országunkat a szocialista táborból A revizionisták és ellenforradalmárok eszmei fegyvertárába tartozott a függetlenség, a semlegesség kivívásának követelése is, mondván, hogy a Szovjetunió elnyomja az országot, s ezért követelték a szovjet csapatok kivonását hazánkból. Mi volt a céljuk a revizionistáknak, s ellenforradalmároknak e jelszavak hangoztatásával? Először is az, hogy megrágalmazva a Szovjetuniót, lejárassák a világ dolgozói előtt, másodszor az, hogy a magyar népet a Szovjetunió ellen hangolva, kiszakítsák az országot a szocialista tábor nagy családiából, hogy aztán így könnyebben el tudjanak bánni a magyarországi szocialista erőkkel. Jellemző, hogy a függetlenségről és szuverenitásról most is azok beszélnek a legtöbbet, akik a mai napig is — ha kell, diplomáciával, ha kell, összeesküvésekkel és dollárral, ha kell, tűzzel-vassal — elnyomják más országok népeinek függetlenségi mozgalmát. Az imperialista államok — élükön az amerikai imperialistákkal — az eszközökben nem nagyon válogatva avatkoznak be más országok belügyeibe, s nyomják el más országok függetlenségi mozgalmát. Hát nem az egyiptomi nép függetlensége és szuveienitása elleni támadás volt-e az, amikor a Szuezi-csatorna államosítása miatt az angol és francia imperialisták 1956-ban megtámadták Egyiptomot? Az omá- ni és algériai nép ellen évek óta folytatott irtóhadjárat talán e népek függetlenségének megvédését jelenti? — Nem! Ezek a támadások mind a gyarmati népek függetlenségi mozgalmának leverését és elnyomását célozzák. Ismeretes, hogy a Szovjetunió nem nyomta el és nem nyomja el a jövőben sem a gyarmati népek függetlenségi mozgalmát. Ellenkezőleg. A Szovjetunió részéről támogatást és segítséget kap minden nép. amely harcol a gyarmati elnyomás, az imperializmus ellen. A Szovjetunió mindig tiszteletben tartotta más államok szuverénitását és függet’enségét. Egyenrangú félnek tekinti mindazokat az államokat amelyek vele tárgyalnak. Teljesen új azonban az a kapcsolat, mely a Szovjetunió, s a népi demokratikus országok között kialakult. A magyar-szovjet viszony, amely a teljes egyenjogúságon, a kölcsönös megbecsülésen, a közvetlen testvéri barátságon alapszik, teljes mértékben megfelel a magyar nép érdekelnek. Éppen a Szovjetunióval való szoros baráti kapcsolat tette lehetővé a múltban és teszi lehetővé a jövőben is azt, hogy népünk a szocialista tábor családtagjaként nagyarányú fejlődést érjen el a szocializmus építésében, vissza tudjon verni minden imperialista támadást, mely függetlensége ellen irányul. A szocialista tábor, népi demokráciánk és egész dolgozó népünk érdekei ellen irányult a semlegesség elvének hirdetése is. A mi viszonyaink között a semlegesség azt jelentené, — hogy akkor, amikor az egész tőkés imperialista világ összefog és különböző támadó katonai tömböket építenek ki Hasonló példákat lehetne felsorolni a francia, a spanyol, a Szovjetunió, és már országok forradalmi mozgalmainak tapasztalataiból is. E történelmi tapasztalatokból vonták le Marx és Engels, a tudományos szocializmus megalapítói azt az alapvető tanítást, hogy a tőkés osztály nemzetközi támadásával szemben csak úgy győzhet a munkásosztály, ha következetesen megvalósítja azt az immár százéves jelszót, hogy: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” A revizionisták és az ellen- forradalmárok által meghirdetett semlegesség jelszava már csak azért is hazug és hamis jelszó volt, mert ők maguk sem akartak valóban semleges Magyarországot. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a semlegesség elvének meghirdetésével egyidejűleg követelték az ENSZ-csapatok bejövetelét. — Habár az ENSZ-nek a szocialista országok többsége is tag- ia, ők azonban nem a szocialista, hanem az a^gol-amerikai imperialista csapatok bejövetelét várták. Kérdezzük: kitől és kivel szemben lett volna abban az esetben Magyarország semleges és független, ha az országot az ENSZ cégére alatt imperialista csapatok szállják meg? És egyáltalán, miféle semlegesség az ilyen semlegesség? Világos, hogy a semlegesség elvének meghirdetése nem mást, mint azt a célt szolgálta, hogy becsapják vele a népet, mert a semlegesség ürügye alatt előkészítették az ország imperialista megszállását^ s azzal az 1944-ben nyugatra disszidált háborús bűnösök és tőkések, valamint föld- birtokosok hazaözönlését és ezzel együtt a kapitalizmus restaurációját. A proletár internacionalizmus eszméje nem egy ország speciális helyzetéből fakadó tanításként került a tudományos szocializmus eszmetárába és nemcsak egy ország munkásosztálya számára szükséges, hanem — mintahogy ezt a nemrégiben lezajlott moszkvai értekezlet nyilatkozata is rögzíti — általános érvényű tanítás, melyet egy szocialista ország proletariátusa sem vethet el anélkül, hogy súlyosan meg ne sértené saját proletariátusa érdekeit. A proletár internacionalizmus sok és a haladás hívei számára fájdalmas tapasztalatok következményeként került a marxizmus-leninizmus eszmei fegyvertárába és politikai gyakorlatába. A haladásért, a szocializmusért folytatott harcok története arról tanúskodik, hogy ha egy-egy országban győzelmet arattak a haladás hívei, akkor a haladás ellenségei mindig összefogtak nemzetközileg, hogy leverjék haladó erők mozgalmát. Hogy ez mennyire így van, ennek bizonyítására saját történelmünkből is elmondhatjuk, hogy az 1848-49-es forradalmai és szabadságharcot Is úgy tudták elnyomni, hogy a belső árulók szövetségre léptek a külföldi reakciós erőkkel. Ez a gyakorlat mutatkozott meg a reakciós osztályok részéről az 1919-es dicsőséges Tanácsköztársaság leverésénél is, amikor a belső ellenforradalmi erők a Tanácsköztársaság leverése érdekében összefogtak a külső imperialista erőkkel. Ezt tapasztalhattuk most a közelmúlban is, amikor 1956 októberében a hazai ellenforradalmi érők szintén külföldi, elsősorban az amerikai' imperialisták támogatását élvezték aljas céljaik megvalósítása érdekében. Erőfeszítéseink, barátaink segítségének gyümölcseként rövid idő alatt helyre állt, országunkban a rend, a békés építő munka — Elvtársak! Most, amikor mintegy másféléves távlatból hazánk fel- szabadulásának 13. évfordulóján vizsgáljuk az 1956. októberi ellenforradalom tevékenységét, terveit és célkitűzéseit, csak a soha el nem múló hála érzésével gondolhatunk Kádár, Münnich és más elvtársakra, akik a legnagyobb ellenforradalmi zűrzavarban, az ellen- forradalmi árral szemben, ki mertek állni, segítségül kérve a Szovjetunió Vörös Hadseregének itt állomásozó csapatait, s a hazai szocialista erők egyesítésével szembeszálltak az ellenforradalom tobzódásával, s megvédték a munkáshatalmat. Még frissen élnek emlékezetünkben azok a harcok, melyet a forradalmi munkás-paraszt kormány, s a szocializmus ügyéhez hű emberek vívtak e nehéz időkben a néphatalom megvédéséért, a rend és a népgazdaság helyreállításáért. Az ellenforradalom fegyveres erejének leverése után a forradalmi munkás—paraszt kormány és újjászerveződő oártunk főfeladatának tekintette a gazdasági élet helyre- állítását. Ismeretes, hogy az ellenforradalom előtt népgazdaságunk jelentős nehézségekkel küszködött és most is vannak problémák. Az ellenforradalom azonban e nehézségeket óriási mértékben felfokozta azzal, hogy mintegy 22 milliárdos kárt okozott a magyar népnek, a magyar népgazdaságnak. A népgazdaság helyreállításáért, a termelés megszilárdításáért vívott harcot nagy mértékben akadályozták az ellen- forradalmi erők befolyása alatt álló munkástanácsok, — melyek a termelés megszervezése és beindítása helyett a sztrájkok szervezésével, különböző követelések felállításával, a kommunisták és a néphata- 'omhoz hű emberek eltávolításával, a készletek elherdálásával foglalkoztak. Az ellenük folyó harcban újjászerveződő pártunknak nagy erőfeszítéseket kellett tennie azért, hogy a nép- hata'omhoz hű dolgozókkal együtt legvőzzék a termelést akadályozó nehézségeket, s mind az iparban, mind a mezőgazdaságban helyreállítsák a rendet, a békés építő munkát. Szívós harcot kellett folytatni falun is azért, hogy megvédj ük a szövetkezeteket, az ellenforradalom támadásával szemben. Ez az időszak bebizonyította. hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó parasztok többsége z" itt dc'o'ozó kommnnis- tákkal egviitt a naev eúen- forrada'mi nyomás ellenére is a szövetkezeteiket. Megvédték azért, mert ezeket a szövetkezeteket a maeuké- oak érzik és annoV égövében meg is tettek mindent, hogy az évek során kivívott ered- -oénveiket megvédiék. Bebizonvosoér>+t hngv a szövetkezeti gazdálkodásnak mély zvökerei vannak a magvar tahiban és ha fel is oszlott a oagv ellenforradalmi nvomás i.-övetkeztében a termelőszövetkezetek egv része, többségük megmaradt és az azóta él- mit év során tovább erősödött. Most másféléves távlatból megállapíthatjuk hogy oártunk, a forradalmi munkás- oaraszt kormánv helves elvi nolitikája. helves intézkedései oianián dolgozó nőnünk többségének támogatásával gvőze- ’emre vittük az ország noliti- kai és gazdasági konszolidáló- ■msának ügyét. Ezt mutatiák az olyan té- ovelr bogv 07 elmúlt év során (Folytatása a 3. A proletár internacionalizmus szent népünk előtt a Szovjetunió tesz, hogy akkor mi lemondunk a proletár internacionalizmusról, s ezzel megtagadjuk a szocializmus egyik alapvető tanítását.
