Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-09 / 16. szám

1953. február 9. vasárnap NÉPÚJSÁG MEGYÉNK T MUNKÁSAI i-TT?“,“'* FILMFÓRUM a gg u íú »! &s se saa ■ ESBBBKiSlBBBniBEBBBBfiSHBjHi A. tettes ismeretlen Az ú.j magyar film kereszt­metszetben mutatja be egy bérház életét a háború utáni évekből. Polgári családok, fia­talok és öregek hétköznapjai elevenednek fel szemünk előtt. A film voltaképpen epizódok sorozata, melyeket halk gor- donka/,zólóként fest alá a ka- maszszerelem lassan bontako­zó, s végső fokon a tragikumot is kifejléséhez siettető tör­ténet. A befejező jelenetek­ben akna robban, s véget, vet a kamaszfőszereplő életének, holott ez az akna változó sor­sával mindvégig a jövő ígé­retét jelképezte e fiatal szá­mára. Ha 1947-be hajózunk vissza s egy tipikusan budapesti ház életére gondolunk, nyilván a legkülönbözőbb típusú emberek és karakterek kelnek életre bennünk. A film maga is bő­velkedett ilyenekben s szö­gezzük le mindjárt: jól meg­rajzolt. élő, hiteles képekben s történetekben gondolkodott. Akadt itt befelé forduló, ex­kluzív orvos, akit csak a nagy megrázkódtatás képes ismét közösségi lénnyé alakítani, hadirokkant művezető, céda feleséggel, maszek zöldségke­reskedő, pizsamás és katona- sapkás ny. tábornok, a sznob­ság összes jellemzőivel, s a „prolit” jelképező házmester- család, a maga hangos és ön­nön életét marcangoló zabolát- lanságával. S a jelenetek sora, az összevágott kockák ötletes rendje, a rendező művészi lá­tásmódja, s nem utolsó, sorban a nagyszerű színészgárda át- érzett, gondos munkája ezeket a figurákat szerves egységgé kovácsolja. S mégis, e film végignézése után e gondolattal hagyjuk el a nézőteret: „technikánk, rendezői, operatőri készsé­günk állandóan és dicsérete­sen fejlődik, filmjeink leg­többjében mégis annyi a ne­gatívum, az elmarasztaló, bal­laszt, hogy az egyenesen el- kedvenítő”. S meg kell mondanunk mindjárt azt is, hogy ezek elsősorban elvi dolgok. Nem hiába tartanak ankétokat filmgyártásunkról, nem hiába vetettek fel ért­hető és indokolt aggályokat a Láz kapcsán filmjeink elvi helyzetéről, ez a mostani film is arra utal, hogy e té­ren komoly tennivalók van­nak. Induljunk ki talán abból, hogyha egy olasz, vagy francia filmgyár a neorealiz- mus eszközeivel megfilmesíti pl. Pratolini: Szegény szerel­mesek krónikáját, s ott a „tettes ismeretlen”-hez hason­lóan művészi eszközökkel mu­tatja be azt a szennyet és er- ; kölcsi hasadást, amit a pol­gári társadalom rejteget ma­gában, akkor azt mondjuk : bátor, leleplező, harcos filmet Gácsi László elvtárs írja Gyöngyösről... „Nap mint nap megdöbbentő dolgokat le­het hallani a fiatalkorúak vi­selkedéséről. Mi is hibásak va­gyunk, mert nem vigyáztunk eléggé rájuk... A szocialista erkölcs nevelése érdekében a rádió, a sajtó és a vezető szervek egyaránt foglalkoznak a fiatalság ilyen irányú prob­lémáival, Ennek érdekében hozott határozatot Gyöngyös város tanácsülése. A határozat így szól: Az ifjúság erkölcsi nevelése érdekében 16 éven aluliak a későesti mozielőadá­sokat még szülői kísérettel sem látogathatják. Ezzel kapcsolatban néhány véleményt is közlünk. Kapaló elvtárs, a városi tanács helyet­tes elnöke így nyilatkozott: ... a tizenhat éven aluli gyer­mekeknek este nyolckor már ágyban a helye. Hogy segít­sünk a pedagógusoknak, a szü­lőknek, maguknak a gyerme­keknek, azért hoztuk ezt a ha­tározatot ... Meg vagyok győ­ződve, hogy helyes és időszerű volt ez a határozat... Egy pedagógus, Bicskei Fe­renc igazgató így látja : ... he­lyes volt a határozat, mi pe­dagógusok is örülünk neki. Osztályfőnöki órán a gyerme­kekkel is ismertettük ... Sok emberrel beszélgettem, írja Gácsi László, akinek ha­tározottan helyeslő volt a vé­leménye. A lakosság örül és köszöni a tanácsnak ilyen irá­nyú határozott intézkedését. Jó lenne, ha máshol is hasonló lépéseket tennének a fiatalság nevelése érdekében . .. Érdemes ezen a levélen el­gondolkozni, hiszen egy ta­nácsülés hozott határozatot, pedig az emberek tudatában úgy él a tanácsülés, hogy az tervekkel, gazdasági témákkal foglalkozik. Nem. A tanácsok önállóságát, életrevalóságát mi sem bizonyítja jobban, mint egy-egy ilyen intézkedés, amely valóban képes megszi­lárdítani a kapcsolatot a tö­megek és a tanács között. NAPJAINKBAN igen sok könyv, újságcikk, életrajz lát napvilágot feltalálókról, mér­nökökről, híres emberekről. Filmek, sőt egész hőstörténe­tek méltatják a sportemberek, a rekorderek nagy tetteit. Ez korántsem hiba, sőt egyenesen jó dolog, hogy mindenki mun­kájához mérten megkapja a méltó elismerést. Sokkal kevesebb dicsérő szó esik azonban azokról, akik sze­rényen, de kitartó munkával fáradozva, évtizedeken keresz­tül kísérletezve, igyekeznek szebbé tenni az emberiség hol­napját. Az emberiség jobb életét, az egész társadalom jólétét, a tudomány fejlődését segíti elő szűkebb hazájában, a Kompol- ti Kísérleti Gazdaságban Wie- ser Jakab tudományos munka­társ. Még a földművesek köré­ben is kevesen ismerik ezt az embert, aki már fiatal^ kólá­ban a növénvnemesítésnek szánta életét, tudását, minden energiáját. Hivatása és munkaszeretete érződik szinte minden mozza­natából, amint szemtől-szembe ülünk és munkájáról, kíséilé­téiről beszél. Tudományos munkájának egyik fő területe a zab nemesítése. Wieser Ja­kab már évekkel előbb felis­merte, hogy a Fleischman-féle zabnak sok jó tulajdonsága mellett van néhány fogyaté­kossága. Hibája, hogy a szára, illetve a szalmája gyenge. Eros szalmájú, ugyanakkor jó ter­mőképességű növénnyé akarta tökéletesíteni a Fleischman- zabot. Munkája sikerrel járt. Ezzel egyidőben egy másik ne- mesítési eljárást is szerencse­sén alkalmazott. Kitenyésztet­te a korai virágzású zabfajtát. Miért volt erre szükség? A ZAB VIRÁGZÁSA mindig a forró, kánikulai időszakra esik. A’nagy hőség miatt tö­kéletlen volt a virágok fejlő­dése, beporzása, s természete­sen a termése is. Milyen jó lenne, ha a zab legalább egy héttel hamarább hányná ki a bugáját. Legalább találna né­hány olyan növényt, amelyik hamarabb virágzik. Hozzá is kezdett a megfi­gyeléshez, amely nem maradi eredménytelen. Valamelyik nyáron egy eső után, a hatal­mas tábla vetés közepén, több millió növény között észrevett egyetlen egyet, amelyik virág­zásában egy héttel megelőzte társait. A kutató a homlokára csapott és örömmel felkiál­tott. Megvan! Megvan a korai virágzású zab! Megjelölte^ a növényt, figyelemmel kísérte fejlődését. Érés után tenyeré­ben csépelte ki a kalász tar­talmát, s a következő évben gondosan elvetette. Ma mar országosan 7-8000 hold földön tenyészik Wieser Jakab koián érő zabja, az egyetlen növény- többezer és sokmillió utóda. . Ez tehát a nemesítő munka egyik útja. A neve szelekció, vagy kiválasztás. A másik mócí a keresztezés, amely ta­lán még az előbbinél is nehe­zebb munka. Valóságos türe­lemjáték, amint a nemesítök vékony késsel felvágják a zab­virág apró portokait, s a hím­port kis ecsettel átrakják a másik egyed virágtokjaba. Minden 100-150 ilyen keresz­tezésből csak 20-30 válik be sikeresen. E néhány aprólékos mozza­nattal talán sikerült érzékel­tetni, mit is jelent Wieser Ja­kab növénynemesítő munkája. A ZAB NEMESÍTÉSE nem egyedüli eredmény az idős ku­tató munkájában. Szobájában igen sok növénypreparátum sorakozik a szekrény tetején, bizonyságot adva arról, hegy gazdájuk mi mindennel foglal­kozik. A zab nemesítéséhez hasonló munkával állította elő a kompolti gyön'•'"babot. Erről a következőket mondja: — Számtalan fajta bab van az országban, de egyik sem nemesített. Egyedül ez a gyöngy bab lett, államilag elis­mert fajta. Ez a bab apró, fe­hér, valósággal olyan, mint a gyöngyszem. Érdemes még be­szélni a gyöngybab népgazda­sági hasznáról is. Az angolok As ehm nyereségrészesedés kiosztása- SPANYOLORSZÁGOT at igen közeli jövőben bevonjá. a NATO-ba, — jelentette ki Pusblo című lap munkatársá­nak A. W. Kissner tábornok;. Spanyolországban lévő ameri­kai katonai misszió vezetője.- A GLASGOW HERALD londoni szerkesztősége jelen i Hammarsjöld ENSZ főtitkár kijelentette, londoni megbe­szélései alkalmával arról is ta­nácskozni kíván Schrjr Lloyddal, miként lehetne elő segíteni az ENSZ munkáját.- A ZÁGRÁBI Jugosd Tudományos és Művész; » Akadémia fennállásának f?\ évfordulója alkalmával juh-' umi ünnepséget rendeztek, ünnepségen dr. And ríja Sto­pár, az Akadémia elnöke hpn súlyozta, h-'gy a Jugoszláv Tv dolmányos és Művészeti dévr.iának ma is legfőb felad, ta az egységes délszláv kulim megteremtése.- A MOSZKVAKÖRNYI Dubna, városában lévő Egy ■ sült Atomkutató Intézetet pén ­teken meglátogatták a szovjet —magyar bizottság magve, ' tagjai, Vay Péternek, a ma­gyar Állami Tervhivatal cl nökhelyettesének vezetésével.- Ez azt jelenti, szó less Eisenhower Bulganyinhoz in­tézett válaszának az ENSZ m- m dolgában elfoglalt javasla­táról. láttunk a kapitalizmus társá­éul mának végleteiről. De ha egy szocializmust építő or­szág filmgyártása 1958-ban csak annyit lát meg az 1947- es társadalom életéből, amennyi egy Zola regény, vagy az erkölcsrendészeti je­lentés oldalain is c mr, ha nem veszi észre a szenny és fertő között a jobb, tisztább, embe­ribb élet felé törő erőket, ha nem képes azt állítani ország­világ előtt, hogy nálunk 1947- ben egy bérházban, teszem azt negyven család közül egyetlen egy sem akadt, amelyiknek ne lett volna bukott lánya, ahol a feleség nem feslell életű nő, individuális elefántcsont tor­nyába burkolod zó értelmiségi, akkor azt kell mondanunk, hogy a forgatókönyv készítője ahhoz a szembeteghez hason­lít, akinek a látómezője csak egyetlen irányban van ..nyíl­va.” Elvtelenség ez? De nv.t szóljunk ahhoz, hogy az egyet­len proletárcsalád, a hazmes- terék fia életének filmbeli ér­telme mindössze annyi, hogy tolvajlással próbálja elérni az áhított szépet és jót: Ameri­kát? Én nem állítom, hogy nem lehetett annakidején, sőt nem lehetne ma is minden rendű ér- rangú embertípusból egy film- revalót ugyanígy összehozni, de ez még nem korkép, leg­feljebb panoptikum, melyben a mese látszólagos összefüg­gései bármily pontosak, az alakok mégis gyökértelenül, az egymásmellettiség ha ug logi­kájával tapadnak a vászonhoz. Ezt észre nem venni a „Kül­városi legenda”, s a „Láz” ta­nulságai után lektori szem­pontból több, mint felelőtlen ség. S ezen nem segít az sen-,, hogy a színészek, rendező, ope­ratőr kitűnő, elismerésre méltó munkát végeztek, hogy a film mint technikai kivitelezés y és szórakoztató, hogy az ér­ződök önmagukban igazai,- Sőt. Mindez csak segít bele­lopni magát a nézőnek egy hazug kép hangulatába. Ránk'r kísérőzenéje ismét kitűnő, b. • v"'ngulatkeltése olykor a Te:­űögének és a Ha szegén;’ vagy hamarább kell mégha 1- nőd filmek zenéjére gondolok, formalizmus felé hajló, Egy megjegyzés a rendezésről: k- volt a végső jelenetek egyiké­nél szinte szántszándékkal megismételni a Dani befejezé­sét, színészektől kezdve a men­tőautóig, szőröstől-bőröstől, Egyetlen volt a Somló Istvái szájába adott kenetteljes ki­nyilatkoztatás a már cselek­ményekben és logikailag is teljesen befejezett történet vé­gén, hogy a film elejére ér végére kéretlenül beiktató : prédikátorról ne is beszél­jünk. — pagony — tot, elsősorban a külvárosi ré­szeken, a munkások, a dolgo­zó parasztok lakásaiba vit­ték el a vizet. Ahová vízveze­ték nem jutott, ott közkutat ástak. Az elmúlt 13 év alatt 96 darabot. Nem akarunk e kis ünnep­ségből politikai következteté­seket levonni, de talán sokak­nak eszébe jutott, hogy az­előtt sohasem becsülték így a kérgeskezű munkást. Melyik kapitalista osztotta meg mun­kásaival nyereségét, vagy ki hitte volna 1956 november, decemberében, hogy nemcsak ígérik, de valóban rendezik is a béreket és mégis a tizen­harmadik hónapi fizetés is meglesz. Avagy nem az élet- színvonal emelkedését jelenti- e, hogy az az idősebb mupkás megveszi a mosógépet, hogy az asszony reumás dereka hadd pihenjen már egy kicsit, vagy az a barna fiatalember oldal­ba bökte szomszédját, „Te Jóska, a tavaszra venni kel­lene egy kis Berva motort”! A szigorúbb feleségekhez lenne pár szavam. Ha a bo­rítékokból egy kevés hiányzik, kérem, most az egyszer ne na­gyon veszekedjenek! A múlt év sikereire áldomást kellett inni. így illik ez, magyar szo­kás szerint. Dr. Fazekas László talmazást azok, akik jóformán egész életüket ebben az üzem­ben töltötték. Például: Dávid Gyula művezető 40 éve, Fógel Elemér főmérnök 31 éve, a szakmunkások közül: Pléh Im­re 30, Valentinyi János 30, He­ring József 29 éve, a segémun- kások közül: Molnár József 28, Szakácsi József 28, Tere- nyei Sándor 31 éve dolgozik itt. Ök együtt egy nagy csa­lád. Megszokták, szeretik üze­müket, de ennyire magukénak még sohasem érezték, — mon­dogatták. Nemcsak a boríték­ban simuló százasok váltották ki ezt az érzést, de a közös munka, a siker és az eredmé­nyek elismerése eggyé ková­csolta itt a segédmunkást, igazgatót és a főmérnököt. Kipirult arccal, boldogan hallgatták a beszámolót. Éves tervüket 110.7 százalékra tel­jesítették. Az egy főre eső ter­melés 59 ezer forintról 60 ezer 291 forintra emelkedett. A tervezettel szemben 413 ezer forint többletnyereséget értek el. Megérdemlik tehát a jutal­mat és az elismerést! Mit adtak ők a felszabadu- 1 lás óta a városnak? Többek között 26-ról 48 kilométerre bővítették u vízvezetékhálóza­Ott volt a nagyteremben a vállalat apraja-nagyja. Az el­múlt év kiváló munkájának jutalumazúsául egy hónapi bért, összesen: 134 ezer, 444 forintot osztottak szét a dolgo­zók között nyereségrészesedés címén. Kik kapták a legtöb­bet? Hát a legjobb munkások! Például: Prokai Rudolf szakmunkás 1.848 forintot, Paulovics Sán­dor szakmunkás 1.548 forintot, Pléh Imre művezető 1.758 fo­rintot vett át. Szabó József igazgató elv­társ, a párt és a szakszervezet vezetőségével úgy határozott, hogy 19.000 forintot tartalékol­nak erre az évre. Lesz pénz, évközben is, a jól dolgozók ju­talmazására. Hogy miből adó­dott ez a tartalék? Eláruljuk azt is: aki igazolatlanul hi­ányzott, ittasan jelent meg a munkahelyen, a társadalmi tu­lajdon ellen anyagpocsékolás- sal, vagy gondatlansággal vé­tett, annak részesedését csök­kentették, vagy egészen meg­vonták. Nincs tehát egyenlős- di! Az igazság megköveteli, hogy mindenkit munkája után jutalmazzanak. Egyet értettek abban, hogy feltétlenül megérdemlik a ju­Hetek óta élénk vita folyik róla: lesz-e, mennyi és főleg mikor?. Egyszerű, kétkezi dol­gozók ostromolták az igazga­tót, főmérnököt és a főköny­velőt. Ki-ki természete és vér- mérséklete szerint tette fel a kérdést. Volt, aki az anyag­kiutaláson kezdte, a szokatla­nul enyhe időjárás emlegetésé­vel folytatta és a nyereségré­szesedés után érdeklődéssel fe­jezte be mondókáját. Akadt olyan is, aki lábszárig állt a csőrepedés mellett ásott gö­dörben és onnan kiáltott fel: igazgató elvtárs! Mi nem érde­meljük meg azt a nyereségré­szesedést? Hát még otthon a feleség, hogy várta ezt a pénzt! Az ör­dög tudja, az asszonynép hon­nan sejti meg az ilyesmit? A legtöbb ritkán ér rá rádiót hallgatni, az újságból is csak a vastagabb betűket olvassa, de azt a tizenharmadik fize­tés dolgát megtudta mind­egyik. El nem feledkeznek róla! Hej, hány ember köszö­nését fogadták így az utóbbi napokban: „No, hoztad-e azt a nyereséget? Nem!... A folytatást nem merjük leírni. Inkább beszámolunk arról, hogy tegnap az egri Vízmű és Gyógyfürdő Válla­latnál kiosztották az első nye­reségrészesedést. . c és a hollandok 20 dollárt fi- t zetnek mázsájáért, amikor egy - mázsa búza exportára csak 6 . dollár. Ezt a babot kiváló tu- ■ lajdonsága révén konzerválják , a tengeri hajósok számára. ’ Nincs az a mennyiség, amit át i ne venne tőlünk a külkeres- • kedelem. 1 Wieser Jakab harmadik kí­sérleti növénye a baltacím. A i kompolti baltacím, mely ma . már államilag elismert fajta, magyar és a perzsa balticim keresztezésének eredménye­ként jött létre. Magas szára, sűrű, dús levelei, jó termésho­zama miatt a legtáplálóbb ta­karmánynövények egyike lett és méltán vívta ki az elisme­rést. A sok szép eredmény láttán, önkéntelenül is érlelődött ben­nem a kérdés, vajon mi a tit­ka Wieser Jakab sikeres mun­kájának.’ Megkérdeztem. Az idős kutató életének története­vei válaszol. — Az akadémia elvégzése után, 1925-ben először arra gondoltam, ho",r mint tiszttar­tó, könnyen és jól fogok élni valamelyik uradalomban, mu­latozások, vadászgatások kö­zepette. AZ ÉLET AZONBAN mást hozott. Ide kerültem szülőfa­lumba, Kompoltra, a növény­nemesítő telepre, a világhírű tudós és kutató Fleischman Rudolf mellé. A nagy tudós egyénisége, természete és mun­kaszeretete nagv hatással volt rám," végleg eldöntötte sorso­mat.’ Ehhez a munkához iga­zán születni kell. A természet, a növények szeretette, ezenkí­vül szív kell hozzá, türelem, hosszú és kitartó fáradozás — nap mint nap. Ezek a jó tulajdonságok tét- ( ték eredményessé Wieser Ja­kab kutatásait. A híres kuta­tó még most, idős kora ellené­re sem mhe.i meg babéraio. Hisz és bízik a tudomány ál­landó fejlődésében, szilárdan vallja, nincs olyan kiváló fajta növény, amelyet ne lehetne mindig új és új tulajdonságok­kal felruházni, tökéletesíteni. A jól bevált kompolti zabnak például bokrosodó és termőké­pességét akarja fokozni. Jelen­leg kimutatások tömkelegé áll asztalán, rajta összehasonlítá­sokat végez a cseh, lengyel, magyar, szovjet zabfajták kö­zött. Szabad idejében olvassa a szakirodalmat, tervez, java­sol, új és új kísérleteken, ne- mesítési eljárásokon töri a fejét. AZT A HATALMAS és sok­oldalú munkát, amelyet Wieser Jakab végez, igen nehéz egy rövid cikken belül mind el- i mondani. Helyette beszél egész ; élete, beszélnek tettei, melyek < valóban elismerést és megbe- ] csülést szereznek nevének. 1 CSÁSZÁR ISTVÁN t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom