Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-16 / 22. szám
1958. február 16. vasárnap NÉPÚJSÁG 5 A ReeshiÉrchúnyu Ä KANYARGÓ bányafolyosók, vágatok, feltörések és a Lahócza-hegy belsejét ismerő Szabó László főmérnök beszél az ércbánya jövőjéről. — Rövid történelmi áttekintés után talán érthetőbb lesz a bánya mai helyzete — kezdi nyilatkozatát. Az 1840-es években Parád- fiirdőn kutatójellegű fúrásokat kezdtek meg timföld után. Innen számítható a Matravi- dék ércbányászati története. Komolyabb munkálatok azonban csak 1880-baji kezdődtek, amikor a mostani bánya területén bányát nyitottak és a környékbeli falvak lakosaival megindult a munka. A magánkézben levő feltárás lassú ütemben fejlődött. A rézkiol- vasztásra rézkohót építettek, amiben a kéziválogatású érckövet, a marát kohósították. A nagy veszteséggel dolgozó kohó az 1900-as években már nem dolgozott és az ércet felvidéki Gölnicbányára fuvarozták a falusi szekerek. A következő 40 év alatt új bányarészeket nyitottak és a föld alatt kígyózó folyosók labirintusai már behálózták a hegy belsejét. A háború sújtotta országban a helyreálló rend gyors fejlődésnek indította az ércbányát. Üzembővítés után több színport tudtunk szállítani Pere- martonba. A teljesítmény emelkedésére kifejező az az adat, hogy míg 1926-ig 40— 45 ezer tonna anyagot termeltek, most egy év alatt jóval többet bányásznak ki. A fokozott munka üteme egyre közelebb hozta azt a veszélyt, hogy kimerülnek a vágatok és a termelés megszakad. Ércva- gyonunk erősen karlátozott és az ércesedés kimerülőben van. Számításaink szerint 4—5 év- élettartama van a bányának, eltolódás lehet, de csupán egy vagy két év. — TEHÁT EZ AZT jelenti, hogy a bánya leáll és a munkásokat el kell küldeni? A tévedések elkerülése végett mondom, ha a bánya ki is merül, az üzem nem áll meg, hanem az ércben szegény pirites tufát bányász- szűk, míg a kutatások eredményt nem hoznak. Ezév tavaszán geológus csoport érkezik a Mátrába és megkezdik a kutatást a Párád és Galyatető közötti területen. Az egész Mátra blokkja vulkáni eredetű és úgy morfológiailag, mint ásványtanilag megvan a remény az új ércesedés feltárására. Ha a kutatások eredményt hoznak, amit remélünk és várunk, akkor megoldódik a bányászok helyzete. Az új bányába kerülnek dolgozni cs drótkötélpálya szállítja majd az ércet a recski ércelőkészítőműbe. A másik érclelőhely Gyön- gyösoroszi. Gazdag, nagy jövőjű bányatelep. Meg nem erősíthető hírek szerint legvégső esetben Orosziból szállítanánk az ércet a mi ércelőnk- be. A megnagyobbított flotáló berendezések nagyobb mennyiségű érc feldolgozására is képesek. Tehát a kutatások eredményétől függ a recski üzem jövője. A környezet kőzettanának vizsgálása után bízni lehet a geológusok munkájában és az új bányák feltárásában a parádi hegy oldalában, — fejezte be nyilatkozatát a recski ércbánya főmérnöke. MOST MÉG TELI csilléket hordanak felszínre a szállító- munkások és nyugodt ütemben dolgozik a flotáló, de a 122 éves bánya már nem sokáig adja az érckövet. KOVÁCS JÁNOS TakarélMSság a Lakatosárugyápban Eger és a megye üzemeiben fellendülőben van a takarékossági mozgalom. A Mátra- vidéki Erőmű fiataljainak felhívása újabb ösztönzést adott és cselekvésre szólította az üzemek KISZ-szervezetét. Az egri lakatosgyári fiatalok is, amint bejelentették csatlakozásukat hozzákezdtek a „ha- ditérv” kidolgozásához. De a gyárban nem ezzel a csatlakozással indult meg a takarékossági mozgalom, hiszen hó- napról-hónapra kevesebb az egy-eg'y gyártmányra eső költség, ezt riagyobb részben takarékossággal érték el. Egy- egy babakocsira a kezdetben 30 forintot fizettek rá, ma már 118 forinttal olcsóbban gyártják a tervezettnél. Igaz, sokat fejlődött a gyártástechnika, de nagy szerepe van az olcsóbbodásban a takarékosságnak is. .em restellték végigkilincselni a többi üzemet, INTERJÚ — No, és hogy kerüU ki Amerikába? — A Fertőn át. hogy az ott heverő szabványmérettől eltérő, de a kocsikhoz megfelelő anyagokat felkutassák és olcsón megvehes- sék. Figyelembevéve a munkások javaslatait, összegyűjtik és raktározzák a prototípusoknál fennmaradó anyagot, melyet eddig ellopkodtak, vagy az ócskába került. Most már mintegy 15 ezer forint értékű iiven használható anyag van raktáron. A darabolásnál is új eljárást vezettek be, mellyel jóformán minden anyagot hasznosítani tudnak. A nemrégen alakult üzemi tanács is elsőrangú feladatként törődik a takarékossággal. Egyik ülésükön e1 határozták, hogy március végéig felülvizsgálják az anyagnormákat és legalább 2 százalékos anyagmegtakar:tgst érnek el. Az újítók is szép összeget tesznek a gyár „takarékkönyvébe”. Ezévben már 33 ezer forint értékű újítást adtak be, melyet máris alkalmaznak. S ahogy a munkások takarékoskodnak a szerszámmal az anyaggal újabb és újabb eljárásokat vezetnek be, úgy takarékoskodnak a műszakiak, az adminisztratív dolgozók a kiszállási költségekkel, a telefonköltségekkel, mely eddig igen magas volt. És a takarékoskodásban nem szégyelltek tanulni sem. A vasöntödéjük ráfizetéssel dolgozott, elmentek tehát gyöngyösi kollégáikhoz és a tanultak alapján, ha nem is nyereségessé de legalább önmagát fenntartóvá teszik az öntödét. Takarékosságuk jutalma a gyár „betétkönyvéből” újra hozzájuk vándorol a nyereség- részesedéssel, újítási jutalmak formájában, a magasabb fizetéssel. Ezt tudva és érezve, egyre gyűjtik a forintokat a maguk és társaik hasznára. Ez az év a tavalyinál jóval nagyobb feladatokat ró a gyár dolgozóira. Feszített tervüket, — mely az önköltség további csökkentését írja elő — csak egész éven keresztüli takarékoskodással tudják teljesíteni, s ezzel biztosítják az anyagi alapot, a jövőévi nyereségrészesedéshez is. KOVÁCS ENDRE 4500 tonna lignit megtakarítás az Erőműben Az alapos karbantartási munka, a műszaki és fizikai dolgozók jó munkája folytán a Mátravidéki Erőmű január havi villamosenergia fejlesztési tervéf 104 százalékra teljesítette. Ez az eredmény a legjobb évek eredményei közé sorolható. A kazánház dolgozóinak törekvése a magasabb hatásfok eléréséért eredményes volt. Munkájukat elősegítette a jól osztályozott tüzelőanyag, amit a szállítási osztály nagy gonddal készített elő. A turbinaüzem dolgozóinak törekvése sem volt hiábavaló. A fajlagos gőzfogyasztást eredményesen csökkentették. Az üzemanyag megtakarításban is hasonló szép eredményt értek el. Januárban mintegy 4500 tonna lignitet takarítottak meg. Kovács János Az értelmiség ügye Közgyűlésre készül a TTIT s ez alapjában véve még nem jelentene túl sokat. Tameg- szervezetek, társadalmi és tudományos tömörülések általában tartanak közgyűléseket s ott megbeszélik , kiseb D-na- gyobb feladataikat. A TTIT mostani közgyűlése azonban a társulat jövőjére nézve sokkal nagyobb jelentőségű, mint amennyit az egyszerű „közgyűlés” szó takar. Fennálása, 1953 óta, első ízben gyűlnek össze e tudományos és ismeretterjesztő szervezet tagjai és vezetői, hogy felmérjék a megtett utat és irányt szabjanak a következő teendőknek. E közgyűlést az alapszabályok értelmében már tavaly meg kellett volna tartani, de az ellenforradalom ezt megakadályozta. Most az országos méretekben valóban nagy és széleskörű szervezet pótolja a mulasztást. Mit is jelent nekünk a TTIT? Érdemeit és feladatait hosszú lenne felsorolni. Csak z egyik legjelentősebbet és legjellemzőbbet emeljük ki. Talán rajta keresztül jobban megértjük, mi is a jelentősége a TTIT munkáját és szervezetét bizonyos értelemben újjászervező közgyűlésnek. A társulat feladata ugyanis az ismeretterjesztés mellett az önmagát képezni akaró, s politikai és tudományos tekintetben egyaránt haladó értelmiség rétegeinek összefogása, önképzésük, tudományos és ideológiai világnézetük művelése, az együttes, a serény, a mindenre reagáló vitaestek, megbeszélések, klubestek keretén belül. E teendő nem le- kicsinylendő. A TTIT munkája az ellenforradalom után elég hosszú ideig pangott. Nem volt érdeklődés a vitaestek iránt, elmaradtak a régi klublátogatók és szakosztálytagok Mindez arra utalt, hogy értelmiségünk egy bizonyos rétege — felfogása miatt — elszigetelte magát az újból fejlődésnek induló társadalmi élettől. S a TTIT feladata az volt, hogy ezeket a rétegeket is megnyerje az értelmiséget illető, valóban értelmes emberhez méltó életformák, együttes viták, bizonyos szakmai és tudományos kérdések közös megbeszélése és előbbrevitele ügyének. E feladatok megoldása közben rájöttek a TTIT vezetői, hogy ha lehet, még szorosabbá kell tenni az emberek és a társulat viszonyát. Nem vált be az a régi módszer, mely üzemekben, közvetlen munka után, fáradt emberek számára tartott előadásokat. Az ilyeneknél hiányzott a teljes szellemi részvétel. A közgyűlés egyik feladata éppen az lesz, hogy az ilyen mesterkéltségeket felszámolja. Helytelen volt az alapszabálynak az a pontja is, mely minden tag számára kötelezővé tette, hogy egy-cgy előadást tartson. Bebizonyosodott: a közös szellemi életben való részvételnek nem okvetlenül feltétele, hogy a tag előadást tartson. E pont viszont távoltartotta a társulattól azokat, akik ugyan szerettek volna egy-egy szakosztályban dolgozni, de nem éreztek magukban tehetséget ahhoz, hogy előadók legyenek. Úgy fest, hogy a közgyűlés e téren is gyökeresen megkapja a kitűnően szerkesztett tudományos folyóiratot, a „Természet- tudományi Közlönyt”, mégpedig teljesen ingyen. Szaporítják a klubesteket s a közös szakosztályi megbeszéléseket. A jövő tervei közé tartozik, hogy nem egyes elszige+elt témákból, hanem valamely kérdés sorozatokban való, részletes és alapos megtárgyalásából állnak majd az ismeretterjesztő előadások. S mert ezeknek nívója egyenesvonalú emelkedést irányoz elő. a most is működő, de ésszerűbb fakultásszámú szabadegyetemig egyetlen tag sem érezheti majd, hogy számára nem tud elég érdekes, elég színvonalas lenni a társulat programja. E nagy tervek jegyében ül össze e hó végén a mesvei. áprilisban pedig az országos közgyűlés. s mi az átfogó program láttán érezzük: valóban az értelmiség ügve ez. PAGONY LAJOS. Ma: borkiállítás Egerben Az egri Gárdonyi Géza gazdakör tagjai borversennyel egybekötött borkiállítást rendeznek a városi tanács mezőgazdasági osztályával közösen. A borkiállításon és versenyen 50 szőlőtermelő gazdaköri tag vesz részt. A győztes borokkal részt vesznek majd a megyei versenyen is, ahol eldől, hogy kinek a borát viszik az országos borversenyre, ahol a brüsszeli világverseny résztvevőit válogatják ki. A rr ©u r rr & Az élővilág ősei A régmúlt idők szerveze- teivel foglalkozó tudomány, a paleontológia keresi a választ arra a kérdésre, mikor jelentek meg az első élő szervezetek a Földön, milyenek lehettek azok, hogyan változtak s váltották égymást az idők folyamán. Mai tudásunk szerint, mintegy 1900—1500 millió évvel ezelőtt jött létre az első élő fe- hérjehalmaz, a Földet akkor még egészen beborító forró ősóceánban. Ezek a fehérje- csoportosulások, másnéven ko- acervátumok, Oparin elmélete szerint bizonyos meghatározott alakúak voltak és már bennük kezdetleges elkülönülés alakult ki. A sok fehérjemolekulából álló koacervatum molekulái egymással, de a környező tenger vizével s az abban oldott sokféle vegyület- tel kapcsolatban állottak, velük anyagcserét folytattak. A fehérjecseppecskék között akadtak olyanok, amelyek hamarább elpusztultak, míg má-, sok jobban elviselték a környezet hatásait. Érvényesült már akkor is a darwini természetes kiválogatódás: az erősebb tovább maradt életben. Az elhalt fehérjehalmazok anyagait az életben maradottak bekebelezték, úgy, mint ma az amőba állábaival körülfolyja s magába zárja táplálékát. Az ok a koacervá- tumok, amelyekben a felépítő folyamatok erősebbek voltak, •lszuporodtak, kiszorították a gyengébbeket. Lassan, talán évmilliók folyamán ezek az őstestek mai értelemben vett élő anyaggá, plazmává alakultak. Ilyen egyszerű plazmából álló élőlényekkel ma is találkozunk. Még a táplákozásuk is megegyezik, mert csupán szerves anyagokból élnek. A forró ősóceán fehérjehalmazai ugyancsak a vízben oldott sokféle szerves anyaggal táplálkoztak, vagy kebelezték magukba állábszerűen az elhalt koacervatumok maradványait. Az élő fehérjeanyagok mind jobban elterjedtek, ezzel együtt mind kevesebb lett az élet parányi lángja, vagy valamiképen szerves anyagokat kellett készíteniük az élőlényeknek. És ekkor valami újszerű szerves vegyület jelent meg. egyik-másik ősélőlény plazmájában. Amelyekben kialakultak ezek a kékes, zöldes, vöröses, barnás anyagok, azok jobban fejlődtek, mert e színanyagokkal már a derengő félhomály fényét, a napenergiát hasznosíthattak és ezzel szerves vegyületeket állítottak elő. A fényenergiával elbonthatták a vizet, szabaddá vált az oxigén és a hidrogén. Ezek a színes élőlények megkezdték a fejlettebb élet alappilléreinek a lerakását: a légkör oxigénellátását. A hidrogénnel meg szétválasztották a széndioxidot, s a szenet pedig beépítették a mind nagyobb mennyiségben készülő szerves vegyületeikbe. ivei valószínűsíthetjük, 1 hogy ez a folyamat így játszódhatott le sokszáz millió évvel ezelőtt? A baktériumokkal foglalkozó tudomány hírt ad olyan szervezetekről, amelyekben a zöld festékanyaggal, a klorofillal rokon vegyület található. A zöldes színű és a bíborszínű kénbaktériumok már színanyagaik, a bakterioklorofill révén a fényenergia segítségével vízből, széndioxidból szerves vegyületeket készítenek. A fejlődés harmadik lépcsőjén álló, a vírusok és a baktériumok után következő kékmoszátoknál a színanyag megjelenése általánossá válik, de még a színanyagok külön testet nem vesznek fel. Fejlettebbek, mint a baktériumok, hiszen nagyobbak, jobban szervezettek, de még maganyaguk nem tömörült sejtmaggá, a későbbi fejlődés ii’ányító szervecskéjévé. Más bizonyítékokat is találunk a rokonság igazolásához. A vírusok egészen szerves ve- gyületekre utaltak, mint az ősóceán fehérjehalmazai. A baktériumok egy-két faj kivételével szintén szerves anyagokkal táplálkoznak. A kékalgák ugyan már függetlenítették magukat a szerves vegyü- letektől, de még mindig kedvelik a szerves vegyületekben bővelkedő vizeket, akkor szaporodnak el hihetetlen nagy számban, ha a víz meleg és sok benne a bomló szerves anyag. A baktériumok és a kékalgák rokonsága mellett szól, s egyúttal az ősi származás bizonyítéka, hogy ma is megélnek olyan hőmérsékleten, amelyen minden más élőlény elpusztúlna. Hajdúszoboszlón a hőforrás felszínre bukkanása helyén a víz + 75 celziusz hőmérsékletű, s ebben a kibírhatatlanul meleg környezetben ilyen szervezeteket találtam. J. Vilhelm szerint, pedig Pöstyénben + 93 celziusz vízben élt egy kékalga. A vírusok, baktériumok, kékalgák az ősi élet itt rekedt talányai, a teljes sejtszerveződést még el nem ért lények: sejtelőtti szervezetek. Továbbfejlődésüket nem követhetjük; a ma élők a kihaltaktól alig különböznek. De hát akkor miképen alakult ki a mai gazdag növény- és állatvilág? an az életnek egy külö- ’ nős törvénye: sohasem a legfejlettebb élőlényből fejlődik ki a még szervezettebb, a körülményekhez még jobban alkalmazkodó, hanem az egyszerűbb típusokból ugrásszerűen jelenik meg az új irány képviselője, amelyik már megszületésekor fejlettebb, mint az addigiak bármelyike. így volt ez a Föld őskorában is. Az ősóceán élőlényei között léphettek fel azok a szervezetek, amelyeknek hosszú plazmanyúlványuk alakult, s plazmájukban tömörült az elszórt színanyag és a maganyag. Ezek a plazmanyúlványú, vagy másképen ostoros, sejtmagvas, színtestes szervezetek a szerves világ fejlődésébe döntően beleszóltak, mert új főirány kezdetét jelentették. Belőlük alakult ki nemcsak a növényvilág, hanem az állatvilág is. Az egri pocsolyákban, a fürdők melegvizében találhatunk ilyen ősi bélyegeket viselő, de már teljes sejtértékű lényeket. Mi bizonyítékok szólnak növényi voltuk mellett? Telve vannak különböző alakú zöld színtestekkel, melyekkel szervetlen anyagokból szerves vegyületeket termelnek. Ez a tulajdonságuk pedig döntően növényi. Viszont hosszú ostorukkal a vízben csapkodva igen élénken mozognak, testük elején szájszerű üreg van, amelybe szilárd anyagok kerülhetnek be, s onnan feloldva a szervezetükbe. Testük elején egyszer kisebb, máskor meg nagyobb hólyagot látunk, ebben gyülemlik fel a felesleges folyékony anyagcseretermék. Amikor nagy, akkor telve van s amikor meg alig látszik, akkor kiürült a tartalma a vízbe. Mintha e pici lények veséje volna. Testük első részén feltűnően vörös foltot vehetünk észre: a szemfoltot, amellyel valószínűen a fényt fogják fel. Ráadásul sejtfaluk sincs. Mindenképpen kevert tulajdonságú szervezetek, így nem csodálkozhatunk, ha a növénytantudósok, de az állattan kutatói egyaránt magukénak vallják az ostorosokat. De mégis inkább növények, hiszen zöld színtesteik vannak. Az ostoros szervezetekkel foglalkozó legkiemelkedőbb magyar kutató, dr. Scherffel Aladár fedezte fel, hogy a színanyaggal rendelkező ostoros lények növényi és állati módon táplálkozhatnak, tehát szervetlen anyagokból keményítőt, cukrokat stb. készíthetnek. Ö fedezte fel, hogy a színes ostorosok kettéosztódása- kor színtelen utódok is létrejöhetnek, s csak azután már egészen állati módon élnek. Nem lehet tehát vitás a növény- és állatvilág közös eredete. elmerülhet a kérdés: ezek az ősi lények, mint a baktériumok, a kékalgák, az ostorosok miképpen maradhattak meg a mai napig? Ha a most élő növény- és állatvilág az ostorosokba vezethető vissza, hogyan élhetnek mégis egymás mellett? Bizony rengeteg fajuk tűnt el az élet porondjáról, mert az ősóceán vize lassan visszahúzódott, mind több lett a szárazföld; megváltozott a vízben oldott anyagok összetétele. Azonban melegebb víz manapság is bőven akad a Földön, szerves anyagokkal szennyezett élőhely sem ritka, végül már az ősszervezetekben megvolt az alkalmazkodás, a változékonyság képessége, így sok fajuk átvészelhette a megváltozott körülményeket, sőt azokhoz olymértékben idomult, hogy — mint az egri fürdő zuhanyozómedencéjében — még védekeznünk is kell nagymérvű elszaporodásuk ellen. Dr. Hortobágyi Tibor a biológiai tud. doktora,
