Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)
1957-12-25 / 102. szám
1957. december 25. szerda NEPf JS A <; Milliomosok . . . Egri emberek BRÖSEN megenyhült az idő. Bárhogy kerülgetjük a sarat, egy óvatlan pillanatban elmerül a cipő. Utitársaim egymást megelőzve mutatják a szárazabb utat, s csak a szájuk szögletében bujkál egy kaján kis mosoly, ha kiderül, hogy „tévedtek” s én újra bokáig merülök a latyakban. Hja kérem, ez falu, nem város. Különben is, nem rajtuk múlt, hogy nem sétálhatok sima kövesúton, mert ők kérték, de a járás a komiéi Kossuthnak adta. Jó, jó, tudják ők, hogy azoknak is biztos kell, de mégis... Egyik vezetőm, Kiss József, az építészbrigád tagja, egyébként nemcsak az úttal elégedetlen, hanem az égvilágon mindennel, azaz, mint később kiderült, majdnem mindennel. Panaszkodott, hogy az építkezéssel alig törődtek, hogy kevés munkaegységet szerzett. — Hányat? — kérdezem. — Hát alig többet, mint ötszázat, — mormogja a bajusz- sza alatt, s már folytatja is, hogy az építkezésre küldött néhány ember nem jelentett többet, mint két szem eső a határba... Beszélgetés közben hamar elértük az új istállót, amire mi tagadás, nagyon kíváncsivá tett a sok zokszó. Milyen lehet, ha olyan sok nehézség árán épült? Bátran lehet állítani, dicséretére válna akármelyik állami vállalatnak. Középen keskeny iparvágány van beépítve, mert ugye nem embernek való 50 tehén után kívillázni a trágyát, a jászlakba® vízvezeték, mert igen nehéz a gémeskút. Igaz, víz az még nincs, de lesz, amint sikerül megépíteni a víztornyot. Lehet, hogy két esztendő js beletelik, de az embernek előre kell gondolkoznia. SZÉP, MODERN istálló és •lyan tiszta, hogy az ember önkéntelenül is leveri a sárko- kmcokat a cipőjéről még az ajtóban. Ez különben a tehenészek munkáját dicséri azzal együtt, hogy a tej haszon már déri az évi 200 ezer forintot. Pedig mennyi minden van még hátra a helyes takarmányozástól, az itatásos nevelésig. De hát idővel arra is sor kerül, ember kellett hozzá, állattenyésztési brigádvezető, s ea csak egy hete van még Molnár János személyében. Szép az állomány, a gazdaság, fejlődnek, minden napjuk egy-egy lépés előre, mégis vannak elégedetlenek? Egy Kis bosszúsággal kérdem meg kísérőmet: — Mondja van itt egyáltalán olyan dolog, amivel maga elégedett? Hát éppen van. A jövedelem. Mert arra itt senkinek sem lehet panasza. Én is 30 mázsa terményt vittem haza. €hak a rizs amit kaptam több, mint 4 ezer forintot ér, pedig még a tavalyi is ott zörög a zsákban. Ahogy beszélgetünk, kiderül, mégis csak van egész sor jé dolog. Ha van itt-ott hiba is, amit derekas munkával hamar helyre lehet hozni, azért senki sem panaszkodhat, s ha beszél is, a szíve mélyén elégedett, akár iparos emberként jött ide, — mert van kerékgyártó, kovács műhelyük, fűrésztelepük, építő brigádjuk egész sor mesterrel —1 akár a földet művelte azelőtt. A jövedelemmel igen elégedett mind. Nagy Alfonz kőműves- mester. öt már a kiskocsmában tartott szemináriumon” faggatom, ahol kísérőim i£ ki- jtihenik egy-egy pohár sör mellett a séta fáradalmait. — Nem kerestem én rosz- szul azelőtt sem, — mondja. Volt rá eset, hogy az asszony 5—600 forintot is kiszedett a zsebemből és alig vettem ész- ve. Volt nekem pénzem elég. És most? Most észre venném! De aaért nem éldegélünk rosz- t&u 1. Olyan 2500 forintos havi keresetnek felelne meg a jövedelmem. Nem jobb önálló iparosnak lenni? HAT JÓ, jó, de azért nem hagynám itt a szövetkezetei. Mert míg önálló voltam, a fél országot be kellett csavarogni, most meg itt van helyben a munka. Csak győzzük... S míg sorolják a maguk keresetét, a többiekével is dicsekszenek. — Kovács Albretékről írjon! Hárman dolgoztak, s négy mázsa híján egy vagon terményt vittek haza. Több, mint 24 ezer forint készpénzt is kaptak. Építettek olyan szép családi házat... — Hát a Kiss L ászlóék? Két éve lesz, hogy beléptek, s azóta már vettek egy házat, férjhez adták a lányt. (— Ezt a házvétel után közvetlen sorolják a legnagyobb kiadások között.) Az idén ismét 92 mázsa terményt vittek haza. A házvételeknél még azt is meg kell jegyezni, hogy lassan nem is lesz újság, hogy vesznek, vagy a régit cserélik át jóval nagyobbra. összesen négy családnak nincs még a 93-ból. — Régen a legnagyobb gazdáknak sem ment olyan jól, mint most nekünk — bizonygatják, s igazolásukra megemlítik a „gyerekeket” is. Van belőlük szép számmal, —megirigyelhetnék az „öreg” szövetkezetekben. S mind jól keresett. 16—17 éves lányok 8— 10 ezer forintokat vittek haza. Lesz is olyan kelengyéjük, hogy a régi nagygazda lányoknak sem különb. Igazán nem panaszkodhatnak a pélyi Tiszavirág tsz-tag- jai. Jól sikerült az esztendő, tele a padlás, a kamra, pedig nem rövidítették meg a közöst az osztás kedvéért. Ebben az évben közel egy millió forinttal nőtt a vagyon. Zetort vettek, megvásárolták a komlói Szabadság törzsállományát, 50 férőhelyes új istállójuk 500 ezer forintnál többet ér, s csupán 130 ezer forint a hitel rajta. Vásároltak fűrészgépet, 24 kalapácsos villanydarálót, — ami sajnos még most is a raktárban van áramhiány miatt. — A KŐVETKEZŐ esztendőre meg újabb, nagyobb terveik vannak. Kiszámították, hogy csak a jobb művelés, a műtrágya használat után két esztendő alatt három és fél mázsával nőtt a gabona termésátlaga. Mennyivel nő hát, ha megjavítják a szikes talajt? Belevágtak abba is, hatszázezer forint hitelt kértek és I kaptak talajjavításhoz. Sok pénz ez, de kiszámították, hogy három év terméstöbbletéből vissza tudják fizetni. Tovább építik a következő esztendőben a tanyaközpontot is, az új istállóhoz már ott van a kő nagy része. Megkezdik az új házak építését, hogy az éjjeliőrnek, az állatgondozóknak ne kelljen a faluból kijárni. Víztornyot is akarnak építeni, persze, hogy ez meg lesz-e 1958-ban, nemcsak tőlük függ. Uj gépeket vesznek, fűkaszát, vetőgépet, s ami mindehhez a kedvet is adja, közben a tagok jövedelmének növelésére is gondot fordítanak. 120 hízó árának fele még aratás előtt készpénz előleget biztosít. Az sem keseríti el őket hogy nem kapták meg a kö- vesutat az új központhoz. Azért mégsem fognak térdigérő sárban járni, — iparvágányt építenek. A sín fele már meg van, s a másik felét a csillékkel együtt tavaszra ígérték a Közlekedésügyi Minisztériumban. A villany bevezetése is hátra van még. A SOK TERV talán túlzásnak is tűnik a kívülállók előtt, de mégis reális. Miért ne csinálhatná meg rövid időn belül mindezt egy olyan tsz melynek tagjai két év leforgása alatt milliomosok lettek? —deák— Kétszázezer literrel nőtt a tejtermelés Heves megyében A színész: Varga Gyula. A tanács titkára: Dr. Rózsa Sándor. A Heves megyei törzskönyvi felügyelőség elkészítette 1956- 57-es zárszámadását. Adatai csaknem minden téren jelentős fejlődést mutatnak. Többek között a tavalyi 3252 kg helyett 3366 kg az egy tehénre jutó tejtermelés — éves tehenek átlagában 3.9 százalékos zsírtartalom mellett. A törzstenyészetek egyedeinek hozama ennél is jobb: a 627 törzskönyvezett tehén tejtermelési átlaga ugyanezen idő alatt 3670 kg. A megye legjobb tehene a kilencéves, 754. számú Cudar, a hatvani Cukorgyári Célgazdaság nagyteleki üzemegységében, amely 8573 kg 3.303 zsírtartalmú tejet adott, de alig 750 literrel marad el mögötte Juhász Ferenc nagvfü- gedi tenyésztő 104-es számú Szegfű nevű tehene. A megye tehenészetei a megvizsgált időszakban csaknem kétszázezer literrel több tejet adtak a korábbi év átlagánál. ^—— Szakképzett mezőgazdászok segítik az atkári „Petőfi“ tsz munkáját A Heves megyei termelő- szövetkezetekben egyre jobban megbecsülik az itt dolgozó szakemberek munkáját. Az atkári „Petőfi” tsz tagsága sem látja kárát annak, hogy a tavasszal főiskolát végzett mezőgazdászt választott elnökéül. A növénytermelés arányainak betartásával, a helyes munkaszervezéssel (Friss László elnök vezetésével) olyan jövedelemre tettek szert, hogy nem volt ritkaság a holdankénti 12—14.000 forintos jövedelem. Egy-egy munkaegység értéke így zárszámadáskor 65 forintra emelkedett. A tagság most elhatározta, hogy az új évben képzett mezőgazdászt foglalkoztat az ötszázholdas gazdaságban. Egyikük a központi majorban, főként az álattenyésztést irányítja, a másik pedig a termelőszövetkezettől 8 kilométerre lévő tanyát vezeti majd. mint üzemegységvezető agro- nómus. A tenyészállat-nevelés fokozása mellett jövedelmüket azzal is gyarapítják, hogy a kiselejtezett szarvasmarhákat maguk hizlalják meg. A szakszerűen vezetett egyre belterjesebbé váló gazdaságban ezeknek a terveknek a valóraváltásával jövőre egy- I egy munkaegység értéke az I ideinél jóval magasabb lesz. Olcsóbban termelnek a Bélepátfalvi Cement- és Mészművek A Bélapátfalvi Cement- és Mészmű dolgozói —• élükön az üzemi pártszervezet kommunistáival — ebben az évben jobb eredményeket értek el, mint az elmúlt esztendőben. Tervük folyamatos teljesítése, sőt túlteljesítése mellett állandóan csökkentették a termelés költségeit. Az év eleje óta a cement tonnánkénti önköltségét 98.81 forinttal csökkentették és az elmúlt hónapban már 1.18 forinttal olcsóbban termelték ezt a fontos építőanyagot, mint 1956. szeptemberében. Hasonló eredményeket értek el a mész- és a klinkerégetőknél. A mész tonnánkénti termelési költségeit 125.61 forinttal, a klinkerét pedig 166.68 forinttal csökkentették az elmúlt tizenegy hónapban. A Cement- és Mészmű dolgozói évi feladataik sikeres végrehajtása után az elmúlt napokban. megkezdték a téli nagyjavításokat. Most a gépek és berendezések felújításán dolgoznak, hogy a következő évben még több és olcsóbb építőanyaggal láthassák el az országot. A fürdőmester: Kiss Béla. A karnagy: Huszthy Zoltán. A borok szakértője: Dancz Pál. A szódás: Balogh Berci Most a hétköznapok rohanásának szünetében az ünnepek meghitt csendjében álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk rájuk. De gondoljunk azokra is, akiknek képe nem fért ide. Gondoljunk a hétköznapok életét formáló • és szebbé tevő emberekre. Rájuk, akik nem hősök, csupán csak teljesítik hivatásukat s néha kicsinek tűnő, de mégis legnehezebb dolgot: azt, hogy emberek. A kccsmáros: Szanthofferné.
