Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-07 / 38. szám
X958. március 7. péntek NßPÚJSÁG 5 Gyöngyöspato megváltozott élete Állunk a vartetön és nézzük a falut. Előttünk terpeszkedik a híres Kecske- kő-pihenő szőlőtőkéivel, gyümölcsfáival. Hátunk mögött a hósapkás hegyek erdei zúgnak akár egy óriási vízesés. Olyan a táj, mintha az imént „lépett” volna le a festő vásznáról. A faluban a megszokott tempóban lüktet az élet. Innen a magasból jól kivehető, hányat fordult a boltok ajtaja, hányán visznek vizet, milyen az ügyfélforgalom a tanácsnál. Persze a járókelők íelismerhetetlenek, de ez nem is fontos. Hegedűs Lajos 4 holdás gazda, tanácstag, mint valami idegenvezető elmondja, hogy a 4500 lakosú község valamikor város volt. A vámházak ma is állnak és ezeket az itteni nép műemlékként tartja nyílván. Egyébként olyan ez a falu, mint egy roskadozó piac. Termelnek szőlőt, gyümölcsöt és sokfélét a szántóföldeken. Az idényben valóságos teherka- ravánok szállítják az árut, amiből a belföldi fogyasztás mellett tekintélyes mennyiség jut külföldre is. És a tömérdek lehetőség mellett, olyan szegénység volt itt a múltban, amire alig van példa. 1939 május 8-án a főjegyző az alábbi bizalmas jelentést küldte Gyöngyösre a járási főszolgabírónak. — Szószerint idézem. „Sok munkásember házánál megfordultam s láttam, hogy nem is főznek, mert nincs mit főzni. Amikor a gyerekeket megkérdeztem mit esznek, mit ebédelnek, mit reggeliznek, csak néztek, azt sem tudták mi az ebéd, mi a reggeli. Az anyjuk mondotta, hogy ezt nem is tudhatják, mert reggel szokott adni a gyerekeknek egy adag napraforgó magot azt rágják és köpdösik egész nap”. Jól tudjuk, hogy 1939-ben már háborús konjuktúra volt. A Horthy-Magyarországon mégsem javult a parasztember élete, legfeljebb annyiban, ha megútálta az egyik földesurat, elmehetett a másikhoz. Mielőtt tovább mennénk, elmondok még egy jellemző esetet, amit itt hallottam az egyik furfangos parasztembertől. PLAKÄTRAGASZTÄS volt, amelyről a következőket lehetett leolvasni: „Miért búsulsz szegény ember? — Hogyne búsulnék amikor permetezni kéne, de se permetezőm, se rézgálic, se rafia, se kenyér, se pénz”! Ne búsulj van Steiner Margitnál, őszi fizetésre minden”. A plakát szövege furcsa a mai embernek. Mögötte a törpebirtokosok mérhetetlen nyomorúsága húzódott meg. Ez volt Gyöngyöspata a múltban! És a jelenben? Nem dicsek, vésként mohdom, de nem győzném leírni amennyit ez a falu fejlődött. Az újtelepen mintegy 500 ember él, de a múltban patakból hordták az ivóvizet. Népi demokráciánk azonban egészséges vízhez juttatta őket. Nagy hátránya volt a régi „városnak” az is, hogy amikor esős volt az idő, nem lehetett átjárni a patakon. Emiatt az egyik falurész elvolt zárva a másiktól. Egyetlen híd miatt sokszor jártak a községházához, de ott szóba sem álltak velük. A felszabadulás óta ez a kérdés is megoldódott. Az eredeti terv any- nyiban változott, hogy egy híd helyett kettőt építettek. Majdnem elfelejtettem elmondani, hogy Gyöngyöspata igen gazdag kőlelőhelyekkel rendelkezik, mégsem építettek egyetlen méter járdát sem. Ma közel 4 kilométer hosszú útszakasz van járdásítva. Elmondották, hogy valóságos járdaépítési láz ütötte fel a fejét. Emiatt a tanácsnál alig tudtak mit kezdeni a rengeteg társadalmi munkával. Ez viszont még nem minden. Épült itt a többi között három bekötő út, tűzoltószertár, apaállat-istálló, szövetkezeti boltok, mozi, közkutak. Ezekben a létesítményekben az állami segítség mellett döntő helyet foglal el a lakosság segítsége, amely részben a községfejlesztési alap, részben a társadalmi munka értékében jut kifejezésre. Villany: erről a témáról nem jó sokat beszélni, mert még a kisemberek is ezzel foglalkoznak. Azt mondják a tanácsüléseken is, hogy most már cselekedni kellene. Itt ugyanis az a helyzet, hogy csaknem az egész falu bekapcsolódott az áramfogyasztásba. Emiatt szükségessé vált a keresztmetszetek átépítése, a trafó kicserélése, mert a régi nem bírja a terhelést. A salgótarjáni ÁVESZ hajlandónak is mutatkozik e munkák elvégzésére, de csak a községfejlesztési alap terhére. A pataiak jól tudják, ez a feltétel törvénytelen, még is belemennének az 50 százalékba, mert nincs nagyobb méreg annál, ha nem szólnak a rádiók, nem lehet olvasni a csökkentett áramszolgáltatás miatt. A VÄRTETÖRÖL annyi új házat láttunk, hogy mégsem tudtuk számolni. Hegedűs Lajos tanácstag elmondotta, hogy mind a felszabadulás után épült, túlnyomórésze kétszobás, verandás tükörablakokkal. Ma már így építkeznek a pataiak. A Horthy-rendszer idején ezidőtájt szerződtették a munkásokat, akik hosszú hónapokra hagyták ott falujukat, otthonaikat még sem kerestek csak annyit, hogy eltartson amíg újra szüksége lesz rájuk a nagybirtokosoknak, ku- lákoknak. Ma többszázan dolgoznak a szocialista üzemekben, többszázan a tsz-ekben, tszcsk- ben, szakcsoportokban. Mások a juttatott földeken gazdálkodnak és ilyenkor télvíz idején tanácskoznak a jövőről, ki-ki a maga módja szerint. Ebben a tervezgetés- ben nagy segítségükre van a sajtó, amiből 800 darab érkezik hozzájuk minden nap és a rádió, amiből nem kevesebb mint 350 darab van a községben. Érdemes megemlíteni, hogy a múltban néhány kiváltságosnak volt csupán rádiója, arra meg nem is emlékeznek, hogy ki olvasott újságot. Gyöngyöspatán a községfejlesztéssel sok évtized mulasztását pótolták. Az elért sikerek szépek, de távolról sincsenek azzal megelégedve. További terveikben olyan tételek szerepelnek, mint a járdaépítés továbbfolytatása, bekötőutak burkolása, iskolabővítés, kultúrházépítés, szövetkezeti áruház létesítése, a vízellátás további javítása. Ezeknek a terveknek a végrehajtáshoz már is olyan szilárd alappal rendelkeznek, amit úgy hívnak: tömegkapcsolat. Ha eddigi munkájukban nélkülözték volna ezt az alapot, nem juthattak volna oda, ahol vannak. A PÁRTSZERVEZETNEK és a tanácsnak továbbra is az legyen a legfontosabb feladata, hogy ezt a kapcsolatot szilárdítása. A népes tanácsi és gazdagyűlések sikere, a családlátogatások, az egyéni beszélgetések eredménye, az emberek véleményének a kikérése, a hasznos javaslatok megvalósítása összességében annyit jelent, hogy az egykor nyomorgó falu évről-évre szebb lesz, a vezetők és vezetettek, kicsinyek és nagyok boldogulására. ER KI JÁNOS Tavaszi munka a Egerbaktán az állami gazdaság gyümölcsösében folynak a tavaszi munkák. Ezidáis 2500 termőfaegységet metszettek és mintegy hatvan hold- nyi gyümölcsöst trágyáztak meg. Szépen teleltek az őszi Új szőlőkarótípus £rdekes újítást nyújtott be nemrég; Weiner Fülöp, az országos szőlő- és gyümölcsfajta szelekciós felügyelőség munkatársa. Selejt vagy hulladékvascsöből, betonalappal egy szinte örökké tartó szőlőkarótipust alakított ki, amelynek előállítási költsége a számítások szerint csupán kétszerese az alig nyolc-tíz évig használható fakaróknak. Folyik a tavaszi vetőmagvak cseréié Itt a tavasz. A napokban bonyolítják le a megye egész területén a tavaszi vetőmagvak cseréjét, illetve kiosztását. így Komlón is, ahol a a tegnapi nap folyamán csupán az egyéniek 150 mázsa tavaszárpa vetőmagot cseréltek ki. Ezzel egyidőben megindult a vöröshere vetése is. A komlói Szabadság Tsz már elvetett 30 kát. hold vörösherét. Követendő példa Komlón a községi tanács minden csütörtökön a Hazafias Népfront helyiségében rendeletismertetést tart a termelőszövetkezeti dolgozóknak és egyéni parasztoknak. A faluban ez iránt igen nagy az érdé' '"dós, mert minden egyes alkalommal 40—50 személy jelenik meg. ☆ SZOVJETUNIÓ a szocialista kultúra, a tudomány és technika eredményeit, a szovjet nép és az ember életét és munkáját mutatja be sok színes képben, írásban a márciustól havonta rendszeresen megjelenő SZOVJETUNIÓ című színes, nagy képes havi folyóirat. Ára: 8.— forint. Megrendelhető: Lapkiadó V. Budapest VII., Lenin körút 9—11. Előfizetések beküldhetők a 61.066 sz. csekkszámlára. gyümölcsösökben ültetésű fák is. Nem érte őket kár a tél folyamán. Az ősszel 10 hold szilvát ültettek, melynek legnagyobb része besztercei. A gazdaság egyébként 34 hold szőlőt is telepít, leányka és olaszrizling fajtákat. Mint idősebb testvér .. . ...a kisebbet, úgy segíti, támogatja a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet a községben működő szőlőtermelő szakcsoportot. A hosszú, kemény munkában eltöltött esztendők alatt szerzett tapasztalatokat igyekeznek átadni, azoknak az embereknek, akik még csak most teszik meg az első lépéseket a közös gazdálkodás szép, eredményes, de olykor nehéz, rögös útján. Segítenek nekik a pinceépítésénél, átadják termelési, munkaszervezési tapasztalataikat, óvják őket azoknak a hibáknak elkövetésétől, amelyeket ők a kezdeti próbálkozások idején sokszor elkövettek. Ez a segítség annak a jele, hogy a Dózsa Tsz tagjai megbecsüli azokat is, akik nem mertek még ugyan egyenesen nekivágni a közös gazdálkodásnak. de vonzódnak hozzá, próbálgatják a közös munka ízét. Ezzel nemcsak ahhoz adnak segítséget, hogy a szakcsoport tagjai jqbb eredményeket érjenek él, hanem ahhoz is, hogy ezek az emberek, a segítség láttán jobban megbarátkozzanak a közös gazdálkodással, mert látják, hogy azok nemcsak magukra gondolnak, hanem az egész falu felemelkedésének ügyét szívükön viselik. Szép és nemes segítség ez. nem ártana az egész megyét átfogó mozgalommá tenni, hogy a termelési tapasztalatokban. a közös munka szervezésében jártasabb termelő- szövetkezetek segítsék másutt is az új termelőszövetkezeteket, a termelőcsoportokat, szakcsoportokat, termelői társulásokat. A segítségnek ezerféle módja' van. Segíthetik őket géppel, esetleg kisebb felszerelések kölcsönzésével, de sok esetben az is jelentős, ha az elnökök a brigádvezetők tapasztalataik, munkamódszereik ismertetésével sietnek segítségükre. Ennek a mozgalomnak az eredménye egyaránt meghozza a gyümölcsét abban is, hogy a kezdés nehézségeivel küzköáő új csoportok, társulások már az első években is magasabb termésátlagokat érhetnek el, abban is, hogy sokkal közelebb kerülnek a közös gazdálkodás gondolatához. Az ilyen segítségből minden szónál jobban megértik a közösség erejét azok az emberek, akik ma még csak az első lépéseket teszik meg az úton, de holnap talán már ők adnak segítséget azoknak, akik nyomukba lépnek. — deák A CSÖBÜTOK Termetes, falusi nénik állnak az egri Bútorüzlet előtt. Tárgyalják, bírálgatják a bútorokat, és az árakat. Az egyik megszólal: — Én nem veszek, Örzsi. mert ha beleülök, összecsuk- lik. — Dehogy csuklik, hogy mondhatsz ilyet. A bábáék- nak is az van, pedig az asz- szony ugyancsak megközelíti a mázsát — bizonyítja a másik. így vitatkoznak hátival a hátukon, jó félóráig, míg az előbb még kétkedő Sári néni már hajlik a csőbútor felé. de azért kötődve mondja: — Szépnek szép, csak ne lenne olyan vékony a vasa. — Ugyan, te Sári, az ágydeszka milyen vékony, mégis megtart benneteket, hát akkor ez a vas — feleli Örzse néni és ez ellen már a szomszédasszony sem tud apellálni. „18 ÉVEN ALULIAKNAK” A gyöngyösi Kis pince elnevezésű 104-es számú italboltban nem voltak sokan. Meleg-bort ittak az egyik asztalnál, míg a másik csoport csendben sörözgetett a pult előtt. Két fiatal jött be az italboltba. Beszélgetve megálltak a terem közepén, majd egyikük a kasszához lépett és két fél rumot rendelt. A pénztárosnő udvariasan személyi igazolványt kért tőle, mire a barátja: — Na mennyit mutassak? — kijelentéssel lóbálla meg az igazolványát. Végül egy málna és egy rum lett a rendelés. Mert csak egyikük múlt 18 éves. Nem tetszett nekik ez az intézkedés, de nekünk igen. Mert a fiatalok érdekében történt. Gyógyító kés (A képesriport folytatása az első oldalról.) A kis Solto Laci még az ágyán fekszik, de itt a műtőben már javában folynak az előkészületek. A műtétet végző orvosok. Dr. Csávossy Ernő főorvos, Dr. Kollemann Ödön és Dr. Niedermüller Ferenc bemosakodnak. Ez a művelet X0 percig tart. Ezalatt Körösi Jűdit asszisztens előkészíti a sterilizált műszereket. Mire a falon elhelyezett kis homokóra szemei leperegnek, hozzák a kis beteget, hogy kezdetét vegye a műtét. Lacika már a műtőasztalon fekszik. Fekete szemeit először riadtan járatja körül a félelmetes szerszámokon, megil- leíődötten nézi a sok fehér- köppenyes. álarcos doktorbácsit. (Még a fotóriporterre is ráadták a fehér orvosi köppenyt és álarcot). Aztán letakarják az arcát és számolni kezd. 7-ig tud számolni, aztán elveszti öntudatát. Testén még néhány görcsös rángás fut végig, majd lélegzete szabályossá válik, úgyhogy Dr. Molnár Tivadar fiatal sebészorvos, aki az altatást végzi, jelentheti, hogy Lacika nyugodtan alszik, kezdődhet a műtét... Az egész műtét valójában, az orvostudomány mai fejlettsége mellett gyerekjáték, hisz csak egy vakbél operációról van sző. A sebészek, gyors, begyakorlott mozdulatokkal dolgoznak. Csávossy főorvos szikéje biztos határozottsággal szántja fel Solto Lacika hasfalát. Alig telik el 15 pere, már eltávolították a kellemetlenkedő kis nyúlványt, visszavarrják, és összekapcsolják a sebet. Végeredményben nem is nagy ügy az egész. De ha arra gondolunk, hogy Solto Lacika Csávossy főorvos gyógyító kése nélkül esetleg súlyos beteg lett volna, mindjárt másképp látjuk ezt a könnyű 15 perces kis műtétet. És ha arra gondolunk, hogy a gyógyító kés naponta 20—30 ember egészségét adja vissza, hogy ezek az orvosok, sokszor kora reggeltől késő estig a műtőasztal mellett állnak, megtanuljuk tisztelni a gyógyító kések mestereit, a legszebb hivatást vállaló orvosokat ... A műtét sikerült. Solto Lacika bágyadtan nyitogatja szemeit. Még kábult az altatótól. a fotóriportert doktor bácsinak szólítja és azt hiszi, hogy' ő operálta. Csávossy főorvos bátorítóan simogatja a kis gyereket és avval vigasztalja. hogy nemsokára már újra szaladgálhat a pajtásaival. így is van. Mire ezek a képek megjelentek. Lacika már talán el is felejtette az egész műtétet és csak a hasán húzódó vékony kis vágás emlékezteti Csávossy főorvos gyógyító késével való találkozásra.
