Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-16 / 22. szám

4 NEPÜJSÄG 1958. február 16. vasárnap Diákbíróság működik ex gyöngyösi mezőgazdasági technikumban A TUDATOS FEGYELEM egyike a kommunista jel­lem legfontosabb követelmé­nyeinek. Nélküle nem képzel­hető el a többi erkölcsi-akarati tulajdonság sem: a hazafiság, a munka iránti szociális maga­tartás az akarati szilárdság, a kulturált társadalmi magatar­tás. Ugyancsak ki kell fej­lesztenünk a jövendő dolgo­zókban azt a készséget és szo­kást is, hogy tudatosan alá­rendeljék magukat a közösség akaratának, keményen és kö­vetkezetesen megtartsák az ál­tala megállapított rendet és viselkedési szabályokat. A ta­nulóknak a tudatos fegyelem­re való előkészítése, arra, hogy később, munkahelyükön a szükséges fegyelmet meg­tartsák. Az a tanuló, akit az iskola a tudatos fegyelem szel­lemében nevelt, egykor az ál­lami gazdaságban, termelőszö­vetkezetben vagy mezőgazda- sági igazgatásban a fegyelme­zettség példaképe lesz. A mezőgazdasági technikum tanulói abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy túl­nyomó többségük diákotthon­ban lakik. így nemcsak tanítá­si órákon, hanem egész napon át közösségben élnek. Mind­addig, amíg az egyén bele nem illeszkedig egy közösség életé­be. sok összeütközés, csalódás, nem egyszer törés vár rá. A nevelő igyekszik _ a megfelelő ráhatással úgy irá­nyítani a tanulók viselkedését, hogy alkalmazkodjanak az elő­íráshoz. Azonban munkája csak féleredményt hozhat, ha a tanulókat csupán nevelési tárgyként kezeli, és nem hasz­nálja fel ehhez a kollektíva segítségét. Ilyen tapasztalatok késztet­tek minket arra, hogy a KISZ szervezetre támaszkodva, mód­szereket keressünk a fegyelem tudatosítása és a felelősség nö­velése érdekében. A KISZ-S ZERVEZET de­cemberben dolgozta ki és avat­ta törvénnyé az éves munka­tervet. Ennek egyik megvaló­sítandó pontja lett a diákbíró­ság megszervezése, amely ^ a társadalmi bíróságok mintájá­ra működik. Feladata a bíróságnak min- d°n olyan fegyelmi, magatar­tási, erkölcsi, és tanulmányi ügynek a tárgyalása, amely a közösség akár az egyén szempontjából káros, veszé­lyes nem kívánatos. Gyakor­latilag minden jelentős ügy a diákbíróság elé kerül. Ha ha­táskörét meghaladja (pl. az is­kolából való kizárásra ad okot) akkor a bíróság nem ítélkezik, hanem javaslattal él az igazga­tó. illetve tantestület felé A bíróságnak hivatalból el­nöke a diákotthoni titkár, hi­vatalból helyettese a KISZ- titkár. Egész évre választott tpg4a az ügyész és a védő. Két hónapra választják a tanulók a két szavazóbírót, illetve ül­nököt. A bíróság csak tanár jelenlétében ülésezik. A bíróság működése az is­kolai, illetve diákotthoni élet­hez alkalmazkodik. Általában hetenként ül össze és a hét fo- lvamán történt ügyeket ekkor tárgyalja le. Ha súlyosabb vét­ség merül fel, akkor a tény­megállapítás után a bíróság soron kívül ül össze. A tárgyalás eleinte zárt aj­tók mögött történt, amíg a büóság a kellő gyakorlatot nem szerezte meg A későb­biek folyamán már nyílt tár­gyalásokra került sor, amelyen az egész tanulóifjúság jelen volt. Ezekre a tárgyalásokra, ha szükség mutatkozott, a vádlott szüleinek a megjele­nését is kértük. AZ A GYAKORLAT alakult ki, hogy a súlyosabb ügyek vagy ismétlődő kisebb vétsé­gek elkövetői minden körülmé­nyek között a bíróság elé ke­rültek. Az apróbb fegyelme­zetlenségeket, vagy mulasztá­sokat a nevelő saját hatáskö­rében intézi el, csak ismétlődő esetben utalja a bíróság elé. Tapasztalatunk az, hogy ta­nulóink előtt a diákbíróság te­kintélyt szerzett. Amikor lát­tuk a piruló, és zavart delik­venseket, k fölényeskedést fel­váltó szégyenkezést, a fogad­kozást a jóra — tudiuk, hogy nevelésünk új fegyverrel gya­rapodott. A diákbíróság különösen sú­lyos esetként kezeli, ha funk­ciót betöltő, vagy KISZ-tag kö­vet el vétséget. Az első vádlott maga a diákotthoni titkár volt, aki megszegte a dohányzási ti­lalmat. Az első tárgyalás egy­ben a bíróság próbatétele is volt. Felvetődött a kérdés: túl tudják-e magukat tenni azon, hogy diáktársukról van szó, aki a közösség egyik vezetője­ként, tevékenykedett. Emellett éppen a dohányzási tilalom el­len vétett, amit több tanulónk hajlandó volt nem komoly „vétségnek” tekinteni. Örömmel láttuk, hogy a vádlott, de a bíróság is megáll­ta a sarat. A vád és védelem elfogulatlanul, őszintén és alaposan foglalkozott az eset­tel. Nem elégedtek meg a té­nyek megállapításával. Meg­kérdezték: mióta vagy titkár? Mióta laksz a diákotthonban? Mit tettél volna, ha mást kapsz rajta dohányzáson? Milyen hatása van az ilyen példának a fiatalabbakra? A vádlott pi­rosodott, izzadt, dadogni kez­dett és az utolsó szó jogán fel­szólítás nélkül megfogadta, hogy amíg az iskolába jár, a világért sem gyújt rá. Tisztségeiből leváltották, fe­gyelmi büntetésre és magavi- seleti jegyének leszállítására javasolták. A tantestület a javaslatot elfogadta. MILYEN ÜGYEKET tár­gyalt eddig a bíróság? Egyéni tanulás megzavarása, soroza­tos pontatlanság, a tanulás el­hanyagolása, durvaság a ta­nulótársakkal szemben, társa­dalmi tulajdonban okozott kár, stb. Végső esetben, ha semmi nem használ, még a diákott­honból való ideiglenes, eset­leg végleges kizárást is java­solhat a bíróság. Az ítéletet a faliújságra függesztik ki. Kezd az a légkör kialakulni, hogy nagy szégyen a társa­dalmi bíróság elé kerülni. A bíróság tagjai és a funkcioná­riusok fokozott felelősségtu­dattal élnek és dolgoznak. Csak az ítélhet mások fölött, aki maga példamutató. A diákbíróság intézménye nem csodaszer. Nem pótolhat­ja a nevelői munkát, nem egyedüli módszer a fegyelem megteremtésére, a nevelési eredmények megszilárdítására. Tény azonban, hogy a tanu­lók érdeklődése nagy iránta, bizonyos tekintélyre is szert tett és sokat segít, hogy neve­lőmunkánkban a tanulókra tá­maszkodhassunk. Legfőbb je­lentősége, hogy tudatosítja a közösség iránti felelősségérze­tet. Tanulóink kezdik belátni, hogy közösségben felelősség nélkül élni nem lehet. Veszélyei is lehetnek, amely minden diákönkormányzati kí­sérletnél figyelembe veendő. Az ügyek előkészítésében, az ítélet meghozatalában is részt vesz a nevelő, de csak akkor avatkozik be, ha szükséges. Leginkább mérsékelni kell a tanulók ítéleteit, mert gvak- ran túl gyorsak, az ügyhöz mérten súlyosak Őrködnünk kell afelett, hogy a bíróság tagjai el ne szakad­janak társaiktól, ne alkossa­nak külön kasztot. Végül pe­dig, mindig úgy tekintse ma­gát a diákbíróság, mint ami a KISZ-feladatok egy részét oldja meg fegyelmi és tanul­mányi téren, tehát nem lehet eltérő vonala a KISZ munka­tervétől. Tapasztalatunk azt bizonyít­ja, hegy ifjúságunk nem fásult el, nem olyan érdektelen, mint azt időnként mi nevelők is megállapítottuk. Megvan a hajlandósága a jóra, érdekli az új, és hajlik a nevelésre, csak mindig meg kell keresni a ne­velők és tanulók közös útját. AMELYIK ISKOLA, főleg középiskola, a társadalmi diák­bíróságot is nevelési módsze­rei közé állítja, alaposan ki­használja a benne rejlő lehető­ségeket, kettős nyereségre tesz szert. Egyrészt növeli a bíró­ság tagjaival az ún. aktív mag hatását, másrészt észreve­hető változást érhet el tanulói magatartásában és tanulmányi eredményében. Ezen a téren pedig egy isko­la sem tehet eleget! HODÄSZY MIKLÓS, a gyöngyösi mezőgazdasági technikum igazgatója „Fekete szem éjszakája“ — Rz első magyar-francia k©©pr®dwkciós film — Sokat ígérő bemutató elé néz mindkét ország filmes gárdája. A magyar mozikö­zönség is kíváncsian kísérte fi­gyelemmel e közös alkótás munkáját. A szerencsésebbek szívesen lebzseltek a felvéte­lek közelében és sokszor órá­kig álldogáltak, hogy megis­merjék a szereplőket és a film alkotóit. Sikerült közös témát találni, melyből Szász Péter írt forgatókönyvet. A film a XIX. század végén játszódik, mely a szépséges Chimay hercegnő és a világot járó magyar cigányprímás, Ri­gó Jancsi szerelméről és há­zasságáról mesél. Az elmúlt nyáron kedves vendégek érkeztek a Hunnia Filmgyárba. — Itt vannak a franciák! — adták szájról- szájra a hírt a gyár dolgozói Megkezdődhet a próbafelvétel Ivanicza Péter, Nicole Cour cel-ből hamarosan hercegnői maszkírozott, ö lesz a Chimay hercegnő. Magyar partnerek a fiatal, valóban fekete hajú Bús Gyula, aki a legendáshírű Rigó Jancsit játssza. A szerep­lők kikészítése közben a ven­dégek vezetője Jean Dreville Keleti Márton társrendezőjé­vel beszélgetett. A sok prob­léma között szerepelt a felvé­teli helyek kiválasztása. A kél rendező és (Georges Chariot gyártásvezető) aki nem régen tért vissza Hollywoodból) na­pokig járták Pestet és Budát, hogy megtalálják a „száz év előtti párizsi utcaképek Buda­pesti hasonmását”. Nagy öröm érte Pásztor István operatőrt, aki elsőnek próbálta ki a Di- aliscop rendszerű legmoder­nebb kinemaszkop felvevőgé­pet, melyen normál filmet is lehet felvenni. Megindult a mozgolódás a filmgyárban. Szeptember kö­zepén behívták a statiszták és segédszínészek legjavát is a Film Klubban tartott megbe­szélésre. Ezt ruhapróba kö­vette. Az öltözőben egymás után „vetkőztek” ki a mai formájukból a film „ifjú” szí­nészei. Lázasan készülődtek a szabók és maszkosok egyaránt. Az egyik öregúrból tábornok lett, a másikból lakáj, vagy frakkos úriember és megje­lentek a csinos, előkelő höl­gyek is, nagy toliakkal kalap­jukon. Október másodikén már a hercegi palotában Kozma ko- ringőjére táncolt a pompásan berendezett műteremben az „udvar” előkelősége és vendé­geik. A szép díszletek Ale­xandre Ilikíns díszlettervező művészi munkáját dicsérik. Vázlatfüzet nélkül sosem lát­tam. Sokszor megállt a dísz­letek között, hunyorított egyet az alacsony fiatalember, majd füzetébe írt, vagy rajzolt va­lamit és tovább ment. Az ő tervei nyomán varázsolták a filmgyár udvarára a párizsi utcát és a „Paillard” kávéhá­zat is. Mind a hercegi palota, mind a kávéház zenéjét Rigó Jancsi és zenekara szolgáltat­ta. A „banda” tagjai közt sze­repel pl. Szabó Ernő, Makiári János és Kibédi Ervin a nagy­bőgős is, a hercegi palotában frakkban, míg a „Paillard”- ban piros, magyaros ruhában, fekete csizmában játszottak. jgP llPv é W ;-v • Nicolc Courcel A felvételek vezetőjének is akadt dolga bőven, de fenn­akadás nem vojt, mert Ne-1 mere László felvételvezető, (akit az egriek a „Bakaruhá­ban” c. film forgatása közben ismertek meg, mint ügyelőt) kitűnően beszél franciául is, így mindenkivel megértette magát. A két rendező tolmács segítségével tárgyalt. A film kinemaszkop és normál válto­zatban készül. A magyar szí­nészek magyarul, a franciák franciául beszéltek felvételkor. A filmen még két francia színész is szerepel. Nicole Cour­cel filmbéli férjét Jacques Decqmine, az öreg részegest pedig Juilen Carette alakítja. A magyar színészek egész so­ra szerepel, köztük Trencsei Marianne, Gobbi Hilda, Kállai Ferenc, Göncöl János, Márkus László, Rozsos István, Bene­dek Tibor, Cray Tivadar és Mányai Lajos is. A felvételeknek látogatói is voltak, többek közt a híres szovjet filmszínésznő Irina Szkolceva, aki meglátogatta a magyar és francia művészkol­légáit. A szélesvászonra készülő je­leneteket Albert Viguier fran­cia kinemaszkop szakember készítette. Jó kollégákat és kiváló szak­embereket ismert meg a ma­gyar filmesgárda, és kiváló színészekkel fog megismer­kedni a magyar közönség is, ha minden sikerül, már már­ciusban. Szoros barátságot kö­töttek egymással a művészet és a béke jegyében, melyről az „1000-dik csapó” utáni kis ju­bileum is tanúskodik, amikor a két ország műszaki csoportja meghívta egymást egy kis ün­nepségre. (Vashegyi László) Nyolcvan muzsikus a kulturversenyen Mindenütt nagy a készülődés a Hámán Kató kultúrverseny- re. A hatvani járásban 11 né­pi zenekar van, ők is mind­annyian beneveztek a május 18-án tartandó nagy sereg­szemlére. A nyolcvan muzsi­kus fellépése igazán impozáns műsorszám lesz. Mezei Gyula, — 11 a hatvani Búzavirág étterem prímása fogja vezetni a közös számokat. A 11 prímással foly­tatott megbeszélés, a szorgal­mas készülődés és a próbák nemcsak szórakozást, de ko­moly sikert is Ígérnek a zene­kar tagjainak. Új kultúrkör — társadalmi munkával Tavasszal nagy munkába kezd Szilvásvárad lakossága, közös erővel, egy új, szép stí­lusú kultúrházat emelnek az üdülő bejárata melletti feny­veserdőben. A kultúrházat nagyrészt; társadalmi munká­val építik fel, de körülbelül 200 is ezer forintos kölcsönt igényije vesznek. A tervek szerint társalgó, egy nagy kultúrterem, olva­sóterem, öltöző lesz a kultúr- házlxtn és az előcsarnok! rész­re emeletet is építenek, amely­ben a túristák részére vendég­Aki közelebb ül a tűzböz — olcsóbb fával melegszik Egy új közmondásról van szó talán? Dehogyis. A szilvás­várad! erdészet dolgozóira vonatkozik ez a megállapítás, mégpedig a helybeliekre. Kezdjük talán ott, hogy az erdőgazdaság dolgozói helybe­liekből, vidékiekből és alföldi munkavállalókból tevődik ösz- sze. Mindegyik dolgozónak, aki szerződött és a hónapból ledolgozott legalább 2i napot, évente 28 méter fa jár, az idő­szaki dolgozók járandósága pedig havi két méter, 5 cen­tisnél vékonyabb galyfa. A vállalati rendszabály szerint az erdővágás helyén 27,35 fo­rintért, az erdei rakodón 42,20 forintért, és a fatelepi rakodón 90,80 forintért adják ki a fa­járandóság köbméterét a dol­gozóknak. Mi sem természetesebb az erdészet dolgozói 27,35 forin­tért viszik el a fát a kivágási helyről. így olcsóbb, s ha jó helyen van a fa, könnyén el­szállítható a hegyről, vagy ép­pen a hegy lábától nem nehéz a szállítás. S éppen a hely kérdése szülte azt a mondást, hogy aki közelebb ül a tűzhöz, olcsóbb fával melegszik. A községbeliek ugyanis könnyen hozzáférhető helyről, a hegyek lábaitól, vagy a völgyhöz kö­zeli fennsíkról szekerezik haza a fát, de például az egerszóla- tiak mindeddig nem vették ki a tavalyi fajárandóságukat, mert szinte megközelíthetetlen helyen van. A járandóság ott vár elszállításra, de majdcsak többe kerülne a leves, mint a hús. Eddig nem is akadt, csak egy egerszóláti dolgozó, aki elvitte teherautóval a járan­dóságát. Az erdészet vezetői ázt ja­vasolják: aki közelebb lakik az egri erdészethez, az kérje ki ott a fajárandóságát, mert ott is kiadhatják, de csak ak­kor, ha kitermeli. Ötletnek nem rossz: a szilvásváradi er­dészetben megmaradna az a famennyiség, amit ki kellene adni egyébként a dolgozóknak, s ehelyett másik erdészetben irtaná a fát plusz munkával a saját részére. Nem az ilyen kicsavart in­tézkedésekre van szükség, ha­nem arra, hogy a vidékiek is részesüljenek abból a fa járan­dóságból, amelynek hazaszál­lítása olcsóbb, mert közel van az úthoz. Vannak a dolgozók között jónéhányan, akiknek kocsijuk, lovuk van: minden esetben ezek kapják meg a távolabbi helyeken a fajáran­dóságot, mert a saját fuvar nem kerülne pénzbe. Embersé­gesen, a dolgozók szociális vi­szonyához mérten kell az ilyen dolgokat elintézni. Mert mégis csak visszás az, hogy akinek nincs igája és hozzá vi­déki is, az fönt a Bükk-fennsik* a Massa-vágás, vagy a Csortos kő megközelíthetetlen helyein kapja meg a járandóságát, míg a helybeliek a közelebb levő helyekről szállíthatják haza. Hogy ez így is van, mi sem bizonyítja jobban annál a ténynél: a helybeliek hazavit­ték már a múlt évi járandó­ságukat, míg a vidékiek fa- kiutalásának egy része ott he­ver az irodában. Jó volna, ha intézkedéseket tennének a fordított helyzet megváltoztatására. — Tóth —» Bálint István elnöki beszá­molóját tartja a hatvani Ve-? gyesipari KTSZ közgyűlésén. ....... FILMFÓRUM' ■ ■■■■HBBBHniBaiIBBSaaESSH Fájdalom nélkül Az élvezetes, ötletes oktató­film iskolapéldáját láttuk Jean Gabin új nagy szerepével a „Le cas da dr. Laurent” (dr. Laurent esete francia címmel színre került játékfilmben, a fájdalommentes szülésről, „dr. Laurent esete”, mondja a fran­cia cím, de azóta ez az ügy — hála a szovjet pavlovi ideg­tan eredményeinek — lassan az egész orvostudomán}' ügye már, ezért is érdemes a film témájára néhány külön szót is vesztegetni. Pavlov, számos általunk szubjektíve meglévőnek és határozottnak tartott élei funk­cióról mutatta ki, hogy azok nem is annyira feltétlenek és határozottak, hanem inkább évezredek megszokásának, be- rögződöttségének hatásából erednek. Kezdve az egyszerű nyálkiválasztási kísérletektől eljutott odáig, hogy tanítvá­nyai leszögezhették : a szülési fájdalmak „elviselhetetlensé- ge” a számos, szüléssel össze­függő lelki benyomás, dep- reszió, előítélet stb. következ­tében létrejövő szubjektív ér­zés, melynek „tárgyi”, élettani alapjai lényegesebben kiseb­bek, mint az érzett fájdalom, így valójában inkább csak e túlzott érzékenységből eredő hatásokról van szó, mintsem valóságos bántalmakról. Az orvostudomány másfelől rá­jött arra is, hogy a fájdalmak alapját képező méhösszéhúzó- dásokat a helyes beidegzés, légzés rendszere stb. segítségé­vel szabályozni lehet s így mind a szülési fájdalmak ob­jektív okainak csökkentésével, mind a szubjektív benyomások és félelmek kiküszöbölésével gyakorlatilag fájdalommentes­sé lehet tenni a szülést. E nagyjelentőségű, szovjet eredetű felfedezés — érthető­en — nehezen tör utat a köz­vélemény széles rétegeiben. Egyes országokban, így ha­zánkban is, az idevonatkozó orvosi kísérletek még a kez­deti stádiumban vannak. Ép­pen ezért oly nagyjelentőségű a Jean Gabin bevonásával ké­szült francia játékfilm a köz­vélemény megnyerése szem­pontjából. Maga a film kissé epikus szélességben bontja ki Jean Gabin falusi orvosának rögös történetét, s a filmnek ez a része nem is túlságosan ere­deti. Nem is ez a fontos. Ma­gának az alapkérdésnek a fel­dolgozása azonban rendkívül kedvesen, franciás szókimon­dással s mégis sok bájjal és művészi könnyedséggel törté­nik, s a kockák realizmusa mögött mindig ott leng a mű­vészet csöppet sem fülledt, ön­célú naturalizmust mindenkor kerülő látásmódja. Meg kell említeni a kísérő­filmet is, mely városunkról* Egerről készült, színes kisfilm. Készítői „valami újat” akartak hozni azzal, hogy két állandó szereplőt — nászutaspárt — iktattak a műemlékek és fó- liánsok fényképei közé. Bár az ötlet maga kitűnő volt, mégis azt kérdeztük a film láttán • „minek? Hiszen csak a képek előterében mozogtak, s még hangjuk sem volt a sajátjuk, hanem a magyarázó unalmas, fellengzős, csöppet sem köz­vetlenül emberi dikciőja. „ör­vendetes, hogy városaink kin­cseit, szépségeit, filmek nép- sze rűsí tik, i de gén forgalm i szempontból különösen nagy dolog ez, éppen ezért: nem le­hetne valamivel Jobban, ép­kézláb meséeskék keretében es szellemesebben? ~ pagony

Next

/
Oldalképek
Tartalom