Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-02 / 34. szám

1988. március 2. vasárnap NÉPÚJSÁG a A Sallai ügyhöz Szülői gondatlanság ... 29 éves, murikás. A párt katonája volt — de áruló katonája. Amiko. még nem ismerték és bíztak ben­ne, a Külügyi Akadémiára küldték tanulni, volt DISZ- titkár, párttitkár, személyzeti osztályvezető és legutóbb az egri Otthon vendéglő veze­tője. Most a vádlottak padjánál állva hallgatja a bíró szavait. — Sallay Géza vádlottat 32 000 forint társadalmi tu­lajdon elsikkasztásáért két évi börtönbüntetésre ítéli, to­vábbá egyes állampolgári jo­gainak gyakorlásától három évre eltiltja. Súlyosbító kö­rülménynek vette a bíróság, hogy a pénzt a vádlott er­kölcstelen életmódjának foly- tátására, nőkre költötte el. — Hangzik, s a hallgatóság, ahogy látom, megelégedéssel veszi tudomásul az ítéletet. A vádlott furcsán viselke­dik. Látszatra cinikus, fleg­ma. De ez csupán a belső harc torzszülött eredménye. Nem akar összetörtnek látsza­ni, de egy könnycsepp ott árulkodik a szemében, aztán elindul és végigqsorog az ar­cán. Orrát fújja a zsebken­dőbe, hogy szégyenét leplezze. Lánccsörgés, bilincs. A hall­gatóság egy percig megretten­ve, de azért kíváncsian figyel, aztán indulnak a kijárat felé. Az apja állva marad és nézi megbilincselt fiát. Kemény munkásarc. Most szánakozó és szánandó. Szégyelli is, saj­nálja is fiát. Borsodnádasdi hengerész. Áll darabosan, esetlenül, s a kép egy pilla­natra a szívembe markolt. Munkácsi Mihály „Siralom­házban” című képe egy — modern, de mindig örök vál­tozatban. Eszembe jutott, eh­hez a képhez: én már ezelőtt egy évvel láttam a vázlatot, melyet nem művész, de ma­ga Sallai készített, s melyből már akkor ki lehetett venni a börtön kontúrját. Sőt. Tulaj­donképpen már akkor a vád­lottak padjára kellett volna ültetni. Csak hát... x 1957. nyara. Nyitva az ab­lak, odakint oly szép idő van, hogy el sem akarom hinni azt a piszkot és szennyet, melyet B. Béláné gyöngyösi asszony mond nekem Sallairól — az újság és a párt segítségét kér­ve. Tíz éve ismerem az asz- szonyt, férjét, családját. Férje kommunista, 45-ben rendőr volt, később sofőr, most sú- . lyos tüdőbeteg. Szanatórium­ban fekszik. Három szép kis fekete, bogárszemű gyerme­kük van. Most az asszony az apa, az anya, a kenyérkereső. Ö most minden szegényke, il­letve csak lenne. Lenne, ha a „hatalmasok” engednék. S az ő szemében most a legna­gyobb hatalom Sallai Géza személyzeti vezető „elvtárs”. Nem az igazgató, nem az ál­lam, nem a bíróság, de Sal­lai Géza. Mint ahogy a bevo­nuló újonc is jobban tiszteli és féli a szobaparancsnokát, talán még az ezredparancsno­kánál is. Most se jött volna, mente- getődzik, de éheznek a gye­rekek, nincs férfi a háznál, aki erős karjával óvná, vé­dené a kis családot, s megke­resné a kenyeret, öt meg nem hagyják dolgozni. Sírva mond­ja el az okát. — Az Üzemélelmezési Vál­lalatnál dolgoztam Rózsa- szentmártonban. Leltároztak, s megállapították, hogy hiá­nyom van. Sallai kijött hoz­zám és ajánlatot tett. Azt mondta: Ha „lefekszem” neki, elintézi a hiányt és állásom­ban maradok. Nem tudtam válaszolni, csak sírtam. Más­nap a kezemben volt a mun­kakönyvem. Hazamentem Gyöngyösre. Eladtam az ösz- szes bútoromat. Itt van ná­lam a pénz. Vissza akartam fizetni a hiányt, hogy javít­sák ki a munkakönyvemet, mert csak úgy mehetek ál­lásba. Sallai most sem akar­ja, csak ha oda adom ma­gam. jön be és elintézzük az ügyét”. Az asszony ekkora arcátlan­ságra elképedt. Szóhoz sem jut, zavarában a földre néz. Amikor felemeli a fejét, sze­me ismét tele van könnyel és úgy válaszol: — Pont ellenke­zőleg tetszett mondani Sallai elvtárs, hogy hiába jövök ... Az igazgatót ismerem, jóin­dulatú intelligens ember. Most ő is figyel, nem érti egészen a helyzetet. Nem bírom to­vább. Kitálalok. Az igazgató azonnal intézkedik. Sallai pe­dig — ne, egy percig se higy- jék — nincs leforrázva. Sőt, ellentámadásba megy át. — Pont maga kell nekem, ilyen vén tyúk — de színész­kedése átlátszó, mert gyenge nappali színész Sallai. Azután az történt, aminek történnie kellett az asszony­nyal. Befizette a hiányt, s ál­lást kapott. Ebbe bele is nyu­godtam, s aziránt nem érdek­lődtem, mi történt Sallaival. El kell ismernem, félmunka volt. A másik felét a bíróság­nak, most kellett elvégeznie. Suha Andor Mint mindig, tegnap is — munka után — sietve róttam utamat hazafelé. A Május 1. utca végére érve, nagy cső­dületre lettem figyelmes. A téren lévő iskola gyermekei közrefogtak egy magas rend­őrt, akinek karján egy két­éves szőke kislány ült. A gyermek angyali nyugalommal majszolta a zsemlyét, — amit biztos a gyermekektől kapott. Nem tudtam mire vélni az esetet s kérdően néztem a rendőrre, aki már magyaráz­ta is, hogy a kis gyermeket az utcán találták, eltévedt, s mivel még nem tud beszélni, nem tudja kik lehetnek a szülők, hogy átadhatná ne­kik gyermeküket. Nem tudom, s nem is aka­rom megérteni — anya lévén —, hogy lehetnek ilyen gon­datlanok a szülök, hogy egy csöpp, 2 éves forma gyerme­ket, csak úgy szülői felügye­let nélkül hagyjanak. Borzal­mas még arra is gondolni, mi történhetett volna vele az eléggé forgalmas utcákon. (köles) mamiim Újabb lehetőség Szellemes válasz Nehéz, súlyos szavak, az egész asszony és családja élő vádirat Sallai ellen. — Hátha nem igaz? — vil­lan az agyamba. Dehát isme­rem ezt az asszonyt. Becsü­letes. Egyszerűen, pózolástól mentesen beszél, szinte meg­értőén a férfiak erőszakos durvaságával szemben, hiszen kocsmában dolgozott. Most sem vádaskodni akar, hanem kenyeret. Ha simán megy, ne is szóljunk az ügy­ről — kérlel. x ’’ Az Üzemélelmezési Vállalat központjába megyünk, hogy megkérésük emberünket. Ebédidő van. Az étkezdéből kijön egy férfi, szája ételtől zsíros, csámcsog, azt mondja, hogy ő a Sallai. Indítványozom, hogy men­jünk az igazgató szobájába. Feltárom a helyzetét, de csak félig, betartva az asszony kéré­sét. Figyelem Sallai arcát. Unottan fogát piszkálja, fél­vállról veti a szót. — „Mondtam már, hogy jöj­Robert Engström, svéd mér­nök nemrégen bejelentette a világűr kutatására alakult amerikai társaságnak, hogy abban az esetben, ha hidro­génbombát robbantanak a Holdon, a robbanás megszün­tetné az apály és dagály, a Hold és a Föld közti össze­függést és ez a zavar vízözönt idézne elő, ami a Föld el­pusztítását jelentené. Dávid király honoráriuma A bibliai Dávid királynak halála “ után háromezer esz­tendővel lehetősége nyílik ar­ra, hogy irodalmi honoráriu­mot vegyen fel. Arról van szó, hogy Hermann Koppel, híres dán zeneszerző Dávid kiráy több zsoltárját megze­nésítette. Koppel az egyik ze­nemű kiadótól nemrég levelet kapott, amelyhez elszámolást is mellékeltek: „A nagyszerű zeneműért járó összeg két­harmad része az öné, mint zeneszerzőé, egyharmada pe­dig a szövegírót, Dávid urat illeti meg”. Egyszer megkérte valaki Bemard Shaw-t, hogy fejtse ki nézeteit a házasságról. „A házassággal ugyanaz a helyzet, mint a szabadkőmű­vességgel, — mondotta Shaw. Aki még nem lépett be, sem­mit sem tud mondani. Aki pedig már belépett, kénytelen örökre hallgatni”. „Négylábú vámőr” A régi törvények értelmé­ben Skóciából tilos pulykát szállítani Angliába. Hogy az ilyen, értelmű csempészést megelőzzék, betanított kutya végigszaglássza az összes élel­miszercsomagokat, amelyeket Skóciából Angliába küldenek. Garazsírozzon a zálogházban! A párizsi zálogházak bevé­tele az elmúlt év folyamán elérte az ötmillió frankot. A párizsiak 203 000 különböző dolgot helyeztek el a záloghá­zakban, köztük gépkocsikat is, mivel jelenleg Párizsban a zálogházai a legolcsóbb gará­zsok. A magyar ismeretterjesztés múltjáról és jelenéről — A TTIT megyei közgyűlése elé — Ti/f agyar írók és magyar értelmiségiek hosszú évszázadok óta panaszkodnak magyar népünk kulturális el­maradottsága miatt. A török­kel folytatott hosszú harcok, az ország három részre sza- kítottsága és a német uralom miatt sok igazság volt e meg­megújuló siránkozásokban. De nemcsak panaszkodnak a li- terátorok, hanem keresték az elmaradottság okait, és tenni is igyekeztek erejükhöz ké­pest ellene. Kísérletek tör­téntek a magvar iskolaúgy megreformálására. Comenius, a nagy cseh pedagógus, éve­ken át dolgozott Sárospata­kon. Néhány évvel ké-< Apáczai Csere János Erdély nagy iskoláiban működik, és hősies erőfeszítéssel átülteti szinte az összes tudományo­kat magyar nyelvre. Elmaradottságunk egvik leg­főbb oka ugyanis az vrtt hogy nemcsak a 17. hanem még a 18. száza-ban is mindent lati­nul tanított a magyar iskola. tankart anvag korszerűtlen, elavult volt, a klerikális világ- szemléletet tükrözte. A fel­világosodásnak kellett jönni a..hoz, hogy a mai értelemben vett népművelésnek a valóban tudományos szinten álló isme­retterjesztésnek legalább a gondolata felmerüljön és hoz­zá lehessen kezdeni lassan, s akadállyal küzdve, - gya­korlati megvalécrftáshoz. A 18. század felvilágosult gondolkodói már nem az ég­ben, hanem a földön keresik a boldogságot és úgy tartják, hogv a .közösség számára ez a boldogság csak a tudományok fényénél, éltető sugarainál te­remhet meg. Az angol és a francia felvilágosítók magyar tanítványa, Bessenyei György, így fogalmazza ezt meg. „Az ország boldogságának egvik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mentol közönségesebb a ’okosok között, az ország an­nál boldogabb”. Ha azt akar­juk, hogy a tudás közkincs- csé váljék, akkor minden nemzetnek anyanyelvén kell azt tanulnia. „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” — így vá­lik a mavyar ■—művelése nemzedékek feladatává, és ugvancsak nemzedékek vál­lalják magukra, hogy korszerű tudományokat a nemzet nyel­vén szólaltassák meg. 1VT 'ívséges hívatásérzet fű- ti a nemzet boldogsá­gán dolgozó írókat és tudóso­kat. Világosan látják nav- fe­lelősségüket: az országot Bécs- Lől kormányozzák, népünk műveltségét tehát a magunk erejéből kell európai szintre emelni. Bátran szembeszál- lunk az előítéletek hidráival, a boszorkányüldözéssel, de a nemesi előítéletekkel is. „Min­den tanult embernek leg­szentebb kötelessége az em­beri értelemnek világát ter­jeszteni, mivel a tudatlanság e világnak veszte... az emberi társaság közönséges boldogsá­gának pokolbeli éjszakája”. (Bessenyei György). A 18. szá­zad tanult emberei: orvosok, mérnökök, tanárok egészségü­ket és idejüket nem kímélve tanulnak és tanítanak. Ma­gyarul írt könyvekben tanít­ják polgártársaikat a járvá­nyok megfékezésére, a termé­szettudomány alapismereteire, a helyes mezőgazdasági mód­szerekre. Utat törnek az ér­telem számára a babonák sű­rű erdejében. Bátran kiállnak a józan okosság érvei mellett, és megnyerik a közvéleményt a himlő elleni oltás bevezeté­sének. A kultúra demokratizálásá­val, az ismeretek terjesztésé­vel egyben egy új társadalmi rendért, a haladó polgároso­dásért ' harcolnak a korhadó feudalizmus viszonyai között. Hiába sújt le Martinovics, Hajnóczi, Őz Pál és társai fejére a hóhér, hiába seny- veszti őket az ellenséges ha­talom Kufstein, Spielberg és Munkács legmélyebb várbör­töneiben. Az elbukottak he­lyére újak állanak, és friss erővel viszik előre a magyar nyelvű tudományosság és irodalom ügyét. Erdélyben Aranka Györgynek már tár­saságot sikerül szervezni az ismeretek terjesztésére a 18. század végén. Bécs és a vele szövetkezett magyar reakció hiába tesz erőfeszítéseket a haladó törekvések elfojtására, a fejlődés utat tör megának, 1848-ban Magyarország mégis modern polgári állammá vált. Ebben a győzelemben része van az elnyomott tömegek osztályharca mellett a tanult embereknek, akik a tudomány fényét az ország legsötétebb zugaiban meghúzódó félénk kis jobbágyfal vakba is elvi­szik. Bizonyítva, hogy ha a tudomány nem is az egyetlen, de mégis egyik legfőbb esz­köze az ország boldogságának. J ólesik a magyar múlt haladó hagyományaira, a régen porladó ősök lelkesí­tő , példájára emlékezni, mi­dőn a magyar értelmiségnek az egész országot behálózó szervezete, a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat me­gyénkben is közgyűlést tart. Több mint négy év telt el a Társulat megalakítása óta. Négy év alatt sokszor ke­restük az ismeretterjesztésnek leghasznosabb módszereit, és sokszor merítettünk erőt az Apáczai Csere Jánosok, Bes­senyei Györgyök, Aranka Györgyök, Bugát Pálok pél­dájából. A mai magyar értel­miség vállalja e tisztes örök­séget, és igyekszik felelősség- tudatával nyomdokukba lép­ni. Mennyivel könnyebb ma a mi munkánk, mint az övéké. — Apáczait az erdélyi fejedelem a vártoronyból akarta ledobat­ni, mert haladó elvei mellett kitartott. E régi magyar isme­retterjesztők magukra hagy­va küzdöttek a sötétség hatal­maival, egy ideges ellenséges uralommal és az elavult tár­sadalmi rendszerrel. Mennyi AKI A SZÉPSÉGÉRT MINDEN ÁLDOZATRA KÉSZ Az Egri Építőipari KTSZ közgyűlésének tanulságai CSÜTÖRTÖKÖN DÉLUTÁN zsúfolásig megtelt az Építő­ipari KTSZ új székházának nagyterme. Kőművesek, vízve­zetékszerelők, asztalosok vil­lanyszerelők és üvegesek, de­resfejű idős szakmunkások és a gyermekkort még éppen át­lépő tanulók jötték itt össze közgyűlésre, hogy megvitas­sák vezetőségük 1957. évi munkáját, ismertessék a mér­leget, az elmúlt év eredmé­nyeit és hibáit, megválasz- szák az űj vezetőséget és át­vegyék a kiérdemelt nyereség- részesedést. 1956. októberének öröksége: sokszázezer forint adósság, veszekedés, huza-vona a ve­zetőség és a tagok között. 1957 első felében is sokszor nem volt pénz bérkifizetésre és a lejárt hitelek törlesztésére — hangzott az elnöki beszámoló­ban. Már-már úgy látszott, hogy nincs kiút, fel kell osz­latni ezt a KTSZ-t. összehívták a legjobb dol­gozókat, a legrégibb tagokat. Ezek a munkában edzett, be­csületes dolgozók elhatároz­ták, hogy nem hagyják a szö­küzdelmükbe került, csak an­nak elfogadtatása is, hogy az iskolák ne gyötörjék a ma­gyar gyerekeket a latin nyelv szabályaival, hanem nyújtsa­nak nekik modern tudomá­nyos ismereteket magyarul. Ma olyan társadalmi ren­det építünk, melynek alap­elvei közé tartozik a tudomá­nyos ismereteknek minél szé­lesebb körben való elterjesz­tése. A szocializmus maga is tudományos alapokra épült, materialista filozófiája a tu­dományok eredményeit általá­nosítja, a népgazdaságot tu­dományos alapon szervezi. Ma tehát a magyar értelmi­ség ismeretterjesztő, népneve­lő munkáját semmi sem hát­ráltatja, hanem minden tár­sadalmi erő csak segíti. A párt eszméivel irányít, a kor­mányzat pedig anyagi erőkkel is rendelkezésünkre bocsát. A nnál nagyobb azonban a mi felelősségünk. A köz­gyűlésen arról adunk számot, mennyiben tudtunk megfelel­ni dolgozótársaink bizalmá­nak, volt-e bennünk elég lel­kesedés, erő és leleményesség a tudományok eredményeinek propagálására, és a még meg­lévő nehézségek legyőzésére. Ügy érezzük, hogy ez a mos­tani számvetés pozitív ered­ménnyel végződik. A hibákon pedig tanulnunk kell, a hiá­nyokat ki kell pótolni. Halad­junk nagy magyar elődeink nyomdokain, épüljünk példá­jukon és tegyünk egyre töb­bet az új, szebb és boldogabb társadalmi rend felépítéséért! DR NÉMEDI LAJOS, a TTIT megyei elnöke vetkezetet. Határozott intéz­kedésekkel eltávolítottá«. a rendbontókat, a közvagyon ei- herdálóit. Uj vezetőséget vá­lasztottak, és megfogadták, hogy keményen dolgoznak, ön­maguk boldogulására és a szö­vetkezet javára. Ettől kezdve új vezetőség és új szellem volt a KTSZ-ben. Az OKISZ és a KISZÖV minden segítsé­get megadott az újra induló munkához. Élni, boldogulni akartak az emberek. Kemé­nyen fogták a szerszámot. — nem tűrték meg maguk közt a lógást, a fusizókat. a ma­gánfuvarozással paktázót és az üzemi szarkákat. A bank­nak garancia kellett? Hót a tagok vállaták azt is, újabb egyhónapi részjegyet jegyez­tek és fedezetül leadták béke­kölcsön kötvényeiket. AZ ANYAGPOCSÉKOLÁS és a bérfegyelem lazasága az önköltségcsökkentés kerékkö­tője volt. Merész, de jól be- vát módszerhez folyamodott a vezetőség. A bérezés alapja az lett, hogy a leszámlázott termelési értékből levonják az anyagértéket, az adót és az előírt hasznot. A maradék 40 százalékát kapják a dolgozók. Ha iparkodnak és többet ter­melnek, arányosan emelkedik a kereset. Mindnyájan vigyáz­nak az anyagra, hiszen első­rendű érdekük ez. Ennek az intézkedésnek, helyes mód­szernek és a dolgozók össze­fogásának meg is lett az ered­ménye. Múlt évi termelési értékük hárommillió 700 ezer forint. Az egy főre eső negyedévi termelési érték 12 ezer 800 forintról 17 ezer 500 forintra, az átlagkereset 1335 forintról 1651 forintra emelkedett. 520 ezer forint nyereséget mu­tatnak az elszámolások. Több mint 120 ezer forintot osztot­tak ki nyereségrészesedés cí­mén, 120 ezer forintot a régi tartozásuk fizetésére fordíta­nak, 55 ezer forintot tartalé­kolnak, 15 ezret pedig szociá­lis és jóléti célokra költenek. De jut az államnak is, mert 271 ezer forintot fizetnek be jövedelemadó címén. AZ 1651 FORINT átlagos havi kereset szép összeg. A vezetőség és a tagság közös munkájának eredmény“ ez. Az erős akarat, a fegyelem, és a kitartó munka meghozta gyümölcsét. Ha tovább fokoz­nák a munka ““inőségi javí­tását, lecsökkentenék a mu­lasztott napok számát, az idén még szebb eredményeket tud­nának elérni. Elégedettek az emberek vezetőségükkel, mert egy kivételével, újra megvá­lasztották őket. A közgyű is után körülülték az a- +alt, — mint egy nagy család, és ió- kedvűen koccintott a segéd­munkás, elnök, könyvelő és szerelő. F. U.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom