Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)
1958-04-04 / 62. szám
1958 április 4., péntek NEPOJSAli 3 — Díszünnepség az Egri Gárdonyi Géza Színházban Hruscsov és Vorosilov elvtársak üdvözlő távirata hazánk felszabadulásának évfordulójára fFolytatás a 2. oldalról) végzett munka következtében iparunk termelése megközelíti és egyes területeken utoléri az ellenforradalom előtti szintet és a mezőgazdasági termelés is kedvezően alakul. A hallatlanul meglazult fegyelem lényegesen megszilárdult, az adózók többsége az előírásoknak megfelelően fizeti adóját, a takarékbetétek^ állománya pedig mintegy 35 százalékkal meghaladja az 1956. évit. A dolgozók életszínvonala, melynek emelését a kormány hallatlanul nehéz időszakban valósította meg, a 14—16 százalékos reálbér-növelés következtében magasabb, mint bármikor volt a "fnűltban. Az elmúlt év során megszilárdult országunk külpolitikai helyzete is. Ezt elősegítették azok a tanácskozások, melyeket pártunk és kormányunk vezetői a szocialista országok pártjainak és kormányainak vezetőivel az elmúlt év során folytattak Mindezek és még sok más tényezők azt bizonyítják, hogy országunkban a rend, a nyugalom helyreállt, dolgozó népünk helyesli pártunk, s kormányunk politikáját, egyetért intézkedéseivel, s ezért segíti azt megvalósítani a gyakorlatban. Meg kell azonban mondani, hogy e nehéz időkben a szocializmus magyar erőinek csak a Szovjetunió és a szocialista országok mindenoldalú támogatásán val sikerült az ellenforradalom fegyveres erejét leverni. az anarchiába és a pusztulás szélére vitt népgazdaságot helvreáPítani. Sohasem feledhetjük el azokat a nehéz napokat, s azt a nagyarányú segítséget, melyet a Szovjetuniótól, Kínától és a többi szocialista országtól kaptunk a teljes pusztulás szélén álló népgazdaság helyreállításához ... Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy akkor, amikor már országunk, a párt és a kormány helyes politikája nyomán, jelentős mértékben előrehaladt a konszolidáció útján, akkor újabb, imperialista ösz- szeesküvéssel, a hazulról elmenekült ellenforradalmárok segítségével, nagyarányú politikai támadást indítottak hazánk ellen az ENSZ ötös Bizottsága által készített jelentésen keresztül, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy akadályozzák az ország további konszolidálását. Ekkor is a Szovjetunió és a többi szocialista ország állt ki teljes erejével mellettünk, így sikerült meghiúsítani az imperialisták hazánk belügyeibe való beavatkozását. Mindezek és még sok más példák azt bizonyítják, hogy ezekben a nehéz Időkben csak úgy tudtuk megvédeni szabadságunkat és függetlenségünket, csak úgy tudtuk elhárítani a munkáshatalomra mért siófoki és orgnványi gyilkosok támadását, hogv barátaink és mindenekelőtt a hatalmas Szovjetunió teljes mértékben betartották a legyőzhetetlen pro- Ietárinterua«-Joualizmus elveit. Minden becsületes ember előtt, de még ellenségeink előtt is világossá válhatott e nehéz hónapokban az a tény, hogy a proletárinternacionalizmus eszméje olyan erőt jelent, melyen megtört és a jövőben is megtörik, kudarcba fullad az imperializmus minden támadása. Marxista-leninista pártvezetés nélkül nincs szabadság, nincs szocializmus Amikor ma, felaszabadulásunk 13. évfordulójának ünnepén röviden visszatekintünk megértett utunkra és röviden meg- o emlékezünk eredményeinkről, nehézségeinkről, kudarcainkról, nem szabad, hogy megfeledkezzünk azokról a tanulságokról és tapasztalatokról, melyeket az egész nemzetközi munkásmozgalom és a mi szabadságunk 13 éve is adott számunkra. E tanulságokat nagyon sok magyar kommunista számára csak a közelmúltban lezajlott ellenforradalom tette még nyilvánvalóbbá, még kézzelfoghatóbbá. Nem szabad, soha többé nem szabad megfeledkezni arról, hogy marxista-leninista párt nélkül, e párt vezetése nélkül nincs szabadság és nem lehetséges magasabbrendű emberi élet, elképzelhetetlen a szocializmus. Meg kell tanulnunk újra és most már meg kell tanítani erre a pártonkívülieket is, hogy a párt az a legfőbb erő, amely né'kül haladó nemzeti politika nem lehetséges hogy a párt a proletariátus diktatúráiéi-ik lelke és nélküle nem lehet a szcciaHzmust építeni. Mindannyian nagyon jól emlékezhetünk arra az ellenforradalmi időre, amikor hiába voltak meg és hiába voltak túlsúlyban a szocializmus erői Magyarországon, mégis felülkerekedtek, ha átmenetileg és rövid időre is az ellenforradalom erői, mert nem volt, ami összefogta volna ezeket a szocializmushoz hű erőket, nem volt vezetés, nem volt párt, mert a revízión izmus, az árulás szétzüllesztette. A politikai konszolidálás is akkor gyorsult meg országosan, de egyes üzemekben és egyes községekben is, amikor a párt megalakult, s maga köré tömörítve a szocializmushoz hű erőket, erélyes támadásba ment át az ellenforradalom ellen. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a 25 éves Horthy-fasizmus. a Nagy Imre- féle revizionista árulók nem kis eredményt értek el a nép gondolkodásának nacionalista, soviniszta megfertőzésében, s azon a téren, hogy lekicsinyítve, pocskondiázva szocialista építésünk eredményeit, s dicsőítve a nyugati kapitalista életformát, a dolgozók egy része előtt elhomályosuljon a kapitalizmustól minden szempontból különb jelen és a még szebb, még ragyogóbb perspektíva, melyet a szocializmus jelent minden dolgozó ember számára. Látnunk kell, hogy a revizionista, ellenforradalmi propaganda hatása nem egy egyszerű dolgozó előtt felejtette el, — ha ideiglenesen is —, hogy hányszor kellett könyörögnie az annyira dicsőített Horthy-kapitalista rendszer 'deién munkáért, kenyérért és hogy nem volt rendes ruhája, hogy semmibevették, hogy semmi szava nem volt az állami és közélet irányításában. Ezért oda kell hatni pártunknak. hogy a nevelésben meglévő hiányosságokat is minél előbb megszüntessük, hogy dolgozó népünk fiai minél jobban becsüljék meg ezt a társada’mi rendszert, melyért apjuk, és nagyapjuk az elnyomás sötét éveiben oiv sok áldozatot hoztak. De az októberi ellenforradalmi napok nagy tanulságai nemcsak a párt, a dolgozó nén nevelésének nagy jelentőségét domborítják ki. hanem a Szovjetunió szerenét is. Megint be- h-'zonvoeodott. hogy a Srovietun'ó ma még in- káhh. mint valaha a leg- sziiárdabb. a legkövetkezetesebb. legerős“hb támasza a haladásnak a békének a néoek biztonságán nak és függetlenségének. Ezért rágalmazzák. ezért markodnak befeketíteni egyesek. ezért keresik az alkalmat hogv úira meg újra belé köthessenek Eliön az idő amikor m:nd°n becsületes a haladást szolgáló magvar ember látni rogia. hogv nr'lven mérhetetlen szenvedésektől mentett mee honnfinket és más. békeszerető néneket is a szoviet hadsereg azzal, hogy segítségünkre sietett az ei’enforradalom leverésében. Mint egykor a német és a magyar fasizmus elleni küzdelemben. a szovjet harcosok ismét vérüket ontották az°rt. hogy a magyar nép szabad és Hingetlen legyen, azért, hogy békében építhesse tovább boldogabb szocialista jövőjét. Mindezek után nem csoda, hogy népünknek egyre nagyobb része úgy beszél a Szovjetunióról, mint kétszeri felszabadítónkról. És az sem csoda, hogy április 4-e új erkölcsi fényben ragyog népünk előtt és minden eddiginél tisztább politikai tartalma, nyilvánvalóbb gyakorlati értelme, mert népünk még világosabban látja, hogy a nehéz Időkben is, kik az igaz barátok és kik az ellenségek. Elvtársak! Felszabadulásunk óta megtett utunkat vizsgálva, láthatjuk, hogy nem könnyű a mi nemzedékünk sorsa, de ugyanakkor csodálatosan szép az a feladat, amelyet elénk a történelem állított. Olyan időszakban élünk, amikor a magyarság, a testvérnemzetekkel vállvetve járhatja a társadalmi fejlődés nehéz, de az egyre boldogabb élet felé vezető útját. Büszkeséggel tölthet el bennünket az a tudat, hogy az emberi haladás élén menetelünk, azok között menetelünk, akik a valóban szabad, új rendet kivívják. Örök szégyen és gyalázat volna ránk nézve, ha kitérnénk e harc előL De mi tudjuk, hogy a történelem törvénye elől kitérni nem is lehet Feladatunk és történelmi küldetésünk nem is az, hogy kitérjünk, hanem az, hogy lássuk azt az utat, mely felé a fejlődés vezet és bátran, teljes szívvel, teljes odaadással vállaljuk azt a harcot, mely a küzdelemben ránkhárul. Éljen április 4, hazánk fel- szabadulásának, függetlenségének ünnepe! Éljen a szocializmust építő magyar nép és hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen a magyar és szovjet nép örök és megbonthatatlan barátsága! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, s annak Központi Bizottsága! Éljen a béke! KÄDÄR JÄNOS ELVTÄRSNAK, a- Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, DOBI ISTVÁN ELVTÄRSNAK. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, MÜNNICH FERENC ELVTÄRSNAK, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének BUDAPEST Forrón üdvözöljük Önöket és az egész magyar népet a Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe, az ország fasiszta elnyomás alóli felszabadulásának 13. évfordulója alkalmából. Tizenhárom évvel ezelőtt a magyar dolgozó nép megdöntötte a földbirtokosok és tőkések uralmát és a halaimat a maga kezébe vette. Az elmúlt évek alatt a magyar dolgozók nagy sikereket értek el a polit'kai és a gazdasági építésben, a nemzeti kultúra fejlesztésében és a népjólét emelésében. A magyar nép döntő csapást mérve a nemzetközi és belső reakcióra, amely 1956. őszén megkísérelte megdönteni Magyarországon a dolgozók hatalmát és visszaállítani a fasiszta rendet megvédte a vívmányait és hű maradt a proletár internacionalizmus eszméihez. A magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás- paraszt kormány vezetésével, a szocialista országok testvéri segítségével gyorsan felszámolta az ellenforradalmi lázadás súlyos következményeit és helyreállította az országban a forradalmi rendet. A szovjet emberek őszintén örülnek a magyar dolgozó nép sikereinek és egész szívükből kívánnak neki új eredményeket a szocialista építésben. N. Sz. HRUSCSOV a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, K. VOROSILOV a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke. Megkezdődtek a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásai A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székházában szerdán délután megkezdődtek a tárgyalások a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió kormánya küldöttségei között. Magyar részről a tárgyaláson részt veti; Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Központi Bizottságának első titkára, dr. Mün- nich Ferenc elvtárs, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fock Jenő elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marosán György elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Somogyi Miklós elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja és Sik Endre elvtárs, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. Szovjet részről a tárgyaláson részt vett N. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának. első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, F. R. Kozlov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió MinisztertanácsaSzovjet párt- és kormányküldöttség látogatása az Országházban A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vezetésével megérkezése után látogatást tett az Országházban. Az Országház főbejáratánál Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke fogadta a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tagjait. A szovjet vendégeket a parlament Mun- kácsy-termében Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, s a kormány több tagja fogadta. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tagjai hosszas, szívélyes baráti beszélgetést folytattak a magyar államférfiakkal. (MTI) nak első elnökhelyettese, A. A. Gromiko elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, V. V. Grisin elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, P. J. Seleszt elvtárs, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a kijevi területi pártbizottság első titkára, A. P. Bojkova elvtársnő, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Revíziós Bizottságának tagja, a leningrádi városi pártbizottság másodtitkára és J. I. Gromov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának póttagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Csütörtökön az Országházban folytatódtak a tárgyalások. A szívélyes és barátságos légkörben folyó tárgyalásokon folytatódott a két felet érdeklő politikai, gazdasági és kulturális kérdések megvitatása. A küldöttségek eszmecserét folytattak az aktuális nem. zetközi helyzetről is. (MTI) Díszünnepség az Operaházban Tegnap, csütörtökön este a sin, A. P. Bojkova, P. J. Sefelszabadulás évfordulója előestéjén az Operaházban díszünnepséget rendezett a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az elnökségben helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a szovjet küldöttség tagja” F. R. Kozlov, A. A. Gromlkc, V. V. Grileszt, J. I. Gromov elvtársak, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai. Révész Géza honvédelmi miniszter, a tömegszervezetek vezetői, kiváló dolgozók és művészek, valamint Louis Sail- lante, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára. A díszünnepséget Dobi István elvtárs nyitotta meg, maid ünnepi beszédet dr. Münnich Ferenc elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke mondott. Felszólalt az ünnepségen N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. (Az elmondott beszédek ismertetésére holnapi számunkban visszatérünk.) aazlakaZó Népze'etbeli találkozás Józsi bácsival a gyönqvös- környéki gazdával — aki nem tud házat építeni ALACSONY, KIS HÁZ ALL a faluvégen, apró mintás függöny és barnára festett fájában már pontokat rágott a szú. Öreg ház már, rogyadozó tetővel, görbült gerendákkal. Lakói valamikor szegény zselléremberek voltak, akiknek igazán mindegy volt, milyen házban laktak, csak élték a maguk szolgai életét, míg ki nem hányt az életük világa. Most, az utódok lakják a házat. A férecsúszott kéményből most is bodor füst kanyarog elő. Az udvaron az új kocsivasaláson foglalatoskodnak az emberek. Az asz- szonynép, bent készül az ebédre. A búboskemence mellé épített tűzhelyen lábasok sorakoznak, amelyekből ínycsiklandozó illatok szállnak a megbámult mestergerendára. A kocsi körül segédkező szomszédokat is ebédre szólítja a korgó gyomor. A kis termetű Józsi bácsi, a házigazda is ebédelni indul. Az agyonfoltozott nadrágban és elnyűtt téli sapkájában olyan, akár a ház, régi, omladozó vakolásban. — Jó ember ám, élére állítja a garast, ha valamit kiagyalt magának — mondogatja a felesége, s közben a merőkanállal, jókora csirkecombot emelt az „apjok” tányérjára. TEHETŐS GAZDÁK, MÉG hétköznap is csirkét vágnak, ha úgy hozza az étvágy. A télen „két disznót vágtak egy sikításra” és újig biztos lesz mit főzni a levesbe. Erős, fűszeres illat tölti be az alacsony konyhát. Mikor már minden fögást végigkóstoltuk, boroskoncsó és pohár kerül az asztalra. A gazdának is megered a nyelve a jó bortól. — Saját termés. Nincs ebben egy csepp víz sem. Valódi bor ez, — csettint akku- rátosan, s egymás után nyeli a mintás poharak tartalmát. Az asszony térül-fordul és már újra teli a kancsó. Iddogálás közben a gazdaságra terelődik, a szó. — Hát élünk csendeskén. Most tettem rendbe a kocsit, a pincét, új hordókat, kádat, meg prést vásároltam. Kicsit drága volt, 100 000 forintot húzott ki a zsebemből. De nem sajnálom, mert olyan kemények ezek a dongák, mint az acél. Jól áll benne a borocska. — dicsekszik a vidám Jóska bácsi. — De nézze, mink is van nekünk? — invitál az első szobába. Kell a lányomnak a stafirung. — Meglepetést olvashat le az arcomról, mert büszkén mondja. — Szépek, ugye. én vettem! — Erre elköhinti háta mögött magát a felesége, mire Jóska bácsi észbekap és helyesbít, — meg az asszony. VALÓBAN NAGYON SZÉPEN voltak azok a modern bútorok berakva, háttal egymásnak, hogy minél több elférjen a kis szobában. Az ajtóból egyenesen az ágyba lehetett lépni, annyi hely sem volt, hogy körbe lehetett volna járni a fényesre politúrozott bútorokat. Soktízezer forint értékű bútor van így berakva, amely csak romlik, vizesedik a nedves lakásban. Most vették, két hónapja sincs, az általános iskola Vili. osztályába járó lányuknak. De a lakodalomig még darabokra hullhat a drága bútor. — Nem ilyen házba való ez Józsi bácsi, miért nem épít egy nagyobbat? — Ebben igaza van, de most úgy kiköltekeztem, hogy a házépítésbe nem is merek belefogni a meglevő pénzemmel. Meg szegényembernek megfelel még egy darabig így is. — És mennyi pénze lenne most a házra? — Nem sok. csak 180 000 forint. KOV A r' '"OS
