Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-11 / 17. szám

1958. február 11. kedd népújság 3 Körjáraton egy védőnővel SÄR. FENEKETLEN latyak. A kolónia szürkébb, mint va­laha. Távolról a Bélkő csúcsán gomolyognak a felhők. Embe­rül tapossuk a sarat Lengyel Pálné körzeti védőnővel Szúcs felé. Olyan éles szél fúj, hogy nem tudom kinyitni a számat, s állandóan arra kell figyel­nem, hogy le ne maradjon a félcipőm. — Kutya egy út — embere­lem meg magam. — Áh, dehogy, csak meg kell szokni — mosolyog Lengyelné. >—• Ennél sokkal kutyább Be- kölcére gyalogolni, hófúvás­ban. Meg a tanyákat járni, át a hegyen. — Jármű? — érdeklődöm a XX. század természetességé­vel. — Van, van, illetve néha akad. Néha rosszul jön ki a lé­pés, például hétfőn reggel ne­gyed 7-kor indul a munkás já­rat Bekölcére, de nekem óvo­dás Zsófikámat és iskolás And­riskámat előbb útnak kell in­dítani, hajnalban ebédet főzni, így csak a gyalogút marad. Délután már a bányatelepen van tanácsadás, ahonnan álta­lában csak este kerülök haza. Sokan vannak, de jó ez, mert látom a munkám eredményét. Végre megértették a leendő édesanyák is a kismamák is, hogy tanácsadásainkkal bajt akarunk megelőzni, s a ^ kis csecsemőből erős, egészséges embereket gyúrúnk a bölcsőtől kezdve. — És a családlátogatásoknak van eredménye? — Csaknem mindenütt. Ne­héz a bekölcei asszonyokat rá­szoktatni arra, hogy ne válasz­szák el egy-két hónapos cse­csemőjüket, s ha már elválasz­tották, ne tömjék tele éppen grízzel, amivel többet artanak, mint használnak a gyermek­nek. No de, Szúcs! A szúcsi mamákkal nincs semmi baj. Kukoricán etomag gyár Kápolnán A Kápolnai Dohánybeváltó 'beaz elmúlt1 hétekbén valóságos kukorica gyárrá alakult át. A B hatalmaslVszárítókban most nem dohányt, hanem a tava­szi kukoricavetőmagot szárít­ják, óvják meg a penésztől, és készítik elő fémzárolásra. Ezzel a módszerrel eddig több mint 3000 mázsát szárítottak meg. A következő hetekben újabb 15.000 mázsa vetőkuko­ricát készítenek elő, melyből nagyobb mennyiséget exportra ' is szállítanak. A nagymennyiségű vetőmag gondos előkészítése biztosíték arra, hogy a megye területén tavasszal nemes, fajtiszta ku­korica kerül forgalomba. (MTI) Gyere, győződj meg róla — ezzel már be is nyitunk egy tiszta, hófehér konyhába. Disznóölés van. A leendő mama hajlong, fazekat emel, szóval nem kényeskedik. — De azért két vödör vizet ne hozzon egyszerre — figyel­mezteti a védőnő. Ehet min­dent, ami jól esik, szeszt sem­mit. ÉRDEKLŐDIK a közérzete, az orvosi vizsgálat eredménye után, .ellátja tanácsokkal •— megnyugtatja a leendő anyu­kát, hogy a bányatelep! szülő­otthonban biztoskezű orvc-s és szülésznő felügyelete alatt bem lesz és nem is lehet semmi baj. Na, hálistennek ! Már me­gint zuhog az eső. A templom csúcsán egy ősszel fennakadt sárkányfoszlány fityeg. Egye­nest a sok lépcsőnek vesszük utunkat. A sár, itt a falu felett, a cigánylakások környékén, már olyan nagy, hogy remény­telenül állok az utolsó fűcso­món. Milyen jó, hogy sláger­költészetünk kisegített — ahogy lesz, úgy lesz — és átlépek az árkon. Az apró házak körül veszettül ugatnak a kutyák. — Gyere nyugodtan — mond­ja a védőnő — engem már is­mernek. Az egyik ház ajtajában gyö­nyörű arcú fiatalasszony — Gi­zi. Karján klórszagú, hófehér ágynemű. Éppen teregetni in­dult. A csöppnyi szobában nyolc ember lakik. Sok. Na­gyon sok! A nagyapa 20 éve dolgozik a bányánál, s most talán sikerül a telepen lakást kapni. Közben a védőnő kioldja a pólyát. — Gizikém, a pelenka nem egészen hófehér! És szoptatni ám a babát! Aztán nyugodja­tok le végre. Ne vándordíjatok faluról-falura, nehogy ezt a gyereket is tönkre tedd, mint a másikat. Tanácsadásra pedig hétfőn ott legyen a két gyerek. — És Gizi hallgat. Hallgat. Alig 20 éves fejében kisebbség­érzetének gondolatai kavarog­nak, hiszen sem írni, sem ol­vasni nem tud. Talán lesz még olyan tanító a közelében, aki kezébe adja a ceruzát...? A telep másik szépsége a gödrösarcú Bözsi. Kicsit lustán ülve marad, amikor beme­gyünk. De két éves szőke kis­lánya olyan, mint a pohár. Tiszta, ápolt, gondozott. A né­hány hónapos csecsemő is gyö­nyörű bőrrel, jóllakottan szu­szog' a pólyában. A HARMADIK HELYEN egy pillanatra meg kell állnom. Tá­gas, fehér konyha, a polcon edények, az ablakban karóra. S a hófehér falon két hegedű. Zenész-család. S a 13 éves Rózsi mama? — Ápolt, csinos, jó megjelenésű asszony. Fiacskája a karján nyűgösködik. Bárányhimlő- gyanús. — Rózsi! Ugye, mondtam, hogy el kell kötni a hasát feddi a védőnő. Egy asszony ne hagyja el magát, mert van egy gyereke. Tibiké hogy van? Mérje a lázát, ha komolyra fordul, orvos kell ám! Tanács­adásra addig ne hozza, amíg teljesen redbe nem jön, mert ez nem veszélyes betegség, de Napirenden: gyorsan terjed *■* figyelmez­teti. Az asszony figyel, látszik, hogy mindent meg akar jegyez­ni, mert Tibikéből erős, nagy ember lesz! Rá vár az egyik hegedű a falon. Már visszafelé jövünk, ami­kor megállítja a védőnőt Évi mama, aki arról panaszkodik, hogy mennyivel jobb lenne, ha óvoda lenne Szúcson, vagy legalább a telepi óvodába fel­vennék a kicsi Évit. Ezzel kapcsolatban hallottam, hogy a mostani 60 férőhelyes bánya­telepi óvodát átépítik 50 férő­helyesre. Remélem, rosszul hallottam, s ha nem jó lesz, ha az illetékesek gondolnak ar­ra, hogy már most is sok kis­gyermek kimaradt, aki szeret­ne újat, szépet tanulni a jól felszerelt, modem bányatelepi óvodában. Delet harangoznak. A védő­nő sem sokat időzik otthon, mert várják a bányatelepi kis­mamák, kisbabák, hogy útba­igazítson, tanácsot adjon. szép és fáradságos munka ez. Télen, nyáron róni az utat, s 15 év alatt Lengyel Pálné kis pólyásaiból óvodá­sok, iskolások, kis gimnazis­ták lettek. Talán nem is tud­ják, hányszor nézett aggódva lázas, vergődő kis testükre, hányszor tette meg az utat tá­voli tanyákra, hogy segítsen, enyhülést nyújtson nekik. Ne­kik, akik nem emlékeznek rá, s elmennek mellette, mint ahogy elmennek a ház mellett, ahol születtek. CS. ÄDÄM ÉVA A feleség AMI VAN, S AMI NINCS IF eszálliam a buszról, majd megfagyok. ^ Mit egyek? Mit igyák? Két éve nem, reggeliztem étteremben. Eh! Teát iszom. Lötty, de meleg! Kérek. £> a tea mellett kis tányéroncitrom. Tudom, tu­dom, annyi van, hogy kilószámra lehet venni, de két éve sorbaálltunk érte, s legfeljebb rummal ittuk a teát. Igaz? Érdekesek vagyunk mi emberek. Ami nincs, arról folyton beszélünk. Ami van, azt elfelejt­jük. Pedig nagyon sok mindenünk van, ami­ről jó beszélni. Még a citromról is. És ami nincs? Nincs az étteremben újság. Meg akartam nézni a reggeli lapokat, de a gyöngyösi pincér széttárta karját. — Nincsen kérem, a vállalat dogozóinak jár, de a vállalatnak nem, egy se. Egyéni udvariasságához tartozik, hogy a szálló előtti trafikból azonnal hozott egyet. — Node, miért nincs újság az étteremben, hogy CSERNICZKY DÉNES: ban az országban, ahol a vi­lághírű kínai selymeket gyárt­ják, az utcákon sziporkázó szí­nekben pompázó tömeget le­het látni. Nem így van. Látták már Mao-Ce-tungot, vagy Csou- En-lajt fényképen? Egysze­rű, magasnyakú, sötétkék, ál- lig felgombolható, középen egysoros kabát, sötétkék nad­rág és fekete cipő. így jár az egész Kína. No és a nők? Ök is. Nagy forgalom idején olyan a kínai utca, mint a tenger. Kéklik. női ruhaviseletnél most fe" propagálják a szoknyát, de ez óriási erőfeszítésbe telik, mert mindenki ragaszkodik ehhez a hagyományos öltözet­hez. Mióta hagyományos ez? Szun-Jat-szen, Kína kommu­nista pártjának első vezetője ezt az öltözetet hordta. Ö volt az, aki kiadta a végső harcra a felhívást. (Halála után Mao- Ce-tung vette át a vezetést). Azóta az ő általa hordott öl­tözet annyira meghonosodott, hogy mindenki ezt viseli. De ha például színházba, vagy más ilyen helyre mennek, ugyanebbe az öltözékbe öl­töznek fel, csak akkor az anyag sokkal finomabb. vegyük meg, és ne olvassuk potyán? Vagy nem telik rá? Vagy kispolgári csökevény étterem­ben újságot olvasni...? KI, HOGY ÉRTI — KI, HOGY ÉRZI? 7XJ era akarom azt mondani, hogy fájt a A ^ torkom, és azért, azt sem akarom elhi­tetni, hogy zsíros sonkát ettem, s rettenetesen jól esett volna, de tényleg bementem Gyöngyö­sön a 103-as Italboltba. Éppen meg akartam inni a sört, amikor kedves közvetlenséggel egy tábla meredt elém: „Jó múlatást!” Nem ké­rem, én jól írtam, mert ők is így írták. Hosszú ú-val. Torkomon akadt a sör. Szóval el akar­nak múlatni. Ezek szerint ők így érzik, én meg íny értem,. De azért megittam. Kihátráltam az ajtón, felnéztem a cégtáblára, s élvezhettem a teljes kiszolgálás gyönyörét, mert az italbolt neve Zöld koszorú. Köszönöm a múlatást és a zöld koszorút, de arra én még ráérek. (ádám) képpen sohasem akart vallást alapítani, tanai azonban mégis vallássá lettek. Ez az egész Kínában igen mé.ly gyökeret eresztő eszme az ősök tisztele­te. A családi élettől kezdve, a mai modern államvezetésig, mindent átsző ez az igen tisz­teletreméltó idea, amely az idők folyamán új értelmezést is, új tartalmat is kapott: az egymás iránti tiszteletet. A buddhizmus nem egy is­ten imádása. Mint a görög mi- thológiában, itt is mindennek megvan a maga istene. Van egy főisten, a főbuddha, és van számtalan alisten, ezek az al- buddhák. Számuk tartomá­nyonként változik. ■ Például Hancsouban 32 albuddhát szá­moltunk meg. Wuhanban azon­ban egyetlen templomban, sű­rű tömjénfüstbe ágyazva, 500 alisten van összezsúfolva. A főisten mellett mindig megta­lálhatók az őt védő alistenek, akiknek a fői stem közvetlen védelme mellett egy igen ér­dekes funkciót is be kell töl­teniük, mégpedig szórakoztat- niok kell a főistent. így azután a pallosok mellett a hangsze­rek is megtalálhatók a védő­istenek kezében. Minden isten mellén ott van a végtelenség jele, a horogke­reszt. Igen, ezen mi is elcso­dálkoztunk, amikor megláttuk. Ez a jel, gondolom, vallási je­lentőségénél fogva annyira el­terjedt, hogy még ruhaszöve­tek szövésénél isi itt-ott fel lehet fedezni, (mi nem vet­Lehet, sőt biztos, hogy e címet olvasva, felhúzzák szem­öldöküket az asszonyok: mi bajuk van már megint velünk a férfiaknak? A kérdés jogos, mert ha valaha — s egyáltalán nem valamiféle középkori istenítéssel — tisztelni kellett a nő­ket, az asszonyokat, akkor ma — feltétlenül. Nemcsak arról a bizonyos második műszakról van szó, amely érdekességénél, címénél és aktualitásánál fogva majd minden lapunk (a Nép­újság sem volt kivétel) szenzációja volt és talán lesz is — ami nem baj, sőt! —, hanem inkább arról, hogy az asszonyok fel­nőttek, sőt nem egyszer túlnőttek a férfiakon az elmúlt rövid néhány esztendő alatt. Ami néhány évvel ezelőtt még majdnemhogy természetes volt, ma képtelenség. Képtelenség, hogy egy gyűlésen ne le­gyen súlya, szava a nőnek, hogy ne legyen beleszólása az élet dolgaiba, hogy... Dehát ezek már ismert és elismert dolgok, miért kell ezekért és ezekután napirendre tűzni a „feleséget”? Nem is ezért, inkább olyan valamiért, amiről az utóbbi időben keveset beszélünk, kezdünk talán természetesnek ven­ni, azazhogy inkább az asszonyok, a feleségek kezdik termé­szetesnek venni. S ez: a feleség otthon! Csak örömmel és meg­elégedéssel lehet nyugtázni, hogy csinosak, elegánsak, a gyen­gébb nem képviselői, hogy fiatal munkáslányok és értelmiségi feleségek, idősebb assszonyok, diákcsitrik úgy öltözködnek, hogy már ez magában valóságos életszínvonal-agitáció. De, ha ezek a csinos asszonyok otthon vannak, hát bizony koránt­sem mindig olyan csinosak. S erről van szó! Higyjék el, drága asszonyok, kedves feleségek, hogy nem­csak megszerezni, de megtartani is kell a férjet. (Tudom: fordítva is érvényes!) Ehhez pedig az otthon éppenolyan szükséges, mint az utca, a nyilvános elegancia. A munkából hazatérő férj, mégha felesége dolgozik is, akkor se lelkesül fel, ha egyetlen asszonyát, kit, mint menyasszonyt, csak csi­nosnak és gondozottnak látott - a saját papucsában lát. Azon se tud lelkesedni, ha a pongyola, vagy a kötény nem éppen a legtisztább, ha kócos az egykor illatos hajsátor, ha rongyos a ruha, ha... Szóval nem nagy dolgok, dehát miért keil az otthoni boldogság ügyében a nagy dolgokhoz fordulni. Hiába a legtisztább lakás, a legszebb csipke, a puha pár­nák sokasága: a lakás legfőbb dísze és éke mégiscsak a feleség! Tudjuk, tudjuk, hogy hazajönni a gyárból, vagy a hiva­talból, elhozni a gyereket az óvodából, nekilátni otthon főzni, vasalni, mosni - nem könnyű dolog. Mégis - természetesen, ha segítenek a férfiak az asszonynak — meg kell oldani, hogy csinos, kedves, ápolt és ezér* ~~*ndenkor kívánatos legyen ott­hon is az asszony. Meg var -'•tözödve róla, hogy az ottho­nában is csinos, magára a■' •dó feleség többet tud elérni férjénél, mint ezer veszekedései, ezernyi könnyel. A férfiak általában nem szeretik a könnyet, de szeretik a csinosságot, s akárhogy forgatjuk, a feleségnek, a nőnek mégis csak a férj­nek kell, a férfinek kell tetszeni: ez egyik feleségi, női köte- lesége. Hogy mi a férfié, arról majd talán legközelebb, hisz utó­végre most a feleség volt napirenden... (gyurkó) A kereskedelem jelenti A Textilnagykereskedelmi Vállalat raktáraiban bőséges az árukészlet és igen nagy a választék. Olivzöld, drapp ballonkabátck minden igényt kielégítenek, a férfi ballon 220 forint, a női 380 forint lesz. Női konfekcióban nagy a fej­lődés, mindig a divatnak meg­felelő árukat vásárolhatnak a divat rajongói. A női szabók forgalmát csökkentik a boltok­ban megjelenő olcsó, szép kis- és nagy kosztümök. Áruk 220 forintnál kezdődik és 900 fo­rint lesz a legdrágább. A férfi nadrágok 170 forintba kerül­nek, míg a zakó ára 350 fo­rint lesz. A női kabátok fiús és egyeneshátú fazonokban, a legújabb divat szerint készül­tek. Az oly sokat keresett bé­bi, lányka és gyermekruhák­ból is nagy mennyiség van raktáron. A Német Demokra­tikus köztársaságból 70 vég szövet érkezett. Szép pasztel- színűek, reméljük megnyeri a vásárlóközönség tetszését, az ára a tavalyi 220 forint he­lyett, csak 150 forint. Olvasd! Terjeszd! 0 NÉPÚJSÁGOT tünk ilyet). A hitleri horog­kereszt és a Buddhákon fellel­hető horogkereszt közötti azo­nosság azonban egy kicsit el­gondolkoztatott. Tudjuk, hogy nem a kínai istenek álltak bosszút Hitleren. De lehet, hogy az ő vérük is felfortyant az ő jelük alatt elkövetett vad­állati gaztettük láttán és egy­két mennykővel szaporították a berlini fene vad bunkerjére becsapódó bombák számát. Ha így volt, nagyon jól tették. Aar ősök tisztelete nagyon szép dolog, de van egy vele­járója, amely ellen mégis har­cot indított Kína. Ugyanis a régi és a mostani falusi em­berek fcidjük mélységes szere- tete miatt saját kis földjükre temetkeznek. Az ősöket még haló poruk­ban is tisztelő kínaiak viszont azt a helyet még ma sem szánt­ják be és ezzel idők folyamán temetővé alakül át a termő­föld, ami tekintélyes területet von el a mezőgazdaságtól. [pinában ma teljes vallás­uk szabadság van. A budd­hizmus mellett megtalálható a katolikus, az evangélikus és a református vallás is. Láttunk egy mai egyetemi építkezést. Ennek a mai modern egye­temnek minden emeletén egy- egy kápolna van, valamelyik felekezet számára. Azt tartják ugyanis Kínában, hogy a kü­lönböző helyről, különböző val­lási felfogással érkező fiatalok lelkivilágát nem akarják az el­ső pillanatról a másikra kizök­kenteni abból a világból, amelyben eddig élt. Járj an csak egész nyugodtan temp­lomba. De az egyetemeken marxista-leninista előadások is vannak, és emellett itt belé­jük oltják a modern természet- tudomány minden lehető isme­retét. így azután az ide beke­rült fiatal saját maga jön rá az igazságra anélkül, hogy er­re valaki is kényszerítette vol­na. . A kínai papok, vallásfeleke­zetre való különbség nélkül, teljes hívei a szodializmusnak. Mikor ezt itthon elmeséltük, sokan azt mondták, hogy ezt nekünk odakint csak bebe­szélték. Nem sokkal hazérke- zésünk után azonban történt egy olyan dolog, ami mintha csak azért történt volna, hogy a mi szavainkat igazolja. Bzonyára tudnak róla, hogy hazánkban a közelmúltban járt egy kínai evangélikus pa­pi küldöttsp°\ F" körútja folya­mán ellátogatott Egerbe is. Itt, a tiszteletükre adott foga­dáson, mi is játszottunk. Csak mellesleg fűzöm hozzá, hpgy a kínai papoknak igen jól esett az, hogy mi feldíszítettük a termet Kínából magunkkal hozott falidísszel, meggyújtot­tuk a kínai házak illatosításá- ra használt füstölőt és minden kínai pap tányérja mellé egy- egy evőpálcikát tettünk. Nos, ezen a fogadáson a kínai püs­pök mondott egy beszédet, amelyben a következőket hall­hattuk többek között: (Folytatjuk.) A kínai lány nagyon sze­mérmes természetű. A régi ki- monók és más ruhadarabok is nagyon zártak és majdnem a földig érnek. De érdekes, van egy sajátosságuk, amit ezek melett alig lehet megmagya­rázni, hogy a kimonónak a két oldala a comb közepéig van vágva (jaj de szégyellem ma­gam). Ezzel a kettősséggel ma is lehet találkozni, mert akár­hány női konferansziénk volt, mind a mai, modern szabású bársonyruhát viselte, ami a földig ért, de az az előbb említett dologig föl volt vág va. ólni kell néhány szót a «5 vallásról is. Kínának legelterjedtebb vallása a budd­hista vallás, amely indiai ere­detű és amely Kína egész te­rületén számtalan variációban lelhető fel. Papjaik a lámák, akik egész életüket a vallás­nak szentelik. Kolostorokban élnek és egész nap imádkoz­nak. Életüket nagy önmegtai'- tóztatás közepette élik le. Minden indiai származéka mellett van ennek a vallásnak egy speciális velejárója. Kon- íuciustól származik ez a tan, attól a valakitől, aki tulajdon­XVIII. Mentünk az úton. Látjuk, hogy az egyik üzletajtóban áll egy apa és vezeti kisfiát, aki azonban ki akarja magát tépni apja kezéből, az istennek sem akar bemenni az üzletbe. Erő­szakoskodását siker koronáz­za, kitépi magát és elkezd ro­hanni. Az apa utána. Kíván­csian nézzük, hogy most mi lesz. Arra gondoltam, amint már ez nálunk szokás, hogy az apa beéri a fiút és amúgy jó magyarosan elagyabugyálja. Nem ez történt. Az apa beérte ugyan a rakoncátlan gyereket, de verés helyett leguggolt mellé és elkezdett neki vala­mit beszélni. Rövid idő után felállt, kózenfogta a gyereket és szép lassan bementek az üzletbe. Kínában nincs divat. Azt gondolhatja valaki, hogy ab-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom