Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-11 / 98. szám

1951. december 11. szerda NÉPÚJSÁG 5 Érdemes volt együtt maradni — est bizonyítja a sarudi Kossuth tss zárszámadása is A SARUDI KOSSUTH terme­lőszövetkezet egy éves munkájá­ról adott számot Nagy Géza tsz elnök, a zárszámadási közgyűlé­sen. A tsz 27 taggal alakult újjá, 272 holdon gazdálkodott. Az idén nehézségekkel tele kezdték meg az új gazdasági évet, de a tag­ság szorgalmas munkája nyomán jobb eredmény született, mmt az előző esztendőkben. Ezt bizonyít­ják a zárszámadás adatai. A ter­melőszövetkezeteknek 191.300 fo­rint értékű vagyona van épüle­tekben, felszerelésük, gépeik 119 •ezer forintot érnek. A termények és termékek értéke 412.537 forint lett, ebből a tagok részesedésére félretett termények értéke 197.889 forint. A jószágállomány részére 163.605 forint értékű tar fearmányt tároltak. A szövetkezet fel nem osztható vagyona 273.608 forintot tesz ki, szociális és kulturális alapra 5590 forint, biztonsági vetőmag- alapra 8.300 forint értékű ter­ményt tettek félre. Az üzemi ki­adások fedezésére 10.000 forintot tartalékoltak. A tsz tiszta vagyo­na 551 ezer forint. A termelőszövetkezetben vég­zett becsületes munka eredménye, hogy egy-egy munkaegységre 80 forint részesedés jut. A tervezett termésátlagot egy-két növény féle­ség kivételével jóval túlszárnyal­ták. A termelőszövetkezet tagjai na­gyon meg vannak elégedve a 80 forintos munkaegység részesedés­sel. Szabó József tsz tag, nyolc hónapi munka után 25.840 forint -értékű terményt és készpénzt ka­pott. Ez több mint 3000 forintos havi jövedelemnek felel meg. De nagyon meg van elégedve a ke­resettel a 60 esztendős Gál Joa­chim, meg a 72. esztendejét ta­posó Mester István is. Ö már 4 éve tagja a termelőszövetkezet­nek. Most egy hónapig beteg volt, mégis 27 mázsa búzát, 5 és fél mázsa árpát, hatvan kilo cuk­rot, meg sok mást vitt baza. A háztáji gazdaságában is 46 zsák -csöves kukorica termett. A szö­vetkezet tagjai kivétel nélkül azt mondják, hogy eszük ágában sincs kilépni, sőt még elzavarni sem lehetne senkit. MEGELEGEDETTEK az idei «eredménnyel, de jövőre ésszerű gazdálkodással még többet akar­nak, fejlesztik a jelenlegi juh, szarvasmarba és sertésállomány t. A magasabb terméseredmények -érdekében nagyobb gondot fordí­tanak a talajerő pótlására, több szerves- és műtrágyát használnak fel. Jobban végzik a növényápo­lási munkát is. A sarudi Kossuth termelőszö­vetkezet egységesebb mint va­laha. A szövetkezet fejlesztése ér­dekében erélyesen fellépnek azok ellen, akik nem akarják betar­tani az alapszabályt, vagy meg akarják bontani a szövetkezel egységét. Ilyen magatartásért zár­ták ki Oláh Imrét, aki nem akar­ta az alapszabálynak megfelelően bevinni a földjét, s több esetben fegyelmezetlen volt. Beszélgetnek a kívülállókkal is, nem titkolják el az eredménye­ket, s ennek is tudható be, hogy több új belépő van. Szabó Imre, Pólyák Imre, Varga András fog­lalkoznak a belépés gondolatáv d, de több volt tsz tag is vissza akar lépni. A zárszámadási közgyűlésen Ki S ÜG Kovács Mária erdőtelki la­kos az Eger—Gyöngyös vidéki Borpincészet erdőtelki gazda­ságának dolgozója. Az elmúlt őszön, mint annyian, ő is meg­kapta az ázsiai influenzát, s mivel a betegség lefolyása szükségessé tette, ki is írta az orvos október 25-től november 7-ig. És itt kezdődik a panasz. A vállalat — üzemi kifizető- hely lévén — csupán 90 egyné­hány forint táppénzt számolt, el, noha Kovács Mária kerese­te meghaladta a havi 800 fo­rint átlagot. Már reklamálta, — azonban panaszát ezideig sem orvosolták. Javasoljuk, hogy a vállalat illetékesei vizsgálják ki Kovács Mária panaszát, és intézkedjenek, hogy megkapja jogos járandóságát, vagy ha esetlég panasza jogtalan, leg­alább értesítsék, miért jár csak ennyi táppénz részére. • Személyesen kereste fel szer­kesztőségünket Kovács Kál­mán andornaktályai lakos. Már bejárta az összes szerveket, — ahonnan valami segítséget vár­hatott volna, de hasztalan. Ko­vács Kálmán március 21-én tért haza Franciaországból és így rá is természetesen vonat­kozik az amnesztia-rendelet. — Kovács Kálmán közgazdasági technikumot végzett, könyve­lői, statisztikus), vagy általá­nos adminisztratív munkakör­ben szeretne elhelyezkedni, de nem tud. — Az ellenforradalom alatt semmiféle tevékenységet nem fejtettem ki, és ezt bárki le­ellenőrizheti. Semmit sem ké­rek, csak dolgozni szeretnék. Kovács Kálmán címe: An- domaktálya. felső, Rákóczi út 120. nemcsak a szövetkezeti tagok munkájával foglalkoztak, hanem kérték a párt, a tanács képvise­lőit is, hogy segítsék jobban a szövetkezetét. Megbírálták a gép­állomást és a tanácsot, mert nem törődtek eleget a szövetkezettel. A tanácselnök és a gépállomás igazgatója ígéretet tettek, hogy a jövőben sokkal többet és jobban foglalkoznak a szövetkezettel. A SARUDI KOSSUTH terme­lőszövetkezet tagságának szorgal­mas, példamutató munkája nagy7 segítséget ad az egyénileg dol­gozó parasztoknak, bogy lemér­jék: érdemes szövetkezetben gaz­dálkodni. Kelemen János, Füzesabony yEK Nehéz helyzetben vannak az egri Nagy József utca lakói. Vízért le kell járniuk a Nép­kertbe, s ha ott elromlik a kút — mint az elmúlt hetekben — még ennél is messzebb. Több­ízben kérték már a Vízműve­ket, hogy létesítsenek egy utcai kutat, nem is volna nehéz, hi­szen akinek van hozzá megfe­lelő hosszúságú gumicsöve, az egész a házáig vezetheti a vi­zet a csapból. Még azt is vál­lalnák az utca lakói, hogy kö­zösen kifizetik a kút árát, — mert megérné. Jó lenne, ha a Vízműveknél meghallgatnák a panaszt és a javaslatot, és se­gítenénk a Nagy József utcai lakosok víz-gondján. • Szombati János Budapestről írt levelet szerkesztőségünk­nek. Megírja, hogy részt vett egy Makiáron megrendezett bálon. Arról panaszkodik, hogy a földművesszövetkezet helyi­ségében egyáltalán nincs fogas, a falak piszkosak, és fognak, és ruhájából azóta sem tudja ki­tisztítani a festéket. Ezúton hívja fel az illetékesek figyel­mét, hogy próbáljanak a hely­zeten változtatni. Szőlősgazdák figyelem! Ládás szölSnltvány tavaszi szállításra kaphaíó. Megrendelhető levélben, vagy személyesen Tóth Imre, Abasár, Rákoshegyi út 373. sz. Befejeződött a Népújság terjesztési versenye Az MSZMP végrehajtó bizott­sága által meghirdetett és az ok­tóberi Szocialista Forradalom tiszteletére meghosszabbított Nép­újság terjesztési kampány novem­ber 30,-ával lezárult. Köszönetiin- ket fejezzük ki mindazon elvtár­saknak, akik ebben a munkában részt vettek és hozzájárultak ah­hoz, hogy a Népújság olvasótá­bora tovább bővült. A december 5-én megtartott sorsolás alapján az alábbi szá­mok a következő tárgyakat nyer­ték: A bárom íőnyereményt a kö­vetkező számok nyerték: 1 darab kerékpárt: 10055-ös számú szelvénnyel. 1 darab rádiót: 4779-es számú szelvénnyel 1 darab karórát: 7444-es számú szelvénnyel nyerték. Cigarettatárcákat a következe számok nyertek: 0539, 3887, U 722, lOOöo, 11)175, 07665. nyertek: 634, 3766, 7683. Levéltárcát következő számok nyeltek: 13ó5, 1628, 7580, 896o, 1U180. 1 öltő tollat a következő számok nyertek: 634, 3766, ’683. Ungyujtót a következő számok nyerten: 652, 11)88, 4551. ürökirónt a következő számok nyerteit: Időit, 4öyy, yu83, 1UOÖ7 4y00, 6826, 1522, 3373, 78uz. loiáy. Pénztárcát a következő számok nyertek: 1526, 4511, 7122. Szépirodalmi könyveket az alábbi számok nyertek: 1531, 1559, 1594, 1632, 3227, 1633, 6369, 2481, 2701, 3141, 7575, 6370, 6376, 3152, 3163, 7611. 5665, 3177, 3244, 4583, 4650, 7012, *3319, 3716, 4749, 4963, 7701, 4981, 5996, 6670, 6634, 6895, 7002, 7055, 7116, 7136, 7155, 7190, 7714. Kérjük a nyerteseket, hogy a szelvényeket legkésőbb december hó 20-ig a Népújság Kiadóhiva­talához küldjék meg, vagy szemé­lyesen hozzák be, melynek elle­nében átvehetik a kisorsolt tár­gyakat. December 20.-a után be­küldött szelvényeket érvénytelen­nek tekintjük. Népújság Szerkesztősége és Kiadóhivatala. — AZ ÁLTALÁNOS és kö­zépiskolákban a művelődés- ügyi miniszter rendelete szerint a téli szünidő decem­ber 23-án kezdődik és január 20-án ér véget. A szünet idő­szakában a napközi otthonok rendszeres üzemeltetését biz­tosítják. Örömmel olvastam H e v e s y Sándor az egri várról irt cikkét, annál is inkább, mert amikor legutóbb Egerben voltam a híres egri várat igen siralmas állapot­ban láttam viszont, s mint azt az említett cikk írója is írta, tele szeméttel és piszokkal. En 1908- ban kerültem el Egerből és bár addig is sokat romboltak a vá­ron, de azért mégsem volt ilyen állapotban mint most. Feltűnt nekem, hogy hiányzik a kis ha­rang is és azt mondták, hogy a harangot valaki ellopta. Vajon kinek lehetett arra szüksége? Mi egriek nagyon szerettük a várat és emlékszem, hogy annak ide­f jén, amikor a putnoki vonalat a váron keresztül vezették, én mint egyszerű parasztlegény is megbotránkoztam rajta és azt mondtam, hogy el kellene tömi minden csákányt, amely a vár legkisebb részébe belevág. De ha már ezeket a sebeket ejtették is a váron, a megmaradt részt kíméljék, becsüljék és ápol- ják, mint ahogy az egy műent lékhez illik, mert nekünk egri­eknek egy olyan örökség ez a vár, mely évezredek múlva is hirdeti a magyar hősiességet és hazája iránti szeretetet. Prokossy János, Túrkeve Elkészült a domoszlói péküzem Domoszló község népe nyolc év óta türelmetlenül várja azt, hogy saját péküzeme legyen. Tárgyaltunk erről értekezleteken, tanácsülésen, de a dologból nem lett semmi. Már-már elcsügged­tünk, s azt hittük, hogy a saját péküzem csak álom marad és a hivatalos szervek csak felelőtle­nül ígérgetnek. A község dolgo­zói sokszor elégedetlenek voltak és azt mondták, hogy megtermel­jük a jó búzát és kenyerünk mégis legtöbbször rossz, sokszor ehetetlen. Lehet, hogy a távol­ról való szállítás volt a rossz ke­nyerünk oka, azonban ez senkit nem nyugtatott meg. Üj péküzemünket most egész falunk köszöni mindazoknak, akik tettek valamit megvalósításának érdekében. Dudás Pálné, tanácstag Domoszló Ezer hold hevesi volt rizsterület gazdára vár A rizstermesztésnek lassan már hagyományai lesznek He­ves megyében is. A régi rizs­termelő gazdaságok, mint pél­dául a pélyi „Tiszavirág” ter­melőszövetkezet, már kialakí­tották a megfelelő rizs-vetés­forgót és a pihentetés idejére talajerővisszapótló, s a mellett jövedelmező növénytermesz­tésre térnek át. így tesz a kiskörei „Dózsa” termelőszö­vetkezet tagsága is, amely egy-egy hold — egyébként ugarba kerülő — régi rizs­földjéről öntözéses füveshere Állami gazdasági gyakorlattal rendelkező bérelszámolót felveszünk. Jelentkezés: Édesipari Gyümölcster­melő Célgazdaság ECSÉD termesztéssel szénából és mag­ból holdanként tíz-tizenkét- ezer forint jövedelemhez ju­tott az idén. A társulásokba tömörült egyénileg gazdálkodó parasz­tok azonban sokhelyütt vona­kodnak még a kiöregedett rizs­földek ilyetén való hasznosítá­sától. Inkább kukoricát, ken­dert, cukorrépát, vagy gabonát akarnak vetni ezekbe a föl­dekbe és nem gondolják meg, hogy ezzel nemcsak az öntöző­berendezések létesítésével fel­merült nagy beruházások mennek semmibe, de a kilúgo­zott, ülepedett talajon ezekből a növényekből megfelelő ter­mést sem tudnak elérni. Heves megyében körülbelül ezer hold olyan rizsterület van, amelyet néhány évig pi­hentetni kell és közben vissza kell adni a talaj erejét. A megye szakemberei — köztük a Mezőgazdasági Magtermel­tető Vállalat dolgozói — az ezüstkalászos tanfolyamokon gazdakörökben, számos szak­előadást tartanak, hogy meg­győzzék a hevesi gazdákat: az öntözőberendezések épségben tartásával, a füveshere vetés­forgóval jövőre is megőrizhe­tik, sőt sokszorosíthatják a rizsföldekről adódó eddigi miK bős bevételüket. (szinnyei) HÉTKÖZNAPOKON a falu utcái konganak az ürességtől. Csípős szél kergeti a meleg falak közé az embereket, dü­hösen rázza a fákat, a falu nevét jelző táblát, melyen ott szerénykedik az írás: Átány. Télidőben, csak szombaton­ként elevenednek meg az ut­cák, a lakodalmak napján. Ilyenkor néha vér is fröccsen a fagyos rögökre. Harciasak az átányi legények, van pénzük inni... s szépek a lányok. A fiatalság, a legények, a falu szemefényei csak szom­bat, , vasárnaponként köszön­nek be a gondosan bekerített portákra. Hétközben Budapes­ten dolgoznak, s mikor haza­jönnek, irigykedve láthatják a „falusiak”, hogy Pesten megint változott a divat, s a lányok kuncognak, hogy „lám csak, a nyakukba csüng a haj”. Aztán elkáprázva és irigyked­ve hallgatják, vagy hallgat­nák, ha értenék a pesti va­gányszavakat. így csak fülel­nek, mikor valamelyik „pesti”, barátját oldalbabökve ekép nyilvánítja véleményét. „Sej­ted hapsikám, hogy lesmárol­nám azt a bigét” — mindez sejtelmes és csábító, de még •csábítóbb a belvárosban ké­szült zakó, na meg a ropogós százas. így történt, hogy a paraszt­fiatalok lent a sík vidéken is — távol az iparvidékektől — cserbenhagyták a földet, a több pénz, a szebb ruha remé­nyében. A város elcsábítja a falusi fiatalokat... a föld baja az öregekre marad. De ha az öregek meghalnak, kiesik kezükből a kapa, gaz- •dátlanul maradnak a földek? A város fölszippantja a falu fiatalságát — a föld az öregekre marad A KÖZSÉGI TANÁCS el­nöke, titkára sem talált orvos­lást a bajra, mikor a „nép- vándorlásról” beszélgetünk. — Gondolja el — így az el­nök — az a fiatal, aki elmegy Budapestre dolgozni, itthonról megkapja a kosztot, kevés pénzt kell hazaadnia, szóra­kozhat... és ha hazajön a „pesti fiú”, ő az első legény... — S aki itthon marad- Nap­keltétől napszálltáig dolgozik. Legtöbbször csak ősszel látja munkája hasznát, pénze kevés, nem öltözhet úgy, mint akik városon dolgoznak. Talán ezért... — vélekedik Gajdos Jó­zsef tanácstitkár. — A pénz a fiatalság istene. Az a legény, aki fizet — így magyarázza a hűtlenség okát egy fiatal fiú. — Dehát a föld... vetem el­len. — A föld? — kérdez vissza az elnök. Ez az érthetetlen. A földet soha nem szerették úgy, mint mostanában. 400 kér­vényt, igénylést adtak be az idén. Kell a föld, szeretik a földet... de leginkább csak az öregek. A fiataloknak pénz kell. — Azért is elpártolnak a fia­talok, mert itthon sehova sem mehetnek szórakozni. Kultúr- ház nmes, a mozihelyiséget csak negyedévenként egyszer kaphatja meg a fiatalság. Ta­lán jövőre tudunk építeni kul- túrházat — reménykedik Gaj­dos elvtárs. — Most még ifjú­sági szervezetünk sincs. — Most alakul — szólnak köz­be. Nincs tehát kiút? Nincs aki kitartana a föld mellett, vagy mióta megszűnt a begyűjtés, s könnyebb az élet falun, ott­hagyva az ipart, visszatért volna a földműveléshez? A kérdésre csak hosszú ta­lálgatás, tűnődés a válasz, csak később, Papp bácsi emlí­tette, hogy tán Barna Feri ott­ragad a földnél. De ki tudja... — Szégyenük talán a parasz­ti munkát? — Nem. Azt nem lehetne mondani. Ha szabadságra jön­nek, dolgoznak itthon.. De nem fizetnek minden kéthétben. — Itthon tíz mázsa kukoricát kell eladni, ho p"v havi fize­tésüknek megfelelő pénzt kap­hassanak. Ilyen magyarázatokkal pró­bálnak magyarázatot keresni az átányiak. — De ha családot alapítanak, csak visszatérnek a földhöz? —Akkor is csak kéthetenként járnak haza, a feleség, a föld itthon marad. — Az az elv, hogy a munka­bíró ember pénzt keressen, a családtagok, öregek meg csak dolgozzák a földet. — Miként bírják az öregek? — SEGÍT A GÉP. A sokat szidott traktor a község négy­ezer hold szántójából ezer hol­dat szántott fel az egyéniek­nek. Vontatóval szállítják a terményt, vagy a trágvát, s a könnyebb munkákkal elboldo­gulnak az otthoniak is. jártunk papp Kálmán bácsiéknál. Az ő fTa is Pesten dolgozik. — Miért ment el a fiú? — Szőlészeti szakiskolát vég­zett — magyarázza az édes­apja —, de nem kapott állást, pedig ő szívesebben bánna a földdel és visszajönne rögtön, iia valamelyik szőlőtermelő fa­luban állást kapna. A beszélgetésen jelen van a !sebbik fiú is '-val eevütt dolgozzák a tíz hold földet. O is készülődik Pestre. — Miért? Az a--a válaszol helyette. — Ha neki is oió® lenne any- nyi ruha, mint nekem volt le­génykoromban, akko” marad­na, de igényesek a mai fia­talok. Csak karórás kézzel szántanak, úri ruhában vet­nek... — Ha elmegv . menjen. Leg­feljebb leadjuk a földet. De ezt már keserű szájízzel mond­ja... nem olyan könnyű ott­hagyni a földet. Majdnem hasonló helyzet­ben van Együd István, nyolc holdas földműves, neki is Pes­ten dolgozik a fia. Nem is hi­szi, hogy visszajön földet mű­velni. — Pedig én a jégpályán se­gédmunkásként fagyosodva szereztem ezt a földet, ha meg­ölnének érte, akkor sem ad­nám oda — bizonygatja Együd István —, de a gyerek már az­zal állt elő, hogy adjuk el a földet, jobban élünk, ha mind­ketten „keresünk”. — Mi lesz, ha az öregek meg­halnak? — Akkor, aki enni akar, — majd megdolgozza a földet — válaszol, mert ő maga sem lát kiutat. Pedig ő is elismeri, — jobb a helyzet falun, Átányon is, mint az előző években volt. MIKÉNT LEHETNE hát megállítani ezt a folyamatot? A föld szeretetét, és megbecsü­lését, miként lehetne beoltani a parasztfiatalok szívébe, hogy a föld ne maradjon szakértő gazda nélkül? A legfőbb ok tehát, mely a város felé csalja a fiatalokat, a pénz, a rendszeres fizetés. Átányon külterjes gazdálko­dást folytatnak, mely csupán cséplés után ad pénzt. A bel­terjes gazdálkodás, az állatte­nyésztés, ez biztosíthatná a fo­lyamatos pénzkeresetet a föld­műves fiataloknak. Ha ezt megvalósítanák, nem csábíta­ná messzi városokba a pénz az átányi fiatalokat. Igen sokan sóvárognak Ze- torok után az átányi gazdák közül. Meg is vennék közösen, de még nem hallottak géphasz­nálati társulásról, arról, hogy ezt meg is lehetne valósítani. A gép sok fiatalt visszatarta- ' na... J'jj <! A szórakozás. Most helyisé­ge sincs a falu fiatalságának. A KISZ most bontogatja szár­nyát és remélhetőleg összefog­ja majd a legények, lányok nagy részét, s megfelelő tanu­lási, szórakozási lehetőséget nyújt a falusiaknak. MINDEZEK ÉS MÉG sok más tényezők nehezen tudják megoldani a paraszti utánpót­lás problémáját, ha nem ne­velik a falusi gyerekeket a földhöz való ragaszkodásra, a föld szeretetére, megbecsülé­sére. Addig, amíg a városiak le­nézik a földművest, inkább mennek segédmunkásnak a fa­lusi fiúk, mint otthon dolgoz­zanak. Igen sok körülmény van még ezeken kívül, ami visz- szariasztja a fiatalokat a me­zőgazdasági munkától, de ezek nem lehetnek hosszú életűek, hiszen a falu egyre közelebb kerül a városhoz, és bármily nehéznek látszik most a hely­zet, közös igyekezettel, falusi­ak, városiak csak találnak megoldást erre a kérdésre. A párt, a tanács, a társadalmi szervezetek régóta munkálkod­nak p falu kulturális, gazdasá­gi színvonalának felemeléséért és ez a munka nem vész, mert nem veszhet kárba. A föld szakértő gazdákat kö­vetel, tíz-húsz év múlva is. A föld, a falu, várja vissza a vá­rosba „menekült” fiatalokat... Reméljük, eljut hívó szava a fiatalok szívéhez. KOVÁCS ENDRE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom