Népújság, 1957. december (12. évfolyam, 96-104. szám)

1957-12-11 / 98. szám

I

f*

NEPCJSAG

1957. december 11. szerda

Ki mit szeret

S

rthető módon szívemen viselem újságunk sorsát, éppen ezért az elmúlt hetet avval töltöttem, hogy nagyarányú közvélemény kutatást végeztem szerte a városban. A tisztelt Köz még tiszteltebb Véleményét abban a tárgyban kértem ki, hogy tetszik-e az újság, mit szeretnének még bele, s mi az, amit hagyjunk ki?

Az elmondottakat összegeztem és megállapítottam, hogy az újság nagyon jó, illetve esapnivalóan rossz. Több sport kell bele, azaz hagyjuk ki teljesen a sportot. Minden számba írjon a Krepcsák Alfonz, illetve akasszuk fel a Krepcsákot. Jelenjen meg a lap naponta kétszer, vagy inkább minden tizedik évben.

Ebből is látható, hogy a vélemények nem voltak teljesen egységesek. Éppen ezért sajnos, minden javaslatnak nem tudunk eleget tenni. Ezzel szemben a könnyebb kívánságokat most megpróbálom teljesíteni.

özv. Kudelka Jenőné, Bozót utcai lakos például azt hiányolta, hogy kevés az izgalmas rendőrségi hír a lapban. Nincs egy valamirevaló kéj-, vagy rablógyilkosság. Nem mentegetődzni akarok, de ebben nem teljesen mi vagyunk » hibásak. Inkább azok a gyilkos kartársak, akik rosszul viszonyulnak a közönség ilyen irányú igényeihez.

Na, de hiába, vannak még szák keresztmetszetek.

Azonban, hogy özv. Kudel- Itáné ne dobja ki hiába az ablakon azt a 60 fillért, kedvéért közlünk egy-két izgalmas bűnügyi riportot.

Íme:

Véres dráma az éjszakában

Tegnap éjjel Eger legnépte- lenebb, legkihaltabb helyén, tehát a Park Szálló éttermében borzalmas események történtek. Anslóg Ernő békésen ült az egyik sarokban és éppen indulni készült. Ebben a pillanatban váratlanul két ismeretlen alak ugrott elő, akik rövid dulakodás után több helyen megvágták. Úgy, hogy sérüléseit azóta is nyögi.

Amikor szerető felesége a szörnyű eseményről értesült, ez összetört hitves idegösszeroppanást, a férj pedig töménytelen sok pofont kapott.

Lapzártakor a megvágas, az iéegösszeroppanás és a pof ozás még tart.

De van még hátborzongar több is:

Rettenetes vasúti katasztrófa Egerben

Ma délután borzalmas vasúti szerencsétlenség történt Egerben. Két, egyenként 20 személykocsiból álló, teljes sebességgel haladó vonat összeütközött. A hatalmas erőtől, a két szerelvény kocsijai egymásra torlódtak- A helyszínre kiszállt bizottság megállapította, hogy szándékos szabotázsról van szó. A gyors nyomozás során hurokra került az új tíatuska Szilveszter, Bogyó János egri lakos személyében.

Bogyó a kihallgatás során, mindvégig cinikusan vallott. Vállrándítva mondta el, hogy szándékosan idézte elő a borzalmas katasztrófát. Átváltotta a váltókat és a sínekre egy

akkor vásárolt karamellát dobott a Kiskereskedelmi Vállalat játékkiállításán. A rögtönítélő bíróság az elvetemült öt és fél éves Bogyó János nőtlen egri lakost három hatalmas pofonra ítélte.

Az ítéletet végrehajtották.

Kocsonya Lajos VI. gimnazista az izgató szerelmi történeteket hiányolja. Igaza van. Kedves olvasónk kívánságának eleget téve közlök egy halálos szerelmi történetet. Tessék! Lehet izgulni:

Az emésztő tűz

A férfi lázas izgalommal csukta be maga után az ajtót. Kettőt fordított a záron, aztán nagyot és boldogan sóhajtott.

— Végre az enyém leszel. De rég várom ezt a pillanatot.

És az elérhetetlen, a vágyak netovábbja ott feküdt előtte fiatalon, kívánatosán és mosolygón.

A férfi levette kabátját és izgatottan leült. Először gyönyörködve nézte, majd lágyan simogatni kezdte a Kedves hamvas bőrét.

— Enyém leszel — lihegte eszelősen, kiszáradt ajakkal.

— Sokat harcoltam érted, de most nem vehet el tőlem senki, drágám. És forró keze remegve hámozta, tépte le a drága vöröses sárga ruháját. És az imádott ott feküdt előtte meztelenül. Szeme elsötétedett és nyitott lázas ajka mohón tapadt a régen várt hűs narancsra.

Csiperke Bálintné nyájas előfizetőnk és több olvasónk a divat és kozmetikai tanácsadást hiányolja. Igazuk van hölgyeim. Figyelem, itt a legújabb divat:

Kiküldött munkatársunk részt vett a Himalája tetején megrendezett divatbemutatón, ahol több mint 200 modell, s körülbelül 40 lavina vonult fel. Tapasztalatairól divatszakértőnk a következőket mondja;

Érdekes módon az idén is lesz divat, melynek fő ismertetőjele az, hogy teljesen elüt az előzőtől úgy, hogy a tarn •

valyi ruhákat lehetőleg még átalakítani se lehessen.

A csúnya és idősebb kartársnőknek ajánljuk az aszfalt színű kosztümöt, lehetőleg minden díszítés nélkül. Tudniillik így a legkevésbé feltűnő, mert teljesen beleolvad a járdába. A kosztüm alá viselhetnek lila és hupizöld kockás blúzt, sárga pettyekkel, hálókkal és nátlikkal, maslikkal, a csatokkal és a kardokkal. De az ég szerelmére vigyázzanak, nehogy valahol is kilátszon a kosztüm alól, mert ez feltűnő és a csúnya nőknek az a szek- szepilje, hogy a kutya sem veszi őket észre.

A szép nőnek leghelyesebb, ha azt veszi fel amije van, mert nem a ruha teszi az embert és pláne nem a nőt. Újítás a szép nők divatjában az aszbesztből készült kabát, amely remekül állja a férfiak tüzes pillantásait.

A cipődivat újra a tűsarkú és tűhegyü körömcipő Mely azonkívül, hogy lefagy benne a nő lába, a jellemnevelésre is kiválóan alkalmas. Ugyanis aki ezt kibírja, edzett lesz az élet minden megpróbáltatásával szemben. Ez a cipőtípus különösen hosszabb bükki, vagy mátrai túrákra és göröngyös utakra ajánlatos, míg estélyre, színházba és mulatóba remekül beválik a dupla nyersgumitalpas tröttőr tap- pancs.

És végül vannak olvasóink — és nem is kevesen — akik a dolgozók egyre növekvő humorigényének maximális kielégítéséhez való rossz viszonyunkkal vádolnak. Valljuk be, bírálatuk jogos, amikor azt mondják, hogy nincs a lapban humor. Igazuk van, de ezen sajnos év sem segíthetek.

Forduljanak bizalommal a Meteorológiai Intézethez, a Lakáshivatalhoz, vagy végszükségben a Ludas Matyihoz. Ha esetleg itt sem kapnak, akkor kérem nézzenek be a jövő héten. Ezt mondják a boltokban is, ha hiánycikket keres az ember.

És ez a legjobb vicc.

HERBST FERENC

Becsület a VIIlA-han

GAZEMBER KIS társaság az én osztályom. Azért ezt az egyáltalán nem hízelgő súlyos jelzőt nem kell a szószerinti jelentésében érteni. Nem valami megrögzött bűnözők, nem gazemberek ők. Gazemberek annyiban, mint amennyire az lehet egy hetedikes, kamaszo- dásba hajló társaság a 13 éves kor élénkségével, minden csi- bészségével együtt. A csibész- ség, a sok-sok ravaszság durva kérge alatt azonban mégis sok jóindulat, őszinteség, becsület húzódik meg. S hogy ez így van, azt nem nehéz felismerni, mert erre is jónéhány példával szolgálnak a dolgos hétköznapok. Jellemző példaként egy esetet, egy megtörtént dolgot akarok csupán említeni. Igaz történet, megtörtént, még hozzá nem is régen itt, a VII/'A osztály falai között.

Reggelenként legtöbbnyire itt náluk kezdem az első órát a szokásos formaságok közepette. Belépek a terembe. — Osztály vigyázz! — vezényel a hetes, s a huszonegy kis csibész egyszerre vágja magát feszes állásba. Éppen huszonegyen vannak, mint a kártyában az a bizonyos nyerőszám, mely sokaknak a szerencsét jelenti A hetes újra vezényel. — Köszönj! — „Jó reggelt kívánok” — mondják egyszerre, utána ismét a hetesé a szó. — Tanár bácsinak jelentem, a létszám ennyi és ennyi, jelen van, hiányzik stb.

Amig a hetes a jelentésével bajlódik, addig szememmel végigpásztázom az arcokat, a simára fésült frizurákat, olvasok a szemekből, a tekintetekből. Mire a hetes a hiányzóknál tart. már régen észrevettem, hol foghijjas a padsor, ki nem jött ma az iskolába.

LATOM, HOGY itt van a hosszú, nyakigláb Perge Feri, akit csak úgy „Csukának” szólítanak társai. Valószínűleg azért, mert ha valamelyik tanár kihívja felelni. Feri úgy hallgat mint a csuka. Itt lapít Antal Bandi, aki jó tanuló ugyan, de nem tud parancsolni a szájának. Örökké fecsegő, locsogó gyerek. Nem hiányzik az a lókötő Antal Jani sem. Legutóbbi hőstette, hogy az egyik tízpercben csupán játékból kicsapatta a biztosítékot, öt „Vadmalacnak” nevezik a

többiek. Egy másik jómadár, az örökké verekedő, harcias Molnár Béni. Meg is kapta a neki illő nevet, ő a „Hörcsög”.

így sorolhatnám még tovább, szinte mindegyiket a maga jellegzetességével együtt. De majd elfelejtettem említést tenni még egy érdekes figuráról. Orsó Pityu az illető. Érdekes, villogószemű, felnőttes arcú fiú ez. Szőke kefehaja nehezen akarja megszokni a rendet, sokszor úgy áll, minta sündisznó tüskéje. Egyébként ez a fiú elég gyenge tehetségű, osztályt is ismételt már. Biztos, hogy nem lesz belőle sem mérnök, sem atomtudós, de remélhetőleg valamilyen pályán, egyszerű munkásemberként jól megállja majd a helyét

Hát ezzel az Orsó Pistával történt ez a bizonyos eset.

A dolog szintén egy reggeli jelentéssel kezdődött. Mire a hetes kibökte, akkorra már láttam, hegy Orsó hiányzik. Vajon hol lehet?

— Én láttam az úton menni — kotyog közbe Hegedűs — nem beteg, de nem tudom miért nem jött. A magyar óra és a nap ezért Orsó nélkül is eltelt a szokásos mederben.

Másnap reggel azonban már ismét a helyén ült Orsó, mintha mi sem történt volna. De mégis. Úgy vettem észre, valami nincs rendben. Valami gyanús, valami gyermekes szomorúság ült az arcán, bánatot olvastam ki szürke szeméből. — Pityu hol voltál tegnap? — kezdtem mindjárt az elején. — Tanító bácsi beteg voltam. — Úgy? •— Na jó! Hoztál valami orvosi igazolást? — Nem hoztam semmit, mert nem voltam orvosnál, de most már jobban érzem magam, hát eljöttem iskolába. — Félig elfogadható, de mégis gyanús volt nekem ez a magyarázat.

— EGYELŐRE EZT nem

tudom neked igazolni — mondtam — majd még beszélek édesanyáddal. — A gyerek tudomásul vette, leült. Megkezdtük a szóalkotás módjainak tárgyalását, s óraközben többször is lopva odapiUantot- tam Orsóra. Úgy vettem észre, hogy a gyerek látszólagos nyugalma mögött, valami feszengés, idegesség lakozik. Bizonyára hazudott, s most

BESZÉLŐ SZÁMOK

Az elmúlt 12 esztendő gyökeres változást hozott az ország, a dolgozó nép életébe. Nemcsak újjáépítettük a háború sújtotta országot, de dolgozó népünk munkája nyomán átalakult társadalmi és gazdasági életünk is. A tervgazdálkodás, az ipari létesítmények, az ipar fejlesztése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése nyomán emelkedett népünk jóléte, anyagi és kultúrális színvonala.

Gazdasági és társadalmi életünk — éppen a gyors fejlődés következtében — nem volt hibamntes. Az elmúlt évek

során súlyos hibák vártak kijavításra, s helytelen szemlélet következtében általános hangulattá vált eredményeink lebecsülése, lekicsinylése. Ennek a hangulatnak a veszélye még ma sem túlhaladott. Beszéljenek tehát a tények — beszéljenek a statisztikai adatok.

A népgazdaság fejlődését, társadalmi és gazdasági életünk megváltozását Heves megyei tényékként a következő számok, eredmények jellemzik. (Ebben a lapszámban az ipar fejlődését ismertetjük.)

Ipar

Megyénk a felszabadulás után iparilag igen sokat fejlődött. Legjobban bizonyítja ezt, hogy 1938. évben a megyében 68 ipartelepen 2758 munkást foglalkoztattak, (bányászat nélkül.) Ma a megye ipari vállalatai és kisipari szövetkezetei 410 ipartelepen dolgoznak 17.800 munkással.

Az 1945. óta létesült ipari üzemek közül jelentősebbek: a Mátravidéki Erőmű, a Pető- fibányai, a Szűcsi, a Gyöngyösi akna, MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat, az apci Fémtermia Vállalat, Autóipari Forgácsológyár, a Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat stb.

Üzembővítéseket és korszerűsítéseket végeztek továbbá; a Bélapátfalvi Cementművet új mészüzemmel; a Hatvani Konzervgyárat új konzervüzemmel bővítették, s korszerűsítették.

A megye ipari termelése évről-évre fokozódott, s 1956. évben — az ellenforradalom ellenére is — több, mint háromszorosa volt az 1950. évinek.

A megyében termelt iparcikkek közül egyesek országos viszonylatban is jelentősek. így például 1956. évben villamosenergiából az országos termelés 15 százalékát, lignitből 43 százalékát, cementből 19 százalékát, cukorból 16 százalékát, cigarettából 11 százalékát adta Heves megye ipari üzemeinek termelése.

Ipari beruházások összege igen jelentős megyénkben is. 1953-tól mintegy 542 millió forintot, az összes beruházás 54 százalékát fordították ipari

célokra. A népgazdaságilag is igen fontos lignitbányák fejlesztésére és korszerűsítésére 1953. óta 129 millió forintot ruháztak be. A bővítés eredményeképpen 1956. évben négyszeresét termelték lignitből az 1950. évinek és nyolcszorosát az 1938. évinek.

A megye villamosenergia termelése 1956-ban 785 millió KWO. volt, négy és félszerese az 1950. évinek.

Növekedett az élelmiszer- ipari cikkek termelése is. Nyershúsokból 18,4 százalékkal, kenyérből 49,4 százalékkal, kolbász- és szalonnafélékből 57,1 százalékkal termeltek 1956-ban többet, mint 1952-ben. A fokozott bútorvásárlási kedv kielégítésére az állami helyi és a szövetkezeti ipar vállalatai 1956. évben 1137 garnitúra fényezett és

festett hálószobát készítettek.

A termelési mutatók mellett kedvező képet mutat a munkások átlagkeresetének alakulása is. 1957. III. negyedévében az ipari munkások havi átlagkeresete 1500 Ft volt, az

1956. évi 1200 Ft-tal szemben. Különösen jelentős ez az 1950. évi 680 Ft-hoz képest.

A kormányzat megbecsülésben részesíti a dolgozókat. Ennek eredményeképpen 1957. évben például több mint 10 millió Ft hűségjutalmat osztottak ki a szén-, érc- és ásványbányák dolgozóinak.

A termelőberendezések korszerűsítésével és a különböző munkafolyamatok gépesítésével biztosítják továbbá, hogy a munkások minél egészségesebb és könnyebb körülmények között végezhessék munkájukat.

bántja a lelkiismerete. — Hazudott! Ez a szó, ez a fogalom most már engem kezdett izgatni, gyötörni. Bántott a dolog. Mégiscsak gazemberek ezek a fiúk. Mulaszt az iskolából. utána hazudik. Hol itt a becsület? Hát van bennük még egyáltalán becsületesség? A harag és a szégyen szinte égetett itt belül.

Kicsengettek. Az óra végétért, az osztály hangos hurra- zással nyomult ki az udvarra, hegy örök szenvedélyüknek, a focizásnak áldozzanak. S most következett az, amit nem is vártam, amire nem is számítottam. Orsó a teremben maradt. s odajött hozzám. Bánatos szomorú hangon, töredelmesen kezdte. — Ne tessék rám haragudni. Megmondom őszintén, úgysem bírom tovább. — Mi a baj Pityu? Csak ki vele szaporán! — Az, hogy az előbb nem mondtam igazaL. Hazudtam. Nem voltam beteg, hanem egy kellemetlen dolog történt. Az én édesapám tetszik tudni, igen rossz ember. Iszik, korcsmázik, s ilyenkor jobb vele nem találkozni. Mi már nem bírtuk ezt az életet tovább. Édesanyámmal együtt tegnap elköltöztünk. Én segítettem neki pakolni, ezért: hiányoztam.

így történt hát, s láttam a fiú arcán, hogy igen fáj ez neki. Szégyenli is egy kicsit, ezért nem említette az osztály előtt. Ezért hazudott nekem, de mert becsületérzete nagyobb, mint a szégyene, ezért mondta meg az igazat. Igaz, a szégyenre nincs oka, szegény feje csak szenvedő alanya az otthon történteknek, ö igazán nem tehet róla semmit.

AZ ŐSZINTE vallomásból a töredelmes szavakból láttam, hogy Orsó Pityu egy napos mulasztása mögött csúnya családi tragédia húzódik meg.. Ezért hát a lehangoltság, a bánat, s a gyermeki szomorúság.

— Indokolt a mulasztásod Pityu, jól van, elmehetsz — küldtem el — s közben azon gondolkodtam, hogyan lehetne a gyerek fájó sebeit orvosolni, vagy legalább is enyhíteni, mert megérdemli, föltétien megérdemelné. Lám, milyen rendes gyerek. Nem hagyta, nem engedte, hogy szertefo- szoljori minden illúzióm az osztály becsületességéről. Megmentette a becsületet. Hiábavan becsület a gazemberekben. Ilyen gazemberek hát az én tanítványaim.

Ez az eset még szeptember végén játszódott le. A teljesség kedvéért még el kell mondanom, hogy ezelőtt néhány nappal óra után, csak úgy kíváncsiságból megkérdeztem Orsót Aztán mond már, hová költöztetek, messze laktok édesanyáddal? — óh már régen vissza is költöztünk, feile! vidáman. — Édesapám teljesen megváltozott, már nem okoskodik, minden rendben van. A gyerek arcán szinte ott ragyogott az öröm, a jó érzés- tudata, hisz újra rendes kerékvágásba zökkent családi életük. Valóban, Pityu szeme már nem volt szomorú. Elevenen, vidáman csillogott, mint a többieké. A gyermeki arc, a gyerek szeme a legjobb mérőműszer, pontosan leolvasható, csak érteni kell hozzá.

MEGKÖNNYEBÜLTEM. Valami jó érzés, játszi könnyűség, elégedetlenség ült a szívemre. Pityu pedig a gazemberekhez méltóan nagyokat ugorva suhant ki a futballozó gyerekek közé, hogy még egyet-kettőt rúghasson a kis gumilabdába. Igaza van, hisz úgyis olyan hamar eltelik ez a rövid tízperces szünidő.

CSÁSZÁR ISTVÁN