Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-02 / 34. szám

2 NÉPÚJSÁG 1958. március 2. vasárnap • • Ülésezett a Megyei Tanács Napirenden a megye kórházainak munkája Ez évben először ültek ösz- sze a megyei tanácstagok, hogy megvitassák Heves me­gye időszerű problémáit. A tanácsülés kétnapos volt, ame­lyen részt vett Pozsonyi Ist­ván, az Elnöki Tanács hiva­talvezetője és Puskás József az Egészségügyi Minisztérium kórházi osztályának vezetője. A tanácskozás első napján február 28-án két napirendi pont szerepelt a tanácsülés előtt, mégpedig a lejárt ta­nácshatározatokról szóló je­lentés, és a megye kórházai­nak munkája, egészségügyi helyzete. Németh Mihály el­nök megnyitó szavai után Pap Sándorné, a megyei tanács el­nökhelyettese foglalkozott a lejárt tanácshatározatokról szóló jelentéssel, amit a részt­vevők kiegészítés nélkül el­fogadtak. Második napirendi pontként a megye kórházai­nak munkájáról mondott je­lentést dr. Erdélyi Béla, az egészségügyi állandó bizottság elnöke. — A szocialista egészségügy alapelveit — kezdte beszámo­lóját Erdélyi elvtárs — a Szovjet Kommunista Párt 1919-ben tartott kongresszusa hagyta jóvá és szocialista egészségügyünk megteremtésé­ben ezen elveket vettük ala­pul. A felszabadulásunk te­remtette meg az új haladó, szocialista egészségügy kiépí­tésének lehetőségét. Következőkben a kapitalis­ta egészségügy jellemvonása­iról beszélt Erdélyi elvtárs. Elmondotta, hogy Egerben például, — de másütt is — a kórházak elsősorban a fizető- tüdőbetegek ellátására voltak beállítva. A kórházi költségek magasak voltak, így a kisem­berek tönkrementek, ha kór­házi ápolásra szorultak. Ezen­kívül osztályok szerint ápol­ták a betegeket, voltak úgy­nevezett „különszobás”, ki­váltságos emberek, akik a felsőbb társadalmi osztályok­ba tartoztak. A beszámoló következő ré­szében elmondotta Erdélyi elvtárs, hogy 1957-ben 33119 beteget ápoltak 625 309 ápo­lási nappal. Ez annyit jelent, mintha például Gyöngyös vá­ros minden lakója kórházi ápolásban részesült volna. Pedig a költségek igen sokba kerülnek államunknak, mert 1957-ben egy kórházi ágy fenntartása 18 891 forintba került. A kórházak fejleszté­séről szólva ezt mondotta: — Államosításkor kórháza­ink a legelemibb gépi- és mű­szerfelszereléssel is csak alig voltak ellátva. Azóta minden kórházunkban több új, mo­dern röntgen-gépet állítottunk üzembe, két új műtőt létesí­tettünk teljes felszereléssel, modern műszerekkel, alkotó gépekkel, Egerben és Gyön­gyösön korszerű laboratórium létesült, ugyanakkor egy mo­dern gyermekosztály, baleseti és sebészeti osztály. Az elmúlt évben a gép- és műszer-fel­szerelés bővítésére 363 000 fo­rintot fordítottunk. Elmondotta, hogy a kórházak túl vannak terhelve adminisztrációs munkával, emiatt keve­sebb idő jut az orvosi munkára. Az egri gégeosztályofi például másodorvos hiányában, már hónapok óta az osztályvezető főorvos végzi az orvosi admi­nisztrációs munkákat. Az ilyen lehetetlen állapotokat a közel­jövőben meg kell szüntetni. A beszámoló hibát talált az orvosok etikai magatartásá­ban. — Élesen elítéljük azt az orvost, — mondotta Erdélyi . elvtárs, aki megkülönbözte­tést tesz beteg és beteg köfcött, különösen, ha ennek a meg­különböztetésnek az alapja a beteg részéről nyújtott anya­gi juttatás. Még mindig nem sikerült kialakítani azt a lég­kört, hogy ne várjanak külön honoráriumot a betegtől. Bár a betegek sem nyújtanak se­gítséget az etikai vétségek le­leplezésében. A középkáderek alacsony számáról beszélt ezután Er­délyi elvtárs. A nagy forgalom mellett a szabadságok, meg­betegedések idején néha ápo­lási nehézségek lépnek fel, mert kevés az ápolónő, és a középkáder, azaz a másodor­vos. A kisegítő dolgozókkal való ellátottság is rossznak mqndható az országos normá­hoz viszonyítva. Mindez nehe­zíti a kórházak gyógyító mun­káját. Államhatalmunk segítsége nyilvánul meg abban a tény­ben, hogy a járási és városi tanácsok egészségügyi csoport­jai 1957-ben 1105 kórházi ápo­lási költség elengedése iránti kérelmet bírálták el, 1 556 900 forint összegben. Ebből az összegből 1 253 000 forint meg­fizetését engedték el szociális indok alapján, ez az egész összegnek 80.4 százaléka volt. — A betegek nyugalmának biztosítására — hangsúlyozta a beszámoló sok kívánnivalót hagy maga után. Egerben és Gyöngyösön, elsősorban az utca forgal­ma, zaja nagyon zavarja a betegek éjjeli és nappali nyugalmát. A közlekedési rendőrségnek jobban meg kellene követelni az utcai csendrendelet betar­tását és tiltsák ki a kórházak környékéről a vontatók közle­kedését. Több helyt a betegek nyugalma érdekében kívánni való van a kórház belső csendje iránt is. Kettős ajtók beépítésével, s a folyosók gu- miszőnyeg-beburkolásával le­hetne elérni a belső csendet. A kórházi gyógyszerellátás­ban hiányosságok mutatkoz­nak. Az újabban alkalmazásra került modern készítmények magas ára, valamint az egyes gyógyszerekből szükséges ada­gok egyre emelkedő volta kí­vánatossá teszi a gyógyszer­norma felülvizsgálatát. Egyes modern gyógyszerek nehezen, vagy korlátolt mennyiségben szerezhetők be. De vannak egyéb hibák is. Az egri kór­házi gyógyszertárban a gyógy­szerész például akadályozza a megfelelő gyógyszerelést, mert betegesen vigyáz az anyagra, a forintkeretre, annyira, hogy sokszor a legszükségesebb gyógyszert sem kapják meg tőle az osztályok, Dr. Erdélyi Béla ezután be­számolt külön a hevesi, a gyöngyösi kórházban található hibákról, eredményekről, majd a szakorvosi rendelőintézetek­ről. Az utóbbival kapcsolat- tosan megállapította, hogy amíg 1952-ben 327 000 volt a megvizsgált betegek száma, addig az elmúlt évben 616 500. ra emelkedett ez a szám. Ez­zel együtt azonban nem bő­vültek a rendelőintézetek he­lyiségeinek számai. Nagyfokú zsúfoltság tapasztalható és a rendelőintézetekben szolgála­tot teljesítő kórházi orvosok munkája is megterhelt. Aján­latos lenne intézkedni a ren­delőintézetek helyiségeinek bővítésében. A beszámoló után a tanács­ülés résztvevői tapasztalataik bővítésére meglátogatták az egri egészségügyi intézménye­ket, majd délután fél 3-kor vitával folytatódott a tanács­ülés. Igen sok tanácstag el­mondta véleményét a kórházi ápolással, az orvosok problé­májával kapcsolatosan, ami azt mutatta, hogy szívügyük­nek tartják a tanácstagok az egészségügyi helyzetet, a kór­házak munkájának megjaví­tását. Hudák Imre tanács­tag például javasolta, hogy állítsanak fel urulógiai osz­tályt is, mert ilyen betegsé­gek kezelésére jelenleg csak öt ágy áll rendelkezésre. Mu­rányi Gábor arról szólt, hogy szűnjenek meg a kórházak közötti különbségek, olyan vo­natkozásban, hogy egyik kór­házban jobb ápolásban része­süljenek a betegek, mint a másikban. Dr. Fejes István, a gyöngyö­si városi kórház vezető főor­vosa arról beszélt, hogy a betegek nyugalmának megó­vása érdekében a 15—20 ágyas szobákat széttagolják, majd javasolta, hogy elsősorban a rendelőinté­zeteket fejlesszék, korsze­rűsítsék. Beszélt arról a problémáról is, ami a másodorvosokat ag­gasztja, hogy azok csak két évig vannak kinevezve, amit kétszer lehet meghosszabbí­tani, tehát bizonytalan állá­suk, munkakörük. Dr. Németh Ferenc SZTK főorvos, (Eger), arra tett ja­vaslatit, hogy a körzeti orvo­si hálózatot is nagyon fontos erősíteni, dr. Hadfaludi László, a hatvani egészségügyi ál­landó bizottság elnöke pedig a sebészeti pihenő szobák fel­állítását javasolta. A vitában dr. Osváth Gá­bor a megyei kórház igazgatója is szót kért. Elmondotta, hogy a kórház dolgozói várakozás­sal tekintettek a tanácsülés elé, mely megszabja a továb­bi feladatokat is. Beszélt az orvoshiányról, az ápolónők túlterheléséről és ígéretet tett, hogy intézkedik egyes orvo­sok kissé idegen, modortalan kórházbeli viselkedése ügyé­ben. Néhány orvos ugyanis, éppen a túlterhelés miatt ide­gesen beszél a betegekkkel, bár ezen a téren már van javulás. Puskás József elvtárs az Egészségügyi Miniszter üdvöz­letét tolmácsolta, majd töb­bek között az orvosok etikai magatartásáról beszélt. Ismer­tette, hogy most készül az orvosi rendtartás, ami meg­szabja az egészségügyi dolgo­zók helyzetét. Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára volt az utolsó hozzászóló. Elmondotta, hogy a tanácsü­lés előtt a pártbizottság ösz- szehívott 12 orvost és azoktól is képet kaptak a megye egészségügyi helyzetéről. Ezen a pártbizottsági orvosi tanács­kozáson résztvevő orvosok is elítélték az orvosi praxis el­len vétőket, akik biztosított betegektől is pénzt kívánnak, azok jobb ellátása érdekében. — A szocialista egészségügy alakulásában — mondotta Putnoki elvtárs — objektív és szubjektív tényezők játszanak közbe. Objektív tényező az, hogy az állam költségvetéssel, felszerelések bővítésével, az orvosképzéssel gondoskodik a gyógyításról. Másrészt szub­jektív az a kérdés, az orvos lelkiismereti kérdése a hatal­mon lévő osztályhoz való gyó­gyítási viszony. Az egészség- ügyi helyzetet, a fejlődést nagyrészt befolyásolja ez a szubjetív tényező is. Többek között beszélt Put­noki elvtárs arról is, hogy mit értünk illegális magán­praxis alatt. — SZTK jogosulttól olyan helyen, olyan időben pénzt el­fogadni, ahol ingyenesen jár a juttatás, az orvosi kezelés, ez az illegális magánpraxis gyakorlása. Ami ellen erélyes harcot kell folytatni, mert az ilyen orvosok az egészségügy vámszedői. Putnoki elvtárs felhívta a figyelmet arra is, hogy meg kell védeni a becsü­letes orvosokat az általá­nos kollektív felelősségre vonás alól. Nem lehet azonosítani őket az egészségügy vámszedőivel. Magánpraxisra szükség van, hiszen sok az a beteg, aki nincs biztosítva. Ezeket is kell ápolni, ellenben olyan SZTK ellátást kell teremteni, ahol a beteg megnyugodva veszi tu­domásul az orvos véleményét, javaslatát, s nem megy el a magánorvoshoz, hogy 5—600 forintos ráfizetéssel kapjon orvosi véleményt. Majd fel­hívta arra is a figyelmet Put­noki elvtárs, hogy foglalkozni kel az orvosok, középkáderek emberi problémáival is. A hozzászólások után dr. Erdélyi Béla válaszadása kö­vetkezett, majd a tanácsülé­sen elhangzott javaslatokat határozati pontként elfogad­ták. A tanácsülés szombaton folytatódott, ahol megválasz­tották a Megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság tagjait, majd elfogadták a Heves megyei tanács rendelettervezetét a legelőgazdálkodásról. Utolsó napirendi pontként az indít­ványok, bejelentések, a tanács­tagok interpellációs kérdései szerepeltek. A szombati tsmí-cíiiAc is­mertetésére ' munkban NEMZETKÖZI SZEMLE „Forr a világ bús tengere,,... Talán szentségtörés költői szavakkal jellemezni azt, ami a lehető legtávolabb áll min­den lírától, a verssor mégis találó napjaink nemzetközi politikájára. A központi kér­dés változatlanúl a csúcstalál­kozó”. Több mint valószínű, hogy még az idén létre is jön. És minél határozottabb alakot kezd ölteni ez a valószínűség, annál gyorsabbá válik a nem­zetközi élet mozgása. Nem mindenütt azonos ütemben és nem is egyforma szélességben, de Angliában mindenesetre olyan erővel, amilyenre aligha találunk példát a háború be­fejezése óta. A csúcstalálkozó­tól függetlenül, de annak sor­sét befolyásolva tovább folyik az ázsiai-afrikai népek felsza­badulási harca, amire a tuni­szi és algériai események vi­lágítanak rá legélesebben. Mindezek mellett, mint vala­mi palackból kiszabadult szel­lem, új, bizonytalan körvonalú aggodalom kezdi körülfonni a nyugati világ politikusait és pénzügyi vezetőit: megáll-e az amerikai gazdasági visszaesés? Az új genfi találkozó napirendjén több mint valószínű a csúcstalálkozó. És ha a való­színűség a megvalósulásnak adja át a helyét, a napirenden minden bizonnnyal ott fog szerepelni a Rapacki-terv. Ez az egyik végkövetkeztetése a párizsi Le Monde vezető mun­katársának, André Fontaine- nek is, aki hat egymást köve­tő cikkben vizsgálta egy „Uj Genf” lehetőségeit,,. Mindent egybevetve — írta — a jelek azt mutatják, hogy amennyi­ben a kormányfők összeülnek, ez a terv a vita egyik legfőbb tárgya lesz”. Az az elképzelés hogy a két Németország, továbbá Len­gyelország és Csehszlovákia területe atomfegyvermentes övezetté válljék, józan, mert nem követeli a nagyhatalmi erőviszonyok felborítását. A világ fennálló megosztottságá­ból indul ki — épp ezért lehet tárgyalási alap — és ha ez megvalósul, hatalmas feszült­ségcsökkentő hatása lehet. Túl ezen, a kölcsönös ellenőrzés bevezetésének felvetésével, fő. próbája lehet egy későbbi ál­talános leszerelési egyezmény­nek. Azokban a nyugati pol­gári körökben, amelyek nem idegenkednek egy Nyugat-Ke­let közti párbeszédtől, a javas­latnak éppen ez az oldala kel­tett visszhangot. „Számunkra — hangsúlyozza a Le Monde már idézett cikke — pontosan az atomfegyverekre vonatkozó ellenőrzési rendszer lehetősé­gében’ rejlik a Rapacki-terv legpozitívebb vonása. Hiszen nem az akadályozta-e meg mindezideig a leszerelési tár­gyalásokat, hogy nem sikerült egy ilyen ellenőrzési rendszert létsíteni?” A Le Monde okfej­tése persze tipikusan nyugati érvelési mód és a célok is nyugatiak: az ellenőrzésre he­lyezni a hangsúlyt. Ha mind­ezt látjuk, az állásfoglalás ak­kor is előrevisz. A Rapacki- tervnek éppen az egyik nagy érdeme, hogy nem hagyta fi­gyelmen kívül a másik oldal várható ellenvetéseit. NORSTAD KÖZBELÉP A Rapacki-terv nem szól Németország egyesítéséről. Közvetve, a légkör megjaví­tásán keresztül kedvező ha­tással lehet azonban a né­met kérdésre. Ezt hangsú­lyozta Rapacki külügyminisz­ter is az angol Timesnek adott interjújában. Az emlí­tett összefüggések és lehető­ségek nyugatnémet politikai körökben is érthető izgal­Űj államok a KözépkeleSen pT) * 8ßQrt*ff/ptHctvm tdgja/ ÍT"* *i00 1000 kW [gyesül! órab Knrlárusáq fi I [tm lerire/etlSröeer- ség diígujrab Knrlór,maggal IrdK-Joróéniai Föderáció I IZR hr^e! K.-'Kurváit i\it.'lif)dnuriS'Semlegesterület SZ,U Siorjetun/o ' Bl őr Srer/ó/iPSPS Omán ßc ßarut J.‘Jeruzsálem [TERRA 08 58-2 | A Közép-Keleti térség politikai arculatában napjaink­ban komoly változásoknak vagyunk tanúi. Megalakult az Egyesült Arab Köztársaság, amely Egyip­tomot és Szíriát foglalja magába. Rövid idő múlva létre­jött Irak és Jordánia uniójából az Arab Szövetégi Állam. Az Egyesült Arab Köztársaság területe 1,170.000 négy­zetkilométer, lakosainak száma 27 millió fő. Az Arab Szövetségi Állam területe 540.000 négyzetkilo­méter, lakosainak száma 6.5 millió. Mindkét arab államszövetségre jellemző, hogy terüle­teik óriási részében lakatlan sivatagok találhatók, s lakos­ságuk a folyók mentén, valamint a tengerparton tömörül. Az új arab államok ipara fejletlen, gazdasági életük­ben a mezőgazdaság játssza a döntő szerepet. Az Egyesült Arab Köztársaság szíriai részén futnak ke­resztül az Irakból, valamint Szaud-Arábiából kiinduló olaj­vezetékek. Ugyancsak e köztársaság területén vezet ke­resztül a Szuezi-csatorna, a világkereskedelem egyik egfon- tosabb víziútja. Az Arab Szövetségi Államhoz tartozó Irak területén található a Közép-Keleti olajmezők nagy része és ez jelöli meg egyúttal az országnak a világgazdaságban el­foglalt helyét. A két arab szövetség világpolitikában játszott szerepé­nek legfontosabb jellemvonása, hölgy az Egyesült Arab Köz­társaság anti-imperialista jellegű, az Arab Szövetségi Ál­lam létrejöttét viszont reakciós célok határozták meg, azaz hogy területileg éket verjenek az Arab Köztársaság két tag­ja közé. Irak tagja az agressziós bagdadi paktumnak. Legújabb hírek szerint — Egyipton határától kb. 1000 km-re az Arab félsziget sarkán — a stratégiailag fontos helyen fekvő Jemen is az Egyesült Arab Köztársasággal kíván szövetségre lépni mat támasztottak. Az Adenau­er kormány sietett eleve el­utasítani a Rapacki-tervet, a közvélemény képzeletét azon­ban megragadta az atom­fegyvermentesség és az eny­hülés lehetősége. És ekkor lépett közbe Norstad tábornok, az Atlanti Szövetség főparancsnoka. Hí­vebben szólva, ekkor avat­koztak be azok az amerikai körök, amelyek ragaszkodnak az „erőpolitika” folytatásá­hoz. Ezek a körök és érde­keltségek „elengedhetetlen­nek” tartják, hogy Nyugat- Németországban atomfegy­verrel felszerelt csapatok ál­lomásozóinak és szerintük az amerikai egységek európai „jelenléte” elképzelhetetlen Nyugat-Németországban el­helyezett atomfegyverek nél­kül. De nemcsak erről van szó. Norstad, Dulles és a többiek „ragályosnak” tart­ják a Rapacki-tervet, ameny- nyiben az megvalósul. Attól félnek, hogy nem lehet majd megakadályozni, hogy Fran­ciaország, Olaszország és más nyugateurópai országok ne követeljék az „atomfegyver- mentes övezel” kiterjesztését saját területükre, ha egyszer Nyugat-Németországban lét­rejön. így történt, hogy miközben a nyugatnémet kormánypárt képviselői csoportja éppen arról vitatkozott élesen és szenvedélyesen, vajon elfo­gadható-e a Rapacki-terv nemzetközi vitaalapul, várat­lanul Norstad tábornok seb­tében elmondotta televízió? nyilatkozatát. A NATO fő- oarancsnoka nyilatkozatában állást foglalt amellett, hogy a nyugatnémet hadsereget szereljék fel atomfegyverrel és a köztársaság területén lé­tesítsenek rakéta-támaszpon­tokat. Norstad támadása a Ra- packi-tervnek szólott, de a csúcstalálkozó gondolatára akart sújtani. Azt pedig ne­héz elképzelni — hangoztat­ja a nyuagtnémet szociálde­mokrata sajtószolgálat — hogy „Norstad Dulles külügy­miniszter kifejezett engedé­lye nélkül követelte volna a szövetségi haderő atomfegy­verekkel való ellátását, ép­pen most a „csúcstalálkozó előkésztő szakaszában.” Nagy hiba volna tehát le­becsülni a „csúcstalálkozó” ellenzőinek erejét és manő­verezési képességét. Az enyhülés felé csakis az erők reális felmérésével le­het haladni. Minden jel ar­ra mutat, hogy a feszültség csökkentésén fáradozó hatal­mak és a tárgyalásokat kö­vető társadalmi rétegek ezt a reális utat választották. (MTI) HÍREINK PÁRIZS (MTI) Saint-Étienne mellett egy szénbányában csötörtökön há­nyaomlás volt. Három bá­nyász — közülük két arab életét vesztette. Párizs (MTI). Csütörtökön este négy ve í- kilenc főnyi disszidens cso­port indult haza Párizsból, hazatérők között hat kiske van. Szombatén újabb kise csoport indul útnak. A pari magyar konzulátuson napi napra újabb disszidensek lentkeznek hazatérésre. CAPECANAVERAL (AP) Az amerikai légierő pér teken kilőtte a Thor ezeröi száz mérföldes hatótávolság rakétát. A szemtanúk állítá­sa szerint a kísérlet sikere» volt. P á rí z s (MTI). A Szajna a francia főváros közelében több külváros ala­csonyan fekvő házait elöntöt­te. Többszáz házat kiürítet­tek, és százával kellett kimen­teni a lakókat az ár által fe­nyegetett épületekből. A károk máris rendkívül súlyosak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom