Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-07 / 97. szám

4 NÉPÜJS AO 1951. december 7. szombat COMENIUS AMOS JÁNOS IV emes hagyományt gon- ' dozunk, amikor a nagy cseh pedagógus összegyűjtött neveléstudományi munkáinak megjelenése 300. évfordulóján megemlékezünk a neveléstudo­mány Galilleijéről, Comenius- ról. Hazánkban, Sárospatakon is működött. Pataki tevékeny­ségének négy éve (1650—54) a magyar neveléstörténelemnek is kimagasló korszaka. Pataki beszédei, tervezetei, tankönyvi, kultúrpolitikai elgondolásai ugyanis nemcsak az egyetemes nevelés ügyének gazdag forrá­sai és lendítő erői, hanem Co- menius gondolatai, elvei ha­zánkban is széles hullámokat vertek, : Ebben az ünnepi megemlé­kezésben elsősorban népneveié és népművelő tevékenységéről kívánunk röviden és vázlato­san írni. Már az a tény, hogy a világ első „jó módszerű” mo­dern nyelvkönyvét (Janua Lin- guarum reserate — A nyelvek feltárt kapuja) megírta, s a nevelés és oktatás teljességét átfogó rendszeres didaktikáját (Didactica Magna — Nagy (ál­talános) Oktatástan) megalkot­ta, az első képes, szemléltető tankönyvét, az Orbis Pictus-t kiadta, nyelvkönyvének dra­matizált változatát (Schola Lu- dus) összeállította és Patakon előadátta, a népművelés igaz ügyét is szolgáló pedagógiai tett. Ez az enciklopédikus tudá­sú nagy pedagógus a szorosabb értelemben vett népnevelés és népművelés ügyét is felkarol­ta és olyan gondolatokat is pa­pírra vetett a népművelés pe­dagógiai vonatkozásairól is, amiket ma is felhasználhatunk, gyümölcsöztethetünk. Aki a magyar népnevelés, illetőleg népművelés történetét megírja, nem hagyhatja számon kívül Comenius idevonatkozó úttörő munkásságát. Bár latinul írja műveinek javarészét, hiszen ez a nyelv volt akkor az értelmiség, a tu­domány nemzetközi nyelve, az anyanyelv jelentőségét mégis ő emelte ki, korában olyan hangos szóval, hogy magyar viszonylatban is kortársai, a magyar puritánusok is erőt meríthettek belőle az anyanyelv jogaiért vívott nehéz harcuk­ban. Valóban a népnevelés és népművelés ügyének éppen az­zal szolgált hathatósan, hogy neki is eltökélt szándéka volt (mint nálunk Apáczainak!): népének a nép nyelvén, az anyanyelven írt könyvekkel hasznára lenni. Iskolarendsze­rében nagy szerepet szánt az anyai (6 éves korig) és anya­nyelvi (6—12 éves korig) isko­lának (az elemi, a népiskolá­nak), s a latin iskolából sem száműzi az anyanyelvet, mond­ván: „Először jöjjön a dolgok anyanyelvi elemzése, azután a latin!” A magyar puritánusok har­ca az anyanyelvi oktatásért sok erőt meríthetett Comenius el­veiből, nézeteiből, pedagógia gyakorlatából is. Mikolai He­gedűs, Apáczai, Medgyesi az anyanyelv fontosságát kieme­lő felismerése, ébredező ma­gyar nyelvi öntudata, az anya­nyelvi oktatást, a nemzeti nyelvű népművelést követelő programja Comenius hatására is érlelődött népünk nemzeti művelődésének, polgári fejlő­désének és politikai független­ségének előfeltételeként széle­sebb társadalmi alapon politi­kai programmá. Patakon írt politikai természetű írásában, a Gentis Felicitas-ban (A nem­zet szerencséje) is az anyanyel­vi oktatás mellett tört lánd­zsát, mondván, ha anyanyel­ven tanulják meg ifjaink a tu­dományokat, akkor művelt lesz eszünk, kezünk és nyelvünk. A magyarországi latin iskolák eredménytelen­ségére is felhívta magyar kor­társai figyelmét, s ezzel lökést adott az egyetemes magyar népműveslés ügyének is: „De hát mit tanulnak a latin isko- lákbán, mutatja az a nagy tu­datlanság, amely valamennyi szabad tudományban (a nyelv­tan és a logika foszlányain kí­vül), továbbá a történelemben, bölcseletben, orvostudomány­ban stb. általánosan mutatko­zik (Gentis Felicitas). Ezt a gondolatot Apáczai, Misztótfa- lusi, Bacsányi és Bessenyei György fejlesztik tovább. Hirdeti, hogy a műveltség igazi műhelye az iskola, legyen mindenkié! Csak akkor igazán művelt egy nemzet, ha a mű­velődés igénye általános, hi­szen mindenkinek szüksége van kultúrára. Az anyanyelv felkarolása és művelése éppen ezt a célt szolgálja Comenius elgondolásaiban is, hogy a tu­dományok demokratizálását segítse elő, a latin egyedural­mát törje meg az oktatásban is, a szélesebb néprétegek mű­velődési igényének is utat nyisson. Comenius kortársa a pataki iskolában, segítője, Tolnai Dali János már egyengette az utat Comenius előtt is az anya­nyelv használatára, s a zsoltá­rokat a latin szöveg helyett Szenczi Molnár magyar versei­re énekeltette, a „Magyar nó­tákon lévő Soltároknak ének­lésére” szoktatta diákjait. Co­menius ennek a kezdeménye­zésnek azzal adott lökést, s vitte át a szélesebb alapú nép­művelési vonalra az anyanyelv ügyét, hogy arra is felhívta kortársai figyelmét: a magyar nyelvűség politikai kérdés is, hiszen a művelődés, a tudo­mány csak a nemzeti nyelven lehet közkinccsé. A népművelés ügyének azzal is szolgálatot tett Comenius hogy tekintettel volt a nép gyakorlati szükségleteire is. A nép számára írt írásaiban a kulturális elmaradottság és műveletlenség fejlesztése irá­nyéban előre mutató tarta­lommal töltötte meg a népnek szánt követhető írásait is. A magyar népnevelés törté­netének lapjain is helye van Comeniusnak. A Gentis Feli­citas komoly elemzése a hazai művelődési és gazdasági viszo­nyoknak: „A nemzet boldogu­lásának útjában áll népünk műveletlensége, s az a tény, hogy ,aligha fordítanak e vilá­gon bárhol kevesebb gondot a közjóra’, mint éppen Magyar- országon. Az emberek ritkán tanulnak mesterségeket, gazda­sági ügyeiket sem végzik elég ésszerűen. Műveletlen a nép, műveletlenek a szántóföldek, szőlők, kertek, szőlők és míves tervek. A nevelésre itt a leg­csekélyebb gondot sem fordít­ják, nem mindnyájan mívelis magukat. Különösen elhanya­golt a népművelés. Szerte ter­jedt a tudatlanság, a tétlenség, a lustaság. Nem nevelik itt a2 ifjúságot, s népet életkedvre és a mindenre készséges munka­szeretetre”. A népnevelésnek és a nép­művelésnek tartalmi, módszer­tani kérdései mellett általában keveset szoktunk foglalkozni e kettő politikai és etikai vonat­kozásaival. Ebben a tekintet­ben is úttörőként tarhatjuk számon Comeniust. Csak ott lehet és csak azoknak lehet igazán mély népművelést, nép­nevelést biztosítani, ahol és akikben igény is van rá. A nép mozgékonysága, ügyessé­ge, művelődésre való igénye az alap, erre kell építenünk. Nem elég csak rámutatni a népművelés szükségességére, a célra vezető alkalmas eszközö­ket is elő kell teremteni, meg kell válogatni és pontosan a célhoz kell alkalmazni. pataki első beszédében a művelt ember képét is megfesti. Mint népnevelő és népművelő utat mutatott az­zal, hogy megszabta a célt: Művelt a nép, ha fiai munkára készek és ügyesek, ha alkalma­sak „Sokat kigondolni és min­denbe élesen behatolni”, ha pontosan tudnak „dolog és do­log között különbséget tenni, a jót mindenben kiválasztani, s követni, a rosszat mindenütt megvetni és kerülni, „ha képe­sek szépen és gondolatokban gazdagon beszélni”, ha na­gyobb nyelvi kultúra és öntu­dat birtokosai, ha van bennük hajlandóság a közjó előmozdí­tására, ha viselkedésük és ma­gatartásuk emberhez méltó. A művelt ember és nép nem tét­len, nem tunya, hanem gyö­nyörűséget talál a munkában, szereti és keresi a nemes szó­rakozásokat is, a tudomány és művészetek irányában igényei vannak. A tétlen, lebzselő éle­tet kedvelő emberek nem mű­velt emberek. A műveletlen­ség ismérvei között kell elszá­molnunk azt is, ha valaki úgy viselkedik, „mintha csak a ma­ga haszna előmozdítására szü­letett volna, s nem a közjóra”. A művelődésre való egyete­mes igény hirdetése, illetőleg propagálása abból az alapelv­ből táplálkozik, hogy a műve­lődésre való jog elvitathatatlan emberi jog, így következetesen harcol az ellen is, hogy a mű­veltség ne legyn csak az ural­kodó osztály fiainak kiváltsá­ga. A népművelő Comenius elő­futára volt a modern értelem­ben vett politechnikai képzés­nek, nevelésnek is: a nép ne csak az eszét, az elméjét mű­velje ki, ne csak a nyelvét csi­szolja, hanem a dolgozó kézé! is művelje, hogy képes legyen hasznos munkák önálló elvég­zésére is. A feudalizmus gaz­dasági béklyójából kívánta ki­szabadítani a nép fiait azzal is, hogy elő akarta segíteni sokoldalú nevelésüket, s nem­csak az értelmüket, hanem a kezüket, nyelvüket is fel akar­ta szabadítani a polgári fejlő­dés kívánta sokféle ipari mun­ka elvégzésére is: Szorgalma­san kell kutatnunk, az utat — írja Comenius —, amelyen könnyen vezethetjük az ifjúsá- go’t a mesterségek gyakorlati elsajátításához, — tanuljanak meg faragni, vésni, festeni, s az eszközök használatát in­kább gyakorlati alkalmazás útján ismertessük meg velük, mint magyarázattal. Kora technikai elmaradottságát a magyar valóság talaján is a népnevelés célkitűzésének szellemében kívánta felszámol­ni, ezért tankönyveiben is sok technikai ismeretet közvetített és bemutatta a különféle mes­terségek munkafolyamatát, eszközeit is. Az Orbis Pictus- ban a megfelelő magyar szak­szókat is megtaláljuk, s ezzel Comenius és magyar munka­társai azt is példázták, hogy magyarul is lehet ismereteket közölni a tudományok és mes­terségek legkülönfélébb fajai­ról is. A népnevelés és népműve­lés területét azzal is kiszélesí­tette, hogy az általános okta­tásra való jogot kiterjesztette a nőkre is: „Kevéssé adhatjuk meg elfogadható okát annak, hogy miér zárjuk ki teljesség­gel minden tudományos ki­képzés lehetőségéből a női ne­met”. Magyar viszonylatban Comenius értékes magyar előz­mények hangját erősítette fel ezzel a követeléssel. Amikor Magvarországra jön, pataki működésének előfeltéte­leként jelöli meg egy nyomda felállítását. A nyomdát és a könyvtárt szerves részének tekinti az iskolai nevelésnek, és kívánja, hogy nyilvános könvvtárakat állítsanak fel, — „melyeket mindenki egyaránt használhat’.’ A nemes cél ér­telmében vett első igazi nép­könyvet is ő írja meg „A világ tabyrinthusa és a szív paradi­csoma” címmel. Ebben a köny­vében a társadalmi igazság és a társadalmi igazságtalanság képét festi meg. Hirdeti, hogy az egész társadalom békéjére van szükség, nem egyesek bé­kéjére, nem a cellák csendjére, hanem az alkotó munkát elő­segítő békés közállapotokra. A társadalmi igazságtalanságok­ról megdöbbentő képet fest: „Amint egyeseknek csak az a feladatit, hogy pádimentumot taposson, lovagoljon, az aga­rakkal nyulakat és farkasokat hajhásszon, dohányozzon, ká­vézzon, s különféle tál ételek­kel kirakott hosszú asztalok mellett vendégeskedjék, ostáb- lázzon és kártyázzon, s min­den szemérem nélkül, rút, ocs- mány dolgokat fecsegjen, füg­gő és rengő nyoszolyákon he­verjen, párnákkal megvetett székeken hordoztassék, addig vannak sokan olyanok, akik méltán panaszkodhatnak, hogy némelyek minden jóval bővel­kednek, ők pedig nagy szük­séggel küszködnek, méltán vá­daskodnak, hogy az ő rajtok uralkodók semmi egyebet nem akarnak, hanem csak az ő ve­rejtéküket inni, őket űzni ; kergetni, olyannyira, hogy ő- belőlük véres verejték folyik, tenyerök hólyagos, az ütések helye kék”. A népművelő és népneve- lő Comenius a pedagó­gia reformálásán túl a realitás talaján gyönyörű álmait ál­modta a művelt népről, a mű­velt emberi közösségről, ami­ből kipusztul a belső perpat­var, a gyűlölködés, az igazság­talanság, a munkakerülés, az ínség és nyomorúság. Buzdít és bátorít: mindenkit művelni kell, nem résszerű reformokra van szükség, hanem általános javulásra, mindennek elrende­zésére. Álmai nem futó álmok voltak. Hitt bennük és meg­valósításukért minden erejé­vel küzdött. DR. BAKOS JÓZSEF főiskolai tanár DECEMBER 7: 1562. Meghalt Adrian Wallert németalföldi zeneszerző, a „ve­lencei iskola“ megalapítója (395 éve). DECEMBER 8: 1842. Született: Csiky Gergely drámaíró (115 éve). DECEMBER 9: 1895. Született: Dolores Ibár­ruri (Passionaria), a Spanyol Kommunista Párt főtitkára (62 éve). DECEMBER 10: 1892. Született: Bónya Adorján író (65 éve). Az egriek sokat és joggal panaszkodtak azért, hogy a Főiskolával szemben lévő út­szakaszon a hepe-hupás macs­kaköveken szinte lehetetlen a közlekedés. Ha valaki kár­örvendő akart lenni, eme haj­lamát itt megfelelően kiélhet­te, mert szinte a nap minden órájában lehetett látni egy- egy tűsarkú nőt, aki áldoza­tul esik a kövek rejtett buk­tatóinak. Az illetékesek úgy látszik, megszívlelték a sok panaszt, és elhatározták, hogy helyre­hozzák ezt az útszakaszt. Meg is kezdték a munkát, a járda felén körülbelül egy hónappal ezelőtt felszedték a köveket, a másik felén azon­ban minden maradt a régi­ben. így csak egy változás tör­tént: a nyaktörés esélyei a duplájára nőttek.- SZOMBATON DEL UTÁN 5 órakor és vasárnap délután á órakor az egri Közgazdaság' Technikum dísztermében a IX. számú iskola gyermekszínjátszó' bemutatják az „Égig érő fa“ című mesejátékot. Az ünnepség tiszta bevételét a Gyermekváros javára fordítják. — AZ ÖREGEDES fizológiájá- ról tart előadást december 9-én, du. 6 órakor Dr. Kőrffy Lóránd. Előadása után Dr. Sebesi Laura a szellemi élet és az emberi ideg rendszer működéséről beszél. Mindkét előadás a Pedagógiai Főiskola II. emelet 78. számú termében lesz. — SZERDÁN délelőtt száz új lakást adtak át Egereseidben a bányászoknak. Ezekkel a laká­sokkal együtt az év eleje óta Heves megyében több mint 500 bányász költözött új otthonba.- A FÜZESABONYI karha­talmi egység volt beosztottjai de­cember 7-én este a füzesabonyi földművesszövetkezetben elv társi találkozót rendeznek. A ta­lálkozón részt vesznek a füzesa­bonyi járás 19-es veteránjai is. — A BUDAPESTI nagyvásár- telepre megérkezett az első na- rancsszálh'tmány Görögországiból és az Albán Népköztársaságból. A napokban több vagon datolya és banán is érkezik. A régen várt déli gyümölcsöket a jövő héten kezdi árusítani a kereskedelem.- HATVANBAN a Szülők Akadémiájának 14 előadásán 2000 szülő vett részt. — József Attila halálának 20. évfordulója alkalmából péntekéit délben a párt, az állam, a tár­sadalmi és tudományos szerve­zetek megkoszorúzták József At­tilának a Kerepesi temettőbea lévő sírját.- A GYÖNGYÖS-EGÉR Vi­déki Borforgalmi Vállalat pincéi­ből mintegy 40 ezer liter minő­ségi egri bort küldenek Buda­pestre. December 7, szombat: Egerben este fél 8 órakor: Liliomfi (szelvénybérlel). December 8, vasárnap: Egerben délután fél 4 órakor: Liliomfi (bérletszünet), este fél 8 órakai-: Liliomfi (bérletszü­net). Nagyrédén este 7 órakor: Ve­szélyes forduló. December 9. hétfő: ■ Nincs előadás. December 10, kedd: Pély este 7 órakor: Liliomfi. r tLM ; EMBER A VÁGÁNYON Az idei Karlovy-varyi filmfesztiválon mutatták be először a lengyel filmgyártás „Ember a vágányon“ című filmjét. Nem mindennapi jtlm ez. Témaja érdekes, aktuális. Egy félreismert em­berről szól ez az izgalmas lengyel film, amelynek története egy alaptalanul megvádolt mozdonyvezető életét és tragikus halálát mondja el. A, karlovy-varyi filmfesztiválon kitüntetett filmet az egri Vörös Csillag mozi december 7—8-án játsza. „Mikor fésültelek..." jjnt jszaka van. Még dolgozom, hogy reggel a két gye­rekre minden rendben legyen. Ahogy rendezgetem az apró cipöcskéket, ruhácskákat, egy­szerre végigszalad rajtam egy rettenetes borzongás. Beroha­nok a két kiságyhoz, megné­zem, megcsókolom a két gye­reket, meggyőződöm róla, hogy élnék, és hogy itt vannak ve­lem! Hogy nem kell őket el­hagynom! Honnan ez a bor­zongás, ez a félelem? — Egy gyönyörű élményből fakad. Néhány órával ezelőtt Ko- dály-hangversenyen voltam. Kodály szimfonikus zenéje Egerben nem nagyon ismert, de a két zenekari művét jól ismerjük a rádióból. Az elő­adókat pedig már néhány év­vel ezelőtt szívébe zárta a kö­zönség. Az est fénypontja a Kőmíves Kelemenné balladája volt. Mikor a művésznő be­mondta, hogy mi következik, mindannyian arra gondoltunk, hogy igen, majd hallunk egy balladát. Hát! Kell is a sok zenekari muzsika után egy kis könnyebb! — gondoltuk. De azt álmodni sem mertem vol­na, hogy egy megrázó nagy tragédiának leszek fül- és szinte szemtanúja. Aki ott volt — az sem volt ott! Nem, nem a fütött színházi nézőté­ren, hanem a komor Dévu- vári falak alatt. És remegett a fiatal Kőművesné életéért. Együtt kiáltotta a kocsira szórt átkot a szerencsétlen kőműves­sel. Nem tudtam kiszakítani magam a rettenetes, döbbent hangulatból. Ömlött a köny- nyem és szerettem volna oda­kiáltani: „Ne tovább, mer: rettenetes!” Pedig tudom a balladát. Ismerem. Tanultam és tanítottam is már. De ez a megrázó előadás nagyon ele­venen élt bennem. Teljesen hatalmába kerített a ballada, és annak előadása. Ilyen kife­jező erővel még nem láttam és nem hallottam balladát elő­adni. A tisztán csengő hang, a biztos hallás mellett a drá­mai előadásmód minden igényt kielégített. A komor hangú és szövegű eskü. A indám, csen­gőhangú közeledése a szere­tett asszonynak urához... a szerencsétlen ember szenve­délyes kívánságai... A megtört, befalazott asszony rettenetes átokkal szorított hangja... Bú­csú a kisfiától... Mikor éne­kelte, énekelte? Átérezve elő­adta, hogy „Mikor fésülte­lek...” ennél a csúcsnál min­denki tenyerébe hajolt és sa­ját gyermekére gondolt. A „ti­zenkét gyilkosok” pénzért öl­tek embert! Ballada. A mi­énk! Népballada! Talán más országban nincs is ilyen! És hányán, de hányán itt tudták hagyni ezt az érzelmekben és művészetében gazdag orszá­got, népet! Mi is hibásak va­gyunk. Mert ezt hallani kelle­ne ezer és ezer embernek! Sokszor és sokat! Lám csak! Bodor Blanka egri. Itt él kö­zöttünk, tanít egy egri iskolá­ban. És csak nehányan tud­juk, hogy mit tud adni! Eger sajnos, nem hangverseny- terep. Elég közömbös emberek lakják. Járt már itt Pancso Vladigerov (1953), Blum Ta­más, Fischer Anni és sokan mások. Az érdeklődés ugyan­az. Majdnem semmi. De azért egy 200—250 főre tehető azok száma, akik boldogan menné­nek és hallgatnának komoly zenét Ebben is mi vagyunk a hibásak, hogy ez nincs, mert nem tudjuk közkinccsé tenni azt, ami a miénk. Módot kelle­ne arra találni, hogy hang­versenyeket hallhassunk. Nem egyoldaliLakat, hanem a gazdag zenevilágból válogat­va. Itt szeretném megemlíteni azt, hogy nem feltétlen fontos költséges zenekarokat, művé­szeket hozatnt Pestről! Van kiváló karnagyunk Sebestyén András személyében. A Suha- Csemiczky zenekarnak Kíná­ban tapsoltak, s itt laknak ná­lunk a mi városunkban. Sokar. nem tudják, hogy Tarján Ta­más február 15-én Toulous- ban énekli a Missa Solemnis tenoráriáját. És még sorolhat­nék néhányat. Akiket nem a tartalom érdekel, azok erre azt mondják: „Igen, igen, de ezek CSAK egriek és vidéki­ek.” Remekül festene, ha Pes­ten ennek mintájára az em­berek nem mennének hang­versenyre, mert „Vaszy Vik­tor kiváló ugyan, no de Tos­canini...” így is fel lehet fog­ni. De én biztos vagyok abban, hogy a mi helybeli művésze­ink (akik külföldön is járták) fognak nekünk olyan élveze­tet nyújtani, mint bárki. És, hogy tudnak, az biztos, men ismerjük, hallottuk őket nem egyszer! Azt mondta egyszer Sebes­tyén András karnagy, hogy a művésznek terület és közön­ség kell. így tud fejlődni, el­lenkező esetben művészi am­bíciója alábbhagy. Igaza van. És adjunk teret! Közönség lesz! Ha nem is nagy egyelőre, de igényli, várja és köszönet­tel fogadja művészeit Egy­előadóművész ne csak kegye­lethangversenyeken és nem­zeti ünnepeinken lépjen fel, hanem hívják meg iskolák, üzemek, pedagógusok, orvo­sok összejöveteleire, külföldi vendégek fogadására és főleg ilyen irányú és célú rendez­vényekre! Tegyünk javaslatokat, ter­vezgessünk, a Művelődési Osztály pedig segítsen a meg­valósításban! Hiszen dolgo­zunk az egyik 8 órában, pi­henünk a másik 8 órában, sze­retnénk szórakozni kedvünk és igényeink szerint néhány harmadik 8 órában! CS. ÁDÁM ÉVA Egri Vörös Csillag: December 7—8: Ember a vá­gányon (lengyel). December 9—11: Túristaszere- lem (szovjet). Egri Bródy: December 6—11: C s a ló d á s (szovjet). Gyöngyösi Szabadság: December 6—11: A császár pa­rancsára (magyar). Gyöngyösi Puskin: December 6: Senki nem tud semmit (csehszlovák). December 7—8: Vetélytársak (német). Hatvani Vörös Csillag: December 6—9: Rendőrök és tolvajok (olasz). Hatvani Kossuth: December 6—8: Cár és ács (szovjet). P étervására: December 7—8: Negyvenegye­dik (szovjet). Füzesabony: December 7—9: Zalameai bíró (német). Heves: December 7—9: Rendőrök ée tedvajok (olasz). aaaaaaaaaaaaaaa A MÜSZA KIANYAG ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT (volt Műszaki Bizományi) műszaki becslést végez december hó 10-én Eger, Sas u. 92. s*. alatt lévő MÉH Vállalat helyi­ségében. A címeket kéri előre leadni. yWWYVWYVWVy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom