Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-07 / 14. szám

2 NÉPtJSAG 1958. február 7. péntek A tankönyvesére tapasztalatai és a további feladatok FONTOS, HOSSZABB időt igénybevevő feladatot oldottak meg megyénk pártszervezetei. A politikai bizottság 1957. augusztus 6-i határozata a tag- könyvcsere előkészítését és le­bonyolítását, a pártbizottságok és pártszervezetek egészének fontos politikai és szervezeti feladatként szabta meg. A pártbizottságok és a pártszer­vezetek több esetben megtár­gyalták a tagkönyvcsere lebo­nyolításának tapasztalatait és megfelelő intézkedéseket hoz­tak a munka eredményessége érdekében. A tagkönyvcsere végrehaj­tása során javult pártbizottsá­gainkon és alapszervezeteink­nél a nyilvántartás, a tagdíjfi­zetés és a fegyelmi bizottságok munkája. A tagkönyvcsere leglényege­sebb eredménye azonban az, hogy tovább erősödének párt- szervezeteink. Taggyűléseken, a párt különböző rendezvé­nyein és egyéni beszélgetések során a pártszervezetek szi­lárdságra, példamutatásra ne­velték a kommunistákat. Kü­lönösen a tagkönyvkiosztó tag­gyűléseken értünk el ebben eredményt. Már az előkészítés során több járásban — hevesi, füzesabonyi, egri, hatvani — politikai munkát fejtettek ki pártszervezeteink. A pártcso­port vezetők megmagyarázták a tagkönyvkiosztó taggyűlések jelentőségét. A vezetőségek be­számolói —amelyek nagy többsége az egyéves munka értékelésével foglalkozott — elősegítették a taggyűlések sikerét. A taggyűlésekre a vita és a bíráló szellem volt a jellem­ző. Bírálták a vezetőség mun­káját a hiányos irányítás miatt, hogy nem minden párt­tagot bíztak meg feladattal. Egyes helyeken bírálták a fel­sőbb pártszerv munkáját is. De jellemző volt a taggyűlések­re az önbirálat is. A hatvani járás pártszervezeteiben, ami­kor a párttagoknak átadták az új párttagsági könyvet, egy­két mondatban értékelték munkájukat, magatartásukat. A párttagok jobb munkára, a hibák megszüntetésére tettek Ígéretet. TÖBB HELYEN a taggyű­léseken megvitatták a kom­munista magatartás jelentő­ségét, a „Hogyan legyünk jó kommunisták” című előadás alapján. Itt különösen a napi munkában és a magánéletben tanúsított magatartást, példa- mutatást értékelték a kom­munisták. Javult az elmúlt időszakban pártszervezeteinkben a párt­fegyelem is. A párttagok még jobban felelősséget éreznek a párt ügye iránt. Pártszerveze­teink több kommunistát bíz­tak meg munkával, több he­lyen arra is volt példa, hogy párttagok keresték fel a párt­vezetőséget és kértek párt­megbízatást. A gyöngyösi XII-es akna pártszervezeté­nél például 108 párttag közül novemberben, decemberben 80 párttagnak volt pártmegbí­zatása. Tovább javult a termelés pártellenőrzése a pártszerve­zetekben. Vezetőségi ülése­ken, taggyűléseken többet foglalkoztak a termelés leg­fontosabb kérdéseivel. Ta­pasztalható, hogy a dolgozók véleményét is jobban kikérték a termelést illetően. A rózsa- szentmártoní IX-es akna párt- szervezeténél megvitatták, mi az oka annak, hogy két éve az üzem termelése vissza­esett, holott az azt megelőző időkben többször elérték az élüzem címet. A taggyűlés a munkafegyelem lazaságában, az önköltség nem kielégítő alakulásában állapította meg a visszaesés okait. A Selypi Cementgyárban taggyűléseken vitatták meg a fehércement­gyártás tapasztalatait, a nagy­javítások előkészítésének fel­adatait. A tagkönyvcsere előkészíte­ne és lebonyolítása során ki- sebb-nagyobb hibák is előfor­dultak. Az összeírásnál főleg a gyöngyösi járásban voltak nagyobb hiányosságok. Az összeíró lapokra figyelmetlen­ségből, hanyagságból, a való­ságnak nem megfelelő adatok kerültek, a tagkönyvek kiállí­tásánál is itt követték el a legtöbb hibát. Azt is csak kezdeti eredménynek vehet­jük, hogy egyes járásokban szervezték csak meg a tag­gyűléseket. Ezelőtt a pártcso­portok jóval nagyobb része nem dolgozott, nem végeztek kielégítő szervező, politikai munkát. Közömbösség tapasz­talható még egyes párttagok­nál, a pártszervezetek mun­káját illetően. Elintézettnek tártják a párthoz való tarto­zásukat azzal, hogy kifizetik tagsági díjukat és időnként megjelennek a párt rendez­vényein. Pártmunkát nem szívesen végeznek, ha meg is bízzák őket feladatokkal, nem hajtják azt végre lelkiismere­tesen. Azt is mutatják a tag­könyvcsere tapasztalatai, hogy még ma sem foglalkoznak pártszervezeteink kielégítően a tömeg szervezetekkel, tö­megmozgalmakkal. Különösen elhanyagolják a Hazafias Nép­front bizottságok és a Nőtaná­csok munkáját, ellenőrzését, segítését. Nem értik eléggé e mozgalmak szerepét és jelen­tőségét, nehezen alakul ki a tömegszervezetek és mozgal­mak pártirányításának és se­gítésének új módszere. A PÁRTSZERVEZETEK egyrészénél nem megfelelően foglalkoznak még a termelés problémáival. Több helyen a termelés pártellenőrzését elin­tézik azzal, hogy időnként be­számoltatják a vállalat veze­tőit, vagy egy-egy fontos kér­dést megbeszélnek a taggyű­lésen. A legnagyobb probléma e téren az, hogy nem kérik ki rendszeresen a dolgozók véle­ményét termelési kérdések­ben, nem tanulmányozzák megfelelően ezeket a kérdé­seket. összefoglalva azonban meg­állapíthatjuk, hogy a felsorolt hibáktól eltekintve, pártbi­zottságaink és pártszerveze­teink eredményesen hajtották végre a Politikai Bizottság határozatát és a megadott határidőn belül az országban elsőnek végezték el ezt a fel­adatot. Ezért a Központi Bi­zottság Tömegszervezeti Osz­tálya a megyei, járási, városi pártapparátus dolgozóit, a pártvezetőségeket, a pártak­tivistákat dicséretben részesí­tette... Milyen feladatok adódnak ma a tagkönyvcsere tapaszta­latai alapján? Legfontosabb továbbra is pártszervezeteink erősítése. Képessé kell ten­nünk őket arra, hogy rend­szeresítsék azt a politikai rriunkát, amelyet a párttagok között végeztek a tagkönyv­csere előkészítése során. Tekintsék pártszervezeteink a jövőben is egyik legfonto­sabb feladatuknak, hogy párt- csoport üléseken és egyéni be­szélgetések során megvitassák A Pedagógusok Szakszer­vezete területi bizottsága ja­nuári ülésén megvitatta az V. országos küldöttközgyűlés ha­tározatait és a határozatokból fakadó gyakorlati tennivaló­kat. Az országos küldött közgyű­lésen megjelentek a párt-, a kormány-, a szakszervezeti és külföldi szakszervezetek kép­viselői és hozzászólásaik tük­rözték társadalmunk megbe­csülését, a pedagógusok, az ok­tatás-nevelés ügye iránt. A kongresszus egyöntetű ál­lásfoglalása volt, hogy a peda­gógus szakszervezetnek egyet­len és legfőbb feladata: tagjai­nak érdekvédelme. Természe­tesen nemcsak a szűkén vett anyagi érdekvédelem, hanem a politikai érdekvédelem is, amely magában foglalja tag­jainak politikai, nevelési fel­adatait. Célkitűzéseink: hogy az ok- tatás-nevelés vonalán, az is­kolákban, s egyéb oktatási in­tézményekben a pedagóguso­kat érintő ügyekben semmi se történhessen a Pedagógus Szakszervezet megkérdezése, bevonása nélkül, mert a szak- szervezet a pedagógusok legát­fogóbb tömegszervezete és vá­a párttagokkal munkájuk, ma­gatartásuk — jó vagy rossz ol­dalát. Ebből a párttagok azt a következtetést vonhatják le, hogy a párt tevékenysége az egyes párttagok munkájára épül fel, szüksége van tehát az ő tevékenységükre. Meg­értik azt is, ha beszélünk ró­la, hogy a párt tekintélye az egyes párttagok magatartásá­tól is nagymértékben függ. Azért is foglalkozni kell az egyes párttagok munkájával, magatartásával, hogy a párt­tagság nevelését, aktivitásá­nak növelését állandósítsuk. Amennyiben helyesen magya­rázzuk, akkor minden párttag megérti, hogy a kampány- feladatok mellett a pártszer­vezetek előtt állandóan fontos feladatok várnak megoldásra. Ebből pedig az következik, hogy minden egyes párttag­nak állandóan odaadó, lelki- ismeretes munkát kell végez­nie. Másik fontos tennivaló: fo­kozni a politikai munkát a pártonkívüliek között. A kü­lönböző rendezvényeken és egyénileg is a kommunisták állandóan magyarázzák a párt politikáját, a kormány intéz­kedéseit. Még lelkiismerete­sebben foglalkozzanak a dol­gozók problémáival, s minél nagyobb számban vonják be a becsületes dolgozókat a köz­ügyek intézésébe. A pártszervezet munkájában a jövőben jobban támaszkod­jon a pártcsoportokra. A tag­gyűléseket a pártcsoport veze­tőkön keresztül készítsék elő, a pártcsoportok tartsanak rendszeresen megbeszéléseket a legfontosabb kérdésekről, a kommunisták magatartásáról, munkájáról. Kérjék számon a pártmegbízatások végrehajtá­sát, nemcsak pártcsoport ér­tekezleten, hanem taggyűlésen is. Ezzel is tovább növeljük a párttagok aktivitását. Egyik legfontosabb feladat­nak kell tekinteni a termelés­sel való foglalkozást. A ter­melés pártellenőrzésénél fon­tos a dolgozók véleményének, javaslatainak tanulmányozá­sa, figyelembevétele. Tovább­ra is következetesen harcolni kell az intrika, a személyes­kedés ellen. Elsősorban politi­kai munkával, s ha ez nem segít, akkor adminisztratív eszközökkel kell végetvetni pártszervezeteinkben e káros gyakorlatnak. NÉHÁNY NAPJA fejezte be munkáját az Országgyűlés. Az ott elhangzottak újabb cé­lokat tűztek ki az egész ma­gyar nép elé. A kommunis­táknak kell elöljárniok e cé­lok megvalósításában, s mun­kájukkal .magukkal kell ra- gadniok a dolgozók tömegeit. Vadász József a Megyei Pártbizottság mun­katársa. lasztott képviselője. Szilárd elhatározásunk, hogy akkor, amikor erőnkhöz ké­pest, a megyei pártbizottság­gal egyetértésben a politikai nevelés terén a legnagyobb se­gítséget igyekszünk nyújtani megyénk nevelőinek, ugyan­akkor őszinte, nyílt és becsüle­tes állást foglalunk a pedagó­gusok mindennemű anyagi, ér­dekvédelmi kérdésében. Behatóbbat) kívánunk fog­lalkozni tagjaink kulturális igényeinek kielégítésével, szo­ciális támogatásával, üdülte­tésének körültekintőbb meg­szervezésével, a sportmozga­lom fellendítésével, stb. Az előttünk álló feladatok nagyok, szétágazók. Valóra váltásuk érdekében már meg­kezdtük az első lépéseket. A továbbiakban kérjük megyénk öntudatos pedagógusait, hogy gyűléseinken, előadásainkon, megbeszéléseinken, vitáinkon, rendezvényeinken álljanak mellénk, segítsenek bennün­ket, hogy közös erővel isko­láink minél előbb a megelége­dett és megbecsült pedagógu­sok munkahelyeivé és a szo­cialista ifjúság formálásának színterévé válhassanak. Brózmann János A Pedagógus Szakszervezet munkája, tervei az V. Országos Küldöttközgyűlés után Csütörtökön eltemették Horváth Imre elvtársat Csütörtökön délelőtt a nem­zeti galéria nemzetiszínű vö­rös és fekete drapériákkal be­vont márványcsarnokában ra­vatalozták fel Horváth Imre külügyminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja a kommunista mozgalom régi harcosának holttestét. A ko­porsót koszorúk tömege vette körül, előtte bársonypárnán helyezték el az elhunyt kitün­tetéseit. Kilenc órakor a gyászinduló hangjai mellett a külügymi­nisztérium dolgozóinak díszőr­sége sorakozott fel a ravatal két oldalán. Ekkor rótták le kegyeletüket az elhunyt kül­ügyminiszter előtt a budapesti diplomáciai képviseletek veze­tői. Egymást váltották a dísz­őrségek: a minisztériumok, a budapesti nagyüzemek dolgo­zóinak küldöttei, köztük Hor­váth Imre egykori munkatár­sai a telefongyárból. Díszőr­séget álltak a pártbizottságok titkárai, a Hazafias Népfront, a tömegszervezetek vezetői, a munkásmozgalom régi harco­sai. Ugyancsak díszőrséget állva búcsúztak Horváth Imrétől a Magyar Szocialista Munkás-1 párt Központi Bizottságának osztályvezetői és helyetteseik, a hivatalok és az intézmények vezetői, majd az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagjai. Ez­után ismét a külügyminisz­térium képviselői álltak dísz­őrséget. A díszőrségekkel egyidőben a budapesti dolgozók ezrei ke­resték fel a ravatalt, hogy bú­csút vegyenek a munkásmoz­galom hű harcosától. Tizenegy órakor a hozzátar­tozók jöttek, majd a Minisz­tertanács tagjai, az elnöki ta­tács képviselői és Biszku Béla, Fock Jenő, Kállai Gyula, So­mogyi Miklós, az MSZMP po­litikai bizottságának tagjai, Komócsin Zoltán, a politikai bizottság póttagja álltak dísz­őrséget. Végül Dobi István, az elnöki tanács elnöke, Rónai Sándor, az MSZMP politikai bizottsá­gának tagja, az országgyűlés elnöke, valamint az elhunyt külügyminiszter temetésének rendezésére alakult párt- és kormánybizottság tagjai: Ká­dár János, Kiss Károly, Ma­rosán György, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső és Sík Endre állt díszőrséget a rava­talnál. A temetésen Horváth Imre külügyminisztert a magyar kormány nevében Münnich Ferenc, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke bú­csúztatta, aki a többek között ezeket mondotta: kommunistát temetünk a párt áldozatkész, bátor katonáját, a munkásosz­tály harcos fiát, aki már ko­ra ifjúságában beállt a tőkés kizsákmányolás ellen a dolgo­zók felszabadításáért küzdők sorába. Egész élete, minden lépése a párté, a munkásosztá­lyé volt, utolsó leheletéig. .. Horváth Imre elvtársunk halk- szavú, jószívű ember volt.. . aki nem szívesen folyamodott a kemény eszközökhöz, s ép­pen ezért sokan nem értették hogyan válhatott a munkás- osztály ilyen következetes har­cosává. Münnich Ferenc elvtárs hosszasan méltatta Horváth Imre külügyminiszter érde­meit, munkásságát és végül a temetésen megjelent többezres tömeg fájdalommal búcsúzott régi proletárharcostól a ma­gyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány külügyminisz­terétől. is\ B csúcstalálkozó és az amerikai mesterséges hold Angol lapvélemények — London (MTI). A Birming­ham Post kérdi vezércikkében: — Vajon az explorer fellö­vése azt az érzést kelti e az amerikaiakban, hogy egyelőre kerülni kell bárminő megbe­széléseket, hogy időt adjanak az oroszoknak az ügy meg­gondolásához? Vagy talán a műhold biztató hatása alatt az amerikaiak bizakodóbb hangu­latban építő célú és derűlá­tóbb diplomáciát akarnak-e folytam? Sokkal jobb lenne az Egyesült Államok számára, ha engedékenyebb lenne. A Scotsman írja: — Egyetlen hatásos válasz Bulganyin levelére az olyan válasz lenne, amely megindo­kolt ellen javaslatokat tartal­maz. Az angol kormány ezt belátta, de az amerikai nem. A Szovjetunió azért ellenezte a külügyminiszteri értekezle­tet, mint a csúcstalálkozó elő­feltételét, mert az előbbinek a vezető szónoka Dulles lenne. A Szovjetunió a csúcstalálko­zót csak egyetlen lépésnek te­kinti az aprólékos részlettár­gyalások sorozatában, amely egyszerűbb problémákkal kez­dődnék és fokozatosan halad­na a nehezebbek felé. Macmil­lan már foglalkozott megnem­támadási egyezménnyel, miért ne lehetne most a Rapacki- tervet kommentálni? Ez nehéz lenne ugyan Adenauer ellen­kezése miatt, de ez még nem zárná ki széleskörű ellenjavas­latok előterjesztését. Az atom­fegyverkísérletek két évre vagy határozatlan időre törté­nő beszüntetése hasznos ser­kentő eszköz lenne. A Daily Herald írja vezér­cikkében : — Üdvözöljük az amerikaia­kat, hogy végre-valahára a vi­lágűrbe juttatták a mestersé­ges holdjukat. Reméljük, a si­ker visszaadja önbizalmukat. Megcsömörlöttünk Dulles duzzogásától a Szovjetunióvá való találkozást illetően. Most mindkét fél elmondhatja, hogy az erő alapján tárgyal legma­gasabb szinten, ha ugyan eb­ben valami vigaszt talál. (MTI) A TASZSZ Eisenhower sajtóértekezletéről Vashington (TASZSZ). Eisenhower elnök február 5-én, szokásos sajtóértekezle­tén válaszolt azokra a kérdé­sekre, amelyeket a tudósítók a legmagasabb szintű értekezlet A szabad hajózás megsértése Varsó. (MTI) A Trybuna Ludu csütörtöki száma közli, hogy a francia katonai ható­ságok Gibraltár és Casablanca között feltartóztatták és átku­tatták a Wisla lengyel keres­kedelmi hajót. A Trybuna Ludu a francia hatóságok el­járását a szabad hajózás meg­sértésének minősíti. Az el­múlt két hétben ez már a második eset, hogy felelőtlen francia tengerésztiszíek meg­sértik a szabad hajózás nem­zetközi jogszabályait. Két hét­tel ezelőtt a jugoszláv Slove- niával történt hasonló inci­dens, most a lengyel hajó volt soron. megtartásának kilátásaira vo­natkozóan tettek fel neki. Arra a kérdésre, vajon növe­kedtek-e az értekezlet megtar­tásának esélyei, Eisenhower elnök kielentette, hogy véle­ménye szerint jelenleg még nincsenek olyan reális tények, amelyeknek alapján pozitív választ lehetne adni erre a kérdésre. Eisenhower azt ál­lította, hogy ő és Dulles min­den tőle telhetőt megtesz, hogy megfelelő előkészítés után megtalálják a lehetőséget az értekezlet megtartására. A lengyel választások végleges eredménye Varsó. (MTI) A központi Választási Bizottság közzétette a lengyel tanácsválasztások végleges eredményét. A közle­mény szerint 18,116.42.°. sze­mély rendelkezett szavazati joggal. A névjegyzékeket a választás előtt 14,844.309 sze­mély, azaz a választóknak 81.94 százaléka ellenőrizte. A 30.736 választási körzetben — beleértve az 1025 nagyüzemi körzetet is — a választási bi­zottságokban 139.573 szavazó­polgár működött. A több mint tizennyolc mil­lió választó közül 15,521.890 személy, vágyás a választók­nak 85.86 százaléka ad*a le szavazatát. Ebből a Nemzeti szavazatát. Ebből a Nemzeti Egységfront 14 997 001 szava­zat vagyis az összes szavazat­nak 96,92 százaléka esett.. A 288 886 tanácstag közül 204 395-öt választottak meg. A norvég külügyminiszter is látja Oslo. (TASZSZ) Lange norvég külügyminiszter a Vart Land című lap munkatársá­val folytatott beszélgetésében kijelentette, hogy a kilencezer tudósnak a nukleáris kísérleti robbantások beszüntetése tár­gyában az ENSZ-hez intézeti felhívása igen figyelemreméltó. A norvég kormány — mon­dotta — teljes mértékben osztja a felhívásban kifejezett aggodalmat annak a veszélynek láttán, amelyet e kísérletek je­lentenek az emberiségre. Vi­lágos, hogy ezt a veszélyt tel­jes mértékben csakis olyan megállapodás szüntethetné meg, amely a nukleáris fegy­verek gyártásának beszünteté­sét is eredményezné. Adenauer befolyására? B é c s. (MTI) Az Osztrák Minisztertanács Kamitz pénz­ügyminiszter javaslatára tör­vénytervezetet hagyott jóvá, amelynek értelmében az an­nakidején elítélt nyugatnémet háborús bűnösöknek visszaad­ják az elkobzott vagyont. A törvénytervezet indokolásából kitűnik, hogy Ausztria és Ny u ga t néme t o rszá g Adenauer múltévi látogatásakor egyezett meg ebben. A tudósítók egyéb kérdései­re, amelyek egy ilyen értekez­let megtartásának gondolatá­val függtek össze, Eisenhower kijelentette, hogy az Egyesült Államok véleménye szerint kell lennie valamilyen re- ménjmek a legmagasabb szin­tű értekezlet kedvező kimene­telére, mert különben értel­metlen lenne ilyen értekezletet tartani. Arra vonatkozóan, milyen kérdéseket vitatnának meg egy ilyen értekezleten, az amerikai elnök a többi között megemlítette az interkonti­nentális rakéták ellenőrzésére tett javaslatát és a német kér­déssel kapcsolatos javaslato­kat. Arra a kérdésre, hogyan vé­lekedik az atomfegyvermentes európai övezet tervéről, Eisen­hower utalt arra, hogy az Egyesült Államok ebben a kérdésben nem juthat semmi­féle elhatározásra NATO-beli szövetségeseinek teljes hozzá­járulása nélkül. Emellett igye­kezett olyan benyomást kel­teni. mintha e javaslat megva­lósítása veszélyeztetné ar. Egyesült Államok NATO-beli szövetségeseinek biztonságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom