Hevesmegyei Népújság, 1958. január (1-8. szám)
1958-01-11 / 3. szám
2 népújság 1958. január 11. szombat A pártoktatás helyzete Hatvanban Hatvan város pártszervezetei az idén nagyobb gonddal, körültekintéssel foglalkoznak a pártoktatással, mint az előző években. A rendszeresebb agitáció, a párttagok többségével folytatott egyéni beszélgetés fokozta a tanulás iránti érdeklődést. A párttagságnak jelenleg közel 70 százaléka tanul a különböző tanfolyamokon. Az idei pártoktatási év — Hatvanban is — minden eddiginél szervezettebben indult és eredményesebben folyik, a hallgatók nagy többsége rendszeresen részt vesz a foglalkozásokon. Sok múlik a propagandistákou Az elmúlt években a propagandisták között tapasztalható volt a liberalizmus. Jó néhány an nem jártak rendszeresen az előkészítőkre. A városi párt végrehajtó bizottság mindent elkövetett, hogy ilyesmi most ne fordulhasson elő. Ezidáig még biztosítani tudták, hogy foglalkozásokat csak olyanok vezettek, akik saját előkészítő konferenciájukon is részt vettek. Sikerült megértetni a propagandistákkal. hogy nekik kell élenjámiok abban a harcban, amelynek a célja a párt politikájának megértetése a tömegekkel. Ilyen fontos munkát a párt azonban csak akkor bízhat rájuk, ha meggyőződött felkészültségükről, ha bizonyságot szerzett véleményük, állásfoglalásuk helyességéről. — Mindez természetesen különösebb nehézségekbe nem ütközött, főként azért, mert a város propagandistái régi párttagok, akik — egy elvtárs kivételével — nyolc-tíz éve már', valamennyien pártoktatói munkát is végeznek. Mi a helyzet a különböző tanfolyamokon A városban működik 13 „Marxizmus—leninizmus kérdései” tanfolyam 260 hallgatóval. Valamennyi látogatott is. A vasútnál nyolcvan százalékos, a postánál, és a tűzoltóknál 100 százalékos állandóan a hallgatók megjelenése. A villamos alközpont pártszervezetét kivéve — ahol a párt, szakszervezet és a gazdasági vezetők ellentéte miatt gyakran el kell halasztani a tanfolyamot — a többi marxista tanfolyam sem panaszkodik érdektelenség miatt. „Időszerű politikai kérdések” tanfolyam 28 működik, közel 400 hallgatóval. Ezeken a megjelenés már nem eléggé rendszeres. A hallgatóknak általában csak 60—70 százaléka jelenik meg a foglalkozásokon. Mindehhez most hozzájárul, — hogy a tanulmányozandó tananyag második részét a hallgatók még nem kapták meg. Komoly hiányosság, hogy az önálló tanulók tanfolyamai mindezideig nem kezdődtek meg a városban. Két alkalommal szerveitek már konzultációt, de az önálló tanulók egyszer sem vettek azokon részt, ügy néz ki, hogy ebben az oktatási formában ténylegesen teljes az önállóság. A tanulmányi színvonal Teljes joggal lehetett várni, hogy az idén a különböző tananyagok feldolgozása — annál is inkább, mert közel vannak a jelen problémáihoz — kizökkenti pártoktatásukat a régi, évek óta ismert betegségeiből. Elősegíti, hogy megszűnjön az elvont, dogmatikus tanulás, a mechanikus magolásra ösztönző „szövegkikérdezés” és az öncélú elméleteskedés. E téren I bár nagyot léptünk előre, minden' hibát sajnos mégsem sikerült megszüntetni. Az öncélú elméleteskedésre néhány hatvani példát: Mikor a „Marxizmus—leninizmus kér- dései”-tanfolyamokon a proletárdiktatúráról szóló témát dolgozták fel, a vasúti pártszervezet tanfolyamán egyesek olyan következtetésre jutottak, hogy a mi proletárdiktatúránk nem elég szilárd, — nem eléggé következetes, túl sok engedményt tesz, ahelyett, bogy jó néhány embert börtönbe tenne. Ugyan ennek a témának a feldolgozásánál a postai pártszervezet tanfolyamár már pontosan az ellenkező óhaj nyilvánult meg. — Szerintük: túlságosan ki van hangsúlyozva a társadalom érdeke és keveset törődnek az egyénnel, az egyes emberekkel. Úgy gondolom, különösebb magyarázatra nem szorul, így is világos, hogy mindkét álláspont hamis, egyik bal, másik a jobboldali opportunizmus talaján álló vélemény. A Kiskereskedelmi Vállalatnál működő „Időszerű politikai kérdések” tanfolyamán viszont azt vitatták, az egyik alkalommai, hogy vajon a Szovjetunió nem került-e ellentétbe saját elméleti tételeivel, — hiszen a békét hirdeti, a békés építés híve, mégis a legnagyobb felfedezést a hadászati technika terén (a rakétatechnikában) érte el. E problémára is választ kaptak a hallgatók, de jellemző, hogy a) kérdés felvetése mögött itt is főleg az „okoskodás” húzódott meg. A tanulmányi színvonal persze az „Időszerű politikai kérdések” tanfolyamán is, de különösen a „Marxizmus—leninizmus kérdései” tanfolyamokon sokat javult. A hallgatók általában rendszeresen felkészülnek azokra. Színvonalas vitával sokat segítenek a még tisztázatlan kérdések megoldásában. A szervezett pártoktatásban részt nem vevő párttagok és pártonkívüliek nevelésének igen fontos — és Hatvanban is jól bevált módszere — az elméleti pártnap. A múlt év eleje óta állandóan szerveznek is ilyeneket. Ha központilag nem határozzák meg a témáját, helyileg döntik el, milyen kérdéseket tárgyaljanak a pártnapokon. (A közeljövőben is rendeznek pártnapokat rendszeresen.) A városi párt v. b. segítségével A városi párt végrehajtó bizottság 1957. december 13-án vénykönyv tervezésével kapcsolatban. Az első vitaülés tapasztalata, hogy ez a megbeszélés szűkkörben zajlott le. Ezért a második vitaülésl nagyobb nyilvánosság előtt kívánják megrendezni. A Magyar Jogász Szövetség egri csoportja, elvárja a fiatalabb jotárgyalta az oktatás helyzetét. Hozott néhány olyan határozatot, amelynek végrehajtása újabb eredmények elérését teszi majd lehetővé. Ha a határozatok alapján tovább javul az oktatás, eszmei és szervezeti irányítása, a propagandisták fokozottabb támogatásban részesülnek, akkor a párt- oktatás minden eddiginél nagyobb eredménnyel segíti majd Hatvanban is a párt nagy feladatainak megoldását. gásznemzedék lelkesebb érdeklődését és meghívja a tanács, a vállalatok jogászait, az országgyűlési képviselőket, ügyvédeket, ügyészeket és bírákat, hogy a vitán vegyenek részt. A vita színhelye: Megyei Bíróság épülete. II. emelet 90-cs tárgyalóterem. Előadó: Dr Szilbe- reki Jenő ügyész. Vitaülést tart Egerben a Magyar Jogász Szövetség Országszerte folynak a megbeszélések, viták a Polgári TörHORVÁTH NÁNDOR . ........■ | immiiiMi. .KISZ titkári tanfolyam Egerben A KISZ megyei bizottsága rendezésében kedden hat napos titkári tanfolyam kezdődött Egerben. Mintegy 180 alapszervezeti titkár vesz részt a tanfolyamon, ahol megbeszélik az ifjúsági munka fontosabb alapelveit. A tanfolyam programja változatos. A legfontosabb elvek tisztázása mellett foglalkoznak a fiatalokat érdeklő különböző kérdésekkel is. Kedden pélA béke újabb lépése Érthetően nagy és széleskörű viszhangot váltott ki világszerte a szovjet kormány legutóbbi nagyjelentőségű lépése a nemzetközi feszültség enyhítésére: újabb 300 ezer fővel csökkenti fegyveres erejét. E döntés értelmében például hazánkból 17 ezer szovjet katonát vonnak ki és szerelnek le hazájukban, s a leszerelt 300 ezer katona felszabadult költségeit a polgári élet céljaira fordítják. A vezető nyugati polgári lapok, — legyenek azok bár szélsőjobboldali beállítottságúak, — sem tudják elhallgatni e lépés kezdeményező erejét, s azt a tényt, hogy a szovjet békepolitika újból és ismét tanúbizonyságát adta következetességének. Történt mindez akkor, amikor amerikai rakétatámaszpontok szervezése folyik a NATO tagállamokban, amikor az amerikai hadügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy az e téren előirányzott tervek megvalósítását semmi sem akadályozhatja, s akkor, amikor a jó- zaneszű nyugati politikusok is belátták, hogy a Szovjetdául Szűcs József tervezőmérnök a szovjet repülés fejlődéséről, az interkontinentális rakétákról a szputnyikokról tartott előadást, de szerepel a tanfolyam programjában ének-, játéktanulás, színházlátogatás, filmvetítés is. A tanfolyam, mely nagy segítséget ad az alapszervezeti KISZ-titkárok további munkájához, — vasárnap délben fejezi be munkáját. unióval elképzelhetetlen az erő pozíciójából történő tárgyalás. Napjaink égető kérdése, a leszerelés. Nyugaton c probléma megoldásához olyan feltételeket fűznek, amelyek gyakorlatilag és a jelenlegi viszonyok között ilyenformán lehetetlenné teszik az általános leszerelést. Vádaskodás és rágalmazás,— ez a háborús politika egyik fegyvere: rágalmazás, hogy szó sem lehet leszerelésről, az atomfegyverek betiltásáról, hisz a Szovjetunió háborúra készül, fenyegeti a világbékét. világhatalomra tör. Amilyen naivak, épp annyira nevetségesek is ezek az átlátszó és nyilvánvaló célt szolgáló vádak! S ezekre mért újabb csapást a szovjet kormány legutóbbi határozata is. Ezentúl azonban ez példát is jelent, — követendő példát. Lehet és kell is tenni a leszerelés érdekében, lehet és kell is tárgyalni a nagyhatalmaknak, mert a háború nem elkerülhetetlen, a háborút meg lehet előzni, ha az érdekelt felek e cél érdekében hajlandóknak is mutatkoznak tenni és tárgyalni. DR. PETRU GROZA Január 5-én reggel világgá röppent a hír, hogy meghalt dr. Petru Groza, a Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének elnöke, a kiváló politikus és államférfi, a román nép odaadó, hű fia. dr. Petru Groza, népünk igaz barátja volt, s halála komoly vesztesége a magyar dolgozó népnek, de az egész nemzetközi munkásmozgalomnak is. Diákgyerekkorától haláláig hűséges volt és maradt a néphez, amelyet egy életen keresztül védett, amelyért harcolt a legvadabb fasiszta tombolás idején, s amelyet mint a nagy nemzetgyűlési elnökségének elnöke szolgált hosszú éveken keresztül. Mindaz az eredmény, amelyet a baráti román nép pártja, munkás- osztálya vezetésével elért felszabadulása óta, mindaz a siker, amely munkáját fémjelezte, magában foglalta dr. Petru Groat munkásságát is. Mi, magyarok őszinte és nagy barátunkat, a magyar élőt, irodalom és művészet kiváló ismerőjét, a román-magyar barátság hűséges harcosát vesztettük el Groza elvtársban. H»- lála a mi vesztesegünk is, a román nép gyásza, a mi gyászunk is. BÚCSÚ EGY „MÓRTÓL“ rTXán, mire megjelelik e rövid írás, napvilágot lát a jelentés: az első mesterséges bolygó, a Szputnyik I. szétízzott a földi atmoszféra felső rétegeiben. A mór megtette a kötelességét, a „mór” kerek negyed esztendőn keresztül keringett a Föld körül, világtörténeti hivatásának teljes tudatában. Ma már nem kétséges: csak rövid idő kérdése, hogy mikor jut el az ember a Holdba, a Marsra, vagy a Vénuszra. S ennek első lépése, az anyaföld elhagyása, az ember kijutása a kozmoszba, — az első szputnyik fellövése volt. A szovjet tudomány hatalmas diajdala az emberiség új korszakának, a tér ,,legyőzésének” diadalát is jelentette. Ezekben a napokban telve van a nyugati sajtó, hogy 300 kilométer magasra jutott egy ember a Szovjetunióban, — rakétával. Igaz-e, vagy sem? — most mellékes. De, hogy erről cikkeznek „odaát”, hogy ezt úgy fogadják, mint valami teljesen lehetséges, s csak. a Szovjetunióban lehetséges eseményt, — nos, ez maga helyett beszél. Ha fogcsikorgatva_ is, de kénytelenek fejet hajtani a világ leghaladottabb tudománya, a szovjet tudomány előtt. S ebben oroszlánrésze van az első, s kötelességét hírben teljesített első mesterséges holdnak. Áldás poraira! Politika á la VSA * rT ajvan szigetén, Csang Kaj-sek főhadiszállásán a. kö- I zelmúltban ellenzéki párt alakult.. Nemcsak alakult, de működik is, újságja is van, amelynek ,,Szabad Kína” a neve. A politikában még kevésbé járatos embernek is gyanús azonban, hogy miért pont egy Tajvanon megjelenő újság hirdeti címfején a szabadságot, miért és hogyan alakulhatott meg Csang Kaj-sek uralma alatt — amely amerikai pénzen és béren tengődik — egy ellenzéki párt ily jelszóval: Csang Kaj-sek adja fel a politikai és katonai hatalmat, „mentse meg a nemzetet a Koumin- tang Párt feloszlatásával”? Van egy régi római mondás: „Divide et impera” — oszd meg és uralkodj. Az igazság az, hogy nem valamiféle spontán ellenzék kialakulásáról van szó, hanem olyan ellenzékről, amely mögött az Egyesült Államok áll. Az amerikaiak célja elég világos: még jobban megosztani a koumintangistákat, feldarabolni a hatalmi érdekköröket, s ezzel elérni, hogy még nagyobb méretű legyen az amerikai befolyás a tajvani politikai és gazdasági életben. ...Mert ilyen furcsa ám a politika, ha nyugaton csinálják! (látó) GYURKÓ GÉZA: HOL TALÁLKOZIK A KÉT AUTÓ? Az asztal mellett, kezével hajába túrva, tollszárat rágva, küszködik Pisti. A füzet ellenségesen és hidegen bámul rá vissza, az apró kis kockák olyanok számára, mint a börtön rácsai: elválasztják a világtól, amely most havas, ahol szánkózni lehet, nagyokat csatangolni, hóembert építeni, meg rengeteg minden mást lehetne még csinálni. Persze, minderről most szó sem lehet. A füzet várja, hogy írjanak rá, mégpedig, .hogy Pisti írjon, tá, s nem is akármit. Mert lehetne várat, űrrakétát rajzolni, vagy levelet írni a szomszéd kislánynak, vagy hajót építeni papírból, szép kockás papírból, egyszóval a füzettel is sokmindent lehetne csinálni, ha... — ...Ha két autó indul egyszerre ellenkező- irányból, az egyik harminc, a másik negyvenöt kilométeres sebességgel — mormolja megint és újra a példát — s megpróbálja elképzelni maga előtt a két autót, az egyiken ő ül a kormány mellett, mellette a szomszédék kislánya, — s természetesen az ő autója halad negyvenöt, nem is annyi, hetvenöt kilométeres sebességgel, egymásután előzi meg a kocsikat, a sofőrök ámulnak, hogy milyen ügyesen is tud előzni, s emiatt jóval előbb ér oda, ahol az a másik autó, amely harminc kilométeres sebességgel... Hiába, nincs menekülés. A példái meg kell oldani, azazhogy meg kellene, de sehogysem tudja, hogyan • és miként. Mert ha a megtett út és az idő — próbálgat valami) szabályt felidézni emlékezetében, de- seho gyári sem megy... Apja ott ül ;i kályha mellett és újságot olvas. Lassan, szinte mormolva a betűket, s úgy tartja nagy kezében a zizegő lapokat, mintha tojást tartana, nehogy eltörjön. — Időnkint fel-felpillant és nézi a fiát, amint ott bíbelődik a rojtos terítos asztal felett. Sajnálja is, meg irigy- li is. Sajnálja, mert küszködik, — mert látja, hogy a kopaszra nyírt fej sehogysem tud megbirkózni a tollal, papírral, és irigyli, mert ő ilyen korban a malteros ládával birkózott, amely mint valami súlyos és tudatos szörny, rágta, marta, húzta gyermekizmait. — A Madraszba érkező Nehru miniszterelnök ellen... — tagolja lassan a szavakat, s közben azon gondolkodik, hol lehet az a Madrasz, — nyilvánvaló valamilyen Wáros, ott Keleten, mert Nehru az négus, és a négusok Keleten vannak. Vagy dehogy is négus, indus és ez a Nehru békeharcos — tűnődik olvasás közben. — Ha két autó elindul egyszerre ellenkező irányból... - töpreng Pisti az asztalnál, s már sírni tudna, — mert: sehogysem tudja megállapítani, hol is találkozik majd a két autó, s miért pont ott találkoznak, ahol, s egyáltalán miért is kell ennek a két autónak találkozni. Csupa olyan kérdések, amelyre választ szeretne kapni, amelyek most életének legnagyobb problémái. Apu. tessék már Idefigyelni! — emeli fel végül is fejét segítség- kérőén. Az apja azonban még mindig Nehrun tűnődik, hogy vajon magas lehet-e, vagy alacsony, mert filmen már látta egyszer, de a filmen csalni is lehet, az ilyen dolgokban - így hát csak másodszori szólításra figyel fel. — Te, gyerek, hol van az a Madrasz? — kérdi ő is felkapva a fejét. — Madrasz, Madrasz... — tűnődik a gyerek... — Azt én nem tudom... Biztos valami sziget, de lehet, hogy ország... Nem? — Hát minek járatlak én iskolába — ha még ezt sem tudod — horkan fel az apja, aki meg volt arról győződve, hogy1 ennyit már legalább tudnia kellene Pistinek, ha egyszer már iskolába jár... — Mit tanultok ti voltaképpen, ha még azt sem tudod megmondani, hogy hol van ez a Madrasz? Mi? Amikor tőlem megkérdezte az apám, hogy hol is van Taljánország, éo meg tudtam mondani... — Hol van? — csodálkozik a névén a gyerek. — Nem úgy hívják azt már hanem úgy, hogy Olaszország, — büszkélkedik az apja a tudásúval hogy a gyerekszem egyszeriben felvillan. — Nem Is tudtam, hogy ennyit tetszik tudni! . . ., _ En ugyan csak három iskolai já rtam, de amit tudok, azt tudom, azt én el nem felejtem soha... — ereszti le az ölébe az újságot az apja, s úgy néz a gyerekre, hogy az most a világegyetem minden titkát számonkérné az apjától... — Tessék már akkor nekem segíteni... nem tudom ezt itt megcsinálni - bök keservesen a füzetre. Az apja feláll, kifűzött bakancsában odakopog az asztalhoz, s belenéz a füzetbe. Nincs abban semmi, egy tollvonás sem. — Hát mit segítsek, amikor semmi sincs még itt? — Dehát azért nincs, mert nem tudom megcsinálni — kesereg a gyerek. — Na, mondjad csak, hátha tudok neked segíteni ebben is — ül le a gyerek mellé a székre, s két csupa izom karját úgy ejti az asztalra, hogy sugárzik belőlük! az erő. a keménység és a határozottság. Pisti felvidul. — Hat az a példa apu, hogy ha két autó egyszerre elindul, két ellenkező irányból, az egyik... -r s mondja szépen a példát, már fejből is tudja. Mire a példa végére apja két keze már visszahúzódott az asztalról, ott hever az ölében. — Hogy két autó...? — ismétli vis*- s/a a gyereknek, az meg bólogat, — hogy igen, éppen úgy van. épP°n ezt nem tudja megcsinálni. — Pillért fontos nektek ott az iskolában ez a két autó? — próbálja megkerülni a kérdést. — Azt én nem tudom, de benne van a számtankönyvben is... — Ha nem tudom, beírnak... Az apa tanácstalan. Mert ha benne van a számtankönyvben, akkor biztos szükség is van rá, azt meg végképp nem akarhatja, hogy a fiát beírják. De ezt a dolgot, ezzel a két autóval, hát szóval, ezt nem érti. Próbálja ismételni magában, próbálja elképzelni is: nyílegyenes, — hosszú országút, rajta két autó, ar egyik... Mire végiggondolja, elfelejti az elejét. Ilyennel terhelni egy ekkora gyereket — háborodik fel ar. iskola ellen, de csak úgy magábaa. A gyerek meg néz és vár, s maga is látja, mint húny ki szemében ar előbb még ott vibráló remény én bizalom. — Apu... nem tetszik tudni? — kérdi meg végül Pisti lehangoltam Lehajtja a fejet, szidja magában a múltat, amikor igazán megtaníthatták volna legalább erre a két autós példára, s akkor most ne» kellene szégyenkeznie tudatlansága miatt a saját fia előtt. — Nem. fiam, ezt én nem tudom Ebben nem tudok segíteni — áll fel. s kicsit rös tel kedve, kicsit dühösen — visszaül a kályha mellé és na- gyon gyorsan belebújik az újságba. Nem is hallja, amint Pisti keserűen és kétkedőén megjegyií » füzet felett: — Azt sem hiszem en már. ho®' Olaszország az Taljánország...
