Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-07 / 97. szám

1957. december 7. szombat NÉPÚJSÁG 5 A kisiparosság szakmai és kulturális ügyeinek megoldását segíti elő a tag díj rendezés KISIPAROSSÁGUNK jogosan sivárja, hogy munkáját és sze­mélyét megbecsüljék. Ma már senki sem tagadhatja, hogy kor­mányunk eleget tesz ennek a kí­vánságnak. Méltó helyére állí­totta a kisiparosságot az ország- építés nagy munkájában, sérel­mes jogszabályok egész soroza­tát változtatta meg, s ily módon jelentős terhektől szabadultak meg. A kormány nyújtotta ked­vezmények évi 140 millió forint megtakarítását jelentik szá­mukra. A segítség megnyilvánul a jobb munkakörülményekben — ezt mindenki tapasztalhatja —, a jobb kereseti lehetőségekben épp ügy, mint erkölcsi vonatkozásban. A segítségért jobb munka jár •cserébe. Ennek megvalósítása töb­bek között feltételezi, hogy szer­vezetünk erős legyen. Csak egy anyagilag jól megalapozott kisi­pari szervezet nyújthat tagjainak olyan támogatást, amely szüksé­ges a szakmai tudás és gyakor­lat megszilárdításához, szociális ■ügyeink megnyugtató intézéséhez, az életünket szebbé tevő kultúra megszervezéséhez és sok minden­hez, ami végső soron a gyakor­lati életben haszonként jelentke­zik — elsősorban maguknak a kisiparosoknak. Ha a jelenlegi háromtól húsz forintig terjedő tagdíjakat néz­zük, szembeszökik az igazság és arról árulkodik, hogy ilyen tag- díjfizetés mellett nem tudunk lé­pést tartam az élettel. A sokféle igény kielégítése anyagi hozzájá- rúlás nélkül elképzelhetetlen. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a mgdíjrendezés időszerű feladat. Időszerű annál az oknál fogva is, ■mivel aránytalanul kevesebb tag­díjat fizetnek a kisiparosok a Szervezett ipari munkássághoz vi szonyítva, akinek tagdíja jövedel­mük egy, illetve másfél százalé­kát teszi ki. Érdemes megemlí­teni, hogy a tagdíjfizetés terén ■és a juttatások mértékében meny­nyire lemaradtunk a külföldi or­szágok kisiparosaitól. A lengyelek pl. nyolcvan forintnak megfelelő átlag tagdíjat fizetnek, de nem ritka náluk a kétszáz forintnak megfelelő tagdíj sem. Arról már nem szükséges sokat beszélni, hogy az ipartestű letek idejében a jelenleginek öt — tízszerese volt a tagdíj — erre sokan emlé­keznek még. A mostani tagdíjrendezést egyébként a kisiparosságnál is a tagok jövedelméhez mérten álla­pítják meg a szakmai bizottsá­gok, és mindenkivel személyesen tudatják. AMI A TAG Dl JRENDEZES1 illeti, erről határozatot hozott az országos vezetőség, az országos választmány megbízása, illetve felhatalmazása alapján. A munka egyébként megyénkben is kezde­tét vette már. Ez évben végre is hajtjuk ezt a feladatot, annál is inkább, mert 1958 januárjától törvényszerűen kötelező lesz a KIOSZ tagság. De beszéljünk arról — ez ér­dekli legjobban a tagságot —, hogy a tagdíjrendezésből eredő összegeket mire használjuk fel, milyen problémákat tudunk meg­oldani a felemelt tagdíjak révén. A magyar kisiparosság önérze­téből faltad, hogy mindig büszke volt és ma is az szakmai tudá­sára, De vájjon az a közmondás, hogy „a jó pap holtig tamil“ — ma nem időszerű? Dehogyis nem! Sőt, még fokozottabban, mint bármikor, hiszen a technika ro­hamosan fejlődik, s ha szervezet­ten nem biztosítjuk a lanúlást, menthetetlenül elmaradunk. Még a legjobb mesterek is igénylik a legújabb technológiai eljárások megismerését. De menjünk to­vább egy lépéssel. A szakma ki­váló művelői azt is szeretnék, ha terük, módjuk nyílna a kísér­letezésekre, a munkafolyamatok egyszerűsítésére, tökéletesítésére. Elmek nemosak ők maguk, ha­nem az egész szakma hasznát látná. A szakmai színvonal eme­lése, a továbbképzés komoly munka és tegyük hozzá, pénz nélkül nem megy a dolog. A tan- Folyamokhoz könyvek, előadók kellenek és ehhez anyagi áldo­zatra van szükség. Régen kérik már a kisiparosok, hogy szükség volna számukra egy jól felszerelt kísérleti laboratóriumra és több korszerűen berendezett műhelyre, ahol a továbbképzést megfelelő módon végezhetnénk. Nem odáz­hatók el már ezek a kérdések, meg kell valósítanunk, méghozzá a saját erőnkből, mert hiszen mi látjuhk hasznát. Kisiparosaink között sok az el­látatlan, megöregedett tag. Hely­zetükön segített némileg az állam, szociális segély folyósításával. Ez­zel azonban csak részben oldó­dott meg a probléma. A mi me­gyénkben is sokkal több az igény, mint amennyit ki tudunk elégítem. Ebben az esztendőben példáúl csak 82 idős, ellátatlan kisiparost, ' illetve özvegyét tu­dunk havi 200—240 forint szoci­ális segélyben részesítem. A tag­díjrendezéssel lehetővé válik, hogy országosan újabb 1000 ta­got vonjunk be a segélyezésbe Nem hat megnyugtatóan az sem, hogy ebben az évben mindössze 24 tagunknak tudtunk rendkívüli segélyt biztosítani, mert erre is sokkal többen tartanak igényű és tegyük hozzá, jogosan. A tagdíj­rendezéssel lehetőség nyúlna arra, is, hogy több tagunkat tudnánk üdülésben, valamint gyógykeze­lésben részesíteni. Tervszerint bő­víteni kívánjuk a balatonlellei üdülőt és a soroksári szere te tott- hont. TAGSÁGUNKAT ÉLÉNKÉN foglalkoztatja, hogy munka után szórakozási lehetőségeket is biz­tosítsunk számukra. Igen sokan hiányolják, hogy vontatottan halad a klubbok létrehozása, a kultúrmunka megszervezése. Ezt az igényt is szeretnénk kielégí­teni. Időszerű feladat, hogy kihő- vítsük szakmai könyvtárainkat is. Köztudomású, hogy megyénk­ben mind gyakrabban merül fel az a kívánság, hogy szeretnének szervezett kirándulásokban részt- veni, megismerni hazánk tájait. De szeretnének külföldre is el­jutni. Egyébként a megyénkből jelenleg három kisiparos vesz részt a csehszlovákiai társasuta­zásban. Sokan kérik azt is, hogy a régi hagyományoknak megfele­lően teremtsük meg az előfelté­teleit a szórakoztató sportok meg­szervezésének. Közkedvelt kisipa­rosaink körében a kuglizás, a bi­liárd játék, a sakkozás, de anya­giak hiányában ezideig csak né­hol lehetett ezeket megvalósítani. Szükséges még megemlíteni, hogy a befolyt tagdíjak 50 szá­zaléka a helyi csoportnál marad, így lehetővé válik, hogy nagyobb gazdasági önállósággal intézzék ügyeiket. A tagdíjak másik felét a központhoz utalják. Ez a pénz a fennt említett nagyobb felada­tok megvalósításán keresztül jut vissza a kisiparossághoz. Akadnak azonban egyesek, akik úgy véle­kednek, hogy a központhoz kül­dött pénznek nem a kisiparosok veszik majd hasznát. Szerintünk arra kell a tagdíjrendezés, hogy a KIOSZ szervezeteiben dolgozó alkalmazottak bérét emeljék, hogy új tagokkal bővítsék az apa- rátust. Ezzel a helytelen véleke­déssel erélyesen szembe kell szállni, mert egy szó sem igaz belőle. A KIOSZ vezetői nem emelhetik az aparátus létszámát, mert ehhez nincs joguk. Ez a te­vékenység az Országos Létszám- megáliapító Bizottság hatáskörébe tartozik. Ami pedig a fizetések emelését illeti, ott az a helyzet, hogy a KIOSZ dolgozóinak fize­tését annak idején már felemel­ték, amikor az erről szóló kor­mányrendelet napvilágot látott. A SZÁLLÓIGÉVÉ VAUT ..Aranykezű kisiparos“ elnevezést új tartalommal kell megtölteni. A tagdíjrendezés is hozásegíti a kis­iparosainkat, hogy öregbítsék a magyar kézműipar világhírnevét Amikor híre ment megyénkben a tagdíjrendezésnek, számos kis­iparos jelentkezett önként, hogy felajánlja segítségét a feladat meg­oldásához. Dolgoznak is önzetle­nül, időt és fáradtságot nem kí­mélve. De segítenek ebben a munkában más szervezetek is. így például a megyei-, városi-, járási- és községi tanácsi dolgozók akiknek fáradozását a kisiparos­ság nevében köszönjük. SOLYMOSI LÁSZLÓ a KIOSZ Heves megyei titkára. Szépül a mátrai üdülők környéke A hazánk legszebb tájai közé so­rolható mátrai üdülőhelyek to­vább szépülnek. Az üdülőhelyi díjakból befolyt idei összegeket a gyöngyösi városi tanács külön kertészet létrehozására fordította. Itt — a mátrafüredi kertészeti üzemben — nevelik azokat a dísznövényeket, amelyekkel jö­vőre még virágosabbá, üdébbé, vonzóbbá teszik az üdülők kör­nyékét. Tovább folytatják a par­kosítást is. Ezenkívül a túrista- utakat rendezik, az átjelzéseket felfrissítik, hogy a Mátrát felke­reső túristáknak is kedvezzenek. A gazdasági kártevők nyomában Bejelentés ér­kezett az egri Pénzügyőrség­hez. S néhány perc múlva már az országúton robog a Zündappon Jankovics László pénz­ügyőr nyomozó törzsőrmester és Nyerges László nyomozó őrmester, hogy a gyöngyösi já­rásban kivizs­gálják: igaza van-e a bejelen­tésnek Cselédekből a termelőszövetkezet megbecsült vénei Alig van a megyének olyan termelőszövetkezete, ahol ne ven­nék körül szeretettel, megbecsü­léssel a munkából kiöregedett ta­gokat. Részükre a megyében ösz- szesen 8 és fél vagon kenyérga­bonát tartalékoltak, s fél — egy hold — bemunkált háztáji földdel, kisebb-nagyobb természetbeni jut­tatásokkal viszonozzák eddigi jó- szolgálataikat. Külön hagyománya van az öregek megbecsülésének Besenyő­telken. Itt tíz olyan hetvenéves, vagy még ennél is idősebb tagja van a „Szabad Föld“ termelőszö­vetkezetnek, akik a virágzó kö­zös gazdaságot alapították és akiknek nagy részük van abban, hogy a közös vagyon ma megha­ladja a kétmillió forintot és egy­AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ W WW*WW W W W W W WWW WWW WWvWvvi Szőlősgazdák figyelem ! Ládás szöMvány tavaszi szállításra kapható. Megrendelhető levélben, vagy személyesen Tóth Imre, Abasár, Rákoshegyi út 373. sz. egy munkaegység értéke ötven forint fölé emelkedett. Ebben a faluban a felszabadulás előtt nagy kulákgazdaságok voltak, s ezek az öregek, akárcsak távolba sza­kadt társaik, fiatalon kulákcselé- dek voltak. Jól látták az akkori öregek életét, akiknek a koldús- bot, vagy valahol szűkös kegye­lemkenyér között kellett válnsz- taniok. Most, aki akar, dolgozhat valami könnyebb munkát, s ak­kor 200—250 munkaegység ellen­értékében részesül, aki nem, az az évi kenyérgabonajárandóságon felül megkapja a félhold földjét, egy malacát, egy szekér szabná* ját és a 70 munkaegységre jutó készpénz- és természetbeni járan­dóságokat. Járművek dukkozását, címtáblák készítését és festését, dekorációs fes­tési munkákat gyorsan és pontosan készítünk az Egri Vegyesipari Vállalat, Eger, Kertész út 11. sz. Telefon : 20-61. ^vvwvw SZAJLAY ISTVÁN: r()ás ártfi a ESZTERNÉL NEMIGEN akad szebb lány a faluban. Olyan, mint egy most nyílott rózsa, üde és ham­vas. Két fekete szemében csillog a fiatalság, arcának bársonya meg olyan, mint a most szakított piros alma bőre. Szép lány az Eszter, meg .jó is. Dolgos, takaros... Azt mondják, az anyja volt ilyen csodálni való szép valami huszonöt évvel ezelőtt. Az idősebbek még valami verekedés­félét is emlegetnek miatta, merthogy •a legények annyira odáig voltak érte, hogy... szóval szép lány volt az any­ja is, így hát nem esett messze az alma a fájától. Büszke is volt Eszter mama a lányára, különösen ha itt- ott még szóvá is tették. — Szép lá­nyod van Eszter, tán még nagyon is szép! — Az anyja sem volt alá­valóbb — szokta mondani ilyenkor az ura, ha netán ő is hallotta a meg­jegyzést... Szép lány volt, pedig szegény volt. öten voltak testvérek. Lány mind az öt, így hát még nagyobb g:<>nd a szülőknek. Libapásztor volt, aztán pesztonka, majd summásnak járt a többivel, míg férjhez nem ment mostani urához. Még az ispán­nak is megakadt rajta a szeme ab­ban az időben, csakhogy szegény volt, az volt a baj. Mondta is egy­szer az ispán úr: — Eszter, Eszter, de kár, hogy nem egy helyen oszto­gatták a módot a szépséggel, mert -akkor még sokra vihetnéd. — így az ispán. Eszter meg úgy, hogy: Én legalább ott voltam az egyiken, de ahogy látom, ispán úr meg mind a két helyről lemaradt — nyelvelt a lány, mert Eszterék fajtájának nem­igen kellett okos szóért kölcsön men­ni a szomszédba. A lány ugyan csen­desebb, kevesebb beszédű, de amit mond, azt meg lehet hallgatni. Okos beszéd az mind az utolsó szóig. Igaz, nem is csoda, hisz Eszter nyolc évig járt iskolába, az anyja meg csak három télen, akkor is csak hébe-hó­ba, amikor engedték. Eszter három éve múlt, hogy ki­került az iskolából, azóta a kertészet­ben dolgozik. Érti, szereti munkáját és elég jól keres. Munka után akad -egy kis szórakozás is. Színdarabot ta­nulnak esténkint a kultúrházban, — vasárnap moziba járnak. A kultúr­házban együtt szerepeltek Janival és először csak játékból, azután meg igazibul megszerették egymást. En­nek az ismeretségnek csak egy éve, de a fiatalok barátságát már nem egykönnyen lehetne széjjel szakítani. Jani traktoros, és igen-igen szereti a kedves, szép barna lányt, akit nemsokára feleségül akar venni. — Most már mindenki tudja a faluban, hogy Jani meg Eszter egymáshoz tar­toznak. És azt is tudják, hogy az öregek a vásárra készülnek, hogy Eszternek megvegyék a legszüksége­sebbeket. Jani is takarékos fiú és szombat meg vasárnap esténkint Esztereknél már együtt tervezik a jövőt, mire jut, mi kellene még na­gyon. Terveznek, aztán csak néznek, néznek egymás szemébe, és ott lelik meg az igazi boldogságot. AZ EGYIK DÉLUTÁN nagy volt a készülődés Eszteréknél. Vásárra készítek. Apja az istállóban a lo­vak kórül forgolódott, anyja meg valami ezt-azt sütött az útra, hogy mégis legyen, ha netán megkívánná valamelyik, habár ilyenkor a lacipe- csenvét nem előzi meg semmi, mert bizony a jó vásári lacipecsenyének nincs párja a világon. A csillagok még javában ragyogtak az égen, — világító“ a holdfény, mikor elindul­tak... Az asszonynépek fázósan búj­tak össze a hátsó ülésen a jó meleg pokrócba, de az ember egy cseppet se fázott, mert szerencsére a téli, — vastag kabátot találta felvenni, no meg egy kis lapos üveg is ott hun- cutkodott a belső zsebben, lélekmele- gítőnek. A lovak csendesen kocogtak, csakúgy maguktól, ahogy máskor szoktak. Nem zavarta őket senki, — hiszen mire megvirrad, úgyis köny- nyen a városban lesznek. Eszter fá­zott eay kicsit, bár inkább az álmos­ság kínozta, és most olyan jól esett anyjához bújni. Gyereknek érezte magát egészen és visszaemlékezett a régi vásárokra, ahová anyja meleg kendőjébe becsavarva ment szülei­vel együtt. Ennek is vége nemsoká­ra... Hamarosan asszony lesz és el­kerül a szülői háztól. Jani házat épít a falu szélén, szép verandás házat, köcsönnel igaz, de ha egészségük lesz, majdcsak kifizetik valahogy.— Erre keres Jani már régen és az új házba akarja vinni az új asszonyt... Ilyenekre gondolt Eszter és egészen közel bújt anyjához, akinek szeme fénye egyetlen lánya. - Hó! - A lo­vak megálltak és András gazda zse­béből előkerült az orvosság a hideg ellen. — Hej, de mindig az a pálinka jár a kend eszében — csipkelődött az asszony először, aztán ő is nyalt egy kicsit az üvegből, majd Eszternek adta, de ő nem ivott, hiába unszolta apja mert azt mondja, hogy büdös. — Igyál mégis, no, erővel is egy nye- letet — kínálta tovább lányát az em­ber, még végül Eszter, már csak a békesség kedvéért értette szájához az üveget. Elindultak... Még alig pitymallott, mikor a kocsi már a város macskaköves utcáján zörgött. Nagy volt a forgalom. Kocsik, autók, motorok, kerékpárok, gyalogosok er­ről is, arról is. Ma a szokottnál koráb­ban ébredt a város. Az utcán még égtek a lámpák, pedig már csaknem megvirradt. A nagy téren most ra­kodtak a vásárosok, árudák, keres­kedők, szövetkezetek hozták el ide áruikat. Lehetett válogatni bőven. Ruhanemű, bútor, szőnyeg, csizma, kalap, egyszóval minden, ami csak érdekli az embert. Eszterék az isme­rőshöz álltak be, onnan mentek ki gyalog a vásárra. Egyenest a bútoro­kat keresték, mert ahogy Eszter anyja mondta, az a legfontosabb.— Szétnéztek, körülnéztek, de még várni kellett a vásárlással. Megke­resték hát a lacipecsenyést, ahol tisztességesen megreggeliztek és csak azután vetették be magukat a vá­sár forgatagába. Kisütött a nap is, napfényben úszott az egész város. A tükrök fényesen csillogtak. Egy ember nagy kiabálással krumplicuk­rot, meg törökmézet árult. Eszter azt se tudta, hova figyeljen a nagy emberáradatban. Végül is megálla­podtak a bútoroknál. Szebbnél-szebb hálószobák kinálgatták magukat, fé­nyes, politúrozott testüket büszkén mutogatva. Eszter és az anyja mind­egyik szekrénybe belenéztek, — megkopogtatták a hátukat. Emelget­ték vizsgálgatták az ágyvégeket is. — Gyönyörű munka, Jászberényben készült — kinálgatták a kereskedők az árukat. — Nyolcezerötszáz — Eszter elszörnyűlködött. Ennyi pénz?! Hir­telen nem is tudta, hol van az ap­jának annyi pénze, hisz az ő kerese­tét csaknem egy fillérig stafirungra költötték. — Ez kellene Eszternek — sóhaj­tott az asszony, és egy igazán szép bútorra mutatott. Szép volt. Eszter­nek is nagyot dobbant a szíve, ahogy meglátta. Politúrozva még a belseje is. A szekrény aj tókon fényesen csil­lognak a réz-fogantyúk és a tükör a legszebb volt az egész vásáron. — Nézték az asszonyok, nézték, aztán valamelyik félve megkérdezte az árát. — Tizenkétezer! — válaszolt a kereskedő olyan könnyedén, mint­ha azt mindta volna: — Majd hoznak érte vagy öt liter bort. — Eszter mama csak a szekrényeket nézte, — aztán megsimogatta lánya fejét. — Drága ez nekünk, kislányom, néz­zünk olcsóbbat. AZ EMBER MÁR A MÁSODIK csikket taposta el, de mindezideig egy árva szót se szólt. A terefere az asszonyok dolga, gondolta, de most már úgy érezte, hogy az övé a szó. Közelebb lépett. — Hát, mégis, meg­felelne nektek ez a tizenkétezres? — kérdezte az asszonyt, de az nem szólt, még a fejét is másfelé fordí­totta. Akkor közelebb szólította a kereskedőt, a kerekképű, mokány al­földi legényt és rövid beszélgetés után százhúsz darab ropogós száz- forintost olvasott le a markába. Esz­ter meg az anyja csak hüledeztek, és úgy néztek az emberre, mint aki­nek tisztára elment a jobbik esze. — No, mit néztek rajtam annyira! — Mosolyodott el ő is. Megvettük a bútort és most már akár hiszed, akár nem, tied a bútor, Esztikém. Ked­ves, jó gyermekünk voltál eddig és remélem, az leszel a jövőben is, — megérdemled a legszebb bútort, ami csak van a vásárban. Eszter ott nyomban, a vásárban, a rengeteg nép között boldogan ölelte magához apját és cuppanós csókot nyomott borostás arcára. — Köszönöm édes­apám, köszönöm, - hálálkodott Esz­ter és most már boldogan szorította magához édesanyját is. Délután öt óra lehetett, mire a teherautó hazaért a gyönyörű bú­torral. Mi tagadás, megbámulták még a szomszédok is. Eszter boldog volt, és örömében madarat lehetett volna vele fogatni. Janira, Janira gondolt, aki még nem is tudja, hogy van már bútoruk, mégpedig nem is akármilyen, hanem a legszebb bútor ami csak volt a vásáron. Ám Jani nem jött el azon az este, mert ki tudja, hol szántott akkor traktorá­val, melyik határban. Szorította ő is, mert szorgos volt a munka, na meg kellett a pénz is, hisz sok híja volt a háznak, ahol már mielőbb sze­rették volna elkezdeni az életet. — Fáradtan feküdtek le a nagy nap után. Eszter a tiszta szobában hált, ahol az új bútor volt. Az öregek meg a konyhában a melegen pihentek le. Beszélgettek, emlékeztek. Az asz- szonynak még a könny is kiesett a szeméből. Hát bizony így volt. így bizony. — Úgy kerültünk össze, mint az ujjam. Egy rossz kaszli, egy ágy, asztal, két öreg szék, no meg egy választási malac volt minden va­gyonunk. — Az ember nem szólt* csak hallgatta az asszonyt. Nem volt szava, hisz igaz volt, úgy volt, ahogy az asszony emlegeti, minek folytassa ő még tovább. A szobában Eszter álmodott éb­ren. A hold besütött az ablakon, és megtáncoltatta sugarait a sötétbar­nára fényezett hálószoba-bútoron. A lány csak nézte, bámulta a bútort és nagvon boldog volt. Elképzelte az új bútort az új házban, aztán titok­ban már otthon álmodta magát. — Otthon, együtt Janival... ALMOS VOLT Már, de félt el­aludni, nehogy álmában elszökjenek a szép, fényes bútorok. Aztán mégis elszenderedett. Mosolygott még ál­mában is, hisz ma az övé volt a leg­drágább vásárfia.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom