Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)
1957-12-14 / 99. szám
4 népújság 1957. december 14. szombat = hírek képekben i ■'Mifii Az elmúlt héten az egri Gárdonyi Géza Gazdakör meghívására szekszárdi dolgozó parasztok látogattak cl Egerbe. — Képünk az Eged- alján készült, ahol a vendégek az egri szőlőművelést tanulmányozták A tanítóképző általános gyakorló iskolája hangulatos Mikulás ünnepséget rendezett, amelyen ajándékcsomagokat adtak át a tanulóknak. Képünk az ünnepség egyik műsorszámát mutatja be Egri Vörös Csillag: December 14—18; A test ördöge (francia). Egri Bródy: December 14—18; A két anya (német). Gyöngyösi Puskin: December 14—15; Prolog (szovjet). December 16—18: Dankó Pista (magyar). Gyöngyösi Szabadság: December 14—18: Hoffmann meséi (német). Hatvani Vörös Csillag: December 14—16: Gerolsteini kaland (magyar). Hatvani Kossuth: December 14—15: Megosztott szív (szovjet). Füzesabony: December 14—16: A két Lotti (német). //"Will műsora : December 14, szombat: Egerben este fél 8 órakor: Marica grófnő (Madách Imre bérlet). Verpeléten este 7 órakor: Lili- omfi. December 15, vasárnap: Egerben délután fél négy órakor: Marica grófnő (bérletszü net). Egerben este fél 8 órakor: Marica grófnő (bérletszünet). Füzesabony este 7 órakor: Eili- omfi. December 17, hétfő: Nincs előadás. December 17, kedd: Egerben este fél 8 órakor: Marica grófnő. Hallom, hogy lebukott a patkányirtók koronázatlan királya, a bizonyos Simó. — Ha a patkányok olvasni tudnának, biztos nagyon örülnének a hírnek. Ugyanis a kötelező patkányirtás után maradt még patkány, miután, ők a plakátot sem olvashat- hatták, mely a kötelező patkányirtást közhírré tette. — Igaz, hogy abban is csak az volt, hogy mindenki köteles a patkányokat irtatni a Simával. Arról szó sem volt, hogy a patkányok kötelesek megdögleni. így most az életbenmaradt patkányok örülnek, hogy ez alkalommal nem patkányirtást, hanem patkányirtó irtást rendeznek.- PARTOS FERENCNEK, az egri megyei postahivatal vezetőjének a Közlekedési és Postaügyi miniszter a „Posta kiváló dolgozója” kitüntetést adományozta. — AZ EGRI DOHÁNYGYÁR december 10-én délelőtt 11 órára teljesítette ez évi tervét. Ebben az évben terven felül körülbelül egymillió szivart és százmillió darab cigarettát gyártanak. — A MÁTRAVIDÉKI ERŐMŰBEN két KST működik, - melyeknek tagjai mintegy 200 ezer forintot takarítottak meg. — A MÁTRAVIDÉKI Szén- bányászati Tröszt üzemeiben több kölcsönös segítő takarék- pénztár működik. Ezek tagjai havonta mintegy 50 ezer forintot tesznek félre. — AT. EGERBEN MEGRENDEZETT JÁTÉKKIÁLLITÁS forgalma az elmúlt hét nap alatt több mint 300 ezer forintot tett ki. Ez az összeg máris felülmúlja az elmúlt évek teljes decemberi forgalmát — December 16-án este hat órakor a Főiskola második cm, 56-os termében dr. Lukács De- zsőné és dr. Némedi Lajos, a Trubadúr költészetről tart előadást. — 18-án este — ugyancsak a Főiskolán — dr. Háhn István „Thut-Ang-Amon fáraó”-ról tart előadást. — AZ EGRI JÁRÁSI KUL- TÜRHÄZ színjátszó csoportja elkészült a „Nevess velünk” c. műsorával. A vidám esztrád műsorral a jövő héten kezdik meg vendégszereplésüket megyénk falvaiban.- A MAGYAR POSTA a jövő év elején kísérletképpen üzembe helyezi az első ultra- rövidhullámú rádióadót, — melynek előnye, hogy sokkal kevésbé érzékeny a légköri zavarokra.- A LÓTTO EZ ÉVI utolsó sorsolását december 27-én délelőtt 11 órai kezdettel az egri Gárdonyi Géza Színházban tartják. — AZ ORSZÁGOS BÁLI bizottság januárban rendezi meg az országos társas táncversenyt. A vetélkedésen először megyénként mérik össze tudásukat a táncospárok. Az országos táncverseny első helyezettjének jutalma egy külföldi utazás lesz. DECEMBER 14. 1847. Meghalt: Czakó Zsigmond drámaíró. (110 éve). DECEMBER 15. 1802. Született: Bolyai János matematikus (155 éve). 1822. Meghalt: Verseghy Ferenc költő és nyelvész (125 éve). 1807. Született: V. Dunin-Mar- cinkevics belorusz költő és drámaíró (150 éve). 1852. Született: A. H. Becquerel francia fizikus (105 éve). DECEMBER 16. 1882. Született: Kodály Zoltán zeneszerző (75 éve). 1777. Született: Fausz János zeneszerző (180 éve). 1897. Meghalt: A. Daudet francia író (60 éve). DECEMBER 17. 1832. Kossuth Lajos megindítja az Országgyűlési Tudósításokat (125 éve). 1897. Szfdetett: J. Henry amerikai fizikus, az elektromágnes feltalálója (160 éve). ■ ■■hogy a szovjet geológusok Üzbegisztán déli részén olyan olaj lelőhelyet fedeztek fel, melynek nyersanyaga teljesen átlátszó? Ezt az olajat finomítás nélkül is lehet használni. ■ ■■hogy S védországban kiadták egy 11 éves iskoláslány verseskötetét, melyről a kritikusok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak. ■ ■■hogy nemsokára hídépít- kezés kezdődik a Boszporuszon? A híd 1340 méter hosz- szú lesz és két pillér tartja majd. ...hogy a Föld és a Hold közötti távolság 384 ezer kilométer? Ezt a távolságot egy gyalogos nyolc év és 280 nap alatt, egy kerékpáros másfél év alatt, egy autó 160 nap alatt, egy korszerű repülőgép 20 nap alatt, a mesterséges hold pedig 13 óra és 43 másodperc alatt tenné meg. Mi van Illyés Ilonával? Kovács János több egri színház-látogató nevében levéllel fordult szerkesztőségünkhöz, melyben az iránt érdeklődik, — hogy mi van a színház két közkedvelt operett-színészével, — Illyés Ilonával és Tarján,Tamással. Kérdésére a színház igazgatóságától a következő felvilágosítást kaptuk: Illyés Ilona csak egyes szerepek eljátszására szerződik a Gárdonyi Színházhoz, Tarján Tamás pedig önként felmondott és más színházhoz kíván szerződni. A színházban a primadonna kérdése megoldódott, mert például a Marica grófnő szerepének eljátszására Budapestről a kiváló képességű So- morjai Évát szerződtették, míg a bonviván szerepkörét Szabadi József látja el. ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓI í/vyvVYVyYY'sti Szóról-szóra így történt Írországban egy 69 éves alkoholista, akit iszákosság miatt 7 napi elzárásra ítéltek, kérte a hatóságokat, hogy hosszabbítsák meg büntetését 14 napra, mert a zárkában könnyebben kigyógyul — náthájából. Az illetékesek eleget tettek kérésének. Forgalmi akadály Afrikában a Mombassa— Nairobi vasútvonalon egy utasokkal zsúfolásig telt vonat órákon át vesztegelt a nyílt pályán, mert oroszlánok telepedtek le a váltó mellett és senki sem mert a közelükbe menni. Beperelték Francoise Sagant Henri Jolyet, francia újságíró, egy gazdasági és pénzügyi folyóirat munkatársa 1 millió frank kártérítést követel az írónőtől, mert Sagan legutóbbi regényében, amelynek címe „Egy hónap múlva, egy év múlva”, az egyik hős ugyanazt a családi nevet viseli, mint az újságíró. A felperes ezenkívül követeli, hogy a regényből töröljék a nevét.. Harmincnégy esztendős a legfiatalabb jugoszláv nagymama Zdenka Dobrijevics sziszák i asszony a legfiatalabb nagymama Jugoszláviában. 1923- ban született és 16 éves korában ment férjhez. Egy évvel később született Branka nevű leánya, aki 14 éves korában annyira fejlett volt, hogy belügyminiszteri engedéllyél férjhez is ment és nemrég leánykát szült. A gyerek nagyanyja ma mindössze 34 éves. Az érzékeny ember — Uram, engem nem ismernek, engem félreismernek. Nem látják meg az én érző és vérző szívemet■ Pedig az én szivem, nem is szív, hanem egy lüktető könnyzacskó, amelyben ott áramlik a■ világ minden fájdalma és szenvedése, a lelkem meg nem más, mint maga a megtestesült részvét. ■■ Megtörölte lcöny- nyező szemét, nagyot trombitált zöldkockás zsebkendőjébe, aztán ráütött a mellére. — Engem vádolnak egyesek szívtelenséggel, engem? Odaadjam a kabátomat, az ingem, a nadrágom?... Kétségbeesetten intettem, hogy itt, ahol olyan sokan vannak, a világért se! — ...hát mit adjak oda? A szívemet? Nekem nincsenek kincseim, csak a vérző szívem, s az is az embereké. Én kérem egy legyet nem tudnék agyonütni, s majd meghasad a szívem, ha a tyúkot látom szenvedni a tojáson... Minden fázós, kóbor kutyát hazavinnék... s ha könnyezni látok egy embert, odarohanok és letörlöm, a saját zsebkendőmmel törlőm le köny- nyeit... És ezek- után, mondja meg nekem őszintén uram, ezekután szabad, lehet nekem azt mondani, hogy szívtelen vagyok? Ugye hogy nem, ugye, hogy aljasak az emberek? Nem, nem bírom ezt már sokáig, elemésztem magam, felakasztom magam, de valamit csinálok, meid nem bírom ezt a nagy-nagy hálátlanságot. Pedig, uram... odaadjam a kabátomat, az ingem, a nadrágom?... Ráborult az asztalra a kiömlött bor közepébe és zokogni kezdett. Aztán felállt, lük- tetős könnyzacskó szívével hazabotorkált, s otthon jól megverte a feleségét, aki épp akkor ütött agyon egy legyet. Mert nem tudta tűmi a szívtelenséget! (egri) GYÜRKÖ GÉZA: AZ ÖRÖKÖSÖK A szobában kesernyés, tompa verítékszag úszott, mintha a szekrény, vagy az öreg asztal, a fehéres saürke falak árasztották volna. Az ablak és a fal között, a festett ágyon, csíkos dunyha alatt, behunyt szemmel feküdt Csomós Gábor a maga hatvan évével, szántás közben felszedett tüdőgyulladásával és ma- kaccságával, hogyha már meg kell halni, itthon hal meg, s nem a kórházban. Feküdt és aludt. Künn már estébe fordult a nappal, benn megnőttek az árnyékok. A beteg arcán is olyanok voltak a ráncok, mint valami mély, sok titkot rejtő szakadék. Az asztal mellett két nő ült. Csomós Gábor asszony lányai, akik csak úgy átszaladtak meglátogatni az öreget, hisz egyedül van szegény, mióta meghalt a felesége, vagy két esztendővel ezelőtt. A két asszony inkább suttogott, mint beszélgetett. Elmehettek volna már, de ritkán találkoztak. Egy faluban laknak, de másfelé van a földjük, így aztán csak a testvéri szeretet gondolata, mintsem ténye fűzte össze őket jóideje már. Tariné, az idősebb, — annak is lassan eladósorba kerülő lánya van — már éppen menni akart, mikor jött a húga. Hát leült, várt, végül maradt, hogy beszélgessenek, pihenjenek egy kicsit, hisz úgyis olyan nagy rohanás az élet, meg aztán az apjuknál vannak... Ne mondja a szomszéd- asszony, hogy ni, jöttek, már szaladnak is. ezek se lehetnek olyan nagyon oda egyetlen szülőjükért. — Megfogyott édesapánk — suttogja Tariné ölébe ejtett kézzel. — Nem fiatal már, megtöri a betegség — bólogat a húga, s közben leveszi a kendőt a fejéről, a vállára teríti, ezzel is jelezve, hogy maradni akar még egy ideig. — Nem való már neki ez a sok munka, meg vesződség azzal a földdel... — fejtegeti az idősebb, s közben nézi, mint alszik némán, szinte már holtan az édesapja, aki babát hozott neki a nánai vásárról, aki felültette a szürke hátára, aki megvédte őt is gyorskezű anyjától, s aki sírt az örömtől, mikor megtudta, hogy unokája született, nagyapa lett... — Tudod, hogy nekem is van elég bajom, nem bírom én segíteni ahogy szeretném, pedig jó apa volt az isten megáldja... — Jó... nagyon jó — helyesel a másik. Emlékszel, mikor ölben vitt át a szomszéd faluba az orvoshoz, éjnek idején? Tariné bólint, emlékezik, hogyne emlékezne. Majd megfulladt Csibe — így nevezték a kisebbet — már kékült is, de aztán csak megmaradt. Ha még egy kicsit is várnak, most egyedül ülhetne beteg édesapja házában. — Meggyujtsam a világot? — Felébred, had’ aludjon szerencsétlenje — rázta meg a fejét Tariné. Csak azt nem értem, minek neki már az a sok föld? öt hold! Csak baja, meg nyüglődése van vele. Itt van ni, ez a baj is. Ez se lett volna, ha nincs a földje... — Ragaszkodik hozzá, a maga ura akar lenni, pedig tényleg alig bír vele... S ha aratáskor van a baj? Hogy tudnánk mi segíteni? Sehogy... — Hát bizony mi is bajosan — helyesel az idősebbik. Kevés van, de sok a munka vele... Nem mondom, eltartanám én, tudod, hogy én aztán sohse voltam önző, dehát ami nekünk van, az magunknak is kevés... A kisebbik lány felfigyelt. Mit akar ez az örzse? Még nem értette tisztán, még nem fogta fel mire is gondolt a nénje, de valamit már szimatolt. Ügyeskedni próbált hát: — Ne panaszkodj, nyolc hold azért csak nyolc hold, s milyen jó föld az. Jobb mint édesapánké... én mondom, hogy jobb. Hiszen ha nekünk volna olyan, nem azért mondom, de nem fájna a fejem a több föld után. Bizonyisten, nem! — Nekem nem fáj a fejem más földje után, attól te ne félj — csattant fel kicsit hangosabban Tariné, s gyorsan az ágyra nézett. De hogy látta, a beteg tovább alszik, közelhajolt húgához, s úgy foly’atta. — ..csak a t'ed se fájjon. Ott a földed, egy gyereked van, nem úgy, mint nekem, aki kettőt etet, eevet meg házasít... Te segíthettél volna édesapánkon, tehetted volna, miért nem tetted? Csibe felborzolta tolláit. Még- hogy az ő feje ne fájjon... Most már kibújt a szög a zsákból, ha nem is mondta ki. Ismeri ő a nővérét, önző volt az világéletében, mindig irigyelte, ha csak egy szalagot is kapott. A föld kellene neki, az édesapja földje. Hát abból nem eszik az a kapzsi lelke! — Miért, te talán olyan nagyon segítetted, pedig neked van miből, téged nem nyomorítottak meg az adóval, begyűjtéssel, mert letagadtál mindent... Nekem csak öt holdam van, öt gyenge hold, de vedd tudomásul, hogyha főztem, ide is hoztam, ha sütöttem, ide is sütöttem... Csak én nem hencegek a szülői szeretettel. — Tarinéban meghűlt egy pillanatra a vér. A béka, az áruló. Micsoda aljas egy némber lett egyetlen testvéréből. Ételt, süteményt, talán még bort is hordott az öregnek, hogy a föld, a föld az övé legyen, pedig még a magukéval se bírnak, mert dolgozni az mindig büdös volt nekik. — Te meg édesapánk! Ismerlek téged is, meg a drága uradat is... — Az én uramat te ne bántsd, s ne irigyeld. Törődj a magadéval, aki többet feküdt a Somogyi Marosa ágyában, mint a tiedében.. — Méghogy az én emberem? Hát még ezt mered a képembe vágni, a nénédnek, aki segített kistafi- rozni, hogy férjet kapjál végre.. Aki megvédett a világ szájától a vasutasod miatt... Engem oktatsz? Törüld meg az orrod, s törődj a magad portájával, van ott mit seperni, de szántani is... A fiatalabbik szeme még a sötét szobában is világított, úgy elöntötte a düh, a méreg ezzel a kövér, szuszogó vénasszonnyal szemben, aki a jó ég tudja miért, de aki mindenre képes, ismeri, hogy mindenre képes, csak hogy kitúrja a földből, abból a jó földből, amire tanyát is lehetne építeni, szép, pirostetejű tanyát. — Tartsd a szád, te lepcses- szájú, te család szégyene, mert olyat teszek, hogy bizisten megbánom... — Mit teszel, te varangy, te kis senki?... A föld kéne mi? Édesapánk földje, hát abból te nem eszel... attól ne félj! — Miért, neked kéne tán, mi? A nyolc holdhoz, még ez is, meg a ház is, a kert is, meg minden, hogy a jó isten verjen meg téged családostul, de nagyon... — ...’zet, gyerekeim, adjatok egy kis vizet, nagyon szomjas vagyok, — nyögött fel a sötét sarokból a beteg. De a két asszony nem hallotta... már álltak, kezük görcsösen markolta az asztal mekopott szélét, s úgy néztek egymásra, hogy ölni tudtak volna, azonnal, két puszta kézzel: testvért a testvér...
