Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-14 / 99. szám

1957. december 14. szombat NÉPÚJSÁG 3 Két esztendő számadása A disznótor vámszedöi Bfö 1956 november. Hajnalodik. Az ég, mint a szegények szürke köd- möne egykedvűen lebeg a feke­téid sor fölött, öt óra, a Tüzép csak két óra múlva nyit. 50 kilo szén, talán egy kis fa. is jut. A szomszédos pékségben öten-liatan melegednek. Kevés szó esik. Hallgat a város, hallgatnak a gyárak, a bányák, hallgat a vas­út és az ember. Az eltűnt szén­buckák láttára csak a tüzelőért sortállók zsörtölődése hangzik az üres udvarban. így indult a tavalyi tél A súlyosan megsebzett ország nehezen tápászkodott. Áz ébredc- zőket uszítok felemlítették: „aki felveszi a munkát, hazaáruló“ — így fröcskölt az egyik plakát a másik után. Munka helyett „ha­zafias“ tüntetésre szólították fel a városiakat, a falut meg arra ne termeljenek, ne szántsanak- vessenek a parasztok. De a józanabbik rész erőt vett az ingadozókon. Erre gondolunk ma, amikor az utcát járva kiállí­tások, könyv-, játék-, rádió-, cipő-, harisnyavásárok pavilonjai, pla­kátjai és csalogató mintadarabjai késztetik ácsor^sra a gyanútlan járókelőt. A gondtalanul, jó ru­hákban sétálók közül aligha gon­dol egy is arra, ami itt egy évvel ezelőtt történt. A sebek eltűntek Nemcsak a házakról, utcákról, de jórészt a szívekből, a minden­napi élet gondjai közül is. Dol­gozunk és szórakozunk. ^ asáro- lunk és zsörtölődünk, ha nem ka­punk azt, amit szeretnénk. Az élet ma újból tele van apró örö­mökkel és bosszúsággal. De ha év végén önkéntelen számvetést csi­nálunk a szakadékhói felvergődő országról, bizony szivünk köny- nyebb lesz és az ilyenkor oly természetes ünnepi merengések mélyebbek. Mi is történt tavaly? Ne be­széljünk most a fegyveres har­cokról, s munka és munkások el­leni merényletekről. Ezek az el­lenforradalmi napok legvisszá- sabb, legtorzultabb megnyilvá- núlásai voltak. De az élet más. Megfontolt emberek, kommunis­ták figyelmeztettek annak idején a sztrájkok, munkabeszüntetések örvényeire. S amitől féltek, rész­ben bekövetkezett. Az ellenforra­dalom efajta kártevései hasonlítot­tak a rákhoz, mely csak alat- tomban, lassan harapódzik el a látszólag egészséges ember szerve­zetében, s csak jóval később je­lentkezik jóvátehetetlen sérülései­vel. A sztrájk idején még bőven volt ennivaló és textiláru az üz­letekben, vágták az állatokat, pusztították a sertés-, marhaállo­mányt, folyt a dáridó. De a tisztafejűek már látták, hogy az infláció, a nyomor, a nélkülözés ördöge ott settenkedik a hallgató írépek, elárasztott bányák mögött. Ezer szerencse volt, hogy a Szovjetunió és más baráti orszá­gok adományokkal siettek segítsé­günkre. Télvárás 1956-ban Hogy is volt csak? A közleke­dés megbénult, a bányák leálltak. A háztartások, ipari üzemek, kór­házak tüzelő nélkül maradtak, még decemberben is alig egyhar- madát fedezte megyénkben a tü­zelő szükségletnek a lassan in­duló termelés. Az is inkább a pékségekhez, kórházakba jutott, hogy kenyér legyen s a betegek ne fázzanak. A" MÄV csaknem kizárólag bolgár és lengyel, illetve szovjet szénnel fűtötte mo' do- nyait. A textilgyárak raktárai téli holmi és flanelláru tekintetében majdnem teljesen kimerültek, volt, ahol a félkész árut is kivit­tek. Sokhelyütt a munkástaná­csokba férkőzött felelőtlenek el­adták a gyár termelvényeit, vagy elcsencselték azokat. Az állami gazdaságok és raktárak gabona­készletét sokhelyütt felelőtlenül herdálni kezdték. A Mávaut g-iroi, de főleg olajhiány miatt járatait beszüntette. A teherszállí­tás is csaknem teljesen leállt, mindössze ' a legégetőbb állami szállítások lebonyolítására maradt üzemanyagja. A szénhiány követ­keztében volt úgy is, hogy az erő­művek — például a Mátravidéki — a szokásos egy-két hetes tar­talék helyett, mindössze egy napi tartalékkal rendelkeztek, s már- már attól kellett tartani, hogy az egész megye sötétségbe borul, el­hallgatnak a rádiók, és Eger, Gyöngyös, Verpelét, stb. a mécse­sek és petróleumlámpák fényében imbolyog majd. Az ország — s természetesen Heves megye is — valósággal téli álmát aludta: ér- verése alig volt kitapintható. Mi lesz ebből? — sápítozták a ború­látók. A nemzetközi munkás- szolidaritás segített A legközvetlenebb bajokon így lábaltunk át. Az infláció veszé­lyének hírére megrohanták az emberek az üzleteket s a maradék kis készletet is felvásárolták, ügy festett, hogy a kiürült raktárak megtöltéséig, tehát kb. félévig soha nem játott nyomor pusztít majd. S hogy ez nem következett be, a már említett országok se­gítő kezének köszönhelj üli. De ez a segítség is véges volt, s ha idejekorán nem állt volna talpra termelésünk, akkor most valóban nem elmélkednénk ilyen derűlátón e kérdésekről. Mert va­lóban, az idei tél elé derűlátó szemmel nézünk. Elég a kirakatokat végignéz­nünk. Idén télen másfélszer any- nyi élelmiszer kerül a kereske­delembe, mint tavaly ilyenkor. A húsáruk választéka, az új belső­rész szaküzlet Egerben, a kol­bászáruk sokfélesége messze túl­haladja eredményekben a tava­lyit. Pedig a Heves megyei szük­séglet pótlására a helyi húsüze­meken kívül 40 mázsás heti át­laggal pesti húsüzemek is ..be­szállnak“. Déligyümölcsök közül citrom ma már bőségesen áll ren­delkezésre, holott tavaly hírét sem láttuk. A kenyér, só, cukor, liszt és zsírellátás idén mindvégig bőséges és zavartalan lesz a té­len át, s gondoljunk csak a múlt év decemberére, amikor üzletről üzletre futkostunk néhány deka zsírért és sóért! Boldogabb karácsony az idei mint az előzők, már csak azért is, mert 165 mázsával több sza­loncukrot és 3400-al több fenyő­fát hoz megyénk kereskedelme forgalomba mint tavaly. S a rég­látott csokoládék, karácsonyfadí­szekből, habcsókokból s más fi­nomságokból is közel egy vagon jut a vásárlóknak. Rengeteg já­ték — import áruk is — síléc, nagyon sok bor, szeszesital és szilveszterre majd pezsgő és hab­zó bor segít ahhoz, hogy az óév utolsó napjait valóban rózsaszín­ben lássuk. Az eltanácsolt Mirelit Az ínyencek szájában összefut a nyál, ha a kitűnő, mélyhűtött salátákra, gyümölcsökre gondol s arra, hogy az egri Csemegében ma már akár napi két mázsát is el tudnának helyezni, hiszen idén ősszel hűtőszekrény készült náluk. De ma még a budapesti és deb­receni Mirelit központok azon vitatkoznak, hogy melyiküktől kapjon árut a derék egri közön­ség s nem versengnek azon, hogy ellásssák áruval az egrieket, min- denik a másikhoz utalja a be­szerzőket. De ha az illetékesek közbelépnek, — reméljük ez is megoldódik. A jó meleg szoba tavaly szinte vágyálomnak tűnt. Idén előreláthatólag a tél végéig zavartalan lesz a tüzelőellátás, bár a szén minősége ellen még akad panasz. Több baj van a fá­val. Egy érdekes adat: A mos­tani tél második felében derék bányászaink egyre fokozódó mun­katempója miatt már 2000 tonna szén jutott a Heves megyei lakos­ságnak, tehát alig 500 tonnával kevesebb, mint az idei tél dere­kán. Ez is arra mutat, hogy a párt mozgósításával iparunk leg­fontosabb ágai mily hamar talp- raálltak a súlyos csapás után. A kórházait, iskolák bőségesen el­vannak látva tüzelővel, s a no­tórius iskolakerülők nagy fájdal­mára jelenthetem: idén szénszünet nem lesz. Gazdátlan importkabátok A textilfronton nem oly ked­vező a helyzet mint az élelmezé­sin. Komoly hiányok itt sincsen­nek, de a külföldi segítség elfo­gyott s pár hónap óta újból a magunk talpán kell álljunk, ami azt jelenti, hogy a felfokozott termelés ellenére is akadnak itt- ott hiánycikkek például sínadrág­ból, minőségi télikabátokból, tre- ningkabátokból és műbőráruból. Főleg a konfekcióipar érzi a multévi termeléskiesést, hiszen nagytömegű méteráruval dolgo­zik. Bizony itt még kísért a gyá­szos október. De azért egy kicsit a vásárló is ludas. Hogy csak egy példát említsek: gyönyörű olasz átmeneti kabátok — import­ból — kaphatók az egri, gyön­gyösi boltokban, a kereslet azon­ban igen kicsi irántuk. Ha ná­lunk is divatba jönne az a kül­földi szokás, hogy nem idényben, hanem idény előtt vásároljuk meg a szükséges holmikat, akor ezek az ősszel, tavasszal oly jól kihasz­nálható ruhadarabok is gazdára lelnének. A mosógép már nem sztár. mert egy rendkívül ügyes ötlet­tel a szakszervezeti nőbizottsá­gokra bízták az érkező mosógé­pek szétosztását. Igaz, hála a fel­lendült hazai gyártásnak és a nagy német és cseh exportnak, ma már szinte könnyűszerrel kapható ez is, holott tavaly ilyen­kor legtöbben csak filmen látták. A Keravill nemrég tartott rádió­villamossági cikk bemutatóján fél­millió forint értékű áru cserélt gazdát. Ez a szám mindennél ékesebben beszél. Eger — de Gyöngyös is, és mint a plakátokon hírlik Miskolc sem kevésbé — a kiállítások és alkalmi vásárok városa, már-már annyira, hogy szinte humoros. Az Állami Aruház a Dobó-szobornál játékpavilont nyitott, műanyag­bemutató, harisnya vásár, játék­ország és még ki tudja, milyen be­mutató tobzódik városszerte s bár lehetne vitatkozni az ilyen alkalomszerű áruösszpontosítások értékéről, egy biztos: olyan erő, magabiztos hetvenkedés ez, me­lyet tavaly brutális árulók földre tiportak, s mely sárból, semmiből nélkülözésekből kezdte újra, hogy ország-világ előtt bebizonyítsa: a szocialista Magyarország ereje le­küzdhetetlen és ha tegnap dide­regtünk is. a mánk már újra me­lengető, biztonságos télnek néz elébe. Pagony Lajos Elérkezett a téli disznóvá­gások ideje, s elérkezett ezzel az újabb üzérkedés lehetősé­ge. No nem. — most nem százezrekről van szó — sze­rencsére! — „csak” forintok­ról. De ki tudja, mennyire mennek ezek a forintok, s ki tudná megszámolni, — hogy Egerben hány embert csap­nak be a „bélüzérek”. Mert ilyenek is vannak. A hentes­üzletekben 50 fillér a bél métere, de kevés van. Kevés K I s ü G Csuhány Albert a Bélapátfalvi Vegyes Ktsz dolgozója levélben fordult szerkesztőségünkhöz és se­gítségünket kérte a következő ügyben. Csuhány Albertet, aki a szövet­kezet bélapátfalvi üzemében dol­gozott. részlegvezetőnek a mikó- falvi cipészüzemhez helyezték. Az­óta reggel hétkor indul, s este kilenckor jön haza. A szövetkezet vezetősége, miután rendes kiszál­lást, vagy különélési pótlékot nem számolhat el, ígéretet tett arra. hogy minden napra egy órabérét elszámolja. Az ígéret ellenében Csuhány Albert részére még egy fillért sem számfejtettek. Ugyan­ekkor Csuhány Albert megírja, hogy egy mikófalvi lakos, aki Bélapátfalván dolgozik a Ktsz-től rendszeresen kapja a kiküldetési pótlékot. Kérjük a Vegyes Ktsz vezető­ségét, hogy Csuhány Albert pa­naszát minél előbb orvosolja. • Bartus József bélapátfalvai la­kos 1948 óta az Állami Tűzoltó­ság szolgálatában állt. 1956 ok­tóber 22-én saját kérelmére lesze­relt, de az októberi ellenforrada­lom miatt csak január 16-án tu­dott elhelyezkedni a bélapátfalvi Cementgyárban. így most három hónap miatt megszűnt a jogfoly­tonossága. Nem ismerjük az ide­n.ár, mert a közelmúltban felvásárolták azok, akik most kinn ülnek a piacon, s fél­szemmel a rendőrt lesve, 3 forintért adják méterét. Egy méteren két és fél forintot keresni, nem is olyan rossz üzlet! Nagyobb ellenőrzést már a húsboltokban, de kinn a pia­con is! Ne engedjünk meg ilyenfajta, kisemberek zsebé­re menő jó üzletet senkinek. yE IC vonatkozó rendeleteket, és jogsza­bályokat, de kérjük az illetékese­ket, hogy találjanak valamilyen megoldást, hogy Bartus Józsefet ne sújtsa a jogfolytonosság meg­szűnésével járó sok hátrány. C Több mátraballai lakos az Út­fenntartó Vállalatra panaszkodik, amely ez év januárjában a község területén egy híd megépítéséi kezdte meg. Az építkezés szüksé­gessé tette több magános házhe­lyének igénybevételét. A munká­latok megkezdésekor a házhelyek kerítését szétbontották, s a mel­lette húzódó árkokat betemették. Az építés időszakában e földterü­leteket nem tudták használni mert az árkok hiányában elön­tötte a víz, másrészt miután a ke­rítést szétszedték, az■ állatok kár tevésétől sem volt megóvható. Az Útfenntartó Vállalat bérleti díjat nem fizetett, sőt a föld rendbeho zásától, valamint az árkok kitisz­tításáról sem gondoskodik. Az Útfenntartótól kintjárt emberek azt mondták, hogy panaszukat írásban küldjék be a vállalathoz amit áprilisban meg is tettek, de válasz a mai napig sem érkezett Nagyon helytelennek tartjuk az Útfenntartó Vállalat intézkedését és várjuk, hogy a mátraballai la­kosok jogos panaszát minél előbb orvosolják. /L TECHNIKA, TUDOMÁNY VTLÁGÁBÓI Szerkesztői üzenetek 8 Többeknek: Közöljük névtelen levélíróink­kal, hogy az aláírással el nem látott levelekkel nem foglalko­zunk. Bolyos Barna, Tarnaörs, Tatai Péter, Heréd: Beküldött levelű^ kivizsgálás alatt áll, az eredményről a kivizs­gálás befejezése után értesítjük. Üvegből készült telefonpóznák Egyes francia cégek a közel­múltban hozzáláttak üvegből készült telefonpóznák gyártá­sához. A szakemberek véle­ménye szerifit az üvegpóznák élettartama sokkal nagyobb, mint az acélpóznáké. UJ szovjet televíziós központ Tbiliszben a közelmúltban megkezdte működését a leg­újabb szovjet televíziós köz­pont, melynek műsorát 200 ki­lométer® körzetben lehet ven­ni. A televíziós központ an­tennáját 900 méter magas he­gyen helyezték el.---------- ——■-----­Le lkiismeretesebben, körültekintőbben Csak örülni lehet annak, hogy a gyöngyösi Városi Ta­nács egyre határozottabb és egyre több intézkedést tesz az elmúlt években elkövetett tör­vénytelenségek helyrehozásá­ra. Ugyanakkor azonban azt is meg kell állapítanunk, hogy a tanács lakásügyi szer­ve a törvényesség betartásá­nál nem jár el kellő gondos­sággal és kellő körültekintés­sel. Több esetben figyelmen- kívül hagyja például, hogy a volt háztulajdonos, ha vissza­kapja a tőle jogtalanul elvett lakását, a jelenleg benne lakó család számára is megfelelő otthont kell biztosítani. A közelmúltban két dolgo­zónk is felkereste pártszerve­zetünk vezetőségét, hogy le­gyünk segítségükre a lakás­ügyeik megnugtató elintézésé­ben. Nem új lakásokat igény­lőkről van szó, (bár ilyen probléma is van bőven), mert az ilyen esetekben, ismerve a város lakásproblémáját, mi magunk sem zaklattuk volna a tanács lakásügyi hivatalát. De az a két lakásügy, amelyről itt szó lesz, úgy érezzük, hogy olyan, amelyben kell és tu­dunk is segíteni. Móczár Pál, mint albérlő lakott már régebb idő óta a Tariczki utcában egy idős asz- szony házában. Az asszony a közelmúltban eladta a házat több örökösnek, akik törvény­adta joguk alapján beköltöz­hetnek saját házukba. Beköl­tözhetnek. ha Móczár Pál, ki­nek felesége gyermeket vár, lakást kap valahol. Móczárék, míg az idősebb háztulajdonos­nővel voltak együtt, megosztva laktak a házban. Most pedig, hogy az új tulajdonosok meg­vették a házat, az egyik szo­bában, amelyhez a konyhán keresztül vezet a bejárat, egy fiatal nőtlen ember vár beköl­tözésre, míg a másik szobá­ba ugyancsak egy fiatal csa­lád már be is költözött. Mó­czár, akinek a konyha jutott, s aki gyakran jár vidékre, ahol nem egyszer az éjszakáját is eltölti, semmiképpen sem tart­ja erkölcsösnek az ilyen társ­bérletét. Éppen ezért több íz­ben fordult már a lakásügyi hivatalhoz, hogy ne engedé­lyezzék a belső szoba igénybe­vételét, de onnan, a törvé­nyességre való hivatkozással, mindenkor elutasították. Vál­lalati alapszervezetünk közbe­lépésére végre elintéződött a dolog, s a nőtlen fiatalember továbbra is eredeti lakásában marad. A másik ilyen, ehhez ha­sonló eset. Bíró Gyula segédmunkás, Bakocs József tulajdonában lévő házban lakik. Bakocsnak ezenkívül van még két szoba- konyhás lakása, amit negyed­magával lakik. Bíró elpana­szolta, hogy a legutóbbi reg­gel, karhatalommal akarták kiköltöztetni őt, feleségét és három gyermekét, pedig a fe­lesége jelenleg beteg és ágy­ban fekszik. Bár a jelenlegi lakása sem megfelelő, mégis olyan lakásba akarták áthe­lyezni, (a Bocskai utca 16 sz. alatt) — az is szintén Bakocs tulajdona, amelynek az egyik fala már kidülőfélben van. Panaszával felkerestük a városi tanácsot, ahol Kapaló elvtárs elnökhelyettes készsé­gesen segítségünkre sietett az ügy kivizsgálásában. Beszélt a lakáshivatal vezetőjével, aki ezzel kapcsolatban elmondot­ta, hogy erre az áttelepítésre bírósági végzés van, ezt a bí­rósági végzést ő kötél® vég­rehajtani. Jómagam is egyetértek az­zal, hogy törvényeinket, bí­róságunk döntéseit be kell tartanunk, de azért nem árt ha közelről is megvizsgáljuk ezt az ügyet. Hisz az egyik fél, Bíró Gyula segédmunkás ötödmagával lakik egy szoba- konyhás lakásban, a másik ol­dalon pedig Bakocs József, akit ugyan a bírói döntés véd, negyedmagával lakik kétszo­bás lakásban. Nem hiszem hogy ez így volna konkrét formába beiktatva törvé­nyeinkbe. Úgy vélem, mind­két oldalát meg kell nézni a dolognak, imelőtt a törvényes­ségre való hivatkozással ilyen intézkedést akarnak végrehaj­tani az arra hivatott szervek. Bíró Gyula közbenjárásunkra jelenleg megúszta az átköltö- tetést, de a jelenlegi helyzet az, hogy ha a felesége felépül mindenképpen el kell fogad­nia a mostaninál sokkal rosz- szabb lakást, mert erre törvé­ny® határozat van. A magam részéről hely®nek tartanám ha ezt az ügyet az illeték®ek felülvizsgálnák és Bíró Gyula család iára nézve kedvezően elintéznék. Szabó Ferenc Állami Építőipari V. párttit­kára, Gyöngyös. IÉL A MÁTRÁBAN (A képesriport folytatása az 1. oldalról.) Telitalálat!... s a kis Szántó Jancsikának máris sírásra gör­bül a szája. Itt már csak az óvőnéni szerető babusgatása segít. Hát igen, ezek a gyerekek még nem szokták meg a havat, s a kis sítalp még könnyen ki­szalad alóluk. Már szinte hozzánőtt a Mát­ra üdülőihez a népszerű He-he bácsi, rendes nevén Jánosi Vik­tor fényképész. Figyelem, ba­rátságos arcot kérek! S a felszólításnak az ered­ménye: ez a kedves barátságos arc. t Időnk lejárt. Indul az autó­busz lefelé. Lassan magunk mögött hagyjuk vidám, s bol­dog üdülőivel, a galyatetői nagyszálló épületét, s a hóval borított szép mátrai tájat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom